Az X-Factor küszöbén(1.rész)

Az X-factor küszöbén

Dorothee

Na jó,ha ennél jobban nem lehetne izgulni akkor én hivatalosan is áttöröm a határt ugyanis most akkora nagy feszültség van bennem,hogy talán ez nem emberi.Tenyerem már végig lett izzadva hát még akkor mi van a frissen szabót ruhámmal....toporogtam.És ha az agyam nem állítana le engem akkor most szét kiabálnám magam.De most nem lehet.Most nem.Nyugi,Dorothee!Volt ennél rosszabb is!Csak hunyd le a szemed és koncentrálj!Fokozatosan szívd be a levegőt az orrodon majd fújd ki a szádon.Csak nyugi!Ahogy nyugtattam magamat kezeimet arcom felé ráztam már még csak azért is,hogy elmúljon az izzadságom  ha más hasznot nem is hoz.Közel 1 hete volt Adam születésnapja.Idával nem sokáig maradtunk ott,és a fiúk is tanácsolták,hogy menjünk el míg Adam kiontja bánatát nekik majd jó leszidja őket.Megint belevágtunk a nehéz időszakokba vagyis a próbákba.Ráadásul vészesen közeledett az 1.élő show ahol megfogják választani a mentorok ki is fog velük jönni a tényleges élő showba ahol már lehet szavazni is.És most itt vagyok....itt az X-Factor épületébe ahol élő közvetítések fognak  lezajlani pár hónap alatt és ha még csak egybe de én is szerepelni fogok.Ráadásul élőbe...egész Nagy-Britannia előtt....7 óra van ami egyelő azzal,hogy kezdődött az élő show.Már hallottam Dermot-ot aki köszöntötte az embereket.Ami nem jót jelent...nem azért mert,köszönt Dermot hanem mert ki fog elsőnek fellépni?Hát persze,hogy én!A mellék helyiségbe voltam azon belül egy elzárt wc-be...egyedül voltam és csak ez számított.Emberek között sose jó kiadni,hogy valójában mennyi feszültség keletkezik benned.Főleg verseny társakkal szemben....tudnák,hogy mi a gyenge pontod,hogy mennyire félsz a fellépéstől.Mindenki igyekszik véka alá toborozni a benne rejlő izgalmát ahogy én is.Épp ezért választottam pont a mellék helyiséget mert,nagy való színűséggel nem vesznek észre.Egy ajtó csapódást hallottam...könyörgöm miért nem lehetek egyedül?Lépteket hallottam.
-Dorothee!-szólalt meg egy ismerős hang akinek visszhangja játszadozott a mosdóba.Ez csak is Ida lehetett.
-Biztos,hogy itt van?-kérdőjelezte Ida egy ismeretlen személytől.
-Várj!-szólalt meg a másik illető akiről ismét nem kellet sokat tanakodnom,hogy ki lehet az.Janet is jött...hát ez csodás.Az embernek nem hagynak egy csöppnyi nyugalmat sem.Néhány perc múlva én jövök és nem adhatom ki a teljes feszültségemet.A hangokból ítélve Janet letérdelt és nem kellet sokat tanakodnia azon,hogy melyik kabinba lehettek.
-Meg van!-kiáltott föl Janet.
-Na végre!-kiáltott fel diadalmasan Ida-Dorothee hogy vagy?
-J-jól vagyok!Szuperül!-vágtam rá azonnal kérdésére.
-Akkor gyere,nem soká te jössz!-siettettet Janet.
-De nem hiszem,hogy képes lennék kiállni a színpadra...-próbáltam gyengéden közölni velük-...se testileg,se lelkileg!
-Ez most komoly?Te becsavarodtál!-emelte föl a hangját Ida.
-Ida állj le!-nyugtatta Janet.
-Dorothee!Végre itt a nagy pillanat,hogy megmutasd a világnak mit tudsz.Képes lennél elhajítani ezt?-szólt hozzám gyengéd hangon Janet.-Itt vagy!Már nem léphetsz vissza!
-Tudom....de a félelem túl szárnyal-vallottam be a rút igazságot.
-Na és szerinted kit nem aki ebbe az épületbe van?-kíváncsiskodott tovább Janet.
-Figyelj Dorothee!Tedd meg értem!-kérlelte Ida kifejezetten gyengéd hangon és közelebb jött-Tedd meg Janetért!Tedd meg Kellyért!Tedd meg anyukádért-a végét már egészen halkan mondta majd ezt suttogta-Tedd meg a One Directionért!
Ahogy Ida elsorolta a hozzám közel álló személyeket rájöttem,hogy igaza van.Ha másért nem de ő miattuk meg kell csinálnom.Ne magamra gondoljak hanem másokra...tartozom nekik ennyivel.Szótlanul kinyitam az ajtót és szembe találtam magam két barát nőmmel.A lázadó de most nagyon nyugalmas Idával és az akkoriba ismert szőke Janet aki vörösre váltott a nem régen.
-Készen állok-jelentettem ki határozottan majd áttörtem magukon rajtuk.
-Igen!-kiáltott föl Ida.
Határozott léptekkel elindultam a folyosón.Magassarkú cipőm megcsappantak mihelyst földre értek majd felemelkedtek,majd újra le és újra megszólalt a kopogás szó.Ruhám az éj boltnál is feketébb és sötétebb árnyalatú,egybe részes ruha.Hajam göndör fürtökbe vándorolt mikor összeütköztek a fodrász kezével,amit begöndörítése után összekötött.Szóval a megjelenésemmel nincs gond főleg ha olyan dalt mint Michael Bubéltól a Feeling Good-ot zongora változatában.Megiramoztam lépteimet és pillanatokon belül a színfalak mögé kerültem ahol a közre működők már türelmetlenül vártak engem.Egy kis kivetítőn szemlélhettem meg,hogy mi is történik....épp a kis film ami rólam készült erről hétről...min is mentem át,hogyan is állok kapcsolatban a zenével,konkrétan ami régóta foglalkoztatja az embereket.Épp annál a résznél tartottak ahol Kelly bíztat arra,hogy emelkedjen jobban föl a hangom a refrénnél énekeljek.Igen elég nehéz volt ám meggyőznie,hogy vigyem  fel jobban a hangom mert,alapból nem vagyok az a kiabálós fajta.Majd végül odahajtottak engem mikrofonnal a kezembe a hatalmas elektronikus háttér mögé,ami néhány másodpercen belül megfog nyílni.Féltem nagyon féltem....pulzusom kezdett hevesebben reagálni,szívveréseim száma egekig szállt.Majd az előttem lévő merev elektronikus fal szépen lassan kezdett megnyílni előttem.Őrjöngő taps vihar fogadott ami rátett még egy lapáttal az feszültségemre.Összeszedtem a maréknyi gondolataimat és lábaimat indulásra késztetni.Lassan előléptem.Egy lépés...két lépés,három lépés,már négy...nem öt,hat.Az utolsó lépés a lépcsőhöz.Egyik lépcsőfok,másik lépcsőfok.Majd a megszabót területre léptem és ott belekezdtem a dalba.
Birds flying high
You know how I feel
Sun in the sky
You know how I feel
Reeds driftin' on by
You know how I feel
It's a new dawn
It's a new day
It's a new life
For me
And I'm feeling good
Fish in the sea
You know how I feel
River running free
You know how I feel
Blossom in the tree
You know how I feel
It's a new dawn
It's a new day
It's a new life
For me
And I'm feeling good
Dragonfly out in the sun you know what I mean, don't you know
Butterflies all havin' fun you know what I mean
Sleep in peace when the day is done, that's what I mean
And this old world is a new world
And a bold world
For me
Fooor me
And I'm feeling good
Mikor befejeztem a dalt kinyitottam a szemem ahol tömegek számára álltak fel a néző közönség soraiból csak azért,hogy engem megtapsoljanak.Jó érzés volt....nagyon.Az izgatottság ami néhány perccel ezelőtt itt keringetett megszűnt létezni...a dal elfeledtette velem,hogy hol vagyok.Ez a dal valóban jó választás volt.Úgy két éve hallottam először Michael Bublétól.Azóta is ez a kedvenc dalom egy férfi énekestől.A mentorok is adtak valamennyi tapsot majd Louis azonnal hozzá kezdted a beszédébe.
-Nekem ez nagyon tetszett!-vágta rá rögtön Louis-Annyira természetes voltál és ami a legfontosabb,hogy bele adtad szíved-lelked ebbe a dalba!
Egy köszönöm öt mikrofon nélkül eltátogtam halkan.
-Dorothee!Én is nagyon megelégedtem veled!Jó volt!Ez így van!De legközelebb csak egy kicsit legyél már bátrabb és hozd elő a vadabb oldalad!-tanácsolta Tulisa amit teljes mértékben megfogadom.
-Dorothee te annyira szeretni való egyéniség vagy és annyira tapasztalatlannak tűnsz,hogy az már fáj,persze jó értelembe!-dicsért meg Gary-Egy kicsit nehéz dalt választottál magadhoz képest és szerintem félig tudtad csak megugrani ami persze már így is nagy teljesítmény a részedről!
A közönség nagy része elkezdet fújolni,nyilván való,hogy nem tetszett nekik Gary véleménye.
-Én egyáltalán nem értek veled egyet-ellenezte Kelly Gary szavait-Te most is mint mindig a legjobb formádat hoztad!Az,hogy te nem igazán vagy a zenei iparba az egyáltalán nem azt jelenti,hogy magasra teszed a mércét!Ez a dal az ideálod!És ha Gary szemébe nem is de az én szemembe tökéletesen lejátszódott ahogy megugrod a mércét!
Kelly utolsó mondatánál elmosolyodtam mivel én magamat elképzeltem ahogy átugrom a mércét.ha a valóságba történne nyilvánvalóan pofára esnék mivel sose voltam jó a sportokban.
-Ha már itt tartunk tudsz mércét ugrani?-jött oda Dermot mögém és mikrofonját hozzám emelte.
-Mindig is béna voltam a sportokból-válaszoltam természetesen.
-Hát akkor Kelly rossz példát adott!A rajongóidnak pedig most már csak izgulni kell érted holnapig-ezzel a mondattal gyengéden meglökött mire én elindultam a színpadról.Azt hiszem remegett a lábam mi közbe ott álltam a színpadon.Egy valami biztos....fantastique volt.