Tresha
Dorothee
-Sziasztok- köszöntött minket a pincérnő, akit már mi alig ha nem ismerünk, Harry Styles barátnőjeként, vagy micsodájaként. Igazából nem is tudom, hogy ezt milyen kapcsolatoknak szokták nevezni, ahol az egyik fél olyan ismerősként bánik a másikkal, míg a másik fél igyekszik körül udvarolni őt. Mit nem mondjak, furcsa kapcsolat.
-Szia! Tresha ugye?- köszöntem a lánynak ő pedig válaszul csak mosolygott.
-Mit szeretnétek rendelni? -nézett hol rám, hol Idára kedves mosolyával. Valójában ez a lány éppen olyan, akit el tudok képzelni Harryhez, mivel nagy ellentétek, és az ellentétek vonzzák egymást.
-Én ezt a tiramisu tortát kérném-mutatott étlapjára Ida, és oda nézett Tresha is. Majd feljegyezte a jegyzőkönyvbe, és rám nézett.
Egy ideig gondolkodtam, de nem csak azon, hogy mit kérjek. Végül döntésre jutottam.
-Én ezt a habcsókot kérném, és a te társaságodat -mosolyodtam el, mire Tresha csak nagyba feljegyezte, amit mondtam.
-Egy habcsókot, és az én társaságomat -motyogta az orra alatt, és így írta föl a rendelést, majd egyszerre kigubbadtak a szemei, és rám nézett- Mi?
-Jól halottad! Te is jössz velünk beszélgetni, amúgy sem olyan nagy a forgalom- mosolyodtam el Treshára, aki mutató ujját felemelve próbált ki fogást találni, amit végül nem talált, én pedig diadalmasan elmosolyodtam.
-Várnátok egy percet?- ezzel a mondattal visszament a konyhába. Én pedig még mindig nem tudtam lemosni az arcomról a vigyort.
-Ez meg mire volt jó?- nézett rám szúrós szemekkel Ida.
-Te nem akarod megismerni azt a lányt, aki talán a leghosszabb ideig fog Harry Styles-sal járni? -kérdeztem barátnőm, mire ő kinyitotta a száját, és próbált ellenvetést találni de nem ment, ezért csak úgy maradt a szája. Én pedig "én megmondtam" mosolyomat adtam be neki, mint Treshánál az előbb is. Tresha rövid időn belül megjött a rendeléssel, és mikor lerakta a rendelést felsóhajtott.
-Engedélyt adtak azzal a feltétellel, hogy később mehetek el, a mosogatás véget-ült le közénk Tresha egy kicsit morcosan. Egy ideig néma csend volt, egyikünk se tudott megszólalni. Bár én megtudtam volna, de a két lány füle botját se hajtotta. Míg Ida eszegette tortáját, addig Tresha körmeit tanulmányozta.
-És...mióta dolgozol itt?- törtem meg a kínos csöndet, és szép mosolyommal Treshához fordultam.
-Körülbelül 3 éve- válaszolta Tresha- A családom nem él a legjobb anyagi helyzetbe, anyukám tolószék miatt nem tud dolgozni.
-Viszont, ha van az anyukádon biztosítás, akkor egész szép sumát örökölhetek- szólt udvariatlanul Ida.
Tessék?- nézet rá értetlenül Tresha.
-Ida nem mondta komolyan- veregetem vállba Treshát, aki látszólag megnyugodott. Mit is vártam Idától. Ida mindig így fogadja az új embereket, rosszmájúan. Csodálkozok, hogy velem nem kötekedett.
-De egyébként klassz, hogy pincérnő vagy, én is az vagyok a szülővárosomba-fordultam Treshához.
-Tényleg? -vonta föl szemöldökét- És most mi történt? Kirúgtak?
Most elakadtam nem tudtam, hogy véli ezt, hisz nem is tudja vagy igen...
-Tudjátok van nálunk TV annak ellenére, hogy anyagi gondokkal küzdünk- fonta körbe Tresha a karját. És mérgesen tanulmányozta körmeit.
-Szegény kis család!- forgatta meg a szemeit Ida, és flegmán vágta ezt hozzá Treshához. Megfogtam a fejemet idegesen.
-Hát nem épp a legjobban megy a beszélgetés, ugye?- szűrtem ki a fogaim közül bánatosan Tresha felé.
-Hát nem-válaszolt lazán Tresha, és még mindig karöltve ült.
-Annyira ellentéte Harrynek- jegyeztem meg magamnak hangosan, amire fel is figyelt, mind két lány.
-Ne félj tudok róla-legyintett Tresha- Neki is ez tetszik bennem, hogy nyugodt vagyok, nem vesztem el a fejem, és nem vagyok pasizos!
-Akkor te egy főnyeremény lehetsz- mondta kedvetlenül Ida.
-Ida- szóltam barátnőmre, és rosszallóan néztem rá. Ő elhalkult, és inkább úgy döntött, hogy a közlekedést nézi az üveg ablakokon keresztül.
-Szóval-fordultam Treshához- Mióta is vagytok együtt Harryvel?
-Körülbelül 1 hónapja- rándította meg a vállát Tresha.
-Ez már Harrynél hosszú kapcsolat-kacsintottam Treshára.
-Az lehet, de én nem akarom elhamarkodni, ezért is nem csókoltam meg még egyszer sem -válaszolta Tresha.
-Komolyan? -kerekedtek ki a szemeim- Ezek szerint...
Tresha csak elmosolyodott.
-Nem vagyok egy olcsó csoki, amit meg tudsz venni a maradék zsebpénzedből- mosolygott sunyin Tresha., majd egy hagyományos mosolyt dobott be- Amúgy is jobban meg kell ismerni őt!
-Harrynél sajnos ez nem létezik-jegyezte meg nevetve Ida.
-De gondolj bele, ha Harry nem kedvelné Treshát szerinted ennyit megtenné érte?- kérdeztem meg Idától, aki csak vállát rántotta meg.
-Majd, ha eljön az idő, de nem is akarom, hogy a címlapon szerepeljünk-válaszolta ironikusan Tresha.
-Hidd el, nekem már volt dolgom vele- haraptam egyet a habcsókomba.
-Na de nekem mennem kell- mert jöttek vendégek- mutatott az éppen bejövő vendégekre Tresha,és nyomba felállt a helyéről.
-Jó volt a beszélgetés valamennyire-fordult végül hozzám, és Idára egy rosszalló pillantást vetett, aki viszonozta. Majd elment.
-Ez mire volt jó?- kérdeztem Idát, aki csak értetlenül felfigyelt rám.
-Mi mire volt jó?- kérdezte Ida, és villájával összeszedte a maradék torta darabot, amit otthagyott.
-Te nem hallottál olyanról, hogy udvariasság?- kérdeztem mérgesen Idától.
-Ne várd el tőlem, hogy egyből jó kislányként viselkedek valakivel, lehet, hogy pont akkor ásod el magad- magyarázta Ida.
-Hogy érted? -kérdeztem Idától, és ő felnézett újból rám.
-Ki tudja, lehet, hogy rosszba sántikál, és kihasználja a jó szívűségedet- válaszolt Ida és bágyú mosolyt beadott nekem.
-És Tresha úgy nézz ki, aki kihasználja ezt? -kérdeztem merészen Idától.
-Nem, de egyszerűen nem szimpi- hadarta el gyorsba Ida, és tovább figyelte. a kinti közlekedést. Én csak megcsóváltam a fejem. Hiába, hogy nagy szíve is van Idának, az idegen emberekkel nem tud barátságosan beszélni sem, sőt lekezelően bánik velük. Azt hiszem, hogy így eléggé sok embert megutáltat magával. Valamikor annyira, de annyira nem bírom Idát. Ilyen helyzetbe legalábbis nem....nem visekedik kedvesen, rokon társként, barátságosan. Mi lesz ma veled Ida?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése