Kávézó

Kávézó

Dorothee

Közel másfél hét telt a mentor ház óta.Azóta folyamatosan gyakorolunk Kellyvel.Kisült,hogy külön repülőgéppel utazott a két csoport vagyis aki továbbjutott egyértelmű,hogy a továbbjutókkal szállt fel közös gépre.És bármennyire is hihetetlenül hangzik de Ida és Janet és továbbjutott....a még hihetetlenebb,hogy én is.Ezzel együtt mind 3-an benne leszünk az élő showba.Velünk tart még Misha is akiről egyelőre keveset tudunk ezért is avattuk be őt,a csevegésbe,hogy ne érezze magát annyira kitaszítottnak.Elvégre mi 3-an barátnők vagyunk és milyen lenne ha a 4.taggal aki továbbjut kivételeznénk.Misharól azt tudtuk meg,hogy nagy a családja.Elsorolta szép sorjában a hozzá tartozókat,ami szép listának bizonyult.Mi is meséltünk magunkról...azt hiszem ezzel telt el az egész repülés,hogy beszélgetünk 4-en.Ki gondolná,hogy 4 óra elteltével is kifogyhatatlanul sok témánk akadt.Anyuval azonnal közöltem a hírt,persze,hogy fel volt villanyozva tőle.Egy hotelbe tudhattuk magunkat míg a verseny nem zajlik le,ez a hotel csak is kizárólag a 16 döntős szállhat meg benne.Szerencsére a lányok egy szobába kerültek ezért mind a 4-en együtt lakhattunk.Az első napok nehézkesek is voltak majd kezdtünk megenyhülni egymással és közös nevezőre jutni.Persze a verseny szabályzatába benne van az is,hogy a hotelt csak is akkor lehet szó nélkül elhagyni és haza költözni ha kiestél a versenyből ezért nem biztos,hogy anyut a közel jövőbe látnám.A napokba viszont nem jutott idő a One directionra.Ida és én keményen be voltunk fogva és ha valamelyikünk szabad akkor a másiknak kellet próbálnia ezért nem sikerült még egy közös találkozást megalkudnunk a fiúkkal.Most viszont végre egyszer,Idának meg nekem se esik a szabad idejébe a másik próbája ezért 1 órára eltudtunk szakadni a próbáktól.Egy kávézóba vártuk meg a fiúkat,konkrétan ez volt a találkozási helyszín.Ez a kávézó nem volt valami feldobott hely,csupán egy idős házaspár volt rajtunk kívül.Ida idegesen nézett kar órájára és vele egy ütembe trapolt másodpercenként.Nekem viszont már az agyamra tudott menni ez a viselkedés.
-Ida nem állnál már le?-fordultam Idához,aki velem szembe ült de ő csak egy mérges pillantást vetett rám.
-Mégis tudnál valami okot rá adni,hogy álljak le?-kérdezte mogorván Ida-Megbeszéltük,hogy délután 4 óra az délután 4 óra,nem több!
-Biztos csak leragadtak,tudod az örült rajongók...-fordultam a fiúk védelmükre de Ida megállított,hogy tovább ragozzam.
-Ismerem a fiúkat és az eddigi örült leány csapat max fél óráig állta az útjukat és nem többet-oktatott ki Ida mire én már el is hallgattam,csak hogy ne harapja le a fejem.Ekkor az a bizonyos kis csengő megszólalt ami csak akkor szól meg ha vendég jön a kávézóba.....kétségtelen,hogy ők jöttek,különben kinek van annyi esze,hogy háromnegyed 5-kor befordul egy vendégtelen kávézóba..Gyorsan hátra fordultam és ahogy sejtettem 5 befáslizott fiú,akiknek egy ilyen szép nap sütéses időbe kapucnit hordanak.Igen...ők azok....Felénk jöttek én pedig vissza fordultam eredeti oldalra ahol ültem.A fiúk szótlanul leültek hozzánk.
-Késtetek-törte meg a néma csendet Ida tolongásával.
-Ida nem mondod,hogy ennyire hiányoztunk-vette le szemüvegét Louis mi közbe ezeket hangsúlyozta.Ida csak megforgatta a szemeit.
