Elfejetett születésnap(1.rész)
Dorothee
Végre a kíméletlen 5 nap után végre egy szabadnap amibe nem szerepelnek kisebb-nagyobb tevékenységek ezért,Idával mindenképp kihasználtuk ezt....de nem együtt.Ida úgy döntött,hogy a délelőttjét azzal fogja tölteni,hogy az ágyába fekszik,persze már 7 órától a TV-t nyomdosa de egyszerűen a lustasága véget nem tartott velem.Én pedig ma azt terveztem,hogy végre kimehetnék a szabadba vele,oszt megrajzolnám.Így oda lett a modellem is.Úgy gondoltam,hogy felhívom a fiúkat,hogy hátha nekik van kedvük modellt állni de nem vették föl ezért egy üzenetet hagytam nekik miszerint ha lenne kedvük akkor nyugodtan eljöhetnek a megszokott parkba.Mikor ide értem a parkba meg is szűnt a gyönyörű napsütéses idő,helyette egy borús idő váltakozott ki belőle "nagy örömömre".Igazából nekem minden egyes égbolt valamit szimbólizál ami megindít engem.A napsütéses idő az mikor jól érzed magad benne hisz ha nem erős szinte egy langyos időjárásnak vagyunk tanúi ami minden egyes ember vágya,hogy minden nap kellemes idő legyen.Az éjszaka jelképe az,hogy ilyenkor lehet a legkellő képen elbújni a világ elől mivel ilyenkor az ember csak fény segítségével tud valamit is látni a sötétségbe,a sötétség általában rossznak vallják pedig ha nem lenne éjszaka akkor az olyan élőlények mint a bagoly vagy denevér elő se tudna jönni menedékükből mert ők éjszakai lények.A borús idő pedig nem épen a legszebb látvány,a szürke égbolt vészjósló.Sokan azt mondják az olyan emberekre aki szereti az ilyen időjárást az egy sötét alak.Hát akkor én eléggé sötét alak lehettem kiskoromba mert,én mindig azt vártam,hogy mikor lesz az a borús idő mert valahogy engem megnyugtatott.Ez annyit jelzett,hogy nincs is nagy hideg de nincs is meleg szóval ez olyan mint a semleges állapot.Nincs pozitív oldala de negatív oldala se.Most is még meg van ez a parányi szikra bennem,hogy tényleg semleges ez az állapot viszont most viszont még egy álmosító hatása is va ennek az időnek.Egy padnál várakoztam,egész pontosabban 2 szemközti padnál.Vártam,hogy jöjjenek a fiúk hisz biztos már rá néztek a mobilra.Én viszont fel-alá járkáltam.Fél 11 és senki sehol.Már kezdtem feladni,hogy jönnek de aztán valaki hátulról a szemeimhez kapta tenyereit és eltakarta a nap világot előttem.
-Felismered a hangom?-kérdezte tréfásan az illető akiről már egyből gyanakodni kezdtem,hogy ki lehet az.
-Öh nem tudom....Brad Pitt-válaszoltam szórakozottan.
-Találgass még-javasolta az ismeretlen közbe én még mindig egy szimpla mosoly ült az arcomon.
-Várj csak ohh..tudom már!Aston Kutcher!-szólaltam fel diadalmasan.
-Segítek....barna haj,barna szem,egy igazán jól felismerhető személyiség Londonban, és történetesen itt született-adta meg a jellemzőbb adatokat.
-Ohh Robert Pattison!Azért a fiúért oda vagyok-színleltem az örült rajongásomat hol ott utáltam Robert Pattisont.Persze ez meg tette a hatást mert,az illető azonnal levette a kezeit a szememről így szembe találkozhattam az illetővel.
-Ez komoly?Amint egy vámpírt alakít máris olvadozni kezdenek tőle az emberek?-kérdezte durcásan.
-Csak megjátszottam magam,valóságban utálom Robert Pattisont ha ez megnyugtat téged-állítottam le a hevesen reagáló barátomat majd körül néztem -A többiek?
-Nos,Louis még húzza a lóbőrt és semmi kedve nem volt velem tartani,aztán ott volt Harry akinek randija akadt Treshaval,Zayn és Niall pedig valami alapítványra ment-magyarázta a történteket a most már számotokra sem ismeretlen Liam.
-És akkor miért nem mentél Zaynnel és Niallel?-vontam meg a szemöldököm.
-Azért ilyen bunkók se akartunk lenni mintha fontosabb lenne egy s más ezért én itt vagyok-hadarta el egy lélegzetvétellel Liam
-De tényleg ha egy alapítványhoz mentek akkor vigyetek el engem is-oktattam ki Liamet.
-Miért?Talán szeretsz adakozni?-ült le az egyik padra Liam.
-Tudod nem mindig csak magunkra kell gondolni-szóltam egy kissé durván Liamhez de rájöttem,hogy nem kellet volna ilyen hangnembe beszélnem vele.
-Bocsi én..-próbáltam az előbbi mondatott semlegessé tenni
-Nem teljes mértékbe igazad van-vágott bele a Liam a bocsánat kérésembe.
-Tudod mit!Inkább hanyagoljuk a témát és menjél egy kicsit balra-tettem kamera állásba a kezem,hogy jó pozícióba legyen közbe leültem a szemközti padra.
-Te most mit csinálsz?-kérdezte értetlenkeve Liam.
-Kellő azonosságba igazítalak,hogy jól nézzél ki a rajzomon....most egy kicsit jobbra-legyintettem jobb oldalra Liamnek.
-Várj!Vagyis modellnek fogadtál fel engem?-kérdezte értetlenül Liam.
-Nem olvastad az úttóiratot?-tettem ki kamera állásból a kezem és kivettem a zsebemből a telefonomat majd felolvastam neki az úttóiratot-Úttóirat:Mindenképp szükségem lesz legalább 1 fiúra aki modelltál nekem!
-Én mafla!-hajtotta le fejét Liam.
-Ne nyavajogj ha már egyszer te jöttél!-ragadtam meg a rajztáblát,majd a rátettem a pont és egy fém csipeszt raktam a legtetejére.Jobb lábamat a bal lábamra téve helyezkedtem el kényelmesen a padon szembe Liammel aki már megint elmozdult tökéletes pozíciójából.
-Nyugton tudnál maradni és az előbbi testtartásodnál megállapodni?-szóltam Liamre kihangsúlyozva a testtartásodat szót.
-De jobbik profilomat vedd-tette kezet combjaira és semleges arcot vágni.
-Nem is tudtam,hogy neked van jobbik profilod-ragadtam meg a ceruzámat.
-Egy sztárnál már csak így megy-szólt hencegve Liam-Épp a legjobb embert választottad ehhez a képhez!
-Igen és a legbeképzeltebbet-szóltam fél mosollyal az arcomon és belekezdtem a rajzba.
-Ha több időt töltenél Harryvel vagy Zaynnel akkor azonnal megváltozna a véleményed-válaszolt vissza Liam.
-De most nem ők vannak itt hanem te!Úgyhogy most csukd be azt a szádat amiről több millió lány álmodik és maradj csöndben-oktattam ki kezdőleges modellemet akit végül most tudtam csendre bírni.Végre elmélyedhettem a rajzba és összpontosítani,közbe Liamre egyszer-kétszer egy pillantást vetettem feleslegesen.Már rég ültem le rajzolni főleg modellt aki egyben egy amatőrnek számított.Liam tényleg emberek milliót nyűgözi le hangjával de a modellkedésénél nem tudna sikert aratni főleg úgy,hogy az első percekbe nem is tud egy helybe maradni.De aztán végül csak leállapodott magával és egy helybe ült.
Louis
Tegnap este sokáig voltam fel mivel a húgomat Lottiet haza vittem miután átjött 2 napra hozzánk.Nagyon közel áll hozzám ahogy a másik 3, húgom.Érdekességek közé tartozott az,hogy mi van Idával ami persze egyből rávágtam,hogy "Semmi,utál!".A többi e fajta kérdésére nem akartam nyilatkozni.Bár be kell látnom,hogy Lottie még is csak egy serdülő 14 éves lány de még akkor is rajta kell tartanom a szemem ezért biztosítottam neki,hogy ha elmegy a városba szóljon nekem és hívjon ha történik valami,és mikor jön.Igen ilyenkor mint a legtöbb lány előjön azzal,hogy "Jól van bátyus már nem vagyok a kisgyerek!",de Lottie nem teszi.De szerintem legbelül biztos ezt gondolja...de még is én vagyok a felelős ha valami történik vele és nem ismer senkit rajtam,a fiúkon és Idán kívül senkit.Ma ezért mintha másnapos lennék hol ott még egy kortyot sem ittam.De csak-csak lemásztam a lépcsőn ahol időnként megfordult a fejembe,hogy most itt fogok legurulni.De aztán leértem.A nappaliba Adam végzett papírokat.oda mentem hozzá hogy tudakoljam,hol vannak a többiek.
-Mit számít?Biztos elmentek szórakozni engem meg itt hagytak nagy semmibe-dobta el idegesen tollát a kezéből Adam
-Csak kérdeztem-csillapítottam Adamet közbe védekező állásba tettem a kezem.
-Tudod milyen rossz érzés mikor még az anyád se dob egy SMS-el amibe az áll,hogy!Hurrá!-panaszkodott Adam.
-Mégis miről beszélsz?-kérdeztem megingva Adamtől.
-Tudod mit...nem árulom!Jöjjél rá magadtól!-állt föl a helyéről idegesen Adam a papírokkal és elviharzott mellőlem.Én fejemhez téve kezemet gondolkodtam,hogy vajon mi baja lehet Adamnek amiért ilyen rossz kedve van.Ekkor kinéztem az ablakon ami
nem egy szép kilátást igényel.Rossz az idő,front van.Hát ez itt a baj.Mindig megingadozik ha borús az idő,ez ellen nincs mit tenni.A gond le van tudva.Leültem a kanapéra és megpillantottam a könyvszerű naptárat amit Adam hagyott itt.Lelkesen odanyúltam és a kanapé karfájára téve fejemet kezdtem nézni a dátumot.A mai nap Szeptember.30 valamilyen úton-módon be volt karikázva.Mi van ma?Piros betűs ünnep
kizárva.....valami fontos nap van ma,hogy Adam bekarikázta ezt a napot....egy kicsit még erőltettem az agyam,hogy vajon milyen nap lehet ez majd végül beugrott.Falfehéré biztos átváltott az arcom mert,egyből felültem és még mindig próbáltam indokot találni,hogy biztos nem ez a nap.De az...ma van Adam 39 születésnapja és mi elfelejtettük.Legalább is én elfelejtettem de ha ilyen morcos kedvébe van Adam az azt
jelenti,hogy ők sem tudnak a mai napról.És már volt olyan is,hogy elfelejtettük a névnapját,akkor egy hétig nem állt velünk szóba.Hát akkor még mit csinál velünk a szülinapján.Cselekednem kell...gyorsan tárcsáztam a fiúkat de egyedül Liammél nem sípolt ki helyette letette a telefont.Remek,mint mindig jól cserben hagytak.
Liam
Még mindig mozdulatlanul kellet ülnöm,közbe valaki hívott telefonon akit egyből kinyomtam mondván,hogy most nem igazán fontos lehet,ha meg igen úgyis vissza hív.Dorothee minden egyes mozdulatát végig követtem.Olyan megfoghatatlannak tűnt.Jelen pillanatba ténylegesen mivel most mozdulatlanul kellett maradnom.Nem is tudom,volna mikor ezért a lányért akár a csillagokat is le hoznám,van amikor még egy kutya sétáltatást is bevállalnék.Az utóbbi furábban hangzik.De tényleg ez volt bennem.Mikor végzet Dorothee egy hatalmasat felsóhajtott ami egybe azt jelentette,hogy én is végre hátra dőlhettem.Nehéz aztán egy helybe maradni,és már vagy öt perce arra vártam,hogy végre megvakarjam az orrom.Miután egy kicsit meg pihentem oda mentem Dorotheehoz és mellé ültem.Egy enyhe mosolyt csaltam ki tőle mire a szívem egyre ritmusosabban vert.Majd eltereltem a tekintettem a rajzra amin megpillanthattam a tükör képem fekete-fehér árnyalataiba.
-Mintha a tükörképemet látnám vagy egy éppen most készült fotót feketén-fehéren-állapítottam meg majd akaratlanul is megpusziltam a hófehér arcát.Az az egy másodperc is felejthetetlen volt számomra.Dorothee értelmetlenül nézett rám.
-Oh bocsánat!-csuklott el a hangom majd egy kicsit arébb húzottam hogy leplezem a zavarba létemet.
-Semmi gond,különben is anyumon kívül még nem kaptam senkitől ilyen kedves gesztust-fordult felém Dorothee,kedvesen hangoztatva szavait.
-Miért nem mentél el,művésznek?Akkor most nem egy pincérnőként dolgoznál-tereltem a témát.
-Tudod sokáig ez volt a hóbortom de mikor tisztába voltam az anyagi helyzetünkkel,rá kellet jönnöm,hogy a rajzolásból nem tudnék megélni közbe kivenni a részemet az adókból ezért eldobtam egyúttal minden féle művészeti ágazatot-magyarázta Dorothee közbe igyekezet letörölni a már majdnem legördülő könny csepet a szeméről.
-Feladtad az álmaidat?-kérdeztem óvatosan Dorotheetól mert,ez igazán kényelmetlen téma lehetett.
-Igen,sok elképzelésem volt ami megvalósíthatónak tűnt,a színészeti ábrándozásom már akkor elszállt mikor elsőnek színpadra kerültem,az éneklést félbe hagytam mondván ha már színészkedni nem tudtam az emberek előtt akkor,hogy tudnék énekelni...művész pedig sok létezik a világon,csak egy vagyok a sok közül-törölgette a már könnybe lábadt szemeit Dorothee.
-De most itt a nagy lehetőség,hogy megvalósítsad az egyiket ha még az másikat nem is-bátorítottam Dorotheet.Ő felém fordította az arcát és a sok könnycsepp mellet megjelent egy szelíd mosoly.Én is viszonoztam.Majd újból megszólalt a telefonom amit most felvettem.
-Liam!Vészhelyzet van!És sürgős!És miért is nem vetted föl a telefonodat ha szabad tudnom?-támadt le egyből Louis.
-Bocs dolgom volt.Különben mi is olyan sürgős?-vontam kérdőre Louist.
-Szeptember.30.-a neked mit mondd?-kérdezte hevesebben Louis.
-Azt,hogy 1 hónap telt el a születésnapom óta-válaszoltam vissza olyan hangnembe Louishoz ahogy ő szólt az előbb hozzám.
-Téves!Adam születésnapja!-osztotta közzé Louis-Már a névnapján begurult hát mit csinál a szülinapján?
-Jaj ne!-ütöttem a fölös kezemmel a fejemhez.
-De,szóval igyekezzél!-ezzel a mondatával kinyomta a mobilját én meg ivssza csúsztattam a zsebembe a telefont fel sem tűnve,hogy Dorothee végig hallgatta az eseményeket.
-Ma van Adam szülinapja?-vont kérdőre Dorothee.
-Igen!És sajnos elfelejtettük...mindannyian-szóltam feladóan és a padba dőlve mélyesztettem be magam,hogy most mit tegyek!
-Segíthettek?-kérdezte halkan Dorothee mire felé fordultam.
-Kétlem,te nem ismered Adamet-utasítottam vissza az ajánlatot.
-Kár,pedig tudok egy s mást a szülinapokról,egyszer anyu helyett én terveztem egy születésnapot mivel neki ez a hobbija úgy mondd és sokszor kérik meg de egyszer túlságosan is lebetegedett ezért én csináltam meg helyette-magyarázta egy csepp mosollyal Dorothee.-Azt
mondták nekem,hogy gyakrabban tervezhetnék bulikat,van érzékem hozzá!
-Komolyan?-húztam föl a szemöldököm.
Dorothee csak egy széles mosollyal egy lassú bólintással válaszolt.
-Akkor jobb lesz minnél hamarabb haza érni-álltam föl a padról,Dorothee is fel állt és egy kis gyors tempobe elindultunk.út kzöbe arról faggattott,hogy mi lenne szerintem kellő ajándék számára.Én nekem gőzöm sincs,hogy Adam mit szeret.Ezért azt tanácsolta ha oda érünk akkor a fiúkkal megbeszéljük ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése