2012.07.23

Hát kihagynám a felköszöntő bejegyzést? Semmi pénzért....ma van 2 éve, hogy a One Direction megalakult. Ezalatt a 2 év alatt óriási siekreket értek el, reméljük, hogy jövő ilyenkor is ilyen nagy sikerük lesz!:) 

Happy Birthday One Direction!

Ha szeretsz valakit,enged szabadon/Finálé/

Tudom nem jellemző rám,de így,hogy az utolsó fejezet kép,szeretném tudni,hogy milyen volt az 1.része a történetemnek.

Ha szeretsz valakit,enged szabadon/Finálé/

Dorothee

Szekrényemből bőröndömbe rakosgattam a ruháimat. Közbe hallgatnom kellet Ida ellenérveit, ami nem igazán izgatott. Ígértet tettem, és be is tartom.1 óra múlva amúgy is indul a gép, elköteleztem magamat.
-Dorothee, kérlek, gondold át a dolgokat-könyörgött Ida az ajtómnál állva, és keservesen nézte, ahogy pakolgattam a cuccaimat a bőröndbe.
-Átgondoltam, nekem is és neked is jobb lesz, arról nem beszélve, hogy anyának is már szóltam az érkezésemről- magyaráztam Idának, aki kételyekkel küzdve nézett rám. Közelebb jött hozzám, és abban a pillanatban megálltam előtte.
-A kiesésem miatt...?-kérdezte Ida, és fürkészte tekintettem.
-Is...bocs Ida, nem a te hibád!- néztem Idára bocsánatkérően - Tudod nincs már semmi, ami itt tartana. A One Direction- ről hallani fogok Franciaországba is. De szerencsére Liammel legalább nem találkozok. Ami a rossz hír, hogy téged és a többi One Directon tagot nem látom személyesen.
Ida felsóhajtott, és tovább fürkészette tekintetem, engem viszont untatott ezzel, és tovább folytattam, amit elkezdtem. Ida csak figyelte, hogy rakosgattam a cuccaimat tovább a bőröndömbe, majd nem sokkal később elviharzott. Nem is számít. Jobb, ha most egyedül intézem a dolgaimat. Fáj a szívem, hogy itt hagyom Londont, hisz 3 hónapot itt töltöttem, viszont úgy tartják, hogy az álomnak egyszer véget kell érnie. Nekem anyukám van, és munkám, ami erősíti a tényt, hogy vissza kell mennem. Legalább Liammel nem fogok többet találkozni...remélhetőleg. De ha Idával szeretnék találkozni, akkor legfeljebb ő jön el hozzám. Egyedül Liamen kívül a többeket sajnálom. Louist, Zaynt, Harryt és Niallt. Ők nem érdemelték ezt ki, de mivel Liamet nem hagyhatják faképnél, ezért ők is a kárát járják. De ők maguk is tisztába vannak ezzel. Igyekeztem, hisz 1 óra múlva indul a gép. Gyorsan felkaptam a csomgajaimat, és igyekeztem lefelé. Egy taxit le kell minél előbb stopolnom.

Harry

A fiúkkal untuk magunkat. A nappaliba lapítottunk, és mindenki mást csinált. Zayn Twitterezett, Louis valami filmet nézet(megjegyzem unottan, neki sem esett jól Ida kiesése),Niall a fotelben ülve majszolta Nando's csirkéjét, Liam csak az ablakot bámulta, a kanapén. Én pedig csak heverésztem a szőnyegen. Csak, hogy én nem ostoroztam magamat gondolatba, mint Liam. Én inkább Treshán gondolkoztam. Mikor jön már el az idő? Mármint meddig kell arra várni, hogy eljöjjön a pillanat. Tudom, hogy Tresha nem akarja elsietni a dolgokat, ami remek, csak, hogy én pedig az a fajta vagyok, aki türelmetlen. Oké, tereljük a figyelmet Ida kiesésére. Tegnap este Ida azt mondta a ki esése után, hogy Dorotheeval haza sétál, és most Dorothee se akadékoskodott. Nem tudtunk meg többet, hogy milyen érzés lehetett Idának, de az biztos, hogy olyan komornak még nem láttam. Nekünk se esett jól...ebben a pillanatban meghallottam az ajtó nyitódás hangját, és a szőnyegre felültem. Ida volt az, eléggé izgulós állapotában. Hogy miért pont  izgulós hangulatában? Hát az arca olyan volt, mintha szellemet látott volna.
-Szia Ida-köszöntünk egyszerre, és nyomba felálltunk a helyünkről, és Idát megrohamoztuk. Kivéve Liamet ő még mindig ott ült a helyén, és a tájat csodálta az ablakból.
-Fiúk, most ne!- állított le minket Ida, és védekezően nyújtotta magához kezét- Nyugi! Én jól vagyok! Viszont Dorothee a leghülyébb dolgot akarja csinálni, alig 1 óra múlva!
-Mi van Dorotheeval? -kapta fel azonnal fejét Liam, és befurakodott közém és Zayn közé, hogy jobban hallhassa Ida beszámolóját. Talán ezzel kellet volna elő jönnöm néhány nappal ezelőtt, mikor még arra se hajtotta felém a fejét, hogy kiégett a  lakás. Mi férfiak mit meg nem teszünk az imádott nőkért.....remélem, hogy ez velem nem fog előfordulni.
-Dorothee már tegnap kijelentette, hogy visszamegy Franciaországba-jelentette ki halálosan komoly hangnembe Ida- Azt hittem, hogy csak ugrat, hogy jobb legyek a párbajon, de úgy tűnik, hogy komolyan gondolta.
-És még itt van?- kérdezte aggódva Liam.
-1 óra múlva indul a repülő, a Heathrowwal indul-magyarázta Ida.
-De az több, mint egy órányira van innen- jegyezte meg Louis.
-És tuti, hogy már elindult a reptér fele-sóhajtott fel keservesen Ida. Louisnak megesett a szíve a lányon, és megsimogatta a vállát.
Liam szó nélkül lekapta a fogasról a kabátját, és indult kifelé. Utána futottam, és a ház küszöbén megálltam.
-Liam, hova mész?- kiabáltam Liam után, aki elvetemülten, sietett a kocsihoz.
-Kanadába! Mit gondolsz? -vágta rá mérgesen a választ Liam, és a kulccsal kinyitotta az ajtót, majd kihajtott a az automatikusan kinyíló kapuból, és már vagy 80-al száguldott is el a repülőtér fele. Hogy itt mi lesz...

Dorothee

Már a reptéren voltam, folyamatosan mondogatták a bemondóba, hogy melyik repülő mikor indul. Egy padon üldögéltem, és a faliórára néztem. Alig néhány perc és fel kell szállnom a gépre. Sajnálok itt hagyni mindent. De jobb lesz ez így. Én párizsi vagyok, nem londoni. Ideje visszamennem a gyökereimhez. Nem beszélve arról, hogy anyu is szívesen látna már otthon, és még a főnökön is 3 hónap után csoda, hogy nem rúgott ki. Fel hívtam és azt mondta, hogyha ma haza megyek lekell dolgoznom a 3 hónapnyi szabadságot. Más szóval a munkatársam helyett, Cecilie, aki szintén pincérnőként dolgozik, most ő megy szabira, persze ő kap fizetést érte, míg én nem kaptam semmit erre a 3 hónapra. Idézem a főnőkön szavait: "Ha valaki 3 hónapig nincs a munkájánál azt fölösleges fizetni!". Én se bírom a főnököm, de még is hatalmas szíve van, hogyha még visszafogad. Minek is jöttem Londonba? Mármint jó dolgok is történtek velem, például megismerkedtem más emberekkel, összebarátkoztam velük. És hiányozni fognak....még Liam is. Az a szerencsém, hogy nem tudja, hogy megyek repülővel, mert biztos utánam szaladna. Én viszont nem akarom a könyörgését hallani, semmit se. Csupán elakarok menni innen. Vissza akarok a normális éltemhez térni, Franciába.
Liam
Amilyen gyorsan csak tudtam a Heathrow repülőtérhez. Bár kevés az esély, hogy oda érjek mire felszáll Dorothee, de meg kell próbálni. Nem veszíthettem el másodszorra azt a lányt ,akti szeretek. Elég volt úgy, hogy Daniellt elveszítettem, nem hagyhatom, hogy most Dorotheet is elveszítsem. A legjobban az fáj, hogy nem tudtam eddig elmondani, hogy mennyire sajnálom a történteket, és még be se tudtam neki vallani, hogy mennyire bírom őt. És ha lekésem....talán sose tudja meg. Minden egy lapra van feltéve....Ahogy a múlt átsuhant az agyamon, mikor Danielle elment.....nem ezt nem hagyhatom. Nem szeretnék még egy nőt elveszíteni az életemből, aki fontos nekem. Most nem. Sajnos a nagy forgalomhoz szólt a közlekedési lámpa is. Megkellet állni a pirosnál, én pedig még feszültebb voltam. Ujjaimmal trapoltam a kormányon. Elpattant belőlem határ.
-Gyerünk már!- nyomtam a dudát mérgembe. Most annyira türelmetlen votlam, hogy az valami elképesztő. Muszáj oda érnem...muszáj.

