Ismerkedés

 

                                          Ismerkedés
                                            Dorothee

Még mindig ledöbbentem...most épp egy híres együttes előtt állok.Ráadásul az egyik taggal elégé jól elbeszéltünk szinte mintha egy átlagos fiú lett volna.Igaz nem ismerem a One Direction-t csak halottam róluk.Azt hiszem tavaly 3.helyezést értek el az X-Factorba.Én nekem még mindig el volt kerekedve az állam és a szemem.Kutakodni kezdtem a gondolataimba.Ida miért nem szólt erről?Vajon ők mióta tudnak rólam?Na ez is azon sok kérdéshez tartozott ami az agyamba keringett és egymás után jöttek volna.Gondolkodásomból az zökkentett ki és idétlen arc kifejezésemből,hogy Ida csetíntett az ujjával előttem.

-Dorothee!Dorthee!-hangoztatta el ezeket a szavakat.Én meg kizökkentem ebből a bambulásból és szigorúan Idára néztem.

-Ida Julianna Draper!-fontam körbe a karjaimat.Ida csak idegesen megvakarta a tarkóját

-Nem akartam eltitkolni,ők is csak 1 hete tudnak a létezésedről-magyarázta ki magát Ida és a fiúk felé fordult az utolsó szavaknál.

-Tudod én nem vagyok az a haragos típus szóval...-ekkor felfigyelt rám Ida-Üdv Ida átlagos barátai!-tartottam szét mosolyogva a kezeimet.Végül is ez egy kisebb-nagyobb eltitkolás volt Ida részéről hisz ők se tudtak még 1 hete rólam.De mikor belekezdtem a másik mondatomba mosolyogva ők egy fura arc kifejezést vágtak.

-Mi az?Nem így szokott lenni,hogy némelyik sztár nem szereti az átlagot?-kérdeztem kíváncsiskodva.Remélem,hogy ők nem azok a sztárok akik elvannak szállva maguktól.

-Ohh már hogyne-szólalt meg Louis majd oda jött hozzám és rá tette vállamra a kezét és rám nézett-Átlag barát milyen átlagos helyre akar menni?

-Azért átlag helyre nem tanácsolnám mert,az átlagos rajongók átlagosságként lerohannának titeket-kuncogtam el magam.Ezt még Idától tanultam el,hogy ha valamelyik szó nagyon benne van a beszélgetésbe akkor emeljük ki jobban,hogy poénosabbá váljon.

-Ezt Idától tanultad ugye?-kérdezett rá Louis majd én rá bólintottam.

-És 6:2 Ida javára-kiáltott fel Niall és mutató ujjával a plafonra mutatott és most már rá szegeztem a tekintetem.Majd Louis egy értetlen arcot adott neki.

-Mi,hogy hogy 6:2?Hisz Ida nem is jött elő semmivel most-értetlenkedett Louis,az igazság az,hogy én se értettem majd az eddig észre nem vett Zayn a másik oldalamnál suttogva szólalt meg:

-Tudod Louis és Ida már régóta versengenek,hogy ki tud jobb vicceket gyártani!Fura nem?

Én elmosolyodtam ezen.Ezek szerint Ida is úgy kezeli őket mint egy barát nem mint pop sztárok.Ami azt illeti ezek az elbohóckodások arra utaltak,hogy ők is átlagos tinédzserek mint én vagy Ida.

-Na de komolyan...hol élvezhetjük ki egymás társaságát Dorotheeval....hol is van egy nyugis hely?-szólalt meg az eddig háttérbe szoruló Harry és tanakodva mutató ujjával az állát doboltatta.

-Mi lenne ha elmennénk ide a szomszédos pizzériába...Amy nénire rászorul néhány látogató-ötlött ki Ida fejéből majd még hozzá tette-mellesleg ez az egyetlen pizzéria ahol nem szúrnak ki titeket.

-Ne is mond...a legutóbb mikor nyilvános pizzériába mutatkoztunk addig bámultak minket míg el nem fogyasztottuk a pizzát-szólalt meg a mellettem álló Louis majd egy kicsit csúnya arc kifejezést vágott a mondat végnél.Hát nekem se esne jól ha több száz ember nézné,hogy eszek.

-De akkor miért nem megyünk el a Nando's-ba?-kíváncsiskodott Niall.igazából nem tudom mi volt az a Nando's te szerintem valami étterem lehetett.

-Gondolkozz Niall...az belekerül egy fél órába mire odaérünk és nem akarjuk megvárakoztatni Dorotheet se-szólta le Niallt Harry és rám mutatott.Majd egy széles mosolyt adott.Azt hiszem,hogy nem csak viccelt azzal,hogy tetszek neki.

-Oké...akkor mire várunk?-nézett körbe az eddig az eseményeket bámuló Liam.Mindannyian bólintottunk.Nem tétováztunk mentünk is a pizzériába.Ida persze azonnal elkérte tőlem a kulcsot mikor zárásra került sor sunyin azt mondva,hogy a másik kulcsát nem találja.Tuti,hogy holnapra se fogom megtalálni a kulcsot.Biztos nem örült annak,hogy elszöktem de ha egyszer annyira csábító volt az erdő.

                                                   *

Este fél hatra járt mi meg a közeli pizzázóba már úgy nevettünk,hogy Amy néni megkért minket,hogy csendesebbek legyünk.A pizzázó tényleg nem volt nagy durranás.Egy vendég(egy idős bácsi)tette be a lábát mióta itt vagyunk.És az már 2 óra volt.Ez alatt a 2 óra alatt sok mindent megtudtam a fiúkról.Mint például Louis nagyon is szereti a répákat ha teheti még rajz filmeket is nézz róla...gyerekes de mégis van benne valami ami miatt ez pozitív irányú.Persze nálunk Francia országba úgy tartják aki szereti a rajz filmeket rossz ember nem lehet.Hülyeség nem?Louis szerintem tökéletes ellentétté Idának.Számomra ez teszi még jobban azt a hatást,hogy ők egy napon egy szép pár lesznek.Harryről megtudtam,hogy elégé normális is lehet ha akar még egy lánnyal szembe is.Persze nem bírta ki,hogy egyszer kétszer ne bókoljon nekem...helyes fiú de nem tudnám vele elképzelnem magam.Niall nagyon szereti a hasát,meg is ígértem neki,hogy következő

alkalommal ha meglátogatnak csinálok neki egy hazai francia krém levest.Zaynről azt tudtam meg,hogy szeret a külsejével foglalkozni...látszik is.Egy kicsit szlengesebb ruhákat használ.Azt is megtudtam,hogy cigizik.Na ez egy kicsit kevésbé pozitív hatást vetett rám.meg is mondtam ezt de azt mondta hátha hozzá szokok.Számomra viszont ez a cigi egy másik,sokkal veszélyesebb károsító anyag jutott róla eszembe.Ezt nem mondtam nekik se de az apám ennek az anyag okozta vesztét...és a miénket is anyával.Érzékelni kezdtem,hogy a szemembe a könnyek kiakarnak szabadulni amit én nem engedtem mert azonnal letöröltem.Viszont hatalmas gombóc állt a torkomba amit nagyon nehezen tudtam megemészteni.Hogy tereljük már egy kicsit ezt a témát az utolsó tag Liam.Liam teljesen közvetlen volt és csak jót

akart azzal,hogy nem mondta el ki is valójában.Megértem őt hisz a mostani sztárokat legtöbben kihasználják a hírnevéért és egyéb dolgaiért ami egy normális embernek nem adatik meg.Ezt ugyan nem váltig állítom de szerintem Liam nagyon érzékeny fiú.Legalábbis amiket elmesélt magáról elégé annak tűnt.Persze nekem nincs semmi bajom ezzel.Sose szerettem az olyan fiúkat akik nem mutatják ki az

érzelmeiket,már csak azért mert annak idején apa is...na tessék már megint itt lyukadtam...miért kell mindig felhozni apát...pedig már rég el kénne felejtenem a múltat és csak a jelenre koncentrálni.Mi közbe ezeken gondolkodtam addig néhányszor bele haraptam a pizzámba.Én az asztal bal szélén voltam mi alatt a fiúk egy más mellett ültek Idával.Liam,Niall és Zayn a jobb oldali résznél velük szembe Harry,Louis és Ida ült.Én nekem ha mindenképp akartam mondani kellene,hogy kivel ültem akkor mondjuk azt,hogy Zany a jobb oldalon,Ida bal oldalon helyeszkedett el.Liam felfigyelt a hosszú perces szótlanságomra mert,a többiek el voltak foglalva egy régi bulis történettel.

