Az 2.kiszavazó show napja

Az 2.kiszavazó show napja

Dorothee

Eléggé érdekelt, hogy vajon ki segítette át Liamet ezen a nehéz időszakon. Mert, nem akárki lehetett az. De vajon ki lehet az? Liam épp szóra bírja ajkait, mikor váratlanul betoppannak.
-Liam igy.. -tört be a szobába Harry, de azonnal elhallgatott mikor meglátott minket. -Majd később vissza jövök!
-Nem-álltam föl a helyemről -Már épp menni készültem! De hat órára mindenképp el kell indulnunk! Oké?
Harry vállat rántva fogta a kilincset. Én kiviharoztam a szobából és igyekeztem "haza" felé. Ahogy mentem vissza a hotelbe egyre jobban azon kattogott az agyam, hogy vajon ki lehet Liam hőse? Azt hiszem, hogy ezt sose tudom meg, hisz nem szeretek kényes témákat felhozni  . Nem volt egészen boldog, ahogy elmesélte ezt. Még most is azon lepődők meg a történeten, hogy Danielle annyi mindent félre téve, még a családját is, elköltözött Amerikába. De ez egy soha nem térő vissza alkalom, és mindenkinek a fontos, hogy a jövőt biztosítsa. De mit ez úgy, hogy nincsen ott senkid? Nincsenek ott a szüleid, testvéred, szerelmed, barátaid. Eléggé sok mindenről le kell mondani, és ennek ellenére is Danielle elment. Vagy nagyon jó szövegük volt az állásajánlóknak vagy Danielle olyan ember, akit nem érdekel mások sorsa...akárhogy a tényeken nem változtat. Liam elvesztette az első, igazi barátnőjét.

-----*-----

Végig simítottam virágmintás egybe részes szoknyámon karcsú derekamat. Hajamat ló farokba kötöttem. A virágmintás ruhám krémszínbe gyönyörködött, ami eléggé merészre sikeredet, hisz alig fedte el a combom nagy részét. Soha nem öltöztem ki így, de Ida kérte, hogy most egy kicsit szebb ruhába jöjjek, hátha felfigyel rám valaki. Ha nem is énekesnőnek, talán egy modellnek felfogadnak. Még csak az kéne...utálom, ha fényképeznek, hát milyen lenne, ha modellt állnék. Nem, nem semmi képen...legyen bármilyen nagy összeg, én nem vállalom be. Szóval egy este és nem több, míg szoknyába legyek. Ne értsétek félre, imádom a szoknyákat hordani, de ilyen rövideket, ami rajtam díszeleg, nagyon nem. Megpördültem a tükör előtt, és még egyszer megcsodáltam magam a tükörbe. Vagy, hogy gúnyoljam magam....na jó ebbe nem vagyok képes kimenni az utcára. Most azonnal...de jó időzítenek a kopogással. Most cserélném le ezt a ruhát erre fel becsengetnek. Hogy annyira ne akadjon meg a szeme az illetőnek a látványon, egy vékony fehér pulcsit vettem föl rá, és úgy nyitottam ki az ajtót. Azonnal ledermedtem...de ők is. Hogy miért többes számba beszélek?
-Dorthee...ejha-makogott Harry.
-De szomorú, a kislányunkból nagylány lett-játszotta el Zayn az örömtől elszomorodó anyát.
-Tudod ha nem randiznék mással, akkor most azonnal megkérnélek egyre-kacsintott rám Harry kaján mosollyal.
-Kösz nem- toltam el Harry arcát a közelemből -De arról volt szó, hogy én megyek hozzátok!
-Hölgyeknek nem illendő hozzánk látogatnia-jegyezte meg Louis.
-Oké! Akkor mehetünk is-törtem át az ötfős seregen, és vígan sétáltam el mellettük, míg nem, nem vettem észre, hogy nem jönnek utánam. Hátra fordultam és néztem a mozdulatlan fiúkra.
-Mi van?- tártam szét a karomat.
-Ma először láttunk téged ilyen ruhába, kihasználjuk a lehetőséget-válaszolt ironikusan Niall.Én mélyen felsóhajtottam és rácsaptam combjaimra, amint elvesztette kezem gravitációs erejét.
-Fiúk! Ida erőltette rám, máskor eszem ágába sem vennék föl egy ilyen ruhát-emeltem föl a hangom majd egy hirtelen ötlettől vezényelve ezt válaszoltam -Tudjátok mit? Ne legyen jó napotok! Gyorsan átveszek egy másik ruhát!
-Ne-kiáltottak fel majdnem egyszerre.
-Mármint, ugyan már! Ez nem a világ vége-váltott át nyugodtabb hangnembe.
-Igen, legalább szellőztetted a lábad-érvelt Zayn. Már tudtam honnan fúj a szél.
-Régóta nem láttatok így kiöltözve egy lányt ugye?- állapítottam női logikával.
-Igen –sóhajtottak föl a fiúk. Egy kicsit tűnődtem majd dűlőre jutottam.
-Na jó! De ne olyan feltűnően bámuljatok-tettem föl a föltételt, majd elkezdtem a lépcsőn menni. Egy kis idő után a fiúk is követtek engem. Kínos volt ez...mármint úgy, hogy nem tudom mit látnak hátulról. Tudom, hogy olyan rövid szoknya nincsen ez, hogy felszaladjon a derekamig, de a combomat úgy nézhetik, mint egy filmet. A kijárat előtt megvártam őket. A fiúk megérkeztek és mutatták az utat, de még valaki megállított mielőtt elindultam volna.
-Dorothee- szólított le egy ismerős hang. Ahogy sejtettem a portásunk Mrs. Brown. Már néven Mimi. Nagyon kedves nő, igaz már az 50-t meghaladta, de olyan fiatalosan néz ki, hogy vagy 20 évet is levonhat a korából. Odasétáltam hozzá és érdeklődve néztem rá.
-Jó látom, hogy ők a kísérőid -bólintott a fiúk fele, akik arra vártak, hogy Harry nyisson ajtót.
-Igen, valami olyasmi -mosolyodtam e mikor rájuk pillantottam.
-Az egyikük múltkor itt is járt. Hogy is hívják?- tekergette fürtjét Mimi.
-Liam...Liam Payne- válaszoltam halkan csiga lassúan.
-Ez a Liam különösen kötődik hozzád, múltkor egy virágcsokorral állított be hozzám azzal, hogy hol laksz-fonta körbe karjait Mimi.
-Igen, az nekem szólt-mutattam magamra két kezemmel.
-Hajaj, valaki itt szerelmes-nem értettem kristály tisztán mivel egy motor zúgását halottam, és fogalmam sincs, hogy mit akart mondani...annyit sikerült kifacsarni belőle, hogy szemetes.
-Tessék? Szemetes? -pislogtam értetlenül.
-Jaj, ne is törődj vele, inkább menjél és nézd meg, hogy jut tovább Ida-fordított engem az üvegajtó felé, és egy kis lökettel elindítottam magam. Odafutottam a fiúk kocsijához és beszálltam a kocsiba.

-----*-----

Már nagyon izgultam. Hisz nem soká eredményhirdetés. Elsőnek fellépet a 12 döntős Martin Solveig számával a Hello-val. Majd folytatódott a sztár vendégekkel a műsor The Wanted-del. Őket nem igazán ismerem...és ami a műfajt illeti, nem igazán az estem. De végül is a hangtechnika remek volt. Nem sokkal utána Katy Perry jött. Egy olyan ember, akinek a zenéit imádom, emberileg viszont nem kedvelem. Mostanában próbál fölösleges tettekkel a csúcson maradni. Most például rózsaszínre festette a haját. Nem azért de én sose festetném rózsaszínre a hajam. Nem azért mert kitűnik a tömegből, hanem azért mert, az nem tartozik a természetes hajak színéhez. Katynek is sokkal jobban állt a fekete haj, amivel megismerhettük. De aztán jött a vörös, jött a szőke. Ezek a színek nem is olyan vészesek, ha normális hajszínről van szó. De most az igazság pillanata jön, hogy ki jut tovább, ezzel a következő fordulóba. Csak imádkozni tudtam, hogy Ida is ott van a 10-be és nem kell párbajoznia. Ha nem jut tovább, nem tudom mit csinálok.
-Ezennel a szavazást...lezárom-csendült fel Dermot, és ekkor minden fény kialudva csak rá világított. -Fogadják a 12 döntőst!
Ekkor a reflektorok beindultak, és minden felé kutakodtak a fényükkel. Mint a biztonsági őr lámpája. Elsőnek Kelly és a lányok jelentek meg a a kinyílt fal előtt kézen fogva.
-Kelly és a lányok -mutatta be a kategóriát Dermot -Janet, Misha B és Ida!
-Gary és a fiúk! Craig, Frankie és Marcus!
-Louis és a 25 év felettiek! Sami, Johnny és Kitty!
-És végül Tulisa na meg a csapatok! Nu Vibe, The Risk és Rhythmix!
-Meg vannak az eredmények-szólalt meg újra Dermot és ekkor minden kategóriára egy-egy fény vonult.-10-en jutnak tovább, és a felmaradt két ember fog párbajozni! A neveket nem a szavazás végkimeneteléből sorolom el!
-Az első versenyző, aki tovább jut a következő adásba-halkult el Dermot és néma csönd lett.
Mindenkin látszott a feszültség, a kétely. Végig Idán tartottam a szeme, aki üveges tekintetével leplezte magát, viszont vészesen táguló mellkasa, ami ki és be himbálózik megbiztosított arról, hogy ő is izgul.
-The Risk!- fordult a csapatokhoz Dermot.
A fiúk megölelték mentorukat és távoztak is a színpadról.
-A 2.továbbjutó, aki bejutott a következő élő showba...-váratott magára újra Dermot.- Janet!
Janet egy kicsit meghajolt és tovább is indult. Csak örülni tudtam Jatnek. Ő benne bíztam, hogy tovább jut...hogy, Ida továbbjutásába miért nem bízok egy ok van rá. Mert én izgulok érte. Hiába vagy meggyőződve róla, hogy jó a kedvenc énekesed, akkor is idegeskedsz miatta, hisz sose lehet tudni, hogy mit tartogat az élet.
-A 3.versenyző aki biztosnak tudhatja magát a következő showba- halkult el újra Dermot. -Craig!
Ahogy gondoltam. Biztos voltam, hogy Craig tovább jut, hisz fölöttébb tehetséges fiú!
A 4. személy, aki továbbjut a következő showba- nézet körbe Dermot és egy kis szünet után kimondott egy nevet- Johnny!
Azt hiszem, hogy sikerül még beszorítani azt a 2. helyet Idának és a Rhythmixnek. Már a 3. kedvencem bent van.
-Velünk tart a következő showba -mondta Dermot a mikrofonba és egy hatásszünetet ismét tartott- Misha B!
Misha megölelte Kellyt és Idát is majd ő is lement a színpadról!
-A 6.továbbjutó- tett egy hatásszünetet Dermot- Sami!
Sami kicsattanó örömmel fogadta a nevét, és erőteljesen megölelte Louis és Kittyt.
-Aki tulajdonába vette a 7. továbbjutást-szólalt meg Dermot.
Én meg már a fejemhez vettem az ujjaimat, egyre jobban idegeskedtem amiatt, hogy Ida vagy a Rhythmix nem jut tovább párbaj nélkül.
-Rhythmix- nézett a Rhytmixre, én pedig megkönnyebbülve sóhajtottam föl. A nagy kő fele leeset a szívemről, már csak a másik felének kell lebomlania.
Akivel jövő héten is találkozhatunk –a szünetelt megint Dermot- Ida!
-Ez az! -kiáltottam föl magamba egy óriásit. Annyira boldog voltam mikor meghallottam Ida nevét. Kelly jó szorosan megölelte Idát és együtt mentek le a színpadról!
-Gratulálunk Kelly! Mind a 3 lányt látjuk a jövő heti showba- jelentette ki Dermot majd újra a névsorolásra terelte a figyelmet- A 9.versenyző,aki bezsebelte a továbbjutást -kezd már az idegeimre menni, hogy ennyire húzza az időt Dermot, tudom, hogy ez hatásszünet de akkor is. Hiába, hogy továbbjutottak, akiket szeretem volna, még azért van kikért izgulni .Talán kivétel ez alól Frankiet!
-Kitty- ahogy kimondta Dermot Kitty nevét Louis is felkiáltott egy igent- Ezek szerint jövő héten mind a 3 25 év felettivel találkozhatunk!
-Már csak hárman maradtatok, de csak egyikőtök juthat tovább-nézett Dermot a maradékversenyzőre -Nu vibe, Frankie és Marcus! Az utolsó versenyző, aki továbbjut párbaj nélkül....Marcus!
Ahogy gondoltam, megérdemelte a továbbjutást. Bár igaz nekem nagyon is semleges Marcus, hisz még csak ismerősnek sem említhettem. Ha továbbra is ilyen szépen halad talán egyszer tudok vele egyet beszélni!
-Nu vibe és Frankie! -fordult a két félhez mi közbe felment a színpadra- Ezek szerint a reklám után Frankie és a Nu Vibe fog párbajozni! Hamarosan visszajövünk a párbajjal!
-Ez az eredmény végtére is jogos volt-szólt az bal térfelemről Zayn.
-Igen, csak azért imádkozunk, hogy ne a Frankie kölyök jusson tovább-dőlt hátra Harry. Ekkor rá néztem az egy székkel arrébb ülő Harryre.
-Ti se bírjátok? -vontam föl a szemöldököm.
-Hahó ! Az egója veszélyesebb, mint Zayné vagy Harryé -fonta össze ujjait Louis.
-Ez nem igaz! -szűrte ki a fogai közül Zayn.
-Naponta nézegeted több, mint fél órán át a hajad a tükörbe-védekezett Louis- És mindig meghallom ezt a mondatot, hogy "Atya ég, királyul nézel ki haver!"
-te is jól fogsz kinézni, amint elkaplak-állt föl a helyéről Zayn, Louis pedig eljátszotta a sikoltozó kis gyereket, aki épp most látott szellemet. A szellem pedig követte őt.
-na jó-állt föl a helyéről Niall. -Én megyek a büfébe!
-Én is veled megyek-állt föl Harry, de Liam visszarántotta őt a helyére.
-Hova mész? -fúrta tekintetét Harryre.
-Hát megyek enni-mosolyodott el Harry, majd valamit a fülébe súgott, amit nem hallottam végső soron. Harry felállt és elment, míg végül kettesbe maradtunk Liammel. Kissé kínos volt ez a csend.
-Csinosan nézel ki-nézett rám Liam- És nem csak, azért mert, több félteked megmutatkozik belőle!
-Köszönöm! Komolyan már, azt hittem, hogy te is úgy fogsz hozzá állni, mint a többiek -néztem végig magamon, bár igaz nem tetszett a látvány, de mikor tetszetem egyáltalán magamnak?
-Szóval mit gondolsz az 1. kiszavazásról?- érdeklődött finoman Liam.
-Szerintem jogos volt, de mindenképp a Nu Vibe- nak kell továbbjutnia-válaszoltam határozottan.
-Egy véleményen vagyunk! Frankienek hiába van meg a az arc beállítása és a hangja, ha belsőleg ilyen rút- magyarázta Liam úgy ahogy én mondanám. Tökéletesen leírta, amit én gondolok Frankieről.
-És... -szólalt meg Liam mikor Louis és Zayn visszajött. Louis eléggé vizesnek tűnt.
-Mi történt veled Louis?- néztem a One Direction poén zsákjára aki csurom víz volt.
-Csak egy hideg zuhanyt kaptam-facsarta ki a haját, majd mikor nem tudott it kezdeni megcsóválta fejét, amiből a vízcseppek mindenhova hullottak!
-Louis ha tovább csinálod, akkor még egy adagot kapsz-szólt rá Zayn, majd a kapucniját magára vette -Tudod mennyibe telik, míg beállítom a hajamat?
-Úgy 24 órába? -tippelt tréfásan Louis.
-Ejha! Mi történt itt? -szólalt meg Niall aki egy hamburgerrel a kezébe érkezett, mögötte Harry aki csak egy kis flakon ásványvízzel tért vissza.
-Louis, már megint nem tudtál uralkodni magadon? -nézett szurosan Harry Louisra.
-Ne féltékenykedj! Lesz olyan időszak, amikor csak is te fogsz így bánni velem -facsarta ki pólójából a vizet Louis.- Ne várj a lagzinkig!
Én ekkor elvesztettem a fonalat...miért beszél Louis ilyen furán?
-Szabad tudnom, hogy miért viselkedik így Louis és Harry?- néztem végig a fiúkon, majd a mellettem lévő Liam szóra bírta száját.
-Had mutassam be neked Larry Stylisont -fogta rövidre Liam.
-Eljátsszák a meleg szerelmest! Nyugi! A valóságban lány tetszik nekik -folytatta tovább Zayn Liam mondatát.
-Fel is másztam volna falra, hogyha kiderül tényleg igaz- nevettem el magamat.
A fények újra beindultak a színpadnál, nem is vettem észre, hogy Dermot már ott áll a színpad közepén.
-Folytatódik az X-Factor! Néhány perccel ezelőtt megtudtuk, hogy Frankie Coccozza és a Nu vibe kapta a legkevesebb szavazatot -világította föl Dermot a nézőket.- Tulisa mutasd be az első párbajozót!
-Én ezeket a fiúkat nagyra becsülöm, annak ellenére, hogy nem rég kezdtek el együtt dolgozni, én nagyon bízok ebben a fiúkba! Nu Vibe!- mutatta be a mentorálltjait Tulisa.

 
Az előadásuk nem volt a legjobb, de hát 5 perc alatt, hogy lehet be gyakorolni egy dalt? Igen, ez a rossz oldala a párbajnak, hogy nincs sok időt a szöveggyakorlásra. De még mindig őket akarnám látni a következő showba, mint Frankiet.
-Gary, kérlek mutasd be a 2.párbajozót-utasította Dermot Garyt.
-Tudom, hogy annak idején is jó választotta, mert nagyszerű énekes! Frankie Cocozza!- festette le Gary mentorálltját.

 
Az a kár, hogy ez egy szép dal, és sajnos Frankie nem érezte át ennek a dalnak a lényegét. Hogy Daniel Merriweather mit érzet akkor mikor megírta ezt a dalt....vagyis a Red című dalt. Kár érte, pedig jó énekes lehetne Frankieből, ha nem lenne nagy az egója, és át tudná érezni a dalokat.
-Oké!Nu Vibe és Frankie! Most a mentorokon a sor, hogy szerinte ki maradjon, és ki menjen haza! Ha arányos a szavazás, akkor borítékot kell nyitni, amibe a végeredmény van-magyarázta el Dermot a szabályokat- Gary, te kit küldenél haza?
Öhm. … Wow! Fankienek szerintem jobb volt a párbaj dalnál, és ezt nem csak azért mondom , mert a mentora vagyok, így vélekednék máshogy is...szóval Nu vibe nektek kell haza menni!- védelmezte Gary mentorálltját. Hisz, milyen lenne már az, hogy cserben hagyod a mentorálltad? Ő bízik benned, és te elpártolsz tőle....azt nem tartom jó mentornak. aki haza küldi a saját mentorálltját, még ha rossz is. És haszna se lenne belőle, ezért értelemszerű, hogy a mentor mindig a saját kategóriáját támogatja.
Oké! Kelly te kit szeretnél a következő adásba látni?- nézett a volt mentoromra Dermot.
Kelly amennyire csak tudta makogott...nagyon zavaradottnak tűnt...mi úgy mondjuk, hogy nem jutott szóhoz.
-Nem húzom az időt, én a Nu vibeot küldöm haza-jelentette ki Kelly. Ekkor Kellyre egy kicsit fölháborodtam....hogy a Nu Vibeot küdi haza? A fiúk eléggé elszomorodtak Kelly kijelentésén, és én is, sőt csalódtam benne.
-Tulisa, te kit küldesz haza?- kérdezte Dermot az érintett mentortól.
-Nem hagyhatom cserbe a csapatom, ezért Frankiet küldöm haza- fogta rövidre a szót Tulisa.
-Louis te kit küldesz haza. A te válaszodtól függ, hogy ki megy haza, ha viszont döntetlen az állás, akkor ki bontjuk a borítékot-fordult a már 601 éveibe járó Louishoz.
-Nagyon nehéz döntés ez! Hisz ti mind remekül énekeltek. A párbaj dal sem tudta eldönteni velem, hogy kit is szeretnék látni, ezért most azért húzom is az időt, hogy el tudjam dönteni -ezzel a beszéddel Louis hátra dőlt, és egy gondolkozó helyzetbe keveredett néhány pillanatra –Aki ma haza megy...az a Nu vibe!
Ezt nem hiszem el...abban a pillanatban felpattantam volna helyemből, és megmondtam volna a magamét Louisnak és Kellynek. De nem tehettem. Meddig kell eltűrnöm ezt a gyereket, és a magas fokú egóját?

Én és ő egy címlapon?

Én és ő a címlapon?

Dorothee

 Békésen szunyókáltam az ágyban. Tegnap este elég soká voltam föl. Egy részt, azért, mert a fiúk feltétlenül el akartak vinni engem a Vízi Parkba. Viszont én pedig, mindenképp meg akartam várni Idát. Ezért nagy nehezen, lebeszéltem erről őket. Viszont Idát hiába vártam. Nem jött! Mikor elegem lett a sok várakozásból, akkor a hotelhez indultam. Nem tudom meddig voltam fel, de Ida nem jött. Arra még emlékszem, hogy egy Sherlock Holmes könyvet, A sátán kutyáját olvastam, persze nem azokat a rövidke novellákat, hanem a rendes, igazi regényt. Én mindig is a hosszabb történetekre tartottam igényt. Nem mintha a novella nem lenne egy szép irodalmi műfaj, de én inkább a regényekre bukok. Még sose mondtam senkinek ezt a könyv imádatomat. Visszatérve Idára. Nem jött haza, míg fel voltam. Ki tudja, hogy egyáltalán itthon van-e. De ezt csak egy féle képen tudhatjuk meg. Nyomban kinyitottam a szemet, és figyelmes lettem a hasamon fekvő, szétáruló könyvre. Most már értem miért vagyok a tegnapi ruhámba. Felültem a helyemről, egy kicsit alaposan szemügyre vettem a könyv borítóját. De nem tudtam sokáig gyönyörködni benne, mert hangokra lettem figyelmes a kintről. Leraktam az ágyra a könyvet, és kilestem a nappaliba. Látszólag nem innen jönnek a hangok. Bátrabban neki iramodtam a nappalinak, és a konyhába indultam el. Benéztem a konyhába, és arra lettem figyelmes, hogy Ida ügyetlenkedik a lekvár felbontásával.
-Ida, azt nem úgy kell-rontottam be a szobába. Ida azonnal felnézett rám, de olyan nagy meglepetés nem érte. Kihúztam a fiókot, amikbe evő eszközök vannak. Egy kicsit elnevettem magamat a kanalakon...ebbe mi olyan félelmetes? Mármint nem tudom, hogy Liam, hogy képes félni a kanalaktól? De most nekem elég volt a kisebb változata, a kis kanál. Odahúztam magam mellé a lekvárt, és a fedeléhez támasztottam a kanál szélét, és erő teljesen felfelé kezdtem húzni. Addig-addig erőlködtem míg, meg nem hallottam az a felemelő pattanó hangot.
-Kész-kiáltottam fel diadalmasan.
-Kösz!- mosolygott rám Ida, és kikapta a kezembe lévő kis kanalat a kezemből. Hozzá kezdet a kenyér bekenésére.
-Hol voltál olyan sokáig tegnap este? -támasztottam meg magamat a pultba.
-Ki volt kapcsolva a mobilod?- fordult felém Ida.
-Öhm...nem tudom-vontam vállat.
-Pedig nem is egyszer írtam meg neked, hogy ne várj, mivel a fiúkkal elmentem a Vízi Parkba!
-Tényleg nyitva tartják, még este is a Vízi parkot? -húztam össze a szemöldököm.
-Már hogyne! Angliába vagyunk, nem Franciaországba -szögezte le Ida nagy érdeműen.
-És azt sem hiszem el, hogy nemet mondtam nekik?- téptem a számat.
-Mire? -benézett rám értetlenül Ida.
-Meghívtak engem a Vízi Parkba, én viszont nemet mondtam azzal az indokkal, hogy veled megyek haza...-ekkor megálltam, hirtelen összeállt a kép- És megfojtom őket!
-Ida kíváncsian nézett rám.
-Ők tudták, hogy várni fogok rád! Erre fel, mit csinálnak, jól átvágnak engem- durcáskodtam el a történteket -Ezt a csatát bármilyen szemszögből ők nyerték meg.
-Oké! Tudod mit! -masszírozza vállamat Ida- Mi lenne ha, megvárnád a nyugtató teát a nappaliba? Majd jobb lesz tőle a kedved!
Szót fogadtam Idának és bementem a nappaliba, és lehuppantam a kanapéra. Egy újság hevert az asztalon, és gondolkodás nélkül felkaptam. Megpörgettem az újságot, hogy a címlapját megnézzem, de bár nem tettem volna. Ezt el sem hiszem. De hisz ez csak egy félre érthető
dolog. A kép arról árulkodik, hogy bizony ezek ketten szerelmes pár, de ha ismernék a történetét, akkor teljesen más lenne a véleménye a címnek.
Liam Payne és az egykori X-Factoros egymásra talált?
Elsőnek le voltam döbbenve, nem tudtam mit csinálni .Elsőnek azt akartam megtudni, hogy mikor dobták a boltba az újságot.
-Ida, ez a Trend magazin mikor érkezett? -kiabáltam a konyha felé.
-Úgy 2 napja- visszahangzott a válasz a konyhából.
El sem hiszem,2 napja...2 napja itt virítok Liammel azzal a váddal, hogy ő és én...mármint ez lehetetlen. Liam egy nagyon jó barátom, de ezek az újság írók mindent túl reagálnak. Elkezdtem lapozni az újságot, hogy hol írnak erről. Mert, ha már ez a kép üldögél a címlapon,  akkor biztosra veszem, hogy írnak is róla. Végre megtaláltam!

Liam Payne és az egykori X-Factoros egymásra talált?

A múlt hónapokba Liam nem igazán nyilvánul meg a szerelmi kapcsolatát illetően. Mióta szakítani kényszerült 22 éves barátnőjével Danielle Peazerrel még július végén, nem adott tudomást arról, hogy lenne valakije. Viszont most elkezdtek egyre több pletykák keringeni arról, hogy a nem rég kiesett, francia származású Dorothee Schlerettel egyre több időt tölt. Lesifotósaink szerint akárhányszor kaptak el róluk egy fényképet annál inkább meghittek lettek a fotóik. Ezt mi se bizonyíthatná jobban, mint a címlapon megjelent keddi fénykép ahol, a pár kicsattanó örömmel ölelik át egymást. Talán ez a lány lesz az aki megtudja törni a jeget? Mivel, hogy tudjuk, hogy Liam és Danielle 1 éves kapcsolata nem egy 2 hetes kapcsolat volt így nem reménykedtek abban, hogy Liam hamar túl fogja tenni magát a történteken. Mindenesetre még egyik fél sem nyilatkozott, hogy milyen viszony is van kettejük közt.

-----*-----

Mérgesen ütögettem az ajtót a One Direction házánál. Tudom, hogy van csengő, de azt inkább nincs kedvem szétpüfölni. Elöntött engem a méreg, annyi szent. Liam nem szólt. Nem szólt. Pedig tudta...tudott a cikkről, és minden adandó alkalommal leráztam őt ezzel, viszont ő pedig tehetett volna egy kis szívességet azzal, hogy nem érdekli én mit mondok, akkor is el kell mondania. Nem szeretem, ha alaptalanul vádolnak. Ezért is utálom az újságírókat, akik ki nem fogynak a pletykákból, amik a legtöbbször hamisak is. Ahogy ez is. Egyszerűn nem tudom elhinni, hogy én meg Liam? Na jó, ez valóban nevetséges. Ráadásul ki ez a Danielle? Már korában is halottam ezt a nevet....de akkor fogalmam sem volt kicsoda. És tessék egy címlapból kell meg tudnom, hogy ő Liam egykori barátnője. Nem azért, de Liam minden lányt megemlített az életében, akivel eddig szerelmi viszonya volt. Kivéve őt. Vajon miért nem árulta el, hogy ki ez a Danielle? A dörömbölésem megtette a hatást és, kinyitotta előttem az a személy az ajtót, akire a legjobban vártam.
-Dorothee! Mi történt veled, hogy ilyen ingerült vagy? -nézet rám döbbenten Liam. Én szó nélkül befurakodtam a lakásba, és egyből előkaptam az újságot.
-Ez most komoly? Nem szólsz egy szót se?- mutattam felé az újság címlapot.
-Dorothee, ez próbáltam egész végig elmondani neked-zárta be az ajtót-de te mindig azt montad, hogy majd később!
-Jól jegyezd meg! Ha ilyenről van szó, nyugodtan közbe vághatsz a szavaimba -oktattam ki Liamet. Liam elhallgatva bámulta a szőnyeget. Majd én is erre tértem. Néma csönd lett. Kínos néma csönd. Oké, ez tényleg abszúrt...mármint így állni az előtt az ember előtt akivel összeboronáltak a pletykalapok.
-És...végig olvastad a cikket? -nyögte ki Liam nagy nehezen. Én némán bólintottam. Ekkor megint beállt az a kínos csönd, ami az előbb történt.
-Nézd, tudom, hogy nem igazán említettem meg Daniellt...-vakarta meg a tarkóját Liam, de közbe vágtam.
-Sose késő elmesélni-válaszoltam nyugodt hangon. Liam szemébe néztem, és a benne lévő kétely, félelem erősen szikrázott.
-Oké! Gyere-intett nekem, és felment a lépcsőn.- Egy kicsit haboztam, de csak-csak ráléptem az első lépcsőfokra. Majd a következőre. És így tovább, és így tovább. Mikor felértem egy mosoly mindenképp furakodott az arcomra. Vörös fal, fehér függöny, fabarna ajtók. Mind ideális egy megszokott családi házhoz. Én még nem jártam itt jön. Ezért is nézegettem meg jó alaposan a falra akasztott képeket. Csodálom, hogy nem törték össze, már amennyire igazak az állítások, hogy kupleráj van náluk. Liam elvezetett a baloldalon lévő 3. ajtóhoz. Lenyomta lassan a kilincset, de nem ment be. Sokkal inkább nekem nyitott ajtót. Én persze fogtam az adást, hisz végétre is lány vagyok, és hölgyeké az elsőbbség. Ámulatba ejtő szoba volt. Hatalmas francia ágy, szépen kidolgozott tapétás fal. Minden megvolt benne, amire egy tinédzser csak álmodni tud. Odavezetett az ágyhoz, majd leültünk a szélére. Tekintetünket nem vettük le egymásról. Egy darabig csönd volt. Viszont Liam egy kis hezitálás után megköszörülve torkát bele kezdett meséjébe.
-Daniellt még az X-Factor alatt ismertem még tavaly-vágott bele Liam.

Liam(múlt béli szemszöge)

-Hé, tudjátok kik lesznek a következő számuknál a táncosok? -vont kérdőre minket Zayn.
-Passz-válaszolt Harry az sz betűt elhúzva.
-Végül is, nem lényeges-ült le a lépcsőre Zayn- Elvégre csak ideiglenesek ehhez a dalhoz.
-Fiúk!- lépett elő Simon, a volt mentorunk. Aki ez után az év után USA-ba kezdte terjeszteni az X-Factort.- Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy nem soká szombat. És oda kell tenni ezzel a dallal!
Elő jöttek az akkori táncosok, és elpróbáltuk az Only Girl-t. Nagyon jól mentek a dolgok. És talán nem is mehetett volna jobban, ha az a bizonyos pillanat nem történik meg...feltűnt, hogy a véletlenek az élet mozgató rúgói? Hogy akkor találod meg életed szerelmét, mikor lekésed
a buszt? Vagy, ha lekésed a gépet, akkor elkerülsz egy balesetet? Hogy egyik pillanatról a másikra nem figyelsz oda, majd megbotlasz, és végképp felfordul az életed...így igaz. Az egyik kábelbe megbotlottam, és vele együtt az akkor még meg ismeretlen Daniellt és magammal húztam.
-Jaj ezer bocsánat-ültem fel azonnal és felsegítettem a lányt is felülni.
-Nincs semmi gond! Történtek már rosszabb dolgok is-mosolygott rám Danielle. Majd egyik pillanatról a másikra megállt az idő. Mintha csak én meg Danielle lennék itt, és senki más. Akkor tudtam, hogy ő kell nekem.
-Aztán ahogy telt múlt az idő...a többi jött magától- mesélte tovább Liam a történetet.
-Te egy különleges lány vagy-álltam Daniellel egy parkban. A nap lemenőben volt, és ahhoz tökéletes, hogy elmondjam mit is érzek Danielle iránt.
-Nagyon jól érzem magam veled-halkultam el egy pillanatra -Figyelj! Nekem el kell mondanom valamit! Mióta találkoztunk, azóta valami, nem is tudom...nem is tudom mi erre a legmegfelelőbb szó...valami varázslat. Igen, valami varázslat ejtett rabul, és azóta is a fogja vagyok. Nem tudom, hogy erre, hogy reagálsz de...én csak...szóval...
Nem tudtam kimondani de nem is kellet. Danielle el tudott hallgatatni a kínos halandzsám elől. Egyetlen egy dolog. Hogy megcsókolt, és én ezt viszonoztam. Akkor nem tudtam, hogy milyen az első igazi csók. Kínos mi? Akkor, és abban a pillanatban csókoltam meg az először egy lányt. Mintha egy röpnyi perc lett volna olyan hamar véget ért ez a pillanat.
-Én is szeretlek-mosolyodott el Danielle.
-Azután következtek a mézes hetek...nem voltak nagy vitáink, nem maradt maradandó nyoma. Minket tartottak az álom párnak, akik tökéletes példák arra, hogy igen, élhetnek békességbe is a párok. Főleg ha egy hírességről van szó. Sokan alkottak pozitív és negatív kritikákat. De mi nem foglalkoztunk vele, ezek a csökönyös megjegyzések sem tudtak szét választani minket.
-Igaz álom pár....na meg igazi romantikus történet- mosolyodtam el a történeten.
-Bizony, minden tökéletes volt...egészen addig a napig- hajtotta le a fejét Liam.
-Figyeljen! Nekem itt van a családom, a barátaim-szólt bele ingerülten a telefonba Danielle. Éppen meg akartam kérdezni Daniellt, hogy nem megyünk el kettesbe valahová. Mikor észrevettem, hogy mással van elfoglalva akkor úgy gondoltam, hogy később vissza jövök, viszont a kijelentést, amit Danielle tett a telefonba már kezdet érdekelni. Hallgatoztam.
-Értsék meg...nem én vagyok erre a legmegfelelőbb ember! Keresnek egy másik lányt-tette zsebre Danielle a szabad kezét.
-De...-halkult el Danielle, majd kis szünet után keservesen sóhajtott föl- Oké! Benne vagyok!
Nem tudtam, hogy miről van szó...egyszerűen homályos volt az egész. És nyilván olyan dologba nyúltam bele, ami rám biztos nem tartozik. Ezért is mindenféle képen, de meg kellet tudnom, hogy mi áll a dolog hátterében. Másnap Daniellt elvittem a kedvenc kávéházunkba. Itt mindig megbeszéljük együtt a problémáinkat. Most is ezért, hoztam el, hogy megbeszéljük ezt a telefonos ügyet.
-Danielle nem azért, de tegnap hallottalak beszélgetni valakivel telefonon-tértem a lényegre mikor adandónak éreztem- Arról volt szó, hogy nem akarod itt hagyni a barátaidat és családodat! Daniellel mi folyik itt?
Danielle egy kicsit habozott, majd szólásra bírta ajkait.
-Nem fogok hazudni Liam- nézett bűnbánóan a szemében Danielle- Jogod van tudni! Szóval tegnap felkerestek engem....egy cég hívott föl. Felkértek modellkedésre ami biztosít arról, hogy bárhol fel tudjanak kérni engem egy-két képre.
-De hisz ez fantasztikus -szorítottam meg lágyan Danielle kezét. Viszont Danielle nem viszonozta ezt, és nem volt a legjobb kedvében ennek ellenére. Akkor nem tudtam mi oka, hogy ennyire csüggedt...hisz végre betört a modell szakmába, és a tánc karrierje is jól megy. Akkor mi itt a gond? Ezek a kérdések jártak a fejembe.
-Liam! Amerikából hívott a cég- vallotta be a rút igazságot Danielle. Ebben a pillanatban Danielle keze az asztalra rogyott, mivel én meglepődöttségembe eleresztettem. Nem hittem el amit mond...abban a pillanatban vegyes érzések keringtek bennem.
-Na és-és mit mondtál?- sürgettem Daniellt, kétségbe eseten néztem a lányra, aki meg sem szólalt- Mond, hogy nem vállaltad el, mond, hogy nem vállaltad el!
Danielle csak csöndben ült. Ekkor fogtam föl, hogy nem az a válasz lappang benne, mint amibe én reménykedem. Hátra dőltem a székre, és idegesen beletúrtam az akkoriba, göndör hajamba. Csöndben ültünk, és csak bámultunk valamilyen irányba. Végül meguntam ezt a csöndet és szóra bírtam magam.
-Danielle, én nem engedem, hogy elmenj-néztem komoly arckifejezésre Daniellre. Viszont ő megcsóválta a fejét.
-Liam, már elfogadtam az állást -szúrt szíven ezzel a mondatával Danielle.
-És? Attól, még vissza lehet mondani-érveltem.
-Liam- nézett újra a szemembe Danielle- Manapság nem minden nap adódik egy olyan munka , ahol biztosítják talán egész életedre egy munkát. Ráadásul, ha ilyen fiatalon keresünk munkát. Próbáltam vitatkozni vele, de rájöttem, hogy teljesen igaza van. Manapság ki talál egy olyan munkát, ami valóban biztosít egy jövőt. Egy biztos jövőt a megélhetéshez. Viszont...
-Mi lesz velünk? -néztem remény vesztve Daniellre.
-Sajnálom Liam...de ez még táv kapcsolatnak is rossz-halkult el a végén Danielle és kezdte törögetni arcából a könnycseppeket-én nem egy-két hónapra megyek, nem egy-két évre. Hosszú időre.
Ekkor fogtam föl, hogy mit értett Danielle az alatt, hogy biztosítja őt egy életre ez a munka.
-Nagy hisztiket csaptam, nem volt olyan nap mikor átmentem volna Daniellhez, és érvelni kezdtem...sokszor buta dolgokkal -biggyesztette le Liam ajkait.- Féltem....tudtam, hogy már csak néhány nap a végzetes napig. De én nem adtam föl, azon a napon mikro bekopogtam hozzá...
-Mik ezek a dobozok és bőröndök -néztem végig az előszobán. Danielle becsukta maga után az ajtót.
-Liam...komolyan gondoltam, hogy elmegyek-fordult oda hozzám Danielle.
-Akkor- húztam el az o hangot- Ezek szerint tényleg vége a kapcsolatunknak?
-Sajnálom Liam- ölelt át Danielle lágyan. Bár ez már édes kevés volt ahhoz, hogy megnyugtasson. Próbáltam vissza tartani a könnyeimet. Tudtam magamról, hogy sose voltam elég erős...és így. De nem akartam Danielle előtt megtörni. Nem akartam, hogy azzal az emlékkel menjen el, hogy megsiratott engem a távozásával.
-Aztán elkísértem a reptérre- támasztotta meg magát a hátnál Liam- Reménykedtem, hogy az utolsó pillanatban meggondolja magát. Tudod, mint ahogy a filmekbe szokás. Az utolsó pillanatban a főhős végül a szerelmét választja. Azt hittem, hogy ez egy romantikus filmbe illő történet lesz. Hogy Danielle nem lenne képes itt hagyni engem...és senkit se. Tévedtem. Mikor a reptérre értünk, akkor úgy éreztem, hogy nem sokáig tudom magamat tartoztatni, és megtörök. Nehéz volt. Az utolsó léptek, nagyon nehezek voltak. Az az utolsó pillanat mikor bemondták az Amerikába induló repülő utasai szálljanak be a repülőre, lesokkolt. Ez volt az utolsó pillanat...
-Azt hiszem jobb ha megyek-kapta fel kistáskáját a vállára Danielle.
-Biztos nem gondoltad meg magad? -kérdeztem csöndesen Danielltől. Danielle alaposan végig mért engem. Nem válaszolt csak egy apró puszit nyomott az arcomra. Ezzel pedig elindult a repülőgép felé. Én csak tétlenül álltam, és néztem ahogy távolodik .Majd ahogy a lépcsőre kezd lépdesni, ami a repülő utas fülkéjébe vezet. Oda mentem az üveg ablakhoz...és ott néztem végig, ahogy eltávozott az egyetlen nő aki viszonozta az érzéseimet. Néztem ,ahogy elindul a gép. Maga mögött hátra hagyva Nagy-Britanniát. Abban a pillanatban csak is egy dolog történt bennem. Darabokra hulltam.
-Aztán a következő napokba bezárkóztam a szobámba-nézett körül a szobájába Liam- A fiúk próbáltak kicsalogatni...egyszer sem jártak sikerrel. Sokáig nem álltam közösség elé...és sokszor nem mentem el az interjúkra. Nehéz volt megemészteni ezt az egészet. Még mai napig is gyötrenek az emlékek. Danielle egy olyan lány volt, akit nem látunk meg minden nap az utcába. Mert...ő egy csodás lány.
-Nem lehetett könnyű- állapítottam meg a hallottak alapján- Ahogy elmesélted ezt a történetet, ami rólad és Danillről szólt, az egyenesen tragédiába fulladt. Én nem tudom milyen érzés egy olyan valakit elveszteni, aki életed első szerelme. De...olyan, mint egy szeretünk elvesztése.
Ekkor eszembe jutott a nagymamám Grace...ő is letávozott ,ahogy Danielle. A különbség, hogy Daniellt talán még láthatjuk egyszer az életben...viszont a nagyit soha nem látjuk.
-Mostanra túltettem magamat rajta-nézett rám Liam- Valaki segített ebben, hogy rájöjjek arra, hogy nem a világ bomlott össze. Sőt mi több, talán kezdek elégé vonzódni ehhez a személyhez-jött közelebb hozzám Liam.
-Na és ki az? -tettem fel a legmegfelelőbb kérdést.

2.élő show

2.élő show

Dorothee

A One Direction-nal megérkeztünk az X-Factor székházába. Kicsit furcsa volt úgy belépni, hogy nem soká kezdődik az adás, nekünk pedig 2 órával korábban kellett jönnünk. Most se volt más kép, Ida részéről. Sietnie kellet, hisz az idejéből elragadtunk negyed órát, és Idának 45 percből áll míg a fiúktól elér ideáig. Visszatérve a székházhoz....elégé nagy tömeg volt. Alig tudtam lépést tartani a fiúkkal, akiknek természetessé vált ez, hogy ilyen sokan veszik őket körül. Bár felvettek valamilyen álcát, sajnos néhány Directornek megakadt a szemük a fiúkon.
-Te Úristen!- kapott az arcához egy lány, aki nem lehetett több 15 évnél.
Gyorsan oda sietett hozzánk a barátnőivel, és autogramot kértek fiúktól. A fiúk egymásra néztek, majd egy kicsit hezitáltak. Végül Liam egy kicsit hátrébb jött mellém.
-Csak egy perc -simította végig kezét a vállamon Liam.
Én ölbe tett kézzel vártam míg, végeznek, de egyre több gyűlt a rajongókból. Én nyugodtan ácsorogtam a fiúk háta mögött, és tanulmányoztam a körmeimet. Végül is, hírességek, és ez ezzel jár. Nem fogok kibukni azért, hogy a rajongóikra kell az idejüket pazarolni. Mikor ránéztem a mobilomra, akkor feladtam. Egy cetlit kaptam elő a táskámból. Majd mikor rá írtam a személyes üzenetemet, a régi rágógumim, ami ott álldogált a táskámba, rá ragasztottam Harry hátára és bementem a nézőtérre. Nagyon hatalmas volt, de mire számítottam.....csak nem lesz 25 fős ülés az egyik legnézettebb tehetségkutató székelyházába. Én egy M15-ös jegyet kaptam, a fiúk, pedig az utána való számokat kapták. Megkerestem a M-es sort, elégé magas helyen vásároltunk helyet. Végre megtaláltam a helyemet. Leültem, és dobolni kezdtem a mutató ujjammal a térdemen. A nézőtérre vetettem tekintetem. Messzinek tűnt e szemszögből. Felidéztem azokat a napokat mikor még én is ott álltam, és próbáltam Kellyvel, na meg a lányok segítőivel. Az nap este, valami felemelő érzés volt ott állni a színpadon, hogy ott állhatok és énekelhetek az embereknek. Egy kicsit fájdalom, hogy nem énekelhetek ott a színpadon. De nem tehetek ellen semmit. Kelly nem engem választott, és igyekszek eleget tenni kérésének. Még is, mintha egy részem üreges és magányos lenne. Fura. Irigylem Idát amiért ő a mai napig felléphet. Én meg...Nem, Dorothee ezt felejtsd el! Ne sajnáltasd magad, ne nyafogj, fogad el a tényeket! Ebben a pillanatban megjelentek a fiúk, és felém jöttek a másik oldalról. Liam mellém ült, és vele együtt a többiek is lerogytak. Ráadásul egy kissé fáradtan is.
-Nem azért Dorothee, de egy cetli? -mutatta felém Harry, aki Liam mellet ült.
-Most, szakítottam volna meg az autogramosztást? -helyezkedtem kényelembe a székben.
-Hát inkább, nem tudom hányan mentek el a hátam előtt, nevetve- fújdosta a rágógumit, ami a szájába volt- Bele értve ezt a 4 kedves barátomat.
-Nem nevetünk-vont vállat Louis -Csak kuncogtunk!
-Igen, jó hangosan-nézett szúrosan Harry a barátjára.
-Liam, honnan van a rágója, Harrynek?- suttogtam oda a mellettem ülő Liamnek.
-A hátán lévő rágó, amivel felragasztottad a cetlit-fordult felém Liam majd tanulmányozni kezdte a szemeimet- Dorothee valamit megkell...
-Harry- kaptam a göndör hajú srác után a fejem, aki azonnal felém fordult.
-Nem azért, de az a rágó már vagy fél éves, ami a szádban van-néztem rá sajnálkozva, mire Harry kiköpte nyomba a rágót.
-Nem elég, hogy kinevetnek engem, még lejárt szabatosságú rágót kell rágnom-panaszkodott Harry.
-Nahát, Harry ez sem a te napod -állapította meg Zayn. Harry erre már csak a szemeit megforgatta, és morcosan préselte be magát a székébe. Liam újra hozzám fordult és belekezdet az előbbi mondandójába...
-Dorothee, lehet, hogy ez valamilyen módon fel...
-Várj! Kezdődik! -vágtam közbe és mutattam a színpad fele, Liam vállára tettem kezem- Majd később elmondod!
-Üdvözlöm önöket, az X-Factorban! -jött be Dermot a színpadra. A múlt héten 4 versenyzőtől is elkellet búcsúzni, ezt a mentorok döntötték el. Viszont ma, önök döntenek, a versenyzők sorsáról. Mint minden évben, most is megadtuk a témát. A mai téma a szerelmes dalok, illetve az a fájdalmas szeremről kell énekelniük a versenyzőknek. Ne feledjék, hogy csak is akkor nyúlhatnak a telefonjukhoz, mikor lemegy az egész adás. Addig közvetlen telefonhívást, SMS-t nem fogadunk. De nem húzom tovább az időt. Jöjjenek a 2011.-es mentortagok.
Ezzel a szóval, a három kivetítőn egyből megjelentek a mentorok képei, és elsorolták szépen neveiket. Megnyílt a fal, és megjelentek mind négyen. Akik befolyásolhatják a szavazókat, minden egyes szavukkal. Garry Barlow, Kelly Rowland, Tulisa Contostavlos és Louis Wlash.
Volt mentorálltam és a többi mentor, oda fáradt a mentor asztalhoz.
-Vágjunk is, bele a lecsóba. Elhiszem, hogy sokat vártak erre a napra is, ezért is pörgetjük fel az időt! Ezért Tulisát megkérem, hogy mutassa be első csapatát-lépett elő Dermot a  sarokból, ahol még az előbb állt.
-Ezen a héten sokat dolgoztak, nem is lehetnék büszkébbek rájuk! Nu Vibe-vette át a szót Tulisa.

-----*-----

Sami Brookes elénekelte a I Will Always Love You, utána  Craig Colton adta elő Best Thing I Never Had-ot. Sami talán jobban is előadhatta volna, hisz ez, tényleg nagyon szép dal, amit elénekelt. Craig személy szerint nagyon tetszett nekem. Be kell valljam, hogy Craig az egyik favoritom a versenyzők közül. Nem az a sztár alkat, az tény, és való, de a hangja olyan amit nem lehet utánozni. Ezt sajnálom a mai világba, hogy csak a külsőre tesznek, másra nem. Most következik Janet. Már nagyon várom.
Janet egyszerűen hihetetlen volt. Kedvem lett volna oda menni hozzá, hogy elmondjam mennyire büszke vagyok rá. Lehet, hogy hangja egy kislány hangjáért beszél, de a valódi értéket észre lehet venni. És ezt, most nem barátként mondom. Janetnek tényleg olyan kislányos arccal, és hanggal van megáldva, ami különlegessé teszi. Janetre tényleg igaz, hogy vannak olyanok, akik éneklésre születtek, vannak olyanok, akik nem .Janetet mindig is csodáltam amiért, vállalkozott egy ilyen hanggal kiállni az emberekhez. Sokan azt hinnék ilyenkor, hogy röhejes és gyerekes benevezni így a tehetségkutatóba. Janet viszont felvállalta, és ami azt illeti, neki nem kell félnie attól, hogy mások elítélik, mivel hamisnak egyáltalán nem mondhatjuk.

-----*-----

Úgy háromnegyed órája, hogy fellépet Janet után Frankie Coccozza The Scientist című slágerrel ami Coldplay adott még elő egy év tizede. Bár igaz nem bírom Frankit amiatt, hogy túlságosan is elszállt magától, ráadásul rossz hatással van az emberre ez. Ezt sajnálom, mivel ezt a dalt nagyon jól énekelte el, de nem tudom dicsérő szavakkal ítélni a hozzá állásával. Nagy álma, hogy énekes legyen, de ha továbbra is ilyen beképzelt lesz akkor nem teremnek babérok, még ha fölöttébb jó helyezést is ér el a verseny folyamán. Johnny produkciója, egybe jó ,egybe vicces előadásnak bizonyult. Nem mindennap látni egy olyan férfit aki ki van festve, ha úgy mondjuk női ruhában van. Ja, és mint az Alvin és a mókusok hangjára hasonlító hanggal rendelkezik az illető, úgy még furább. Mintha kereszteznénk egy vaddisznót és egy zsiráfot. Eléggé furcsa lenne. De ennek ellenére, Johnnyt még így is bírom. Nem valami sztár alkat, már ami a külsejét illeti, de nem lehet nem szeretni. Utána jött Marcus Collins bizonyos Russian Roulette nevezetű dallal. Marcusról nem tudnék mit mondani, mivel még egyáltalán nem beszéltem vele. Hangja teljesen kétségtelen, hogy csodálatra méltó. Egyik nagy esélyes akiben, látom, hogy ott lesz a döntőben. Tényleg, mennyiszer szeretem volna beszélni vele mégis mindig elmaradt. Talán majd egyszer.

 
Rhythmixet végig hallgatva szint úgy nehéz ellenfelek. Most különösen Jade szövege tetszet az elején ennek a dalnak. És ezt most nem azért mondtam, mert egy ismerősöm az X-Factorból hanem azért mert, tényleg tetszett. Valahol már hallottam hasonló dalt, mnit amit Jade énekelt. De fölösleges ennyit agyalnom ezen. A lényeg, hogy jó csapatot alkotnak, és remélem, hogy sokáig bent maradnak, mert megérdemlik.
Most említsük meg Idát, és azt, hogy mikor lép fel.,. Ida utolsó előtti, és én nem szeretek sokat várni. De kikellet húznom ezt az 1 órát. Múlt héten szerencsésnek tartottam magam, hisz rögtön én kezdtem, és volt időm arra, hogy levezessem gyorsan a stresszt. Viszont akik utoljára szerepelnek, azok az egész műsort végig izgulják, míg rajtuk nem lesz a sor. Én mondom, jobb minél hamarabb túl lenni rajta. Misha következett a Rhythmix után. Misha B-re valamennyire rossz szemmel néznek még azóta is Idáék. Pedig, nem az ő hibája. Ez egyedül az én hibám. Nem voltam elég jó. Mishának semmi köze ahhoz, hogy kiestem, szerintem jobb volt nálam. Most is, bámulatos volt hangi alapon. Egy kissé mellé fogott a Would I Lie to You? című számmal szerintem. The Risk következett. Ők is azok közé tartoztak, akikről nem tudok sokat. Annyit, hogy őket is összerakták egy csapatba. Igazából azon tudok leginkább mosolyogni, hogy ebben az évben csak is az összerakott csapatokat engedték tovább az élő showba, aztán lesz, ami lesz. Lehet, előny...de akár hátrány is. Ez főleg Tulisáról mondható el. Hisz ő a felelős a csapatok sorsáról. Ami a The Risket illeti, annak ellenére, hogy alig 1 hónapja vannak együtt ezt a dalt, nagyon jól énekelték. Gondolom sokat kellet, dolgozniuk azért, hogy siker legyen. Az biztos, hogy Tulisa merész volt. És végre jött az én barátnőm Ida. Alig vártam már, hogy végre rá kerüljön a sor. És most következik.
I will not make the same mistakes that you did
I will not let myself cause my heart so much misery
I will not break the way you did
You fell so hard
I've learned the hard way, to never let it get that far
Because of you
I'll never stray too far from the sidewalk
Because of you
I learned to play on the safe side
So I don't get hurt
Because of you
I find it hard to trust
Not only me, but everyone around me
Because of you
I am afraid
I lose my way
I am afraid
I watched you die
I heard you cry
Every night in your sleep
I was so young
You should have known better than to lean on me
You never thought of anyone else
You just saw your pain
And now I cry
In the middle of the night
For the same damn thing
Because of you
I'll never stray too far from the sidewalk
Because of you
I learned to play on the safe side
So I don't get hurt
Because of you
I tried my hardest just to forget everything
Because of you
I don't know how to let anyone else in
Because of you
I'm ashamed of my life because it's empty
Because of you
I am afraid
Because of you
Because of you
Azonnal felpatanttam, amint végzett a dallal. Idából nem lehetne kinézni, hogy ilyen dalt énekel. Igazából Ida nem szereti az ilyen lassú dalokat, de akkor miért ezt énekelte el? Ekkor eszembe jutott az a nap mikor majdnem elkéstünk a meghallgatásról. Pontosan ez a zene ment a telefonomon ébresztőként.
-Nem lehetne, hogy kikapcsolnád a telefont, valaki még aludni szeretne-kiabálta Ida az emlékeimbe, és ahogy csapkodta telomat, hogy elhallgatassa a zenét belőle. Ezen az emlékképen már csak mosolyogni tudtam. Bár akkoriba nem volt eléggé vicces, hogy majdnem lekéstük a meghallgatást. Szóval Ida miattam énekelted el? Miattam álltál színpadra ezzel a dallal? Igazából Ida nem akarta elárulni, hogy mit fog ezen a héten énekelni. De most már értem miért is nem akarta. Szándékosan hallgatott el, hogy, aztán pedig jól meglepődjek.
-Ida, te nap, mint nap meglepetést okozol nekem-vágott közbe elmélkedésembe Tulisa -Múlt héten a vad éneded hoztad elő. Ma viszont egy teljesen más, sokkal nyugodtabb Idát láthatunk a színpadon. Ilyet még nem tapasztaltam tőled, alaposan megleptél engem. És ennek ellenére is, fantasztikus voltál. Gratulálok!
-Egyetértek Tulisával. Valóban meghökkentő, hogy az egyik pillanatban még, a rossz kislányt játszod, azután átváltasz a jó kislány szerepére- álapította meg Louis- Lehet,hogy ez Dorothee távozása is rátett egy lapáttal. A lényeg, hogy te már mutattál lírát ois és rockot is, előbb-utóbb mutasd meg, hogy tudsz egy pop zenét előadni.
-Valamennyire tetszettél, de én a rockos Idát jobban szeretem-jegyezte meg finoman Gary, mire a közönség nagy része elkezdett fújolni- Ne úgy értsd, hogy nem énekelted el jól. Tetszett nagyon. Kifogástalan volt. Még is én a régi stílusod jobban kedvelem. Ha benn maradsz jövő hétre, szerencsére nem kell félnem attól, hogy megint ilyen dallal jössz elő.
-Garyből csak a rosszindulat beszél. Mint mindig megint rossz lábbal kelt föl -védte meg Kelly Idát- Szerintem ez kellet neked. Te most átadtad azt az érzést, amit akkor éreztél mikor Dorothee kieset. Bár igaz itt egy fiúval hasonlítják össze nem egy lánnyal. Ami a lényeg, hogy mint mindig fantasztikus voltál, remek hangod van, és Ida Draper énekesnő leszel én már most megmondom neked.
-köszönöm-válaszolt szerényen a mikrofonba Ida. Dermot oda sétált Idához és egyből kérdőre vonta.
-Való igaz, hogy Dorothee távozása inspirált téged erre a dalra? -interjúvolta meg Dermot Idától.
-Igen, tudom, hogy nagyon szereti ezt a dalt, és ezért ezt kifejezetten neki ajánlom-mondta el a végét elvigyorogva Ida.
-Ha önöknek is tetszett Ida lírai oldala akkor ne várakozzanak a műsor után, ragadják meg a telefonukat- fordult a kamera felé ezekkel a szavakkal Dermot.- Ne feledjék, hogy kizárólag az adás után lehet szavazni. Ida telefonszámát és SMS számát megtalálják a képernyő alján. Ida Draper!
Ida azonnal elindult miután kimondta a nevét Idának. Alig hiszem el. Ida nekem énekelt. Ez azon kevesek pillanatához tartozott, amiknél legszívesebben elsírnám magam. Ida kezd egyre jobban kibontakozni. Észrevettem, hogy már nem az a kekeckedő csaj, akit annak idején megismertem a Twitteren. Talán ezt én csináltam? Miattam lett Ida jobb ember?

A kéredzkedés

Itt a meglepetés!:) Ma dupla rész van!:D

A kéredzkedés

Dorothee

A fiúkhoz érkeztem, néhány órán belül kezdődik az X-Facor, de még egy SMS-t se küldtek. Nem gondoltam volna, hogy most kivételesen nekem kell kezdeményeznem, és írnom egy SMS-t. Amiből vagy úgy 5 lett mivel egyikük sem válaszolt. Ezért most nem kibernetikusan, hanem személyesen kérdezem meg tőlük. Becsöngetem de, semmi. Még egyszer megpróbáltam....ismételten nem adott választ. Még egy kicsit vártam aztán úgy éreztem, hogy lehet valami interjún vannak, ahol nincs kéznél a telefon, ráadásul nem is mehetnek el a büntetésük miatt más helyre. Mikor már feladtam az ácsorgást úgy döntöttem, hogy ideje készülnöm az estére. Viszont abban a pillanatban valaki lenyomta a kilincset, és azonnal kinyitotta nekem az ajtót. Niall volt az.
-Szia Dorothee! -köszönt Niall majszolva rág csáját.
-Szia-köszöntöttem bizonytalan hangnembe, mivel egy kissé meglepődtem, hogy Niall még akkor se tudja lerakni a nassolni valót, ha becsöngetnek hozzájuk. Egy kicsit beljebb mentem, mintha egy régi ismerősöm házába lennék. Viszont a One Directiont úgy 3 hónapja ismerem. Kissé körül néztem, mert Adam születésnapja óta nem is jártam itt. Akkor nem is volt időm alaposabban körül nézni.
-Miért fáradtál ide? -csukta be az ajtót Niall egy kis hezitálás után.
-5 üzentet küldtem nektek, de egyikre sem válaszoltatok-fordult az ír fiúhoz.
-Hé ez nem Dorothee hangja? -szűrődött ki a nappaliból Zayn hangja. Gondolhattam volna, hogy a fiúk itthon vannak. Már csak az a kérdés, hogy miért nem veszik föl a telefont. Bementem a nappaliba és akkor szembesültem a négy One Direction tagra, akik tanácstalanul ültek a kanapéba, míg Ida a fotelbe. Mikor befurakodtam a nappaliba azonnal felpattantak és köszöntek nekem. Liam egy kicsit zavartan de közelebb jött hozzám.
-Dorothee! Beszélnünk kell-suttogta Liam de én ujjammal elcsitítottam, hogy nem a megfelelő időpont ez.
-Elsőnek is egy kérdés? -fordultam a többiekhez -Ti nem ismeritek a telefont?
-Ismernénk, ha Adam nem kobozta volna el-válaszolt a kérdésemre a göndör fürtös fiú. Egy kissé elpirultam mikor ezt meghallottam. Szóval ezért nem vették föl...ezért nem válaszoltak.
-Huh, nagyon szégyellem magam-tekergettem az egyik tincsemet idegesen.
-Mi magunkat még jobban szégyelljük- szólt az jobb féltekemen álló Zayn.
-És miért is? -sodortam át tekintetem a többieken, mintha valamit ki tudnék olvasni a tekintetükből.
Barátnőm felsóhajtott, és lelketlenül beletúrt hajába majd választ adott:
-A fiúk nem tudnak eljönni az X-Factorra! Adam nem engedi el őket!
-Hogy-hogy nem enged el? -néztem idegesen Liamre.
-Erre tippelünk-húzta meg a száját Liam.
-Addig nem is tudjátok meg, míg meg nem kérdezitek tőle- néztem végig a társaságon, és csatlakozott a nassolást befejező Niall is.
-Te könnyen beszélsz! Nem ismered Adamet- fonta össze karját Ida mérgesen.
-Lehet, hogy nem ismerem elégé, de tudom, hogy kell kérni az emberektől szívességet-válaszoltam dacosan.
-Na és hogyan? -vonta föl a szemöldökét Louis.
Mi sem egyszerűbb- csaptam össze két tenyerem, és beljebb férkőztem a nappaliba, mint, hogy eljátsszuk az egészet!
-Tessék? -kérdezte értelmetlenül Ida. A többiek is értelmetlen arccal néztek rám, tudtam, hogy el kell magyaráznom, hogy mire gondolok.
-Eljátsszuk az egészet, ehhez pedig két ember kell nekem-tettem csípőre kezeimet és körbe néztem. Majd mikor úgy láttam, hogy jelentkező nem adódik, kénytelen vagyok én közbe szólni.
-Senki többet? -néztem újra körül, de csak a képzeletbeli tücsök csiripelését hallottam- Oké, akkor, én választok! Ida te leszel Adam, Harry meg Harry!
-És én? -nyújtotta föl Louis a kezét.
-Te Louis maradsz -forgatam meg a szemeimet.
-Miért nem Liam? -ment közelebb az említett személyhez -Egyszer kipróbálnám, hogy milyen apának lenni.
-Inkább térjünk vissza Dorotheera- mutatott rám Liam.
-Na szóval, Harry most képzeld azt, hogy Ida a menedzseretek Adam -mentem közelebb Harryhez. Ida mit sem törődve birizgálta körmeit.
-Kizárt dolog, hogy egy lányt férfinak képzeljek-ellenkezet Harry.
-Most ne úgy fogd fel, hogy Ida van itt, hanem Adam áll itt előtted-tettem bátorítva a kezeimet Harry vállára.
Harry egy mély levegővételt véve kifújta magát, jelezve, hogy megegyezik velünk.
-Na szóval -távolodtam el Harrytől- Most, kérj engedélyt Adamtől, hogy elmehessetek az X-Factorra!
-Nos...Hát izé...-kereste a megfelelő szavakat Harry és idegesen a tarkóját vakargatta.
-Rajta Styles! Ki vele! Nem érek rá ítéletnapig! -utasította Ida mély hangon Harryt.
-Nos hát! Engedélyt szeretnék kérni a ma esti távozásra az X-Factor show miatt- nyögte ki bizonytalanul Harry.
-Nem! -vágta rá Ida.
-Nem? -ismételte Ida szavát Harry és a kijáratra mutatott- Tűnj el a lakásból!
-Ki vagy rúgva-szólt vissza Ida. Harry és Ida már csak néhány méterre voltak egymástól. Azonnal közéjük férkőztem.
-Oké! Harry most megmutatom, hogy kéne ezt csinálni, most én leszek Harry -löktem finoman oldalba Harryt. Harry a többiekhez ment és onnan figyelte a szerepjátékot.
-Először is köszönöm, hogy időt szakított rám!- szóltam kedvesen az előttem lévő Idához aki elméletbe most Adamet játszotta.
-Már hogyne szakítanék Styles! Megkínálhatom egy pohár limonádéval? -tért át kedves hangnembe Ida.
-Nem köszönöm! Csupán csak egy csekély kérésem lenne az egész banda nevében-kulcsoltam össze ujjaimat mi közbe ezeket a szavakat hangsúlyoztam.
-Mint tudod a múltkor egy kicsit elveszítettük a fejünket. Emiatt is szeretnék elnézését kérni! De most az lenne a nagy kérés, hogy el tudnánk menni az X-Factor mai adására? Ida egy nagyon jó barátunk, és már csak miatta érdemes elmenni. Természetesen ígérjük, hogy időben haza érünk, és akár meg is győződhet róla, mikor visszaérünk hozzád a show után -magyaráztam el a ,,főnökömnek" a kérést, aminek eleget kell tennie, ha minden igaz.
-Persze! Szeretem azt az aranytorkú énekesnőt-játszadozott a hajával Ida.
-Ez nem igaz-lépett közénk Harry és felém mutatott -Ő megkapja?
-Ha nem kérted volna olyan durván talán még meg is engedtem volna-nézet Harryre égő tekintettel Ida.
-Adam is azt várja el tőletek, hogy kedvesen kérjétek erre a hatalmas kívánságra-fordultam a többiek felé, akik a hátam mögött voltak.
-Hát...talán megpróbálhatnánk puhán közölni vele -szedte ki magából Liam némi kétellyel.
-De ő Adam -fordult Louis Liamhez.
-Én meg Liam Payne a One Direction tagja-mutatott magára Liam.
-Mire vártok még? Azonnal induljatok és kérdezzétek meg tőle-mentem közelebb a fiúkhoz. Egy kicsit tétováztak, mintha gondolatba beszéltek volna egymással.
-Oké! -csendült fel Louis- De kéne valaki el vigyen! -fordult Louis Idához.
-Most miért néztek így rám mindannyian? -nevette el magát Ida és körbe nézet. Elsőnek fel sem fogta, hogy miről van szó, de mikor leeset akkor egyből lehervadt a mosolya.

-----*-----

Zayn

Nehéz lépések voltak ezek. Elvégre nem mindennap mondd igent Adam nekünk. Konkrétan még egyáltalán nem adott, még egy igent se nekünk. Mindig megtagadta a kérésünket, ha csak neki volt bele szólása, mindig azzal védekezet, hogy ő csak a legjobbat akarja nekünk. És úgy, hogy most is van egy hatalmas kérésünk lehetséges, hogy megint egy ellenzékkel érünk haza. Már csak pár lépés, míg elérjük Adam kórtermét. Aztán mintha csak egy ezredmásodperc lett volna mikor Adam színe elé kerültünk. Adam felvont szemöldökkel meredt ránk. Mi egy kicsit beljebb mentünk. Én maradtam utoljára, ezért becsuktam magam után az ajtót.
-Szia Adam! -köszönt félénken Liam. Adam fürkészte a megszeppent fiút, és egy pár pillanat alatt a mellette lévő asztalra letette az éppen félig megevett vacsoráját.
-Hallgatlak titeket-dőlt hátra a hatalmas párnán Adam. Én nem is tudtam le venni a begipszelt lábáról a szemem, amit lógatott a levegőben a madzag segítségével.
-Nos...mi csak azt szeretnénk...azt szeretnénk mondani...-nyögdécselt Liam.
-Azt, hogy sajnáljuk, amiért így fekszel begipszelt lábbal -tolmácsolta Harry Liamet.
-Mindenkivel megesik-vont vállat Adam.
-És tényleg nem akartunk rosszat csak..- mentegetőzött Niall de Adam közbe szólt.
-Gyertek közelebb fiúk-intett nekünk egyet Adam. Mi közelebb férkőztünk az ágyához. -Figyeljetek! Annak ellenére, hogy hülyeséget csináltatok az nem azt jelenti, hogy be is kaplak titeket,  ha a szemeim közé keveredtek!
-De Adam! Mi hálátlanok voltunk, vagyunk veled! Még is, hogy tudsz ennyire nyugodt lenni?- nézett mélyen Liam Adam barna szemeibe.
-Igaz nem vagytok egy minta banda! De én szerintetek tökéletes menedzser vagyok-mutatott Adam magára.
-De nem is nagyon foglalkozunk veled! Alig töltünk veled valami időt! Csak ott vagy a stúdiózásunkkor meg a koncertünkön-szóltam végre én is.
-Tudjátok mit fiúk? Mi lenne, ha egy bepótolnánk a közös programjainkat, amiket még az elején elterveztünk-nézet körbe Adam, majd a lábára meresztette szemeit -Persze amint lecsatolnak!
-És lenne egy óriási kérésünk-tért a lényegre Harry- Az van, hogy ma van az X-Factor és...
-Elmehetek-válaszolta Adam barátságosan, annyira, hogy Harry azon nyomba visszakérdezett.
-Elmehetünk? -meresztette szemeit Adamre.
-Igen, csak érjetek időbe haza, hisz egy szóval se mondtam, hogy véget ér a szobafogság -mondta mosolyogva Adam.
Ekkor egyszerre letámadtuk -persze jó értelembe- Adamet és hálálkodni kezdtünk neki. Viszont nem voltunk olyan figyelmesek, hogy észrevegyük, amit kellet volna. Ami tartotta Adam lábát leszakadt és ekkor Adam fájdalmába felkiáltott. Ekkor eltávolodtunk Adamtól. Zavartan néztünk egymásra, és jobbnak láttuk minél előbb elhúzni a csíkot, mielőtt meggondolja magát Adam.
-Jó pihenést! Szia- hadarta el gyorsan Harry és azonnal elfutottunk a kórteremből, de annyira messze nem jártunk, hogy ezt ne halljuk meg:
-Fiúk!
Van egy olyan érzésem, hogy ugrott a közös program. De legalább sikerült engedélyt kérnünk az X-Factorba.

Az állatkert

Elsőnek szeretném megköszönni amiért ennyien jöttek az oldalra...Úristen több mint 10.000 kattintás...szebbé tettétek a napomat,ezért én is szebbé teszem.Két meglepetés is van,ma az egyik itt van.:D A második is még ma fent lesz!

Az állatkert

Louis

Borzalmas volt ez a 2 napi skálázás...ráadásul 1 hét szobafogságot is kaptunk, amit Adam ki is hangsúlyozott azzal, hogy "Örüljetek, hogy ennyivel megúsztátok!". És ha nem lenne elég még biztonsági őröket is ránk uszít, ha menni akarunk valahova. Most is így alakult...az állatkertbe látogattam el, bár nem láttam biztosra vettem, hogy most is rajtam tartják a szemüket a biztonsági őrök. Nincs egy perc nyugtom se tőlük. Azt hiszem, hogy paranoiás leszek ettől. Adam legutoljára akkor nem bízott ennyire bennünk mikor eltörte a karját.  Ott viszont még csak tanuló jogsink volt szóval kocsi elkobzásával nem ment sokra, hanem megtolta 2 héttel a szobafogságot. Most még talán örülhetek is annak, hogy csak 1 hetet kaptunk tőle. De ma van az X-Factor, és Idát mindenképp szeretném megnézni. Viszont Adam nem nagyon engedne el minket, főleg felügyelet nélkül. Már tisztára lázba jött amiatt, hogy egyszer-kétszer rossz fát teszünk a tűzre. Pedig ezúttal se őt bűntettük illetve a fiúk bűntették meg hanem történetesen engem. Harry úgy gondolta, hogy jó muri lesz rajtam bosszút állni, csak hát nem úgy végződött, ahogy lenni kellet. Amikor megtudtam, abba pillanatba nem tudtam eldönteni, hogy most megöljem, vagy ugyan ezt csináljam Harryvel. De végül nem tettem semmit, azzal többet ártanék a bandának. Nem elég, hogy a menedzserünk kórházba került. Amúgy Adamnek az egyik láb szalagja tört el, de azon kívül nem történt komoly dolog. Én nekem nincs bűntudatom, nem is kell hisz én most nem szerepeltem a kifundálok között még is megkaptam a büntetést Niallel együtt, aki szint úgy meg lett büntetve ártatlanul, mint én. De ez olyan, mint az orr és a tüdő...ha az egyik leáll akkor magával ragadja a másikat is. Igaz nem együtt kerültünk bajba, de mint hagyományosan együtt ittuk meg a levét. Az állatkertbe megpillantottam a zsiráfokat, akik a magas fákról hosszú nyakuknak köszönhetően eltudták, érni a faleveleket. Vajon milyen lehet olyan magasba látni a világot? Többet lát, mint mi emberek. Vicces is volt mikor apu egyszer a nyakába vett engem és azt hittem magamról, hogy egy zsiráf vagyok. Néha hiányzik...mármint az igazi apám. A családba én vagyok az egyetlen fiú. Valamikor előny valamikor hátrány. Jó, mert az egyetlen férfinak tudhatom magamat a háznál. Rossz mert, ilyenkor mindig apu jut erről eszembe, hogy talán máshogy is alakulhattak volna a dolgok, ha nem következik el az a nap. Valaki megnyomogatta mutató ujjával vállamat. Mély levegőt vettem. Ha mázlim van biztos egy rajongóm szúrt ki, ha pedig nem, akkor lehet, hogy csak egy turista, aki nem tud eligazodni. Hátra fordultam, de nem az volt, akire számítottam a sok ember közül.
-Szia- emelte fel a kezét, arra utalva, hogy köszön a Draper lány. Mosolya égig érő volt.
-Szia-köszöntem zavartan, majd zavarosan körbe néztem, majd megint Idára néztem- Te mit keresel itt?
-Szeretem az állatokat -tárta szét a kezét majd le is rogytak, és szemei kérdően néztek rám- És te?
-Kártérítést hoztam-húztam el picit a szám. A múltkor szó mi szó, elcsentük az állatkert óriás kígyóját, egy vicc kedvéért. Inkább nem akarom elmondani, hogy végződött. Már logikus, hogy végződnek a tréfáink.
-Ti mikor hagytok fel ezekkel a nem vicces csínyekkel? -fonta körbe karjait Ida.
-Nem is tudom, úgy...-ilyenkor eljátszottam a gondolkodott-...soha!
-Tudhattam volna! -szólt vissza lekezelően Ida.
-Te meg mikor hagysz fel a csipkelődéssel? -váltottam olyan hangnembe, ahogy ő az előbb.
-Bocsi-szólt lágy hangon Ida. Vissza is akartam kérdezni, azzal a "mi" szócskával, de jó magam is hallottam elsőnek. Ida sose kért bocsánatot az e fajta lehordások miatt. Most még is feláldozva önbecslését, bocsánatot kért, méghozzá gyengéd hangon. Ez nem jellemző rá. Tényleg van egy másik oldala?
-Egyébként hallottam Adam balesetéről -húzta feljebb váll táskáját Ida.
-Manapság nem újdonság, hogy Adam balesetet szenvedett -állapítottam meg határozottan.
-Az lehet, de ezúttal nem ő volt a célpont-túrt bele hajába Ida.- Ahogy a legtöbb alkalommal sem!
-Én úgy mondanám, hogy rosszkor volt rossz helyen -legyeztem magamat az eddig zsebemben lapuló borítékkal, amibe a kártérítés volt.
-Na és ezúttal mi volt a büntetés? -kérdezte kihangsúlyozva a büntetés szót.
-2 nap skálázás, és 1 hét szobafogság, kivétel, ha fontos helyre megyünk, de akkor is ellenőriznek minket-soroltam el a szabályokat.
-És azért fontos az állatkertbe jövetel, hogy kifizesd a kártérítést? -nézet rám gyanakvóan Ida.
-Tudom-sóhajtottam fel keservesen- Jobb lett volna Kevin rokonaival találkozni!
-Egy kitömött galamb-eresztette föl Ida hangját.
-Ha most Kevin itt lenne végig sértődne, amit mondtál- mutattam rá mint bűn tettesre. Igazából vicces volt mindig is, hogy eljátszottam azt, hogy Kevin egy igazi galamb. Az én tekintetembe talán így is van. De mások nem értették, hogy miért védelmezek egy kitömött galambot.
-De hisz egy kitömött galamb - feszítette tovább a húrt.
-Gonosz ember vagy-játszottam el a sértődékenyt és hátat fordítottam neki.
Néhány percig mozdulatlanul álltunk, míg nem Ida oda ballagott elém és rám nézet.
-Egyezünk meg abban, hogy Kevin a te szemedbe igen is élő galamb-tette zsebre kezeit Ida.
-Kösz és...-fordultam feléje és megnéztem az órámat, de akkor ki tágra nyílt a szemem.
-Mi az?- nézett rám értetlenül Ida.
-Nem sok időm van, hogy beadjam a pénzt, és haza menjek-léptem el Idától és már is gyors tempóval elindultam a kígyók felé, hogy átadjam a pénzt gondozójának. Viszont Ida követett.
-Elkísérlek-vette át magát is gyors tempóba Ida. Idára néztem, és először arcát férkőztem, de mikor felfedeztem az arcán, hogy önzetlenül jön velem egy mosoly mindenképp elgördült az arcomon.
-Oké-válaszoltam egy csöppnyi örömmel a háttérben.
-És amit nem rég mondtál, hogy ellenőriznek...-tért át más témára Ida és egy kis szünetet tartott-az alatt mit értesz?
Ekkor megálltam és Idára néztem. Átadtam neki a borítékot.
-Üss meg! -nyújtottam át a borítékot.
-Tessék? -szűrte ki fogai közül Ida.
-Csak csináld! Nem lesz semmi bajom! -utasítottam Idát.
-Hát oké- vette át a borítékot, és szemügyre vette egy kicsit. Végig mérte tekintetét majd rám nézet. Egy bocsánatkérő pillantást vetett rám majd épp ütni akart mikor a tömegből egyszerre a mi jó öreg biztonsági őrünk Jake ráugrott Idára. Mit ne mondjak....Idának nem volt nagyon kellemes érzés a több mint 160 kilós Jake alatt fetrengeni.
-Jake! Nyugi! Ő csak a barátom! Nem akart bántani -állítottam le Jaket.Jake engedelmeskedett és lemászott Idáról, aki egyből levegőért kapkodott. Leguggoltam Idához aki azóta már térdére támaszkodott.
-Jake kicsit túl reagálja a munkáját! Ő az első olyan biztonsági őrünk, aki még is véd minket, ha egyáltalán nem is érdemeljük meg -magyaráztam el Idának és szépen felsegítettem földről.
-Azt mondtad rosszat csináltatok, nem, hogy angyalok letettek -porolgatta magát Ida.
-Igen, nem is érdemelnénk ki ezt a kedvességet Jaketől, de ő már csak ilyen -mutattam a már tömegbe elvegyülő Jaket.
-Mit nem adnék, ha nekem lenne egy ilyen biztonsági őröm -húzta mosolyra az arcát Ida.
-Ha majd híres leszel, talán kaphatsz egyet -kacsintottam egyet Idára, de észbe kaptam és azonnal tovább indultam. Ida is utánam jött. Végre beértünk abba az épületbe, ahol a hüllőket köztük a kígyókat is tartogatják. Egy ajtót találtam a kígyóknál, ahol tilos a belépés felirat volt. Megtorpantam az ajtónál és Idára néztem.
-Te maradj itt! Talán megrémülnél, ami ott vár benn téged-szóltam Idához mire csak bólogatni kezdet.
Én berontottam az ajtón túlra, ahol épp a kígyókat lámpáját igazgatta egy férfi. Gondolkodnom sem kellet, hogy ő lehet gondozójuk. Ki más lenne olyan vakmerő, hogy befurakodik az óriáskígyókhoz. Egy kicsit megköszörültem a torkom, hogy felfigyeljen rám. A fiú fel is figyelt és azonnal lemászott a létráról. Oda sétált hozzám a 20-as éveibe járó férfi.
-Nem olvasta el, hogy mi van az ajtóra írva? -vonta föl szemöldökét.
-Csak a kártérítést hoztam el-nyújtottam át a borítékot.
-Szóval te voltál aki ellopta Ameliát?- vette át a borítékot a férfi.
-Jobban mondva mi voltunk, és elégé buta dolog volt! Még egyszer sajnáljuk-szóltam bűnbánóan.
-Ugyan! Én is voltam kamasz -simította végig ujját a borítékon.
-A viszontlátásra-intettem neki és kimentem az ajtón a válaszát meg nem várva.
-Sikerült?- nézett rám a falnak támasztva magát Ida.
-Igen! -sodortam ki egy tincset a szeméből -Sajnos, ezennel véget ért az állatkerti látogatásom.
-Kár! -húzta meg száját Ida- Jó lett volna valakivel körbe sétálni az állatkertet!
-Majd Csütörtökön vagy az azutáni napok után elmehetek veled! Csak mi ketten! -javasoltam Idának.
-Oké! -vont vállat Ida és mosolyra húzta száját.

Liam

Most értem haza a kórházból. Eddig csak én voltam olyan bátor, hogy oda merészkedtem Adamhez. Mondjuk én is vétkes vagyok a balesetéről illetően. Elmesélte, hogy én vagyok az első, aki oda jött hozzá és érdeklődött, hogy, hogy van. Bár így sem értem el a rövidítést a büntetésnek. Ahogy azt sem, hogy elengedjen a mai X-factora. Viszont mi szeretnénk ott lenni. De egyszerűen lehetetlen ilyen szigorú menedzserrel, mint Adam. Tehát nem lett eredménye a látogatásomnak, de legalább Adam egy kicsit megkönnyebbült azon, hogy valaki meglátogatta őt. A nappaliba sétáltam és leültem a kanapéra.  A dohányzó asztalon lévő magazinra rögtön lecsaptam. Viszont mikor megláttam a főcímlapot azonnal kihagyott a szívverésem. De még is, hogyan? Meggyőződtem róla, hogy akkor nem volt ott senki mikor ez a fotó készült...de nem néztem alaposan át az utcát...lehet, hogy egy jól elrejtőzött papparazzi volt? Viszont kétségtelen...beindult a pletyka.

Porul járt leckéztetés

Bocsánat,hogy rövid lett!

Porul járt leckéztetés

Louis

Ma végeztem a napi teendőmmel. Adam cuccait haza vittem, Idát vissza a hotelbe és meg is érkeztem haza. Ki gondolta volna, hogy ennyi gondom lesz mikor csak egy kocsikázást -Adam cuccaival- hajtok végre. De talán megérte. Megérte, mert Idával mikor az a bizonyos pillanat történt akkor úgy éreztem nem csak bennem támadt fel valami, hanem szint úgy Idába is megtaláltam ezt. Kit áltatok? Idát nem tudom elengedni, akárhogy is viselkedik velem. Talán nem hiába minden. Lehet, hogy Ida keménynek mutatja magát, de akkor miért olyan nyugodt és visszafogott mikor annyira közel vagyunk már egymáshoz. Éreztem már akkor mikor a farmon hosszadalmasan néztük egymást. És most is ez történt. Ha Ida közömbös lenne irántam, akkor nem is merülne el. Amikor kifizetem a benzint utána nagyon nem szóltunk egymáshoz. Néha-néha előjöttem egy poénnal, hogy ne legyen ilyen kínos csend. Ida mindegyiken mosolygott, amit mondtam de beszélni nem beszélt. Most már a bejárati ajtóhoz értem. Lenyomtam az aranyos kilincset és benyitottam a házba. A nappaliba Harryt találtam. Gyorsan túl akartam esni az ing átadásán ezért rögtön az ölébe dobtam. Harry egy kicsit megijedt de aztán felém nézet.
-Kösz! Legközelebb vehetnél nekem egy hozzá illő vászon nadrágot-kutatott Harry a szatyorba, míg meg nem találta a hőn áhított ingjét. Végig nézte az inget.
-Nem szívesen! És apropó ha vetetni akarsz valakivel egy nadrágot, akkor én máshol leszek-ülök le az árválkodó fotelbe.
-Louis azért többet, vártam volna el tőled -méregette Harry a vörös-fekete kockás inget Harry.
-Korlátozott számú -hangsúlyoztam ki a szavakat.
-Ez esetben köszönöm-tette vissza az inget a szatyorba.
Én közbe elbambultam. Csak arra a pillanatra tudtam gondolni. Lehet, hogy másnak ez lényegtelen de nekem nagyon is fontos, ami történt. Főleg ha Idáról van szó. Ritka pillanatnak számít, amikor nem beszél vissza, sőt viszonozza. Mikor visszaszólt csak is kizárólag egy szóval de mégis olyan hangnembe, amit még nem tapasztaltam meg tőle.
-Hahó! Föld hívja Louist! Élsz még? -integetett az arcomba Harry.
-Hogy? Mi van? -néztem a fölöttem álló Harryre, aki csöppet sem volt abba a kedves énjébe amibe eddig volt.
-A fellegek közt jársz? Itt beszélek neked Tresháról a semmi véget-pöccent be egy kissé Harry én meg csak figyeltem düh kitörését.
-Bocs csak, hát elmerengtem-fogtam meg jobb kezemmel fejem búbját és úgy támasztottam meg fejemet.
-Most ne merengjél, hanem a problémáimmal foglalkozz-ült le a kanapéra Harry -Na szóval...
És egészen 1 óráig kellet hallgatnom panaszait, valamint ámuldozását Tresához. Egyszerre mondott róla rosszat is és jót is. Mit ne mondjak elégé nehéz eldöntenie, hogy Harry  most mit gondol Tresháról. Megvetette magát, amiért ilyen könnyen hagyta magát, és meghosszabbították a kapcsolatukat, boldog volt, mert még lehet esélye Treshánál. Én úgy mondom kétes gondolatok fertőzték meg Harryt. Ami ellen jó magam nem tehetek semmit, hisz magának kell eldöntenie, de attól még tanácsot kér tőlem.
-Harry ne tőlem kérj tanácsolt, hanem magától Treshától- elleneztem az ötletét Harrynek.
-Kösz! Te is sokat segítesz -pufogott Harry és mérgesen összekulcsolta két kezét.
Én mintha meg se hallanám, megyek el Harry mögött, aki duzzogva áll még mindig. Most cserbe hagytam? Egyáltalán nem, hisz az illetőtől kéne tanácsot kérnie és tisztázniuk. Nem nekem kell elsimítani a szálakat. Elég a magam baja. A szobámba mentem azonban nem kellet sok idő, míg Adam betoppant, hogy kifaggasson, hogy mindent épségben haza vittem-e.

Harry

Nem hagyom, hogy Louis kerekedjen fölül rajtam. És nem is fog...megtanítom neki, hogy ne mondjon ellent nekem. Oké most ezeket nem mondom komolyan de akkor is jó érzés lenne visszavágni. Mert míg ő álmodozik arról, hogy milyen csinos lányokat lát addig nekem azon kell agyalnom, hogy mit csináljak. Hogy tényleg elengedjem-e Treshát a randi után vagy folytassuk tovább. És most nekem egy kis bosszúhoz van kedvem. Liam és Zayn itthon vannak ezek szerint ők is tudnak nekem segíteni a tervembe. Csak Liam ne legyen ehhez mimóza. Elégé fájdalmas lesz Louisnak de nekem is fájdalmas volt, hogy a falnak beszéltem.

-----*-----

-Még mindig nem hiszem el, hogy mehettem ebbe bele? -panaszkodott Liam mi közbe a kötél segítségével húzza föl a lisztes vödröt.
-Kissé késő vissza fordulni-kenegettem be padló viasszal a lépcső tetőfokát. Mindent elterveztem. Mikor ki jön Louis a szobából, akkor automatikusan meghúzza az ajtó a lisztes vödröt, amit felakasztottunk a plafonra majd megcsúszik padlóviaszba, és a lépcsőről legurulva, egy több száz darab színes gömbbe. Persze nem törheti össze magát olyan súlyosan a lépcsőről gurulva, ahhoz is van tervünk.
-Harry nem azért de csak, mert nem adott tanácsot és levegőnek nézet nem azt jelenti, hogy ilyesmit kell vele csinálni-szórta szét a lépcsőnél Zayn a műanyag gömböket.
-Ne véd őt! Emlékszel múltkor ő is jól megszívatott! Mi csak viszonozni akarjuk ezt a kis tréfát -néztem le Zaynre.
-De Louis csak egy adag karamellával öntött le minket az nap-vétkezett Liam. Így visszagondolva, tényleg egy ártatlan tréfa volt az de háromszor ütött meg, egyszer kívül kétszer belül. Nos én is háromszor jövök neki vissza, csak mindegyik külsőleg fogja őt érni.
-És napokig moshattam a hajamat, ami teljes egészében összeragadt-panaszoltam el a történteket.
-Akkor én mit mondjak az enyémről -igazította meg Zayn a haját- Nekem még rosszabb érzés volt, hiszen a legfontosabb dolgom ragadozott a karamellától.
-Ne pofázz! Inkább búj el-utasítottam Zaynt aki engedelmeskedett és beviharzott a nappaliba. Ám a küszöbön megállt és onnan leselkedett.
Liamnek megfogtam az ingje nyakát, és azzal behúztam a szemközti szobába, ami történetesen Niall szobája volt de ez most lényegtelen. Résnyire kinyitottuk az ajtót és onnan figyeltük. Néhány percbe telt de aztán kinyílt az ajtó. Ám nem az a személy volt, akire számítottunk. Adam jött ki a szobából és rögtön ráhullott a vödör tartalma. Én egyből elő bújtam a helyemről és felkiáltottam Adamnek.
-Adam ne arra-kiáltottam oda Adamnek de már késő volt.
Adam megcsúszott a padlóviaszba és így gurult le mi meg kénytelenek voltunk végig nézni , ahogyan veti be magát a műanyag golyókba.
-Fiúk- kiáltotta föl teljes hangerőből Adam.
-Most már jó ötletnek tartod? -nézet rám dühös szemeivel Liam.

-----*-----

A mentő szirénája nem rég múlott el, mikor már Adamet a hordágyon vitték el. Mielőtt a mentőbe tették volna, még utoljára adtam elő a sajnálkozó beszédemet.
-Adam tényleg sajnálom, ami történt! Az én ötletem volt az egész! A többieknek nincs semmi köze ehhez -magyarázkodtam Adamnek.
-2 napi skálázás megállás nélkül mindenkinek- kiáltotta fel Adam- Ellenőriztetni fogom, hogy csináljátok-e rendesen! De ha nem...
Itt már megállt és betették a mentő szállítóba. Nem sokkal később elfuvarozta magát a mentőautó, mi meg 5-en tétlenül néztük az elhaladó mentő maradék foltját.
-Úgy hallottam, hogy a skálázás javítja a hangot -néztem bűnbánó mosollyal a fiúkra, akiket nem hatott meg ez a kijelentés.
-Fogd be! -szóltak egyszerre én, pedig azonnal letöröltem az arcomról a mosolyt és elfordítottam az útra tekintetem, ahol nem rég még a mentő viharzott el. Van ebből tanulság! Ha valaki megdob kővel, dobj vissza kenyérrel!