"Barátságos fogadtatás"(2.rész)

 

                                 "Barátságos fogadtatás"

                                              Dorothee

Nagy levegőt vettem majd elindultam az ajtó felé.Egy középkori hölgy fogta meg a vállamat és magyarázta el mit kell tennem.A mikrofont át adta nekem majd a lépcsőhöz lökött gyengéden én pedig lassan lépkedtem a fém lépcsőn.A szívem hezitált úgy,hogy szinte kiugrott volna most a helyéről.Lassan befáradtam a színpadra majd tudatosult bennem ez jóval nagyobbnak nézz ki mint a kivetítőn.És a közönség!Úristen!Hát itt többen vannak mint a leégő fellépőmön.Lassan oda fáradtam a mentorok elé.Ők persze nyugtázva mosolyogtak rám,hogy nincs mitől izgulnom.
-Szia,hogy hívnak téged?-vont kérdőre Louis.
-Öhm Dorothee Schleretnek hívnak-nyögtem ki.
-És hány éves vagy?
-18 éves.
-És hol élsz?
-Öhm igazából Francia országból jöttem ide repülővel-ez de ciki volt,fogadjunk mindenki most hülyének nézz,hogy tényleg ez a tizenéves ide jött csakis egy hülye meghallgatásra.Persze mikor mindenki meghallotta,hogy Franciából jöttem mindenki ,,Ohhh"-ni kezdett
-Én minden esetre örülök,hogy ide fáradtál hozzánk-válaszolta Louis mosolyogva majd viszonoztam ezt a mosolyt
-És dolgozol kint vagy tanulsz?
-Öhm dolgozok,egy cukrászdába vagyok pénztáros!
-És miért jöttél ilyen messziről hozzánk?-kíváncsiskodott Louis.Na ez az a kérdés amitől a legjobban féltem.Nem akarok egy országnak hazudni de azt se szeretném ha kinevetnének.Hát egy kis gondolkodás után döntöttem.
-Öhm az előző lány aki fellépet annak vagyok a barátnője és titokba benevezett a versenybe,én igazából csak itt akartam lenni mellette mikor fellép-adtam ki magamból,gondolom,hogy milyen képet vág most Ida majd folytattam-Én is néhány perccel ezelőtt tudtam meg,hogy benevezett szóval még nagyon begyakorolni se tudtam szöveget se semmi.
Persze mindenki dermedten állt.Tudtam!Most mindenki bolondnak nézz!Dorothee te kezdted te is fejezd be.Majd Tulisa megszólalt:
-Akkor szorítunk neked!Nem kell félned,oké?-szorította ökölbe mind két kezét mait elém mutatott.Én csak bólintottam.
-És mi fogsz így hirtelenségébe énekelni?-szólalt meg újra Louis.
-Sokat gondolkoztam bár ennyi idő alatt képtelenség kigondolni ezt-nevettem föl ezen ahogy egy és mások is majd újra oda emeltem a számhoz a mikrofont-Végül Madonnától a Frozennél akadtam meg!
-Mi szorítunk neked!-válaszolt Louis helyet Tulisa aki még mindig ökölbe szorítva tartotta kezeit és hatalmas mosolyával és pozitívumával nyugtatott meg.Egy kicsit megborzongtam és álltam egy helybe várva,hogy a zene megszólaljon.Sok minden kavargott a fejembe.Minden esetre semmi képen nem felejthettem el a szöveget.Közbe a szívem lakatolt?Még jobban dobogott mint amikor felkerültem a színpadra.
Majd megszólalt a szomorkás hegedű ütem.Ez már a zene kezdete volt.Ez a hegedű szó általába egy filmnek a szomorú jelenetébe hangzik el.Majd mellette egy doboz ütögetése hallatszott majd egy virtuális hang ami azt jelzi,hogy elkezdhettem a dalt.
You only see what your eyes want to see
How can life be what you want it to be
You're frozen
When your hearts not open
Miközbe e sorokat énekeltem csukva tartottam a szemem,láttam magam előtt amit az énekesnő maga elé vetít ezzel a dallal.Majd jöttek a számomra még elragadobb sorok.
You're so consumed with how much you get
You waste your time with hate and regret
Youre broken
When your hearts not open
majd eljött a reflén ideje
Mmmmmm, if I could melt your heart
Mmmmmm, we'd never be apart
Mmmmmm, give yourself to me
Mmmmmm, you hold the key
Felnyitottam a szemem mikor egy pillanatra abba maradt a szövegem de vissza is csuktam mert,most az kell elképzelnem,hogy egyedül énekelek otthon és senki se figyel.
Now theres no point in placing the blame
And you should know I suffer the same
If I lose you
My heart will be broken
Love is a bird, she needs to fly
Let all the hurt inside of you die
You're frozen
When your hearts not open
Majd ezek után megismételtem a reflénnél és tovább mentek a sorok.Miközbe énekeltem nem nyitottam ki a szemem.Nem akartam se a mentorok se a közönség szemébe nézni.Mikor befejeztem a dalt elemeltem a mikrofont és leengedtem a kezem.Kinyitottam a szemem és vártam a vég kifejletet.Hirtelen mindenki felállt a közönség soraiból majd a mentorok követték és elkezdett jönni utánam egy hatalmas taps özön.Hihetetlen érzés volt.Halottam,hogy ez a taps vihar csakis nekem szól és néhányan még a nevemet is kiabálták.Felemelő érzés volt.Akkor arcom elgémberedett és arra kényszerített,hogy adjam ki magamból a könnyáradatot és a számhoz emeltem a kezem és éreztem,hogy az első könnycseppek már folytak is le az arcomról.Percekig tartott talán ez a tapsvihar,nem tudom!Nem számított csak ez a fellángolás,hogy újra érezhettem ezt a melegséget mikor legutoljára a színpadon voltam.Majd Tulisa egyből lehuppant a székére és egyből elkezdte a mondani valóját.
-Ez eszméletlen volt!Számomra át adtad szinte minden érzést ami a dalból áradott!És ahogy láttam te is átélted magát a dalt!Hidd el,hogy ha nem is gyakoroltál benned meg van az a bizonyos tehetség-hadonászott Tulisa szinte mindenhová majd összegabalyodott a másik hölggyel is. majd az utolsó szóval rám mutatott.A közönség csak tapsolt a válaszára.
-Tudod mit!Szerintem élete legjobb döntése volt Idának,hogy elhozott ide téged!-öntötte ki lelkét Gary majd még nagyobb tapsvihar rohamozta meg.Én még mindig abba a pózba voltam mikor felállt mindenki a dal után,le voltam fagyva és gördültek le a könnyeim az arcomról.
-Én nagyon tudom ezt értékelni,hogy ide állsz felkészülés nélkül és teljesen hibátlanul elénekelsz egy dalt.Ez olyan ami akármilyen vagy akárhány ének óra gyakorlásával de nem tanulható meg!-fakadt ki Louis és pedig csak könnyeztem.
-Azt hiszem te már mindenkit lepadlóztál már a bemutatkozásoddal hát még most ezzel a hangi adottsággal!Dorothee nem bántad meg remélem,hogy felmerészkedtél a színpadra!-fakadt ki az árnyalatosabb nő.Próbáltam valamit kimondani a számon mikor elvettem a szám elől a kezemet de megakadt a hang alig bírtam valamit kifacsarni belőle.
-Egy cseppet sem-nyögtem ki majd belemélyesztettem szőke a hajamba a bal tenyeremet.
-Na hát szavazzunk!-emelte föl a kezét a fekete hajú hölgy.
-Igeen!-csendült föl mind a 4 mentor egyszerre én pedig nagy erőt vettem magamon és hangszálaimon.
-Köszönöm szépen!Nagyon köszönöm!-mondtam a mikrofonba majd gyorsan szaladtam le a színpadról.Alig hiszem el?Sose éreztem még ilyet?Mintha megint teli lennék élettel!