Mikor minden átalakul

Na, mit hozott a húsvéti nyuszi? Idén rekordot döntöttem márciusban, ezzel a 3.fejezettel. Talán azért is van ez, mert most tudok egy kicsit lazulni és ezért is vagyok most itt. Méghozzá a legújabb fejezettel,ami szép hosszú is lett. Kellemes szüntet és húsvétot!

Mikor minden átalakul

Dorothee

A szívem a torkomba dobogott. Rendesen éreztem. Borzalmas néhány másodperc volt az számomra. Ott álltunk. Ott álltunk a 3 között, akik esélyes kiesők lehetnek. Én Janet és Craig. Ezt szinte alig hittem el, hisz mind kettőjüket, annyira kedveltem, hogy kénytelen lettem volna megmondani, hogy melyiküket látnám szívesen ellenfélül. Mert, hogy én most én itt párbajozni fogok az tuti. A dal, amit tegnap előadtam, talán életem legrosszabb fellépése volt. Már akkor lankadt az önbizalmam, de Liam csillapítani tudta egészen mostanáig. Most viszont szembe kellett néznem a tényekkel...valóban ott állok és félek, hogy nincs menekvés számomra. Meg, ha tovább is jutnék a legjobb 5 közé, akkor is lenen bennem keserűség. Ugyan is nem megérdemelten jutok tovább. Ha most párbajoznom kell, akkor van még esélyem. Van még esélyem, hogy helyre hozam, amit elkövettem. Kelly kitartóan szorította az én kezemet és Janetét is. Hihtetlenül hosszú másodpercek kerekedtek ki és én úgy éreztem, hogy az ájulás keringett. Dermot csak váratott magára, de még mindig nem mondta ki a tovább jutó nevét. Magamban azt mondtam, hogy Craig vagy Janet. Ezt a két nevet skandáltam. Az ő előadásuk sokkalta jobb volt az enyémhez képest. Nem érdemlem meg, hogy én jussak tovább. Mert, ha tényleg én jutnék tovább, akkor bennem lenne za öröm, de ugyanakkor a lelkiismeret. Tudtam jól, hogy nem voltam olyan jó, hogy most ezt túléljem. Végül Dermot kimondta azt a várva várt nevet:

-Janet!

Óriási örömmel mentem oda Janethez és megöleltem. Örültem, hogy ő jutott tovább. Olyan szép és egyedi hangja van, hogy kár lett volna kiejteni. Janet is viszonozta szoros ölelésem, majd a fülembe súgta: Sok szerencsét! Elmosolyodtam, majd átadtam Kellynek ,hogy ujjongjanak , én pedig Craig és Gary fele vettem az irányt. Megöleltem szelíden a nálam egy fejjel nagyobb Craiget. Craig nagyon szimpatikus volt számomra. Jókat elbeszélgettem vele mostanában, ám most látom, hogy erre többet nem lesz lehetőségünk, ugyan is valamelyikünk távozni fog. Kelly is oda ment hozzám és megsimogatta a vállamat. Dermot oda ment és kommentálta a fejleményeket.

-Ezek szerint a mai napon Craig és Dororthee fog párbajozni egymással. Craig, hogy érzed magad?- emelte Craighez a mikrofont.

-Váratlan volt ez számomra. Mint az ellenfelem, mint a jelenlétem ebben a pillanatban.

-Dorothee, te most állsz itt először. Voltak elképzeléseid e felől, hogy te fogsz itt állni- tolta Dermot a számhoz a mikrofont.

-Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni ezen a párbajon. És lelkileg éreztem, hogy nem volt most olyan hatásos a produkcióm- válaszoltam reálisan, majd a közönségre vetettem egy pillantást.

-A szünet után láthatják, hogy ez a párbaj, hogy fog zajlani! Maradjanak velünk- közölte a kamerába Dermot, majd a statiszták intettek, hogy menjünk le. Kelly a színpad mögött adott egy-két tanácsot a kiválasztott dallal kapcsolatban. Én csak bólogattam, de fejbe teljesen máshol jártam. A tudat, hogy Craiggel kell párbajoznom....és az is ,hogy ezen a héten a szokásosnál figyelmetlenebb voltam a próbákon. Ez a hét valahogy nem ment túl jól. Állandóan csak a hajtás, még időm sem volt beszélnem a One Directionnal, sőt még Idát is leráztam, mert annyira sokat gyakoroltam ezzel a dallal. De hiába minden. Nem hozott olyan eredményt a színpadon se, hogy jobb legyek a héten túl is. Borzalmasan éreztem magam, ráadásul én magam beszéltem rá Kellyt a dalra, hol ott ez nem is volt az én világom. A héten filmbeli zenéket kellett énekelni én pedig a Bridget Jones naplója című filmből énekeltem el Think című számot. Bár megkell mondjam ,hogy szívem szerint nem ezt a dalt választottam volna, Kelly is észrevette. De én ragaszkodtam a dalhoz. Hogy miért már magam se tudom. Minden esetre, jól magamra hoztam a bajt. Miután megbeszéltük Kellyvel a dolgokat én kimentem a színpad mögül egyenesen a zsúfolt folyosóra, ahol mindenki készülődött a párbaj miatt. Hol egy riporter, hol egy statiszta rohant el mellettem. De stylist is rohant már el mellőem .Én pedig céltalanul mentem a gondolataimmal. Egy hang zökkentett ki engem a transzból:

-Dorothee!

Felkaptam a fejem és azonnal lerohantam az illetőt. Most csak egy támaszra volt szükségem, amibe kapaszkodhatok. Amiben muszáj belekapaszkodnom, mert az a fekete lyuk elnyel. Liam volt az, akinek hangjára rögtön ugrottam és sírtam ki magam mellkasán. Cirogatni kezdte a hátamat Liam és sutyorogta a fülembe, hogy minden rendbe lesz, meg ehhez hasonlók. Most viszont ez sem tudott megnyugtatni. A tudat, hogy tudtam mivel jár a mostani dalom szörnyen elkeserített. Tudtam, hogy ez lesz, tudtam. Még is, mintha öntudatlanul mentem volna neki a falnak. Liam az arcomat az övé felé fordította, hogy jobban meg tudja tekinteni az arcomat. Megjegyzem, hogy most biztos nem ragyogok a szépségtől, de e pillanatban ez sem foglalkoztatott. Liam az arcomra tette ujjait és letörölgette könnyeimet.

-Nyugi Drorothee! Az akadályok erre valók-nyugtatott Liam suttogva- Hogy legyőzzük őket.

-Nem tudom, hogy e pillanatban annyi erőm lenne ,hogy legyőzzem- mondtam reked, elcsukló hangon. 

-Na jó-vett egy nagy levegőt Liam, majd a plafonra nézett. Láthatóan próbált megoldást találni a meg nem szűnő nyugtalanságomra. Újra rám nézett.- Mond csak mi tud megnyugtatni ebben a pillanatban?

-Anya- vágtam rá azonnal. Tudtam, hogyha anyu itt lenne sokkal nyugodtabb lennék. Anyu mindig olyan nyugalmat árasztott, hogy a legrosszabb helyzetbe is le tudott nyugtatni. De most nem tudott. Most nem. Egyedül vagyok. Nincs, aki tudna nyugtatni. Még Liam is kevés volt ehhez.

-Akkor gondolj anyudra, mikor a színpadon vagy-tanácsolta Liam.- Ha úgy érzed, hogy nyugtalanít valami, csak is gondolj rá. Nem kell ahhoz, hogy itt legyen. Csak gondolj rá! Hidd el sokkal jobb lesz.

-Liam- mondtam hebegve nevét.

-Mindenki készülődjön a helyére. 1 perc és kezdünk-szólt egy idegen hang, mire mind ketten felkaptuk a hang irány a fejünket.

-Azt hiszem ,hogy indulnod kell-mondja Liam és kezeit leveszi arcomról.- Gondolj anyukádra!

-Megpróbálom-töröltem le könnyeimet és rohantam és a színpad mögé. Előtte még egy pillantás erejéig visszafordultam Liamhez, aki biztató mosollyal búcsúzott. Összeszedtem magam és rohantam is tovább. A színpad mögé érkezve még begyakoroltam a dalt, míg Craig volt a színpadon. Bár nagyon nehéz volt, hisz fél füllel figyeltem, hogy és, mit énekel Craig. A párbaj már elkezdődött és Craig volt, aki megkezdi a párbajt. Én alig hittem el, hogy egy ilyen tehetséges emberrel versenyezhetek. Hozzá képest én eláshatnám magam. Próbáltam nem ezekkel a gondolatokkal foglalkozni és a dalra összpontosítani. Mikor Craig befejezte a dalt egyúttal én bennem is megállt a dal gyakorlása. Már nem volt visszaút. Én következtem ez után a csodás előadás után. Az elektronikus falhoz léptem föl és a statiszták beállítottak a legmegfelelőbb helyre. Tudtam, hogy ezzel a dallal most már nincs semmi veszteni valóm. Ha jól el tudom énekelni, akkor jó. Ha nem, nem. Ezt a szöveget már régóta fújnom. Britney Spears száma, amibe belehabarodtam. Imádtam ezt a dalát és már kívülről fújtam az egész szövegét a dalnak. Viszont az már kérdéses, hogy tudom előadni. Még sose énekeltem el ezt a dalt még kisebb nézőközönség előtt sem, nem hogy több mint 1000 ember előtt. Amikor kinyílik az elektronikus fal, akkor már tudtam. Nincs semmi, amivel elkerülhetném ezt. Most elválik, hogy tényleg helyem van-e a legjobb 5 között. Nagy levegőt véve mentem ki a színpadra és lépegetem le a lépcsőről. Megszólalt a zene.

I saw him standin' there

In the parkin' lot

He asked if I

Came here a lot

And this is how

I responded

I forgot my name

I forgot my telephone number

If he wanna see me

He don't even know it

I forgot my address

Damsel in distress

I forgot my boyfriend

Was the one that had bought me this bra

I get amnesia

When I'm standin' next to you-ou-ou

He's been with me for several years

I know this much is true

Didn't know it was over

'Til you came on over

And told me that you just, just can't

Forget about me

I talk to my girls

I can talk to my girls like crazy

To anyone, I speak my mind

I tell them mother don't phase me

I'm not lazy

But boy, lately

When I see you, I stu-utter

Watch you slip away like butterflies

I saw you standin' there

In the VIP on Friday

We conversate up in my

Fantasies like, every day

But I'm a dud

Whenever you approach

Like yesterday when you just

Came to say hello

Me

Me

This is how I do

I talk to most guys

I can talk to most guys like crazy

To anyone, I'll speak my mind

I tell them mother don't phase me

But you shake me

Boy, you make me

St-o-o-o-op and stutter

When we touch, I melt like butter

I saw you standin' there

In the VIP on Saturday

Now that I know you got a

Thing for me, I should be straight

Not the kinda girl who'll just let

Any guy get close

I like him so I'm gon' tell my guy

He should just effin' go

Me

Me

This is how I do

Mikor befejeztem a dalomat még egy könny csepp is elhagyta az arcomat. Mikor a dal közepén beugrott anyu mosolygós arca, azt hiszem, hogy már tudtam, hogy másért nem is, de miatta érdemes elénekelnem ezt a dalt. Jól. Pár pillant múlva már ott állt mellettem Craig az ő oldalán Dermot.

