Megpróbálom
Dororthee
Liam szemtől-szembe ott állt velem, akivel úgy alig néhány napja nem találkoztam még is nagyon hiányzott és beleörültem a tudatba, hogy talán egyszer-kétszer fogom még látni az életbe. De most, hogy adódott ez az esett, hogy visszajöhetek, a legmerészebb álmaimba is az volt, hogy találkozni fogok Liammel, csak nem erre számítottam. Azt terveztem, hogy meglepem őt, de inkább ő lepett meg engem, hisz rajta egy csepp meglepődöttség sincsen. Nyugalmas csönd volt. Nem az a kínos, amik korában, hanem az a meghitt. Liammel hosszú percekig csak álltunk és egymást fürkésztük. Liam végül kezdeményezett az első szavakkal.
-Szia-köszönt fél mosollyal az arcán. Lágy simogató hangja semmit sem változott, ha a hátam mögött is így köszönt volna, akkor is felismerném. Mára túlságosan is ismerős hanggá vált nekem.
-Szia-reagáltam a köszönésére, ám én teljes mosolyt varázsoltam az arcomra, majd újból elkomolyodtam. -Mit keresel itt? Ne mond, hogy előre látod a jövőt.
-Hát még ilyen különleges képességeim nincsenek- vakarta meg mókásan a tarkóját Liam egy mosoly kíséretében.- volt egy megérzésem ,hogy ide kell jönnöm.
-Tudsz róla?- emeltem föl a szemöldökömet.
-Miről?- húzta össze a szemeit Liam, aki tényleg nem tudta miről van szó.
-Arról, hogy visszajöttem - adtam rá választ.
-Hát azt látom-nevette el a végét Liam.
-Nem úgy értem, visszajöhetek az X-Factorba- kiáltottam föl nagy boldogan, mire Liam felkapott engem és megpördített, majd visszahozott a földre.
-De hogy? -kérdezte életvidáman Liam.
-Üresedés történt, Frankiet kizárták ezért szavazást tartottak, hogy ki jöjjön vissza abból a 4-ből, akit a mentorok ejtettek ki- magyaráztam el Liamnek a történteket, majd egy széles vigyor telt el az arcomon- Ezek szerint rám szavaztak a legtöbben!
-Látod, mondtam, hogy a közönség biztos szavazna rád- tette a vállamra az egyik kezét Liam biztatóan és egy elégedett mosoly volt az arcán.
-Igen, igazad volt-értettem egyet Liammel, ám kinyújtottam a nyelvemet- és ezt mondtam- Bár én nem hittem volna, hogy engem szavaznak meg!
-Miért nem? Hisz fantasztikus hangod van-bókolt Liam, amibe bele is pirultam ám igyekeztem terelni a témát.
-És mi történt erre fele mióta nem voltam itt?- kíváncsiskodtam, és közbe körül néztem, hogy egy kicsit terelődjön az előbbi bók hatása.
-Azt leszámítva, hogy kiderült valójában merre is voltam és megszorulunk fél évre- hadarta el Liam gyorsba, én viszont nem nagyon értettem, hogy mit akar ezzel mondani.
-Tessék? -ráncoltam meg a homlokomat. Liam megdörzsölte arcát és nagy levegőt fújt ki.
-Adam rájött, hogy valójában Párizsba voltam és ezért büntetést szabott ki, ami egy félévi fizetséget von le, plusz a fiúk falaztak nekem ezért őket is magammal rántottam- maygarázta most már sokkal érthetőbben és lassabban, mint előzőleg.
-De hogy?- kérdeztem meglepetten.
-Tudod a paparazzik minden hol ott vannak- nézett a magas épületekre a messzibe. Lehet, hogy most is figyelnek?
-És mond csak, az is megvolt írva, hogy valakivel voltál- kérdeztem aggódva.
-Nyugi, ezek a képek azután készültek miután siettem vissza a hotelbe, akkor még te az Eiffel toronyban voltál-nyugtatott meg Liam. Én bűnbánóan néztem Liamre. Végtére is az én kezem is benne volt az ügybe. Ha Liamnek hamarabb megbocsátottam volna, akkor most nem történne ez. Hihetetlen, hogy Liam mikre képes értem. Ekkor ugrott be, hogy mennyi mindent köszönhettek Liamnek. Nem csak egy nagyszerű barát, hanem ha kell még magára is vállalja az én bajaimat. Még nem találkoztam ilyen emberrel, aki feláldozta magát csak, hogy nekem legyen jó.
-Liam te jó ember vagy-csúszott ki a számon. Ekkor a számhoz kaptam, túlságosan is hangosan gondolkodtam. Liam felém fordult zsebre tett kézzel.
-Köszönöm, de miért is?- vakarta meg borostásodó állát. Eleinte nem tudtam, hogy reagáljak, de aztán rájöttem, hogy ide nem kellenek szavak. Liamet átöleltem, mert jó volt újra látni és érezni őt.
-Majd, meg tudod -mondtam sejtelmesen, Liam pedig kuncogva vissza ölelt.
Ida
Megérkeztem a fiúk házába. Louisra kíváncsi voltam, már napok óta nem beszéltem vele, mai kiábrándító, hisz még is egy pár vagyunk. Titokban. Oké, igen megállapodtunk, hogy nem feltűnően találkozgatunk, de az, hogy napok óta meg nem dob egy SMS -sel sem az már egy kissé kiakasztó. Meg is érkeztem és azzal szembesültem, hogy nem volt zaj, akárhányszor a bejárati ajtóhoz érkeztem, már hallani lehetett a gyermek zsivajt, amit meglehetett szokni ettől az 5 bolond fiútól. Ám most nem hallottam semmit, teljesen csönd volt. Oda tapasztottam a fülem az ajtóra és hallgatóztam, hogy lehet, hogy fent lehetnek, de semmit se halottam. Egy hangot se. Már lassan kezdek aggódni. Az ,hogy a fiúk nem csinálnak valami örültséget ott már komoly bajok vannak. Lehet, hogy Louis is ezért nem tudott kapcsolatba lépni velem, lehet, hogy valami történt a napokba. Lenyomtam a kilincset, és mint váratlan vendég jöttem be az előszobába, ám senkit se láttam. Benéztem a nappaliba, ám ott se volt senki. Tovább vettem az utat a hosszú folyosón, majd a konyhába tévedtem, ahol a 4 fiú Zayn, Niall, Harry és Louis sürögtek, forogtak. Valamit főznek, amint látom. Mivel annyira bele voltak feledkezve a főzésbe, nem is vetek engem észre mind addig, míg az tárt ajtót megkopogtattam, amire mindenki felfigyelt. Niallnek még ki is esett az üres lábas a kezéből.
-Ti meg mit csináltok?- kérdeztem bizarron.
-Rossz fát tettünk a tűzre, ezért most nincs, aki főzzön és süssön ránk- magyarázta el röviden a történetet Harry.
-Hát azt egyből gondoltam- forgattam meg a szememet, mintha nem lepne meg- És mit csináltatok megint?
-Hát az úgy volt...-kezdett volna a magyarázkodásba Niall, mikor befogta Harry a száját a kezébe lévő karfiollal.
-Legyen annyi elég, hogy falaztunk Liamről és ő annyira berágott, hogy megvont mindent tőlünk. A konyhásokat, a takarítókat, helyette nekünk kell megcsinálni és csak is arra kapunk pénzt, hogy a szükséges dolgokat meg tudjuk vásárolni -magyarázta el ,,tömören" a történetet.
Niall közbe megemséztette a nyers karfiolt és így szólt Harryhez:
-Nem bánnám, ha csokival is így szolgálnál ki!
Harry csak a fejéhez kapta kezét és ment vissza segíteni a többieknek.
-És te miért jöttél?- nézett rám Zayn.
-Igazából Louisval szerettem volna beszélni de...-mikor ki akartam volna mondani ,hogy máskor visszajövök, akkor Harrynek megcsillant a szeme és közbe vágott.
-Persze, hogy oda adjuk, úgy se vesszük nagy hasznát-ezzel Louist elráncigálta a gáz elől-amin valami szószt főzögettek- egyenesen hozzám. Harry sunyi vigyorral az arcán ment a gázhoz, aminél néhány másodperccel ezelőtt Louis állt. Louisra ránéztem, aki egyből felfigyelt rám. Tudta, hogy nem itt kell megdumálni a dolgokat.
-Fiúk egy ideig tartsátok a frontot- ezzel becsukta a konyha ajtaját, de azt még hallani lehetett, hogy a fiúk óriási nagy húzásba kezdenek.
Louis rám nézett várva a választ, hogy mit akarok tőle.
-Nos azért jöttem, hogy...-ekkor Louis befogta számat.
-Itt a falnak is füle van- ezzel a megjegyzéssel elvonszolt egyenesen az öltöző szobájukba, ami igazából a fellépő ruhákkal volt tele, mondhatni ez volt a szekrényük, ám egy szekrény nem olyan nagy, mint ez. A szoba minden ágazatába ruhák voltak, ahányszor is beléptem megfordult a fejembe, hogy kinek van még ilyen nagy szobája teli ruhákkal. Louis hozzá dőlt az állványhoz, aminek a másik oldalán tükör volt.
-Nos?- kérdezte Louis, aki oda kapott a kezeimhez és hüvelyk ujjával elkezdte simogatni.
-Nos csak azért jöttem, hogy jól leordítsam a képed- mondtam feldúltan.
-Mit vétettem ellened?- kérdezte huncut vigyorral az arcán.
-Egyáltalán érdekel, hogy mi van velem?- tettem föl cinikusan a kérdést.
-Adam elkobozta tőlem a telefont, ezért nem tudtam üzenni neked- védekezett Louis, bár még nem bújt k így s a vád alól.
-Van a világon internet is- jegyeztem meg ismét cinikusan.
-Tudom és sajnálom, de mostanában túlságosan is be vagyunk táblázva- mondta sajnálkozóan és az arcom felé nyúlt és egy eltévedt hajtincset vissza vezetett a helyére, majd ujjait az állam alá simította.
-De megpróbálok mostantól össze szedettebb lenni-ezzel közelebb húzott magához. Mikor bele néztem tengerkék szemeibe, akkor rájöttem, hogy ezt komolyan gondolja. Ezért engedtem a csábításnak és rövid időn múlva az arcunk elérte egymást és egy hosszú, és érzelmes csók követte.
