Lányok vs. fiúk

Ma, hogy egy éves az oldal. Ezért ünneplés képen, elhoztam a következő fejezetet. nagy hálát adok türelmes olvasóimnak ,akik továbbra is olvassák a csiga lassúságom ellenére. Köszönöm ,hogy vagytok!

Lányok vs fiúk

Dororthee

Mikor leérkeztem a színpadról enyhe sokkal Liam várt rám egy széles mosollyal. Azonnal széttátotta karjait várva, hogy megöleljen engem. Erre már futni kezdtem és megöleltem Liamet. Nagyon jó érzés volt, hogy Liam mindig itt áll mellettem és támogat. Azt hiszem, hogy ő volt az egyetlen ember jelenlegi pillanatomba, akin ki tudtam tölteni az örömömet. Olyan érzés volt most megölelni, mintha új erők szállnának az testembe, nagyon jó erők. Azt hiszem jobban nem is alakulhatott vonla az este. Nem csak azért, mert újra színpadra állhattam, hanem arra is rájöttem mennyi ember szeret feltétel nélkül. Nem azért érdeklem őket, mert néhány percig voltam a TV-be. Hanem azért, mert ők önmagamért szeretnek és ez annyira boldoggá tesz engem, hogy melegség tölti el a testemet. Nem is tudom mennyi ideig állhatunk így ölelkezve Liammel. 2 percig? De nem számított, hisz itt volt velem és támogat, ahol csak tud. Észre se vettem, hogy a háttérbe valaki vagy valakik kuncognak. Azonnal a hang felé fordultam és láttam, hogy a bejáratnál már Ida és a többiek állnak vigyorogva, mint egy vadalma. Mikor megláttam a másik 4 srácot azonnal utánuk futottam és megöleltem őket egyesével. Mindegyikük megsimogatta a hátamat jelezve, hogy nagyon örülnek, hogy újra láthatnak engem.

-Dororthee milyen rég láttunk-szólt elsőnek Harry egy mosollyal az arcán.

-Meg kell jegyeznem, hogy 2 hét alatt szebb lettél, mint voltál-bókolt Zayn miután végig mért engem.

-Kösz-vettem a bók értelmét.

-Most már értem, hogy Liam miért akadékoskodott annyira, hogy  jöjjünk el a mai adásra -jegyezte meg kapizsgálva Louis megvakarva állát és Liamre nézett.

-Most már tudjátok!- mosolyodott el Liam és Zayn mellé állt.

-Igen és ép ezért gondoltam úgy, hogy elmehetnénk együtt megünnepelni ezt-mosolyodott el pimaszul Harry- De, ne ijedezetek! Csak otthon felnyitunk egy üvegpezsgőt!

-Az oké, mivel nem szívlelnénk, ha megszegnénk a szabályokat. Még a végén Adam adna nekünk 4 hetet is- jegyezte meg Niall.

-Nos, akkor mire várunk?- kapta elő a kulcsokat Louis.

----*----

-Oké! Oké!- öntötte még le a maradék pezsgőt az övegében Ida és dobott még egy lapot.

 Most éppen kártyáztunk, bár ez nem egy szokványos kártya parti volt. Niallnek felmerült, hogy kártyázhatnánk, amit röminek hívnak. Megtanítottak először engem is. Persze Liam mellettem ült és mindig ő segített benne, hogy mit tegyek le és mit dobjak el a lapjaim közül. Mikor már profi szinten ment akkor hagyta, hogy kibontakozzak, ami jól ment. Ám ekkor jött a bökkenő. Harry szándékosan hagyott minket nyerni és ekkor Ida letámadta őt, hogy miért hagyta magát és Harry vagy kitaláltam, vagy az igazat mondta azzal, hogy nem akar minket, lányokat megsérteni. Már pedig mi lányok tényleg reagáltunk erre, és most beakarjuk bizonyítani ,hogy nem kell előnybe részesíteni csak azért, mert lányok vagyunk. Ez leminősítésnek számított. Bizony mindketten lángoltunk Idával abban, hogy bebizonyítsuk azt, hogy jobbak vagyunk. Persze ehhez egy maréknyi szerencse és cseles taktika kellett. Csapatokba szegődtünk. Én Idával, Harry Liammel állt ki, bár látszott Liamen ,hogy valamennyire hagyja magát, de nem kerülhette el ekkor Harry szúrós tekintete. Louis volt a lejegyző, hogy eddig mennyire áll a mérkőzés, Zayn pedig a kommentátor, Niall pedig a nézőközönséget támogatta. Most éppen mi állunk vezetésre 134-el a 230 ellen, ez összejött 7. meccs alatt. Most az utolsó a 8. dönt mindenről. Ha én nem pakolok le, akkor biztos vész minden, hisz mi kapni fogunk egy százast, ha a kezemből nem rakok le valamit, hisz ők behozzák a lemaradásukat, ha 100-at kapunk. Liam és Harryrnek össz- vissz 3 lapjuk volt. Idának 5, nálam pedig még az összes. Valahogy sehogy se tudtam összehozni ezt a dolgot. Harry dobott el nekem egy felesleges lapot. Húztam egyet, és közbe azt hajtogattam magamban ,hogy kérlek legyél egy nyerő lap. Most sikerült is, hisz a hiányzó lapot húztam föl így leraktam a kezembe lévő lapot és így maradt benne 5 lap és elégedetten dobtam be az egyiket közülük. Már most el lett döntve a parti.

-Ez nem igazság-állt föl dühöngve Harry- Csaltatok!

-Ebbe nem lehet csalni! Amúgy is még nem dőlt el a meccs!- nyugtatta meg Ida.

-Ugyan már! Fogadjunk, hogy nincs 100-nál több a kezetekben!- állapította meg Harry.

-Ez igaz-tette szája elé komiszul a maradék kártyáját Ida.

-Ezek szerint Dorothee és Ida lett a győztes- jegyzetelte le Louis a pontszámokat.

-Ez aztán nem semmi élménnyel teli összecsapás volt és a verhetetlen Liamet és Harryt most először legyőzték-kommentálta olyan belélve Zayn, mintha igazi kommentátor lenne. Oda ment gyorsan Harryhez, hogy egy interjút készítsen az üres flakonnal a kezében Harryvel:

-Nyilatkozna milyen érzés először veszteni lányok ellen?

-Hagyjál! Nem szeretnék beszélni róla- tolta el a szájához rakott flakont Harry. Zayn oda pattant Liamhez, akit szint meginterjúvolt.

-És neked Liam, milyen érzés volt eddigi pályafutásod során először lányoktól kikapni?

-Szerencséjük volt, ami többször nem fog előfordulni!

-Csak ne is álmodj róla! Ha legközelebb kiálltok ellenünk miszlikbe aprítunk titeket!- szólt keményen Ida.

-Ohh, a győztesekről pedig még nem is beszéltünk-állt föl a helyéről Zayn és Idához ült.

-Mond Ida, milyen érzés végre megtörni ezt a korszakot, mikor még a fiúk voltak az ászok?

-Mindenképpen büszke vagyok magunkra, és most kijelentem ország, világ előtt, hogy mi lányok mindig is taktikusabbak leszünk a fiúknál!

-Ez aztán a vérbeli hozzászólás-kacsintott Zayn Idára és megrohamozott engem is.

-És te Dororthee? Te egy kezdőként szálltál bele a versenybe most milyen érzés még is győztesként ülni itt?

-Huh, hát mit is mondhatnék-csináltam úgy, mintha tényleg egy interjún lennék- Ida nélkül nem ment volna, meg persze a szerencse is kellett hozzá!

-Köszönöm ezt az interjút! Maguk kedves nézők, köszönjük, hogy velünk tartottak ezen a fantasztikus meccsen, legközelebb Pénteken láthatnak minket, hol is Louis összecsap a nem rég vert bajnokkal Harry Stylessal! Érdekes meccsnek ígérkezik! Maradjanak velünk-beszélt a TV-hez Zayn, mintha tényleg egy kommentátor lenne, és ezt kamerára veszik. El kell ismernem, hogy elégé jól csinálta, akár elmehetett volna műsorvezetőnek is, ha ennyire érti a szakmát.

-Jó meccs volt! Végig izgultam az egészet-ment elém Niall mi közbe popcornját rágcsálta.

-Annyi biztos! Még nem volt erre példa a One Direction kártya partiján ,hogy lányok kihívjanak minket és első alkalommal meg is verjenek! Minden elismerésem- dicsért meg minket Louis és érdekes szemkontaktust váltott Idával. Ezek között pedig mi történt? Harry sopánkodva jött vissza, látszott rajta, hogy összeszedte magát. Persze csak hülyülésből ,ennyire komolyan nem vette a meccset. 

 Oda ment Idához, aki felállt egy elégedett mosoly kíséretében.

-Gratulálok mesternő-rázott kezet Idával Harry, majd velem is.

-És amint láthatjuk Harry gratulált az újdonsült bajnokainkkal! Milyen szívmelengető-állt még Zayn mindig kommentátor szerepében. Erre már tényleg mindenkiből kijött a nevét. Sokáig csak nevetni volt kedvünk, majd a fali órát megpillantottam és azonnal elillant a jó kedvem.

-Idával mennünk kéne! Holnap korán kell mennem próbára-álltam föl a kanapéról, Ida pedig rám pillantott, majd a fiúkra.

A fiú kegy kicsit tétlenkedve mondták ki a választ.

-Oké! De visszavágott követelek, miután Louist lealázom pénteken-közeledett hozzánk Harry komolyan.

-Semmi esélyed Hazza! Már megszokhattad mostanság a vereséget!- kuncogott Louis.

-De viccen kívül, ha tényleg annyi az idő, akkor nyugodtan mehetek, nem tartunk fel titeket-szólt kedvesen Liam mire egy hálás mosolyt jutalmaztam neki. Ida még figyelte is, hogy figyeljük egymást pár másodpercig.

Miután elköszöntünk és a hotel fele tartottunk, az út közben egyszer csak megszólal Ida.

-Figyelj! Miért nem vallod már be végre?

-Mit?- emeltem föl a szemöldökömet.

-Tudod te azt- mondta huncut vigyorral az arcán.

-Nem- válaszotlam vissza.

-De most komolyan Liammel úgy néztek egymásra...-kezdett bele Ida, majd gyorsan elhallgatott- Nem is kell tagadnod, hogy van valami köztetek!

-Őszintén Liam az egyik legkedvesebb fiú, akit valaha is ismertem és legjobb barátom is melletted, de semmi több-válaszoltam nyugodtan.

-Ugyan már! Nem kell itt tagadni-mosolyodott el Ida.

-De hát én nem hazudok! Ez az igazság!

-Lehet, hogy ezt mondod, de a szemed egészen mást mondott, mikor Liamre néztél-győzködött tovább Ida- A szemed, azt mondta, ahogy Liammé is, hogy te szerelmes vagy belé! Lehet, hogy még neked se tűnt föl, de ez így van! Én már csak tudom!

-De...-próbáltam ellenkezni vele.

-Dorothee, nem kell védekezned, ez az én véleményem nem a tiéd! Ha te tényleg nem érzel úgy Liam iránt, akkor nem kell izgatnod magad, hisz nekem ebbe nincs beleszólásom!

Most, hogy mondja Ida, tényleg mintha Liamre más szemmel néznék. Igen a legjobb barátom, és a többi fiúhoz mérve, akit ismerek tényleg kitűnik. De nem is tudom. Mikor mellette vagyok, akkor egyből jobban dobog a szívem és, ha rám mosolyog, akkor akaratlanul is visszamosolygok. Vajon ez lenen az? Az a bizonyos szerelem? Vagy pedig ezek teljesen normálisak egy ilyen barátnál, mint Liam. Most össze lettem zavarodva Ida kijelentésén. Én még ezt meg sem figyeltem. Lehet, hogy szeretem Liamet csak eddig nem vettem észre? Egyáltalán mi itt a válasz? Egyelőre próbáltam értelmezni azokat, amiket Ida mondott.