A mentorház(2.rész)

                                      A mentorház(2.rész)
                                                  Dorothee

Alig hittem el amit most láttok hisz itt állt élet nagyságba velünk Kelly Rowland.Kelly...az a Kelly akiről 1 hónapja még csak azt se tudtam,hogy létezik.Mostanra kiderült,hogy énekesnő,dalszöveg író és színész is egyben.És nem utolsó sorban Grammy díjat is nyert.Kellyre számítottam a legkevésbé,ő belőle nem néztem volna ki ezt...igazból ő tőle is féltem egy kicsit.Talán azért mert,eddig nem nagyon támogatott mint Louis és Tulsia tette.De ne elsőnek ítélkezünk,lehet,hogy ő is bátorított volna a helyükbe de most nem ez a lényeg.Hanem aki utána jött ki elénk.Jennifer Hudson volt az szerény személyébe.Oscar-díjas színésznő,szóval nem kell mondani,hogy nem szorult belé tehetség.Gyönyörű sötét barna haja  kulcscsontjaira bomlottak,és egy rövid ujjú sötét zöld ruha amelynek a végét,elnyelte szűk fekete szoknyája ami combjáig ért.Kelly egy rövid ölelés adott.Jennynek majd hozzánk fordult.
-Lányok Jennifer-mutatott Jennyire majd ránk-Jennifer ők itt a leányzók!
Jennifer szótlanul felénk integetett.
-Ő segít majd nekem,hogy kit vigyek magammal az élő showba-jelentette be Kelly mosolyogva.
-A szobákat bent találhatjátok,gyorsan kipakolhattok és majd szólítanak egyenként akár hol legyetek is,de lehetőleg itt a környéken maradjatok-mesélte el a szabályokat Kelly és betessékelt minket.Nem ellenkeztünk,bementünk az üveg ajtón és szembesültünk a magával ragadó nappalival.A falak fehérek voltak,az ablakok pedig tetőtől talpig befedték azt a helyet ahova állították.Annyira ámulatba ejtőnek bizonyult,hogy szerintem még a szám is tátva maradt.Ahogy mint egy kisgyereknél szokás körbe-körbe néztem,mindenhol törékeny holmi lapult.Amikor a plafont csodáltam meg felettem egy csillár logót.Egy idős férfi jött elénk és mutatta,hogy merre kell mennünk.Hamarosan egy szűk folyosón haladva négy fehér ajtó terült el egymással szembe.Megvolt szabva egy papíron az ajtóra ragasztva,hogy ki melyik szobába kerüljön.Imádkoztam,hogy Idáva legyek.Megpillantottam a bal szélső ajtón a nevemet,és alatta "Janet Devlin" virított.Oda fordultam Janethez aki egy néma biccenéssel oda jött hozzám.Ő is szem ügyre vetette a papírt.
-Úgy tűnik szoba társak leszünk-nézett rám lelkesedve Janet.
-Igen!-helyeseltem  enyhe mosollyal.Örültem,hogy végül is Janettel egy szobába osztottak minket csak kár,hogy Ida nem lehet most kivételesen szoba társ.Janet szépen lenyomta a kilincset és kinyitotta a szobát,majd behajolt,hogy jobban szem ügyre vegye.Egy kis habozással de belépett a szobába amivel én marasztaltam magam a szoba menetelbe.Én is beléptem a szobába ahol jobb oldalt és bal oldalt  pontos szembe állással rendezték a két ágyat.Mellettük egy éjjeli szekrény volt ahova betehettük holmijainkat.A többit nem részletezném mert,a többi amolyan dísz tárgy ékesítette a szobát na meg valamiről már nem tudtam eldönteni,hogy micsoda.Én szó nélkül leültem a jobb oldali ágyhoz és azt a kevéske cuccot amit hoztam bepakoltam az éjjeli szekrénybe.A szemem sarkából láttam,hogy szint úgy pakolja ruháit.Bár nem mernék rá esküdni de egy pillanatra mintha leállt volna és felém nézett.Egy kis idő után felálltam miután végeztem a pakolással és Janethez fordultam mire ő felém nézett.
-Körül nézek-válaszoltam egyszerűen,Janet egy apró bólintással engedélyezte távol létemet.Én kibandukoltam a napfényes udvarba.Olyan erős volt a nap fénye,hogy a szemet is elkellet takarni a nap miatt.Sokáig egy helybe álltam,hogy elgondolkozok hol kezdjem a felfedező túrámat.Egy gondolattal elindultam a homokos rétegen amitől csak pár méterre volt a folyó medre.Mielőtt belekezdtem volna egy hirtelen ötlettől vezényelve lekaptam a fehér szandálomat a lábaimról és jobb kezembe szorongatva elindultam meztelen lábaimmal a forró homokba.Szó szerint.A homok tényleg forrónak bizonyult,mintha egy forró vízbe raktam volna a lábamat úgy süppedt bele a lábam ahogy mendegéltem.Sokáig csak a forró homokba tépdestem mire sikerült egy számomra tökéletes helyet találnom ahol letelepedhetek.Leültem a folyóhoz annyira közel,hogy mikor áramlott akkor megérintette hűs víz a lábamat.Térdembe karoltam miután a szandálomat magam mellé helyeztem.Államat a térdem szélére helyezve gyönyörködtem a nap fényébe.alig hittem el,néhány hónapja nem gondoltam volna,hogy Nagy-Britanniába jó egy hónapnál többet is maradok,és még Amerikába is kiutazom két napra.Nem is tudom mintha a sors is azt akarná,hogy most felejtsem el a múltat és az otthont,és vegyüljek el a világ tájaiba.Sose gondoltam volna,hogy Ida egy papír segítségével ilyen helyre keverhet engem.Aztán még ott van a híres One Direction banda akiket világ szerte ismernek,már persze ki,hogy.Én hallottam róluk de sose tudtam,hogy valójában kicsodák.Ida pedig még ezt is eltitkolta egy jó darabig.....mit ne mondjak Ida a felkavarodás fő okozója.Persze segített is egyben....segített elfelejteni az otthoni problémákat,és ezért már hálás vagyok neki.Segített közelebbről is megismertetni a fiúkat,hogy mégsem a világ legrosszabb neme...segített,hogy egy kedves fiúval megismerkedjek akit azóta legjobb barátomnak tituláltam.Liamre én úgy tekintek mint gy báty.Mintha most először érezném,hogy igen tényleg védő karok között vagyok,amiket eddig nem tudott senki megadni anyun és Idán kívül.Liam egy érzékeny típus,és egyben apáskodó fajta.Apáskodó....talán ez is közre játszik,hogy végre egy fiú megtudja azokat az apai szereteteket adni.Persze Liamre mint korábban is említettem úgy tekintek mint egy bátyúsra nem mint egy apára.Sokáig csak ámuldoztam a horizontig nyúló folyóba.Éreztem,hogy meztelen vállaimtól kezdve az ujjaimig pirultak a nap hatására.És a lábam is elégé elpirult a térdemig ahol megállította a barnulást a szoknyám.Gyenge szellő beletúrt szőke fürtjeimbe majd feleszméltem a telefonomra ami a szandálom mellett volt.Gyorsan felkaptam a helyemről és megnéztem,hogy ki keres.Viszont csak egy szám volt kiírva.Egy kis félelemmel telve felvettem a telefont és fülemhez szorítottam.
-Halló-szóltam bele halkan a telefonba.
-Szia Dorothee!Liam vagyok!-szólalt meg könnyedén Liam a telefonba mire a bennem lévő feszültség elszállt-Most az én telefonomon hívlak mivel úgy gondoltam,hogy négy szem közt is beszélhetnénk.
-Ohh-szóltam bele zavartan a telefonba majd rájöttem,hogy nem voltam elégé határozott ezért határozottabban szóltam vissza-Oké!
-Milyen Miami első sorban?-érdeklődött a hogy létemről Liam.
-Valami eszméletlen!Nem is gondoltam volna pár napja,hogy itt ülök a napfénybe,együtt a folyó jéghideg vízével-meséltem el a hol létemet persze egy nagyon feldobott kedvvel.
-Várjál,te most egy folyónál vagy?-kérdezte értetlenkedve Liam.
-Igen!-helyeseltem mondatát-Képzeld még a horizontig se lehet ellátni,hogy mi van a másik oldalán.Amúgy most mentor háznál vagyunk,képzeld Kelly Rowlandat kaptuk.
-Kelly Rowland?Mázlista vagy!-bátorított Liam.
-És veletek mi újság?-tereltem a témát,nem akartam Kellyről beszélni.Nem rossz fejnek tartom de valamiért ellenszenves.
-Jaj ne is mondd!Tegnap haza kellet cipelnem a többieket akik holt részegre itták magukat-mesélte a történteket Liam.
-Szórakozni mentettek vagy mi?-kérdeztem gyanakodva Liamtől.
-Nem talált-válaszolt vissza egyszerűen Liam-A fiúk megünnepelték azt,hogy végre lett egy karaoke gépünk,és egy kicsit eldurvultak dolgok.
-Minden rendben veled?-érdeklődtem egy szemernyi aggodalommal.Oké,nagyon aggódtam érte.
-Nyugi!Én jól vagyok!-nevetett bele a telefonba Liam majd javasolva így szólt-Inkább az a kérdés,hogy a fiúk,jól vannak?
-Mi történt velük?-kíváncsiskodtam.
-Ki nem találod...még most is húzzák a ló bőrt-válaszolt Liam.
-Van ilyen-nevettem el a végét,majd mindketten egy rövid nevetésbe kezdtünk.majd egy kis csend lett úrrá.Oké,ilyenkor zavarba voltam mikor ilyen síri csönd lett.Gondolkoztam azon,hogy most megszólaljak vagy mégis ne én kezdeményezek folyton a csönd megtörésére.
-Hiányzol!-szólt bele lágy hangon a telefonba Liam.
Én nekem egy pillanatra kihagyott a szívverésem.Erre a kijelentésre amit Liam tett,egyszeribbe fura érzések keringtek bennem.Én nekem még meg se fordult a fejembe,hogy mennyire hiányzik anya és One Direction.Azt hiszem most jöttem rá...hiányoznak nekem is szint úgy ezért nem ellenkeztem önmagammal.
-Te is nekem!-válaszoltam bele halkan a telefonba majd terelni kezdtem a témát-Habár csak 1 nap telt el!
-Pontosabban fogalmazva 23 óra-javított ki engem Liam.
-Te számon is tartod ezeket?-nevettem bele a telefonba.
-Hát valakinek mégis csak számolni kell ezt is-nevetett a telefonba Liam.
-Akkor számold ki,hogy mikorra hívsz legközelebb mert,én nekem igyekeznem kell-utasítottam szeleburdin.
-Úgy 4 óra múlva számíts rám-egyeztetett Liam.
-Szia Liam-köszöntem el udvariasan Liamtől.
-Szia!-amint ezt kimondta kinyomtam a telefont.
Tudom nem szép dolog csak így lekoptatni...nem igyekszem sehová sem csak most jól esik a magány.Most nem kell nekem se Liam se más egyéb.Egyszerűen én és a csodálatos napsütés.Végre egyedül,ahol nem zavar senki.Zárkózott egyéniség vagyok,sose szerettem a túlzott tömeget.Nyugtató de ugyanakkor idegesítő a sok ember körülöttem.Nyugtató hisz támaszkodhatok valakibe akárki is legyen.Az idegesítő az,hogy valamikor úgy elnyomják a csönd parányi hallattát is,hogy nem lehet megmaradni emellett.Észrevettem,hogy egy túdosító és egy opera tőr kamerával közeledik felém.Lőttek az egyedül létnek.
-Dorothee nyilatkozna arról,hogy milyen érzés itt lenni a legjobb 32 között úgy,hogy egy kezdőnek számít?-tette föl a kérdést a túdosító ami jelen pillanatba túl nehéz kérdésnek bizonyult.
-Hát ami azt illeti,eléggé furcsa de jó is mert,tudom,hogy szorult belém némi tehetség-válaszoltam egy kis gondolkodás után és próbáltam nem a kamerába nézni mert,akkor én el vagyok veszve.
-Folytasd-utasított könnyedén a fiatal fiú.
-Amikor a válogatón részt vettem akkor fogalmam sem volt mit keresek itt-kezdtem bele a mondatba majd őszintén nyíltakoztam-Aztán végre megtudtam...énekes akarok lenni.Nekem ezt jelenti az X-factor.Hogy végre valóra válthassa az álmaim!
-Köszönjük!-válaszolt a guggoló túdosító majd felállt helyéről és intett egyet-Gyere te jössz!
Ezzel a mondattal rá bírt arra,hogy felkeljek ,szandálomat felvegyem majd a telefonomat is magamhoz kaptam.A két fiatal fiú már csak a haladásra összepontosítottak,én meg  le voltam egy kicsit maradva de nem vesztettem őket szem elől.Mikor végre beérkeztünk a villába egy teljesen más irányba mentek mint ami a szobánkhoz vezetett.Egy hatalmas harmonika ajtónál álltunk meg,kilincse aranyozott volt.A túdosító egyet biccenve kért meg,hogy nyissam be de előtte az opera tőr egy mikrofont biztosított nekem.Lassan lenyomtam a kilincset,és bemerészkedtem a titokzatos szobába.Szembesültem Kellyvel és Jenniferrel.Én magam után bátortalanul becsuktam az ajtót és oda fordultam lassan Kellyékhez.A padló amin álltam mintha tükörből lett volna,és különleges alakzatokat vettek föl.Kellyék egy kényelmes fehér kör fotelbe helyezkedve ültek velem szembe mellettük nem messze egy zongorista volt,zongorával természetesen.Bátortalanul oda merészkedtem Kellyékhez mire Kelly felütötte a fejét.
-Szia Dorothee!Mit fogunk ma hallani tőled?-kérdezte izgatott mosollyal Kelly.
-Kelly Clarksontól a What Doesn't Kill You-válaszoltam bátrabb hangon.
-Halljuk-válaszolt kedvesen Kelly mellette Jennifer egy széles mosollyal várta a produkciót.
You know the bed feels warmer
Sleeping here alone
You know I dream in colour
And do the things I want
You think you got the best of me
Think you had the last laugh
Bet you think that everything good is gone
Think you left me broken down
Think that I'd come running back
Baby you don't know me, cause you're devil
What doesn't kill you makes you stronger
Stand a little taller
Doesn't mean I'm lonely when I'm alone
What doesn't kill you makes a fire
Put that thing on ligher
Doesn't mean I'm over cause you'r gone
What doesn't kill you makes you stronger, stronger
Just me, myself and I
What doesn't kill you makes you stronger
Stand a little taller
Doesn't mean I'm lonely when I'm alone
What doesn't kill you makes you stronger
Stand a little taller
Doesn't mean I'm lonely when I'm alone
What doesn't kill you makes a fire
Put that thing on lighter
Doesn't mean I'm over cause you'r gone
Thanks to you I got a new thing started
Thanks to you I'm not a broken hearted
Thanks to you I'm finally thinking bout me
You know in the end the day to left was just my beginning
In the end...
What doesn't kill you makes you stronger
Stand a little taller
Doesn't mean I'm lonely when I'm alone
What doesn't kill you makes a fire
Put that thing on lighter
Doesn't mean I'm over cause you'r gone
Mikor vége lett a dalnak kinyitottam a szemem ahol szembe kerültem Kellyvel és jenniferrel akiknek arcáról nem tudtam leolvasni semmit.Csupán Kely helyezkedett el kényelmesebben a kör fotelbe.
-Köszönjük!-válaszolta nyugodt hangsúllyal Kelly mire értettem a célzást.
Oda ballagtam az ajtóhoz és azon keresztül kitessékeltem magam.Ezernyi gondolat cikázott a gondolataimba...jó voltam?Tetszett Jennynek és Kellynek?Meg annyi kérdés merült fel bennem,hogy az végtelenségig is eltartana.Minden esetre várok.Várok,és holnap megtudom mi is az igazság.Viszont ez a 18 óra számomra 18 évet jelent...olyan csiga lassan is teltek a percek,minél feszültebb és feszültebb lettem annál lassabban mentek a percek.