Ha szeretsz valakit,enged szabadon/Finálé/
Dorothee
-Dorothee, kérlek, gondold át a dolgokat-könyörgött Ida az ajtómnál állva, és keservesen nézte, ahogy pakolgattam a cuccaimat a bőröndbe.
-Átgondoltam, nekem is és neked is jobb lesz, arról nem beszélve, hogy anyának is már szóltam az érkezésemről- magyaráztam Idának, aki kételyekkel küzdve nézett rám. Közelebb jött hozzám, és abban a pillanatban megálltam előtte.
-A kiesésem miatt...?-kérdezte Ida, és fürkészte tekintettem.
-Is...bocs Ida, nem a te hibád!- néztem Idára bocsánatkérően - Tudod nincs már semmi, ami itt tartana. A One Direction- ről hallani fogok Franciaországba is. De szerencsére Liammel legalább nem találkozok. Ami a rossz hír, hogy téged és a többi One Directon tagot nem látom személyesen.
Ida felsóhajtott, és tovább fürkészette tekintetem, engem viszont untatott ezzel, és tovább folytattam, amit elkezdtem. Ida csak figyelte, hogy rakosgattam a cuccaimat tovább a bőröndömbe, majd nem sokkal később elviharzott. Nem is számít. Jobb, ha most egyedül intézem a dolgaimat. Fáj a szívem, hogy itt hagyom Londont, hisz 3 hónapot itt töltöttem, viszont úgy tartják, hogy az álomnak egyszer véget kell érnie. Nekem anyukám van, és munkám, ami erősíti a tényt, hogy vissza kell mennem. Legalább Liammel nem fogok többet találkozni...remélhetőleg. De ha Idával szeretnék találkozni, akkor legfeljebb ő jön el hozzám. Egyedül Liamen kívül a többeket sajnálom. Louist, Zaynt, Harryt és Niallt. Ők nem érdemelték ezt ki, de mivel Liamet nem hagyhatják faképnél, ezért ők is a kárát járják. De ők maguk is tisztába vannak ezzel. Igyekeztem, hisz 1 óra múlva indul a gép. Gyorsan felkaptam a csomgajaimat, és igyekeztem lefelé. Egy taxit le kell minél előbb stopolnom.
Harry
A fiúkkal untuk magunkat. A nappaliba lapítottunk, és mindenki mást csinált. Zayn Twitterezett, Louis valami filmet nézet(megjegyzem unottan, neki sem esett jól Ida kiesése),Niall a fotelben ülve majszolta Nando's csirkéjét, Liam csak az ablakot bámulta, a kanapén. Én pedig csak heverésztem a szőnyegen. Csak, hogy én nem ostoroztam magamat gondolatba, mint Liam. Én inkább Treshán gondolkoztam. Mikor jön már el az idő? Mármint meddig kell arra várni, hogy eljöjjön a pillanat. Tudom, hogy Tresha nem akarja elsietni a dolgokat, ami remek, csak, hogy én pedig az a fajta vagyok, aki türelmetlen. Oké, tereljük a figyelmet Ida kiesésére. Tegnap este Ida azt mondta a ki esése után, hogy Dorotheeval haza sétál, és most Dorothee se akadékoskodott. Nem tudtunk meg többet, hogy milyen érzés lehetett Idának, de az biztos, hogy olyan komornak még nem láttam. Nekünk se esett jól...ebben a pillanatban meghallottam az ajtó nyitódás hangját, és a szőnyegre felültem. Ida volt az, eléggé izgulós állapotában. Hogy miért pont izgulós hangulatában? Hát az arca olyan volt, mintha szellemet látott volna.-Szia Ida-köszöntünk egyszerre, és nyomba felálltunk a helyünkről, és Idát megrohamoztuk. Kivéve Liamet ő még mindig ott ült a helyén, és a tájat csodálta az ablakból.
-Fiúk, most ne!- állított le minket Ida, és védekezően nyújtotta magához kezét- Nyugi! Én jól vagyok! Viszont Dorothee a leghülyébb dolgot akarja csinálni, alig 1 óra múlva!
-Mi van Dorotheeval? -kapta fel azonnal fejét Liam, és befurakodott közém és Zayn közé, hogy jobban hallhassa Ida beszámolóját. Talán ezzel kellet volna elő jönnöm néhány nappal ezelőtt, mikor még arra se hajtotta felém a fejét, hogy kiégett a lakás. Mi férfiak mit meg nem teszünk az imádott nőkért.....remélem, hogy ez velem nem fog előfordulni.