-Most a mentorokon a sor, hogy döntsenek.- nézett Dermot a 4 mentora.- Te kezdjed Louis! Mit mondasz?

-Én azt mondom, hogy meghökkentő az, hogy ti itt álltok-kezdett bele nyugtalanul Louis.- Mind ketten rendelkeztek azzal a plusszal, ami miatt érdemes lenne bent tartani titeket. Craig. Kezdettől fogva imádlak, ezt úgy tudod.- Craig csak bólintott. Megszorítottam Craig kezét, hogy egy kis együttérzést leheljek bele.- Szerintem te vagy a legnagyobb ígérete ennek a műsornak. Mégis, most ott áll előtted, aki rácáfol erre.- Egy kis szünet következett.- Ha Dorortheera pillantok, látom rajta az elszántságot. Hogy tényleg akarja. És az is érződik, hogy a hangja nem mindennapi. Hihetetlenül szépen adja el az előadásokat. Már azt kell mondanom , hogy már borzalmas, hogy ennyire tehetséges lánnyal állunk szemben.- erre egy halvány mosoly rajzoldott az arcomra.

-Louis várjuk tőled a választ- szólt közbe Dermot, hogy ne hajkurássza tovább a dolgot.

-Oké! Nehéz lesz, de azt kell, hogy mondjam, Dororthee valamivel föntebb van azon a skálán nálad Craig.- biggyesztette le a száját.- Craiget küldöm haza.

-Egy szavazata van Craignek- kommentálta Dermot a fejleményeket.- Te Kelly! Kit küldesz haza!

-Nem fordulhatok a saját mentoráltam ellen. Ugyan akkor szó nélkül nem hagyhatom Craiget. Hihetetlen vagy. Mikor elsőnek beléptél a színpadra egyből megérintett az, hogy milyen hanggal rendelkezel. Ki sem néztem volna belőled. De végül bebizonyítottad, hogy helyed van. Arra senki sem tud rácáfolni, hogy te igen is énekes vagy. Bármi is legyen ennek a párbajnak a vég kimenetele.- állt meg egy pillanatra Kelly.- Tehetséges vagy. De téged kell haza küldenem!

-Két szavazata van Craignek- egy kissé kezdett remegni a lábam. Tudtam jól, hogy Garyn nem múl semmi, hisz Craig mentoráltja. Kizárt dolog, hogy ő kitenné Craig szűrét.- Gary kit küldesz haza?

-Ugyan csak csatlakozom Kellyhez, miszerint a saját mentoráltamat még sem küldhetem haza-értett egyet Gary Kelly szavaival.- Ám én se engedhetem el csak úgy Dorortheet szó nélkül. Azt ugye tudod, hogy elsőnek nem igazán támogattalak a korodra nézve. Ám mikor visszajöttél, valami megváltozott. Egy céltudatos, magabiztos lányt láttam múlt héten és a tegnapi nap is a színpadon. A tehetségedet nem lehet kifogásolni. -mosolyodott el Gary.- Nagyon megkedveltelek ez alatt a 2 hét alatt. Azt hiszem, hogy most jött felszínre az igazi Dorothee. Én azt mondom, hogy foglalkozz tovább a szakmával. Neked nem szabad erről lemondani. Ezért, ha ki kerülsz innen ajánlom ,hogy rá 2 hónapra itt legyen a kezembe az első kislemezed.- mutatott a kezére Gary kérően én pedig elnevettem magam.- Ezt inkább nem is mondom. Elég, ha annyit mondok, nem hagyhatom a mentoráltamat faképnél.

-Egy szavazata van Dorortheenak is.- szólt Dermot és minden tekintet Tulisára szegődött. -Tulisa rajtad áll a döntés.

-Én magamban próbáltam lerendezni a dolgot- vallotta be Tulisa.- Még sem tudtam dűlőre jutni. Az, hogy már itt a legjobb 6 között ennyire tehetséges emberek vannak az már önmagában megnehezíti a dolgunkat. Hiába mérlegeltem nem tudtam dönteni. Craig imádom, ahogy előadod a dalokat. Olyan átérzéssel adod elő. Dororthee, te pedig olyan tapasztalatlanul jöttél ide. még is olyan talpraesett lettél.- Tulisa elhallgatott és sokáig egy pisszenést se ehetett hallani.

-Tulisa! Döntened kell-sürgette Dermot.

-Nincs kedvem választani köztük- jelentette ki komoran Tulisa.- Úgy döntöttem ,hogy ezt a nézőkre bízom. Dorothee ez nem azt jelenti, hogy téged kevésbé tartalak tehetségesnek. De most inkább a nézőkre bízom a sorsotokat. Dorothee.- nyelt nagyot-téged küldelek haza!

-Tulisa szavazásával patt helyzet alakult ki- közölte Dermot a nézőkkel.- Ezért most a nézői szavazatokat fogjuk döntésre hozni!

Craignek megszorítottam kezét. Rám nézett én pedig biztató mosolyt küldtem felé, mire viszonozta ezt.

Dermothoz egy nő oda sétált és átadott neki egy borítékot. Dermot a hátunk mögé állt.

-Ez a boríték azt a nevet tartalmazza, hogy ki gyűjtötte a tegnap esti produkciók közül a legkevesebb szavazatot.- szólt a hátam mögül Dermot hangja a mikrofonban.- Aki a tegnap est folyamán a legkevesebb szavazatot gyűjtötte...

Most minden felgyülemlett belém. A szívem ki akart ugrani. Zakatolt a fejem. Abban a pillanatban megdermedtem, de közbe az ájulás keringetett. Éreztem, hogy a levegő vételem már koránt sem egyenletes. Kapkodva veszem orromon a levegőt. Ami néhány másodperceknek bizonyult az nekem felért egy órával is.

-Craig- mondta ki végül Dermot a nevet. Én magamnál se voltam mikor kimondta ezt. Craig megölelt engem, ám ez viszonzatlanul maradt. Olyan hitetlenül öleltem át, hogy azt se tudtam abban a pillanatban, hogy hol vagyok. Hihetetlen öröm egyben szomorúság vette körül a testemet. Nagyon sajnáltam Craiget. De örültem, hogy tovább jutottam. Mikor észbe kaptam megöleltem jó szorosan Craiget. A fülembe súgta, hogy sok sikert kíván a továbbiakhoz. Én is viszont kívántam neki. Rossz volt pont egy olyan tehetséges ember ellen nyernem. Tudtam, hogy Craig nagyon tehetséges és én csak meg tudok lapulni mellette. De a közönség számára ez más, hogy volt. És annyira jól esett, hogy a rajongóim nem hagytak cserbe. Nagyon is jó érzés volt ez. Az este örömmel és szomorúsággal volt tele. Legalább is az én szememben.

Lányok vs. fiúk

Ma, hogy egy éves az oldal. Ezért ünneplés képen, elhoztam a következő fejezetet. nagy hálát adok türelmes olvasóimnak ,akik továbbra is olvassák a csiga lassúságom ellenére. Köszönöm ,hogy vagytok!

Lányok vs fiúk

Dororthee

Mikor leérkeztem a színpadról enyhe sokkal Liam várt rám egy széles mosollyal. Azonnal széttátotta karjait várva, hogy megöleljen engem. Erre már futni kezdtem és megöleltem Liamet. Nagyon jó érzés volt, hogy Liam mindig itt áll mellettem és támogat. Azt hiszem, hogy ő volt az egyetlen ember jelenlegi pillanatomba, akin ki tudtam tölteni az örömömet. Olyan érzés volt most megölelni, mintha új erők szállnának az testembe, nagyon jó erők. Azt hiszem jobban nem is alakulhatott vonla az este. Nem csak azért, mert újra színpadra állhattam, hanem arra is rájöttem mennyi ember szeret feltétel nélkül. Nem azért érdeklem őket, mert néhány percig voltam a TV-be. Hanem azért, mert ők önmagamért szeretnek és ez annyira boldoggá tesz engem, hogy melegség tölti el a testemet. Nem is tudom mennyi ideig állhatunk így ölelkezve Liammel. 2 percig? De nem számított, hisz itt volt velem és támogat, ahol csak tud. Észre se vettem, hogy a háttérbe valaki vagy valakik kuncognak. Azonnal a hang felé fordultam és láttam, hogy a bejáratnál már Ida és a többiek állnak vigyorogva, mint egy vadalma. Mikor megláttam a másik 4 srácot azonnal utánuk futottam és megöleltem őket egyesével. Mindegyikük megsimogatta a hátamat jelezve, hogy nagyon örülnek, hogy újra láthatnak engem.

-Dororthee milyen rég láttunk-szólt elsőnek Harry egy mosollyal az arcán.

-Meg kell jegyeznem, hogy 2 hét alatt szebb lettél, mint voltál-bókolt Zayn miután végig mért engem.

-Kösz-vettem a bók értelmét.

-Most már értem, hogy Liam miért akadékoskodott annyira, hogy  jöjjünk el a mai adásra -jegyezte meg kapizsgálva Louis megvakarva állát és Liamre nézett.

-Most már tudjátok!- mosolyodott el Liam és Zayn mellé állt.

-Igen és ép ezért gondoltam úgy, hogy elmehetnénk együtt megünnepelni ezt-mosolyodott el pimaszul Harry- De, ne ijedezetek! Csak otthon felnyitunk egy üvegpezsgőt!

-Az oké, mivel nem szívlelnénk, ha megszegnénk a szabályokat. Még a végén Adam adna nekünk 4 hetet is- jegyezte meg Niall.

-Nos, akkor mire várunk?- kapta elő a kulcsokat Louis.

----*----

-Oké! Oké!- öntötte még le a maradék pezsgőt az övegében Ida és dobott még egy lapot.

