Sziasztok!elsőnek szeretnék,bocsánatott kérni amiatt,hogy több napig/majdnem egy hete/ nem jelentkeztem.De ezek a próbák leblokkolnak.Ma is,annak ellenére,hogy nem tanultunk,ésa a próba se volt vészes,annyira fáradt voltam,hogy behuppantam az ágyba.De mnidenképp megakartam írni a fejezetet,tehát itt vagyok.
Rajongói ajándékok
Dorothee
Kelly nem győzte kifejezni sajnálatát, amiért nem jutatott tovább, de én meg tudtam érteni. Ha most engem választott volna sokkal nehezebb feladata lett volna, és sokkal többet kellet volna velem foglalkozni, mint a másik 2 lánnyal ezért én abszolút megértem Kellyt. Én magam még egy kicsit csalódott vagyok, de ugyanakkor örülök, hogy Ida és Janet bejutott. Ők ide tartoznak nem úgy, mint én....talán jövőre újra megpróbálom de egyelőre kisebb nagyobb gondom is van ennél otthon. Mikor Kelly elment rögtön megrohamozott Ida és a One Direction is követte őt. Ida nem tudta, hogy kifejezni magát, mint egy öleléssel.
-Annyira sajnálom-nyögte oda nekem Ida.
-Hé, Ida nem történt semmi, csupán annyi, hogy nem lépek föl többé erre a színpadra -simogattam a vállát ő meg elengedett és a One Directionnal találtam magamat szembe.
-Én ezt nem érem, te annyira jó voltál. Miért pont te estél ki? -kérdezte csalódottan Harry.
-Tudod néha kiszámíthatatlan a sors-válaszoltam nyugodtan.
-Ahhoz képest egyáltalán nem vagy letörve -állapította meg Louis.
-Már miért lennék? -kérdeztem mosolyogva- Szemernyi tudásom nincs a zenével még is ideáig eljutottam, én meg vagyok elégedve magammal.
-Hát, ha te örülsz ennek...akkor mi is örülünk-válaszolta Zayn, és egy mosolyt erőltet az arcára.
-Idával átöltözünk és rögtön haza is vihettek minket-tanácsoltam majd Idával elmentünk az öltözőbe.
Janet és Misha B is az öltözőbe volt és rögtön megrohamoztak engem.
-Dorothee úgy sajnálom-ölelt át Janet én meg viszonoztam ezt a kedves gesztust.
-Tényleg te annyira jó voltál-ölelt meg Misha is miután Janet elengedett.
-Hé lányok nincs semmi gond. Nem jött össze ez, majd máskor összefog-válaszoltam mosolyogva.
Az öltöző fülkébe mentem és ott átváltottam azt a ruhámat, ami még reggel vettem föl. Felkaptam a táskámat a vállamra és köszöntünk Janettől és Mishától.
-Biztos nem maradtok? -kérdezte Janet.
Kihallgattam, hogy Idát és engem Janet és Misha megakart hívni kárpótlásul egy étterembe de akármilyen csábító is mi már túlságosan is fáradtak voltunk egy vacsorához is.
-Majd máskor, ha bele fér az időnkbe- tanácsoltam Janetnek.
-De nem mész vissza Francia országba? -kérdezte aggódva Janet.
-Addig biztos, hogy maradok, míg az én barátnőm bent van a versenybe -veregettem meg Ida vállát- Elméletileg azért is jöttem, hogy drukkoljak neki!
-Akkor majd máskor -válaszolta egy kicsit lelkesebben Janet.
-Sziasztok- köszöntünk el a lányoktól és ők is ezt viszonozták.
Kint már a fiúk vártak minket viszont ezúttal egy limuzin kíséretében.
-Komoly? Limoval jöttetek? -nyitotta ki hevesen Ida a limuzin ajtaját.
-Hé, a győztesek mindig ebbe utaznak, és ti azok vagytok- hízelgett Harry.
Ida csak megfogatta a szemeit és beült Harry mellé. Én nekem is volt helyem velük szembe. Niall mellé kerültem így.
-És ki is vezet-húztam össze a szemöldököm.
-Josh végre megtalálta a szemüvegét-mutatott hátra, ahol Josh megemelte a kalapját.
-Es honnan is szereztétek a limot ha szabad tudnom?- fonta körbe a karjait Ida.
-Csak kölcsönözzük, 2 óra múlva vissza kell vinni-válaszolta Harry.
-És tud valamit róla Adam? -faggatta tovább a fiúkat Ida.
A fiúk mélyet felsóhajtottak egyszerre és együttesen mondták ki a választ:
-Nem!
-Az tudjátok, hogy emiatt újabb büntetés fog járni, és nekem nincs kedvem megint csirkék közt lenni-morfondírozott Ida.
-Nyugi, Ida senki se fogja észrevenni -nyugtatta Louis és erre megszólalt a telefon a zsebébe
-Halló- kapta föl gyorsan a telefont Louis.
-Louis megmagyaráznátok, hogy mi ez a limuzin bérlési papír, ami a nappali asztalán van? -kérdezte dühösen Adam.
-Hu ez egy nagyon de nagyon hosszú történet és nem akarom ezzel rabolni az idődet! Csá! -nyomta szélsebesen Louis a telefont.
-Nyugi, Ida senki se fogja észrevenni-játszotta el Ida az előbbi nyugtató Loust.
-De azt nem állítottam, hogy tökéletes a tervünk-érvelt Louis.
-Mikor az?- kérdezte flegmán Ida.
-Visszatérve Dorothee- nézett rám Harry.- Most milyen érzés, hogy...tudod...
-Csak pozitívumot tudok látni a dologba-feleltem.
-Mint például? -fordult Niall Dorotheehoz.
-Mint például, hogy Ida továbbjutott, nem kell agyon dolgoztatni magam...-soroltam de Liam közbe szólt.
-És nem válik valóra az álmod -szólt közbe Liam.
Ekkor figyeltem föl a sarokba levő Liamre, aki egészen ideáig meg sem szólalt.
-Hát ez a negatívum benne de, nem minden sikerül-válaszoltam optimistán.
-Ha minket kérdezel akkor sem igazságos ez- birizgálta ujjait Niall.
-Jó ezt hallani, de amúgy is sok mindent tanultam, mint például-ekkor Idára néztem -Sose barátkozz, olyan emberel, mint Ida Draper mert a végén elcipel téged egy válogatóra, ahol titkon benevezett.
-Nincs mit- válaszolta önelégülten Ida.
-Megérkeztünk-válaszolta a sofőr Josh.
-Már is?- fordult Harry Joshoz.
Josh csak egyet bólintott.
-Na végre, alig várom, hogy beesek az ágyba-szállt ki az autóból nagy boldogsággal Ida.
-Sziasztok-intettem a fiúknak.
-Sziasztok-intettek nekünk egyet és bezártam az ajtót. Egy kicsit haboztam csak, hogy meg várjam, mikor megy el a limuzin. Néhány másodpercen belül el is indult én meg a hotel felé vettem az irányt barátnőmmel.
-Figyelj Dorothee! Így két szem közt szólva...-szólalt meg csendesen Ida ráadásul elégé bátortalanul
-Na szóval..- túrt bele a hajába és próbálta a legmegfelelőbb szavakat megtalálni -Én szerintem te jobban megérdemelted volna, hogy továbbjussál.
-Ida, nem kell sajnálni! Megértem! Neked ez az álmod, nekem nem.- válaszoltam barátságosan Idának.
Már lépcsőhegyeket másztunk meg, de Ida nem hagyta ennyibe a dolgot.
-De te neked ott kellet, volna lenned, itt a legjobb 12-be-hozta fel megint Ida.
-Figyelj, Addig úgy is itt maradok, míg az X-Factorba bent vagy úgy, hogy tegyél érte, hogy sokáig itt legyek-tanácsoltam Idának.
-Ígérem, hogy mindennél jobban fogom magamat hajtani- válaszolta komolysággal Ida.
Én csak bólintottam erre és tovább mentünk a lépcsőn.
----*----
Liam
Kicsit durva voltam tegnap...mindenkivel. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy Dorothee kiesett. Hiába mondja Dorothee, hogy neki ez eredmény de még is neki az éneklés kell nem a pincérnősködés. Végre olyan bánásmódot kaphatna, amit meg is érdemel...igen én még jól emlékszem, hogy mit mondott a főnökéről és egyáltalán nem örülök, hogy még is azt választja, hogy visszamegy oda dolgozni. Egész este csak, ezen mérgelődtem...igaz nem az én életem de akkor is. Dorothee egy barátom, aki nem tudja maga se, hogy mi a jó neki. Viszont be kell látnom, hülyén viselkedtem. Meg főképp azon is felkaptam a vizet, hogy nem tudtam spontán négy szemközt beszélni Dorotheeval. Ez is idegesítő volt, de mostanra békítés képen egy virágcsokrot vettem neki. Nem csak azért, hogy ne haragudjon hanem, hogy kifejezzem a sajnálatom, amiért kiesett. Annyira csodálatos volt és még is ...nem tudtam most se elhinni, hogy Dorothee nem mutatkozhat többé az X-Factorba, pedig ott van a helye. Kellyre most egy kicsit berágtam, mivel Dorotheet megmenthette volna, de őt ejtette ki pont. A hotelhez érkeztem, ahol síri csönd volt. Mondjuk 8 órakor még nem lehetnek sokan fittek. A portástól megkérdeztem hanyas számnál lakik Dorothee.23.lakosztály.Hát az a 2..emeleten van szóval nem kell sokat mászkálnom a lépcsőn. Még mielőtt bekopogtam, volna-mivel csöngő nincs, mint egy rendes háznál-megigazítottam az ingemet és bekopogtam a kemény ajtóba.
-Egy pillanat-reagált a kopogásra Dorothee.
A csokor virággal a kezembe, ami történetesen pipacs volt mivel rózsát már szétkapkodták virágüzletbe. Néhány másodperc múlva Dorothee nyitott nekem ajtót és egy kicsit meglepett volt mikor a csokrot meglátta a kezembe.
-Szia-válaszoltam kedvesen Dorotheenak és oda nyújtottam a pipacsot -Ezt neked hoztam.
-Jaj Liam, igazán nem kellet, volna-vette át a csokrot majd beleszagolt a pipacsba -Honnan tudtad, hogy pipacs a kedvenc virágom?
-Ráhibáztam-vontam vállat-Rózsát is, hozhattam volna, de már azt nem árultak.
-Jobb is, allergiás vagyok a rózsára- válaszolta angyali mosolyával Dorothee- Gyere beljebb!
Bevezetett engem a napaliba, ahol meglepett látvány fogadott engem. Mindenhol ajándék, rózsa csokrok.
-Mi történt itt?- néztem körül a nappaliba.
-Sokan annyira sajnáltak engem, amiért kiestem, hogy arra ébredtem, hogy a lakáj hordozza be az ajándékokat, Időm se volt kibontani egyiket se- magyarázta el Dorothee majd egy címkéhez nyúlt- Minden egyes rajongóm egy kis üzentet hagyott...tudtad, hogy a legtöbb fiú?
-Nem én vagyok ezek szerint az egyetlen hódoló -szűrtem ki a fogaim közül.
-Tessék? -fordult felém Dorothee.
-Semmi, semmi- vágtam rá gyorsan.
-Annyira sajnálom azokat, akik rózsákat küldtek nekem-nézett a fióknál lévő, vagy 30 csokorra- Gondolj bele mennyi pénzt fizetek érte, közbe én még csak bele se szagolhatok. Pedig azokba is találtam édes megjegyzéseket.
-Hát azok nem ismernek ezek szerint elég jól-ültem el a kanapéra, ahol szabad hely volt.
-Te se mert, elméletileg rózsát akartál nekem venni-tette le a pipacsokat egy vázába.
-Örüljél, hogy nem kaptam-jegyeztem meg.
Oké-jött felém Dorothee és leült a kanapéra -Segítesz végig nézegetni a csomagokat?
-Már, hogy ne- mosolyodtam el majd egyből oda nyúlt az egyik csomaghoz.
-Édeset az édes énekesnőnek -olvasta fel a cetlit, amitől mindjárt hányingerem lett- Ez milyen aranyos!
-Ejha, gondoskodtak róla, hogy ma meg legyen a reggelim-tette a csomagolt sütit a dobozból Dorothee.
Én is elvettem egy dobozt és felolvastam a következőket:
-Sajnálom, amiért kiestél, kérlek, vedd részvételnek ezt az ajándékot! Szeretettel Luela!
Kibontottam a dobozt, amibe egy kis apró dobozka volt.
-Vajon minek egy ilyen kis doboznak ekkora csomagolás -adtam át Dorotheenak a kis dobozkát, és izgatottan nyitotta ki.
-Liam nézd-mutatta elém egy ezüst karkötőt, aminek az egyik részén lógott egy kis mikrofon- Ezt biztos hordani fogom.
-Na és ez- vette el a szivárványos csomagolású dobozt- Kedves Dorothee! Nagyon tetszettél tegnap este! Talán egyszer összefuthatnánk, ha lesz rá lehetőség. Puszi Matt.
Na ezek az üzenetek már elegek voltak ahhoz, hogy a féltékenységi roham rám jöjjön. Ne Liam...csak tartsd magadat. Ha most felhergeled magadat akkor csak neked lesz rosszabb.
-Emlékszem, hogy legutoljára 8 évesen kaptam plüss állatot -vette ki a dobozból a ki tömött delfint.
Dorothee a következőhöz nyúlt, én pedig egy fehér csomagolású dobozt vettem elő. Viszont ezen csak cím és dátum volt egy bizonyos Tommy Hutch-tól. Kibontottam a csomagot és egy könyv volt benne egy bizarr címmel. "Hogyan védekezünk". Nekem elkerekedtek a szemeim...bennem most ment föl a pumpa. Gyorsan hátra dobtam a csomagot. Még csak az kell, hogy összetalálkozzon egy szatírral.
-Mi volt az? -fordult felém Dorothee.
-Csupán egy ijesztő csomag, aminek nem hiszem, hogy örülnél- hebegtem.
Dorothee még egy kicsit nézegetett majd a következő csomag felé nézet.
-Kedves Dorothee! A szemed, mint a mogyoró, amit megennék, ha tényleg az lenne, hajad, mint egy puha bársony, amibe jó lenne néha belemélyeszteni ujjaimat. Ha te is szeretnéd látni, hogy én szeme és hajam miről árulkodik, akkor találkozunk a Big Ben-nél október.11-én,kedden pontban 12 órakor...ha nem fogadnád el akkor a dobozba van ami meggyőzhet téged, alig várom már...Szeretettel Brian -olvasta fel a szöveget Dorothee majd a csomagot kibontotta.
-Liam ezt nem fogod elhinni-szólalt meg hitetlenkedve.
Nem csak a kíváncsiság miatt, hanem a miatt is megnéztem, hogy akarja az a Paprika Jancsi elhappolni Dorotheet. Alig hittem el. Színtiszta arany nyaklánc volt a dobozba. Lehetett vagy 40 karátos is. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy Dorothee teljesen elérzékenyült tőle.
-Liam feltennéd nekem- nyújtotta át az arany nyakláncot Dorothee.
-Hogyne, persze-vettem át a nyakláncot és természetesen oda sétáltam Dorothee hátához és ő felkapta haját, hogy lássam, hogy hova kell beakasztani. A szívem legbelül , ha még igaziból nem is de elméletben megsemmisült. Remegő kézzel akasztottam Dorothee nyakába a nyakláncot és összekapcsoltam a láncot. Egy kicsit eltávolodtam tőle ő meg felém fordult.
-Hogy nézz ki? -kérdezte bájos mosollyal Dorothee.
-Nagyon jól áll, kihangsúlyozza a szemed-válaszoltam egy erőltetett mosollyal az élen.
Legbelül nem bírtam elviselni, hogy egy idegen fiútól kapott nyakláncot már is elkezd hordani. Ilyenkor tényleg nem bánnám, ha egy átlagos lány lenne, akit csak ismerősök ismernek nem idegenek.
-És mondd csak, elmész a találkozóra? -huzakodtam elő a témával.
-Már hogyne mennék-válaszolta boldogan Dorothee amivel sikerült lyukat ütnie a szívemen.
-De tényleg elfogadod egy idegen meghívását? -mentem közelebb hozzá.
-Addig nem tudunk róla semmit, míg nem találkozunk vele-válaszolt Dorothee én meg feladóan sóhajtottam- Különben is ez csak egy baráti találka!
-Tényleg? -mentem oda a dobozhoz és leszakítottam az üzenet, amit Brian hagyott. -Ez neked egy sima találkának számít. A szemed, mint a mogyoró, amit megennék, ha tényleg az lenne, hajad, mint egy puha bársony, amibe jó lenne néha belemélyeszteni ujjaimat... ez szerinted, miről árulkodik!
-Randi vagy találka, mindegy-tette csípőre a kezeit- Különben is mióta érdekel, hogy kivel találkozgatok?
A fenébe, eltalált... Na erre mit mondj Liam? Azt, hogy bocs de nem engedhetlek fiúk közelébe, mivel tetszel nekem? Kizárt dolog. Valami értelmesebb dolgot.
-Csak tudod, ismerek pár embert, akik nem éppen jót akarnak-nyögtem ki és idéző jelbe raktam a jót szót.
-Nyugi Liam! Tudok magamra vigyázni- nyugtatott engem Dorothee.
Dorothee mélyen a szemembe nézett és már megint felül kerekedett fölöttem.
-Tudom, csak nem szeretném, ha bajod esne-válaszoltam lágy hangon.
-Jó tudni, hogy ennyire aggódsz értem-mosolyogott rám angyali tekintetével- Tudod mintha a képzeletbeli bátyámat látnám benned!
Ezzel a mondatával megölelt én viszont csak keserűen tudtam ezt fogadni. Hát engem csak egy bátynak tekint? És egy idegen fiút talán a jövőbeli szerelmének? Az biztos, hogy összetört szívvel megyek haza. Mit tehetnék? Keveredjek vele vitába, hogy miért menne el, aztán pedig jól kikotyognám mit is érzek...akárhogy is szeretném nem akarom ennyire könnyen feladni. Dorotheet egy napon magamnak akarom tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése