A titokra fény derül

                                      A titokra fény derül
                                               Dorothee


1 hét telt el azóta a különleges nap óta.Azt mondták,hogy legközelebb 1 hét és 3 nap múlva a táborba fogunk részt venni.Ez alatt az 1 hét alatt sok mindent le kellet tudnom.Elsőként is anyut.Megmagyaráztam neki,hogy az egész Ida ötlete volt.Anyu azt mondta,hogy nem haragszik csak ne feledjem el naponta felhívni őt.Hát igen az anya mindig is a legjobbat akarja nekem,ezért se volt soha se dühös rám...mondjuk.A másik,hogy Idához költöztem.Elég sokszor el marháskodtuk magunkat.Az első nap például nem,hogy kicsomagoltam volna ő egyből megkért arra,hogy segítsek neki főzni mert,szegényke még máig se tud egy rántottát se főzni.Ellenbe velem,nem véletlenül dolgozok cukrászdába,igaz ott egy sima pénztáros szerepét játszom ráadásul a főnők se nagyon kedves hozzám.Sokszor olyan kedvem volt,hogy felmondok de mégis mindig ott maradtam a kiinduló pontnál vagyis nem adhatom fel egy könnyen.Pedig már szeretnék tényleg egy olyan munkát ami nem ennyire folytogatt főleg ha hitelt is befektetett annak idején apu aztán ránk hagyta.Nem jó családi körülmények voltak.Az iskola se úgy jött ahogy terveztem.Nem arról van szó,hogy bántottak a suliba hanem csak arról,hogy nagyon nem barátkoztam senkivel se.Olyan kitaszítottnak éreztem mindig magam.Már persze az érettségi óta már ez rég feledésbe merült.Egy drapp színű francia ágyon feküdtem hason,ez Ida kishúgáé.Persze ahhoz képest hatalmas volt az ágya,nekem sose volt ekkora ágyam.Na de a gondolataimnál tartottam,még a családi...haaa,a családi körülményeket nem említettem.A családi körülmények...hogy is kezdjem...apu...
-Dorothee-rontott be Ida az ajtón én meg felpattantam a fekvésből ülésre.
-Te nem hallottál még a kopogásról?-fordultam feléje.
-Ez az én házam is szóval...-mutatott magára majd észhez térésül a fejéhez csapta a tenyerét-Na de nem ez számít...figyu nagyon nagy gond lenne ha egy-két órára magadra hagynálak?
-Miért talán,találkozod van?-vonogattam a szemöldököm.
-Hát...olyasmi-harapott bele felső ajkába.Én csak elmosolyodtam.Remélem talált magának valakit mert,az utóbbi kapcsolatai gyorsan lesínyletek.Nem akartam tudni semmit a fiúról csak azt,hogy Idát boldoggá teszi-e.
-Semmi gond,én addig majd valamit olvasok-csaptam piciket az egyik könyvre ami az ágy szélén volt.Majd még egy pillantást vetetem rá de most a ruhájára inkább.Sokkal világosabb színbe volt ez nem vitás.Pedig ő mindig is sötét színekbe szokott pompázni.Én ennek főleg örültem mert,legalább nem látom folyton sötétbe.Egy fehér combig érő trikó volt rakta és egy vékony királykék ingféle és egy szürke harisnya ami beterítette a lábát.
-Nos..-csapta össze a tenyereit-Akkor...én megyek is!
Oda kocogott az ágyhoz majd belevetette magát és egy ölelést adott.Én pedig egy mosolyt adtam neki.
-Szia-válaszoltam neki.
-Szia-halkult el majd távozott a berontott ajtón.Én meg egy szekrényre szegeztem tekintettem,fehér volt és oldalainál virágok díszelegettek.Elgondolkodtam,hogy vajon mit is csinálhatnék ameddig Ida nincs itt.Ki pillantottam a szinte csak pár métert falt hagyó be nem szorító ablakhoz.Ott kint egy erdő volt,ugyanis Ida szülei nagyon szeretik az ilyeneket.Lassan letetem a jéghideg padlóra a lábam és oda mentem szép lassan az óriási ablakhoz és kezemet az ablakra tettem.Oda kint egy kis híd díszelgett egy kis folyó miatt.Hirtelen valami az eszembe jutott amit inkább próbáltam kiverni a fejemből azzal,hogy megrázom a fejemet.De az ötlet egyre csábítóbb hatású lett.Nem bírtam ki.Kirohantam a nappaliba a cipőmért.
                                               Liam
Egy parkba ültem.Illetve ültünk.A fiúk megbeszélték Idával,hogy egy régi,elavult parknál találkozunk.Én egy padon ücsörögtem ami még épségben volt a többihez képest.Az idő mint mindig megint borús volt ám nem volt ahhoz hideg,hogy valamit felvegyünk.A padon szét volt terítve a kezem,ahhoz képest,hogy nincs semmi baja a padnak jó érdes.A többiek is Idára vártak de közbe ők is kerítettek valami elfoglaltságot.Louis például török ülésbe a fűben vagy azon gondolkozott,hogy milyen viccet mondjon amivel Idát túlszárnyalja vagy,hogy mit mondjon neki a fellépését illetően.Zayn járogatott erre arra hátra kulcsolt kézzel és a fakoronáit nézegette.Niall mivel nem bírta ki és hozott magával cukorkát ezért egy helybe állva eszegette közbe a semmit figyelte...biztos el volt gondolkozva.Harry pedig csak sétálgatott már vagy kétszer járkálta végig a fehér köves sétányt.1 hét telt el,mióta utoljára láttuk Idát ezért nagyon örültünk mikor megtudtuk,hogy végre tud időt szakítani ránk,mert a barátnője Dorothee náluk szállásolta el magát.Dorthee...őt vagy egy hete nem láttam.Felemelő érzés lenne megismerni közelebbről  őt de ki tudja...hátha ő is egy fanatikus rajongó?Vagy csak a kamera előtt adja elő a szerény lányt?Annyi biztos,hogy az érzéseket jól elő tudja csalogatni az emberből a hangjával...amikor meghallottam tőle a Frozent...teljes transzba voltam a hangjától.És van valami a szemébe...ami különlegessé teszi az összhatást.Többet nem tudunk róla a fiúkkal csak amit a válógatón elmondott.Tekintettem megakadt egy pici ponton ami a köves úton jött.Ida volt az.Bár az meglepett,hogy most fura módon világos árnyalatú ruhadarab volt rajta nem sötét.Tőle azt szoktuk meg vagy talpig sötét ruhákba hódítja a világot.
Mikor már rajtam kívül a fiúk is észrevették őt már egyből felemelték jobb kezüket és integetni kezdtek.Louis még két karral is hajlandó volt.Ez megszokott tőle bár még mindig nem vallotta be nekünk se,hogy Ida számára nem közömbös.
-Sziasztok-köszönt illedelmesen és tudjuk ilyenkor mi a szokás,oda megyünk hozzá és így mind hatan egy körbe megöleljük egymást.Most se volt másképp.Majd elengedtük egymást és a fiúk egyből lerohanták:
-Bámulatos voltál a válógaton-bókolt Harry amit már Ida megszokott.
-Le se tagadhatnád,hogy te erre születtél-adott egy biztató mosolyt Zayn.
-És nagy meglepetésre...-távolodott el egy kicsit Louis tőlünk és vissza folytotta a levegőt-nincs rajtad egy fekete ruhadarab se bizsu.
-Még szép,hogy nincs már eleve az idő megteszi a hatást-mutatott az égre Ida,és így is volt.Sötétebb volt a felhő mint a rajtam lévő sötét szürke póló.
-Egyébként a válogatóra visszatérve te tényleg benevezted a barátnődet?-nézett Idára kérdően Niall.Na erre én is kíváncsi voltam.Nem,nem arra,hogy benevezte a barátnőjét titokba hanem az,hogy mégis mióta áll kapcsolatba vele Ida és miért nem beszélt róla eddig nekünk.
-Igen és hogyhogy nem meséltél róla nekünk?-böktem ki bár jobb lett volna ha nem mondtam volna.
-Igen tényleg beneveztem és Dorotheet úgy...-nézett az égre és az ujján számolt-úgy 5 éve ismerem,a Twitteren akadt össze a sorsunk.
-És miért nem beszéltél arról,hogy van egy francia származású barátnőd van?-vonogatta a kérdést Harry.
-Azért mert...-sóhajtott föl-Jobbnak láttam ha ti se tudtok róla és ő se tud rólatok!
-Miért valami örült rajongó?-húzta a száját Zayn.
-Azért annyira ne legyetek olyan önteltek-válaszolta flegmán Ida és felemelte a kezeit és a nagy ujjára helyezte a többit-Nem,nem,titeket még csak nem is ismer,azt viszont nem pártolhatom,hogy nem hallotta már ezt a szót,hogy One Direction!
-Na de akkor mi itt a gond?-tette föl a kérdést Louis és össze húzta szemeit.
-Az hogy,nem mertem neki soha se megemlíteni,hogy barátkozok veletek hiába nem a rajongótok és szégyelltem volna magamat ha ti tudtok róla ő meg nem tud rólatok-magyarázta közbe hadonászott a karjaival majd mikor a "szégyelltem"-nél tartott akkor körbe nézett minket egy bocsánatkérő tekintettel.
-Ilyen bocsánatos arccal már,hogy ne értenénk meg-fonta körbe az egyik karjával Ida hátát Louis.Mintha nem vágyott volna már erre.
-Mi megértjük Ida csak most éppen pánikolhatsz mert,tudunk az életedben lévő első barátnődről-magyarázta majd felemelte a két ujját idézőbe téve az "életedben" szót.Ida egyből ki is ugrott Louis karjából és a fejéhez tette a kezét.
-Ohh ez nem igaz...inkább nem locsi-fecsizte volna el Dorothee,hogy mi nekünk egyáltalán közünk van egymáshoz-jajveszékelt Ida.
Idán látszott az ijedtség,nyilván nem akarja eltitkolni ezek után Dorotheetól se,hogy egy híres bandával barátkozik.Bár ha még nem is rajongsz egy bandáért akiket nem ismersz akkor is sokként lehet felfogni,hogy a barátnőd hírességekkel barátkozik.Bár az igazság az,hogy én szívesen megismerném ezt a Dorothee nevű lányt személyesen is.
-Tudjátok mit...mi lenne ha bemutatnálak titeket neki-vetette föl az ötletet Ida.Mi egymásra néztünk a fiúkkal.Látszott a tekintetükön akár csak az enyémen is,hogy igen ez egy elég jó ötlet.
-Oké...egy feltétellel-emelte föl az ujját Harry-Hogy a te kocsiddal megyünk?
-Mi történt a tiétekkel?-vetette föl Ida és összehúzta szemeit.
-Semmi csak kifogyott a benzin és tudod nem egyszerű Joshnak a vezetés főleg mikor nincs meg a szemüvege-vonta meg a vállát Harry.Josh a személyi sofőrünk illetve mióta már lett jogosítványunk azóta már kevesebb szerepe van,csak tankolni viszi a kocsinkat mert,ha mi közölünk valaki vinné akkor egyből letámadná őt a rajongók.Josh sajnos rövidlátó is ezért szemüveg nélkül nem engedjük el őt sehova.Visszatérve ahhoz,hogy végre megismerhetjük Dorotheet...úgy érzem egy apró álmom váll valóra.Nem tudom,hogy miért de nagyon szeretném megismerni őt közelebbről.Bár ha egy csalódás lesz a vége akkor nem szívesen beszélek vele.
Észre se vettem,hogy már a többiek már vagy 6 méter távolságra sétáltak  tőlem.Utánuk iramodtam,hogy beérjem őket.Mikor kiértünk a parkból próbáltunk nem feltűnőek lenni ezért is kaptunk valamit az arcunkhoz nagy gyorsaságában.Igaz,hogy Ida BMW-je csak 5 fős helyet szolgál viszont ezúttal kénytelenek voltunk elférni hátulról.Ne is kérdezzétek ki ült elől.Ida betette a  kocsi kulcsot a hiányos helyre majd finoman elfordította amitől beindult az autó.Csendesen telt kivételesen ez az út,máskor mindig elfajulnak a dolgok.Itt hátulról nagy csönd volt míg elől Louis és Ida már megint versenyeztek,hogy ki tudja a legtöbb viccet.
-...erre a a zebra,nem akarok át haladni a zebrán csak akkor ha kötnek rá biztosítást-próbálta bevetni a zebrás viccét.Mi már vagy 10-szer hallottuk tőle,Ida viszont most hallja először.Hallatszott egy kis kuncogás és egy mosoly tőle de azért Idának nem jött be ez a vicc.
-Akkor mondok neked egy olyan viccet miszerint egy fiú aki szereti a répákat és jobb dolga nincs is mint nézni ilyen rajzfilmeket és,hogy le ne szakadjon az ég feltűnően nézz engem egész úton-mondta önelégült mosollyal majd a szeme sarkából nézet Louisra.Persze itt hátul már a hangulat azonnal át ment jobb kedvre.Louis tényleg feltűnően bámulta Idát amióta itt ülünk a kocsiba.Louis persze ki is mutatta ezt a vissza pillantó tükörbe mert,azonnal el is pirult a hallattakon.Idát persze nem zavarta,hisz mindig is közvetlen volt Louissal  vagy csak próbál az lenni.
-Kit szavazott meg a közönség?-fordult egy pillanatra hátra majd tovább nézte az utat.
-Hát téged-mutattunk Idára mire Louis egy elismerő mosolyt adott Idának.
-Ami egyelő azzal,hogy Ida nyerésre áll 5:2-re-állapította meg Niall.
-Csak azért mert,ti már hallottátok azokat a vicceket-magyarázta ki magát Louis mi közbe mutató ujját felnyújtotta nekünk.Hamarosan megérkeztünk.Nem kellet mondanom még mindig "gyönyörű" rózsaszínbe virított a ház mint pár hónapja ezelőtt.
-Látom még mindig megmaradt a rózsaszín-mutatott Zayn a házra.
-Tudjátok,hogy van mikor gyerek fejjel megkéred az apucidat,hogy fessük rózsaszínre a házat és a drága apucid nem tud nemet mondani-mondta karba tett kézzel Ida és szúros pillantást vett a házra-Akkoriba jobban megkellet volna fontolnom ezt a döntést.Most legalább lehetne fekete vagy egyéb sötét szín.
-Hihetetlen,hogy ennyire megutáltad az akkoriba kedvenc színedet-tette Harry Ida vállaira a kezét.
-Na egy pillanat-ment odébb Harrytől és bele túrt a pulcsija zsebébe míg fel nem kiáltott-Megvan!
Majd elő húzott egy kulcstartót amit a mutató ujjára tett,a kulcstartón van vagy 10 kulcs is.
-Úristen,minek is neked ennyi kulcs?-fordult Idához Niall.
-Nem tudhatod,hogy merre felé császkálok és milyen helyekre kellenek ezek-mutatta föl Niallnek a kulcsokat és megrázta ami hirtelen csilingelő hangokat adtak ki.
-Hajaj,ezek szerint vannak versenytársaid-karolt Harry Louisba és lehetőleg olyan hangnembe,hogy Ida ne figyeljen fel rá.
Ida felballagott egy kis nyikorgó lépcsőkön de mielőtt vetette volna megállt.
-Ez nyitva van-szólalt meg Ida és furcsán nézegette az ajtó kilincset,mi azonnal oda rohantunk hozzá és ránéztünk.
-Nem lehetséges hogy Dorothee volt aki kinyitotta?-vonta kérdőre Zayn aki Idára nézett.
-Nem hiszem,direkt rá zártam mert,úgy is ha valaki jön inkább menjen el és...-ekkor elhalkult mi kérdően néztünk rá majd a fejére csapot-a fenébe én meg a pót kulcsot a konyha pultra tettem.
Ida egy gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót és berontott.Mi közbe Ida berohant egy szobába mi addig befáradtunk és körbe néztünk.Minden tiszta fehér volt és virág mintás volt.A nappalival balra volt található a konyha.A másik irányba nézve a nappali jelentősebb része egy lépcsővel a sarokba.
-Eltűnt-pattant ki a szobából Ida izgatottan.
-Mi?Mi?Mi?Ki tűnt el?-értetlenkedett Harry.
-Hát Dorothee pedig azt mondta,hogy itthon marad és egy szóval se említette,hogy elmegy-idegességébe bele túrta jobb kezét a fufrujába a másikat pedig csípőre majd felemelte gyanakvóan a fejét-Szóval ezért volt nyitva az ajtó!
Ezt nem hiszem el!Mikor itt lenne az idő,hogy végre megismerjük Dorotheet egyszeribe eltűnik.Ilyen nincs!Én idegességembe a tarkomra tette a kezem és a plafont bámultam.Ez egy nem várt fordulat.Talán a véletlen se akarja,hogy végre találkozzak Dorotheeval.