-Dorothee minden rendben?Eléggé szótlan vagy?-fordult oda hozzám Liam majd a többiek is felfigyeltek erre.Hát ilyenkor jobb lenne ha otthon ülnék,csendben olvasnék egy könyvet.Sose szerettem ha ennyien figyelnek rám.

-Én?Bocsánat elgondolkoztam-szólaltam meg majd gyorsan a kar órámra pillantottam,hogy tereljem a szót-Eléggé késő van...nem kéne haza menni?

-Jogos...már fél hét van-húzta ki zsebéből ida a telefonját.Ez egy becsukatós szürke Samsung volt.Mit ne mondjak az évek tettek ellene.le volt rajta kaparva egy-két helyen a szürke helyette a kevésbé csillogó szürke volt a helyén.

-Oké...de te viszel minket haza-állt föl a helyéről Zayn majd egyesével mindenki felállt a helyről és kifizették a számlát.én is kiakartam volna fizetni a részemet és a pénztárcámhoz nyúltam ami a táskámba volt majd valaki lefogta kezem.

-Mit képzelsz,hogy te fizetsz?-nézett rám Harry én meg értetlenül néztem rá.

-Dorothee ezt most mi álljuk neked...nehogy már te fizesd-szólalt felém Louis aki kihajolt a sorból,hogy felém nézzen.

-Ráadásul az egyenesen bunkóság lenne részünkről-fordította Niall és felém nézett.Én csak egy hálás mosolyt adtam nekik.Ida oda setenkedett hozzám és a fülembe súgta:

-Látod,mondtam,hogy jó fejek!

Én elnevettem ezen magam....komolyan én el voltam szégyellve magam,hogy ők fizetik a részemet.A fiúk össze gyűltek egy körbe és próbálták felosztani 5 részre az én tartozásom.Komolyan mondom,hogy már egyenesen elszégyellem magam,hogy ők fizetik ki a számlám...olyan mintha nélkülöznék.Rossz de ugyanakkor jó érzések játszottak le bennem...mégis bevállalták,hogy ők fizetnek nekem.A fiúk végre megállapodtak és oda tették az én részemet is.Haza felé(Idához) nem is tudom,hogy hányszor köszöntem meg nekik.Majd Ida autójához értünk és kulccsal kinyitotta az autó ajtaját és beszállt a kormányhoz.A fiúk oda álltak elém és elbúcsúztak tőlem.

-Te szőkeség ne felejtsd el legközelebb tájékoztatni mi is a telefon számod-ölelt gyengéden át Louis én meg csak egy bólintást adtam neki.Majd ő be is szállt az anyós ülésbe.Gondoltam volna,hogy Idát akarja vidítani.Harry is megölelgetett.

-Ha szükséged lenne egy...pasira itt áll rendelkezésedre-húzódott el Harry majd ezen jót kuncogtam.

Zayn megveregette a hátamat mint egy régi jó barátot.Niall egy szűk ölelést adott majd Liam is oda jött hozzám ám nem egy öleléssel.

-Figyelj sajnálom,hogy...-de nem tudta befejezni mert,tudtam mire gondol Liam.

-Liam nem kell sajnálnod még ez is kevés volt ahhoz a leütéshez-vágtam bele Liam mondandójába.Ő pedig elnevette magát.

-Mit szólnál hozzá ha a tábor után megtanítanálak gitározni?-vont kérdőre mosolyodottan Liam.

-Te tudsz gitározni?-vontam mosolyogva kérdőre.Nem bánnám azért ha megtanulnék végre egy hangszerrel bánni.

-Persze,szóval szeretnél megtanulni?-vonta föl a szemöldökét.Én csak egy kis kuncogással bólintottam.Ekkor valami hirtelen megszólalt bennem.Egymás tekintetét fürkésztük.Csak bámultunk egymásra.Liam mély barna szemeibe mélyesztetem a tekintettem.Nagyon kedves fiúnak látszott.Pedig én mindig is olyan fajta voltam,hogy a fiúkat egyszerűségében nem tudom megérteni.Talán most jött el az ideje.

Majd akkor tábor után-mondta zavartan de egy duda szó amit Ida adott felénk kizökkentett minket.

-Akkor szia-köszönt el tőlem Liam.

-Szia-mondtam halkan és ő elindult a kocsihoz és beszállt a hátsó ülésbe.Nagyon jól éreztem magam a fiúkkal?Nagyon kedvesek és őszinték voltak...de ami a legfontosabb...magukat adták.