4.élő show

4.élő show

Dorothee

Már 3 napja, hogy Dorothee megtalálta nálam a medálját, és még mindig nem hajlandó egy szót se szólni hozzám, pedig igazán meg kellene ezt beszélnünk. De minek is csinálok úgy, hogy az egész véletlen volt, hisz az egész az én hibámból van. Én nem adtam vissza a medálját, és most meg is ihatom a levét. Viszont nem akarom, hogy haragba legyünk, mikor már olyan közel voltunk ahhoz, hogy összejöjjünk, ezt is csak én tudom elszúrni. Igaza volt Dorotheenak mindenbe, amit a fejemhez vágott. Nem értettem meg, nem álltam ki mellette, képes lettem volna akár az idők végezetéig is eltitkolni, hogy egész idő alatt nálam volt. Valójában megértettem, hogy ezek után mi lesz a sorsom. Szenvednem kell a bűntudattal, és Dorothee kijelentéseivel együtt. És a legrosszabb, hogy nem tudok semmit ez ellen tenni mert, ha könyörögnék is neki vagy bármi nem segítene, mivel ő már ezek után képtelen bízni bennem. És hát részben csalódott bennem, amit meg is értek, hisz én is csalódtam magamban. De...ez a szó volt a legborzalmasabb, amit halottam Dorothee szájából. Hogy csalódott bennem, hiába vagyok tisztába azzal, hogy megérdemeltem, akkor is fájt. Hisz az a Dorothee, akivel annyira sokat beszéltünk, hülyültünk, elmondtuk a bánatainkat, ilyet mondana. És, most pedig tök idiótának érzem magam. Már csak azért is, mert mikor itt volt a nagy lehetőség, hogy valahogy túllépjek Daniellen azt is elszúrom. Mindent elszúrok a szerelmi életem körül, és ezért is csak magamat tudom okolni. Nem voltam eléggé erős ahhoz, hogy fogjam a kezüket. És most így, hogy 2 sebet is hordozok magamban.....borzalmas érzés, és tudom, hogy megérdemlem. A fiúk tudnak az esetről, csak, hogy nem tőlem. Dorothee tapintatlanul elhordott előttük mindennek engem, és üzente, hogyha arra készülnék, hogy meglátogatom, akkor visszatartanak engem. Szóval nem állt jól a szénám. Most azt kívánnám bárcsak, ne estem volna a csábításnak, és, hogy vissza adtam volna a medált az első perctől fogva mikor megtudtam. Ma van az X-Factor 4.élő showja, vagyis szombat. De nincs sok kedvem menni, hisz Dorothee még rám se nézz. A fiúk már lázasan készülődtek az X-Factorra, én viszont ültem kanapéba, gondolataimmal tele. Csak Dorothee megvető szavai csengtek a fülembe. Mély eltájolásomból, Harry ébresztett föl:
-Liam, nem kéne készülődnöd?- felnéztem az előttem álló Harryre, akin most nem az a kaján mosoly volt, vagy pedig az egyszerű mosoly. Most csak közömbösen nézett rám. Nem is csodálom, a fiúk sem értettek egyet az én döntésemmel, és azt mondták, a tehetnék még ők sem szólnának hozzám, de mivel ez egy banda kötelességük hozzám szólni, és úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi. Félig igaz, hisz a normális kerékvágásba élünk, de észrevettem, hogy a fiúk mostanság nem igazán vidáman szólnak hozzám, leginkább olyan közömbösen, mint most Harry tette.
-De- De, már megyek is-álltam föl a kanapéról, de még egy utolsó mondattal megállított Harry.
-Tudod, ha tehetném, én is  Dorothee példáját követném- nem fordultam hátra, hanem csak végig hallgattam ezt a mondatot, és mentem is tovább a szobámba. Tisztába vagyok vele, hogy ők sem támogatnak. Most csak magamra vagyok utalva. Felmentem a szobámba, és átöltöztem. Mikor befejeztem, akkor a folyosón Zaynnel találtam magam szembe. Lassan magam után csuktam az ajtót, és Zaynnel farkas szemet néztünk. Na ez is a csalódottság jele volt a fiúknál, hogy egy ideig néma csönd volt, hol ott máskor, ha meglátjuk egymást rögtön valami poénnal ütjük el a viccet.
-Tudod nekem is van rossz szokásom-tette zsebre kezeit Zayn- Igaz nekem olyan rossz szokásom van, amit nem lehet egyszeribe letudni, de te még jóvá tudod tenni!
-Könnyű azt mondani! Dorothee szóba se áll velem-sóhajtottam föl keservesen, annak tudatába, hogy most nem olyan egyszerű a dolog. Még ilyen komoly helyzet nem fordult elő Dorothee és én köztem.
-Tegyél érte, hogy felfigyeljen rád-ezzel a mondattal Zayn lement a lépcsőn, én pedig figyelemmel követtem lépéseit. Aztán utána mentem, és megkérdeztem tőle:
-De, hogyan?
-Ahogy ismerlek, kitalálsz valamit-szólt vissza Zayn, és ment tovább le a lépcsőn. Én csak magam elé tudtam bámulni. Majd kitalálok valamit? Mit? Ebben a 3 napban is azon törtem a fejem, hogy figyeljen fel rám Dorothee, de végül egy se járna sikerrel az én szemszögemből. De mégis....valahol kell lennie egy kiskapunak!

Dorothee

Idegesen csapkodtam kis táskámba a pár tárgyat, ami el kell nekem az X-Facorra. Most azért vagyok olyan mérges, mert találkoznom kell Liammel, de én nem akarok vele találkozni. Elég baj az nekem, hogy egy városba kell lennem vele, és, hogy a TV-be látom. De mit tehetnék? Végül is Ida nem ellenezte, hogy jöjjön, még a történtek után se...nem fért a fejembe, hogy még most sem tud megérteni. Ráadásul a fiúk jönnek fel értem, mármint örülnék is neki, hogy jönnek értem, de, hogy Liam is velük jön....oké, még is barátok, egy csapat. Ezt el kell néznem, hogy nem kényszeríthettem őket arra, hogy ne álljanak szóba Liammel, hogy Idát sem, hisz még is jóba van, mint a többi fiúnak is beszélnie Liammel. Nekem viszont nem, le is lőném magam, ha egy nyikkanást is tennék neki. De komolyan, most se fér a fejembe, hogy az, akibe a legjobban bíztam, aki pártolt engem....és, akibe majdnem szerelemes lettem, egyszeribe kiderült, hogy nem is olyan ember amilyenek elképzeltem. Rossz érzés volt, és most bűnhődjön e véget. Tudom, hogy az se volt tisztességes tőlem, hogy még aznap mindenkit ráuszítottam Liamre. Mostanra megbántam, mert rájöttem, hogy ilyen szemétséget nem szabadna csinálnom. Nem szabad Liam szintjét megközelítenem. Jut eszembe Ida ellátogatott szülő városába Donver-be Csütörtökön, bár nem árulta el milyen okokból. Hallottam, hogy kopognak, egy kicsit hezitáltam, majd elindultam az ajtó fele. Imádkoztam, hogy ne akadjon meg még véletlenül se a szemem azon a tuskón. De meglepetés volt számomra, hogy csak Niall állt előttem.
-Szia!- köszönt kedvesen Niall.
-Szia! A többiek? -néztem körül a folyosón.
-Ők lent várnak a kocsiba-mutatott a lépcső fele Dorothee- Nem akartuk, hogy véletlenül is szembe találd magad a....büntetéssel!
Elnevettem magamat Niall utolsó szaván. De komolyan, ilyen rendesnek lenni, hogy, még Liamnek a nevét sem emlegeti előttem.
-Ez igazán kedves volt tőletek! Mehetünk is-zártam be magam után az ajtót, és bezártam kulcsra az ajtót. Majd a kulcsot beraktam a táskámba és Niallel el is indultunk a kocsihoz.
-Egyébként hogy vagy? -érdeklődött Niall mi közbe lépcsőről lépcsőre vettük a lábainkat.
-Mióta itt van ez, sokkal jobban-szorítottam meg a nyakamba lógó medált, Niall egy kis mosollyal okénak vette.
-De komolyan, én magam is elvagyok szégyenülve Liam viselkedésével kapcsolatban- hajtotta le az ír manó a fejét- Szeretnék bocsánatot kérni!
-Niall nem te tehetsz róla-állítottam le a sajnálkozó beszédét Niallnek- Ezt nem neked kell mondanod, hanem, aki elkövette....de mondjuk nincs sok kedvem beszélni az illetővel sem, és még a hangját se akarom hallani szóval...
-Értem én- emelte maga elé Niall a kezét.- De Liam is megbánta, amit tett!
-Képzelem-szóltam flegmán Niallhez,sé megforgattam a szemem.
-De így van, szobájába zárakózott azon a napon mikor kiderült, aztán minden erejével azon volt, hogy hívjon téged, de te mindig ki nyomdostad neki- magyarázta Niall, én pedig bólogattam.
-Telefonon még rosszabb elintézni az ügyet, mint személyesen, ebből látszik, hogy az emberbe nincsen még egy kis önbecsülés-fontam karba kezemet.
Niall és én már a kocsinál voltunk, és, mint udvarias ember kinyitotta az anyós ülést nekem, és felsóhajtottam, hogy a vezető Zayn,tehát a fiúk nem tervezték el, hogy békülőst játszunk Liammel. Niall hátra ment, Liamhez...hogy ezt honnan tudtam? Rossz módszernek találom én ilyenkor a visszapillantó tükröt. De most láthattam Liam elgyötört arcát, akinek koránt sem az a vidám arc kifejezése volt az arcán, mint szokott. De az ő baja, ő akarta. Számomra mindegy, hogy mennyit szenved, ha már egyszer én is szenvedtem a medálom miatt.
A kocsiba egy jó ideje csönd uralkodott. Próbáltam nem a visszapillantó tükörbe nézni, és látni annak az illetőnek a keserves arcát. Nem bántam, de nem is örültem. Igazából vegyes érzések gyötörtek engem, mikor felpillantottam a visszapillantó tükörbe....egyik felem örült, és kacagva figyelte Liam szenvedését, a másik felem pedig ordított azért, hogy ne csináljam ezt vele tovább. A gond az, hogy a legtöbb emberen ilyenkor a rossz uralkodik át, és most is így lett. Hagytam, hogy a kacagó énem felemésszen a bánatos felemet, és ennek következtében egy mosoly kerekedett el az arcomon.
-Minek örülsz? -kérdezte olyan halkan Zayn, hogy valószínűleg csak én halottam meg.
-Annak, hogy a bűnösök megbűnhődnek -suttogtam a vezetőnek, ő egy pillantást vetett rám, majd tovább figyelte az utat.
Végre megérkeztünk az X-Factor székházához. Kipattantam helyemről, és gyorsan be is futottam a teraszra, aminek tető volt felette. Hogy miért is futottam? Mondjuk úgy, hogy nem akarok többet megbetegedni attól a folyékony anyagtól, amit Természet Anyánk zúdít egyszeribe a nyakunkba. A fiúk nem voltak olyan félősek ezért nyugodtan oda sétáltak hozzám, én meg megvártam őket.
-Nem mondod komolyan, hogy ennyire félsz az esőtől?- kérdezte nevetve Harry.
-Nem te betegedtél meg miatta-tettem csípőre a kezem, és ők tovább mentek, de azt nem vettem figyelembe, hogy a hátam mögött még van valaki, és leszólított:
-Dorothee!- szólított meg az illető, akinek még a nevét sem akartam hallani, figyelmen kívül hagyva mentem tovább, de ő megragadta csuklóm, és, hogy elérje, amit akart felé fordítottam a fejemet. Szembe találkozhattam vele....gondolom most elő jön azokkal az érzelgős dumákkal, amiket ilyenkor a TV-be szokás mondani.
-Dorothee, beszéljük meg...-kezdte ártatlan hangon Liam, én viszont nem bírtam elviselni már ezt a 3 szót se.
-Nem Liam!- kaptam ki a kezemet az ő szorításából -Nincs mit megbeszélni! Már régen nincs!
Liam csak némán figyelt engem, és komorság tükröződött az arcáról. Csak, hogy engem nem tudott ezzel meghatni.
-Vége van Liam! -tettem csípőre az egyik kezemet, mi közbe ezt mondtam, majd kihangsúlyoztam az első szavamat- Vége!
Ezzel teljesen megsemmisítve Liamet hátra fordultam, és mentem be a székely házba magára hagyva Liamet. Nem tudtam egyszerűen megbocsátani neki...nem ment. Túlságosan is fájt....őszintén szólva nem az, hogy, mert az egyik legfontosabb dolgát az életemből ellopta, hanem az, hogy mind végig azt hittem, hogy egy igazi barát. Aki kiáll mellettem, és, ha tényleg megértene engem, akkor már visszaadta volna a medált, mikor megtudta, hogy elvesztettem. Feszülten léptem be a lelátóhoz, és lépcsőztem le a fiúkhoz. Louis megpaskolt nekem egy helyet, ami azt jelentette, hogy oda ülök. Leültem a helyre, és megkönnyebbülve vettem észre, hogy mikor belépet Liam, és a helyett, hogy itt simán át kellet volna előttünk, hogy helyére találjon, helyette inkább a hosszabb utat választotta. Legalább tartás van benne, ha már hűség nincs. Na, de vissza az X-Facotrra. Legújabb értesülések szerint holnap Halloween, ezért ma valami félelmetes dallal vagy ehhez illő dallal kéne elő állni. Ida a Bang Bang-gel jön elő Cher-től.
-Üdvözlöm önöket az X-Factor-ba!- kiáltott föl Dermot.- A holnapi napon Hallowen ezért ma a versenyzők ezzel a témával kapcsolatosan énekelnek el dalt. Azonban nem lehet teljes a műsor a mentorok nélkül. Azért is említettem meg ezt az apró-cseprő dolgot, mert Kellynek a lányok mentorának Los Angeles-be kellet mennie, ezért a hétre egy ideiglenes mentor került a lányokhoz, most megtudjuk ki is az-ezzel Dermot egy kicsit félre állt a színpad sarkához. A kivetítőn pedig a négy mentor megjelent, ám Kelly helyett mást mutatott a végén.
-És 5.széria győztese Alexandra Burke- jelentette ki a bemondó, és az elektronikus fal kinyílt, mögüle pedig a 4 mentor jött ki ,köztük Alexanda Burke a híres énekesnő is. Ida mondta, hogy zene a héten nem Kellyvel  lesznek, de azt nem gondoltam, hogy egy világ sztárt kaptak helyettesítőnek. Ida viszont nem akarta elárulni, hogy ki az, mert, ha kitudódna, akkor kiszivárogna a média előtt is, és stb....
-Tulisa kérjük az első versenyzőt-nézett Tulisára Dermot.
-Ezen a héten nagyon sokat dolgoztunk, és reméljük, hogy meg lesz a gyümölcse is ennek, The Risk- jelentette be Tulisa az első csapatot.

----*----

A The Risk Thriller-t adta elő, megjegyzem fantasztikusan, úgy ahogy kell, na meg nem kell mondani, hogy remekül dolgoznak együtt. Utánuk Johnny Robinson jött, aki That Ole Devil Called Love-ot adta elő. Most nem voltam olyan elégedett vele, jobban is eltudta volna énekelni, de attól még remélem, hogy továbbjut.
-Ma egész különleges alkalomhoz jutottunk, mikor a 5 évad győztese Alexandra Burke bemutatja nekünk Idát- mutatott Dermot Alexandr-ra, aki felnevetett ezen, majd össze szedte magát.
-Kelly Rowland első versenyzője Ida- mosolygott bele a kamerába Alexandra, és már is megtekinthettük a kis filmet Idáról. Most tudtam meg, hogy Ida mikor lement 1 napra. Kiderült, hogy azért ment el Dover-be, mert Kelly nem volt jelen, mint mentor, aki segítsen, ezért egy szabad napot ki is vehetek maguknak a lányok.
Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down

I was five and you were six
We rode on horses made of sticks
I wore black, you wore white
You would always win the fight

Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down

Seasons came and changed the time
I grew up, I called you mine
You would always laugh and say
Remember when we used to play

Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down

Music played and people sang
Just for me the church bells rang
After echoes from a gun
We both vowed that we'd be one
Now you're gone I don't know why
Sometimes I cry
You didn't say goodbye
You didn't take the time to lie

Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down
A közönség megtapsolta Idát, köztük én is. Remélem, hogy tetszett a mentoroknak is. Ida mosolyogva nézett körül a nézőtéren, ahol megakadt a szeme rajtam, és bólintott egyet nekem, amit viszonoztam neki.
-Nos Ida lehet, hogy meglepő kijelentést teszek, de ez nem neked íródott- jelentette ki Tulisa szomorúan, és a közönség egyből fujolni kezdett- Valahogy nem voltál ebbe a dalba csúcsformába, mintha nem is te lettél volna! Egyet ígérj meg.....ami nem tetszik neked dal, azt ne erőltesd!
A közönség felbőszültebben fújolt, mint valaha. Legszívesebben én is ezt tettem volna, csak Ida mosolya, amit nem tudott magáról levakarni az nyugtatott le.
-Nem- Nem- ellenezte Louis- Az X-factor arra való, hogy felfedezzük a bennünk rejlő tehetséget, hogy mi az, mintha akarunk fejleszthetünk, és mi az amit nem. És attól függetlenül, hogy eltérsz stílussal a daltól szerintem egy jó produkciót láthatunk!
Fellélegeztem, és reméltem, hogy Gary nem tesz rá még egy lapáttal, Tulisától is elég volt. Ráadásul nem értettem, hogy mi itt a hiba? Igen Louis jól mondta, hogy meg kell keresni, hogy milyen műfajba is vagyunk jók, de szerintem Ida ebbe a műfajba is sikert arathatna. Oké, lehet, hogy csak túl reagálom, mert Ida legjobb barátnőm.
-Ida ami illik hozzád az illik, ami nem nem-kezdett bele nem túl káprázatos beszédébe Gary- Az volt itt a gond, hogy nem hoztad a vad oldalad, nem mutattad meg, hogy te tényleg Rock énekesnő vagy. Igaz, hogy ki kell próbálni más műfajt, de én továbbra is csak azt tudom neked javasolni, hogy maradj a rock-nál. Amúgy meg is értem, hogy most nem sikerült 100% produkciót nyújtanod, hisz egyedül nehezebb felkészülni.
-Szerintem nagyon jó voltál Ida, nekem tetszik a hangod, és én csak is ezt tartom szem előtt ,nem kétség, hogy egyszer te egy kiváló rock énekesnő leszel-védte meg ideiglenes mentorálltját Alexandra- Ahogy, végig követtem az élő showkat messze ez tetszett a legjobban tőled!
-Ha önöknek is tetszett Ida dala, akkor nyúljanak telefonúkhoz az X-Factor után, és szavazzanak Idára, a képernyő alján megtalálhatják a kódokat! Ida Draper! -buzdította Dermot a TV nézőket, és mikro kijelentette Ida nevét, Ida lement a színpadról.
----*----
Janet jön 6.-ként.Marcus Ida után jött, aki meglepő módon két dalt hozott, jobban mondva összeboronálta a két dalt, a Superstition-t és Need You Tonight-ot. Azért is tetszett most ez a dal Marcustól, mert egy érdekes produkcióval állt elő, manapság ritka, ha két dalt összeboronálunk eggyé. Bár azért vannak biztosan olyanok, akik direkt ilyennel foglalkoznak. Utána Misha B következett Tainted Love-val. Be kell valljam, hogy most egy kicsit csalódtam Misha-ba. Nem tetszett a dal, és nem sikerült megfelelően teljesítenie ebben a dalban. Bár ezt a mentorok nem vették észre, de én igen. Most Janet jön,úgy tudom Every Breath You Take-kel jön elő.

 
Meglepődtem, hogy Janetnél is mekkora nagy felfordulás van .Mind a három lány elment egy kicsit meglátogatni a szülő városát, és amit láttam felejthetetlen volt. Mindenki úgy szurkol, nekik, ahogy lehet. Plakátokat, rajzokat, kampányokat tettek ki. Őrület van mind a 3 városban. Ami a dalt illeti nekem nagyon tetszett Janetől, nagyon jó dalt választott. Annyira szerettem Janetet hallgatni, hogy az valami elképesztő. A továbbiakba Frankie elénekelte Should I Stay or Should I Go?, ami megint nem jött be, szóval hát akárhogy is Frankievel nem tudok megbarátkozni. Utána Kitty Brucknell jött, Sweed Dreams-ot. Most Kittytől tetszett a dal, valamiről szólt az ő szemszögéből is, szerintem honlap biztosnak tudhatja magát a következő élő showba. Nem sokkal később jöttek a már új névvel elhíresült Rhytmix, amit átkereszteltek Little Mix-re.

 
Nagyon tetszett a szám, mondhatni imádom ezt a dalt, és nagyon jól el is énekelték a lányok ezt a dalt. Fantasztikus volt szerintem.
Craig maradt utolsónak, és ahogy jó gondoltam, hogy ő még Halloween ellenére is hozza szerény énjét. Set Fire to the Rain-t énekelte el, és meg kell mondani, hogy szépen és tisztán. Nagyon szeretem Craiget, vagy is úgy mindenét, magát az embert, és az hangját .Szóval annak ellenére, hogy a külsejével nem tud hódítani annak ellenére belül egy nagyszerű ember lakozik. Nem sokkal később Dermot megnyitotta a szavazást, és így most már csak reménykedni tudtam benne, hogy Idára érkezik elegendő szavazat.