London

                                           London

                                          Dorothee
London.Amely jellegzetes helyekkel és hatalmas épültekkel teli fővároshoz ideális.Ahogy az ablakból kinéztem csak úgy összemósodtak az épületek alig tudtam mit kiolvasni,hogy mi volt kiírva apróbb betűkkel.Ahogy nálunk mondanák ezt nevezik devrait se précipiter. Könyökölve néztem ki a taxiből.Mondanom sem kellet,hogy a taxi vezető nem volt nagyon kedves személy.Mikor leállítottam őt,hogy vigyen el egy fontos helyre,nem éppen újongva fogadott be.Lehetséges,hogy lejárt volna munka ideje?Mikor ez megfordult a fejembe odafordultam az első ülésbe vezető taxishoz aki egy szúrós pillantást vetett rám majd tovább  nézte az utat.Hát annyi már biztos,hogy az emberek felharagítása nagyon megy nekem.Ezek után bele gondolva,hogy mi a baja a taxisnak kellemetlenül ültem tovább a hátsó ülésbe.Mondhatni már bele fúrodtam az ülésbe,hogy minél távolabb legyek a ,,sofőrömtől".Nagyon nagy szégyenkezés volt,hogy én voltam talán vak amiért ennyire pikkel rám.De ki tudja?Olvastam olyanról,hogy némelyik angol nem túl barátságos.Lehet,hogy ő is közéjük tartozik?Sür!Egyszer jártam Nagy-Britanniába épp most igyekszem a barátnőmhöz Idához aki már évek óta itt Londonba él.A Twiteeren futott össze a sorsunk.Azóta is nagyon nehezen tudjuk látogatni egymást a távolság miatt.De ő vele bármit megoszthattam lehetett,családi ok,magán ügy,iskolai gondok bármibe tudott segíteni.Hogy tisztába legyetek vele,hogy miről is beszélek engem Dorothee Schleret hívnak.Franciaországból repültem most ide Nagy-Britanniába,hogy barátnőmnek szorítsak a meghallgatásán.Az X-Factor 8.szériájába jelentkezett és azt mondta,hogy nagyon örülne,hogyha erre a különleges alkalomra elmennék.Anyám persze az az aggódó típus és időbe telt mire meggyőztem,hogy biztos-vagy nem biztos- minden a legnagyobb rendbe lesz velem.Ahogy elmélyedtem a gondolataimba észre se vettem,hogy a taxis egyet mordult rám csak mikor megszólalt.
-Hé,kislány!Megérkeztünk!-szólalt meg egy kicsit durcis hangon a taxis.
-Ohh köszönöm!-válaszoltam és kiszálltam a taxiból majd oda fordultam az első ülésű ablakhoz amit lehúzott majd átadtam neki a pénzt.Megvolt fűszerezve egy kis borravalóvval engesztelés képen amiért ilyen bunkó voltam vele.Míg ő számolgatta a pénzt én még mindig ott könyököltem a másik oldalon a lehúzott ablaknál.Hát igen ez az én fajtám nem veszem észre milyen szemét vagyok,ilyenkor elsüllyednék szégyenembe.A férfi bólintott jelezve,hogy már nincs semmi dogom.Én föl álltam a könyöklésből és a kis táskámat felraktam a vállamra majd beindította az úr a taxit és már el is indult.A kis táskámba kotorászva keresgéltem a mobilom mikor hirtelen felvillant,hogy a bőröndömet pedig a taxiba felejtettem.Gyorsan utána futottam a taxinak éppen egy kereszteződénél voltak a közlekedési lámpák és imádkoztam,hogy mire oda ér piros legyen.És Isten valahogy megértette a kérésemet mert,egyik pillanatról a másikra hirtelen a zöld át váltott sárgára majd pirosra jelezve,hogy most az embereken a sor,hogy átkeljenek a zebrán.Nem is tétováztam beálltam a járó kelőkhöz és amint megpillantottam,hogy a taxis pont itt elől van bekopogtattam az ablakon.Ő lehúzta az ablakot majd kérdően nézett rám.
-Elnézést a bőröndömet itt felejtettem!-válaszoltam majd kinyitottam a hátsó ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam oda hajoltam még az ablakhoz.
-Elnézést a kellemetlenségért!Ígérem nem fordul elő többet-sajnálkoztam majd ő válaszképpen csak felhúzta az ablakot.Ekkor vettem észre,hogy sárgára vált a lámpa és én meg itt vagyok még az autók közt.Gyors tempóba vissza mentem a biztonságos járda testre
-Hát a belépő nem igazán sikeres volt mi lesz még akkor a nap folyamán-gondoltam magamba és próbáltam nem rosszra gondolni.
Megint kikötöttem a kiérkezési pontnál ahol kitett engem a taxi és végre megláthattam az óriási X-Factor épültetett ahol meg sem tudtam számolni mennyien tolonganak már itt kint.Egy kicsit kezdtem megijedni ettől a sok embertől.Tényleg ennyien akarják valóra váltani az álmukat?Majd észbe kaptam és elővettem végre a mobilomat és gyorsan bepötyögtem Ida számát majd a fülemhez tapasztottam a telefont.
-Szia!Hol a fenébe vagy?Már majdnem a bejáratnál állok és ha tudnád mennyire tolongó a sor-hallatszott Ida hangján,hogy nem a legjobb kedvébe van.
-Öhm bocsi egy kis gondom akadt de most vissza térve,hogy a fenébe jussak el oda a bejárathoz amikor itt is kint legalább vagy 10.000 ember ácsorog!Törjem át magamat a tömegen?-emeltem fel egy kicsinyként a hangom.Mikor azt mondtam a telefonba,hogy a bejárathoz rögtön a tömeg felé emeltem a kezem.
-Akár úgy is!Mindegy,hogy hogy de nekem szükségem van rád!-válaszolta majd kinyomta
Én csak visszaraktam a mobilomat a táskámba majd nagyot nyeltem.Jelen pillanatba nekem se volt jobb ötletem mint át tolongani a hatalmas tömegen de ha más választás nincs...
Gyorsan túl akartam lenni ezért hátrább álltam majd neki vetettem a tömegnek és tolongani kezdtem.Mi közbe tolongtam a tömegbe elnézéseket osztottam mindenkinek.De nem volt időm,hogy kimagyarázzam miért törtem előre.Ki tudja percekbe vagy órákba de végre odajutottam a bejárathoz majd megint tárcsáztam Ida számát.
-Ida itt vagyok a bejáratnál-szóltam a telefonba.
-Gyere akkor be és ha bejöttél jobb oldalra tekintve látsz a sarkot.Ott vagyok!-válaszképpen kinyomtam a telefonom és visszaraktam a táskámba majd egyből bementem a hatalmas terembe.Ez a nagy várakozó mondhatom igazán hatalmas.Talán az se túlzás ha azt mondom,hogy nagyobb a munka helyemnél is.Igaz az egy kis cukrászda de mégis.Keresgéltem a jobb oldalon sarkot mi közbe igyekeztem mindenkit kerülgetni.Nagyon sokan dúdolgattak,énekeltek,nézték a szövegüket.Volt aki gitárt vagy egyéb hangszert hozott magával.Keresgéltem jobbra majd megpillantottam egy sarkot majd befordultam oda ahol a padlón heverésző Ida énekelgette a papíron lévő sorokat.Láttam,hogy 7362-es szám szerepelt az oldalán.Azonnal felkapta a fejét mikor meglátott és nyomba a nyakamba ugrott.
-Jaj de örülök,hogy látlak-szorított még erősebben Ida én meg alig kaptam már levegőt az ölelésétől.De igazán jól esett,hogy 2 év után újra megölelhettem.Majd elengedtük egymást és végre nagyobbakat szipantgattam a levegőbe.
-Huh látom sokat kell még várnod-mutattam a számra ami szerepelt az oldalán.
-Áhh már a 7360-nál járnak nem kell sokáig tétovázni-legyingetett Ida.Számomra az volt a meglepő,hogy egyedül volt
ebbe a kicsi sarokba.Nem bírtam ki,hogy ne kérdezem meg tőle.
-Csak így egyedül jöttél?-kérdőre vontam majd ő hozzám fordult.
-Dehogy hát te itt vagy-nevetett fel.
-Igen de hol vannak a szüleid vagy barátaid?-ezzel a kérdéssel ölbe tett kézzel vártam a választ mellette egy szigorú arc kifejezést tükröztem.
-Nem fogok hazudni,az igazság,hogy a szüleim vakáción vannak én meg lemondtam ezt a családi utazást-nyúlt táskájához és betette a szöveget majd folytatta-És a barátaim?Jó kérdés!Nem is tudtam róla,hogy vannak!
-Én itt vagyok!-nevettem föl majd ő válaszul egy szűk ölelést adott.
-7362 és a 7363!-csendült föl egy hang.
-Gyere menjünk!-legyintett kezével majd elindultunk.
De mikor éppen az ajtónál lettünk volna megállítottam,ugyanis egy hirtelen gondolat átsuhant az agyamon.
-Várj!Nem úgy szokott lenni,hogy egyesével szoktak menni a fellépők?-fordultam hozzá.
-Igen de ha éppen egy olyan valaki van aki családhoz,baráthoz tartozik azzal együtt mehetünk be-válaszolt egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Hoztál valakit aki jelentkezett szint úgy a versenyre?-húztam fel a szemöldököm.
-Dehogyis kis butus!-válaszolta majd elkezdett a táskájába turkálni.Majd egy sorszámot láttam meg a kezébe és egyenesen a virágmintás szoknyámra,pontosabban az oldalamra tapasztotta.
-Te is indulsz!Titokba neveztelek be!-mondta rendíthetetlen mosollyal Ida én meg elképedt képet vágtam.
Hogy mi van?Benevezett?Titokba?És még nem is tudtam róla?
-És ezt miért nem mondtad el nekem?-kérdeztem még mindig értetlenkedve.
-Ez olyan...meglepetés féle!-nyögte ki mi közbe vállat vont majd felkiáltott-Meglepetés!