Ida

Loissal a parkba sétáltunk. Azt mondta, hogy jól esne az agyamnak egy kis szellőzés. Nagyon aggódtam Dorotheeért....féltem, hogy most készül elkövetni élete legnagyobb hibáját. Ha itt hagy engem, akkor kivel fogok lenni. Oké itt vannak továbbra is a fiúk, de...nekem egy barátnő is kell. Nem csak fiú barátok. Mióta csak az eszemet tudom, csak Dorotheeba bízom, mint lány. A többibe nem igazán, hisz megtanultam, hogy a lányok sokkal gyökerebbek tudnak lenni, mint a fiúk. Ezt már tapasztaltam az óvodába. Louis és én néma csendbe sétáltunk. És megálltunk egy hídnál. A vízbe megláttam tükörképemet, ahogy Louisét is. A kis patak egyenletesen áradt. A kék ég elszínezte a tó vízét. Louisval néma csendbe voltunk. Egyikünknek se volt szándéka megszólalni. Gondoltam én....de én még most is zavarba voltam, mikor Dorotheen jár az eszem. Louis telejsen elcsavarja fejem.
-Hé, mit mond a béka, ha nem találja a petéit? -szólalt meg hirtelen Lou, és feléje fordultam. Most engem nézett, és, ami azt illeti, megint elmerengtem a szemeibe. De ki kellet nyögnöm valamit.
-Nem tudom-vontam vállat.
-Elsodorta az áramlat- kuncogta el magát Louis. Igazából nem volt semmi vicces a poénjába, de a nevetése olyan jól esett, hogy kénytelen voltam viszonozni.
-Végre egy kis mosoly van az arcodon -jegyezte meg Louis, mikor abba hagyta a nevetést.
-Nem a viccednek köszönhető, jó volt látni, ahogy nevetsz- de ekkor vettem észre magam. Hát én most mit mondtam...Úristen! Ezt nem szabadott volna hangosan kimondanom.
-Tényleg? -ment közelebb hozzám Louis, amitől még jobban zavarba jöttem. Inkább most azonnal elhúzom a csíkot, mielőtt felfedezné, hogy még is csak többet érzek iránta. Hátra fordultam, és menni is készültem mikor a két kar megragadta a derekamat, és csikizni kezdte azt. Nem szeretem, ha csikiznek, de ösztönösen kellet ilyenkor nevetnem.
-Nem már Louis- mondtam nevetve, de semmit sem hatott rá.
-Netán csiklandós vagy? -ekkor a hasamnál kezdte....ahol a legjobban csiklandós vagyok. Forogtam körbe, de ahol csak el tudott érni engem megcsikizett. Próbáltam védekezni ellen, de nem sikerült. Már elakartam rohanni, mikor Louis megragadta csuklómat, és magához rántott. Észbe se kaptam, de aztán feleszméltem a dologra, hogy megcsókolt. Egy pillanatig nem is tudtam mit csináljak aztán úgy döntöttem, hogy viszonzom a csókot. Louis arcomat fogva próbált közelebb hozni magához. Én pedig csak álltam, és élveztem a pillanatot. Jó érzések törtek fel bennem, és végre úgy érzem, hogy ez a csók nem olyan, mint az eddigiek. Louistól éreztem, hogy szeretetből tesz ezt. Elpárolgott minden egyes gondolatom és csak rá összpontosítottam, és a pillanatra.

Dorothee

Már a repülőre szálltam. Elég nehéz volt még annak ellenére is felszállnom, hogy már a tudatomba benne van, hogy elhagyom Angliát. Észrevettem, hogy van egy üres hely egy idős néninél.
-Elnézést-szólítottam le a nénit franciául, aki fel nézett rám. Gondoltam, ha franciába tart akkor talán megtud érteni is valamit. Arany fülbe valói himbálóztak a lendülettől, göndör hajának is egy-egy tincse.
-Foglalt ez a hely?- mutattam a mellette levő ülésre.
-Nem drágám! Nyugodtan ülj csak le- mondta kedvesen az idős néni, én pedig leültem mellé.
-Dorothee Schleret vagyok-mutatkoztam be a néninek.
-Én meg Rose Scott vagyok, de nyugodtan szólíthatsz Rosie néninek-üdvözölt a Rosie néni -Sajnálom, de csak egy keveset tudok franciául.
-Oh nem gond- váltottam át az angolba- Tudok angolul beszélni, csak úgy gondoltam, hogyha Francia országba megy, akkor hátha tud valamit franciául. Na és ön miért megy franciába?

Liam

Már a reptérnél voltam. Leparkoltam, és teljes erőmből elkezdtem futni. Amilyen szaporán csak tudtam mentem. Nem szabad lekésnem a gépet, ha még Dorothee nem szállt fel akkor nyert ügyem van. Beértem az épületbe, ami kész labirintus volt, mivel sok repülő megy dél körül. Gyorsan a recepcióra futottam, ahol egy idős férfi ült.
-Elnézést, megtudja mondani, hol találom a Párizsba utazó repülőt?- szóltam az ősszülő férfinak, aki kibújt a magazin olvasásból, és felállt.
-Jobbra kell menni, ott lesz egy elágazás, és ott is a jobbat kell választani-mutatott jobb irányba, én meg egy köszönömöt dünnyögtem oda, és már futni is kezdtem. A sok ember sem tudott eltántorítani. Ahogy csak tudtam futottam. Ha még nem szállt fel a repülőgép azzal is bőven elégedett vagyok, mert akár akarják, akár nem, de felszállok a repülőre és megmondom Dorotheenak, amit már régen el kellet volna. Mikor végre láttam az üvegablakot, kétségbe eset lettem. Oda értem az üveg ablakhoz, és akkor láttam, hogy a repülő épp e pillanatban fölszállt.
-Ne! Dorothee! -üvöltöttem teljes erőmből, de nem használt semmit. Lassan és egyenletesen csúsztam le az üveg rétegen keresztül. Nem hiszem el...nem tudtam elmondani. Nem tudtam....elment. Most elment Franciaországba. Már megint elveszítettem azt, akit szerettem. Szemem megtelt könnyekkel, és nem érdekelt, hogy e pillanatban férfias dolog-e vagy sem, de sírni kezdtem. Hirtelen mindenem fájt, de legjobban a belsőm. Nem tudtam elmondani, hogy sajnálom, hogy mennyire is teszik. Nem hiszem el...és talán sose fogom látni őt. Mardosott a bűntudat...miért is nem vallottam be hamarabb? Miért is nem állítottam le Dorotheet, egy őszinte bocsánat kérésre? Miért is nem akadályoztam meg hamarabb Dorotheet? Ami a legrosszabb volt, ugyanúgy jártam most is, mint Daniellel...csak, hogy ő tudta, hogy szeretem....de Dorothee talán sose fogja megtudni. Könnycseppjeim legördültek arcomon, én pedig térden állva ültem m ég mindig az üvegnél. Hirtelen akaratlanul is megszólalt egy dal a fejembe...egy dal, ami arról szól, hogy most milyen érzés is ez nekem. E pillanatban....
But I have gone,
always the pretty face I can think of.
No Kennel does not feel this way,
because I hurt.
Or maybe it's a nightmare,
from which I wake up.
Or perhaps the reality
I can not undo it.
I can only think of him.
And that forgives me.
I left to go!
So you're mad at me.
I feel sorry for having done that.
I'm sorry that this did
Sinned,
dug into your life
I know it's my fault.
Only one thing on your mind,
You would have had to confess everything. (X5)
I remember those days,
when she looked at me happily.
Not depart from me,
and for that matter I do not.
But now, far away.
You're not here with me.
But would I prevent,
or even could have an excuse.
I wanted to say goodbye to you,
I wanted to say that the mono logo.
I left to go!
So you're mad at me.
I feel sorry for having done that.
I'm sorry that this did
I know it's my fault.
Sinned,
dug into your life.
Only one thing on your mind,
You would have had to confess everything. (X5)
Must be clear at the outset would
no surprise that I love to be with you.
This was the reason.
I have always liked to be approaching.
But never had the courage to.
It was not the guts to admit that I like.
There was no guts,
It was not the guts to admit that I like.
I left to go!
So you're mad at me.
I feel sorry for having done that.
I'm sorry that this did
I know it's my fault.
Sinned,
dug into your life
Only one thing on your mind,
You would have had to confess everything. (X5)
Kedves olvasóim, ezennel vége az első kötetnek! Sajnálom, amiért szomorú lett a történet, de ez még csak 1.kötet.Viszont 15 nap múlva kezdek a 2.-ba, addig szünetelek, mivel nyár van, és én is szeretnék egy picit nyaralni. De Augusztus első napján visszatérek, és ezt a számláló is biztosítja, amit látok oldalon. Köszönöm az eddigi támogatásotokat, és minden egyes kommentet. Nem is tudjátok mennyit jelent ez nekem! A dalhoz szólva pedig elégé kezdő vagyok dal írásba, ezért nem valami hűha, és az angol fordítást már rátok bízom, hogy jó fordítottam le magyarról angolra....viszont, aki letudja  fordítani a dal szöveget, az tudja, hogy Liam mit is érezhet abban a pillanatban. További jó nyaralást kívánok nektek! Augusztusba visszatérek! Addig is sziasztok!