 Most éppen kártyáztunk, bár ez nem egy szokványos kártya parti volt. Niallnek felmerült, hogy kártyázhatnánk, amit röminek hívnak. Megtanítottak először engem is. Persze Liam mellettem ült és mindig ő segített benne, hogy mit tegyek le és mit dobjak el a lapjaim közül. Mikor már profi szinten ment akkor hagyta, hogy kibontakozzak, ami jól ment. Ám ekkor jött a bökkenő. Harry szándékosan hagyott minket nyerni és ekkor Ida letámadta őt, hogy miért hagyta magát és Harry vagy kitaláltam, vagy az igazat mondta azzal, hogy nem akar minket, lányokat megsérteni. Már pedig mi lányok tényleg reagáltunk erre, és most beakarjuk bizonyítani ,hogy nem kell előnybe részesíteni csak azért, mert lányok vagyunk. Ez leminősítésnek számított. Bizony mindketten lángoltunk Idával abban, hogy bebizonyítsuk azt, hogy jobbak vagyunk. Persze ehhez egy maréknyi szerencse és cseles taktika kellett. Csapatokba szegődtünk. Én Idával, Harry Liammel állt ki, bár látszott Liamen ,hogy valamennyire hagyja magát, de nem kerülhette el ekkor Harry szúrós tekintete. Louis volt a lejegyző, hogy eddig mennyire áll a mérkőzés, Zayn pedig a kommentátor, Niall pedig a nézőközönséget támogatta. Most éppen mi állunk vezetésre 134-el a 230 ellen, ez összejött 7. meccs alatt. Most az utolsó a 8. dönt mindenről. Ha én nem pakolok le, akkor biztos vész minden, hisz mi kapni fogunk egy százast, ha a kezemből nem rakok le valamit, hisz ők behozzák a lemaradásukat, ha 100-at kapunk. Liam és Harryrnek össz- vissz 3 lapjuk volt. Idának 5, nálam pedig még az összes. Valahogy sehogy se tudtam összehozni ezt a dolgot. Harry dobott el nekem egy felesleges lapot. Húztam egyet, és közbe azt hajtogattam magamban ,hogy kérlek legyél egy nyerő lap. Most sikerült is, hisz a hiányzó lapot húztam föl így leraktam a kezembe lévő lapot és így maradt benne 5 lap és elégedetten dobtam be az egyiket közülük. Már most el lett döntve a parti.

-Ez nem igazság-állt föl dühöngve Harry- Csaltatok!

-Ebbe nem lehet csalni! Amúgy is még nem dőlt el a meccs!- nyugtatta meg Ida.

-Ugyan már! Fogadjunk, hogy nincs 100-nál több a kezetekben!- állapította meg Harry.

-Ez igaz-tette szája elé komiszul a maradék kártyáját Ida.

-Ezek szerint Dorothee és Ida lett a győztes- jegyzetelte le Louis a pontszámokat.

-Ez aztán nem semmi élménnyel teli összecsapás volt és a verhetetlen Liamet és Harryt most először legyőzték-kommentálta olyan belélve Zayn, mintha igazi kommentátor lenne. Oda ment gyorsan Harryhez, hogy egy interjút készítsen az üres flakonnal a kezében Harryvel:

-Nyilatkozna milyen érzés először veszteni lányok ellen?

-Hagyjál! Nem szeretnék beszélni róla- tolta el a szájához rakott flakont Harry. Zayn oda pattant Liamhez, akit szint meginterjúvolt.

-És neked Liam, milyen érzés volt eddigi pályafutásod során először lányoktól kikapni?

-Szerencséjük volt, ami többször nem fog előfordulni!

-Csak ne is álmodj róla! Ha legközelebb kiálltok ellenünk miszlikbe aprítunk titeket!- szólt keményen Ida.

-Ohh, a győztesekről pedig még nem is beszéltünk-állt föl a helyéről Zayn és Idához ült.

-Mond Ida, milyen érzés végre megtörni ezt a korszakot, mikor még a fiúk voltak az ászok?

-Mindenképpen büszke vagyok magunkra, és most kijelentem ország, világ előtt, hogy mi lányok mindig is taktikusabbak leszünk a fiúknál!

-Ez aztán a vérbeli hozzászólás-kacsintott Zayn Idára és megrohamozott engem is.

-És te Dororthee? Te egy kezdőként szálltál bele a versenybe most milyen érzés még is győztesként ülni itt?

-Huh, hát mit is mondhatnék-csináltam úgy, mintha tényleg egy interjún lennék- Ida nélkül nem ment volna, meg persze a szerencse is kellett hozzá!

-Köszönöm ezt az interjút! Maguk kedves nézők, köszönjük, hogy velünk tartottak ezen a fantasztikus meccsen, legközelebb Pénteken láthatnak minket, hol is Louis összecsap a nem rég vert bajnokkal Harry Stylessal! Érdekes meccsnek ígérkezik! Maradjanak velünk-beszélt a TV-hez Zayn, mintha tényleg egy kommentátor lenne, és ezt kamerára veszik. El kell ismernem, hogy elégé jól csinálta, akár elmehetett volna műsorvezetőnek is, ha ennyire érti a szakmát.

-Jó meccs volt! Végig izgultam az egészet-ment elém Niall mi közbe popcornját rágcsálta.

-Annyi biztos! Még nem volt erre példa a One Direction kártya partiján ,hogy lányok kihívjanak minket és első alkalommal meg is verjenek! Minden elismerésem- dicsért meg minket Louis és érdekes szemkontaktust váltott Idával. Ezek között pedig mi történt? Harry sopánkodva jött vissza, látszott rajta, hogy összeszedte magát. Persze csak hülyülésből ,ennyire komolyan nem vette a meccset. 

 Oda ment Idához, aki felállt egy elégedett mosoly kíséretében.

-Gratulálok mesternő-rázott kezet Idával Harry, majd velem is.

-És amint láthatjuk Harry gratulált az újdonsült bajnokainkkal! Milyen szívmelengető-állt még Zayn mindig kommentátor szerepében. Erre már tényleg mindenkiből kijött a nevét. Sokáig csak nevetni volt kedvünk, majd a fali órát megpillantottam és azonnal elillant a jó kedvem.

-Idával mennünk kéne! Holnap korán kell mennem próbára-álltam föl a kanapéról, Ida pedig rám pillantott, majd a fiúkra.

A fiú kegy kicsit tétlenkedve mondták ki a választ.

-Oké! De visszavágott követelek, miután Louist lealázom pénteken-közeledett hozzánk Harry komolyan.

-Semmi esélyed Hazza! Már megszokhattad mostanság a vereséget!- kuncogott Louis.

-De viccen kívül, ha tényleg annyi az idő, akkor nyugodtan mehetek, nem tartunk fel titeket-szólt kedvesen Liam mire egy hálás mosolyt jutalmaztam neki. Ida még figyelte is, hogy figyeljük egymást pár másodpercig.

Miután elköszöntünk és a hotel fele tartottunk, az út közben egyszer csak megszólal Ida.

-Figyelj! Miért nem vallod már be végre?

-Mit?- emeltem föl a szemöldökömet.

-Tudod te azt- mondta huncut vigyorral az arcán.

-Nem- válaszotlam vissza.

-De most komolyan Liammel úgy néztek egymásra...-kezdett bele Ida, majd gyorsan elhallgatott- Nem is kell tagadnod, hogy van valami köztetek!

-Őszintén Liam az egyik legkedvesebb fiú, akit valaha is ismertem és legjobb barátom is melletted, de semmi több-válaszoltam nyugodtan.

-Ugyan már! Nem kell itt tagadni-mosolyodott el Ida.

-De hát én nem hazudok! Ez az igazság!

-Lehet, hogy ezt mondod, de a szemed egészen mást mondott, mikor Liamre néztél-győzködött tovább Ida- A szemed, azt mondta, ahogy Liammé is, hogy te szerelmes vagy belé! Lehet, hogy még neked se tűnt föl, de ez így van! Én már csak tudom!

-De...-próbáltam ellenkezni vele.

-Dorothee, nem kell védekezned, ez az én véleményem nem a tiéd! Ha te tényleg nem érzel úgy Liam iránt, akkor nem kell izgatnod magad, hisz nekem ebbe nincs beleszólásom!

Most, hogy mondja Ida, tényleg mintha Liamre más szemmel néznék. Igen a legjobb barátom, és a többi fiúhoz mérve, akit ismerek tényleg kitűnik. De nem is tudom. Mikor mellette vagyok, akkor egyből jobban dobog a szívem és, ha rám mosolyog, akkor akaratlanul is visszamosolygok. Vajon ez lenen az? Az a bizonyos szerelem? Vagy pedig ezek teljesen normálisak egy ilyen barátnál, mint Liam. Most össze lettem zavarodva Ida kijelentésén. Én még ezt meg sem figyeltem. Lehet, hogy szeretem Liamet csak eddig nem vettem észre? Egyáltalán mi itt a válasz? Egyelőre próbáltam értelmezni azokat, amiket Ida mondott.

Újra a színpadon

Március. 15.-e alkalmából. És, mert holnap lesz 1 éves a blog, ezért dupla résszel érkezek kárpótlásul.

Újra a színpadon

Dorothee

Idegesen ültem az X-Factor váróban. Már rég lezajlottak az események. Mind az előadások, mind az eredményhirdetés is. A versenytől Kitty Burcknell búcsúzott így Louis versenyző nélkül maradt. Viszont én még nekem várnom kell valamire...várnom, ugyan is időpontilag nekem a verseny lezajlása után jövök, mint egy meglepetés. A napokba nem volt gyakorlatilag egy szabad percem se. Kelly nagyon örült nekem, ám nagyon hajtott is, tudta, hogy ennyi hét kihagyása után, már nagyon kell hajtanom magam. Most amúgy is olyan műfajba kell énekelnem, ami nem jellemző rám. Így értelemszerűen Liammel sem tudtam manapság találkozni, ezért megbeszéltem még tegnap vele, hogy jövő hétre halasztjuk a találkozót. Biztos nem esett jól neki, ahogy Idának is, amiért elhanyagoltam, de próbáról próbára haladtam. Ha nem a próbán voltam, akkor a stylestnál a ruha gondok végett. A vasárnapi előadásomra ugyan is nagyon nehéz volt olyan ruhát találni, ami illik hozzá. Talán még hiányzott is ez a nyüzsgés. Ha azt kérdezték, hogy mi van a többi 1D taggal, akkor ők még nem tudják, hogy nem messze járok tőlük. Kiterveltük Liammel és Idával, hogy őket meglepjük, ahogy a nézőknek is meglepetés lesz, hogy én fogom zárni a sort. Bár azt tudják a nézők, hogy valamelyik korábbi kiesett versenyző a végén felfog lépni is visszaszáll a versenybe, de nem tudták ,hogy ki lehet az. Én pedig kaptam a lehetőségen. Persze a fiúknak erről sem mondtunk semmit, csak Liam rászedte őket- fogalmam sincs mivel- őket, hogy jöjjenek el. Rajtuk kívül a mentorok és a versenyzők és az X-Factor dolgozói tudják azt, hogy itt vagyok és nem soká én fogok színpadra lépni. Janet nagyon örült nekem, ahogy Jade is. Most viszont az a sok biztatás és erő, ami a napokba fogadott engem, mind egyszerre elszállt hirtelen. Moccani se mertem a helyemről, csak fogni tudtam a fejemet. Kissé megijedtem. Nem tudtam, hogy ekkora nézőközönség lesz, illetve tudtam és énekeltem is, de már elfelejtettem, hogy milyen érzés is. És mi van, ha bakizok? Mi van, ha egyszerre elfelejtem a dallamot? Ezek a kétségek öldököltek engem. Próbáltam nyugtatni magamat azzal, hogy mindenki bízik, hogy a visszatérő dalom fantasztikus legyen, ezért nem bízom a véletlenre. Még is visszatartott egy láthatatlan erő. Fogalmam sincsen, hogy mi lesz a mentorok reakciója, mert nem sűrűn beszéltem velük a héten. Örülök, ha valakivel tudtam váltani pár a szót, szóval tényleg agyon hajtottam magam. Közbe egy kis városnézésre is mentem, de most kivételesen egyedül mentem. Nem volt kedvem e Liammel, se Idával sétálgatnom. Azt hiszem jót is tett, abba a Londonba éreztem magam, amibe ezelőtt éltem meg álmaimat. És bár most is sokat vesződtem azért, hogy feledhetetlen legyen az előadásom, még is, mintha az a sok próba a semmibe veszett volna. Nem emlékszem semmire abból, amit Kelly mondott nekem, hogy miket is hibázok, mit kell javítanom, nem beszélve a segítőkről. Szóval így állnánk, egy reklám lepergése után én következek. Azt hiszem, hogy a bennem rejlő érzelmek túlságosan is felszaporáztak engem, ugyan is hirtelen felálltam a helyemről és nyugtalanul kezdtem jobbra-balra járkálni. Elegem volt, hogy tétlenül üljek, csinálnom kell valamit, mert az adrenalin túlságosan is felemészt. A statiszták már szóltak, hogy ideje lennem készülődni, viszont én még mindig egy folytában jobbra majd balra járkáltam. Janet oda ment hozzám, biztos, hogy észhez térítsen.