-Dorothee már tegnap kijelentette, hogy visszamegy Franciaországba-jelentette ki halálosan komoly hangnembe Ida- Azt hittem, hogy csak ugrat, hogy jobb legyek a párbajon, de úgy tűnik, hogy komolyan gondolta.
-És még itt van?- kérdezte aggódva Liam.
-1 óra múlva indul a repülő, a Heathrowwal indul-magyarázta Ida.
-De az több, mint egy órányira van innen- jegyezte meg Louis.
-És tuti, hogy már elindult a reptér fele-sóhajtott fel keservesen Ida. Louisnak megesett a szíve a lányon, és megsimogatta a vállát.
Liam szó nélkül lekapta a fogasról a kabátját, és indult kifelé. Utána futottam, és a ház küszöbén megálltam.
-Liam, hova mész?- kiabáltam Liam után, aki elvetemülten, sietett a kocsihoz.
-Kanadába! Mit gondolsz? -vágta rá mérgesen a választ Liam, és a kulccsal kinyitotta az ajtót, majd kihajtott a az automatikusan kinyíló kapuból, és már vagy 80-al száguldott is el a repülőtér fele. Hogy itt mi lesz...
Dorothee
Már a reptéren voltam, folyamatosan mondogatták a bemondóba, hogy melyik repülő mikor indul. Egy padon üldögéltem, és a faliórára néztem. Alig néhány perc és fel kell szállnom a gépre. Sajnálok itt hagyni mindent. De jobb lesz ez így. Én párizsi vagyok, nem londoni. Ideje visszamennem a gyökereimhez. Nem beszélve arról, hogy anyu is szívesen látna már otthon, és még a főnökön is 3 hónap után csoda, hogy nem rúgott ki. Fel hívtam és azt mondta, hogyha ma haza megyek lekell dolgoznom a 3 hónapnyi szabadságot. Más szóval a munkatársam helyett, Cecilie, aki szintén pincérnőként dolgozik, most ő megy szabira, persze ő kap fizetést érte, míg én nem kaptam semmit erre a 3 hónapra. Idézem a főnőkön szavait: "Ha valaki 3 hónapig nincs a munkájánál azt fölösleges fizetni!". Én se bírom a főnököm, de még is hatalmas szíve van, hogyha még visszafogad. Minek is jöttem Londonba? Mármint jó dolgok is történtek velem, például megismerkedtem más emberekkel, összebarátkoztam velük. És hiányozni fognak....még Liam is. Az a szerencsém, hogy nem tudja, hogy megyek repülővel, mert biztos utánam szaladna. Én viszont nem akarom a könyörgését hallani, semmit se. Csupán elakarok menni innen. Vissza akarok a normális éltemhez térni, Franciába.Liam
Amilyen gyorsan csak tudtam a Heathrow repülőtérhez. Bár kevés az esély, hogy oda érjek mire felszáll Dorothee, de meg kell próbálni. Nem veszíthettem el másodszorra azt a lányt ,akti szeretek. Elég volt úgy, hogy Daniellt elveszítettem, nem hagyhatom, hogy most Dorotheet is elveszítsem. A legjobban az fáj, hogy nem tudtam eddig elmondani, hogy mennyire sajnálom a történteket, és még be se tudtam neki vallani, hogy mennyire bírom őt. És ha lekésem....talán sose tudja meg. Minden egy lapra van feltéve....Ahogy a múlt átsuhant az agyamon, mikor Danielle elment.....nem ezt nem hagyhatom. Nem szeretnék még egy nőt elveszíteni az életemből, aki fontos nekem. Most nem. Sajnos a nagy forgalomhoz szólt a közlekedési lámpa is. Megkellet állni a pirosnál, én pedig még feszültebb voltam. Ujjaimmal trapoltam a kormányon. Elpattant belőlem határ.
-Gyerünk már!- nyomtam a dudát mérgembe. Most annyira türelmetlen votlam, hogy az valami elképesztő. Muszáj oda érnem...muszáj.
Ida
Loissal a parkba sétáltunk. Azt mondta, hogy jól esne az agyamnak egy kis szellőzés. Nagyon aggódtam Dorotheeért....féltem, hogy most készül elkövetni élete legnagyobb hibáját. Ha itt hagy engem, akkor kivel fogok lenni. Oké itt vannak továbbra is a fiúk, de...nekem egy barátnő is kell. Nem csak fiú barátok. Mióta csak az eszemet tudom, csak Dorotheeba bízom, mint lány. A többibe nem igazán, hisz megtanultam, hogy a lányok sokkal gyökerebbek tudnak lenni, mint a fiúk. Ezt már tapasztaltam az óvodába. Louis és én néma csendbe sétáltunk. És megálltunk egy hídnál. A vízbe megláttam tükörképemet, ahogy Louisét is. A kis patak egyenletesen áradt. A kék ég elszínezte a tó vízét. Louisval néma csendbe voltunk. Egyikünknek se volt szándéka megszólalni. Gondoltam én....de én még most is zavarba voltam, mikor Dorotheen jár az eszem. Louis telejsen elcsavarja fejem.-Hé, mit mond a béka, ha nem találja a petéit? -szólalt meg hirtelen Lou, és feléje fordultam. Most engem nézett, és, ami azt illeti, megint elmerengtem a szemeibe. De ki kellet nyögnöm valamit.
-Nem tudom-vontam vállat.
-Elsodorta az áramlat- kuncogta el magát Louis. Igazából nem volt semmi vicces a poénjába, de a nevetése olyan jól esett, hogy kénytelen voltam viszonozni.
-Végre egy kis mosoly van az arcodon -jegyezte meg Louis, mikor abba hagyta a nevetést.
-Nem a viccednek köszönhető, jó volt látni, ahogy nevetsz- de ekkor vettem észre magam. Hát én most mit mondtam...Úristen! Ezt nem szabadott volna hangosan kimondanom.
-Tényleg? -ment közelebb hozzám Louis, amitől még jobban zavarba jöttem. Inkább most azonnal elhúzom a csíkot, mielőtt felfedezné, hogy még is csak többet érzek iránta. Hátra fordultam, és menni is készültem mikor a két kar megragadta a derekamat, és csikizni kezdte azt. Nem szeretem, ha csikiznek, de ösztönösen kellet ilyenkor nevetnem.
-Nem már Louis- mondtam nevetve, de semmit sem hatott rá.
-Netán csiklandós vagy? -ekkor a hasamnál kezdte....ahol a legjobban csiklandós vagyok. Forogtam körbe, de ahol csak el tudott érni engem megcsikizett. Próbáltam védekezni ellen, de nem sikerült. Már elakartam rohanni, mikor Louis megragadta csuklómat, és magához rántott. Észbe se kaptam, de aztán feleszméltem a dologra, hogy megcsókolt. Egy pillanatig nem is tudtam mit csináljak aztán úgy döntöttem, hogy viszonzom a csókot. Louis arcomat fogva próbált közelebb hozni magához. Én pedig csak álltam, és élveztem a pillanatot. Jó érzések törtek fel bennem, és végre úgy érzem, hogy ez a csók nem olyan, mint az eddigiek. Louistól éreztem, hogy szeretetből tesz ezt. Elpárolgott minden egyes gondolatom és csak rá összpontosítottam, és a pillanatra.
Dorothee
Már a repülőre szálltam. Elég nehéz volt még annak ellenére is felszállnom, hogy már a tudatomba benne van, hogy elhagyom Angliát. Észrevettem, hogy van egy üres hely egy idős néninél.-Elnézést-szólítottam le a nénit franciául, aki fel nézett rám. Gondoltam, ha franciába tart akkor talán megtud érteni is valamit. Arany fülbe valói himbálóztak a lendülettől, göndör hajának is egy-egy tincse.
-Foglalt ez a hely?- mutattam a mellette levő ülésre.
-Nem drágám! Nyugodtan ülj csak le- mondta kedvesen az idős néni, én pedig leültem mellé.
-Dorothee Schleret vagyok-mutatkoztam be a néninek.
-Én meg Rose Scott vagyok, de nyugodtan szólíthatsz Rosie néninek-üdvözölt a Rosie néni -Sajnálom, de csak egy keveset tudok franciául.
-Oh nem gond- váltottam át az angolba- Tudok angolul beszélni, csak úgy gondoltam, hogyha Francia országba megy, akkor hátha tud valamit franciául. Na és ön miért megy franciába?
Liam
Már a reptérnél voltam. Leparkoltam, és teljes erőmből elkezdtem futni. Amilyen szaporán csak tudtam mentem. Nem szabad lekésnem a gépet, ha még Dorothee nem szállt fel akkor nyert ügyem van. Beértem az épületbe, ami kész labirintus volt, mivel sok repülő megy dél körül. Gyorsan a recepcióra futottam, ahol egy idős férfi ült.-Elnézést, megtudja mondani, hol találom a Párizsba utazó repülőt?- szóltam az ősszülő férfinak, aki kibújt a magazin olvasásból, és felállt.
-Jobbra kell menni, ott lesz egy elágazás, és ott is a jobbat kell választani-mutatott jobb irányba, én meg egy köszönömöt dünnyögtem oda, és már futni is kezdtem. A sok ember sem tudott eltántorítani. Ahogy csak tudtam futottam. Ha még nem szállt fel a repülőgép azzal is bőven elégedett vagyok, mert akár akarják, akár nem, de felszállok a repülőre és megmondom Dorotheenak, amit már régen el kellet volna. Mikor végre láttam az üvegablakot, kétségbe eset lettem. Oda értem az üveg ablakhoz, és akkor láttam, hogy a repülő épp e pillanatban fölszállt.
-Ne! Dorothee! -üvöltöttem teljes erőmből, de nem használt semmit. Lassan és egyenletesen csúsztam le az üveg rétegen keresztül. Nem hiszem el...nem tudtam elmondani. Nem tudtam....elment. Most elment Franciaországba. Már megint elveszítettem azt, akit szerettem. Szemem megtelt könnyekkel, és nem érdekelt, hogy e pillanatban férfias dolog-e vagy sem, de sírni kezdtem. Hirtelen mindenem fájt, de legjobban a belsőm. Nem tudtam elmondani, hogy sajnálom, hogy mennyire is teszik. Nem hiszem el...és talán sose fogom látni őt. Mardosott a bűntudat...miért is nem vallottam be hamarabb? Miért is nem állítottam le Dorotheet, egy őszinte bocsánat kérésre? Miért is nem akadályoztam meg hamarabb Dorotheet? Ami a legrosszabb volt, ugyanúgy jártam most is, mint Daniellel...csak, hogy ő tudta, hogy szeretem....de Dorothee talán sose fogja megtudni. Könnycseppjeim legördültek arcomon, én pedig térden állva ültem m ég mindig az üvegnél. Hirtelen akaratlanul is megszólalt egy dal a fejembe...egy dal, ami arról szól, hogy most milyen érzés is ez nekem. E pillanatban....
But I have gone,
always the pretty face I can think of.
No Kennel does not feel this way,
because I hurt.
Or maybe it's a nightmare,
from which I wake up.
Or perhaps the reality
I can not undo it.
I can only think of him.
And that forgives me.
I left to go!
So you're mad at me.
I feel sorry for having done that.
I'm sorry that this did
Sinned,
dug into your life
I know it's my fault.
Only one thing on your mind,
You would have had to confess everything. (X5)
I remember those days,
when she looked at me happily.
Not depart from me,
and for that matter I do not.
But now, far away.
You're not here with me.
But would I prevent,
or even could have an excuse.
I wanted to say goodbye to you,
I wanted to say that the mono logo.
I left to go!
So you're mad at me.
I feel sorry for having done that.
I'm sorry that this did
I know it's my fault.
Sinned,
dug into your life.
Only one thing on your mind,
You would have had to confess everything. (X5)
Must be clear at the outset would
no surprise that I love to be with you.
This was the reason.
I have always liked to be approaching.
But never had the courage to.
It was not the guts to admit that I like.
There was no guts,
It was not the guts to admit that I like.
I left to go!
So you're mad at me.
I feel sorry for having done that.
I'm sorry that this did
I know it's my fault.
Sinned,
dug into your life
Only one thing on your mind,
You would have had to confess everything. (X5)
Kedves olvasóim, ezennel vége az első kötetnek! Sajnálom, amiért szomorú lett a történet, de ez még csak 1.kötet.Viszont 15 nap múlva kezdek a 2.-ba, addig szünetelek, mivel nyár van, és én is szeretnék egy picit nyaralni. De Augusztus első napján visszatérek, és ezt a számláló is biztosítja, amit látok oldalon. Köszönöm az eddigi támogatásotokat, és minden egyes kommentet. Nem is tudjátok mennyit jelent ez nekem! A dalhoz szólva pedig elégé kezdő vagyok dal írásba, ezért nem valami hűha, és az angol fordítást már rátok bízom, hogy jó fordítottam le magyarról angolra....viszont, aki letudja fordítani a dal szöveget, az tudja, hogy Liam mit is érezhet abban a pillanatban. További jó nyaralást kívánok nektek! Augusztusba visszatérek! Addig is sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése