Esélyek

Sziasztok!Megjött a következő fejezet,de a legközelebb max vasárnapra vagy hétfőre lesz kész,hisz nem soká itt a ballagásom.Na és a fejezet,hogy ne legyen állandóan a Liam&Dorothee páros,ezért most megismerkedhetünk Louis&Ida valamint Harry és Tresha kapcsolatával.

Esélyek

Louis

Haza felé tartottam a kocsinkkal...amit Adam két hétre elkobzott tőlünk. Csak is azért vezethettem, mert megkért engem, hogy a cuccait kézbesítsem vissza a lakásába. Igen, Adam ideiglenes szállóként volt nálunk csak is, azért mert, a legújabb klipünket a Gotta Be Yout terveztük meg. Szerintem egész jó lett az elgondolás, hogy a megvalósítás is úgy fog elsülni az már a jövő zenéje .Ja, és, vissza fele még be kell ugranom a benzinkútra megtankolni az autót....a saját pénzemből. Erre bezzeg nem adott pénzt, ez is amolyan büntetésnek számít. Ezért le is kellet sodornom a főútról egy mellékutcába...lássuk csak a legközelebbi benzinkút. Ütöttem be a navigátorba a benzinkút utcáját és kiadta a térképet is és vele együtt, hogy mennyire van.
-Menjen 40 km egyenesen, majd forduljon jobbra-válaszolt a navigátor, hogy merre menjek.
-120 km-re van a benzinkút...megáll az eszem, nem elég, hogy Adam a város másik részére küld még a benzinkút is kilométerekre van-panaszkodtam el nagyjából a navigátornak ugyan is az egyetlen beszélő tárgy vagy ember jelen pillanatba csak is ő lehetett....aki csak az utat válaszolja meg, más egyebet nem tud. Időközbe elgondolkoztam, amiről Harryvel beszélgetünk még az indulásom előtt.
-Felejtsd már el-győzködött Harry engem, aki tétlenül mélyesztette arcát a kezébe.
-Louis ez reménytelen! Akadnak nála ezerszer csinosabb és kedvezőbb lányok is- magyarázta göndör fürtű barátom.
-De ha most újra megígértetem magammal és veled úgy is az fog kisülni, hogy nem tartom be az ígéretet-vettem ki arcomat kezem öleléséből.
-Ne ígérd! Tedd-szólt sejtelmesen Harry.
Nem tudtam mire vélni ezt a mondatot. Ne ígérd....ez világos. Tedd! Ez már fekete lyukba vezetett. Hogy tegyem meg?
-És még is hogy tegyem? -néztem Harry tengerkékhez hasonló szemeibe.
-Emlegesd magadba ezt! Meg tudom csinálni -ezzel a mondatával feltessékelt engem a kanapéról, ahol eddig ültem és megismételte utolsó mondatát –Meg tudom csinálni!
-Meg tudom csinálni- ismételtem meg a szavait Harrynek.
-Erős vagy-szorította össze ökleit, erei ilyenkor jobban kiduzzadtak.
-Erős vagyok-utánoztam Harry minden mozzanatát.
-Akár egy kőszikla- szorította meg jobban kezeit össze mi következtébe egyenesen kipattantak erei.
-Akár egy kőszikla -szorította meg én is az öklömet, ahogy csak tudtam.
-Nem kell neked Ida- emelte föl jobban a hangját Harry.
-Nem kell nekem Ida-fordítottam az ablakba tekintettem és így mondtam ki a felettébb nehéz mondatot.
-Mert Ida egy erénytelen, vad és egy szemét lány- szidta el Harry Idát.
-Mert Ida egy erénytelen, vad és...-de már csak akkor kaptam észbe, hogy az a bizonyos szó nem tetszett nekem, amit Harry a végre hagyott -Hé, Ida nem szemét, vili?
-Kezdesz vissza esni-színlelt egy köhögési rohamot és így próbálta kifacsarni magából a szavakat.
Ekkor jutott eszembe, hogy éppen most akarom elfelejteni Idát. Lehajtottam a fejem ezzel utalva arra, hogy igaza van.
-Akkor újból...Ida egy erénytelen, vad és szemét lány-váltott vissza bátor hangnemébe Harry.
-Ida egy erénytelen, vad és...-itt megakadtam és egy kicsit tétlenkedtem, erőt gyűjtöttem magamba hisz nekem is nehéz volt ezt kimondani-...szemét lány!
-Na látod, nem is olyan nehéz-tette kezét a vállamra nagy mosollyal az arcán.
-Most pedig menny hívem, és éld az agglegények életét-mutatott a kinti ajtóra, jelezve arra, hogy vessem magamat az életbe.
-Biztos, hogy jó ez?- néztem Harryre- Nem vagyok az a típus.
-Ismételjük el az előbbit, talán jobb lesz a felfogásod-ezzel Harry egy szemébe lógó göndör fürtjét kisöpörte a látás központjából.
-Van több ezer lány- vette le kezét a vállamról Harry és megint belevetettük magunkat az erősítésembe.
-Van több ezer lány-jelentettem ki büszkén.
-És azok nem gőgösek és parancsolgatóak, mint Ida- emelte fel Harry még harsányabbra a hangját.
-És azok nem gőgösek és parancsolgatóak, mint...ő- böktem ki az utolsó szót, és felváltottam Ida nevét egyes szám harmadik személyre.
-És vegyél nekem egy új inget-mutatott a már kissé szakadozott ingére Harry, amit annak idején az örült rajongók szakították el, hogy egy emlék legyen Harry Styles-sal való találkozás.
-És veszek neked egy új inget-ismételtem meg már kábultan, de még is mészhez tértem -Hé!
-Igen! Rám férne már egy új kedvenc- biggyesztette le piros-vörös kockás ingjét.
-Na álljunk csak meg, te is jól tudod, hogy a kocsi el lett tiltva tőlünk, és ha nyilvánosan megyek az utcán abból nincs semmi jó vége -érveltem.
-Pedig most kivételesen vezethetnél-jött be a nappalba Adam egy gyanús mosollyal az arcán- Valakinek el kéne vinnie a cuccaimat a lakásomra!
-Hé, akkor miért nem én mehettek?- förmedt Harry menedzserünkre és közelebb ment, hogy a szemébe nézhessen, hátha ki tud valamit olvasni belőle.
-Azért mert, benned bízom a legkevésbé, aki elmegy a kocsimmal aztán este fél 10-re jön haza- kutatott a zsebébe Adam mi közbe Harry kérdésére megadta a választ. Az utolsó szavainál már elnevettem magam. Adam oda dobta felém a kulcsot, nem mintha Harry nem akarta volna el kapni de, a dobás nagynak sikeredett de mire hozzám ért addigra elvesztette gravitáción felüli hatalmát. Olyan lett volna ez mintha macskafogó játék aminél Harry van középen. Azaz ő a macska.
Nos így vegyültem ide. És még csak 60 km haladtam a 120-ból. Minek is vállaltam el ezt? Én hülye...ráadásul még Harry is jó járt vele. A hátsó ülésen virít becsomagolva a korlátozott számú vadonatúj ingje. A vadonatúj alatt tényleg azt értem, hogy új. Alig dobták piacra, ráadásul meg van szabva, hogy mennyi készült ebből. Út közbe a visszapillantó tükörbe egy egészen különös dolgot láttam. A kereszteződésből egy lány futott ki és őt egy rakás tini követte. Már láttam ennél hatalmasabb rajongó tábort is. A miénket. Ez úgy vagy 100 főből állhatott, viszont aki menekült előlük az egyenesen arra térített, hogy leálljak. Leálltam egy Tilos megállni táblánál. Remek, ha még engedik is, hogy vezessek még akkor is teszek róla, hogy megtolják plusz 1 héttel a büntetést . De jelen pillanatba nem érdekelt. Kinyitottam a mellettem levő ülésnek ajtaját és a személy azonnal beugrott a kocsiba, amennyire csak tudtam gyorsan rátettem a lábamat a padlógázra és rögtön átment a nyugis 60-as sebesség 100-ra. Majd mikor már a visszapillantó tükörbe néztem, hogy meggyőződjek róla nem követnek, rá néztem a már jól ismert lányra.
-Ez meg mi volt? -vontam kérdőre a hirtelen összefutott lányt.
-Nem látsz a szemedtől? Egy óriási rajongó tábor, hát már nekem nem lehetnek rajongóim? -támadt le erős hangjával. Igen, ráhibáztatok. Ida volt az a bizonyos személy, akit felszedtem.
-Oké csak kérdeztem-szóltam nyugodt hangnembe vissza Idának.
-Mindegy -vonta körbe kezeit Ida durcásan és az utat nézte -Hova tartasz?
-A benzinkútra, aztán ha gondolod, elviszlek a hotelbe-ajánlottam föl Idának kedves mosollyal az arcomon.
-Nem gondolom, hanem tudom! Nehogy aztán elkalandozzon a fantáziád és végül randira viszel engem- gerjedt föl Ida és a szokásos, gúnyos hangnemébe szólt vissza.
-El sem hiszem, hogy ilyen vak voltam-gondolkodtam hangosan ugyan is ezt Idának szántam.
Tényleg el sem hittem, hogy tetszhetett nekem ez a gőgös lány, aki szinte mindenkit lehord. Folyton magának add igazat ráadásul nem is a kedvességéről híres. Tudtam, hogy legbelül hatalmas szíve van, és valamikor üvölt attól, hogy megmutassa a gyengédebb énét. De amíg ilyen lekezelően bánik az emberekkel addig nekem is lekell tennem arról, hogy esetleg bele szeretnék. Túlságosan nagy a büszkesége Idának ahhoz, hogy elérzékenyüljön vagy ehhez hasonlók. Nem fogom összekötni akárhány évre az életem egy olyan emberrel, aki nem képes valódi érzéseit a felszínre hozni.

Ida

Elégé mérgelődtem. Na de, hogy visszatérjünk mi is volt az az őrjöngő tömeg. Oké, nem kell hangoztatni, hogy egy rajongó tábor volt. Kiszagolták a Twitterre való megjegyzésemből, hogy a Matthew gyógyfürdőbe vagyok és mikor kijöttem akkor egy több százból álló rajongó fogadott. Még az elején jó haladtak a dolgok az autogramosztással. De amint a közepére értem a dolognak egyre komolyabb dolgok történtek velem. Éreztem, hogy folyamatosan fájdalmak hasodnak a fejembe, ugyanis arra lettem figyelmes, hogy kitépték a hajszálaimat. Ráadásul a feltételekből se volt hiány. A lányok,  míg egy csajos vásárlásról, vagy pedig csak egy egyszerű kávézást addig a fiúk bowlingozni vagy éppen magukhoz hívtak el. Viszont mikor már olyan fiú rajongóm akadt , aki tényleg komolyan gondolta ezeket hirtelen lefogott, és elakart tuszkolni engem, hogy nyugodt környezetbe megismerhessük egymást. Viszont a fiúkat én már régről ismerem. Egy ilyen ocsdi trükk nem volt ellenfél, annál inkább a személy. Csak úgy tudtam megszabadulni tőle, hogy beleharaptam a csuklójába....oké nem volt más választásom. Ezután futni kezdtem, persze az elégedetlen rajongók követtek engem: és nem tudom, hogy most az angyal vagy az ördög hozta nekem a sorsot de, most itt ülök Louissal egy kocsiban. Oké, elvégre ő nem olyan, mint az iménti pasi, aki el akart gyakorlatilag rabolni. De akkor is inkább rejtőztem volna el egy szemetes kukába, mint egy autóba. Hogy miért? Nem azért mert utálom Louist...pont ellenkezőleg. Kezdenek egyre különösebb érzések körülvenni már Louis jelenlétével. Ezért is vagyok most még ingerültebb és utálatosabb. Nem akarom még véletlenül se, hogy ez az érzés fokozódjon. Louis nem érdemel meg engem, ő egy sokkal jobb lányhoz illik. Talán ha durvább leszek, akkor talán távolodik tőlem, ahogy én is igyekszek tőle távolodni. Jobb ez így. Mind ketten jól járunk. Mi olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Én büszke termetű vagyok nem úgy, mint Louis, komolyabban fogom fel a dolgokat, persze ha viccről van szó akkor én is tudok lazább lenni. De amúgy nincs semmi közös bennünk a vicceken kívül. És az ilyen kapcsolatok sokszor elromolnak. Nem kell nekem fájdalom....a többi eddigi fiú, aki volt nekem azoktól még úgy nem kaptam oda figyelést se, mint eddig Louistól ezért is nem érintett meg a szakítás. Louis tényleg egy jó fej srác. Jobbat érdemel, mint én. Észrevettem, hogy Louis leállt a benzinkútnál. Ekkor nem tudom, hogy a sors fintora volt-e de ugyanakkor fordítottuk egymás felé a fejünket. Azt hiszem, elkerültem ismét egy másik dimenzióba. Felül kerekedett bennem az az érzés, amit Louis néhány hete váltott ki belőlem. Be kell valljam, hogy tényleg helyes srác volt, nem csak belsőleg hanem külsőleg, tengerkék szemétől beleremegett a lábam-még szerencse, hogy ülök. Álla alatt fiatal borosta mutatkozott, arca pedig megfoghatatlannak tűnt számomra. Most semmi másra nem vágytam jobban, mint e pillanat megőrzésére. Most már értem, hogy milyen érzések szorultak Louisba amikor engem meglátott. Beleszerettem, nem csak külsőleg de magába az emberbe is. Kár, hogy ez a pozíció elmúlt mikor Louis arcán egy aranyos mosoly kerekedett el.
-Várj meg itt! -suttogta lágyan hozzám Louis, éreztem meleg leheletét.
-Oké- suttogtam olyan lágyan, mint ahogy ő tette és éreztem, hogy a szám nem kontrolálodot az agyammal és maga ura lett. Ebből következett a széles mosoly az arcomon. Louis lassan és óvatosan el távoldott tőlem és csak engem bámult, amíg ki nem nyitotta az ajtót és kimászott a kocsiból. Szememmel végig követtem mozdulatait,  míg el nem nyelte teljes egészében az épület. Talán most jöttem rá egy igen fontos dologra. Hogy, nem volt véletlen az, ami a farmon történt kettőnk közt....valóban, mint a semmiből jött villám csapás. Totálisan beleszerettem a One Direction formáció egyik tagjába. Louis Tomlinson-ba...

Harry

Egy parkba vártam Treshát. Ideje vele megbeszélnem a dolgokat. Mármint azt, hogy miért olyan közhelyes velem...oké lehet, hogy Dorotheenak van igaza, és tényleg nem akarja elhamarkodni a dolgot, de én nem tudok vagy 100 évet várni. Tulajdonképen nekem még 1 hét is sok. És már van egy újabb kiszemeltem...ő az X-Factor kulissza titkok műsor vezetője Carolnie Flack. Ha Tresha nem cselkeszik muszáj lesz őt felváltanom. Mert, én nem bírom ki úgy, mint például Liam vagy Louis akik vagy talán 3 évet várnak a sült galambra. Én viszont nem tudok várni. Megcsalni se szeretném a lányt , mert az nekem és neki is rossz lenne, de az nekem is vannak vágyaim. Talán azért szállok virágról virágra, mert szeretném kipróbálni, hogy milyen lánnyal nézzek szembe,  akivel le tudok állapodni. Persze minden lányra jól emlékszek eddigi életem során. Hisz mindegyikük felejthetetlen pillanatot nyújtott. Azt hiszem Tresha nem nyújtott, de lehet, hogy talán most fog. Szándékomba áll az igazat elmondani. Hogy miért is ilyen normális velem szembe? Miért nem tud legalább egy kis jelet mutatni arra utalva, hogy kedvel? Már nem sokáig kell hordozgatnom magamba ezeket a kérdéseket, hisz ott jött a válaszom. Tresha alig volt néhány méterre, barna árnyalatú hajába belekapott a feltámadó szél. Tresha egy mosoly kíséretébe jött elém.
-Szia-köszönt nekem egyszerűen.
-Szia! Beszélnünk kell-vágtam egyből a témába.
-És miről?- vonta föl a szemöldökét Tresha.
-Rólunk -nyögtem ki nehezen. Tresha dermedten állt és az arcába fújta tincseit a szél.
-Fel akarsz váltani egy másik lányra, értem én-ítélkezett egyből Tresha.
-Nem, nem- elleneztem a kezeimmel majd felsóhajtottam- Vagyis majdnem de, ez a szerencse napod. Adok még egy lehetőséget-ezzel a mondattal egy bájos mosolyt csentem az arcomra.
-Nem leszek a játékod, akivel addig játszol, míg meg nem unod, ezért is nem vágtam egyből a közepébe a múltkor-túrt bele hajába a szél Treshának míg ezt mondta.
-Én nem is annak tekintelek, csupán kipróbálom az élet lehetőségeit-válaszoltam és Tresha szemébe néztem.
-Harry ha nem akarsz tőlem semmit csupán egy éjszakát, akkor bocsánat de nem vagyok eladó- húzta fel jobban vállára a táskáját.
-Figyelj, Tresha! Bejössz, mint csaj ezért is nehéz ez nekem!- fogtam meg a kezét Treshának akinek már teljesen kihűlt a hűvös szellőtől.
-Tuti meg fogom ezt bánni, de talán adhatunk még egy esélyt -szólt egy kis tanakodás után Tresha.
-Tényleg? -kérdeztem hitetlenkedve.
-Persze ha már hülyét akarok magamból csinálni, de akkor adj időt, és meglásd előbb fog eljönni az álmod -válaszolt lágy hangon Tresha.
Lágyan megcsókolta arcomat, aminek nem tudtam ellent mondani.
-Megpróbálom-válaszoltam nagy nehezen.
-Klassz! Akkor Csütörtökön mi legyen a program? Akkor vagyok szabad-távolodott el tőlem Tresha.
-Mondjuk este 6-kor egy mozi, csak te meg én-javasoltam az ötletet.
-Oké-bólintott egyet majd egy intéssel köszönt.
-Szia-fordult arra az irányba, ahonnan jött én meg csak egyet intettem neki.
Nem is tudom, hogy miért engedtem meg neki....eddig senki se tudott meggyőzni, hogy hosszabbra tervezzük a kapcsolatunkat. Ki ez a Tresha Marlow?