Mikor minden átalakul
Dorothee
A szívem a torkomba dobogott. Rendesen éreztem. Borzalmas néhány másodperc volt az számomra. Ott álltunk. Ott álltunk a 3 között, akik esélyes kiesők lehetnek. Én Janet és Craig. Ezt szinte alig hittem el, hisz mind kettőjüket, annyira kedveltem, hogy kénytelen lettem volna megmondani, hogy melyiküket látnám szívesen ellenfélül. Mert, hogy én most én itt párbajozni fogok az tuti. A dal, amit tegnap előadtam, talán életem legrosszabb fellépése volt. Már akkor lankadt az önbizalmam, de Liam csillapítani tudta egészen mostanáig. Most viszont szembe kellett néznem a tényekkel...valóban ott állok és félek, hogy nincs menekvés számomra. Meg, ha tovább is jutnék a legjobb 5 közé, akkor is lenen bennem keserűség. Ugyan is nem megérdemelten jutok tovább. Ha most párbajoznom kell, akkor van még esélyem. Van még esélyem, hogy helyre hozam, amit elkövettem. Kelly kitartóan szorította az én kezemet és Janetét is. Hihtetlenül hosszú másodpercek kerekedtek ki és én úgy éreztem, hogy az ájulás keringett. Dermot csak váratott magára, de még mindig nem mondta ki a tovább jutó nevét. Magamban azt mondtam, hogy Craig vagy Janet. Ezt a két nevet skandáltam. Az ő előadásuk sokkalta jobb volt az enyémhez képest. Nem érdemlem meg, hogy én jussak tovább. Mert, ha tényleg én jutnék tovább, akkor bennem lenne za öröm, de ugyanakkor a lelkiismeret. Tudtam jól, hogy nem voltam olyan jó, hogy most ezt túléljem. Végül Dermot kimondta azt a várva várt nevet:
-Janet!
Óriási örömmel mentem oda Janethez és megöleltem. Örültem, hogy ő jutott tovább. Olyan szép és egyedi hangja van, hogy kár lett volna kiejteni. Janet is viszonozta szoros ölelésem, majd a fülembe súgta: Sok szerencsét! Elmosolyodtam, majd átadtam Kellynek ,hogy ujjongjanak , én pedig Craig és Gary fele vettem az irányt. Megöleltem szelíden a nálam egy fejjel nagyobb Craiget. Craig nagyon szimpatikus volt számomra. Jókat elbeszélgettem vele mostanában, ám most látom, hogy erre többet nem lesz lehetőségünk, ugyan is valamelyikünk távozni fog. Kelly is oda ment hozzám és megsimogatta a vállamat. Dermot oda ment és kommentálta a fejleményeket.
-Ezek szerint a mai napon Craig és Dororthee fog párbajozni egymással. Craig, hogy érzed magad?- emelte Craighez a mikrofont.
-Váratlan volt ez számomra. Mint az ellenfelem, mint a jelenlétem ebben a pillanatban.
-Dorothee, te most állsz itt először. Voltak elképzeléseid e felől, hogy te fogsz itt állni- tolta Dermot a számhoz a mikrofont.
-Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni ezen a párbajon. És lelkileg éreztem, hogy nem volt most olyan hatásos a produkcióm- válaszoltam reálisan, majd a közönségre vetettem egy pillantást.
-A szünet után láthatják, hogy ez a párbaj, hogy fog zajlani! Maradjanak velünk- közölte a kamerába Dermot, majd a statiszták intettek, hogy menjünk le. Kelly a színpad mögött adott egy-két tanácsot a kiválasztott dallal kapcsolatban. Én csak bólogattam, de fejbe teljesen máshol jártam. A tudat, hogy Craiggel kell párbajoznom....és az is ,hogy ezen a héten a szokásosnál figyelmetlenebb voltam a próbákon. Ez a hét valahogy nem ment túl jól. Állandóan csak a hajtás, még időm sem volt beszélnem a One Directionnal, sőt még Idát is leráztam, mert annyira sokat gyakoroltam ezzel a dallal. De hiába minden. Nem hozott olyan eredményt a színpadon se, hogy jobb legyek a héten túl is. Borzalmasan éreztem magam, ráadásul én magam beszéltem rá Kellyt a dalra, hol ott ez nem is volt az én világom. A héten filmbeli zenéket kellett énekelni én pedig a Bridget Jones naplója című filmből énekeltem el Think című számot. Bár megkell mondjam ,hogy szívem szerint nem ezt a dalt választottam volna, Kelly is észrevette. De én ragaszkodtam a dalhoz. Hogy miért már magam se tudom. Minden esetre, jól magamra hoztam a bajt. Miután megbeszéltük Kellyvel a dolgokat én kimentem a színpad mögül egyenesen a zsúfolt folyosóra, ahol mindenki készülődött a párbaj miatt. Hol egy riporter, hol egy statiszta rohant el mellettem. De stylist is rohant már el mellőem .Én pedig céltalanul mentem a gondolataimmal. Egy hang zökkentett ki engem a transzból:
-Dorothee!
Felkaptam a fejem és azonnal lerohantam az illetőt. Most csak egy támaszra volt szükségem, amibe kapaszkodhatok. Amiben muszáj belekapaszkodnom, mert az a fekete lyuk elnyel. Liam volt az, akinek hangjára rögtön ugrottam és sírtam ki magam mellkasán. Cirogatni kezdte a hátamat Liam és sutyorogta a fülembe, hogy minden rendbe lesz, meg ehhez hasonlók. Most viszont ez sem tudott megnyugtatni. A tudat, hogy tudtam mivel jár a mostani dalom szörnyen elkeserített. Tudtam, hogy ez lesz, tudtam. Még is, mintha öntudatlanul mentem volna neki a falnak. Liam az arcomat az övé felé fordította, hogy jobban meg tudja tekinteni az arcomat. Megjegyzem, hogy most biztos nem ragyogok a szépségtől, de e pillanatban ez sem foglalkoztatott. Liam az arcomra tette ujjait és letörölgette könnyeimet.
-Nyugi Drorothee! Az akadályok erre valók-nyugtatott Liam suttogva- Hogy legyőzzük őket.
-Nem tudom, hogy e pillanatban annyi erőm lenne ,hogy legyőzzem- mondtam reked, elcsukló hangon.
-Na jó-vett egy nagy levegőt Liam, majd a plafonra nézett. Láthatóan próbált megoldást találni a meg nem szűnő nyugtalanságomra. Újra rám nézett.- Mond csak mi tud megnyugtatni ebben a pillanatban?
-Anya- vágtam rá azonnal. Tudtam, hogyha anyu itt lenne sokkal nyugodtabb lennék. Anyu mindig olyan nyugalmat árasztott, hogy a legrosszabb helyzetbe is le tudott nyugtatni. De most nem tudott. Most nem. Egyedül vagyok. Nincs, aki tudna nyugtatni. Még Liam is kevés volt ehhez.
-Akkor gondolj anyudra, mikor a színpadon vagy-tanácsolta Liam.- Ha úgy érzed, hogy nyugtalanít valami, csak is gondolj rá. Nem kell ahhoz, hogy itt legyen. Csak gondolj rá! Hidd el sokkal jobb lesz.
-Liam- mondtam hebegve nevét.
-Mindenki készülődjön a helyére. 1 perc és kezdünk-szólt egy idegen hang, mire mind ketten felkaptuk a hang irány a fejünket.
-Azt hiszem ,hogy indulnod kell-mondja Liam és kezeit leveszi arcomról.- Gondolj anyukádra!
-Megpróbálom-töröltem le könnyeimet és rohantam és a színpad mögé. Előtte még egy pillantás erejéig visszafordultam Liamhez, aki biztató mosollyal búcsúzott. Összeszedtem magam és rohantam is tovább. A színpad mögé érkezve még begyakoroltam a dalt, míg Craig volt a színpadon. Bár nagyon nehéz volt, hisz fél füllel figyeltem, hogy és, mit énekel Craig. A párbaj már elkezdődött és Craig volt, aki megkezdi a párbajt. Én alig hittem el, hogy egy ilyen tehetséges emberrel versenyezhetek. Hozzá képest én eláshatnám magam. Próbáltam nem ezekkel a gondolatokkal foglalkozni és a dalra összpontosítani. Mikor Craig befejezte a dalt egyúttal én bennem is megállt a dal gyakorlása. Már nem volt visszaút. Én következtem ez után a csodás előadás után. Az elektronikus falhoz léptem föl és a statiszták beállítottak a legmegfelelőbb helyre. Tudtam, hogy ezzel a dallal most már nincs semmi veszteni valóm. Ha jól el tudom énekelni, akkor jó. Ha nem, nem. Ezt a szöveget már régóta fújnom. Britney Spears száma, amibe belehabarodtam. Imádtam ezt a dalát és már kívülről fújtam az egész szövegét a dalnak. Viszont az már kérdéses, hogy tudom előadni. Még sose énekeltem el ezt a dalt még kisebb nézőközönség előtt sem, nem hogy több mint 1000 ember előtt. Amikor kinyílik az elektronikus fal, akkor már tudtam. Nincs semmi, amivel elkerülhetném ezt. Most elválik, hogy tényleg helyem van-e a legjobb 5 között. Nagy levegőt véve mentem ki a színpadra és lépegetem le a lépcsőről. Megszólalt a zene.
I saw him standin' there
In the parkin' lot
He asked if I
Came here a lot
And this is how
I responded
I forgot my name
I forgot my telephone number
If he wanna see me
He don't even know it
I forgot my address
Damsel in distress
I forgot my boyfriend
Was the one that had bought me this bra
I get amnesia
When I'm standin' next to you-ou-ou
He's been with me for several years
I know this much is true
Didn't know it was over
'Til you came on over
And told me that you just, just can't
Forget about me
I talk to my girls
I can talk to my girls like crazy
To anyone, I speak my mind
I tell them mother don't phase me
I'm not lazy
But boy, lately
When I see you, I stu-utter
Watch you slip away like butterflies
I saw you standin' there
In the VIP on Friday
We conversate up in my
Fantasies like, every day
But I'm a dud
Whenever you approach
Like yesterday when you just
Came to say hello
Me
Me
This is how I do
I talk to most guys
I can talk to most guys like crazy
To anyone, I'll speak my mind
I tell them mother don't phase me
But you shake me
Boy, you make me
St-o-o-o-op and stutter
When we touch, I melt like butter
I saw you standin' there
In the VIP on Saturday
Now that I know you got a
Thing for me, I should be straight
Not the kinda girl who'll just let
Any guy get close
I like him so I'm gon' tell my guy
He should just effin' go
Me
Me
This is how I do
Mikor befejeztem a dalomat még egy könny csepp is elhagyta az arcomat. Mikor a dal közepén beugrott anyu mosolygós arca, azt hiszem, hogy már tudtam, hogy másért nem is, de miatta érdemes elénekelnem ezt a dalt. Jól. Pár pillant múlva már ott állt mellettem Craig az ő oldalán Dermot.
-Most a mentorokon a sor, hogy döntsenek.- nézett Dermot a 4 mentora.- Te kezdjed Louis! Mit mondasz?
-Én azt mondom, hogy meghökkentő az, hogy ti itt álltok-kezdett bele nyugtalanul Louis.- Mind ketten rendelkeztek azzal a plusszal, ami miatt érdemes lenne bent tartani titeket. Craig. Kezdettől fogva imádlak, ezt úgy tudod.- Craig csak bólintott. Megszorítottam Craig kezét, hogy egy kis együttérzést leheljek bele.- Szerintem te vagy a legnagyobb ígérete ennek a műsornak. Mégis, most ott áll előtted, aki rácáfol erre.- Egy kis szünet következett.- Ha Dorortheera pillantok, látom rajta az elszántságot. Hogy tényleg akarja. És az is érződik, hogy a hangja nem mindennapi. Hihetetlenül szépen adja el az előadásokat. Már azt kell mondanom , hogy már borzalmas, hogy ennyire tehetséges lánnyal állunk szemben.- erre egy halvány mosoly rajzoldott az arcomra.
-Louis várjuk tőled a választ- szólt közbe Dermot, hogy ne hajkurássza tovább a dolgot.
-Oké! Nehéz lesz, de azt kell, hogy mondjam, Dororthee valamivel föntebb van azon a skálán nálad Craig.- biggyesztette le a száját.- Craiget küldöm haza.
-Egy szavazata van Craignek- kommentálta Dermot a fejleményeket.- Te Kelly! Kit küldesz haza!
-Nem fordulhatok a saját mentoráltam ellen. Ugyan akkor szó nélkül nem hagyhatom Craiget. Hihetetlen vagy. Mikor elsőnek beléptél a színpadra egyből megérintett az, hogy milyen hanggal rendelkezel. Ki sem néztem volna belőled. De végül bebizonyítottad, hogy helyed van. Arra senki sem tud rácáfolni, hogy te igen is énekes vagy. Bármi is legyen ennek a párbajnak a vég kimenetele.- állt meg egy pillanatra Kelly.- Tehetséges vagy. De téged kell haza küldenem!
-Két szavazata van Craignek- egy kissé kezdett remegni a lábam. Tudtam jól, hogy Garyn nem múl semmi, hisz Craig mentoráltja. Kizárt dolog, hogy ő kitenné Craig szűrét.- Gary kit küldesz haza?
-Ugyan csak csatlakozom Kellyhez, miszerint a saját mentoráltamat még sem küldhetem haza-értett egyet Gary Kelly szavaival.- Ám én se engedhetem el csak úgy Dorortheet szó nélkül. Azt ugye tudod, hogy elsőnek nem igazán támogattalak a korodra nézve. Ám mikor visszajöttél, valami megváltozott. Egy céltudatos, magabiztos lányt láttam múlt héten és a tegnapi nap is a színpadon. A tehetségedet nem lehet kifogásolni. -mosolyodott el Gary.- Nagyon megkedveltelek ez alatt a 2 hét alatt. Azt hiszem, hogy most jött felszínre az igazi Dorothee. Én azt mondom, hogy foglalkozz tovább a szakmával. Neked nem szabad erről lemondani. Ezért, ha ki kerülsz innen ajánlom ,hogy rá 2 hónapra itt legyen a kezembe az első kislemezed.- mutatott a kezére Gary kérően én pedig elnevettem magam.- Ezt inkább nem is mondom. Elég, ha annyit mondok, nem hagyhatom a mentoráltamat faképnél.
-Egy szavazata van Dorortheenak is.- szólt Dermot és minden tekintet Tulisára szegődött. -Tulisa rajtad áll a döntés.
-Én magamban próbáltam lerendezni a dolgot- vallotta be Tulisa.- Még sem tudtam dűlőre jutni. Az, hogy már itt a legjobb 6 között ennyire tehetséges emberek vannak az már önmagában megnehezíti a dolgunkat. Hiába mérlegeltem nem tudtam dönteni. Craig imádom, ahogy előadod a dalokat. Olyan átérzéssel adod elő. Dororthee, te pedig olyan tapasztalatlanul jöttél ide. még is olyan talpraesett lettél.- Tulisa elhallgatott és sokáig egy pisszenést se ehetett hallani.
-Tulisa! Döntened kell-sürgette Dermot.
-Nincs kedvem választani köztük- jelentette ki komoran Tulisa.- Úgy döntöttem ,hogy ezt a nézőkre bízom. Dorothee ez nem azt jelenti, hogy téged kevésbé tartalak tehetségesnek. De most inkább a nézőkre bízom a sorsotokat. Dorothee.- nyelt nagyot-téged küldelek haza!
-Tulisa szavazásával patt helyzet alakult ki- közölte Dermot a nézőkkel.- Ezért most a nézői szavazatokat fogjuk döntésre hozni!
Craignek megszorítottam kezét. Rám nézett én pedig biztató mosolyt küldtem felé, mire viszonozta ezt.
Dermothoz egy nő oda sétált és átadott neki egy borítékot. Dermot a hátunk mögé állt.
-Ez a boríték azt a nevet tartalmazza, hogy ki gyűjtötte a tegnap esti produkciók közül a legkevesebb szavazatot.- szólt a hátam mögül Dermot hangja a mikrofonban.- Aki a tegnap est folyamán a legkevesebb szavazatot gyűjtötte...
Most minden felgyülemlett belém. A szívem ki akart ugrani. Zakatolt a fejem. Abban a pillanatban megdermedtem, de közbe az ájulás keringetett. Éreztem, hogy a levegő vételem már koránt sem egyenletes. Kapkodva veszem orromon a levegőt. Ami néhány másodperceknek bizonyult az nekem felért egy órával is.
-Craig- mondta ki végül Dermot a nevet. Én magamnál se voltam mikor kimondta ezt. Craig megölelt engem, ám ez viszonzatlanul maradt. Olyan hitetlenül öleltem át, hogy azt se tudtam abban a pillanatban, hogy hol vagyok. Hihetetlen öröm egyben szomorúság vette körül a testemet. Nagyon sajnáltam Craiget. De örültem, hogy tovább jutottam. Mikor észbe kaptam megöleltem jó szorosan Craiget. A fülembe súgta, hogy sok sikert kíván a továbbiakhoz. Én is viszont kívántam neki. Rossz volt pont egy olyan tehetséges ember ellen nyernem. Tudtam, hogy Craig nagyon tehetséges és én csak meg tudok lapulni mellette. De a közönség számára ez más, hogy volt. És annyira jól esett, hogy a rajongóim nem hagytak cserbe. Nagyon is jó érzés volt ez. Az este örömmel és szomorúsággal volt tele. Legalább is az én szememben.
imáádtam. :P mint mindegyiket...:) új részt! <33
VálaszTörlés