Mi lesz veled Ida?

Mi lesz veled Ida?

Dorothee

A fiúkkal már a lelátón ülve néztük a showt, ami javába folyt. Amint haza értünk Idával nyomba elkezdett készülődni, én meg addig anyuval beszéltem telefonon. Aztán lefoglaltam magamat a rajzolással. Bár most modellem nem akadt, illetve Mimi néni biztos elvállalta volna, de akkor egész idő alatt csak beszél és beszél, és nem marad nyugton a szája. Szóval, most egy tárgyra volt szükségem....meg is akadt egy hó gömbön a szeme, amit annak idején egy rajongó adott át nekem, engesztelve a kiesésem végett. Bár nem tudom hanyadik lapot gyűrtem össze teljes egészében, és dobtam a kukába. Valahogy nem éreztem rá...a gondolataimat is próbáltam terelni, de mindig csak Liamen járt az eszem. Nagyjából miatta repült tíz papírlap is a kukába, mert vagy össze firkáltam mikor azok a gyötrelmes emlékek jöttek elő, vagy pedig mérgembe összegyűrtem a lapot. Most nem arról volt szó, hogy tökéletesnek kell lennie ennek a rajznak, hanem, hogy egy kicsit tereljem a gondolataimat. Nem sok sikerrel.
-Liam- ordítottam idegembe a lakáson, és gyorsan behajítottam a papírt a szemetesbe. Ida már elment, szóval nem kellet azon aggódnom, hogy feleszmél valaki a dühkitörésemre. Mérgesen futottam ki a konyhából, és falhoz dőltem. Fokozatosan csúsztam le a földre, mi közbe csak is Liamet tudtam hibáztatni.
-Miért tetted ezt velem? Hiszen barátok voltunk....Liam miért? -az utolsó szóval már teljesen a földön ültem, és könnyeimet próbáltam visszatartani de nem ment.Nem kell mondanom, hogy most rá se mertem nézni Liamre, ki tudja, talán megint eltörik a mécses, mint délután. Eleget szenvedtem, nem merem már Liamet a közelembe engedni magamhoz. Olyat, akibe nem tudok megbízni....sokan ezt a hibát követik el....hogy könnyen elfelejtik a dolgokat, és megbocsátanak, én viszont nem. De tudjátok mit, tereljük a gondolatot, java részt nem is figyelem a showt, csak sajnáltatom magam. Éppen Nicole Scherzinger adta elő dalát, Try with me-t. Bár csak a második felét figyeltem így. Ezelőtt néhány perccel Cher Lloyd lépett föl. Ami azt illeti nekem nem tetszik az a műfaj, amit ő képvisel. Túlságosan is modern zene. Vagy is inkább a látványosság hasonlított rá. Már nem sok idő maradt, ezt Dermot is kijelentette. Mikor Nicole végzett, már csak várni kellet, hogy Dermot kijelenti, hogy vége a szavazásnak.
-Ebben a pillanatban a szavazást lezárom-emelte föl a kezét Dermot, és a fények most kialaudtak, és csak Dermotra irányult a fény.
-Kérem, üdvözöljék a 9 .döntöst- ezzel a fények visszatértek, és most már több felé is irányultak- Elsőnek Alexandra Burke Kelly Rowland lányaival. Janet, Misha B, Ida!
-Gary és a fiúk-ekkor megjelentek ők Idáék után- Craig, Frankie és Marcus!
-Louis és a 25 év felettiek-a jobb oldali elektronikus falnál megjelent Louis 2 mentorálltjával -Kitty és Johnny!
-Végül Tulisa, és a csapatok! The Risk és Litte Mix!- jelentette ki Dermot,és a baloldalon megjelentek Tulisa és csapatai!
-Megvannak az eredmények- Dermot kijelentésével a fények a 4 kategóriára irányultak-8.-an jutnak tovább, a felmaradt 2 ember párbajozni fog. Az eredményt nem a szavazás szerint sorolom el! Aki 1.-ként továbbjut a jövő heti showba...
Megint húzta az időt Dermot, de, hogy minek.
-Kitty!- kiáltotta föl Dermot, mire Kitti sikítani tudott az örömtől. Hát nem épp a legjobb reakció, de, aki múlt héten párbajozott...
-A 2.versenyző,aki továbbjut-nézett körül Dermot a színpadon-The Risk!
Mentoruk Tulisa ugrálásba fejezte ki örömét, a fiúk is örültek a hírnek.
-Aki 3.-ként jut tovább a következő lép showba- húzta az időt Dermot, de végül csak kimondta- Craig!
Egy kissé megkönnyebbültem, ám de még Janeté s Ida, még mindig ott van.
-4.-knét jut tovább a következő showba...-Little mix!- erre a kijelentésre Tulisa,é s a lányok nagyon megörültek, kicsattantak az örömtől- Gratulálunk Tulisa! Mind két csapatod továbbjutott.
-5.-knét jut tovább az 5.él őshowba- a végét elkuncogta Dermot, de aztán gyorsan meg is adta a nevet- Marcus!
Marcus felkurjantott egy igent, és megölelte mentorát, és Frankiet. Egy kicsit feszült lettem, mert még mind a hátrom lány ott volt. Kezd gyanús lenni nekem!
-A 6.továbbjutó...-megint húzta az időt. Könyörgöm ne lacafacázunk- Johnny!
Úristen! Kicsi az esély rá, hogy az mind a ketten továbbjutnak, hisz már csak két továbbjutó van. De én még reménykedem benne, hogy az a kettő Ida és Janet legyen. Ráadásul mindenkép párbajozni fog egy lány, ahogy elnézem. Hirtelen a szívverésem felgyorsult, és a levegőt is nehezebben tudtam venni. Igaz nem rólam van szó, de nálam fontosabb személyekért aggódok.
-A 7.továbbjutó,aki továbbjut a következő élő showba- még idegesebb lettem- Janet!
Egy kissé fellélegeztem, hisz végül Janet megmenekült, ha jól megy, talán még Ida is továbbjut. Istenem, kérlek add, hogy továbbjusson!
Nagyon féltem attól, hogy Ida is párbajozni fog...
-Már csak hárman maradtak, de csak egyikük jut tovább! Ida, Misha B és Frankie- sorolta fel a még megmaradt versenyzőket Dermot, és mindenki a saját kedvence nevét kántálta Dermot háta előtt.
-Az utolsó személy, akit biztosan láthattunk a jövő héten-egy kicsit habozott Dermot, majd kimondta ,amit meg sem akartam hallani- Frankie!
Dühömbe felpattantam a helyemről. Az oké lett volna még, ha Misha jut tovább de, hogy Frankie. Még egy okkal több, hogy utáljam a fiút. A One direciton-re néztem ők pedig, elszontyolodva néztek rám. Tudtam, hogy ők sem helyeslik ezt az eredményt, hát még én. Ahogy hallottam sokan ki is fújták Frankiet, biztos nem erre számítottak.
Dermot felment a színpadra, és a lányok közé merészkedett, akik láthatóan meg voltak hatva. Alexandra is nagyon rosszul érezte magát, amiért mind két lány párbajozik, látszott az arcán.
-A szünet után folytatódik az X-Factor a párbajjal- jelentette ki Dermot, és ezzel azonnal elkezdtem rohanni az öltözök fele. Vagy is rohantam volna, ha a fiúk nem állítottak volna le.
-Dorothee! Állj meg!- szólt utánam Zayn.
-Eszem ágába sincs! Idának most a támogatásomra van szüksége-ezzel elviharoztam, és megkerestem az öltöző fele vezető utat. Szerencse, hogy már néhányszor jártam erre, szóval nem esik nehezemre, hogy megtaláljam. Rohanttam, ahogy csak tudtam, és igyekeztem
nem akadályba ütközni. Ez alatt azt értem, hogy olyan sok ember járdos ki ide a folyósokra a szünetbe, hogy már teljesen felbolygat engem. Végre megtaláltam a ,,Lányok" feliratú öltözőt, és azonnal benyitottam, ahol Janet, Misha és Ida elkeseredve ültek. Halkan becsuktam
magam után az ajtót. A 3 lány fenézett rám, és a közelükbe férkőztem. Bár kellemetlen volt ez annyi szent. Hogy a fenébe bátorítsam Idát a párbajtársnál Mishánál. Az szemétség lenen egyenesen a részemről, ráadásul Misha-t is bírom.
-Nem baj, ha elrabolom, egy-két percre Idát?- fordultam Mishahoz és Janethez, akik egyetértően bólintottak. Odahajoltam Mishához, és a fülbe suttogtam:
-Sok szerencsét! Bízok benned is ám!
-Kösz-ezzel elhajoltam Mishától, és Idával együtt kisétáltunk a folyosóra.
-Mond gyorsan, mert a szünet nem tart örökké, ráadásul, még bekell gyakorolnom néhány perc alatt a szövegemet is- fonta körbe karjait Ida, és mereven állt előttem. Hogy lehet ilyen nyugodt? Hiszen ezen múlik, hogy továbbjut-e vagy sem.
-Miért nem vagy feszült?- csúszott ki a számon, mivel irritált, hogy Ida olyan nyugodt, mintha a legtermészetesebb dolog történt volna vele
-Figyelj! Számolni kell ezzel is! Ha jelentkezel, és eljutsz ideáig felkell készülnöd arra, hogy nem mindig úszod meg párbaj nélkül- magyarázta el Ida az szemszögét erről- Amúgy is, ha feszült vagyok, akkor nehezebb lesz énekelnem, úgyhogy csak ne pezsdítsd fel bennem, ezt az érzést!
-Ida! Kérlek juss tovább- ragadtam meg Ida kezét, és mélyen a szemébe néztem. Az ő szeméből semmit sem tudtam kiolvasni, csupán üvegesen nézett rám.
-Mit gondolsz? Mit csináljak? Fenyegessem meg a mentorokat, hogy engem jutassanak tovább?- vonta fel Ida a szemöldökét.
-Nem, de tedd meg magadért! Tedd meg értem! Hozd ki a maximumot magadból!- erősítettem a lelket Idában, ahogy csak tudtam, és egy meglepő kijelentést tettem- Ha nem jutsz tovább....én-én visszamegyek Franciaországba!
-Dorothee!- nézett rám hitetlenkedve barátnőm, de tudtam, hogyha ezzel nem tudom őt meggyőzni az érdekében, hogy mindent kihozzon magából a párbajon, akkor ez az egy lehetőség van. Ráadásul mi tart már itt Londonba? Ha a legjobb barátnőm kiesik, és nem szerepel tovább, és ráadásul, még Liammel is jócskán összevesztem Liammel is.....szóval nem épp a legjobban alakulnak a dolgok, ezért ha nem tart vissza semmi, muszáj lépnem, nem maradhatok örökre Londonba. Nekem Franciába van anyukám, a rokonaim. Mindenem!
-Mindent megteszek- szorította meg kezem Ida, és határozottan hátra fordult, és ment Alexandrahoz, aki könnyeivel küszködött. Én visszamentem a nézőtérre. Feszülten mentem vissza, ahol a fiúk már vártak engem.
-Mi van Idával?- támadott le kérdésével Louis, amint leültem a székembe.
-Jól van! Jobban, mint ahogy azt gondoltam-mondtam cinikusan Louisnak, és elgondolkodva néztem le a színpadra. Tuti, hogy a fiúk próbáltak több mindent kérdezni tőlem, de ők is tudták, hogy jelen pillanatba nem vagyok olyan állapotba, hogy elmondjam mi is történt. Ráadásul Idát még azzal is megrémisztettem, hogy haza fogok menni. Igazából tényleg megvalósítom ezt a tervet, ha úgy adódik. Itt isten előtt megesküszöm, ha Ida kiesik....visszamegyek Franciaországba, anyuhoz!
Nem sokkal később kezdődött is a folytatás, Dermot ki jelentette.
-Üdvözöljük önöket az X-factorba- sétált be Dermot a színpadra- Mint a szünet előtt láthattuk, ugyan azon mentor két versenyzője párbajozik, úgy, hogy jelen nincs is, helyette Alexandra van itt! Ida kezdi a párbajt! Alexandra, kérlek mutasd be az első versenyzőt!
-Következzen Ida-jelentette ki Alexandra, és a kis film leforgatásával, megjelent Ida az elektronikus falon keresztül, majd középen megállt, és minden fény feléje szűrődött.
Superstar, where you from, how's it going?
I know you, got a clue what you're doing
You can play brand new to all the other chicks out here
But I know what you are, what you are baby
Look at you, getting more than just a re-up
Baby you got all the puppets with their strings up
Fakin' like a good one, but I call 'em like I see 'em
I know what you are, what you are baby
Womanizer, woman, womanizer, you're a womanizer
Oh, womanizer, oh, you're a womanizer, baby
You, you, you are, you, you, you, are
Womanizer, womanizer, womanizer, womanizer
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
You, you got me going
You, you're oh-so-charming
You, but I can't do it
You, womanizer
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
You, you say I'm crazy
You, I got ya crazy
You, you're nothing but a womanizer
You, you're nothing but a womanizer
Maybe if we both lived in a different world
Womanizer, womanizer, womanizer, womanizer
It would be all good and maybe I could be your girl
But I can't cause we don't you
Womanizer, woman, womanizer, you're a womanizer
Oh, womanizer, oh, you're a womanizer, baby
You, you, you are, you, you, you, are
Womanizer, womanizer, womanizer, womanizer
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
You, you got me going
You, you're oh-so-charming
You, but I can't do it
You, womanizer
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
You, you say I'm crazy
You, I got ya crazy
You, you're nothing but a womanizer
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
Boy, don't try to front, I
I know just
Just what you are-are-are
Womanizer, woman, womanizer, you're a womanizer
Oh, womanizer, oh, you're a womanizer, baby
Egyszerűen imádtam. Ahogy szívét-lelkét beleadta ebbe a dalba....hihetetlen. Ha nem tudja a mentorokat meggyőzni, akkor nem tudom, hogy mivel lehetne. De nagyon remélem, hogy elégedettek voltak vele a mentorok. Sorscsapás lenne számomra, ha Ida kiesne, ráadásul pont most, mikor amúgy sem alakulnak a legfényesebben a dolgok. Még Alexandra is egy vastapssal dicsérte meg Idát.
-A színpadon Ida-mutatott Dermot Idára, aki mosolyogva elhagyta a színpadot. Nem tudom, hogy színlel-e vagy tényleg ennyire nyugodt a párbaj ellenére is. Kiszámíthatatlan!
-Alexandra, sajnálom, hogy ez kell mondjam, de mutasd be a 2 versenyzőt- mutatott Dermot Alexandrára, aki felsóhajtott.
-Jöjjön Misha B- szólt szűk szavúan Alexandra, majd Mishának is eljött az ideje. 
http://www.youtube.com/watch?v=dPnxna1NoI4    
Nem mondom, hogy Mishának nincs jó hangja. Nem, mert az nagy hazugság lenne, mivel Mishának különleges hangja van, de még is ha választani kell akkor Idát választom. Lehet, hogy, mert barátnőként ez a kötelességem, hogy kiálljak érte, ha még nem is neki van igaza. Ida feljött a színpadra, és átölelte Mishát, majd a mentorokhoz fordultak, akik már feszülten szedték össze gondolataikat. Ida és Misha továbbra is fogták egymás kezét, és a hátuk mögött Dermot kommentálta a szabályokat.
-Most a mentorok elmondják, hogy kit akarnak haza küldeni, viszont, mivel Kelly nincs itt, ezért most csak a 3 mentor dönthet a felől, hogy ki menjen haza- magyarázta el Dermot a helyzetet, majd újra folytatta- Ám, de Kellyt sem hagyjuk ki, de ő csak meghallgatja Los Angelesből, hogy döntenek mentor társai. Kelly hallasz minket?
-Igen-csendült föl a hangja Kellynek. Élőbe közvetítik Kellyt....csak, hogy most ő nem tud beleszólni, hogy ki menjen haza.
-Gondolom tisztába vagy a helyzettel- magyarázta Dermot, aki fülhallgatóján át beszélt Kellyvel.
-Igen, persze! És nagyon sajnálom, amiért így alakultak a dolgok-szólt egy kicsit rekedtesen Kelly.
-Most viszont a többieknek kell dönteniük, ezért meg is kérem a mentorokat, elsőként Louist, hogy mondjon egy nevet, hogy kit küldene haza- fordult Louishoz Dermot.
-Pff! Megfogtatok- sóhajtott fel Louis- Ti mind ketten nagyszerűek voltatok, és ezt most nem azért mondom, mert egyikőtök biztos elmegy, és vigasztalásul ezt mondom, erről szó sincs. Ti mind ketten tényleg fantasztikus énekesnők vagytok, és remélem, hogy a jövőbe is sikerül sikeresnek lennetek- magyarázta Louis- Mind kettőtöket annyira megkedveltem ez alatt a rövid idő alatt, és kifogástalan, hogy van hibátok. Mivel ezt a lány többször is ugyanabba a gondba esett, méghozzá ahhoz, hogy más zenei műfajokkal nem tud megbarátkozni, akár hogy is szeretne, és ez kihat a hangjára is. Sajnálom Ida, de neked kell haza menned!
Ida csak egyet bólintott, én pedig teljesen letaglóztam....nyugi, még van remény. Ha Gary és Tulisa Ida mellet dönt, akkor továbbjut. Már tűkön ülök.
-Tulisa, te kit küldenél haza?- kérdezte a fiatal mentortól Dermot.
-Az gazság, hogy én mindig más véleményt alkottam rólatok, sose voltam egy véleményen -vallotta be Tulisa- Valamikkor jót, valamikor rosszat. Igaz, hogy tegnap Idát szidtam le, és Mishát dicsértem, de ennek ellenére is, ma Mishát kell haza küldenem!
Annyira jó érzés volt tudni, hogy legalább Tulisa Ida mellet döntött. Idának egy halvány mosoly kerekedett az arcán, ám gyorsan le is kopott, mikor Garyhez fordult Dermot:
Gary, te döntesz arról, hogy ki menjen haza!
-Tisztába vagyok vele, és ez a leghálátlanabb feladat, amivel csak engem megbíztak-kortyolt bele vízébe, ami előtte volt pohárban- Misháról nem tudok semmi rosszat feltételezni, legfeljebb azt, hogy hibákat tud véteni a dal során, de ki nem. Ellenbe Idával, akivel sose voltam megelégedve, mert sokkal többet vártam el tőle. Itt az az érdekes, hogy kevesebbet vártam el Mishától, és többet Idától-mutatott Gary tollával elsőnek Mishára, majd Idára- Bár én azt egy szóval nem mondtam, hogy nincs tehetséged Ida! Én szerintem egy nap híres rock sztár is lehetsz. Misha te pedig egy nap pop énekesnő lehetsz. Mind a kettőtök álma be fog teljesedni, csak most valakinek hátrébb csúsztatjuk a karrierjét. Talán meg fogom bánni, ráadásul úgy, hogy a párbaj dala tökéletes volt, és most énekelt a legtisztábban, a legelszántabban, a legcéltudatosabban, az egész verseny kezdetekor.....sajnálom, de neked kell haza menni Ida!
Ida bólogatott, és Mishát átölelte. Én belőlem meg azonnal ki tört a mécses. Nem hiszem el! Ida kiesett!
-Ezek nevezik magukat, mentoroknak? Fikarcnyit se értenek a zenéhez-pattant fel helyéről mérgesen Harry.
-Hidd el Harry, hogy nekem se épp öröm hír, de ne kezdj el balhézni- állította le Louis Harryt, és visszarántotta az székbe. Én viszont nem tudtam beletörődni, nagyon rossz érzés volt. Most nem hibáztattam a mentorokat, senkit. Ezt már a sors eldöntötte. Fájdalmas volt abba belegondolni, hogy Idának véget ért az álom. És ráadásul ígéretet tettem...felszállok a legközelebbi Párizsi repülőre....holnap elhagyom Angliát!

Tresha

Tresha

Dorothee

Tegnap Idával haza mentünk az X-Factor után, és megbeszéltük, hogy ma valami programot szervezünk. Elmentünk ebédelni, csak ketten, mi a csajok. Fiúk ki voltak zárva. Abba a kávézóba mentünk, mikor anno a fiúkkal voltunk. Csak, most csak mi lányok voltunk itt senki más. Egy igazi ebéd most ránk férne, mert a napokba nem tudtam főzni ezért ma, inkább úgy döntöttünk, hogy esszünk egy kávéházba. És a kávéházba mit lehet kapni? Igen sütit, egyből elfelejtett velem minden bánatom a süti. Idával épp arról beszélgetünk, hogy ma milyen is lesz az X-Factor mikor jött egy elég ismerős pincérnő.
-Sziasztok- köszöntött minket a pincérnő, akit már mi alig ha nem ismerünk, Harry Styles barátnőjeként, vagy micsodájaként. Igazából nem is tudom, hogy ezt milyen kapcsolatoknak szokták nevezni, ahol az egyik fél olyan ismerősként bánik a másikkal, míg a másik fél igyekszik körül udvarolni őt. Mit nem mondjak, furcsa kapcsolat.
-Szia! Tresha ugye?- köszöntem a lánynak ő pedig válaszul csak mosolygott.
-Mit szeretnétek rendelni? -nézett hol rám, hol Idára kedves mosolyával. Valójában ez a lány éppen olyan, akit el tudok képzelni Harryhez, mivel nagy ellentétek, és az ellentétek vonzzák egymást.
-Én ezt a tiramisu tortát kérném-mutatott étlapjára Ida, és oda nézett Tresha is. Majd feljegyezte a jegyzőkönyvbe, és rám nézett.
Egy ideig gondolkodtam, de nem csak azon, hogy mit kérjek. Végül döntésre jutottam.
-Én ezt a habcsókot kérném, és a te társaságodat -mosolyodtam el, mire Tresha csak nagyba feljegyezte, amit mondtam.
-Egy habcsókot, és az én társaságomat -motyogta az orra alatt, és így írta föl a rendelést, majd egyszerre kigubbadtak a szemei, és rám nézett- Mi?
-Jól halottad! Te is jössz velünk beszélgetni, amúgy sem olyan nagy a forgalom- mosolyodtam el Treshára, aki mutató ujját felemelve próbált ki fogást találni, amit végül nem talált, én pedig diadalmasan elmosolyodtam.
-Várnátok egy percet?- ezzel a mondattal visszament a konyhába. Én pedig még mindig nem tudtam lemosni az arcomról a vigyort.
-Ez meg mire volt jó?- nézett rám szúrós szemekkel Ida.
-Te nem akarod megismerni azt a lányt, aki talán a leghosszabb ideig fog Harry Styles-sal járni? -kérdeztem barátnőm, mire ő kinyitotta a száját, és próbált ellenvetést találni de nem ment, ezért csak úgy maradt a szája. Én pedig "én megmondtam" mosolyomat adtam be neki, mint Treshánál az előbb is. Tresha rövid időn belül megjött a rendeléssel, és mikor lerakta a rendelést felsóhajtott.
-Engedélyt adtak azzal a feltétellel, hogy később mehetek el, a mosogatás véget-ült le közénk Tresha egy kicsit morcosan. Egy ideig néma csend volt, egyikünk se tudott megszólalni. Bár én megtudtam volna, de a két lány füle botját se hajtotta. Míg Ida eszegette tortáját, addig Tresha körmeit tanulmányozta.
-És...mióta dolgozol itt?- törtem meg a kínos csöndet, és szép mosolyommal Treshához fordultam.
-Körülbelül 3 éve- válaszolta Tresha- A családom nem él a legjobb anyagi helyzetbe, anyukám tolószék miatt nem tud dolgozni.
-Viszont, ha van az anyukádon biztosítás, akkor egész szép sumát örökölhetek- szólt udvariatlanul Ida.
Tessék?- nézet rá értetlenül Tresha.
-Ida nem mondta komolyan- veregetem vállba Treshát, aki látszólag megnyugodott. Mit is vártam Idától. Ida mindig így fogadja az új embereket, rosszmájúan. Csodálkozok, hogy velem nem kötekedett.
-De egyébként klassz, hogy pincérnő vagy, én is az vagyok a szülővárosomba-fordultam Treshához.
-Tényleg? -vonta föl szemöldökét- És most mi történt? Kirúgtak?
Most elakadtam nem tudtam, hogy véli ezt, hisz nem is tudja vagy igen...
-Tudjátok van nálunk TV annak ellenére, hogy anyagi gondokkal küzdünk- fonta körbe Tresha a karját. És mérgesen tanulmányozta körmeit.
-Szegény kis család!- forgatta meg a szemeit Ida, és flegmán vágta ezt hozzá Treshához. Megfogtam a fejemet idegesen.
-Hát nem épp a legjobban megy a beszélgetés, ugye?- szűrtem ki a fogaim közül bánatosan Tresha felé.
-Hát nem-válaszolt lazán Tresha, és még mindig karöltve ült.
-Annyira ellentéte Harrynek- jegyeztem meg magamnak hangosan, amire fel is figyelt, mind két lány.
-Ne félj tudok róla-legyintett Tresha- Neki is ez tetszik bennem, hogy nyugodt vagyok, nem vesztem  el a fejem, és nem vagyok pasizos!
-Akkor te egy főnyeremény lehetsz- mondta kedvetlenül Ida.
-Ida- szóltam barátnőmre, és rosszallóan néztem rá. Ő elhalkult, és inkább úgy döntött, hogy a közlekedést nézi az üveg ablakokon keresztül.
-Szóval-fordultam Treshához- Mióta is vagytok együtt Harryvel?
-Körülbelül 1 hónapja- rándította meg a vállát Tresha.
-Ez már Harrynél hosszú kapcsolat-kacsintottam Treshára.
-Az lehet, de én nem akarom elhamarkodni, ezért is nem csókoltam meg még egyszer sem -válaszolta Tresha.
-Komolyan? -kerekedtek ki a szemeim- Ezek szerint...
Tresha csak elmosolyodott.
-Nem vagyok egy olcsó csoki, amit meg tudsz venni a maradék zsebpénzedből- mosolygott sunyin Tresha., majd egy hagyományos mosolyt dobott be- Amúgy is jobban meg kell ismerni őt!
-Harrynél sajnos ez nem létezik-jegyezte meg nevetve Ida.
-De gondolj bele, ha Harry nem kedvelné Treshát szerinted ennyit megtenné érte?- kérdeztem meg Idától, aki csak vállát rántotta meg.
-Majd, ha eljön az idő, de nem is akarom, hogy a címlapon szerepeljünk-válaszolta ironikusan Tresha.
-Hidd el, nekem már volt dolgom vele- haraptam egyet a habcsókomba.
-Na de nekem mennem kell- mert jöttek vendégek- mutatott az éppen bejövő vendégekre Tresha,és nyomba felállt a helyéről.
-Jó volt a beszélgetés valamennyire-fordult végül hozzám, és Idára egy rosszalló pillantást vetett, aki viszonozta. Majd elment.
-Ez mire volt jó?- kérdeztem Idát, aki csak értetlenül felfigyelt rám.
-Mi mire volt jó?- kérdezte Ida, és villájával összeszedte a maradék torta darabot, amit otthagyott.
-Te nem hallottál olyanról, hogy udvariasság?- kérdeztem mérgesen Idától.
-Ne várd el tőlem, hogy egyből jó kislányként viselkedek valakivel, lehet, hogy pont akkor ásod el magad- magyarázta Ida.
-Hogy érted? -kérdeztem Idától, és ő felnézett újból rám.
-Ki tudja, lehet, hogy rosszba sántikál, és kihasználja a jó szívűségedet- válaszolt Ida és bágyú mosolyt beadott nekem.
-És Tresha úgy nézz ki, aki kihasználja ezt? -kérdeztem merészen Idától.
-Nem, de egyszerűen nem szimpi- hadarta el gyorsba Ida, és tovább figyelte. a kinti közlekedést. Én csak megcsóváltam a fejem. Hiába, hogy nagy szíve is van Idának, az idegen emberekkel nem tud barátságosan beszélni sem, sőt lekezelően bánik velük. Azt hiszem, hogy így eléggé sok embert megutáltat magával. Valamikor annyira, de annyira nem bírom Idát. Ilyen helyzetbe legalábbis nem....nem visekedik kedvesen, rokon társként, barátságosan. Mi lesz ma veled Ida?

4.élő show

4.élő show

Dorothee

Már 3 napja, hogy Dorothee megtalálta nálam a medálját, és még mindig nem hajlandó egy szót se szólni hozzám, pedig igazán meg kellene ezt beszélnünk. De minek is csinálok úgy, hogy az egész véletlen volt, hisz az egész az én hibámból van. Én nem adtam vissza a medálját, és most meg is ihatom a levét. Viszont nem akarom, hogy haragba legyünk, mikor már olyan közel voltunk ahhoz, hogy összejöjjünk, ezt is csak én tudom elszúrni. Igaza volt Dorotheenak mindenbe, amit a fejemhez vágott. Nem értettem meg, nem álltam ki mellette, képes lettem volna akár az idők végezetéig is eltitkolni, hogy egész idő alatt nálam volt. Valójában megértettem, hogy ezek után mi lesz a sorsom. Szenvednem kell a bűntudattal, és Dorothee kijelentéseivel együtt. És a legrosszabb, hogy nem tudok semmit ez ellen tenni mert, ha könyörögnék is neki vagy bármi nem segítene, mivel ő már ezek után képtelen bízni bennem. És hát részben csalódott bennem, amit meg is értek, hisz én is csalódtam magamban. De...ez a szó volt a legborzalmasabb, amit halottam Dorothee szájából. Hogy csalódott bennem, hiába vagyok tisztába azzal, hogy megérdemeltem, akkor is fájt. Hisz az a Dorothee, akivel annyira sokat beszéltünk, hülyültünk, elmondtuk a bánatainkat, ilyet mondana. És, most pedig tök idiótának érzem magam. Már csak azért is, mert mikor itt volt a nagy lehetőség, hogy valahogy túllépjek Daniellen azt is elszúrom. Mindent elszúrok a szerelmi életem körül, és ezért is csak magamat tudom okolni. Nem voltam eléggé erős ahhoz, hogy fogjam a kezüket. És most így, hogy 2 sebet is hordozok magamban.....borzalmas érzés, és tudom, hogy megérdemlem. A fiúk tudnak az esetről, csak, hogy nem tőlem. Dorothee tapintatlanul elhordott előttük mindennek engem, és üzente, hogyha arra készülnék, hogy meglátogatom, akkor visszatartanak engem. Szóval nem állt jól a szénám. Most azt kívánnám bárcsak, ne estem volna a csábításnak, és, hogy vissza adtam volna a medált az első perctől fogva mikor megtudtam. Ma van az X-Factor 4.élő showja, vagyis szombat. De nincs sok kedvem menni, hisz Dorothee még rám se nézz. A fiúk már lázasan készülődtek az X-Factorra, én viszont ültem kanapéba, gondolataimmal tele. Csak Dorothee megvető szavai csengtek a fülembe. Mély eltájolásomból, Harry ébresztett föl:
-Liam, nem kéne készülődnöd?- felnéztem az előttem álló Harryre, akin most nem az a kaján mosoly volt, vagy pedig az egyszerű mosoly. Most csak közömbösen nézett rám. Nem is csodálom, a fiúk sem értettek egyet az én döntésemmel, és azt mondták, a tehetnék még ők sem szólnának hozzám, de mivel ez egy banda kötelességük hozzám szólni, és úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi. Félig igaz, hisz a normális kerékvágásba élünk, de észrevettem, hogy a fiúk mostanság nem igazán vidáman szólnak hozzám, leginkább olyan közömbösen, mint most Harry tette.
-De- De, már megyek is-álltam föl a kanapéról, de még egy utolsó mondattal megállított Harry.
-Tudod, ha tehetném, én is  Dorothee példáját követném- nem fordultam hátra, hanem csak végig hallgattam ezt a mondatot, és mentem is tovább a szobámba. Tisztába vagyok vele, hogy ők sem támogatnak. Most csak magamra vagyok utalva. Felmentem a szobámba, és átöltöztem. Mikor befejeztem, akkor a folyosón Zaynnel találtam magam szembe. Lassan magam után csuktam az ajtót, és Zaynnel farkas szemet néztünk. Na ez is a csalódottság jele volt a fiúknál, hogy egy ideig néma csönd volt, hol ott máskor, ha meglátjuk egymást rögtön valami poénnal ütjük el a viccet.
-Tudod nekem is van rossz szokásom-tette zsebre kezeit Zayn- Igaz nekem olyan rossz szokásom van, amit nem lehet egyszeribe letudni, de te még jóvá tudod tenni!
-Könnyű azt mondani! Dorothee szóba se áll velem-sóhajtottam föl keservesen, annak tudatába, hogy most nem olyan egyszerű a dolog. Még ilyen komoly helyzet nem fordult elő Dorothee és én köztem.
-Tegyél érte, hogy felfigyeljen rád-ezzel a mondattal Zayn lement a lépcsőn, én pedig figyelemmel követtem lépéseit. Aztán utána mentem, és megkérdeztem tőle:
-De, hogyan?
-Ahogy ismerlek, kitalálsz valamit-szólt vissza Zayn, és ment tovább le a lépcsőn. Én csak magam elé tudtam bámulni. Majd kitalálok valamit? Mit? Ebben a 3 napban is azon törtem a fejem, hogy figyeljen fel rám Dorothee, de végül egy se járna sikerrel az én szemszögemből. De mégis....valahol kell lennie egy kiskapunak!

Dorothee

Idegesen csapkodtam kis táskámba a pár tárgyat, ami el kell nekem az X-Facorra. Most azért vagyok olyan mérges, mert találkoznom kell Liammel, de én nem akarok vele találkozni. Elég baj az nekem, hogy egy városba kell lennem vele, és, hogy a TV-be látom. De mit tehetnék? Végül is Ida nem ellenezte, hogy jöjjön, még a történtek után se...nem fért a fejembe, hogy még most sem tud megérteni. Ráadásul a fiúk jönnek fel értem, mármint örülnék is neki, hogy jönnek értem, de, hogy Liam is velük jön....oké, még is barátok, egy csapat. Ezt el kell néznem, hogy nem kényszeríthettem őket arra, hogy ne álljanak szóba Liammel, hogy Idát sem, hisz még is jóba van, mint a többi fiúnak is beszélnie Liammel. Nekem viszont nem, le is lőném magam, ha egy nyikkanást is tennék neki. De komolyan, most se fér a fejembe, hogy az, akibe a legjobban bíztam, aki pártolt engem....és, akibe majdnem szerelemes lettem, egyszeribe kiderült, hogy nem is olyan ember amilyenek elképzeltem. Rossz érzés volt, és most bűnhődjön e véget. Tudom, hogy az se volt tisztességes tőlem, hogy még aznap mindenkit ráuszítottam Liamre. Mostanra megbántam, mert rájöttem, hogy ilyen szemétséget nem szabadna csinálnom. Nem szabad Liam szintjét megközelítenem. Jut eszembe Ida ellátogatott szülő városába Donver-be Csütörtökön, bár nem árulta el milyen okokból. Hallottam, hogy kopognak, egy kicsit hezitáltam, majd elindultam az ajtó fele. Imádkoztam, hogy ne akadjon meg még véletlenül se a szemem azon a tuskón. De meglepetés volt számomra, hogy csak Niall állt előttem.
-Szia!- köszönt kedvesen Niall.
-Szia! A többiek? -néztem körül a folyosón.
-Ők lent várnak a kocsiba-mutatott a lépcső fele Dorothee- Nem akartuk, hogy véletlenül is szembe találd magad a....büntetéssel!
Elnevettem magamat Niall utolsó szaván. De komolyan, ilyen rendesnek lenni, hogy, még Liamnek a nevét sem emlegeti előttem.
-Ez igazán kedves volt tőletek! Mehetünk is-zártam be magam után az ajtót, és bezártam kulcsra az ajtót. Majd a kulcsot beraktam a táskámba és Niallel el is indultunk a kocsihoz.
-Egyébként hogy vagy? -érdeklődött Niall mi közbe lépcsőről lépcsőre vettük a lábainkat.
-Mióta itt van ez, sokkal jobban-szorítottam meg a nyakamba lógó medált, Niall egy kis mosollyal okénak vette.
-De komolyan, én magam is elvagyok szégyenülve Liam viselkedésével kapcsolatban- hajtotta le az ír manó a fejét- Szeretnék bocsánatot kérni!
-Niall nem te tehetsz róla-állítottam le a sajnálkozó beszédét Niallnek- Ezt nem neked kell mondanod, hanem, aki elkövette....de mondjuk nincs sok kedvem beszélni az illetővel sem, és még a hangját se akarom hallani szóval...
-Értem én- emelte maga elé Niall a kezét.- De Liam is megbánta, amit tett!
-Képzelem-szóltam flegmán Niallhez,sé megforgattam a szemem.
-De így van, szobájába zárakózott azon a napon mikor kiderült, aztán minden erejével azon volt, hogy hívjon téged, de te mindig ki nyomdostad neki- magyarázta Niall, én pedig bólogattam.
-Telefonon még rosszabb elintézni az ügyet, mint személyesen, ebből látszik, hogy az emberbe nincsen még egy kis önbecsülés-fontam karba kezemet.
Niall és én már a kocsinál voltunk, és, mint udvarias ember kinyitotta az anyós ülést nekem, és felsóhajtottam, hogy a vezető Zayn,tehát a fiúk nem tervezték el, hogy békülőst játszunk Liammel. Niall hátra ment, Liamhez...hogy ezt honnan tudtam? Rossz módszernek találom én ilyenkor a visszapillantó tükröt. De most láthattam Liam elgyötört arcát, akinek koránt sem az a vidám arc kifejezése volt az arcán, mint szokott. De az ő baja, ő akarta. Számomra mindegy, hogy mennyit szenved, ha már egyszer én is szenvedtem a medálom miatt.
A kocsiba egy jó ideje csönd uralkodott. Próbáltam nem a visszapillantó tükörbe nézni, és látni annak az illetőnek a keserves arcát. Nem bántam, de nem is örültem. Igazából vegyes érzések gyötörtek engem, mikor felpillantottam a visszapillantó tükörbe....egyik felem örült, és kacagva figyelte Liam szenvedését, a másik felem pedig ordított azért, hogy ne csináljam ezt vele tovább. A gond az, hogy a legtöbb emberen ilyenkor a rossz uralkodik át, és most is így lett. Hagytam, hogy a kacagó énem felemésszen a bánatos felemet, és ennek következtében egy mosoly kerekedett el az arcomon.
-Minek örülsz? -kérdezte olyan halkan Zayn, hogy valószínűleg csak én halottam meg.
-Annak, hogy a bűnösök megbűnhődnek -suttogtam a vezetőnek, ő egy pillantást vetett rám, majd tovább figyelte az utat.
Végre megérkeztünk az X-Factor székházához. Kipattantam helyemről, és gyorsan be is futottam a teraszra, aminek tető volt felette. Hogy miért is futottam? Mondjuk úgy, hogy nem akarok többet megbetegedni attól a folyékony anyagtól, amit Természet Anyánk zúdít egyszeribe a nyakunkba. A fiúk nem voltak olyan félősek ezért nyugodtan oda sétáltak hozzám, én meg megvártam őket.
-Nem mondod komolyan, hogy ennyire félsz az esőtől?- kérdezte nevetve Harry.
-Nem te betegedtél meg miatta-tettem csípőre a kezem, és ők tovább mentek, de azt nem vettem figyelembe, hogy a hátam mögött még van valaki, és leszólított:
-Dorothee!- szólított meg az illető, akinek még a nevét sem akartam hallani, figyelmen kívül hagyva mentem tovább, de ő megragadta csuklóm, és, hogy elérje, amit akart felé fordítottam a fejemet. Szembe találkozhattam vele....gondolom most elő jön azokkal az érzelgős dumákkal, amiket ilyenkor a TV-be szokás mondani.
-Dorothee, beszéljük meg...-kezdte ártatlan hangon Liam, én viszont nem bírtam elviselni már ezt a 3 szót se.
-Nem Liam!- kaptam ki a kezemet az ő szorításából -Nincs mit megbeszélni! Már régen nincs!
Liam csak némán figyelt engem, és komorság tükröződött az arcáról. Csak, hogy engem nem tudott ezzel meghatni.
-Vége van Liam! -tettem csípőre az egyik kezemet, mi közbe ezt mondtam, majd kihangsúlyoztam az első szavamat- Vége!
Ezzel teljesen megsemmisítve Liamet hátra fordultam, és mentem be a székely házba magára hagyva Liamet. Nem tudtam egyszerűen megbocsátani neki...nem ment. Túlságosan is fájt....őszintén szólva nem az, hogy, mert az egyik legfontosabb dolgát az életemből ellopta, hanem az, hogy mind végig azt hittem, hogy egy igazi barát. Aki kiáll mellettem, és, ha tényleg megértene engem, akkor már visszaadta volna a medált, mikor megtudta, hogy elvesztettem. Feszülten léptem be a lelátóhoz, és lépcsőztem le a fiúkhoz. Louis megpaskolt nekem egy helyet, ami azt jelentette, hogy oda ülök. Leültem a helyre, és megkönnyebbülve vettem észre, hogy mikor belépet Liam, és a helyett, hogy itt simán át kellet volna előttünk, hogy helyére találjon, helyette inkább a hosszabb utat választotta. Legalább tartás van benne, ha már hűség nincs. Na, de vissza az X-Facotrra. Legújabb értesülések szerint holnap Halloween, ezért ma valami félelmetes dallal vagy ehhez illő dallal kéne elő állni. Ida a Bang Bang-gel jön elő Cher-től.
-Üdvözlöm önöket az X-Factor-ba!- kiáltott föl Dermot.- A holnapi napon Hallowen ezért ma a versenyzők ezzel a témával kapcsolatosan énekelnek el dalt. Azonban nem lehet teljes a műsor a mentorok nélkül. Azért is említettem meg ezt az apró-cseprő dolgot, mert Kellynek a lányok mentorának Los Angeles-be kellet mennie, ezért a hétre egy ideiglenes mentor került a lányokhoz, most megtudjuk ki is az-ezzel Dermot egy kicsit félre állt a színpad sarkához. A kivetítőn pedig a négy mentor megjelent, ám Kelly helyett mást mutatott a végén.
-És 5.széria győztese Alexandra Burke- jelentette ki a bemondó, és az elektronikus fal kinyílt, mögüle pedig a 4 mentor jött ki ,köztük Alexanda Burke a híres énekesnő is. Ida mondta, hogy zene a héten nem Kellyvel  lesznek, de azt nem gondoltam, hogy egy világ sztárt kaptak helyettesítőnek. Ida viszont nem akarta elárulni, hogy ki az, mert, ha kitudódna, akkor kiszivárogna a média előtt is, és stb....
-Tulisa kérjük az első versenyzőt-nézett Tulisára Dermot.
-Ezen a héten nagyon sokat dolgoztunk, és reméljük, hogy meg lesz a gyümölcse is ennek, The Risk- jelentette be Tulisa az első csapatot.

----*----

A The Risk Thriller-t adta elő, megjegyzem fantasztikusan, úgy ahogy kell, na meg nem kell mondani, hogy remekül dolgoznak együtt. Utánuk Johnny Robinson jött, aki That Ole Devil Called Love-ot adta elő. Most nem voltam olyan elégedett vele, jobban is eltudta volna énekelni, de attól még remélem, hogy továbbjut.
-Ma egész különleges alkalomhoz jutottunk, mikor a 5 évad győztese Alexandra Burke bemutatja nekünk Idát- mutatott Dermot Alexandr-ra, aki felnevetett ezen, majd össze szedte magát.
-Kelly Rowland első versenyzője Ida- mosolygott bele a kamerába Alexandra, és már is megtekinthettük a kis filmet Idáról. Most tudtam meg, hogy Ida mikor lement 1 napra. Kiderült, hogy azért ment el Dover-be, mert Kelly nem volt jelen, mint mentor, aki segítsen, ezért egy szabad napot ki is vehetek maguknak a lányok.
Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down

I was five and you were six
We rode on horses made of sticks
I wore black, you wore white
You would always win the fight

Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down

Seasons came and changed the time
I grew up, I called you mine
You would always laugh and say
Remember when we used to play

Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down

Music played and people sang
Just for me the church bells rang
After echoes from a gun
We both vowed that we'd be one
Now you're gone I don't know why
Sometimes I cry
You didn't say goodbye
You didn't take the time to lie

Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down
A közönség megtapsolta Idát, köztük én is. Remélem, hogy tetszett a mentoroknak is. Ida mosolyogva nézett körül a nézőtéren, ahol megakadt a szeme rajtam, és bólintott egyet nekem, amit viszonoztam neki.
-Nos Ida lehet, hogy meglepő kijelentést teszek, de ez nem neked íródott- jelentette ki Tulisa szomorúan, és a közönség egyből fujolni kezdett- Valahogy nem voltál ebbe a dalba csúcsformába, mintha nem is te lettél volna! Egyet ígérj meg.....ami nem tetszik neked dal, azt ne erőltesd!
A közönség felbőszültebben fújolt, mint valaha. Legszívesebben én is ezt tettem volna, csak Ida mosolya, amit nem tudott magáról levakarni az nyugtatott le.
-Nem- Nem- ellenezte Louis- Az X-factor arra való, hogy felfedezzük a bennünk rejlő tehetséget, hogy mi az, mintha akarunk fejleszthetünk, és mi az amit nem. És attól függetlenül, hogy eltérsz stílussal a daltól szerintem egy jó produkciót láthatunk!
Fellélegeztem, és reméltem, hogy Gary nem tesz rá még egy lapáttal, Tulisától is elég volt. Ráadásul nem értettem, hogy mi itt a hiba? Igen Louis jól mondta, hogy meg kell keresni, hogy milyen műfajba is vagyunk jók, de szerintem Ida ebbe a műfajba is sikert arathatna. Oké, lehet, hogy csak túl reagálom, mert Ida legjobb barátnőm.
-Ida ami illik hozzád az illik, ami nem nem-kezdett bele nem túl káprázatos beszédébe Gary- Az volt itt a gond, hogy nem hoztad a vad oldalad, nem mutattad meg, hogy te tényleg Rock énekesnő vagy. Igaz, hogy ki kell próbálni más műfajt, de én továbbra is csak azt tudom neked javasolni, hogy maradj a rock-nál. Amúgy meg is értem, hogy most nem sikerült 100% produkciót nyújtanod, hisz egyedül nehezebb felkészülni.
-Szerintem nagyon jó voltál Ida, nekem tetszik a hangod, és én csak is ezt tartom szem előtt ,nem kétség, hogy egyszer te egy kiváló rock énekesnő leszel-védte meg ideiglenes mentorálltját Alexandra- Ahogy, végig követtem az élő showkat messze ez tetszett a legjobban tőled!
-Ha önöknek is tetszett Ida dala, akkor nyúljanak telefonúkhoz az X-Factor után, és szavazzanak Idára, a képernyő alján megtalálhatják a kódokat! Ida Draper! -buzdította Dermot a TV nézőket, és mikro kijelentette Ida nevét, Ida lement a színpadról.
----*----
Janet jön 6.-ként.Marcus Ida után jött, aki meglepő módon két dalt hozott, jobban mondva összeboronálta a két dalt, a Superstition-t és Need You Tonight-ot. Azért is tetszett most ez a dal Marcustól, mert egy érdekes produkcióval állt elő, manapság ritka, ha két dalt összeboronálunk eggyé. Bár azért vannak biztosan olyanok, akik direkt ilyennel foglalkoznak. Utána Misha B következett Tainted Love-val. Be kell valljam, hogy most egy kicsit csalódtam Misha-ba. Nem tetszett a dal, és nem sikerült megfelelően teljesítenie ebben a dalban. Bár ezt a mentorok nem vették észre, de én igen. Most Janet jön,úgy tudom Every Breath You Take-kel jön elő.

 
Meglepődtem, hogy Janetnél is mekkora nagy felfordulás van .Mind a három lány elment egy kicsit meglátogatni a szülő városát, és amit láttam felejthetetlen volt. Mindenki úgy szurkol, nekik, ahogy lehet. Plakátokat, rajzokat, kampányokat tettek ki. Őrület van mind a 3 városban. Ami a dalt illeti nekem nagyon tetszett Janetől, nagyon jó dalt választott. Annyira szerettem Janetet hallgatni, hogy az valami elképesztő. A továbbiakba Frankie elénekelte Should I Stay or Should I Go?, ami megint nem jött be, szóval hát akárhogy is Frankievel nem tudok megbarátkozni. Utána Kitty Brucknell jött, Sweed Dreams-ot. Most Kittytől tetszett a dal, valamiről szólt az ő szemszögéből is, szerintem honlap biztosnak tudhatja magát a következő élő showba. Nem sokkal később jöttek a már új névvel elhíresült Rhytmix, amit átkereszteltek Little Mix-re.

 
Nagyon tetszett a szám, mondhatni imádom ezt a dalt, és nagyon jól el is énekelték a lányok ezt a dalt. Fantasztikus volt szerintem.
Craig maradt utolsónak, és ahogy jó gondoltam, hogy ő még Halloween ellenére is hozza szerény énjét. Set Fire to the Rain-t énekelte el, és meg kell mondani, hogy szépen és tisztán. Nagyon szeretem Craiget, vagy is úgy mindenét, magát az embert, és az hangját .Szóval annak ellenére, hogy a külsejével nem tud hódítani annak ellenére belül egy nagyszerű ember lakozik. Nem sokkal később Dermot megnyitotta a szavazást, és így most már csak reménykedni tudtam benne, hogy Idára érkezik elegendő szavazat.