Az igazság

Az igazság

Dorothee

Egy kertbe találtam magam.Megegyezik a 10 éves korom béli kertre mikor homokozó volt nálunk és egész nap csak ott játszottam.Mivel nem voltak barátaim és,gyerek fejjel ha megszeretünk valamit arról nehéz leszokni.Én a homokozással voltam így....10 éves létemre mindig is imádtam homokozni.Most is épp ezt tevékenykedtem.Ki akartam pingálni egy virágot,persze ne úgy értsétek,hogy állva hanem a homokba kimetszem a vonalait.Mikor kész lettem éppen apu jött a kocsijával és leállt a betonos részen.Azonnal oda kiáltottam neki.
-Apu!Apu!Nézd!Milyen virágot csináltam!-ugrándoztam szinte kis túlbuzgó voltam,a mutató ujjamat a kidolgozott virágomra tettem.
Apu viszont csak egyszerűen elment mellettem én követtem egyenesen a fejemmel.Nem értettem,hogy mi baja....még egy szót se bökött hanem a hátsó bejárati ajtón bement ami a konyhához vezet.Kiakartam deríteni mi ez az egész.Oda mentem a hátsó ajtóhoz és fülemet rá tapasztottam,hogy halljam anyuval a beszélgetésüket.
-Képzeld drágám,Dorothee főszerepet játszik a Hamupipőke színdarabban az osztályával-újságolta el a nagy hírt anyu.
-Mit számít?Nem hogy ment volna az elit iskolába...ott aztán...-szólt lenézően apu de anyu megállította a következő mondatánál.
-Morris,azt hiszem,hogy ezt már egyszer megbeszéltük!Dorotheenak gyerek kor kell nem katonai kiképzés-állt ki mellém anyu majd egyik is szünet után újra megszólalt-Te megint ittál!
-Jaj már megint a képzeleted szüleményei játszanak veled-szidta le apu anyut.
-Morris azt ígérted,hogy nem iszol ehhez képest 2 napnál nem bírtad tovább-emelte föl a hangját anyu.
-Te ne beszélj velem ilyen hangnembe-figyelmez tette apu.
-Mondd csak neked ennyit ér a családod?És Dorothee?-tette föl a fontos kérdéseket anyu.
-Do....inkább fiam lett volna az legalább hallgatott volna szép szórra nem úgy mint ez az elvadult lány aki,követi anya utasításait és egy mihaszna iskolába jár-magyarázta apu könyörtelenül anyunak.Én pedig nem hittem el a szavait.Akkoriba még azt se tudtam,hogy apu minek van ezzel,hogy járjak egy elit iskolába.De aztán rájöttem...hogy ebbe is dicsőséget arasson,hogy aztán eldicsekedjen azzal,hogy milyen
tökéletes gyereket nevelt hol ott egy gyereket se akart magának.Kiskoromba még fel se tudtam igazán fogni amiket annak idején apukám mondott....mostanra megértettem felnőtt fejjel,hogy apu akarta magának a legjobbat nem nekünk.Neki tökéletesnek kellet lennie bármit tesz....köztük az is,hogy alkoholt bőven fogyasztott az elmúlt idők során.De akkor is ő neki tökéletesnek kellett lennie,akármit is csinál.
Az emlékeimből Ida ébresztett föl,ugyanis Ida a pártomat fogta.
-Nem igazán szeret az apjáról beszélni-válaszolt egyhangúan Ida Liam kérdésére.
-És miért nem?-vonta kérdőre Niall.
Én viszont nem bírtam tovább ezeket a faggatásokat az apámról.Nem bírtam apuról még egy szót se nyikani.Elsüllyednék szégyenembe ha ki tudódna ez,rám is rossz fényt vetne.És ő az úgynevezett apám.Egy hirtelen döntésből felálltam és kirohantam a kávézó melletti padra.Ott
próbáltam kiengedni magamból azokat gyötrelmeket amiket át kellett élnem,amik újból előbúgtak a kérdések hallatán.

                                                Liam

Dorothee hirtelenségibe kirohant.Nem tudom mi lelte ami ennyire megriasztotta őt.Én utána akartam menni de Ida utánam szólt mielőtt utána
indultam volna.
-Liam ne!-szólt vissza Ida hozzám majd Idához fordultam-Jobb ha egyedül hagyod!Majd én elmesélem!
Én vissza ültem helyemre és kíváncsian hallgattuk Ida információit,hogy mit is tud erről a dologról.Ida belekortyolt a kávéjába majd végig mért minket majd utána az üveg kirakaton keresztül kinézett a padon heverésző Dorotheera.
-Dorthee szülei elváltak-hajolt közelebb hozzánk Ida lágy hangon-nekem se mesélt soha arról,hogy mi történt a családjába de.....nem szeret a múltjáról se beszélni,főleg nem az apjáról.Hidjétek nálam is így reagált mikor rákérdeztem annak idején az apjára.
Ekkor szó mi szó elszégyelltem magam.Hisz még is én emlegettem föl a témát....és most gratulálhatok magamnak ugyanis sikerült lehervasztanom Dorotheet.Ami azt illeti nekem se mesélt a családjáról,mindig kibúvót kereset,hogy ne meséljen róla.És valami komoly dolog történhetett ezek szerint a múltjába ha még Idának se merte elmondani.Szívesen faggatnám most Dorotheet de csak annyit érnék el vele,hogy megutáljon.Meg amúgy is ez nem az én dolgom,csak érdekel még is mi van Dorotheeval hisz....nagyon kedvelem és érdekel,hogy mi van vele.
-Így már érthető-válaszolt kezével babrálva Louis.-Én nekem se volt valami jó érzés mikor az apu és anyu elváltak,de szerintem itt komolyabb dolog is rejtőzik.
-Jól látod-sóhajtott föl Ida-Nekem se mesél semmit a múltjáról csupán annyit,hogy milyen volt az iskola,hogy miket tevékenykedett de különösebben nem beszélt róla.
-Dorothee hova tűnt?-jött elő a mi szívtiprónk aki ideáig enyelgett legújabb ismerősével,vagyis inkább kiszemeltjével.
-Kint kesereg egy padon-válaszolt Zayn.
-Mi történt?-ült le helyére egy pohár banán turmixszal.
-Az én hibám,én hoztam fel az apját-vallottam be Harrynek az igazat.Harry viszont értetlenül nézett rám ami azt jelenti,hogy nem érti miről beszélek.Éppen megakartam szólalni mikor valami sikoltozásokat hallottunk.Kinéztünk kirakatból és ekkor láttuk,hogy a másodperceken belül feltöltötték az üres utcát a rajongóink.Voltak olyan vakmerőek is,hogy kinyitották az ajtót és egyből nekünk iramodtak.
-Majd később találkozunk!Sok szerencsét hozzájuk!-kapta föl táskáját Ida és elvegyült a tömegbe aki történetesen miattunk jöttek ide.A fiúkkal igyekeztünk  minél előbb lecsilapitani a lányokat és gyorsan letudni az autogram osztást.Viszont legbelül aggódtam Dorotheert.Szeretném tisztázni a dolgokat amit jelen pillanatba szinte lehetetlenségnek tűnt.

                                       Dorothee

arra eszméletem föl mély gondolkodásomból,hogy sikításokat hallottam az egyik utcából majd megpillantottam a lány hadsereget mai egyet jelenthetett.A fiúkat kiszemelték és én igyekeztem mihamarabb eltűnni a kávézótól,hogy aztán nehogy agyon taposnak legrosszabb esetbe.Most egy kis utcán haladtam végig amik üvöltöttek arról,hogy igen edz London egyik utcája.Szép kiengyensúlyozot házak,a fákat kerítés védte meg.Lassan sétálgattam ezen az utcán majd feleszméleltem valamire.
-Dorothee!-kiáltotta egy hang a hátam mögül,gyorsan hátra fordultam és megláttam a rohanó Idát aki vészesen közeledett felém.
-Huh ne tud meg milyen sok lány termet ott hirtelenségibe-tette térdére kezeit és ezeket a mondatokat nehezen de kitudta ejteni.
-Egyáltalán honnan tudták meg,hogy itt vagyunk?-tettem a csípőmre a kezeimet.
-Honnan tudjam?Biztos egy rajongó meglátta őket és küldte rájuk a többit is-válaszolt lekezelően Ida majd egyből elgyengült az arca.-Bocs,hogy kiabáltam veled én...
-Semmi baj,én is ilyen hangulatú lennék ha át kellet volna vágnom egy fanatikus csordán-csaltam egy kis mosolyt majd észrevettük,hogy egy
lány utánunk rohan.nem lehetett úgy 15 évesnél több.Lehetett még azt is feltételezni,hogy ő is One direction rajongó volt és megkérdezi tőlünk,hogy mit csináltunk a fiúkkal.
-Sziasztok!-köszönt illedelmesen a lány.
-Szia-köszöntem udvariasan a lánynak ami Idáról kevésbé mondható el.
-Bocs de nem fogjuk kiszivárogtatni,hogy miről beszéltünk a fiúkkal-szólt lenézően Ida.
-Nem én...-ekkor a táskájába túrt és kiszedett egy tollat és egy papír cetlit-...én tőletek szeretnék autogramot kérni!
Ida összehúzta szemeit én meg széles mosollyal fogadtam a meglepő kijelentést.Ida szó nélkül elvette a lánytól a tollat és a papírt és aláírta azt
-Oda írnátok,hogy Jasminek?-kérdezte barátságos hangon.
-Tudjátok láttalak titeket az X-factorba és lenyűgözőek vagytok!Főleg te Dorothee!Nagyon nagy rajongótok vagyok!-magyarázta izgatottan a lány.
Ohh ez megtisztelő!-nyújtotta át nekem Ida a papírt és a tollat ezzel a mondattal.
-Amint megtudtam,hogy veletek vannak a fiúk nyomba oda siettem csak,hogy kérjek tőletek autogrammot-mesélte büszkén.
-Nem is tudom,hogy mit mondhatnánk-szóltam zavartan és átadtam a lánynak aki csak gyönyörködni tudott az aláírásba.
-Nem kell mondani semmit....köszönöm-válaszolta még mindig elképedt arccal a lány majd elindult ahonnan először elő bukkant.
-Sziasztok!-fordult hátra még ezzel a mondattal a rajongónk mi meg egy integetéssel búcsúztunk el tőle.
-Látod Dorothee!-karolt belém Ida-Ez vár minden pop sztárra!Úgyhogy kezdjed szokni a feltűnést!
Én még mindig nem hittem el ami történt.Ez a lány csak is azért jött hozzánk,hogy autogramot kérjen tőlünk hol ott még mi csak a legjobb 16-ot éltük meg?Ráadásul ott volt a híres One direction és még is minket választott...ebből látszik,hogy nem az a lényeg,hogy mekkora nagy fanatikusok vagyunk egy sztár iránt hanem,hogy már a kezdetektől követed az életét,és egész végig ott fog állni melletted,ha még összekaparsz vagy 100 rajongó tábort.