Nelson főtér

Nelson főtér

Dorothee

Miután kijutottunk a X-Factor székházából amiről már a nézők és a rajongók is elvándoroltak itt volt az ideje,hogy haza induljunk.Janet korában elindult a családjával együtt ezért Idával majdnem,hogy mi hagytuk el utolsónak az X-Factor épületet.Persze a mentorok és egyéb dolgozók ott maradtak.Inkább úgy mondom,hogy mi voltunk az utolsó versenyzők.Viszont nem csak mi voltunk az egyetlen hírességek akik utoljára jöttek ki.Ahogy mentünk az utcán Idával szótlanul hirtelen megállt előttünk egy luxus autó aminek el voltak sötétítve ablakai.Ezer közül is felismertem ezt az autót.Hirtelen automatikusan lehúzódott az ablak az első anyós ülésnél amibe Zayn kezdett feltűnni egy fekete napszemcsibe.
-Elvigyük a hölgyeket?-tolta le egy kicsit napszemüvegét Zayn.
-Idióta!-verte fejbe táskájával Ida Zaynt.
-Hajaj ezt Ida csinálta veled?-szólt a vezető ülésről Harry.
-Ennyire hálátlannak lenni,hogy felajánljuk a segítséget?-hallatszott Louis hangja a hátsó oldalról.
-Szerintem nyugodtan mehetsz tovább Harry!A táska csapkodás nemet jelent-fordult Zayn Harryhez.
-Várjatok!Menni szeretnénk!-állítottam le a fiúkat.
-Hoppá!-kurjantott fel Harry.
-Nem fogok öt idióta segítségből kérni-makacskodott Ida karba font kézzel.
-Dorothee menni szeretne!Te nyugodtan gyalogolhatsz is-állapította meg Harry.
-Ida,ne makacskodj-szóltam Idára mintha az anyja lennék.
-Igen,ne ellenkezz az anyukáddal-poénkodott Louis.
-Ha most beszállok,békén hagytok?-nézett végig a fiúkon és rajtam.
-Igen-szóltunk egyszerre majd Ida feladóan nyitotta a második ajtót ahol Niall és Louis ült.Én is bemerészkedtem volna mikor Ida beszállt de Harry leállított.
-A-a!Hátul van a te embered-fordult hátra Harry.
én értetlenül becsuktam Idáéknak az ajtót majd az utolsó ajtót kinyitottam ahol az a bizonyos ember volt akit Harry említett.
-Szia-nézett rám Liam bájos tekintetével.
-Szia-ültem be a kényelmes ülésbe és bezártam magam után az ajtót.
Egy kicsit zavarban éreztem magam de nem kéne hisz már ezerszer voltam Liammel kettesbe de sose találom a megfelelő témát.
-Fantasztikus voltál!-dicsért meg Liam aki azóta bámult amióta beültem a kocsiba.
Fura volt még mindig az,hogy néznek engem de már kezdem megszokni,főleg Liamtől.Becsatoltam magam mi közbe elindult a kocsi.
-Köszi!De ezt csak úgy mondod biztosan-böktem ki nehezen hisz még is rajtam kívül ott voltak 15-en akiknek szint úgy volt tehetségük.
-Nem csak úgy mondom,komolyan gondolom-válaszolta Liam gyengéd hangon-Figyelj!Bár te voltál az első!Ezért nem rögtön alkottam véleményt,hogy ki volt a legjobb az este folyamán!De a végén is úgy gondoltam,hogy te voltál a legjobb!
-Köszönöm a bókot-söpörtem ki arcomból a bele logó tincsemet.
-Apropó ti,hogy álltok a dallal?Mondtad,hogy belekezdtetek és,hogy videoklipet is terveztek.
-Ami azt illeti jó halad!Remélem,hogy lesz olyan nagy sikerre mint a What Makes You Beautifulnak-mondta Liam és egy kis mosoly szegődött az arcára.Az enyém viszont több volt mint mosoly egy kis nevetés is kijött belőlem.
-Hogy lehet egy dalnak ilyen hosszú címet adni?-fogtam a számhoz a kezemet,ne lássa Liam,hogy még mindig nevettek.
-Azért mert,a rövideket már lefoglalták-érvelt Liam.
Próbáltam vissza tartani a nevető görcsömet ezért kuncogások jöttek ki belőlem.
-Hé,Dorothee!-szólt az első ülésből Harry-Király voltál ma este!
-Köszi Harry!És köszönjük,hogy eljöttetek-válaszoltam egy mosolyt az arcomra és a nevetést eltüntetni.
-Ez csak természetes-legyintett szerényen Louis.
-Nálatok az a természetes ha disznóólat csináltok a lakásotokból-szólt gúnyosan Ida.
-Ida ha tovább gúnyolódsz itt helyben kidobunk a kocsiból-tette föl a szabályokat Harry.
-Ráadásul még sort nem adsz rá,hogy meghallgasd az új viccemet ami biztos elnyeri a tetszésedet-magyarázta Louis majd megköszörülte torkát és belekezdett-Mit csinál a  fog orvos ha kifogy a betegekből?
-Behív az állatkertből egy gömb halat hol ott nincs is foga a halnak!Ha-Ha!Nagyon vicces-tapsolt színlelve Ida majd visszatért a régi önmagába-Hallottam már ezt a viccet!Találj ki jobbat!
-Mondtam,hogy ne az internetről leseges-oktatta ki Niall Louis-Ami egyelő azzal,hogy még mindig vesztésre állsz 6:2-re!
-Látom nálatok mindig jó hangulat van-suttogtam oda Liamnek.
-Azért ez nem mindig igaz,legalábbis Adam jelenlétébe-súgott vissza Liam.
De nem hagyták,hogy válaszoljak mert Zayn oda szólt nekünk.
-Vég állomás a hölgyeknek!Ismétlem!Vég állomás a hölgyeknek-szólt gépiesen Zayn.
-Na végre!-nyitotta ki Ida,hogy minél előbb ki jusson a kocsiból.
-Hát akkor...-kapcsoltam ki magamat.
Liam viszont megragadta bal csuklómat.
-Holnap a Nelson főterénél pontba 11-kor-utasított Liam.
-Mi?-szűrtem ki a fogaim közül.
-Jó éjszakát-mosolygott rám.
Kezemet ajkai felé emelte és egészen addig ameddig nem súrolta ajkai a kezemet eszembe se jutott volna,hogy levegyem a kezem.De ijedségembe inkább kikaptam a kezemet.Liam egy kissé rémülten nézett rám ami engem most nem igazán izgatott.Gyorsan kisöpörtem a zavaró tincset a szemeim közül és kiszálltam a kocsiból.És udvariatlanul bezártam az ajtót,köszönés nélkül.Egy kicsit sokkos hatásba oda mentem Idához.
-Minden rendben?Mintha szellemet láttál volna-tanulmányozta az arcomat Ida.
-Persze semmi bajom-vágtam rá egyből közbe kézfejemet simogattam azon a helyen ahol Liam kezen akart csókolni.Mi ütött belé?Belém mi ütött?Na de nem tudtam volna komplikálni se ezt szituációt...még sose csókolt engem senki kezen ezért is inkább másokra szalasztom az alkalmat.Liam pedig az utolsó szók jogán annyira furcsán viselkedett.Annyira kedvesen viselkedik mostanában velem,vajon mi lelte őt?És mi lesz egyáltalán 11-kor a az Nelson térnél?Ezekkel a kérdésekkel ballagtam föl a lépcsőn.Zavarós volt...Liam részéről minden.
-----*-----
Itt álltam a Nelson főterénél tele emberrel.Liamnek alaposan átkellet volna gondolnia,hogy hova megyünk.mondjuk,az én navigáció képességem Londonnal szembe nem éppen a legerősebb ezért még olyan helyet is választott amit ismertem is,hogy merre van.Akár hiszitek akár nem de még Párizsba is eltudok tévedni.Igen ez az igazság.A belváros közepén lakok de ha a Párizs nyugati,keleti,déli részén lennék nem telne bele 2 percbe és eltévednék.Az északi részét még jól ismerem mivel kiskoromba még azon a részen laktunk.Mostanra belvárosba költöztünk egy szép kertes házba.Kicsi,takarozot,citromsárga,aranyos kis ház.Szép zöld fű,fák.Mese szép....ez egy új kezdet volt anyu részéről és az enyémről.Direkt egy kis házba költöztünk,ugyan is csak ketten lakunk benne.Amikor 3-an is voltunk akkor is emeletes házban laktunk,amit még gyerek fejjel ki ne imádna.Mostanra megelégszek egy ilyen kis takaros házzal ami minket illet.A szobám már közel sem olyan nagy mint kiskoromba de nem számít.A lényege elfér ami a szobámba van...nem egy baromi nagy ágyam van sokkal inkább az én méretemre való ágy.Rájöttem,hogy nem kell olyan nagy háznak lennie amibe lakunk,csak az a lényeg,hogy otthon érzed magad,amit otthonodnak nevezhetsz.És....amikor oda költöztünk,aznap otthonomnak nevezhettem valamit.Mikor még a régi lakásunkba éltünk nem tudtam semminek nevezni a lakás..Nem is vágytam oda haza 3.-os koromba ugyan is mindig arra jöttem,hogy anyu és apu veszekszik.Elegem lett a déli haza menetekből...minek menjek haza olyan korán?Hogy hallgassam,hogy tépi egymást anyu és apu?Ezért 8.-ig napközibe jártam,addig se kellett hallgatnom a marakodásukat.Általában a nagy részét a napközibe tanulással töltöttem de valamikor szerveztek programokat a napközisek amit csak nem utasíthattam vissza.Egy szökőkútnál ültem...kezdtem feladni a várakozást.megnéztem az órámat.Több mint fél órája elmúlt 11 de Liam sehol.Feladom.Kész.Be kell látnod Dorothee,hogy felültettek.Nem kell a bolondját járatni velem,lehet,hogy tényleg voltam olyan hiszékeny és bevettem ezt...és még csak meg se mondta,hogy miért?Gratulálok Dorothee!Ezt a nagy hiszeműséget....jegyezd meg!Ne hidjél az embereknek!Ráadásul pont most...ma eleve rossz hírre kellet ébrednem és emiatt folyton csak jár az agyam.Nem tudtam felfogni,hogy történhetett ez.Felálltam a szökőkúttól és már rohantam is volna haza mikor valaki a nevemet kiabálta.
-Dorothee!-Dorothee!-szólt a hátam mögül valaki és én azonnal hátra fordultam.
Egy napszemüveges ,sapkás srác szaladt elém és hangjából ítélve egyből tudtam ki az.Azonnal oda rohant hozzám.
-Te megörültél?Azt akarod,hogy az egész Nelson tér felfigyeljen rám?-szidtam le halkan Liamet.
-Hát ami azt illeti inkább rád mint rám-válaszolt vissza Liam egy kis mosollyal.
Én viszont most túlságosan is érzékeny voltam ahhoz,hogy a szemtelen vicceket is elhallgassam pláne most úgy,hogy jobbnak láttam ha hátra fordulok és folytatom amit elkezdtem.
-Dorothee,bocsánat-ment utánam mi közbe én hajthatatlan voltam.
-Liam-álltam meg előtte-Elráncigálsz engem ide a Nelson térre ahol vagy 100 ember van,ami nekem és neked se jó...aztán alig pihentem ki a nap fáradalmait már is itt kell teremnem,ráadásul fél órája itt várlak.-üvöltöttem teljes erőmből majd kar órámra mutattam-Fél órája!
-Dorothhe-kapta le a szemüvegét.
-Nem!Ilyenkor érzékeny vagyok,és ha érzékeny vagyok akkor felrobbanok a dühtől,úgyhogy javaslom,hogy vagy 2 méter távolságot tarts tőlem-osztottam ki jól Liamet-Ráadásul most Kellyvel kéne lennem de te miattad még azt is egy másik időpontra tettem....tudod mit Liam,nem érdekel mit akarsz tőlem,csak most...-ekkor már a sírás környékezett és már gördültek le a könnyeim-...most minden olyan rossz körülöttem.Mintha az Isten se akarná,hogy jól érezem magam Londonba.
-Dorothee,ha elmondanád miért is kaptál düh rohamot akkor meg is érteném-válaszolt Liam majd a Nelson szoborra vetett egy pillantást-Egyébként egy interjú miatt kellett elhúzni a megfelelő időpontot én se így terveztem hidd el!
-Értem én-törölgettem a szememet de egymás után gyűltek aztán folytak ki a szememből.
-Most már elmondod mi bánt téged?-nézett rám Liam aggódó arcával.
Tényleg azt lehetett leolvasni az ő arcáról,hogy aggódik értem.Én viszont inkább egy másik oldalba fordítottam az arcom,hogy ne találkozhassak Liam arcával.Liam viszont nem hagyta ennyibe a dolgot.Lágyan oda nyúlt a kezemhez majd megszorította azt.
-Dorothee!Velem megoszthatod-suttogta Liam.
Viszont én nem mertem elmondani neki....ahogy a múltamat se senkinek.De ez különösképpen nem kapcsolódik apuhoz szóval nem veszíthettek vele sokat ha most elmondom.Ráadásul vele különleges kapcsolatot ápoltam....ő volt akit annak idején védelmezőként tekintettem.
-A nagymamám...-csuklott el a hangom és Liam felé fordultam majd tekintetem összekulcsolt kezünkre szegődött-...a nagymamám meghalt este!
Na ez volt az a fájdalmas mondat.A nagyi egészen különleges volt,ő volt az aki vigyázott rám,mondhatni a védő angyalom volt.Nem egy hétköznapi nagymama.Amikor anyuba nem tudtam karolni mivel őt is a félelem vezette akkor nagyi mindig ott volt és akkor biztonságba érezhettük mind ketten magunkat.Éreztem ahogy forró könnyeim gördülnek le az arcomról de most már csak orrom hegyéhez tartottam szabad kezemet.Most nagy elment.Örökre.

Az X-Factor küszöbén(2.rész)

Na végre visszatértem,és alig várom,hogy megoszam veletek a 2.részt:)

Az X-Factor küszöbén

Ida

Na jó összegezünk!Itt trappolok idegesen a többi versenyző előtt mint egy fél bolond.Közbe egyre csak azon fáradozok belsőleg,hogy ne felejtsem el a dalszöveget.És a tetejében mindjárt én jövök Frankie Cocozza után.Egy szóval katasztrófa.Ma úgy gondoltam visszajövök egy rockos stílussal,hogy bebizonyítsam Kellynek,hogy még meg van az a bizonyos vad oldalam.És egy rockhoz elengedhetetlen egy menőbb és nem egy lányos ruha.Egy fekete lenge póló volt rajtam aminek a mellnél ki volt írva,hogy Sweet Kiss és egy szaggatót csöves nadrág.Ha kíváncsiak lennétek elárulom,hogy a The Show Must Go On-t fogom elénekelni rockos stílusba.Mivel ma angol és amerikai zenék közül kell választani ezért én úgy gondoltam,hogy valami hazaival fogok elő drukkolni míg Dorothee maradt az amerikainál.Igazából elég érdekes,hogy mind ketten férfi dalt választottunk de szerintem ez egyáltalán nem ciki.Sokan énekeltek már fel férfi dalokat is nők.Lehet,hogy nehezebb műfaj mintha női dalt választanánk mert,a férfiaknak mélyebb hangja és erőteljesebb mint a lányoké.De kockázat nélkül nincs nyereség.Janet mellettem ült.Ő milyen szerencsés....utolsónak jön,nem kell neki nagyon sokat fájdítania a fejét.És Dortohee?Hát ő most is be van zárakozzva,csak,hogy most az öltözőjébe.Ez a lány nagyon ideg tépő tud lenni,hogy nem mer még a versenyzők elé se merészkedni.Ráadásul a barát nője mindjárt jön és Dorothee hol a fenébe fog szurkolni a barát nőjének Idának?
-Most jöjjön a varázslatos Ida draper-kiáltott a fel Kelly a plazma TV-én keresztül.Egyszóval most oda kell fáradnom a színpad mögé.Nem is kellet több felálltam és Janet oda súgott nekem egy "sok szerencsét" című mondatott majd.Végig mentem zsebre tett kézzel a folyosón,hogy még véletlenül se vegyék észre,hogy akár bármikor össze eshetek.Mi közbe mentem végig a folyosón találkoztam az éppen nem rég szerepelt Frankie-vel akivel egy szót nem váltottunk mikor elhaladtunk egymás mellett.meg kell mondjam nekem nagyon un szimpatikus.Még csak a verseny elején vagyunk ő pedig úgy viselkedik mintha már olyan nagy valaki lenne.Jó énekes csak sajnos túlságosan is el van szállva magától.De nem mindenki tudja kezelni a hirtelen jött sztárságot emiatt nem hibáztatom.Már beérkeztem a színpad mögé és Judy egyből egy mikrofont nyomott a kezembe.A kis TV-n erősen látszott,hogy már a kisfilmem véget ért és már csak a rövid kis film maradt meg.Azonnal megnyílt előttem a fal és én gyors sebességgel lementem a lépcsőről.A közönség soraiból kerestem a One Directiont mert megígérték,hogy megfognak minket nézni.Egyelőre nem találtam őket de nem volt rá időm se hisz azonnal elindult a zene mikor kiértem a színpadra.
Empty spaces - what are we living for
Abandoned places - I guess we know the score
On and on, does anybody know what we are looking for...
Another hero, another mindless crime
Behind the curtain, in the pantomime
Hold the line, does anybody want to take it anymore
The show must go on,
The show must go on
Inside my heart is breaking
My make-up may be flaking
But my smile still stays on.
Whatever happens, I'll leave it all to chance
Another heartache, another failed romance
On and on, does anybody know what we are living for?
I guess I'm learning, I must be warmer now
I'll soon be turning, round the corner now
Outside the dawn is breaking
But inside in the dark I'm aching to be free
The show must go on
The show must go on
Inside my heart is breaking
My make-up may be flaking
But my smile still stays on
My soul is painted like the wings of butterflies
Fairytales of yesterday will grow but never die
I can fly - my friends
The show must go on
The show must go on
I'll face it with a grin
I'm never giving in
On - with the show -
I'll top the bill, I'll overkill
I have to find the will to carry on
On with the -
On with the show -
The show must go on...
Mikor befejeztem a dalt levegőért kapdostam.Minden erőmet bele adtam,hogy jó legyen és azt hiszem sikerült a mentoroknak is bebizonyítanom hisz állva tapsoltak nekem.Tulsia vissza ült a helyére.
-Ezt nevezzük rocknak-kiabálta felém Tulisa-Ezt!Mivel a rock nem csak arra való,hogy szét üvöltsük a bennünk lévő dühöt hanem arra is,hogy valami szépet alkossunk belőle!Gratulálok!
-Köszönöm szépen!-válaszoltam a mikrofonba.
-Hidd el jó úton haladsz!Igaz nehéz dalt választottál magadnak de mégis végig tudtad csinálni,most Kelly helyett is elmondom,hogy büszke vagyok rád-dicsért meg Gary aminek következtében még nagyobb mosoly terült el az arcomon.
-Ida nem bírom hangsúlyozni,hogy végre van egy olyan lány aki nem fél az igazi énjét felszínre hozni-felete Louis-Olyan természetes voltál és neked gyakrabban kéne rock zenét énekelni mertez neked nagyon jól állt!
-Köszönöm!-válaszoltam most mikrofon kísérete nélkül.
-Látod Ida!Megmondtam,hogy térjünk vissza a gyökerekhez és keressük meg benned az igazi Idát.Gary elmondta,hogy büszke rád de én kétszeresen is-magyarázta Kelly-Hidd el,hogy imádtunk és a közönség is!
-Köszönöm!-emeltem számhoz a mikrofont.Egy kicsit keresgéltem a nézők soraiba majd meg akadt a szemem a legfelső sorban ahol a fiúk integettek nekem.Csaltak is ki belőlem egy hatalmas mosolyt.
-Gratulálok Ida-jött felém Dermot-Mit gondolsz,szóba jöhet,hogy több ilyen rockos dalt fogsz hozni?
-Ha továbbjutok mindenképpen-válaszoltam Dermot mikrofonjába
-Jön egy feltörekvő rock énekesnő Ida Draper-mutatott rám Dermot majd lágyan meglökött és én már vettem az adást.Egyből lementem a színpadról,a lépcsőn és hála az istenek nem messze volt tőle egy szék ahova beeshetek.Azt hittem ott menten elfogok ájulni amit a mentorok mondtak.Alig bírtam a lábamon megmaradni.észrevettem,hogy jön valaki felém.Fekete szoknyába és szőke hullámos hajjal.Ez nem lehetett más mint az én jó barátnőm Dorothee.
-nagyon ügyes voltál-jött közelebb hozzám.
-Szóval néztél engem?-vontam fel a szemöldököm.
-Most ugratsz?-ráncolta össze a homlokát viccelődve-Ki hagynám a barátnőm elő adását!Na ne!
Ezzel a mondatával megölelt engem,most valamiért nem volt kedvem vitatkozni.Talán mert,már annyira elöntött a boldogság,hogy nincs kedvem senkivel csipkelődni vagy beszólni.

-----*-----

Már az élő adás végén járunk.Már csak egyetlen versenyző nem lépett még színpadra.Janet Devlin.Dorotheeval egy szinten izgultunk érte ha még én nem is hoztam nyilvánosságra.Janet a Fix Yout fogja előadni.Janetet még nem hallottam énekelni.De most végre megtudtam milyen a hangja.A hangja egy kislányos hangra emlékeztet engem de mégis hibátlanul énekelt.Janet egyértelműen lenyűgözte a mentorokat.Janet sietett le a színpadról.Mi Dorotheeval a színpad mögött vártuk őt.Nagyon meg is örült,hogy lát minket.
-Milyen voltam?-kérdezte izgatottan.
-Gyönyörű hangod van-felelte kedvesen Dorothee.
-Igen de neked mindig is ilyen kislányos hangod volt?-tettem föl az érdekes kérdésemet de azonnal vissza szívtam mikor Dorothee rám meresztette óriási barna szemeit-Semmi!
-Lányok!Gyertek!A 16 versenyzőnek fel kell még egyszer vonulnia a színpadra-jött oda hozzánk Misha B közölni a hírt.
-Akkor igyekezünk-szólt hozzá rögtön Dorothee majd vissza igyekeztünk ahol felléptünk elsőnek.Már az összes versenyző ott volt.Mivel 3 elektronikus fal van ezért most mi a bal oldalin fogunk bevonulni a színpadra.Középen a fiúk és a csapatok kategória ahol Jade is ott volt.
-Jöjjön a 16 döntős-kiáltott fel Dermot és azonnal megnyíltak a falak.Én megfogtam Janet kezét,Janet Dorotheeét,Dorothee pedig Mishaét és így vonultunk be a színpadra.Lementünk a lépcsőn  egyszerre a többiekkel.A fiúk és a csapatok hamar oda értek,mi pedig a 25 év felettiekkel együtt a fiúkhoz vonultunk mögöttünk pedig a csapatok voltak.
-Ez a bizonyos 16 versenyző akik eljutottak eddig-mutatott ránk a 16 versenyzőre Dermot.-De holnap csak 12 juthat tovább abba az élő showba ahol már önök döntenek a jövőjükről!Maguk a mentorok fogják kiválasztani,hogy kit juttatnak tovább az igazi versenybe.És ha még ez nem lenne elég színpadra fog lépni a tavalyi győztes Matt Cardle!Izgalmas műsorra számíthattunk!És,hogy ne unatkozzanak a műsor másik felébe is eljön hozzánk a Cee Lo Green!Fantasztikus adásnak nézünk elébe és ne feledjék jövő héten már önök döntenek a versenyzők sorsáról.Holnapi adásba találkozunk!

                                                                     

Egy kis szünet

Sziasztok olvasóim!

Nyilván meglep,hogy már vagy 4 napja nem írok amire indokom is van...nem az,hogy meguntam az írást vagy,hogy nincs ötletem....szó sincs.Épp ellenkezőleg.Annyira szeretnék írni csak hát Fortuna megakadályozott ebben mikor teli ötletekkel gazda vagyok.Ugyan is a gépem pillanatnyilag nem tud szolgáltatni és azon vannak az előre írott fejezetek ami a történethez kapcsolódik.Most is apukám laptopját használom és ezen keresztül üzennek.Most mondjátok meg,hogy mit gondolok erről a szituációról...azt,hogy fura érzés mert nekem nem laptop hanem az a hagyományos számítógépem van ami már hosszú éve meg van nekem.Azon tárolom a legfontosabb adatokat amik már 2006-tól vezethetők vissza.Ezért is rettegek attól,hogy valamikor végképp felmondja szolgálatot és oda lesz a maradék emlékem is és persze vele együtt az előre írott fejezeteim is....most is nagy nyomás van bennem hisz a történetemen is forog a kockázat....igaz megtudom írni újra akár most is de olyanra amit elsőnek írtam annak a közelébe se lenne.Remélem megértitek és én is nagyon örülnék ha minél előbb jó legyen a gépem aztán bombázzalak titeket a részekkel;)

Ilona