-Te meg mit csinálsz? te következel-állt az utamba Janet, hogy ne járkáljak erre-arra. Janet volt azt hiszem az a támaszom, akivel végig tudnám csinálni ezt a versenyt. Tudom, hogy van valaki mellettem, egy jó barát. Noha elmentem és ezzel cserbe hagytam őt, pláne, hogy még nem is hívtam őt, de mindent el akartam felejteni, ami az X-Factornak köze volt, és Janet is beletartozott. Mára teljesen megváltozott a véleményem, de akkor is bűntudatom van, hogy nem kerestem föl Janetet. Nem mondhatnám, hogy olyan nagy barátnő lennék.

-Tudom, de nem merek felmenni-válaszoltam őszintén Janetnek.

-Tudom, hogy megrémiszt téged a gondolat, hisz rég álltál színpadon, de ez olyan, mint a biciklizés- karolta át Janet barátságosan.

-Mégis, miért érzem úgy, mintha most először lépnék föl a színpadra- mondtam kissé szeppenten.

-A stressz ezt váltja ki belőled sejtésem szerint-ezzel a elindított engem az ajtó felé, de még mindig nem eresztett el engem- Most nem szabad feladnod, ha nem téged szeretett volna nézőközönség, akkor nem lennél most itt.

-Bennük nem is kételkedek, hanem magamba- sóhajtotam föl keservesen. Mi közbe terelgetett a színpad felé Janet megláttam egy nagyon ismerős arcot. Liam volt az, de fogalmam sem volt, hogy miért van itt. Gyorsan oda siettem hozzá, hogy megkérdezzem, miért is van itt.

- Liam ,te mit keresel itt, ott kéne lenned a fiúkkal- nézttem Liam szemébe, akinek hihetetlenül csillogtak barna szemei.

-Én akarok az első lenni, aki gratulál a visszatérésedhez-szólt kedvesen Liam, de még is nem olyan érzelgősen, mint ahogy egy szappanoperába szokás. Janet közbe utolért engem és akkor szembesítette magát Liammel.

-Gondolom egyikőtöket se kell bemutatnom-fordultam a két fél felé.

-Nem már láttuk egymást, ha még csak TV-n keresztül is-szólt Janet, majd Liamhez fordult- Szia Liam! Nem gondoltam, hogy egyszer lesz akkora bátorsága Dorotheenak, hogy ide hívja az egyik barátját.

-Most sem én szóltam neki- mentegetőztem a vádak alól. 

-Igen most kivételesen magamtól jöttem ide-válaszolt Liam.

A folyosón megjelent egy statiszta és azonnal hozzánk szaladt.

-Na végre, hogy megvagy Dororthee! Gyere, igyekezz a színpadra, már így is késleltetés van-szólt egy kis lihegéssel a statiszta, aki 50 éves nő alakjában volt. Én rá néztem Janetre és Liamre, akik örömmel bólintottak és azonnal követtem a statisztát. Na most tényleg nagy a pánik. Bár felvillanyozott Liam váratlan látogatása, még is nagyon nehezemre esett lenyugtatni magam. Egyfolytában azt hajtogattam magamban, hogy menni fog, csak egy kis bátorság. Ilyenkor a plafonra néztem és azt kívántam, hogy bár úgy nézném, most a plafont, hogy már vége az előadásomnak. Nagyon szeretek énekelni, de lefagyok, ha élesbe megy a dolog. Most viszont nem erre kell gondolnom, arra kell gondolnom, hogy világ életembe arra vártam, hogy abból éljek meg, amit szeretek csinálni. És nekem ez az álmom, hogy örökké énekelhessek és ez az életem része legyen. A zene számomra a megmagyarázhatatlan dolog, aminek a rabja vagyok. Ha egy nap nem hallgatok meg egy zenét, már akkor rosszabb napom lesz, mintha zenét hallgatnék. Én is kiszeretném az emberekből csalogatni az érzéseket, ahogy több előadó is ezt teszi. Próbálja megérinteni a dalokkal, hogy milyen érzés számára ez vagy az, bár azt sajnálom, hogy valaki csak felénekli más szerzeményét és közbe ez nem az előadó érzéseiről szól. Ha énekesnő leszek, akkor saját magam fogom írni a dalaimat. Nem fogom a legfontosabb dolgot átadni másnak. Mi közbe ezek a gondolatok cikáztak a fejembe megérkeztünk az elektronikus falhoz, amivel rég nem szembesültem. Így másodszorra látva sokkal nagyobbnak tűnik, mint elsőre. Azt hiszem sikerült a zenével kapcsolatosan ellazulnom és egy kis erőt szednem magamba. Próbáltam mélyeket lélegezni, ám úgy, hogy ne szakadjon el kebleimnél a fekete ruha, ami amúgy is szűk rám, de ezzel akarják kihangsúlyozni az alakom. Hamarosan megnyílt a fal és szembesülnöm kellett újra azzal a nagy tömeggel és a négy mentorral, akik előtt bizonyítottam már egy jó ideje. Nagy levegőt vettem. Most vagy soha.

Empty spaces - what are we living for?

Abandoned places - I guess we know the score..

On and on!

Does anybody know what we are looking for?

Another hero - another mindless crime.

Behind the curtain, in the pantomime.

Hold the line!

Does anybody want to take it anymore?

The Show must go on!

The Show must go on!Yeah!

Inside my heart is breaking,

My make-up may be flaking,

But my smile, still, stays on!

Whatever happens, I'll leave it all to chance.

Another heartache - another failed romance.

On and on...

Does anybody know what we are living for?

I guess i'm learning

I must be warmer now..

I'll soon be turning, round the corner now.

Outside the dawn is breaking,

But inside in the dark I'm aching to be free!

The Show must go on!

The Show must go on! Yeah,yeah!

Ooh! Inside my heart is breaking!

My make-up may be flaking...

But my smile, still, stays on!

Yeah! oh oh oh

My soul is painted like the wings of butterflies,

Fairy tales of yesterday, will grow but never die,

I can fly, my friends!

The Show must go on! Yeah!

The Show must go on!

I'll face it with a grin!

I'm never giving in!

On with the show!

I'll top the bill!

I'll overkill!

I have to find the will to carry on!

On with the show!

On with the show!

The Show must go on.

Halottam, hogy a taps betölti az egész csarnokot, sokan kiabálnak és tapsból nincs hiány. Olyan jó érzés volt hallani, főleg becsukott szemmel. Azt éreztem, hogy ezért a pillanatért érdemes volt eljönnöm. Még ha a jövő héten is távoznék. Elmosolyodtam mikor, valaki azt kiáltotta a sorokból, hogy ,,Dororthee, te vagy a legjobb!". Szívet melengető kijelentések voltak ezek. Kinyitottam a szememet és megbizonyosodtam, hogy ez nem álom, nem bizony. Ez a valóság. A valóság, ahol minden úgy történik fura módon, ahogy szeretnénk. Amikro véget ért a taps Tulisa azonnal letámadott a véleményével:

-Csodálatos volt! Én annyira örülök neked, de komolyan- próbálta túlkiabálni Tulisa a még kiáltozó embereket, majd mikor befejezték az őrjöngést, Tulisa beléfogott- Nagyon reméltem, hogy azt tudod teljesíteni, amit a múltkor és nem kételkedtem benned! És belátjuk, hogy nem téged kellett volna hazaküldeni, hisz fantasztikus énekesnő válhat belőled!

-Egy kicsit megijedtem-kezdett bele a mondatába Louis- Féltem, hogy a nagy távol lét elfedtette veled a színpadot és az éneklést, de nem, hogy feledtette, hanem fokozta! Tetszettél!

Ezt még Kelly is megtapsolta, majd ágyús szemekkel nézett Garyre, gondolom nem véletlenül.

-Ugye bár, a legutóbbi kritikám nem volt a legjobb, most még is azt kell, hogy mondjam, hogy azt a képzeletbeli lécet oly annyira megugortad, hogy öröm volt nézni. Most tényleg nem a mosolyodért és a benned áradó boldogságért tetszett az előadás-ekkor a számhoz raktam a kezem. Nehéz volt elhinnem, hogy Garytől ezt hallom. Garry senkivel sem beszél sokszor jó kritikával, igyekszik a javítani a versenyzőket.

-Nem kell mondanom, hogy végre kijött, amit szerettem volna belőled kicsikarni-mondta Kelly olyan kicsattanó energiával, hogy kidobta a kezéből a tollat- Nagyon büszke vagyok rád, és látod, hogy nem is olyan nehéz elénekelni egy queen számot! Büszke vagyok rád, de tényleg!

Már mellettem volt Dermot, a műsorvezető, hogy egy rövid interjút csinálhasson velem.

-Dororthee milyen érzés újra ezen a színpadon állni?- emelte hozzám a saját mikrofonját.

-Nagyon, de nagyon jól éreztem magam, és külön köszönöm Kellynek, amiért ennyit foglalkozott velem az utóbbi napokba- néztem mentoromra, aki lekaparhatatlan vigyorral ült a székében.

-Jövő héten már lehet Dorotheera is szavazni, úgy hogyha jövő héten nem tudná meggyőzni önöket, nézzék vissza ezt a produkciót! Dorothee Schleret!

Elégedett mosollyal mentem le a színpadról. Nagyon örültem annak, hogy ilyen jókat hallok, ráadásul nagyon jól éreztem magamat. Nem gondoltam volna, hogy egy rock zenénél is megtalálom a hangokat és eltudok lazulni. Ez most sikerült és újabb élménnyel lettem tapasztaltabb.