3.kiszavazó show(1.rész)

3.kiszavazó show

Dorothee

Nem kell mondanom, hogy a fiúk nem örvendeztek, mikor megláttak engem a földön feküdve. Rögtön a helyemre cipeltek, és össze-vissza kérdezték, hogy miért csináltam ezt....hát ami azt illeti jobban megérte volna, ha nem is nézem meg ma az X-Factort, mert úgy is csak az lett belőle, hogy elaludtam, és több kárt hoztam magamra, mint hasznot. Szóval nem éppen ez volt a legszerencsésebb estém. Másnap reggel Ida eljött értem, hogy elvigyen a hotelbe. Direkt taxival jött, hogy nehogy még jobban megbetegedjek a kint a hidegben. Még mindig nem sikerült kigyógyulnom a betegségből. Tegnap este is elfújtam nem tudom hány papír zsebkendőt, ma pedig egész nap csak tűszögök. Már a hotelbe ülök, ahol Ida viseli a gondomat estig. Aztán feljön hozzám Mimi a portás, hogy viselje a gondomat. Már délután volt mikor Ida már elkezdett készülődni az X-Factorra. Egy magazint olvastam teli pletykákkal. Bár váltig állítom, hogy a fele nem is igaz. Ida most éppen a zuhany alatt van, ezért nem tudom megkérni őt, hogy hozzon valami izgalmasabb olvasni valót. Ami pedig a lábamat illeti, már érzem, hogy tudok rajta járni, de valamikor elvesztem az egyensúlyomat. A doki, aki ma reggel itt járt megerősítette, hogy nem igazán tudok sehova se menni, ezért elfelejthettem a ma esti X-Factort is. Kissé már kezd untatni, hogy a betegség miatt ki kell hagynom ilyen dolgokat, mint Ida fellépése. Mérgelődtem magamba még most is. Tétlenül feküdtem mostanra az ágyamba, kezembe továbbra is a magazinnal. Végre egy ajtónyitódás hallatszott, és megkönnyebbülten sóhajtottam föl. De aztán rá kellet jönnöm, hogy ez a bejárati ajtó volt, és a hang is eléggé ismerős volt.
-Hahó! Van itthon valaki?- kérdezte egy jól ismert hang. Szerencsére a szobaajtóm résnyire nyitva volt, ezért hallja mit mondok.
-Igen!- válaszoltam az ajtó felé, és lépteket halottam. Jól tudom, hogy ki volt az, már a lépteiről is. Lassan már úgy érzem nincs olyan dolog, amit ne tudnék róla. A lépéseit, a hangját....már ezekről fel tudom ismerni, akár egy 800 fős ember közül is. Lassan az ajtó kitágult, és bejött az illető.
-Szia Dorothee! -köszönt halkan az illető, és becsukta maga után az ajtót.
-Mit keresel itt?- köszöntöttem ,,udvariasan". Ő szó nélkül közelebb jött az ágyamhoz, és tanulmányozni kezdett engem.
-A tegnapiról egyszer se tudtam elmondani a véleményem...kezdett bele az illető, de én leállítottam.
-Liam! Ha ki akarsz oktatni, akkor már elkéstél! Megkaptam a magamét!- hadartam el gyorsan a szavakat. Liam leült az ágyam szélére, és megvakarta tarkóját.
-Én csak válaszokat szeretnék-szólt óvatosan Liam.
-Mire?- hajtottam le a fejem a párnámba.
-Miért csináltad? Tudtad, hogy Joshnak is szólhatnál, akkor miért nem tetted? -tette fel a kérdéseit Liam. Én meghúztam a szám, majd próbáltam összeszedni a megfelelő szavakat a fejemben.
-Gondoltam, hogy egyedül is képes vagyok rá. Tudod, hogy én nem igazán szoktam elfogadni a segítséget, csak végesetén-mi közbe ezeket mondtam a plafont néztem, és a takaró alatt belemélyesztettem körmeimet a lepedőbe.
-Hát épp ez az!- rázta meg a fejét Liam- Dorothee nincs mit azon szégyellni, hogy segítséget kérsz.
-Nekem viszont sose adatott meg, hogy valaki segítsen-válaszoltam lelketlenül Liamnek- Már hozzá szoktam, hogy a magam ura legyek, és, hogy nem tudok senkibe se kapaszkodni!
-Most van egy esélyed, használd...-de Liam nem tudta befejezni, mert Ida jött be az ajtón, felöltözve. Liam azonnal felpattant a helyéről.
-Majd később vissza jövök- hátra arcot is tett Ida, de Liam megállította.
-Nem! Amúgy is nekem is indulnom kell, csak egy pillanatra jöttem fel megnézni Dorotheet -mikor engem említett hátra mutatott hüvelykujjával rám.- Jut eszembe Louis üzeni, hogy holnap valami találkozótok van, de eddig nem tudott téged elérni!
-Igen kikapcsoltam-vágta rá Ida egyszerűen- De üzend neki, hogy majd hívom őt!
-Oké!- Liam ezzel hátra fordult felém- Használd ki a lehetőséget! Mert különben egy nap arra ébredsz, hogy te maradsz magadnak! És magányosnak nem igazán jó lenni!
Nagy csend lepte be a szobát Liam beszéde után. Ida értetlenül nézett ránk, nem tudta mi folyik itt. Liam visszafordult Idához.
-Sziasztok! És sok szerencsét Ida- veregette vállba Idát Liam, és ki is ment a szobából.
-Kösz- suttogta Ida Liam felé, aki már csak behúzta a másik oldalon az ajtót, így kettesbe hagyva Idával. Ida kitágult szemekkel figyelt engem.
-Mi van- tátottam szét a karjaimat.
-Miről beszélt?- mutatott az ajtóra, amin nem rég Liam ment át.
-Semmiről, csak aggódik értem! -legyintettem Idának, hogy zárjuk le a témát- Izgulsz?
-Nem- rázta meg a fejét- Szépen néznék ki, ha pont a legkedveltebb zenei műfajba buknék el!
-Szóval, ha párbajra kerülne a sor....-húztam tovább az utolsó szót.
-Igen, akkor keresnék egy másik műfajt-ment az ablak felé Ida. Csak nézte, hogy kint mi minden történik. Ami azt illeti autók zúgását, és mentőautó szirénáját is lehetett hallani kintről.
-Nekem ez fontos-válaszolt egy kis idő után Ida- A zene az életem! Nem tudnám mit kezdenék e nélkül!
-Megértem-szóltam halkan Idához, aki még mindig az ablakon lesett ki.
-ma semmi képen sem szabad elbuknom- simította végig ujjait az üvegablak sima felületén. Ujjai remegtek az üvegen, körmei most nem voltak befestve feketére, ami eléggé ritka, hisz Ida szereti festeni a körmét, főleg fehérszürke és fekete színbe. De most láttam hosszú, vékony ujjait, amik most nincsenek eltakarva, és az igazi arcukat mutatják. A mai nap nagyon fontos Idának. Tegnap olyan zenei műfajt képviselt, amivel tovább szeretne foglalkozni. És összeomlana, ha kiderülne ,hogy nem is jó amit csinál. Néma csend ült a szobában. Még a légy zümmögését is jó lehetett hallani.

-----*-----

-Táskám megvan, szerencse karkötő megvan-nézett körül magán Ida- Ohh és minden ruha darab rajtam van! Tökéletes!
-Á-Á! Még addig nem tökéletes, míg nem viszed el az uzsidat -jött elő a konyhából Mimi egy papírzacskóval a kezében.
-Mimi néni, kérem ne csinálja-sóhajtott fel Ida- Már az is nagy dolog ,amiért vigyázz Dorotheera!
-Üres hassal, nem szabad kitenni a lábadat, eszegesd el majd az úton-tette be a táskájába Mimi az uzsonnát, és oda ült mellém a kanapéba. Igen a nappaliba voltam a kanapén. Valamennyire sikerült egyedül a kanapéhoz érkeznem, de még a Ida közelembe volt, mikor a kanapéhoz sétáltam.
-Mi értünk pedig ne aggódj! Dorotheeval itt szorítunk neked, hogy tovább juss! Meg persze a többieknek- karolt át Mimi engem. Mimi olyan lett volna, mintha a nevelőanyám lenne, aki rajta tartja mindenkin a szemét a versenyzők közül. Mimi elárulta, hogy sajnos neki nem adatott meg az, hogy gyereke lehessen, ezért is vállalta el a portás szerepet az X-Factornál, mert szeretne vigyázni az ,,örökbefogadott gyerekeire".
-Na, akkor azt hiszem mindenem megvan-nézett körül Ida-na mennék is!
-Szia!- ölelte meg Idát Mimi.
-Sziasztok-intett egyet Ida, majd a bejárati ajtón távozott is. Mim i néni vissza jött hozzám és leült mellém a kanapéra.
-Nos, hogy alakulnak a dolgok?- érdeklődött Mimi néni, fogalmam sincs miről.
-Parancsol?- húztam össze szemeimet.
-Közted és Liam között-mosolyogott továbbra is rám- Ma láttam, hogy jött hozzátok!
-Igen, csak érdeklődött a hogy létemről -fésültem ki egy tincset a szemeim közül.
-Ez kedves dolog-mosolygott továbbra is vörös ajkaival Mimi.
-Igen, tudod mióta itt vagyok úgy érzem, hogy Ida mellet ő a második fél aki aggódik értem, és megért-mosolyodtam el.
-Tudtam, hogy csak idők kérdése, hogy végre rájöjj a tényekre -vette el a dohányzó asztalon lévő csészét, amibe kávé volt.
-Milyen tényekre?- néztem Mimre, aki dúdolva iszogatta a kávéját.
-Majd rá jösz- legyintett Mimi néni, és tovább iszogatta kávéját. Mikor befejezte a kávézást önelégülten lecsapta a dohányzó asztalra.
-Dorothee nem kérsz valamit inni? Ilyenkor szükséges a sok folyadék-fordult hozzám Mimi.
-Most, hogy mondod rám férne egy kis tea-köszörültem meg torkom.
-Várj egy kicsit, és jövök a legfinomabb teával-állt föl a helyéről Mimi néni, és ment is a konyhába, én pedig a távirányítóhoz nyúltam az asztalon, és bekapcsoltam vele az előttem lévő TV-t. Még 1 óra van az X-Factor kezdéséig. Kapcsolgattam a csatornákat, és egyen meg is akadt a szemem. Gyorsan visszakapcsoltam a vagy 4 csatornával korábbira, és akkor vettem észre, hogy a fiúk egy interjút adnak.
-Mai vendégeink a legsikeresebb fiú banda tagjai! A One Direction- jelentette be a házigazda ,és leült szembe  fiúk mellé.
-Fiúk! Jó hallom, hogy elkészült a második videóklipetek, ugye?- nézett az 5 fiúra, akik egymásra néztek.
-Igen, mi csak örülni tudunk neki, mert míg több ember felfigyel a zenénkre. Dörzsölte meg az arcát Louis.
-Legújabb források szerint a napokba egyre többször találkozgatsz az egyik X-factoros versenyzővel, Ida Draperrel- nézett Lousira a házigazda.
-Az igazság közé tartozik, hogy Idát már rég óta ismerjük, ezért nem meglepő, hogy látnak minket vele egy utcán- válaszolt könnyed hangon Louis. Az biztos, hogy Louis ezzel csak leplezni akarta a kialakuló kapcsolatukat, hisz akkor egy kis nyugtuk se lenne, ha kiderülne, hogy több van itt, mint barátság.
-De nem csak ez az egyetlen kialakuló kapcsolat az X-Factoros versenyzőkkel-ekkor Liamhez fordult, aki a másik oldalon.- Sokan érdeklődnek arról, hogy mi van a kiesett Dorothee Schleret közt, és közted!
-Ami azt illeti...-birizgálta idegesen Liam ujjait. Ami azt illeti, nekem is kattogott, most az agyam, mi van, ha olyat mondott az interjúban, aminek nyoma marad.
-Igen sokat találkozgatok Dorotheeval, de ő csak egy nagyon kedves barátom! Semmi több -magyarázta el Liam a házigazdának, aki egy szúrós tekintettel nézett Liamre. Gondolom nekik sem kedvez az, hogy nem tudnak kifacsarni semmit a fiúkból ,hanem továbbra is csak azt mondogatják, hogy a barátaink, de semmi több. De végül is csak próbálnak védeni minket a papparazik elől, tudják, hogy nekünk se lenne nyugtunk, ha belekevernének a sztár világba.
-Harry- fordult a nő Harryhez- Már egy ideje nem hallottunk arról, hogy befűztél volna valakit! Leálltál a csajozásról!
Harry elsőre csak megvillantotta tökéletes fogsorát, majd választ is adott:
-Mondjuk úgy, hogy valaki azt mondta nekem, hogy nem csak ilyen dolgokra kell fecsérelni az időt!
Van egy olyan érzésem, hogy ezt Tresha mondta neki. Ida mondogassa, hogy milyen sok idézete szokott írni a Twitterre. Nyilvánvaló, hogy ezt is ő mondta Harrynek....talán még is meg tudja őt változtatni. Amióta megismertem Harryt, azóta mindig olyan csajozós fiúnak tűnt, de most Tresha teljesen megváltoztatta őt. Ki mondta, hogy Harry Styles szíve nem nyitható meg?

Mimi Brown (Mimi néni)