-Nagyon sajnáljuk amiért ennyit késtünk de....-sajnálkozott Harry és egy kis szünetet tartott,hogy levegye pulcsiját-...sajnos elkaptak minket és interjút kellet készítenünk egy újságnak,csak nem mondhattuk le.
-De nagyon is lemondhattátok volna-pufogott Ida.
-Oszt szerinted mivel érveltünk volna ész lény?-vonta kérdőre Zayn Idát-csak nem jöhettünk azzal,hogy.....bocsánat épp 2 lányhoz igyekszünk,ezért nem jut idő erre.
-Akkor füllentsetek-érvelt tovább Ida.
-Valld már be,hogy hiányoztunk-szállt harcba Louis Idával.Ida reakciója olyan votl amilyennek vártuk,összekulcsolta karjait és zsörtöldött,és pufogott most.
-Egy kicsit-vallotta be elcsuklott hangon Ida.
-Na végre!Mi volt ebbe olyan nehéz?-szólt a mellettem üllő ír fiú.
-Na és...milyen volt Miami?-terelt a témát Zayn majd ránk majd Idára nézett.
-Hát lenyűgöző város ami azt illeti-válaszoltam bizonytalanul.
-Oké,most egy határozottabb választ kérünk-mutatott Louis Idára.
-Pálma fák,felhő karcok...semmi extra-válaszolta nagy nyugodtsággal.Ida inni készült kávéjából mikor észrevette,hogy az egész társaság őt figyeli-Mi van?2 évig Los Angelesbe éltem.
Ezzel a mondatával meghúzta a kávéját és elégedetten csapta az asztalra az üres poharat és a pincér nőhöz fordult aki pultnál tevékenyedet:
-Hé pincér nő!Még egy kávét!És lehetőleg erőset!Mindegy csak erősebb legyen mint ez!
-Mintha feszültebb lennél mint általában-vonta meg szemöldökét Niall és Idára meresztette ég kék szemeit.
-Csodálod?Éjjel-nappal dalszövegekkel vagyok körülvéve-túrt bele idegesen hajába Ida majd folytatta-Még jó,hogy nem legális a tárgyakhoz való hozzá menetel mert,különben azon kéne tanakodnom,hogy mi legyen papír 1.-nek és papír 2.-nek a neve.
-Vigyázz a szádra még a végén megbántod Louist-oktatta ki Harry Idát mi közbe az említett személynek a vállára rakta kezeit.
-Louis ezt már túl tárgyaltuk-fordult kedvesen Louishoz Ida egy áll mosollyal ami lényegébe Idánál nem jót jelentett.
-Ugyan már!-állt fel helyéről Harry-Mindenki tisztába van azzal,hogy mi történik köztetek!-mutatott Idáékra Harry majd ránk azaz Liamre és rám mutatott-És hiába vagytok legjobb barátok,az nem azt jelenti,hogy az érzés nem változhat!
Én zavarba voltam ezért arcomat karomba temettem ami az asztalon pihent.
-Harry,végre abba hagyhatnád a kreációidat amiket szövögetsz-mordult Liam Harryre.
-Amikor igazak is-vágott vissza Harry.
-Teljesen egyetértek Liammel-helyeselt Zayn Liamel-Emlékszel mikor engem és Susant boronáltál és a végén kisült,hogy egy 5 éves kapcsolata van.
-Akkoriba jóban átkellet volna néznem a személyes adatokat-mondta halkan Harry majd visszaült helyére-De aztán ne jöjjetek oda hozzám azzal,hogy ÉN megmondtam!
-Oké!Nem hanyagolhatnánk a témát-terelte Louis a szót és idegesen könyökölt az asztalra.
-Teljesen egyetértek veled-pattant föl Harry nagy iramba székéből-Beszéljünk inkább arról a csinos pincér lányról aki a szemközti asztalnál van.
Ekkor észrevettem,hogy szembe velem-legalábbis az én szemszögemből-egy fiatal lány,hosszú gesztenye barna hajjal ami eltakarta orcáját majd mikor a hajolásból kimozdult észre lehetett venni kiengyensúlyozott arcát és ég kék szemeit.Harry megigazította a zakóját és haját igazgatta mint egy csajozós fiúnál szokás.
-Elnézést,van egy kis elintézni valóm-ezzel a mondatával harry oda ment a lányhoz és elkezdetek beszélgetni.Addig mi sustorogtunk,hogy vajon miről beszélgetnek de nem sok időbe telt,hogy Ida idegesen ütögette az asztalt.
-Hé,pincér nő!Megkaphatnám a kávémat?Még MA!-fordult mérgesen Harryékhez Ida.
A lány értett a szóból és azonnal a a pulthoz szaladt.Harry mérges pillantást vett Idára és durcásan leült a helyére.
-Kösz szépen!Épp most akartam elkérni a számát!-pufogott Harry és ha lehetne ölni a szemmel akkor,Harry maró zöld szemei megtennék ezt a hatást.
-Minek ha még a nevét sem tudod?-kérdezte karba font kézzel Ida egy önelégült mosollyal.
-Dehogyis nem-vágott vissza Harry.
-Ohh tényleg!Mi a neve?-fondorlatoskodott Ida.
-Várjatok egy pillanatot-állt föl helyéről és azonnal megrohamozta a az éppen kávéval kijövő pincér lány.Viszont már pár pillanat azzal arra lettünk figyelmesek,hogy jó ízűen kacagnak a pultnál amit Ida nem hagyott szó nélkül és azonnal csapdosni kezdte az asztalt.
A pincér lány azonnal oda ment Idához és oda tette Ida elé a megrendelt kávét.
-Na végre!Azt hittem,hogy még 10 évet kell várnom rá-köszönte meg Ida majd gyorsan bele kóstolt a kávéjába.
A lány még egy mosolyt dobott Harryhez majd továbbment.Harry elégedetten ült le a székére.
-Tresha a neve-vágta büszkén Idához ki mit sem ezzel foglalkozva tovább szürcsölgette kávéját.
-És mit tudtál meg a nevén kívül?-vontam meg a szemöldökömet.
-Hát azt,hogy itt dolgozik,szereti az állatokat és ohh...engem tart legkevésbé szimpatikusnak a bandából-sorolgatta el ujjain Harry és az utolsó adatot nagy örömmel mondta el.
-És mi jó van abban,hogy te nem vagy szimpatikus számára?-vonta föl a szemöldökét értetlenül Liam.
-Hát épp ez az Liam-kiáltott fel boldogan-Végre egy olyan lány aki,nem ájul el tőlem sőt,nem is talál szimpatikusnak!Tudjátok mennyire szeretem a kihívásokat!
-Ezek szerint megszerezted a számát?-vonta kérdőre Louis majd Harryről leghervadt a mosoly.
-Várjatok egy pillanatot-állt föl a helyéről Harry és oda sietett Treshahoz.
Mondani se kellet egy kicsit elkuncogtunk Harry furcsa udvarlási szokásain,annyi biztos,hogy ha nekem udvarolnának így akkor inkább elrohannék az illetőtől mondván,hogy nincs ki a négy kereke.
-Hé,Ida!Jól értesülök,hogy nem soká lesz az apukád születésnapja?-szólt Ida felé Niall aki végre felfigyelt kávéjából ránk.
-Igen!Képzeljétek már vettem is neki egy borotváló készletet,tehát anyunak nem kell többet aggódnia a szakálla véget ugyanis egy suhintással le viszi-magyarázta Ida felcsigázva.
-És a te apukád Dorothee?-fordult felém Liam olyan halk szavakkal,hogy csak én értettem-A te apukáddal mi van?
-Ekkor ereimbe megfagyott a vér.Amint meghallottam ezt a szót...apukám.Kezdtem gyorsabban kapkodni a levegőért....nem akartam apuról még egy szót se említeni nekik,hiába jó barátaim,de amint ezt a szót meghallottam....félelem lett úrrá rajtam.Éreztem,hogy szívverésem egyre jobban felgyorsul.Leginkább ez a bizonyos szó akasztott ki engem....apa.Nem akartam még magamtól se hallani,hogy apu nem hogy még mástól.

Tresha