A tábor első napja

                                  A tábor első napja
                                           Dorothee

Álmok...nem most nem a céljaimról beszélek hanem,hogy most tényleg álmodok.Az álmok néha trükköznek az emberrel.Valamikor egy olyan álomba ébredsz amiből nem akarnál felkelni az idők végezetéig.Máskor a legfélelmetesebb álmot éled meg ami csal létezik számodra  és akárhogyan is szeretnél de nem tudsz ebből felébredni.Ez történt velem is.Egy erdőbe találtam magam...de ez nem olyan erdő volt mint amelybe múltkor szaladgáltam,angyalkát készítettem...ez...sötét és nyirkos volt.Az ember leheletét is tisztán lehetett látni.Nagyon vacogtam...nem csoda.Csak egy virágmintás szoknya volt rajtam ami ilyen hidegbe nem nagyon melegít.Az erdő...sötét volt,nem volt benne élet,egy zörejt sem lehetett hallani.Ebbe az erdőbe max -20 °C volt.Magamat úgy próbáltam melegen tartani,hogy összekulcsolva fogtam a jobb kezemmel a bal karomat,bal kezemmel pedig a jobb karomat a mellemnél.Ösztönösen mozgattam fel és alá a kezemet,hogy jobban hason.Azt hiszem,hogy mindenem libabőrős volt...és a leheletemet jól tudtam látni.Már egyenesen vacogtam ebbe a borzalmas időbe.Az erdő fáiból kimúlt az élet és teljesen le volt fagyva a törzsüktől a lombkoronáig,lombjaikat nem hullatták helyettük a zöld leveleket is megcsapta a dér.Ahogy a fű is deres volt...és lássuk be egy fehér szandálba nem épp jó járkálni deres fűbe.Lassan lépegettem...majd megláttam egy alakot...ám ez nem olyan volt mint legutóbb a félreértett Liam.Ez..más volt,hamarosan kitisztult a kép és jól láttam amit láttam...igen ez ő.Ő fegyvert ragadott ki a zsebéből és egyenesen felém mutatta.Én szívesen lecsaptam volna úgy mint a múltkor Liammel tettem de most nem ment.Nem,nem azért mert,nem voltak faágak de a hidegtől és a félelemtől egyszerűen nem tudtam megmozdulni.A személy egyre jobban közelített felém...a pisztoly még mindig a kezébe volt.Felkészültem a legrosszabbra...behunytam a szemem és készültem a halálra.Majd megszólalt a pisztoly lövés...vele együtt az én sivításom.A pisztoly golyója a nyakamba hasította be magát...ettől azonnal a földre huppantam.Tekintettem üvegessé vált.Oldalon voltam az egyik kezemet kinyújtva volt a másik meg a mellkasomnál,két lábam összenőve fakadt egymáson.Pislogtam,egyszer még egy bokrot majd egy sötétséget láttam,majd újra és újra,közbe szív verésem egyre gyengült.És csak gyengült és csak gyengült...hamarosan a szemem se mozdult,még egy utolsó pillantás a külvilágra....vége.Minden sötétségbe borult.
-Dorothee...Dorothe...Dorothee-mozgatta valaki a bal karomat és ezekkel a szavakkal bocsátott ki álomvilágból.Lassan kinyitottam a szemem és egy halvány sötét kék anyagot borító buszszék hátulját láttam magam előtt.Lassan felfogtam,hogy egy buszba ülök.Oda fordítottam az iménti hang felé a fejemet.Ida volt az.
-Dorothee megérkeztünk-szólalt meg gyengéd hangon közbe egy mosoly helyeszkedett el az arcán.Biztos azért is volt ilyen csendes mert,tudta,hogyha az ember szundit egyet utána kómásan kell föl...ez így volt.Mintha egy kalapáccsal fejbe ütöttek volna ez olyan érzés volt.Kiakartam nyitni a szám de ő megelőzött.
-Gyere,itt vagyunk a tábornál-válaszolt finom hangon és gyengéden megragadta a csuklom és felhúzott engem.Én egy hálás mosollyal jutalmaztam meg majd lelépett a legalább 15 cm-el lejeb található vasból készült padlóra.Én is leléptem a szürke vas csempére.A busz középtáján voltunk és kezdem előre lépkedni ,bár émelyegve mert mit nem mondjak az alvás olyan hatást fejtet ki ami kizökkentett egyensúlyomból.Így kénytelen voltam a busz székek tartójába megkapaszkodni,hogy véletlenül se dőljek el.Mikor végre a busz ajtajához értünk szép lassan a korlátba kapaszkodva léptem le a 3 lépcsősoron amin már Ida rég átment.Mikor leértem a buszról,tömeg számra voltak emberek.Sokan beszélgetek vagy a csomagjaikat vették ki a buszból vagy éppen ellenőrizték a holmijukat,hogy mind épségbe megérkezett.Idát kerestem a sok ember közül.Majd megpillantottam Idát ahogy húzza maga után a bőröndömet,tudni kell,hogy kerekeket is tetettem annak idején a bőröndömre,anyu azt mondta,hogy nincs igazán szükségem még a bőröndömre ezért is pazarlás volt a kerekeket feltenni.Mostanra szerintem már nem olyan pazarlásnak tűnt.A másik kezébe egy battyuhoz hasonló táskát hozott magával,igen Ida sose szerette se táskába hordani se bőröndbe vinni a holmiját.Oda nyomta a huzókáját a kezembe és így szólt:
-Gyere igyekezzünk-legyintett az épület felé a táborra,nem tétováztam azonnal elindultam a bőröndömmel közbe bámultam a hatalmas épületet.Amikor beértünk ott voltak az X-Factor néhány emberre mikrofonnal  a szájukba.Sorolták,hogy ki került be egy csapatba mert,a 150-ből így választják ki a legjobb 100-t.Párba kell lenni,legyen akármennyi fős.Mikor meghallottam a nevemet izgatottan vártam kivel leszek egy csoportba.
-Dorothee Schleret,Ida Draper és Berry Stewart-csendültek föl ezek a nevek.Idával egyből megöleltük egymást.Nagyon boldog voltam maiért Idával együtt énekelhettem.A másik személyt viszont nem ismerem....Berry...van,hogy a Berry egy női de van olyan is mikor egy fiú név ez.Ezért is kíváncsiak voltunk Idával,hogy vajon lánnyal vagy fiúval fogunk dolgozni.Kaptunk egy kulcsot ami a szobánkba vezet és ott leszünk hármasba,hogy megbeszéljünk mindent de legfőképpen a dal választást.Idával a 180 szobát kaptuk.Mi közbe az szobánkat kerestük beszélgettünk egy s másról
-Figyelj,mióta ismered a One Direction-t személyesen?-faggattam Idát ő pedig rám nézett majd újra a földre szegezte a tekintetét.
-Körülbelül 1 éve,én csak tanácsokat adtam elsőnek a dalukhoz majd...ahogy többet találkoztam velük összehaverkodtunk-mondta semleges hangon Ida majd egy mosoly kúszott arcára.Arra lettem figyelmes,hogy  már egyenesen nevet.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem mosolyogva.
-Csak...beugrott egy régi emlék a nyár elejéről-hebegte majd megint rájött a nevetés.
-És mi volt az?-faggattam tovább,vajon milyen élményt adott meg neki ez az öt srác?
-Az,hogy elmentünk a tengerpartra ahol az első videoklipjüket készítették és....jól szórakoztunk meg minden de egyszerre arra lett figyelmes  Harry,hogy valami hiányzik róla...hát mi?-nézett rám kérdően Ida és próbálta nevetés nélkül hallani a választ.
-Passz-vágtam rá.Fogalmam sem volt.
-Egyet találhatsz-mutatta föl a mutató ujját-Azóta is az a kedvenc fürdőgatyája.
Így már értem majd megint keringeni kezdte Idát a nevetés.Én is felkuncogtam,de hogy történt?
-Képzeld el,hogy míg nem figyelt senki addig Louis egy horgászbot segítségével lerántotta róla mikor úszott a vízbe-nevetett föl majd szájához emelte kezét,hogy ne vegyék észre ahogy nevet.
-Nagyon szoros kapcsolatba állhatsz a fiúkkal-suttogtam oda Idának.
-Még szép,ők a legjobb barátaim,Zaynt könnyű felhergelni a cigarettával ezért is hozom fel,persze jó szándékom vezérel,Harry,hát...ő mindig is az a csajozós pasi marad,képzeld egyszer még randira is hívott-nevetett föl Ida mjad itt abba hagyta.Kérdően néztem rá.
-Na és mi lett belőle?-vontam kérdőre idát.
-Mondjuk úgy,hogy egy gyönyörű étterembe várt rám 1 órát de én nem mentem-válaszolta Ida és körmét vakargatta.
-Ez azért nem volt szép-néztem rá egy kicsit csúnyán.Én sose szerettem ha így hoppon hadják az embert.
-Csak,hogy tanuljon belőle mert,ha nemet vagy pedig igent mondok nem adja föl-válaszolta Ida majd folytatta a fiúkkal kapcsolatos szemszögét-Liammel bármit megtudok beszélni,ő vele a titkaimat is megoszthattam sose árulta el senkinek,Louis pedig...-nevetett föl-Louissal már régóta versenyzünk a vicc mesélésekbe de akad olyan pillanat,hogy mi alkotunk közösen egyet,amúgy kedves srác a maga módján,Niall pedig csak is a hasa érdekli ezért is valamikor megkérdőjelezi,hogy miért is vagyok lány ha nem tudok főzni se sütni.
Én nevetem ezeken.Oké,hogy Liam egy nagyon kedves fiú de,hogy titkokat is betart,talán ő lesz egyszer a legnagyobb támasza a nagy ,,Ő"-jének?Niall pedig csak is a hasa érdekli ez egyértelmű,Louis...szerintem nem ártana rá kérdeznem.
-És Louissal jó barátok vagytok?-vontam kérdőre bár inkább ne tettem volna.
-Hát,annak ellenére,hogy egy kis versengés van köztünk igen,nagyon kedves srác meg minden,és akkor mi van?-nézett rám kérdően Ida.Ida tényleg olyan szavakkal mondta ezt mintha tényleg nem lenne különösebb Louis számára mint egy barát.Ezek szerint csak Louis kötődik ennyire Idához?Mert,látom,hogy ő teljesen úgy nézz Idára mint aki fontos személy lenne számára.Nem is vettük észre,hogy túl haladtunk és 188 ajtónál tartunk.Azonnal szó nélkül megfordultunk és a 180-as szobához futottunk.Idával egy kicsit hezitáltunk majd hozzá nyúlt a kilincshez és vetette a kulcsot a zárba mai azonnal nyitotta nekünk.A szoba elég szűkös de meglehetett férni ha három ember fészkeli be magát.Bal oldalon sorba volt 3 ágy.Szembe velük jobb oldalon kihúzható közép magas szekrények voltak.Az ablaknál jobb oldalon pihent egy ajtó.Egy kiságya volt az ajtóra téve amin az állt ,,Fürdőszoba".A bal oldalon pedig szint úgy egy másik ajtó az volt rá kiírva,hogy konyha.Na de hol van Berry?Mi közelebb merészkedtünk új ,,otthonunkba".Ida levetette magát jobb oldali ágyra.Én kinéztem az ablakon.Gyönyörű látvány volt.Egy szép füves kert állt az ablakon keresztül.Volt is néhány ember aki megtelepedett a fűbe és már egy papírt szorongatott egyikük kezébe.
-Te mit fogunk egyáltalán énekelni?-fordultam Idához.
-Adni fognak majd egy papírt amin fel lesznek sorolva daloknak a címei és azok közül kell választani-válaszolta Ida és fejére téve két kezét nézte tovább a plafont.Majd arra lettünk figyelmesek,hogy valaki bejön az ajtón.Egy rikító vörös hajú,barna szemű leány toppant be.Kezébe egy bőrönd hevert és felénk pillantott.Ida felkapta a fejét és a lányra nézett.Az ismeretlen lány kedvesen mosolygott ránk.Ő lenne Berry?

Berry Stewart

Ismerkedés

 

                                          Ismerkedés
                                            Dorothee

Még mindig ledöbbentem...most épp egy híres együttes előtt állok.Ráadásul az egyik taggal elégé jól elbeszéltünk szinte mintha egy átlagos fiú lett volna.Igaz nem ismerem a One Direction-t csak halottam róluk.Azt hiszem tavaly 3.helyezést értek el az X-Factorba.Én nekem még mindig el volt kerekedve az állam és a szemem.Kutakodni kezdtem a gondolataimba.Ida miért nem szólt erről?Vajon ők mióta tudnak rólam?Na ez is azon sok kérdéshez tartozott ami az agyamba keringett és egymás után jöttek volna.Gondolkodásomból az zökkentett ki és idétlen arc kifejezésemből,hogy Ida csetíntett az ujjával előttem.

-Dorothee!Dorthee!-hangoztatta el ezeket a szavakat.Én meg kizökkentem ebből a bambulásból és szigorúan Idára néztem.

-Ida Julianna Draper!-fontam körbe a karjaimat.Ida csak idegesen megvakarta a tarkóját

-Nem akartam eltitkolni,ők is csak 1 hete tudnak a létezésedről-magyarázta ki magát Ida és a fiúk felé fordult az utolsó szavaknál.

-Tudod én nem vagyok az a haragos típus szóval...-ekkor felfigyelt rám Ida-Üdv Ida átlagos barátai!-tartottam szét mosolyogva a kezeimet.Végül is ez egy kisebb-nagyobb eltitkolás volt Ida részéről hisz ők se tudtak még 1 hete rólam.De mikor belekezdtem a másik mondatomba mosolyogva ők egy fura arc kifejezést vágtak.

-Mi az?Nem így szokott lenni,hogy némelyik sztár nem szereti az átlagot?-kérdeztem kíváncsiskodva.Remélem,hogy ők nem azok a sztárok akik elvannak szállva maguktól.

-Ohh már hogyne-szólalt meg Louis majd oda jött hozzám és rá tette vállamra a kezét és rám nézett-Átlag barát milyen átlagos helyre akar menni?

-Azért átlag helyre nem tanácsolnám mert,az átlagos rajongók átlagosságként lerohannának titeket-kuncogtam el magam.Ezt még Idától tanultam el,hogy ha valamelyik szó nagyon benne van a beszélgetésbe akkor emeljük ki jobban,hogy poénosabbá váljon.

-Ezt Idától tanultad ugye?-kérdezett rá Louis majd én rá bólintottam.

-És 6:2 Ida javára-kiáltott fel Niall és mutató ujjával a plafonra mutatott és most már rá szegeztem a tekintetem.Majd Louis egy értetlen arcot adott neki.

-Mi,hogy hogy 6:2?Hisz Ida nem is jött elő semmivel most-értetlenkedett Louis,az igazság az,hogy én se értettem majd az eddig észre nem vett Zayn a másik oldalamnál suttogva szólalt meg:

-Tudod Louis és Ida már régóta versengenek,hogy ki tud jobb vicceket gyártani!Fura nem?

Én elmosolyodtam ezen.Ezek szerint Ida is úgy kezeli őket mint egy barát nem mint pop sztárok.Ami azt illeti ezek az elbohóckodások arra utaltak,hogy ők is átlagos tinédzserek mint én vagy Ida.

-Na de komolyan...hol élvezhetjük ki egymás társaságát Dorotheeval....hol is van egy nyugis hely?-szólalt meg az eddig háttérbe szoruló Harry és tanakodva mutató ujjával az állát doboltatta.

-Mi lenne ha elmennénk ide a szomszédos pizzériába...Amy nénire rászorul néhány látogató-ötlött ki Ida fejéből majd még hozzá tette-mellesleg ez az egyetlen pizzéria ahol nem szúrnak ki titeket.

-Ne is mond...a legutóbb mikor nyilvános pizzériába mutatkoztunk addig bámultak minket míg el nem fogyasztottuk a pizzát-szólalt meg a mellettem álló Louis majd egy kicsit csúnya arc kifejezést vágott a mondat végnél.Hát nekem se esne jól ha több száz ember nézné,hogy eszek.

-De akkor miért nem megyünk el a Nando's-ba?-kíváncsiskodott Niall.igazából nem tudom mi volt az a Nando's te szerintem valami étterem lehetett.

-Gondolkozz Niall...az belekerül egy fél órába mire odaérünk és nem akarjuk megvárakoztatni Dorotheet se-szólta le Niallt Harry és rám mutatott.Majd egy széles mosolyt adott.Azt hiszem,hogy nem csak viccelt azzal,hogy tetszek neki.

-Oké...akkor mire várunk?-nézett körbe az eddig az eseményeket bámuló Liam.Mindannyian bólintottunk.Nem tétováztunk mentünk is a pizzériába.Ida persze azonnal elkérte tőlem a kulcsot mikor zárásra került sor sunyin azt mondva,hogy a másik kulcsát nem találja.Tuti,hogy holnapra se fogom megtalálni a kulcsot.Biztos nem örült annak,hogy elszöktem de ha egyszer annyira csábító volt az erdő.

                                                   *

Este fél hatra járt mi meg a közeli pizzázóba már úgy nevettünk,hogy Amy néni megkért minket,hogy csendesebbek legyünk.A pizzázó tényleg nem volt nagy durranás.Egy vendég(egy idős bácsi)tette be a lábát mióta itt vagyunk.És az már 2 óra volt.Ez alatt a 2 óra alatt sok mindent megtudtam a fiúkról.Mint például Louis nagyon is szereti a répákat ha teheti még rajz filmeket is nézz róla...gyerekes de mégis van benne valami ami miatt ez pozitív irányú.Persze nálunk Francia országba úgy tartják aki szereti a rajz filmeket rossz ember nem lehet.Hülyeség nem?Louis szerintem tökéletes ellentétté Idának.Számomra ez teszi még jobban azt a hatást,hogy ők egy napon egy szép pár lesznek.Harryről megtudtam,hogy elégé normális is lehet ha akar még egy lánnyal szembe is.Persze nem bírta ki,hogy egyszer kétszer ne bókoljon nekem...helyes fiú de nem tudnám vele elképzelnem magam.Niall nagyon szereti a hasát,meg is ígértem neki,hogy következő

alkalommal ha meglátogatnak csinálok neki egy hazai francia krém levest.Zaynről azt tudtam meg,hogy szeret a külsejével foglalkozni...látszik is.Egy kicsit szlengesebb ruhákat használ.Azt is megtudtam,hogy cigizik.Na ez egy kicsit kevésbé pozitív hatást vetett rám.meg is mondtam ezt de azt mondta hátha hozzá szokok.Számomra viszont ez a cigi egy másik,sokkal veszélyesebb károsító anyag jutott róla eszembe.Ezt nem mondtam nekik se de az apám ennek az anyag okozta vesztét...és a miénket is anyával.Érzékelni kezdtem,hogy a szemembe a könnyek kiakarnak szabadulni amit én nem engedtem mert azonnal letöröltem.Viszont hatalmas gombóc állt a torkomba amit nagyon nehezen tudtam megemészteni.Hogy tereljük már egy kicsit ezt a témát az utolsó tag Liam.Liam teljesen közvetlen volt és csak jót

akart azzal,hogy nem mondta el ki is valójában.Megértem őt hisz a mostani sztárokat legtöbben kihasználják a hírnevéért és egyéb dolgaiért ami egy normális embernek nem adatik meg.Ezt ugyan nem váltig állítom de szerintem Liam nagyon érzékeny fiú.Legalábbis amiket elmesélt magáról elégé annak tűnt.Persze nekem nincs semmi bajom ezzel.Sose szerettem az olyan fiúkat akik nem mutatják ki az

érzelmeiket,már csak azért mert annak idején apa is...na tessék már megint itt lyukadtam...miért kell mindig felhozni apát...pedig már rég el kénne felejtenem a múltat és csak a jelenre koncentrálni.Mi közbe ezeken gondolkodtam addig néhányszor bele haraptam a pizzámba.Én az asztal bal szélén voltam mi alatt a fiúk egy más mellett ültek Idával.Liam,Niall és Zayn a jobb oldali résznél velük szembe Harry,Louis és Ida ült.Én nekem ha mindenképp akartam mondani kellene,hogy kivel ültem akkor mondjuk azt,hogy Zany a jobb oldalon,Ida bal oldalon helyeszkedett el.Liam felfigyelt a hosszú perces szótlanságomra mert,a többiek el voltak foglalva egy régi bulis történettel.

-Dorothee minden rendben?Eléggé szótlan vagy?-fordult oda hozzám Liam majd a többiek is felfigyeltek erre.Hát ilyenkor jobb lenne ha otthon ülnék,csendben olvasnék egy könyvet.Sose szerettem ha ennyien figyelnek rám.

-Én?Bocsánat elgondolkoztam-szólaltam meg majd gyorsan a kar órámra pillantottam,hogy tereljem a szót-Eléggé késő van...nem kéne haza menni?

-Jogos...már fél hét van-húzta ki zsebéből ida a telefonját.Ez egy becsukatós szürke Samsung volt.Mit ne mondjak az évek tettek ellene.le volt rajta kaparva egy-két helyen a szürke helyette a kevésbé csillogó szürke volt a helyén.

-Oké...de te viszel minket haza-állt föl a helyéről Zayn majd egyesével mindenki felállt a helyről és kifizették a számlát.én is kiakartam volna fizetni a részemet és a pénztárcámhoz nyúltam ami a táskámba volt majd valaki lefogta kezem.

-Mit képzelsz,hogy te fizetsz?-nézett rám Harry én meg értetlenül néztem rá.

-Dorothee ezt most mi álljuk neked...nehogy már te fizesd-szólalt felém Louis aki kihajolt a sorból,hogy felém nézzen.

-Ráadásul az egyenesen bunkóság lenne részünkről-fordította Niall és felém nézett.Én csak egy hálás mosolyt adtam nekik.Ida oda setenkedett hozzám és a fülembe súgta:

-Látod,mondtam,hogy jó fejek!

Én elnevettem ezen magam....komolyan én el voltam szégyellve magam,hogy ők fizetik a részemet.A fiúk össze gyűltek egy körbe és próbálták felosztani 5 részre az én tartozásom.Komolyan mondom,hogy már egyenesen elszégyellem magam,hogy ők fizetik ki a számlám...olyan mintha nélkülöznék.Rossz de ugyanakkor jó érzések játszottak le bennem...mégis bevállalták,hogy ők fizetnek nekem.A fiúk végre megállapodtak és oda tették az én részemet is.Haza felé(Idához) nem is tudom,hogy hányszor köszöntem meg nekik.Majd Ida autójához értünk és kulccsal kinyitotta az autó ajtaját és beszállt a kormányhoz.A fiúk oda álltak elém és elbúcsúztak tőlem.

-Te szőkeség ne felejtsd el legközelebb tájékoztatni mi is a telefon számod-ölelt gyengéden át Louis én meg csak egy bólintást adtam neki.Majd ő be is szállt az anyós ülésbe.Gondoltam volna,hogy Idát akarja vidítani.Harry is megölelgetett.

-Ha szükséged lenne egy...pasira itt áll rendelkezésedre-húzódott el Harry majd ezen jót kuncogtam.

Zayn megveregette a hátamat mint egy régi jó barátot.Niall egy szűk ölelést adott majd Liam is oda jött hozzám ám nem egy öleléssel.

-Figyelj sajnálom,hogy...-de nem tudta befejezni mert,tudtam mire gondol Liam.

-Liam nem kell sajnálnod még ez is kevés volt ahhoz a leütéshez-vágtam bele Liam mondandójába.Ő pedig elnevette magát.

-Mit szólnál hozzá ha a tábor után megtanítanálak gitározni?-vont kérdőre mosolyodottan Liam.

-Te tudsz gitározni?-vontam mosolyogva kérdőre.Nem bánnám azért ha megtanulnék végre egy hangszerrel bánni.

-Persze,szóval szeretnél megtanulni?-vonta föl a szemöldökét.Én csak egy kis kuncogással bólintottam.Ekkor valami hirtelen megszólalt bennem.Egymás tekintetét fürkésztük.Csak bámultunk egymásra.Liam mély barna szemeibe mélyesztetem a tekintettem.Nagyon kedves fiúnak látszott.Pedig én mindig is olyan fajta voltam,hogy a fiúkat egyszerűségében nem tudom megérteni.Talán most jött el az ideje.

Majd akkor tábor után-mondta zavartan de egy duda szó amit Ida adott felénk kizökkentett minket.

-Akkor szia-köszönt el tőlem Liam.

-Szia-mondtam halkan és ő elindult a kocsihoz és beszállt a hátsó ülésbe.Nagyon jól éreztem magam a fiúkkal?Nagyon kedvesek és őszinték voltak...de ami a legfontosabb...magukat adták.

A vallatás

                                            A vallatás
                                                  Ida

Alig hiszem el...bejártuk a környéket de nem találtuk Dorotheet.Kezdtem megijedni...talán nem is ő ment el hanem elrabolták...vagy még rosszabb vissza ment Franciaországba.Na jó tudom nem olyan mintha elrabolnák de ha megint vagy egy tengernyi távolság lenne köztünk nem tudom,hogy mi lenne velem a táborba,végig izgulni,hogy hol van Dorothee,hogy mi van vele...és egyedül is lennék.Nem lenne egy jó móka.Én és a fiúk ültünk a fehér kanapén.Én középen Louis és Niall mellettem.Mindannyian csak némán ültünk és elmélyedtünk gondolatainkba.Biztos mindenkinek Dorothee járt az eszébe.Talán ezért is szerettem meg annyira őket,nem ismerik Dorotheet még is végig aggódják.Azt hiszem jobb fej barátokat nem is találhattam volna magamnak.Felugrott a fejem amikor a tekintetem az ajtó kilincsére szegődött.Lenyomták majd lassan kinyitotta az illető az ajtót.Mind az öten már lélegzet vissza fojtva vártuk,hogy ki jön be.csak nem...Dorothee!És csalódnunk kellet mert,Liam volt az.Erre mindannyian egy nagy sóhajjal üdvözöltük.Persze nem ezt a bizonyos személyt vártuk.Liam lassú léptekkel oda közelített hozzánk majd leült közvetlen jobb oldali fotelbe.
-Nem találtátok meg?-kérdezte halkan Liam.Én csak megcsóváltam a fejem mi közbe a fiúk erőtlen nemet adtak válaszul.Liam erre csak felsóhajtott.
-Mondjátok most milyen érzés,hogy...nincs itt köztünk?milyen érzés,hogy nem alakult a találkozás?-kérdezte tőlünk Liam mire felemeltük rá a tekintetünket.Gondolkodás nélkül azt mondtam amit  szívem diktált.
-Hiányzik...legjobb barátnőm ,hiányzik-mondtam és próbáltam küszködni a könnyeimmel.
-Nem lesz akinek viccet meséljek-szólalt meg Louis majd egy nyers kuncogást adtam neki.
-Nem lesz egy új ismerősöm aki nem is dilis-szólalt meg Zayn bátrabban.erre mindenki értetlen képet vágott és Zayn felé nézett.Ő a jobb sarokba ült ő pedig azon gondolkozott mivel magyarázkodjon.
-Elég sokat ismerek-tárta szét karjait.Erre mindenki visszaszegezte tekintetét ahol az előbb volt.
-Nem lesz aki  talán még sütni is és főzni tud ránk azaz rám-szólalt meg Niall és mikor "rám"-at mnodott magára mutatott.
-Nem lesz új barátnőm-szólalta lenkén Harry.Erre mindenki rámélyesztette tekintetét.Hát igen,ez a mi Harrynk.Keresi a tökéletes lányt akit még nem talált meg.Harry zavartan oda fordult hozzánk.
-Mi van?Elvégre,elégé nehéz találni olyat aki alkalmas lenne rá,főleg aki olyan csinos mint ő-szólalt majd tenyereibe rejtette el arcát.
-Nekem az fáj legjobban,hogy nem tudtam megismerni,szerintem elégé kedves lány lehet-szólalt meg Liam aki eddig némán nézte az eseményeket.Kissé érdekes volt,hogy mintha nyugisabb lenne mint mi öten.Talán tud valamit amit mi nem?
-És mit szólnátok ahhoz ha itt állna az ajtóba?-kutakodott Liam.Na most elvesztettem a fonalat.Persze inkább nem tettem föl a kérdést.
-Huh...elégé nehéz...biztos letámadnánk egy halom kérdéssel ahogy ő is minket-szólalt meg a mellettem ülő Louis.
-Feltehetőleg egyből faggatni kezdenénk,hogy hol volt-szólalt meg Zayn.Én csak az egyik kezemmel támasztottam az arcomat,a másik kezem pedig az ölembe feküdt és,úgy hallgattam a többieket.
-Megosztanám vele még a maradék szőlőcukromat-vette elő nadrág zsebéből a még fél csomagnyi szőlő cukrot.
-A barátnőmnek titulálnám-válaszolt Harry.Majd én egy szigorú pillantást vetettem rá.
-Nem barátnőt mondtam...hanem barátot-dadogott Harry.Persze kimenti az irháját.Jellemző.Akár hiszitek akár nem már volt össze tűzésünk és abból az következett,hogy egy rossz szó hallatán amit én nem türök nyomba elhalkul.
-Én meg össze-vissza ölelgetném akármilyen lányos is ez-tettem ki lelkemet és a lányok szónál bele borzongtam.Sose szerettem lányos lány lenni.Dorothee se az a plegyizös fajta,hogy "jaj hallotad Jessica és Jake szakított" vagy ehhez hasonlók.Nem,de ilsen helyzetbe annyira örülnék ha megölelhetném.Liam ezek hallatán elnevette magát.Mi pedig feléje néztünk.Mi olyan nevetséges?
-Jól van,most már bejöhetsz!-szólt az ajtó fele hangosan Liam.Ez meg mi?Kinek szólt?Majd a fejem az ajtó felé emeltem.És izgatottan vártam,hogy ki nyomja le az ajtót.Nem hittem a szmemenek...azt hiszem ezek az átkozott könnyek elérték céljukat és most a szememen gördültek le egymás után.
                                                         Dorothee
Jó érzés volt (ki)hallgatni azt,hogy annak ellenére,hogy nem ismernek engem mennyire jó lett volna.Liam ötlete  nagyon jól bevált.Az ajtóra volt tapasztva a fülem,hogy halljam  mit is mondanak,olykor bepillantottam a bejárati ajtónál heverő ablakon de úgy,hogy ne vegyenek észre.Nagyon jól esett hallani mindenkitől a szavakat főleg Idától.A göndör hajú fiútól néha kirázott a hideg ahogy ezeket a "megtisztelő" szavakat mondta.Persze kedves gesztus volt ez.Még sose volt olyan,hogy még nem is ismer de már a barátnőjének szeretne látni.Liamnek nagy hálával tartozom.Nekem is jobb volt így megismerni,hogy aggodnak értem és terveznek is velem programokat máris.Az is jó érzés volt,hogy ott voltak a válogaton és végig hallgattak engem és szerintük jó hangom van.Igen,Liam elmondta,hogy ott voltak mikor elénekeltem a frozent.Liam azt mondta,hogy neki ez az egyik kedvenc dala.Fura...az enyém is.Mikor Liam kikiáltott nekem én lehajtottam a kilincset és bejöttem az ajtón.Mindenki kivétel nélkül felállt és megrohamoztak engem.Nem szó szerint,de Ida egyből a nyakamba vetette magát.
-Hol voltál?Már annyira aggódtam-szorított meg jól engem.Hiába fojtott meg jó érzés volt megölelni.Egy pillantást vetettem Liamre majd egyet kacsintottam neki,ezt ő is viszonozta.Ezek szerint jól sikerült a tervünk!Viszont aki gyorsan gondolkodik az egyből észreveszi ezeket az apró átvágást.
-Liam ezek szerint amikor az előbb szólaltál meg ezzel a bejöhetnékkel akkor ezt Dorotheenak mondtad?-vonta föl szemöldökét Zayn és Liamre nézett.Erre a kérdésre Ida is eleresztett majd kérdően felém és Liam felé fordult.
-Halljuk is csak ezt a hosszú történetet-hangsúlyozta Ida a hosszú történetet.Egy pillantást vetettem Liamre.Értette mire,gondolok.Nem én akartam elkezdeni ennek a történetnek az elejét.
-Az a helyzet,hogy az erdőbe futottunk össze ami a ház mögött van és elbeszélgetünk...majd beötlött,hogy mivel lehetne a megtudni hogy vélekedtek ezzel az egész ismerkedéssel-magyarázta Liam.Felsóhajtottam egyet.Meg voltam könnyebbülve,hogy nem nekem kellett elmondanom mert,talán össze hordtam volna nagyobbnál nagyobb hülyeséget.
-Te se bújsz ki a történeted alól,mondd csak miért mentél el szó nélkül az erdőbe?-vont kérdőre Ida és karba font kézzel várta a választ.
Nagyot nyeltem.Itt nincs vissza út.
-Hát...kiszellőztettem a fejem...bocs tényleg nem akartam szó nélkül lelépni-mentegetőztem mert,tudtam ha valaki megríkatja az nem várhat túl sok jót.És látszott ez rajta mert egy kicsit elkenődött a szemfestéke.
-Na jó tegyük fel,hogy jó napom van és felejtsük el-legyintett a kezével viszont az arcán még mindig az a csúnya nézés maradt meg.Egy kis csend következett majd egy barna hajú,kék szemű srác aki Ida mellett állt megszólalt
-Hé,illendő egy hölggyel így bánni?-nézett a többiekre szét tárt karokkal majd odanyújtotta a kezét felém-Louis Tomlison vagyok!
Megráztam a kezét majd egy szőke fiú emelte elém a kezét
-Niall Horan!-adott egy biztató mosolyt amit viszonoztam.
-Én meg Harry Styles-nyújtotta a kezét felém,de nem bírtam ki,hogy ne szóljam el magam.
-Remélem a hallottak alapján nem fogsz kezen csókolni-nyújtottam eléje a kezem erre mindenki egy kicsit -nagyon- kuncogni kezdett.Harry elpirult ez látszott is rajta.Nem akartam én se megalázóbb helyzetbe hozni ezért oda fordultam az utolsó fiúhoz aki még nem mutatkozott be.
-Én meg Zayn Malik-rázta meg a kezemet Zayn.Mindenkire mosolyogtam.
-És meg kell jegyezni,hogy fantasztikus hangod...-dicsért volna meg Niall de megállitottam.
-Liam elmesélte,hogy ott voltatok a meghallgatáson,én csak megszeretném köszönni,hogy engem is végig hallgattatok-mosolyodtam el és körbe néztem.
-Na de ha Liam mesélt rólunk akkor azt is tudod kik vagyunk-szólalt meg Louis és kérdően nézet rám.Én meg Liamre.Egy kicsit látszott,hogy zavarba jött.Zavaros volt ez az egész.A bal  kezemmel a mutató ujjamat a homlokomra tettem.
-Miről is kell tudnom?-vontam kérdőre őket.Ekkor szint úgy a többiek is kérdően néztek rám majd mindenki tekintete átfordullt Liamre aki idegesen trapolt a lábával,felső ajkába beleharapott és hátra voltak téve kezei.
-Hát lehet,hogy nem mondtam el mindent,de mentségemre szólva ezt arra akartam halasztani mikor mind együtt vagyunk és úgy mondjuk el-magyarázta Liam én meg persze zavarosan néztem rá.Liam valamit kihagyott volna a történetéből?
-Na itt vagyunk mind akkor...-szólalt meg Harry és össze csapta Harry a tenyerét és egy kis szünet utána folytatta-mi egy bandát alakítunk ráadásul egy elég híres bandát!
-Mi vagyunk Nagy-Britannia szerint a legelterjetebb banda-váltotta föl Louis majd a hangulat kedvéért kettőt csaptak össze a tenyerükkel majd a combjaikra és együtt kiáltották.
-Mi vagyunk a One Direction-kiáltották föl egyszerre.Én nekem elkerekedett a szemem és a szám.Ezek szerint híres énekesekkel barátkozik Ida?És mióta?És miért nem szólt róla?Ez a lány mindent elkövet,hogy meglepetés okozzon nekem!

Fájdalom

                                            Fájdalom
                                                Liam


Dorotheeval szép lassan ballagtunk szótlanul az erdőbe.Hogy én,hogy kerültem ide?Hogy honnan tudtam,hogy Dorothee itt van.Elmesélem ezt röviden.Ida arra jutott,hogy Dorothee itthon hagyta a telefonját ezért úgy gondolta,hogy nem mehetett messzire.Ida úgy döntött,hogy a közeli utcákba keresi az autójával.Harry és Louis is persze mentek vele mert,a mondás szerint több szem,többet lát.Niall és Zayn azt mondták hogy kérdezősködnek a járó kelőktől.Megkérdezték,hogy megyek-e velük...én még mindig a házba voltam és betértem Ida húgának a szobájába.Közelebb mentem az ablakhoz és elmélyedtem a látványba.A fiúk is beértek.Azt mondtam,hogy én más fele keresem.Igen,az erdőbe.Igen,tudom fura,hogy pont ott keresem.De az ösztöneim azt súgták,hogy arra kell,hogy menjek.Egy épp hídon keltem át az erdőbe
majd azt vettem észre,hogy ennek az erdőnek nem tavaszi hanem őszi levelei vannak.Úgy fél órámba telt mire megpillantottam egy alakot.Citromsárga fehér pöttyös vékony póló volt rajta és egy fekete farmer nadrág.Jobban megközelítettem.Most már kitudtam venni mert a nap hatására ahol ült jobban észrevehető volt.Dorothee volt az aki éppen a fa levelekből állt föl.Majd bement az árnyékba ami miatt nekem is nehezebb volt nekem is megtalálnom.Lépteim gyorsabbak lettek.Láttam,hogy valamit felkap a földről akkor még nem tudtam,hogy egyenesen egy fa ággal fog letámadni.De végül is így lett mikor oda értem valami erős megcsapta a fejem és szemem.Nem volt kellemes érzés.Őszintén...még most is lüktet a fejem és szemem de nem zavar...nem zavar mert,végre találkoztam Dorotheeval.Igaz nem épp a legjobb
összefutásnak bizonyult.Megérintettem a homlokomat,egyre erősödni kezdett a fájdalom a fejembe.Dorothee azonnal felfigyelt tekintetével,hogy a fejemhez tartom ujjaimat.
-Csak nem szédülsz?-kérdezte aggódottan Dorothee majd megállított azzal,hogy lefogta az egyik kezem.Dorothee barna szemeibe néztem amibe tényleg a félelem tükröződött.
-Annyira sajnálom,én tényleg...nem akartalak letámadni-sajnálkozott újra Dorothee.Ez már a 10-ik volt-mert számoltam-mióta megismertük egymást.Komolyan ha az út többi részébe is így telik nem bírom ki.Nem tehet ő semmiről,mégis én voltam hülye,hogy szó nélkül oda mentem hozzá.Hirtelen megémelyedtem.Biztos az ütés miatt történt ez,most fejtette ki hatását.Elfordítottam a fejem tőle
-Liam..-csuklott el a hangja és már el is vette két kezét a csuklómról de vissza kaptam értük és újra feléje néztem.
-Ne...most jól jönne egy támasz az útra-szólaltam meg és belemélyedtem barna szemibe.Nem mindennapi volt.Igen,egyszerű barna szemek lennének...de valami még is ott volt a tekintetébe.Az ő szemeiből viszont nem tudtam semmit kiolvasni.Dorothee szó nélkül lassú léptekkel elindult magával rántva engem.Persze nem úgy,hogy neki iramodott hanem lassú léptekkel indult,én ösztönösen utána mentem.Csendes volt ez
a néhány perc amíg így kéz a kézbe ballagtunk.A másik kezemmel persze a fejemhez tartottam,olyankor megdörzsöltem a szemem mert kezdtek elhomályosulni a képek.Dorothee kezéből áradt a melegség az én fagyos kezembe.
-Még fáj?-kérdezte kíváncsian Dorothee aki oda fordította felém az arcát.
-Már múlik-simogattam a fejemet.Dorothee biztos nem akarta de a szája sarkából látni lehetett egy pici mosolyt.Biztos meg volt könnyebbülve.Majd tovább mentünk?
-Szóval...-szólt zavartan mire feléje hajtottam a fejemet-Veletek találkozott ezek szerint Ida?
-Igen,megbeszéltünk egy találkozott-mondtam mosolyogva.Nem akartam magamat beállítani egy negatív embernek,alapból nem is szeretem az ilyen embereket így magamtól talán annál is jobban undorodok.
-És mondd csak...ti honnan ismeritek Idát?-faggatott tovább Dorothee.Na ez azon kérdések közé tartozott amire nem szívesen válaszolnék.Úgy terveztem,hogy majd ha mind az öten megleszünk bemutatkozunk neki úgy és így mondunk el mindent.
-Az ilyen hasonló kérdésekre inkább nem válaszolnék míg nem érünk ki ebből az erdőből.-szólaltam meg.Nem akartam a fiúk nélkül bevallani ezt csak azt jelképezné nem vagyok jó banda tag.
-Akkor...mesélj magadról!-kérte mosolyával együtt Dorothee.Hát azért egy tömör rész ami nem a sztárságomhoz kötődik azt elárulhatom.
-Huh hát...idén augusztus végén fogom betölteni a 18. évemet a családom egy átlagos családnak lehet vallani,két lány testvérem van...régóta a zenélésnek élek ami úgy érzem mostanra nem volt hiába való-meséltem ezeket a dolgokat.Persze a fontosabb részeket nem áll szándékomba
így négy szemközt megosztani.Na meg Daniellel kapcsolatos dolgot sem.Majd amikor az idő úgy hozza.
-Na most te következel-fordítottam tekintetemet a szőke hajú lányra.Ő egy széles mosolyt adott erre a kérésre.
-Én is idén töltöm be a 18 évemet csak éppen októberbe és lehet,hogy hülyeség de Francia országba élek ahol pénztárosként dolgozok egy cukrászdába,most éppen fizetés nélküli szabadságon vagyok amit a főnököm nem jó szemmel nézz mert,most össze hordja,hogy mégis mit képzelek magamról,hogy lelépek a munkából pár napra...-nem tudta folytatni a mondanivalóját mert,én a hallattakon a főnökével kapcsolatba
azonnal rákérdeztem.
-Ilyen szigorú lenne?-vontam kérdőre.Sose szerettem az olyan főnököket akik nehezen adták meg még arra a lehetőséget is,hogy szórakozzon egy kicsit.
-Hát ne tud meg...mindig pontosan kell nála számolni a végösszeget,a pincér lánynak még véletlenül sem szabad elírni egy szót se mert ha megtörténik akkor repülünk onnan-válaszolta de egy kicsit lelombozódott az arcáról a mosoly ami az előbb volt.De még mindig nem kaptam választ arra,hogy akkor miért kell ott dolgoznia
-És mond csak miért nem választasz másik munkát,ha már ilyen rosszak a körülmények-kíváncsiskodtam de nem volt jó döntés mert a kezét kivette az enyémből és oda nyúlt a szeméhez,a sarkából látszott,hogy egy könnycsepp akar lehullni onnan.Ekkor elszégyelltem magam.Itt faggatom olyan kérdésekkel amik nem is rám tartoznak.
-Ne haragudj,inkább felejtsük el ezt a kérdést-szóltam lágyan hozzá.Ő csak törölgette hosszasan mind két szemét mi közbe mentünk.
-Liam...az történt,hogy annak idején hitelt vett föl...az-nehezen tudta kiadni a szavakat,hozzá még szipogott is.Szóval annak idején hitelt vett föl a családja és ezért dolgozik ott és gondolom,hogy ez volt a legkedvezőbb eset pénzügyi módon.Megálltam amint Dorothee is megállt
,már a hídnál voltunk amire nem jutott per pillanat sor,hogy átmenjünk a másik oldalra.Dorothee az arcához kapta a kezeit és törölgetni kezdte a szemiből a könnyeket.Én addig a zsebembe kezdtem turkálni,hátha találok valami zsebkendőt.Találtam is egy tisztát és oda nyújtottam hozzá.Oda nyúlt és szép lassan kivette a zsebkendőt és törölgette le vele a könnyeit.Csak néztem ahogy letörli könnyeit.Ekkor elhordtam magam mindennek.Hülye,érzéketlen tuskó vagyok aki még egy lányt is csak megsirat.Nem csodálom,hogy Danielle is elment a közelemből.Néha undorodtam magamtól.Dorothee lassan kezdett megnyugodni ahogy törölgette arcát.Én rá tettem vállára a kezemet.
-Ne haragudj,tapintatlan voltam-néztem bele a szemeibe aki egy kis mosolyt csalt elő az arcán.
-Semmi gond...tudod nem szeretek nagyon...a családomról vagy a családi körülményeimről beszélni-fordult oda hozzám én meg levettem a válláról a kezemet.
-Gyere,menjünk-fogta meg a kezem és húzott a hídra.Persze meg is mozdultam és a hídról eszembe jutott amiket eddig láttam az erdővel kapcsolatba.
-Csoda szép egy erdő-fordítottam a tekintettemet az erdőre egy pillanatra.Ő csak elmosolyodott.
-Ugye-válaszolta majd nem is vettük észre de már a ház hátuljánál voltunk.Gyorsan a bejárathoz siettünk és láttam,hogy a Ida autója már leparkolt a háznál.Dorothee kezéből kivettem az én kezeimet és bekukucskáltam az ablakon.Mindenki idegesen ült a kanapén.Egy ötlet ugrott be nekem.Oda fordultam Dorotheehoz és egy széles mosolyt adtam.Azt hiszem,hogy jó móka lesz!

A találkozás

 

A találkozás

Dorothee

Gyönyörű őszies hangulat volt.Igen,őszi mert,a fákon zöld helyett narancs sárga és egyéb más szín ékesítette őket.Ahogy a talajon is,a bokáig biztos elért ez a hatalmas levél kupac ami szétterült az erdőbe.ez egy általános dolog,a fa megválik leveleitől,hogy tavaszkor újakat tudjon növeszteni.Gyönyörű volt ez a természetes változás.A borult ég egy pillanat alatt napsugarak váltották föl.Igaz a sűrű erdő miatt valahol épp,hogy volt egy kis fény.A természet gyönyörű.Amikor ide kerültem Nagy-Britanniába nem gondoltam,hogy ilyen oldallal is találkozok.Eddig azt hittem,hogy a Big Benről,London Eyről,Buchigam Palotáról vagy épp Nelson szoborról volt ennyire híres.Ez a sűrű erdő viszont megmutatta,hogy egy ilyen gyönyörű oldala is van.Be kell vallanom...otthon Párizsba csak ritkán tudtam forét járni.Anyukám mivel az
az aggódó fajta és mi a belvárosba élünk ezért elégé ritkán tudtam megengedni magamnak az erdők felderítésért és most,hogy itt vagyok egy csodaszép erdőbe,az éneklés talán vissza jöhet az életembe...ez olyan mint egy álom.Egy álom amiből nem akartam felébredni.Felnéztem az égbe ahol égig érő fák voltak rajtuk narancs színű levelek.Imádom a látványt.De amit megpillantottam még jobban imádtam.Pont egy kör alakba vetődő fény érintette meg a tekintettemet.A nap sugarai bevilágították azt a pici helyet ahol a fák nem tudták eltakarni.Nem bírtam ki.Azonnal oda futottam a nap sugarai közé.Hogy érezem végre a nap melegét és,hogy végre élvezhessem....a természetet.Mintha egy 2 éves kislány lennék aki még ilyet sem látott.Igazság tényleg volt benne mert,az eddigi erdőkbe még nem tudtam megcsodálni ilyet.Az villant föl,hogy sokkal jobb érzés lenne ha nem csak belefutnék egyszeribbe.Mikor már vagy 1 méterre voltam tőle erőt vettem magamon és oda vetettem magam a napfénybe.A sárga levelek persze azonnal felhuppantak a földről és arra kényeztettek,hogy az arcomba hulljon valamennyi része a másik részük pedig a testemre.Én ezen csak nevetni tudtam.Annyira jó érzés volt a nap fényét élvezni.Olyan rég voltam ilyen felszabadult.Mióta erre vágyok.Mióta!Hogy végre elfelejtsem a körülöttem levő világot és egy magam legyek.És most egyedül vagyok és a gondjaim egyik pillanatról a másikra eltűntek.Mintha maga a harmónia akarta volna ezt.Csodálatos volt a langyos levegőt szipantgatni és a levelek közt fetrengeni.Nem tudtam megállni,hogy egy levél angyalkát ne csináljak.Erre még jobban felnevettem.Arcomról még ha akartam se tudtam volna levakarni ezt a mosolyt.Olyan boldog voltam.Más korombeli lány persze mindig is az tette boldoggá,hogy vehet ruhákat és egybb dolgokat vagy a párjukkal legyen.Butaságnak hangzik de ez számomra olyan boldogság volt mint ezeknek a hétköznapi lányoknak.Magamról tudtam,hogy soha se vagyok egy átlagos lány.Nem szeretem soha a középpont lenni és soha se szerettem a divatnak öltözni.Számomra mindig az volt a legjobb ruha választás amibe jól érzem magam és nekem is tetszik.Na meg az is jó választás volt amilyen az én stílusom.Mint például én magamat soha se tudnám elképzelni magamat Ida örült cuccaiba.Vagy soha se tudtam volna elképzelni magam 5 centis magassarkúba.Imádtam a szoknyákat és a csőnadrágokat persze azokat a nagyon szűkek már nekem sem jöttek be.Nehezemre esett a testemet arra kényszeríteni,hogy felálljak végre a levelek közül.Megakartam csodálni az angyalomat.A kezeimet a levelekbe mélyesztettem míg leértem a talajt.Fel volt teljesen halmozódva a talaj a fa egykori népével.Ebből lehetett következtetni,hogy nem egy fiatal erdő.Végre megtaláltam a talajt és lassan felereszkedtem ülésbe.Majd miután feltápászkodtam  arrébb álltam és szem ügyre vettem az angyalomat.Elmosolyodtam a látványon.Jó mély nyomott hagytam ennek az angyalnak.Ráadásul tökéletessé a
napfény sugarai tudták még lenyűgözőbbé tenni ezt a pazar látványt.Csípőmre tettem a kezemet és most az néztem,hogy ahogy a nap süt úgy a fénybe apró kis porszemcsék áradnak belőle.Tökéletes volt minden.Ám mikor egy tökéletes pillanat következik valaki tesz róla,hogy vége legyen a hatásának.Most se volt másképp.Hangokat hallottam pontosabban lépteket ahonnan én is eljöttem.Abba az irányba fordíottam a
tekintettem.Lehet,hogy Ida az?Jobban oda hajoltam az irányba ahol már ember alakba változott pont.Jobban kivettem az alakot ami egyáltalán nem Idáéra hasonlított.Egy kicsit megrémültem mert,az emberi alak vészesen közeledett felém.Ijedtségembe odakaptam egy elkorhadt faágra ami volt annyira erős,hogy egy-két percre elveszítse az eszméltetét.Már mikor az alak csak pár méterre volt jobbnak
láttam ha fejemhez emelem a faágat mint egy ütőt.Jól volt már kitűnve az öltözékén,hogy egy férfival állok szembe.De mondjuk a tornacsuka elárulta,hogy 40 éves lehet maximum.Fekete szűk lábú nadrág volt rajta és egy szürke póló.Az arcát mikor már éppen láthattam volna egyszeribe leütöttem.Az áldozatom erre azonnal felkiáltott.
-Auu-kiáltott föl az idegen fiú bársonyos hangjával.Mikor már láttam,hogy velem egykorú áldozat a szeméhez tartja a kezét megrémültem.Azt hitem,hogy egy örült támadó volt.Kiejtettem a kezemből a faágat és oda siettem hozzá.Vállára tettem a kezemet és megérintettem meleg kézfejét a másik kezemmel.
-Jaj annyira sajnálom...azt hittem,hogy valami örült járdos ebbe az erdőbe-sajnálkoztam közbe le nem akartam róla venni a szememet.Bűntudatom volt,hogy hirtelenségibe neki támadtam.
-Semmi gond csak máskor ne bottal támadj le lehetőleg-szólalt meg nevetve az idegen fiú majd beledörzsölt még egyet a szemébe majd elvette a kezeit.Végre szembe tudtam magamat találni vele.Csoki barna szemei voltak.Haja pedig késze-kósza volt,hol az egyik tincse jobbra hol a másik balra mutatott.
-Még egyszer sajnálom,nem tettem volna ha tudtam volna,hogy nem is támadó az illető-szólaltam meg sajnálkozó hangnembe és kezeimet összefontam.Szégyelltem magam most biztos azt gondolja rólam,hogy milyen bolond vagyok amiért így neki megyek egy idegenek.
-Mondom nincs semmi bajom,bár talán elmegyek egy kivizsgálásra-hangoztatta nevetve a szavakat az áldozatom.
-Ohh...Liam Payne-nyújtotta elém a kezét.Ha már az össze ismerkedésünk nem volt túl szép legalább a bemutatkozás jól sikerüljön el.
-Dorothee Schleret-fogtam kezet és megráztuk egymás kezét,egy széles mosolyt is adtam neki.
-Még egyszer bocsánat-szóltam zavartan majd kivettem a kezem Liaméből és a két kezemet az arcomra temettem.
-De úgye nem fogsz még vagy 50-szer bocsánatot kérni?-viccelődött és egy mosolyt is csalt ki belőlem ahogy belőle is.
Egy kis csend lett úrrá én meg az arcomból már megint átment fonásba a kezem.Ajkaimba idegesen beleharapttam.Egy kicsit zavarba voltam így kettesbe egy fiúvval.Hogy konkrét legyek soha nem voltam így kettesbe egy fiúval.Igen,most elárultam magam.Soha nem volt barátom,soha nem éreztem senkinek az ajkát az enyémen.
-Dorothee jobb lesz ha vissza fordulunk mert,már a többiek már nagyon várnak minket-szólalt meg Liam zavartan.Én felemeltem a fejem.Ezt meg,hogy érti?
-Nagyon várnak minket?-nézttem rá furán.Tudom,szokásomá vált,hogy fura arcokat vágjak.De Liam kijelentés miatt tényleg össze zavarottam
-Te Ida barátnője vagy nem igaz?-tette fel bátrabban most egy kérdést Liam.
-Igen!-mosolyodtam el mert,ezek szerint biztos Ida küldte rám,hogy keressen föl.
-Én és még  négy barátom jöttünk át hozzá de arra lettünk figyelmesek,hogy te nem vagy otthon-mondta Liam.Ezek szerint tényleg nem hazudott abba Ida,hogy nincsenek barátnői,csak azt nem említette,hogy vannak barátai.Álljunk csak meg...ezek szerint nincs semmi fiú a képbe.Velük találkozott ezek szerint.Egy széles mosoly terült el az arcomon.
-Eszem ágába sincs megvárakoztatni ez esetbe őket-szólaltam meg mosollyal az arcomon amitől kikényszerittem belőle,hogy ő is terítsen magára egyet.Megemeltem lábaim és elhaladtam előle,nem akartam megint egy kínos csöndet.Ő persze követett és oda jött hozzám.
-Várj-állitott meg halkan Liam.Én azonnal megállttam és szembe fordulttam vele.Vajon miért állitott meg?Ő szó nélkül a szőke hajtincseimbe nyúlt majd onnan szedett ki egy narancssárga levelet.Úgy éreztem,hogy ez az oldalra fésült fufru közelébe ücsörgött.Liam oda nyújtotta felém a levelet.Én csak kuncogtam ezt követte ő is.Lehet,hogy még ácsorog egy pár levelecske a hajamba és le se tagadhatom még a ruhámon
is biztos volt.De nem számitott.Élvezni tudtam ezeket a leveleket.Ezek is benne voltak a csodálatos pillanatom egyikének.Végre élveztem az erdő adottságait.

A titokra fény derül

                                      A titokra fény derül
                                               Dorothee


1 hét telt el azóta a különleges nap óta.Azt mondták,hogy legközelebb 1 hét és 3 nap múlva a táborba fogunk részt venni.Ez alatt az 1 hét alatt sok mindent le kellet tudnom.Elsőként is anyut.Megmagyaráztam neki,hogy az egész Ida ötlete volt.Anyu azt mondta,hogy nem haragszik csak ne feledjem el naponta felhívni őt.Hát igen az anya mindig is a legjobbat akarja nekem,ezért se volt soha se dühös rám...mondjuk.A másik,hogy Idához költöztem.Elég sokszor el marháskodtuk magunkat.Az első nap például nem,hogy kicsomagoltam volna ő egyből megkért arra,hogy segítsek neki főzni mert,szegényke még máig se tud egy rántottát se főzni.Ellenbe velem,nem véletlenül dolgozok cukrászdába,igaz ott egy sima pénztáros szerepét játszom ráadásul a főnők se nagyon kedves hozzám.Sokszor olyan kedvem volt,hogy felmondok de mégis mindig ott maradtam a kiinduló pontnál vagyis nem adhatom fel egy könnyen.Pedig már szeretnék tényleg egy olyan munkát ami nem ennyire folytogatt főleg ha hitelt is befektetett annak idején apu aztán ránk hagyta.Nem jó családi körülmények voltak.Az iskola se úgy jött ahogy terveztem.Nem arról van szó,hogy bántottak a suliba hanem csak arról,hogy nagyon nem barátkoztam senkivel se.Olyan kitaszítottnak éreztem mindig magam.Már persze az érettségi óta már ez rég feledésbe merült.Egy drapp színű francia ágyon feküdtem hason,ez Ida kishúgáé.Persze ahhoz képest hatalmas volt az ágya,nekem sose volt ekkora ágyam.Na de a gondolataimnál tartottam,még a családi...haaa,a családi körülményeket nem említettem.A családi körülmények...hogy is kezdjem...apu...
-Dorothee-rontott be Ida az ajtón én meg felpattantam a fekvésből ülésre.
-Te nem hallottál még a kopogásról?-fordultam feléje.
-Ez az én házam is szóval...-mutatott magára majd észhez térésül a fejéhez csapta a tenyerét-Na de nem ez számít...figyu nagyon nagy gond lenne ha egy-két órára magadra hagynálak?
-Miért talán,találkozod van?-vonogattam a szemöldököm.
-Hát...olyasmi-harapott bele felső ajkába.Én csak elmosolyodtam.Remélem talált magának valakit mert,az utóbbi kapcsolatai gyorsan lesínyletek.Nem akartam tudni semmit a fiúról csak azt,hogy Idát boldoggá teszi-e.
-Semmi gond,én addig majd valamit olvasok-csaptam piciket az egyik könyvre ami az ágy szélén volt.Majd még egy pillantást vetetem rá de most a ruhájára inkább.Sokkal világosabb színbe volt ez nem vitás.Pedig ő mindig is sötét színekbe szokott pompázni.Én ennek főleg örültem mert,legalább nem látom folyton sötétbe.Egy fehér combig érő trikó volt rakta és egy vékony királykék ingféle és egy szürke harisnya ami beterítette a lábát.
-Nos..-csapta össze a tenyereit-Akkor...én megyek is!
Oda kocogott az ágyhoz majd belevetette magát és egy ölelést adott.Én pedig egy mosolyt adtam neki.
-Szia-válaszoltam neki.
-Szia-halkult el majd távozott a berontott ajtón.Én meg egy szekrényre szegeztem tekintettem,fehér volt és oldalainál virágok díszelegettek.Elgondolkodtam,hogy vajon mit is csinálhatnék ameddig Ida nincs itt.Ki pillantottam a szinte csak pár métert falt hagyó be nem szorító ablakhoz.Ott kint egy erdő volt,ugyanis Ida szülei nagyon szeretik az ilyeneket.Lassan letetem a jéghideg padlóra a lábam és oda mentem szép lassan az óriási ablakhoz és kezemet az ablakra tettem.Oda kint egy kis híd díszelgett egy kis folyó miatt.Hirtelen valami az eszembe jutott amit inkább próbáltam kiverni a fejemből azzal,hogy megrázom a fejemet.De az ötlet egyre csábítóbb hatású lett.Nem bírtam ki.Kirohantam a nappaliba a cipőmért.
                                               Liam
Egy parkba ültem.Illetve ültünk.A fiúk megbeszélték Idával,hogy egy régi,elavult parknál találkozunk.Én egy padon ücsörögtem ami még épségben volt a többihez képest.Az idő mint mindig megint borús volt ám nem volt ahhoz hideg,hogy valamit felvegyünk.A padon szét volt terítve a kezem,ahhoz képest,hogy nincs semmi baja a padnak jó érdes.A többiek is Idára vártak de közbe ők is kerítettek valami elfoglaltságot.Louis például török ülésbe a fűben vagy azon gondolkozott,hogy milyen viccet mondjon amivel Idát túlszárnyalja vagy,hogy mit mondjon neki a fellépését illetően.Zayn járogatott erre arra hátra kulcsolt kézzel és a fakoronáit nézegette.Niall mivel nem bírta ki és hozott magával cukorkát ezért egy helybe állva eszegette közbe a semmit figyelte...biztos el volt gondolkozva.Harry pedig csak sétálgatott már vagy kétszer járkálta végig a fehér köves sétányt.1 hét telt el,mióta utoljára láttuk Idát ezért nagyon örültünk mikor megtudtuk,hogy végre tud időt szakítani ránk,mert a barátnője Dorothee náluk szállásolta el magát.Dorthee...őt vagy egy hete nem láttam.Felemelő érzés lenne megismerni közelebbről  őt de ki tudja...hátha ő is egy fanatikus rajongó?Vagy csak a kamera előtt adja elő a szerény lányt?Annyi biztos,hogy az érzéseket jól elő tudja csalogatni az emberből a hangjával...amikor meghallottam tőle a Frozent...teljes transzba voltam a hangjától.És van valami a szemébe...ami különlegessé teszi az összhatást.Többet nem tudunk róla a fiúkkal csak amit a válógatón elmondott.Tekintettem megakadt egy pici ponton ami a köves úton jött.Ida volt az.Bár az meglepett,hogy most fura módon világos árnyalatú ruhadarab volt rajta nem sötét.Tőle azt szoktuk meg vagy talpig sötét ruhákba hódítja a világot.
Mikor már rajtam kívül a fiúk is észrevették őt már egyből felemelték jobb kezüket és integetni kezdtek.Louis még két karral is hajlandó volt.Ez megszokott tőle bár még mindig nem vallotta be nekünk se,hogy Ida számára nem közömbös.
-Sziasztok-köszönt illedelmesen és tudjuk ilyenkor mi a szokás,oda megyünk hozzá és így mind hatan egy körbe megöleljük egymást.Most se volt másképp.Majd elengedtük egymást és a fiúk egyből lerohanták:
-Bámulatos voltál a válógaton-bókolt Harry amit már Ida megszokott.
-Le se tagadhatnád,hogy te erre születtél-adott egy biztató mosolyt Zayn.
-És nagy meglepetésre...-távolodott el egy kicsit Louis tőlünk és vissza folytotta a levegőt-nincs rajtad egy fekete ruhadarab se bizsu.
-Még szép,hogy nincs már eleve az idő megteszi a hatást-mutatott az égre Ida,és így is volt.Sötétebb volt a felhő mint a rajtam lévő sötét szürke póló.
-Egyébként a válogatóra visszatérve te tényleg benevezted a barátnődet?-nézett Idára kérdően Niall.Na erre én is kíváncsi voltam.Nem,nem arra,hogy benevezte a barátnőjét titokba hanem az,hogy mégis mióta áll kapcsolatba vele Ida és miért nem beszélt róla eddig nekünk.
-Igen és hogyhogy nem meséltél róla nekünk?-böktem ki bár jobb lett volna ha nem mondtam volna.
-Igen tényleg beneveztem és Dorotheet úgy...-nézett az égre és az ujján számolt-úgy 5 éve ismerem,a Twitteren akadt össze a sorsunk.
-És miért nem beszéltél arról,hogy van egy francia származású barátnőd van?-vonogatta a kérdést Harry.
-Azért mert...-sóhajtott föl-Jobbnak láttam ha ti se tudtok róla és ő se tud rólatok!
-Miért valami örült rajongó?-húzta a száját Zayn.
-Azért annyira ne legyetek olyan önteltek-válaszolta flegmán Ida és felemelte a kezeit és a nagy ujjára helyezte a többit-Nem,nem,titeket még csak nem is ismer,azt viszont nem pártolhatom,hogy nem hallotta már ezt a szót,hogy One Direction!
-Na de akkor mi itt a gond?-tette föl a kérdést Louis és össze húzta szemeit.
-Az hogy,nem mertem neki soha se megemlíteni,hogy barátkozok veletek hiába nem a rajongótok és szégyelltem volna magamat ha ti tudtok róla ő meg nem tud rólatok-magyarázta közbe hadonászott a karjaival majd mikor a "szégyelltem"-nél tartott akkor körbe nézett minket egy bocsánatkérő tekintettel.
-Ilyen bocsánatos arccal már,hogy ne értenénk meg-fonta körbe az egyik karjával Ida hátát Louis.Mintha nem vágyott volna már erre.
-Mi megértjük Ida csak most éppen pánikolhatsz mert,tudunk az életedben lévő első barátnődről-magyarázta majd felemelte a két ujját idézőbe téve az "életedben" szót.Ida egyből ki is ugrott Louis karjából és a fejéhez tette a kezét.
-Ohh ez nem igaz...inkább nem locsi-fecsizte volna el Dorothee,hogy mi nekünk egyáltalán közünk van egymáshoz-jajveszékelt Ida.
Idán látszott az ijedtség,nyilván nem akarja eltitkolni ezek után Dorotheetól se,hogy egy híres bandával barátkozik.Bár ha még nem is rajongsz egy bandáért akiket nem ismersz akkor is sokként lehet felfogni,hogy a barátnőd hírességekkel barátkozik.Bár az igazság az,hogy én szívesen megismerném ezt a Dorothee nevű lányt személyesen is.
-Tudjátok mit...mi lenne ha bemutatnálak titeket neki-vetette föl az ötletet Ida.Mi egymásra néztünk a fiúkkal.Látszott a tekintetükön akár csak az enyémen is,hogy igen ez egy elég jó ötlet.
-Oké...egy feltétellel-emelte föl az ujját Harry-Hogy a te kocsiddal megyünk?
-Mi történt a tiétekkel?-vetette föl Ida és összehúzta szemeit.
-Semmi csak kifogyott a benzin és tudod nem egyszerű Joshnak a vezetés főleg mikor nincs meg a szemüvege-vonta meg a vállát Harry.Josh a személyi sofőrünk illetve mióta már lett jogosítványunk azóta már kevesebb szerepe van,csak tankolni viszi a kocsinkat mert,ha mi közölünk valaki vinné akkor egyből letámadná őt a rajongók.Josh sajnos rövidlátó is ezért szemüveg nélkül nem engedjük el őt sehova.Visszatérve ahhoz,hogy végre megismerhetjük Dorotheet...úgy érzem egy apró álmom váll valóra.Nem tudom,hogy miért de nagyon szeretném megismerni őt közelebbről.Bár ha egy csalódás lesz a vége akkor nem szívesen beszélek vele.
Észre se vettem,hogy már a többiek már vagy 6 méter távolságra sétáltak  tőlem.Utánuk iramodtam,hogy beérjem őket.Mikor kiértünk a parkból próbáltunk nem feltűnőek lenni ezért is kaptunk valamit az arcunkhoz nagy gyorsaságában.Igaz,hogy Ida BMW-je csak 5 fős helyet szolgál viszont ezúttal kénytelenek voltunk elférni hátulról.Ne is kérdezzétek ki ült elől.Ida betette a  kocsi kulcsot a hiányos helyre majd finoman elfordította amitől beindult az autó.Csendesen telt kivételesen ez az út,máskor mindig elfajulnak a dolgok.Itt hátulról nagy csönd volt míg elől Louis és Ida már megint versenyeztek,hogy ki tudja a legtöbb viccet.
-...erre a a zebra,nem akarok át haladni a zebrán csak akkor ha kötnek rá biztosítást-próbálta bevetni a zebrás viccét.Mi már vagy 10-szer hallottuk tőle,Ida viszont most hallja először.Hallatszott egy kis kuncogás és egy mosoly tőle de azért Idának nem jött be ez a vicc.
-Akkor mondok neked egy olyan viccet miszerint egy fiú aki szereti a répákat és jobb dolga nincs is mint nézni ilyen rajzfilmeket és,hogy le ne szakadjon az ég feltűnően nézz engem egész úton-mondta önelégült mosollyal majd a szeme sarkából nézet Louisra.Persze itt hátul már a hangulat azonnal át ment jobb kedvre.Louis tényleg feltűnően bámulta Idát amióta itt ülünk a kocsiba.Louis persze ki is mutatta ezt a vissza pillantó tükörbe mert,azonnal el is pirult a hallattakon.Idát persze nem zavarta,hisz mindig is közvetlen volt Louissal  vagy csak próbál az lenni.
-Kit szavazott meg a közönség?-fordult egy pillanatra hátra majd tovább nézte az utat.
-Hát téged-mutattunk Idára mire Louis egy elismerő mosolyt adott Idának.
-Ami egyelő azzal,hogy Ida nyerésre áll 5:2-re-állapította meg Niall.
-Csak azért mert,ti már hallottátok azokat a vicceket-magyarázta ki magát Louis mi közbe mutató ujját felnyújtotta nekünk.Hamarosan megérkeztünk.Nem kellet mondanom még mindig "gyönyörű" rózsaszínbe virított a ház mint pár hónapja ezelőtt.
-Látom még mindig megmaradt a rózsaszín-mutatott Zayn a házra.
-Tudjátok,hogy van mikor gyerek fejjel megkéred az apucidat,hogy fessük rózsaszínre a házat és a drága apucid nem tud nemet mondani-mondta karba tett kézzel Ida és szúros pillantást vett a házra-Akkoriba jobban megkellet volna fontolnom ezt a döntést.Most legalább lehetne fekete vagy egyéb sötét szín.
-Hihetetlen,hogy ennyire megutáltad az akkoriba kedvenc színedet-tette Harry Ida vállaira a kezét.
-Na egy pillanat-ment odébb Harrytől és bele túrt a pulcsija zsebébe míg fel nem kiáltott-Megvan!
Majd elő húzott egy kulcstartót amit a mutató ujjára tett,a kulcstartón van vagy 10 kulcs is.
-Úristen,minek is neked ennyi kulcs?-fordult Idához Niall.
-Nem tudhatod,hogy merre felé császkálok és milyen helyekre kellenek ezek-mutatta föl Niallnek a kulcsokat és megrázta ami hirtelen csilingelő hangokat adtak ki.
-Hajaj,ezek szerint vannak versenytársaid-karolt Harry Louisba és lehetőleg olyan hangnembe,hogy Ida ne figyeljen fel rá.
Ida felballagott egy kis nyikorgó lépcsőkön de mielőtt vetette volna megállt.
-Ez nyitva van-szólalt meg Ida és furcsán nézegette az ajtó kilincset,mi azonnal oda rohantunk hozzá és ránéztünk.
-Nem lehetséges hogy Dorothee volt aki kinyitotta?-vonta kérdőre Zayn aki Idára nézett.
-Nem hiszem,direkt rá zártam mert,úgy is ha valaki jön inkább menjen el és...-ekkor elhalkult mi kérdően néztünk rá majd a fejére csapot-a fenébe én meg a pót kulcsot a konyha pultra tettem.
Ida egy gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót és berontott.Mi közbe Ida berohant egy szobába mi addig befáradtunk és körbe néztünk.Minden tiszta fehér volt és virág mintás volt.A nappalival balra volt található a konyha.A másik irányba nézve a nappali jelentősebb része egy lépcsővel a sarokba.
-Eltűnt-pattant ki a szobából Ida izgatottan.
-Mi?Mi?Mi?Ki tűnt el?-értetlenkedett Harry.
-Hát Dorothee pedig azt mondta,hogy itthon marad és egy szóval se említette,hogy elmegy-idegességébe bele túrta jobb kezét a fufrujába a másikat pedig csípőre majd felemelte gyanakvóan a fejét-Szóval ezért volt nyitva az ajtó!
Ezt nem hiszem el!Mikor itt lenne az idő,hogy végre megismerjük Dorotheet egyszeribe eltűnik.Ilyen nincs!Én idegességembe a tarkomra tette a kezem és a plafont bámultam.Ez egy nem várt fordulat.Talán a véletlen se akarja,hogy végre találkozzak Dorotheeval.

Dorothee színre lép

Hihetetlennek tartom,hogy már túl vagyunk fél ezren és még csak 5 napja indítottam a blogot...a rendszeres olvasók is növekszenek ezért is megszeretném köszönni a támogatásotokat...Köszönöm,Thank You,Gracia,Merci és így tovább még a 100-nál is több nyelven.És én tartozom egy bocsánattal mert,ez töbnnyire ismétlés csak Liam szemszögével...

                                     Dorothee színre lép
                                                  Liam

Ott álltunk a nézőtérnél.Több százan voltak a nézőtéren.Mint amikor tavaly ide jöttem akkor is ezzel a nézőközönséggel is szembe kellett,hogy nézzek.Ahogy lenéztem sorba voltak a lépcsők  és elég tágas is volt a térség.Nem is gondoltam volna,hogy annak idején ilyen szemszögből nézték pár százan az előadásom.Hát még amikor a fiúkkal összekerültünk.Körbe is nézegettem,minden apró szemszöget megpillantottam.Olyan voltam mint egy 5 éves kisgyerek aki először járt ilyen helyen.Pedig csak a pozíció volt más,tavaly én álltam ott a hatalmas színpadnál,most pont fordítva van ez.Nem is vettem észre,hogy a fiúk kiszemeltek üres helyeket a hátsó sorba és már levették az idióta sálakat és egyéb takaró eszközt.Követtem a példájukat és az utolsó szabad helyre leültem Zayn mellé.Tekintettem most már a színpadra szegeztem.A színpadon egy közép magas,barna hajú fiú pórbált énekelni többé-kevésbé.Meg is láttam az oldalán a sorszámot ami 7361-es szám volt.megfordult a fejembe,hogy vajon Ida fellépet-e már vagy még ücsörögnünk kell. A fiúk felé fordítottam a tekintettem és rá kérdeztem.
-Ida hányas számmal indul?-kérdeztem egy kicsit bátortalanul.
-7362 ez után ő jön-válaszolt a kérdésemre Louis aki egy pillanatig se vette le a szemét a színpadról.
A maradék 1 perc valami borzalmas volt.Aki a színpadon énekelt srác nemhogy még nem talált egy hangot se,de még hamisan is adta elő.Ekkor az egyik mentor pontosabban szólva Gary felemelte mind két karját jelezve,hogy legyen vége és ekkor a zene is elnémult.
-Nézd Mitchell én értékelem,hogy ide fáradsz hozzánk és elénekelsz egy olyan dalt amihez a világon semmi közöd-magyarázta Gary.Mitchell elégé lehervasztotta Gary mondata.De ez még csak a java.
-Mitchell ha még gyakorolsz még egy két évet akkor már a válógaton túl vagy-szólalt meg Kelly.
Szegény fiút jól kikészítik miután a másik 2 mentor is elmondja a véleményét.Ekkor Zayn megszólalt:
-Hát ez számára reménytelen-szólalt meg a mellettem ülő Zayn aki nyugisan nézte a jelenetet.
-Mitchell hol maradt az érzés és a báj ami ebbe a dalba kéne lennie?-kérdezett Tulisa Mitchallre aki csak egy komor arckifejezést tudott nyújtani.
-Én inkább megkezdem a szavazást és adok egy nemet-szólalt meg végszóként Louis.
-Sajnálom nemet kell mondanom-mondta egy kissé elkeseredett hangon Tulisa.
-Azt hiszem,hogy itt már nincs mit eldönteni!Nem-hadarta el Kelly.Hát nem épp jó érzések kavarognak ilyenkor az emberbe.Ha belegondolok,hogy ha én állnék ott a színpadon.A fiú csak leengedett fejjel ment le a színpadról.Egy kicsit sajnáltam,hisz ő csak az álmait akarta megvalósítani pont mint annak idején én is.Ez után jön Ida és miután végig izgultuk őt és bekerült a táborba mehetünk is haza.Otthon,édes otthon!Gondoltam bele mennyire jó lesz,nem kell e közt a sok ember közt ülnöm és továbbá gyötörhettem magamat ami múlt héten történt meg velem.Louis hirtelen megszólalt:
-Nézzétek most jön-mutatott a színpadra Louis.Látszik,hogy Louis számára is fontos ez az ének verseny mint Idának.Ida többnyire fekete fehérbe mutatkozott a mentorok előtt.Egy fekete csőnadrágot és egy fekete pulcsit viselt alatta volt egy fekete pöttyös fehér póló és egy fehér csizma szerűség.Mosolyogva állt a színpadon.
-Sziasztok!-szólt bele Ida a mikrofonba.
-Szia!Hogy hívnak?-kérdezte őt kedvesen Tulisa.
-Ida Draper-nek!-válaszolt majd beletúrt barna tincsibe.
-És hány éves vagy?-vonta kérdőre Tulisa.
-18 éves vagyok!-válaszolt vissza Ida.
-És hol élsz?
-Jelenleg Doverbe élek.
-Mit fogsz elő adni nekünk?
-Adeletől a Rolling in The Deep-et!
-Halljuk-bólintott egyet Tulisa és Ida a mikrofont a szájához emelte.Ezt a dalt már elég jól ismerem és nagyon nehéz is.Remélem,hogy Ida jól fog szerepelni.Ha más nem is de Louis kitart mellette.
There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch, it's bringing me out the dark
Finally I can see you crystal clear
Go 'head and sell me out and I'll lay your ship bare
See how I leave with every piece of you
Don't underestimate the things that I will do
There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch
And it's bringing me out the dark
The scars of your love remind me of us
They keep me thinking that we almost had it all
The scars of your love, they leave me breathless
I can't help feeling
We could have had it all
(You're gonna wish you never had met me)
Rolling in the deep
(Tears are gonna fall, rolling in the deep)
You had my heart inside of your hand
(You're gonna wish you never had met me)
And you played it, to the beat
(Tears are gonna fall, rolling in the deep)
Baby I have no story to be told,
But I've heard one of you and I'm gonna make your head burn.
Think of me in the depths of your despair.
Making a home down there, as mine sure won't be shared.
The scars of your love, remind you of us.
They keep me thinking that we almost had it all
The scars of your love, they leave me breathless
I can't help feeling...
We could have had it all... (I wish you never had met me)... Rolling in the Deep
(Tears are gonna fall, rolling in the deep)
Your had my heart... (I wish you)... inside of your hand (Never had met me)
And you played it... (Tears are gonna fall)... To the beat (Rolling in the deep)
Could have had it all
Rolling in the deep.
You had my heart inside of your hand,
But you played it with your beating
Throw yourself through ever open door (Whoa)
Count your blessings to find what look for (Whoa-uh)
Turn my sorrow into treasured gold (Whoa)
And pay me back in kind- You reap just what you sow.
(I wish you... Never had met me)
We could have had it all (Tears are gonna fall... Rolling in the deep)
We could have had it all yeah ( I wish you... never had met me)
It all. (Tears are gonna fall)
It all
It all (Rolling in the deep)
We could have had it all (I wish you, never had met me)
Rolling in the deep (Tears are gonna fall rolling in the deep)
You had my heart inside... (I wish you)... of your hand (Never had met me)
And you played it... (Tears are gonna fall)... to the beat (Rolling in the deep)
We could have had it all ( I wish you never had met me)
Rolling in the deep (tears are gonna fall, rolling in the deep)
You had my heart... ( I wish you)... Inside of your hand (Never had met me)
But you played it
You played it.
You played it.
You played it to the beat.
Ida hihetetlen volt.Legszívesebben oda mentem volna hozzá és azt mondani,hogy "Na látod mi megmondtuk".Persze nem csak én és a fiúk hanem a közönségnek is nagyon tetszett.Louis nem is tétovázott fel állt a helyéről és erő teljesen tapsolt.Én inkább a helyemen tapsoltam amit a többiek követtek.Nem hiába megérdemelte Ida ezt a tapsvihart.Ő csak mosolygot a színpadon és figyelte a közönséget majd rajtunk akadt meg a szeme.Mi azonnal mutatunk egy biztatást.Louis például mind két nagy ujját felemelte jelezve,hogy király volt.Ida csak bólintott nekünk.Majd a mentorokhoz fordult.Louis bele is kezdett:
-Figyelj Ida te bebizonyítottad,hogy nem az a lényeg mikor kezdjük el ezt a hangi adottságokat megosztani hanem az,hogy tényleg megvan benned ez-dicsérte Louis majd folytatta-Nagyon tetszett a produkció!
-Tényleg hihetetlen volt szerintem itt ebbe a terembe nem volt olyan aki ne emelte volna fel a fejét erre a hangra-szólalt meg Kelly.
-Te-vagy-a-mi-emberünk-szótagolta Tulisa és emelte fel a mutató ujját mi közbe ezekez a szavakat szótagolta,amire Ida csak össze húzodva mosolygott-Nagyon tetszett az energia áradatod!Én imádtam a produkciót!
-Ida tudod egy pillanatra el is felejtettem,hogy te csak egy hirtelenből előpattant lány vagy-szólalt meg a szembe lévő jobb sarokba ülő Gary.
Köszönöm-bökte ki majd megint akaratlanul is mosolygott.
-Na hát mire várunk szavazzunk!-emelte föl kezeit Tulisa mi közbe mentor társaira nézett.
-Tőlem egy határozott igen-válaszolta teljesen komolyan Louis.
-Igen,IgenIgen!-ugrált az ülésébe Tulisa fel-alá és karjaival is ugyan ezt tette.
-Tőlem is kapsz egy igent-válaszolta mosolyogva Kelly.
Gary a nagy ujján kívül felmutatta a többi ujját.
-Négy igened van-válaszolta semleges hangon Gary.Ida csak a szájához emelte jobb kezét majd egy bólintással el is ment az ellentétes irányba ahonnan felment a színpadra.Még mindig halaltszott az a dallam a fejembe amit Ida énekelt.Ez a dal annyira rá vall.Nem véletlenül választotta meg ezt.Visszatérve viszont ha már meglestük Idát akkor pattanhatunk is fel és indulunk haza.Ha a fiúk nem akkor én legalább.Fel is álltam mire a többiek felemelték rám a tekintetüket és értetlenül néztek rám.Őszintén nem tudom miért hisz úgy volt,hogy megnézzük Ida fellépését és jövünk is haza.
-Mi van?-kérdeztem tőlük zavartan.
-Hát még...nem maradunk?-kérdezte Louis mi közbe a színpadra mutatott.Én csak  egy csúnya nézést adtam nekik.Akkor most nem úgy van,hogy Idát meghallgattuk,nincs miért itt lenünk erre fel még maradni akarnak?
-Fiúk nem abba állapotunk meg,hogy Idát megnézzük aztán haza iszkolunk?-kérdeztem tőlük és karba font kézzel vártam a választ.
-Te állapottál meg magaddal-mutatott rám Niall és vissza szegezte tekintetét a színpadra.A többiek úgyszintén.Engem nem érdekelt,ha máshogy nem egyedül megyek fel is kaptam az ülésről a kabátot és egyéb takaró eszközt és már mentem is a lépcső felé,már épp kiakartam nyitni az ajtót mikor hátra vetettem még egy utolsó pillantást a színpadra.Belépett egy szőke hajú lány és oda állt középre.Én csak így hátulról néztem.Úgy se fogok itt állni hosszú perceket.
-Szia,hogy hívnak téged?-vonta kérdőre Louis.
-Öhm Dorothee Schleretnek hívnak-szólalt meg bátortalanul.
-És hány éves vagy?
-18 éves.
-És hol élsz?
-Öhm igazából Francia országból jöttem ide repülővel-válaszolt majd zavartan nézett körül.Az nem is volt kifejezés,a közönség csak egy "Ohh"-val tudta ezt jutalmazni.Én még mindig így háttal álltam és onnan néztem.Azon töprengtem,hogy vajon miért jött ide egyenesen Francia országból Britanniába ez a 18 éves lány.Ez érdekes volt számomra és a tekintete.Még innen messziről is kitudtam szúrni,hogy ez egy kicsit kínos volt bejelenteni.
-Én minden esetre örülök,hogy ide fáradtál hozzánk-válaszolta Louis mosolyogva majd viszonozta ezt a mosolyt.
-És dolgozol kint vagy tanulsz?
-Öhm dolgozok egy cukrászdába vagyok pénztáros!
-És miért jöttél ilyen messziről hozzánk?-kíváncsiskodott Louis.Na ez a kérdés amit én is szerettem volna tudni.Megfordultam majd ott a lépcsőnél figyeltem a lányt.Így már jól láttam,hogy virág mintás szoknya van rajta ami térdéig ért.Haja vállig érő hullámos volt és szőke.Persze nem olyan mint egy festett szőkéé hanem az a természetes szőke színe volt.A szeme pedig szép barna volt.Igaz vagy egymilliószor látok már barna szemet az életbe de mégis valami olyan más volt a szemébe amit az eddigiekbe nem láttam.Majd végül a mikrofont a szájához emelte és megszólalt:
-Öhm az előző lány aki fellépet annak vagyok a barátnője és titokba benevezett a versenybe,én igazából csak itt akartam lenni mellette mikor fellép-elhalkult ezen majd folytatta-Én is néhány perccel ezelőtt tudtam meg,hogy benevezett szóval még nagyon begyakorolni se tudtam szöveget se semmi.
-Látjátok milyen kis agyafúrt a mi Idánk-szólalt meg Louis pár méterre tőlem.Én meg csak néztem a lányt.Ezek szerint ő Ida barátnője?Hogy,hogy nem mesélt nekünk erről Ida,hogy van egy Francia országból származó barátnője?Én csak bámultam őt.
-Akkor szorítunk neked!Nem kell félned,oké?-szorította ökölbe mind két kezét Tulsia amit Dorothee felé mutatott.Ő csak bólintott
-És mi fogsz így hirtelenségébe énekelni?-szólalt meg újra Louis.
-Sokat gondolkoztam bár ennyi perc alatt képtelenség kigondolni ezt-nevetett föl és most már láthattam a mosolyát is amit eddig rejtegetett-Végül Madonnától a Frozennél akadtam meg!
Erre én lerogytam a lépcsőre és csak is a színpadra néztem.Frezen?Hisz az...az...egyik kedvenc dalom.A lépcsőnél néztem tovább Dorotheet és talán ha egy életbe vágó ügy miatt el kéne rohanom akkor lehetséges,hogy válasz nélkül tovább ülnék.A lépcsőn kuporogva ülte és kezeimmel támasztottam meg az államat.Tűkön ültem,hogy milyen lesz a hangja.
-Mi szorítunk neked!-válaszolt Tulisa aki még mindig ökölbe szorítva tartotta kezeit és hatalmas mosolyával lenyugtatta Dorothet,legalábbis Dorothee könnyedén felsóhajtott.Majd elindult a zene.Már nagyon kíváncsi voltam jobban is vert a szívem mert,ez a dal tényleg egy nagyon szép dal.
You only see what your eyes want to see
How can life be what you want it to be
You're frozen
When your hearts not open
You're so consumed with how much you get
You waste your time with hate and regret
Youre broken
When your hearts not open
majd eljött a reflén ideje
Mmmmmm, if I could melt your heart
Mmmmmm, we'd never be apart
Mmmmmm, give yourself to me
Mmmmmm, you hold the key
énekelek otthon és senki se figyel.
Now theres no point in placing the blame
And you should know I suffer the same
If I lose you
My heart will be broken
Love is a bird, she needs to fly
Let all the hurt inside of you die
You're frozen
Ahogy énekelte közbe csak egy pár pillanatra nyitotta ki a szemét.Biztos még nem énekelt ilyen közönség előtt.De a hangja...eszméletlen volt mintha már évek óta a szakmába lenne.Gyönyörű hangja volt és ez alatt a néhány perc alatt úgy éreztem,hogy nincs semmi más rajtam kívül mint ez a dal.Talán még az eredetinél is jobb volt ez.Miről beszélünk?Persze,hogy jobb volt.Mikor befejezte a dalt akkor mindenki felállt a közönség soraiból és a mentorok is.Nem tudtam megállni és én is felpattantam  s megjutalmaztam egy tapssal.Dortoheenak se kellet több,a szája elgémberedett és már jöttek is le az első könnycseppek és a kezét a szájára tapasztotta.Én úgy éreztem,hogy ez számára nagyon értékes főleg mert,nem is állt eddig úgy mond kapcsolatba zenével és az ismeretlenből hirtelen elő tör.Én még mindig nem tudtam abba hagyni a tapsot,annyira magával ragadó volt ez az előadás,nem volt olyan aki ne becsülte volna meg még egy kicsit se ezt a lányt.
Tulisa egyből lehuppant a székére és egyből belekezdett a mondatába.
-Ez eszméletlen volt!Számomra át adtad szinte minden érzést ami a dalból áradott!És ahogy láttam te is átélted magát a dalt!Hidd el,hogy ha nem is gyakoroltál benned meg van az a bizonyos tehetség-hadonászott Tulisa szinte mindenhová majdnem eltalálta Kellyt is majd az utolsó szóval rá mutatott.Reméltem,hogy ilyet hallok majd tőle.
-Tudod mit!Szerintem élete legjobb döntése volt Idának,hogy elhozott ide téged!-öntötte ki lelkét Gary majd még nagyobb tapsvihar rohamozta meg.
-Én nagyon tudom ezt értékelni,hogy ide állsz felkészülés nélkül és teljesen hibátlanul elénekelsz egy dalt.Ez olyan ami akármilyen vagy akárhány ének óra gyakorlásával de nem tanulható meg!-fakadt ki Louis amire Dorothee csak a szájhoz tapasztva kezét tovább síratott.
-Azt hiszem te már mindenkit lepadlóztál már a bemutatkozásoddal hát még most ezzel a hangi adottsággal!Dorothee nem bántad meg remélem,hogy felmerészkedtél a színpadra!-hadarta Kelly.Próbált valamit válaszolni erre de nagyon nehezen ment neki ahogy láttam csak a szájától tudta elvenni kezeit.
-Egy cseppet sem-nyögte ki majd belemélyesztette szőke a hajába a bal tenyerét.
-Na hát szavazzunk!-emelte föl a kezét Kelly
-Igeen!-csendült föl mind a 4 mentor egyszerre.Ekkor nekem is óriási kő esett le a szívemről.
-Köszönöm szépen!Nagyon köszönöm!-válaszolta majd lefutott a színpadról.
Mintha ezek a percek nem is lettek volna inkább óráknak néztem ezeket.Dorothee Schleret...ezt a nevet megjegyzem magamnak.