A mentorház(1.rész)

                                   A mentorház(1.rész)
                                               Dorothee

Alig hiszem el...néhány perc múlva Miami....oké most elmagyarázom.A mentorok kijelöltek egy közkedvelt helyet ahol megmérettetés lesz,ki is legyen a legjobb 16 között.Alaposan ki kell tennünk magunkért,már csak az a kérdés,hogy ki is lesz a mentorunk.Idával a megszabott repülőtérre igyekeztünk,egy kis utcán át vágtuk le az utat majd megláttuk London híres repülőterét a Heathrow-it.Nagyon izgultam,a repülést már megszoktam hisz eddigi életembe 2-szer ültem de az mindig is Londonba vezetett.Most viszont arra a 2 napra egyenesen Amerikába utazunk.Ez egy csodás helyszín és már ez sokat jelent,hogy oda megyünk...de nem lehet bármelyiküknek igazi ez az utazás.Valaki nem éppen a legjobb kedvébe fog hazamenni.Ettől félek én is.Bár örülnék ha a mentorok közül Tulisa lenne a mi emberünk viszont kicsi az esély,hogy a legjobb mentort kapjuk.Elgondolkoztam,hogy vajon melyik mentornak is lehetne bármi köze Miaminak.Miami?Louis Walshból nem igazán ítélném meg ő más helyre vinne minket...Tulisa és Kelly is szerintem egy ideálisabb helyet választanának vagyis az egyetlen mentor...Gary?Talán ő tőle és Kellytől félek a legjobban.Szigorú mentoroknak tűnnek ezért is félek,ha most Garyt vagy Kellyt kapom ott nem elég jónak lenni....a legjobbnak kell ott lenni.Tulisa és Louis azok a kedvesebb és gyengédebb fajták,jobb lenne ha ők kettejük közül lenne valaki a mentorom.Hirtelen megszólalt a telefonom.Megnéztem a kijelzőt amin egy bizonyos illetőnek a neve volt.Gyorsan felkaptam,alig várom,hogy elmeséljem neki.
-Szia Anya!-köszöntem vidáman a telefonba mi közbe Ida hirtelen fel pattintotta fejét velem szembe.Nem is csoda úgy 1 hete beszéltem anyuval utoljára mielőtt mentünk volna farmra.
-Szia kicsim!Arról szeretnék érdeklődni milyen volt a farm-szólt bele bársonyos hangjával a telefonba.
-Nagyon klassz volt,ha látad volna azt a sok állatot-nevettem el a végét majd kijavítottam a mondatát-És néhány óra múlva kérdőjelezd meg milyen Miami!
-Miami?-értetlenkedett a telefon túlsó végén anyu.
-Igen,ott fogunk találkozni a mentorunkkal,és ott dől el ki jut be a lány kategóriából a legjobb 16-ba de nem lesz vészes csak erre és a holnapi napra leszünk ott-magyaráztam el a tényeket anyunak.
-Jaj kincsem vigyázzál nagyon magadra és légy ügyes-oktatott ki anyu.Igen tipikus anya de szeretni való.
-Az leszek!Te hogy vagy?-kíváncsiskodtam.
-Ohh ne is mondd,kész káosz van itthon,ruhák,szemetek a földön,azt se tudom,hogy hova fordítsam a fejem-panaszkodott anyu.
-Amint haza érek...-de nem tudtam befejezni a mondatomat mert,anyu leállított.
-Te most törődj a karriereddel,anyu kézbe tartja az itthoni ügyeket-hárított el engem anyu.
Mi Idával beértünk a reptérhez és bementünk a csarnokba.
-És mondd,apu?-szóltam félénken a telefonba.Féltem ezt a kérdést feltenni.
-Nyugi!Ő sem háborgat és nem is fog!Képzeld azt hallottam,hogy felszedett már magának egy fiatal és gazdag libát-mesélte el az otthoni fejleményeket anyu.Bár mikor anyu elárulta,hogy apu már új barátnőt talált magának egy kicsit elszomorodtam.Jobban kellet ezek szerint apuba csalódnom.Nem elég,hogy anyuval már 2 éve elvált de még azóta is zaklat minket.
-Nehéz időszak vár rá ezek szerint-válaszoltam nehezen a telefonba.
-Ráadásul a pénze is rámegy,ahogy ismerem apádat az összes kölcsönkért pénzt piára fogja elkölteni-szólt keményen a kagylóba anyu.
Közbe Ida hozzám fordult.
-Szerintem jobb lenne ha ezt a családi beszélgetést letárgyalnátok mert,nem soká oda érünk a lányokhoz-szólt a mellettem Ida.
-Anyu!Most le kell raknom!Amint tudok felhívlak!-szóltam a vonal túlsó végére.
-Rendben!Vigyázz magadra!Szeretlek!-mondta az utolsó szavak jogán anyu.
-Én is téged!Szia!-köszöntem el tőle majd kinyomtam a telefonomat és vissza tettem a táskámba.
-Figyu én nem tudom,hogy mi történt a családod közt de meggyőződésem,hogy apukád a szíve mélyén egy jó ember-magyarázta nekem Ida aki mit sem tudott arról,hogy mi történt velem a múltba.Ida nem értette meg,hogy apu amit mennyi mindent kellet átélnem.Csupa rosszat.Ez nem egy gyerekkor volt.Ebbe a 2 évbe mióta nem a családunk része azóta van nyugalom.Viszont apu ebbe a 2 évbe meglátogatott minket,és Általában ugrott a jó kedv.És megint mintha visszatértünk volna az utóbbi évekhez olyan volt a látogatása.Én mindig is arra jutottam,hogy apu csak élvezetből jött,hogy idegesítsen minket.És biztos a következő évekbe is csak azért fog eljönni látogatóba,hogy zaklasson minket.Pedig anyuval minden erőnkkel azon vagyunk,hogy töröljük végre a múltat.De apu közre játszik egy folytában.Bár lenne egy hely ahol nem zavarna apu és ezért a múltat is lezárt ügynek tekintenénk.Idával megérkeztünk a lányokhoz.Rajtunk kívül mindenki ott volt a felszálló pályánál.Kedvesen köszöntek nekünk,mi is vissza köszöntünk nekik.és egyesével megölelgettük egymást.Utolsóként Janettel öleltük meg egymást majd ahelyett,hogy tova mentem volna szembe maradtam vele.
-Izgulsz?-kérdeztem mosolyogva Janettől.
-Nem is tudod menyire.És te?-kérdezte izgatottan Janet.
-Egy kicsit idegesen de ez lesz nekem a 3. felszállásom bár most nem London az úti cél-nevettem el magam a végén.
Tényleg eddig Londonba mentem el mind a két alkalommal most meg Londonból megyek egyesen Miamiba.
Szóltak,hogy a repülőgép hamarosan indulásra kész ezért szálljunk föl a gépre.
Mind a 8-an felmentünk a Miamiba vezető gépre.Voltak egy kevesen,úgy 10-en de szerintem direkt nekünk bérelték ki a gépet.
                                                     -----*-----
Ma rég a fellegekbe voltunk.Úgy déli 11-re járhatott az idő.úgy 6-ra érkeztünk meg a repülőtérre.Mivel én nem szerettem volna az ablak felőli üléshez menni ezért Ida ült oda én meg mellé.Igazából féltem kinézni a repülőből,nagyon félelmetes szerintem mikor vagy 800 km-re vagyunk fent a magasba és alattunk az Atlanti óceán.Az Atlanti-óceán sok mindent rejt a mélyén.Emlékezzünk vissza a Titanicra ami első útján jéghegynek ütközött és elsüllyedt 1912-be.Jövőre ünnepli a 100.évfordulóját.Vagy emlékezünk vissza a tömérdek repülőre amik rendszer hibákból adódóan ebbe az óceánba süllyedtek el.Úgy emlékszem,hogy még Ida babrált a telefonjával majd minden sötétségbe merült.Igen elaludtam.Úgy másfél óra múlva pedig valaki vállamat rángatta.
-Dorothee!-Kelj fel!-ráncigálta vállam a bizonyos illető akiről már tudtam ki is az.
-Miamiba vagyunk?-kérdeztem lelketlenül.
-Igen!-kurjantott fel majd én is azonnal felkaptam a fejem.
-Miami repterén vagyunk-válaszolt egy hang a másik oldalamnál majd felfedeztem,hogy Janet áll a bőröndjével kezébe előttem.
Én gyorsan felálltam és a csomagtartóba ami fölöttem volt belenyúltam.Egy kicsit tapogattam,hogy hol lehet majd kis idő után rátaláltam bőröndömre és egyből kiszedtem a meleg helyéről.Ida is kiszedte hátizsákját és a repülőből kiszálltunk.A vas lépcsőkön szinte hallatszott minden egyes léptünk amit megtettünk rajta.Majd leértünk és a lányokkal elindultunk a reptérről.El sem hiszem,hogy valóba megérkeztünk Amerikába.De-De.Ugyanis amint kiértünk a reptérről pálma fák és felhő karcolok fogadtak minket,nem utolsó sorba egy nyári nap sütés ami megszokott Szeptemberbe itt.Nálunk viszont már ilyenkor úgy szoktuk ezt az időt nevezni,hogy a vénasszonyok nyara.Ida feltette napszemüvegét,látszik,hogy készült a meleg napsütéses időre.Hamarosan megérkezett egy limuzinhoz hasonló jármű amin az X-Factor logója szerepelt.
-Ne már!Még limot is küldenek értünk?-olvadozott a mellettem lévő Amelia.
Hát Ameliához hasonlóan én is így reagáltam.Nem elég,hogy a napfényes Miamiba hoznak el minket de még limuzint is küldenek nekünk.Azt hiszem ez életem legszebb napja.A lányok sorba beszálltak a limoba.Mi szembe ültünk a másik négy lánnyal,mellettem ült Ida és Janet,mellénk befért Amelia,pontosabban szólva Ida mellet ült.
-Alig hiszem el!Én ilyenekről még csak álmodni mertem-áradozott egy barna hajú leányzó,azt hiszem Holly volt a neve.
-Hé!Ismerkedjünk meg ha már így együtt vagyunk-tanácsolta az ötletet egy másik ismeretlen lány akinek szép,világos szőke haja volt.-Az én nevem Melanie McCabe!
-Az én nevem Misha B!-mutatkozott be a mellette ülő lány.Ő rá emlékeztem,és nem azért mert,érdekes haj viselete van hanem hallottam már a hangját és szerintem eszméletlen jó.
-A nevem Amelia Lily!-mutatkozott be Ida mellett lévő Amelia.Nem is tudom honnan emlékeztem rá,talán az érdekes haj színe véget.Jogos,hogy  mégis megmaradt még az elmébe a neve is.
-Én Sophie Habibes vagyok-mutatkozott be a velem szembe ülő,különösen kék szemű lány.
-Én Dorothee Schleret vagyok!-mutatkoztam be,és kezemet mellkasomra helyeztem.
-Ida Draper-válaszolt egyszerűen mellettem Ida.
-Holy Repton vagyok-mutatkozott be Melanie mellett ülő lány.És igazam lett vele kapcsolatba.Tényleg Hollynak hívták.
-Én meg Janet Devlin-mutatkozott be legutolsóként Janet.
Az út során sok mindenről csevegtünk a lányokkal.Többek közt,hogy ki is lesz a mentorunk.Mint ahogy én is ők is Garyre tippeltek,őt képzelik el olyan típusnak aki Miamiba vihet el 8 leányt.Bár én remélem,hogy más lesz az illető.Egy egész különleges helyen parkolt le a limuzin.Amelia izgatottan kinyitotta az ajtót és kiszállt a limoból majd szembesült a látvánnyal.Miután Ida is kiszállt én is kiszálltam majd mind elképedtünk.Egy kikötőn kötöttünk ki ami folyosóhoz hasonlított és egy villához vezetett minket.Mi közbe végig sétáltunk a fehérre festett hídon addig körbe-körbe végig méregettük a kikötőt amik hajókkal voltak tele.És a folyó aminek horizontjáig se lehetett ellátni. Ámulatba ejtő.Mikor oda értünk a villához szembesülnünk kellet a mentorral.Rövid időn belül az üveg ajtót kinyitotta a bizonyos személy.Én elképedtem.Nem gondoltam volna,hogy pont ő.Ő rá számítottam legkevésbé.Nem is tudom,hogy most örüljek vagy sírjak amiért őt kaptuk mint mentor.