Pocsék születésnap

Pocsék születésnap

Dorothee

A fiúknak tényleg nem volt erősségük a sütés,főleg a torta sütése.Többször bekellet avatkoznom a bénázások miatt...Ida persze hátra dőlt és mintha csak egy sorozatot nézne,ölbe tett kézzel csak nevetett mi közbe próbáltam segíteni a fiúkon.Viszont már kezdtem megelégelni,Ida semmit tevését és,hogy csak szórakoztatásnak vagyunk.Nem kellet több mikor felszedegettem az összes tojás héjat a földről amit Niall tört össze az előbb.
-Jó szórakozol?-álltam föl a térdelésemből és egyenesen barát nőmre néztem.
-Igen,nagyon-bólogatott hevesen,közbe hasát fogta a fájdalomtól ami a nevetéstől jött létre.
-Akkor szórakozzál még jobban-ezzel a mondattal a bedobtam a tojás héjat a kukába és egyenesen a feltörlő irányába mentem amit azonnal Ida ölébe dobtam.
-Most is nevess és töröld fel a tojás maradványt-viharoztam el mellette mire értetlenül nézett rám.
-És miért pont én?-kiabálta utánam.
-Azért,hogy te is csinálj valamit-szóltam vissza utána majd bementem az étkezőbe  ahol egy hosszú asztal és sok szék vette körül a tárgyat.Leültem a kényelmesnek tűnő székre és valóban kényelmesnek tűnt.Jó puha volt a felülete,ráadásul selyemből készült.Ámulatba volt a hely.A falak vaj színűre voltak festve,vörös szőnyeg lepte be a talajt.A dekoráció is illet az étkezőhöz.Nekünk sose volt saját étkezőnk,mindig a konyhába állítottuk fel,ráadásul mindig elégé kis szűkös házba éltünk így nem csoda,hogy az étkezőt,konyhát és egyéb szobát amit eddig láttam nagyobb volt a nappalinknál ami állítólag a mi házunkba ez volt a legnagyobb terület.Szóval a fiúknak nem volt mire panaszkodniuk,elégé tágas volt ahhoz,hogy ellakjanak 5-en benne,ráadásul olyan szobákat is megemlítettek nekem ami a házba van,hogy olyanról még nem is hallottam.hiába ők nekik több jutott,amit nem bánok hisz megérdemlik.Talán egyszer én is ilyen nagy házba fogok élni?Vagy csak ez egy buta álom.....sok esély van rá,hogy nem leszek elismert énekes nő és nem török babérokra az énekesi pályán.De ha mind az enyém lenne ami körül vessz már jobb életem lenne,nekem is és anyunak is.
-Min gondolkozol?-szólalt meg valaki a mellettem mire én azonnal felkaptam a fejem a hang irányába rémülten.Harry ült mellettem.Komolyan ha így fog settenkedni elém még a végén minden egyes embertől megfogok rémülni aki csak szembe kerül velem.
-Hogy min?-ismételtem meg az előbbi kérdését.
-Igen,nagyon elmerültél a gondolataidba-jegyezte meg fintorogva Harry.
-Nem olyan fontos!-legyintettem oda neki-Te minek követtél engem?
-Követni?-húzta össze a szemeit majd megigazította a pólóját-Eszembe sincs követni téged!Csupán én nekem is el kell egy s máson gondolkoznom!
-Na és miről?-kíváncsiskodtam.
-Te lány vagy?-fordult felém Harry.
-Ha nem,szólj,hogy legközelebb nadrágot vegyek föl-mutattam a csupasz lábamra amit a térdemig ellepet a szoknyám.-De persze Harry lány vagyok!
-És te tudsz egyéb módszert,mivel lehetne tapintatosan közölni az illetővel,hogy kész-vége?-kérdezte elégé ab szúrtan.
-Ugyan minek osztanám meg ezt veled?-fordultam komolyan Harry felé és szembe találtam magam zöld szemivel.
-Tresha-nyögte ki halkan Harry.
-De hát lelkesen meséltél róla mi közbe a tésztát csináltátok-húztam össze a szemeimet.
-Nem,valójában nem úgy sikeredett ahogy kellet volna-sóhajtott föl keservesen Harry-Próbáltam udvarolni,virágot is vettem neki de semmi reakció.Egész nap úgy bánt velem mintha egy ismerősével találkozott volna.
-Azt akarod mondani,hogy emiatt dobni kell?-vakartam meg a fejem búbját.
-Figyelj!Megfigyelések szerint már az első randinál kimutatható mibe fog torkollani a legközelebbi és az azutáni is-magyarázta Harry mint ha egy tudós lenne.
-Nevetséges vagy-válaszoltam egyszerűen Harry szembe.
-Ez szerinted miért nevetséges?-vonta fel a szemöldökét Harry.
-Azért mert még nem igazán ismer téged és gondolom nem tud megnyílni előtted-magyaráztam-Én is így vagyok ezzel,ne csodálkozz,hogy barátként viselkedik veled hisz,arra még nem gondoltál,hogy valamelyik lány nem szereti elsietni a dolgokat?
-De...-tiltakozott volna Harry de feléje mutattam a kezem,hogy ne folytassa
-Harry csak egy esélyt adj neki,aztán felőlem dobhatod ha akarod-kérleltem.
-Hát talán adhatok...-de nem tudta befejezni mert,Niall rohant be hozzánk.
-Dorothee,füst riadó-futott oda hozzám.
Én felpattantam a helyemről és szembesültem,hogy a sütőből árad a füst.
-Fiúk!Nem kapcsoltátok le?-fordultam a bűn bakosokhoz.
-Mi próbáltuk de elfelejtettük,hogy melyikkel lehet lekapcsolni és...-magyarázta ki Louis-....és Liam sem volt itt ezért....
Ekkor eloltottam a sütő gombját a kialvásra és a fiúkra néztem.
-Lehetetlen feladat volt-válaszoltam morcosan és kinyitottam a sütőt.
Nem volt valami vészes,ahhoz képest,hogy füstölgött egy sort oda égni csak a szélei égtek meg.Gyorsan lettem a közelbe lévő pultra ahol történetesen a krém is ott volt.
-Oké!Most már lazulhatok!Idával elkészítjük a krémet-fordultam a fiúkhoz.
-Mi?-kiáltott fel értelmetlenül a mellettem lévő Ida,én pedig szó nélkül a lábára léptem a hallgatása véget.
-Te is segítesz nekem-szűrtem ki a fogaim közül.
A fiúk egy váll rándítással magunkra hagytak a konyhába.Arra lettem figyelmes,hogy valami erős bele furodott bele a lábamba amiről gyorsan le is került a fájdalom és utána kaptam a fájdalom központjához.
-Ezt minek kellet?-fordultam Idához.
-Te is ráléptél az enyémre-oktatott ki Ida mire én csak megforgattam szemem.
Sokáig csak csináltuk a tortát aztán a hallgatást én szakítottam félbe.
-Bocs,hogy olyan csúnyán bántam veled-fordultam Idához.
Hé,barátnők vagyunk és az igazat kell mondanunk egymásnak-válaszolt kedvesen Ida mai elégé ritka volt nálam.
-Béke?-mutattam a kisujjam felé.
-Ha ez téged megnyugtat-vont vállat majd a kisujját kinyújtotta és összefonta az enyémmel.A tekintetünk is összeütközött és elmosolyodtam önkénytelenül is,így n is kicsaltam belőle egy mosolyt.
-Hé mit szólnál hozzá...-fordult a torta felé Ida és eleresztette a kisujjamat.-ha Adam nem tudna róla ha ez eper torta?Rózsaszín máz úgy is sok féle létezik abból még nem gyanakodna,ha eperrel díszítenénk az gyanús lennie ezért mi lenne ha fehér tejszínnel díszítenénk föl a tetejét?
-Ez egy remek ötlet-helyeseltem Ida ötletét.

----*----

Kemény 1 óra múlva kész lettünk a torta díszítéssel és beraktuk a hűtőbe.A fiúk ki is csípték magukat ,bár őszintén szólva nem tudom miért.De aztán elmagyarázták,hogy Adam szereti a kifinomultságot ezért nem ártana ha mi is átöltöznénk.Őszintén szólva nem tudom hogy kerülhet egy olyan házba női ünnepély ruha ami tele van fiúkkal.De inkább nem is akarom megtudni honnan szerezték.Én egy combig érő teljesen friss fehér színű szoknyát vettem föl aminek a bal oldalán egy pánt volt.Ida mint mindig nem volt hajlandó szoknyát venni ezért egy combig érő fekete farmert,belé helyezve egy fakó rózsaszín póló,és egy halvány rózsaszín kabáthoz hasonló pulcsit vett föl.Minden elő volt készülve Adam fogadására mivel a fiúk voltak előzékenyek és SMS-be értesítették,hogy jöjjön át pontba este 7-kor egy megbeszélésre ami valójában egy születésnapi meglepetés lesz.Mikor már java részt azon idegeskedtünk,hogy mi a fenét fogunk köszöntül mondani Adamnek addig egy csengő szó zavart meg minket.Pontosabban a be jártai ajtóé volt ez a csengő.Ez volt a végszó.Liam állt fel elsőnek és oda sietett az ajtóhoz.Ahogy megbeszéltük mi is oda ráadunk Adamhez és befogjuk vezetni az étkezőbe.
-Szia Adam!-köszöntötte Liam a lelketlen Adamet.
-Sziasztok!--vágta rá mogorván mi közbe befáradt durcásan akta táskájával az előszobába.
-Mi volt olyan fontos,hogy meghívjatok?Annyira sok nap van,hogy megbeszéljünk valamit?Ráadásul ez a nap se úgy alakult ahogy kéne-panaszolta el Adam-Tudjátok milyen rossz érzés,hogy ezen a napon senkinek se tűnt fel,hogy mi van.Egyáltalán miért vagytok ennyire kicicomázva
-Nem értjük miről beszélsz de gyere utánunk majd az étkezőbe elmagyarázod ahogy mi is elmagyarázzuk ezt-vezette be a konyhába Harry Adamet.Harry bevezette a sötét étkezőbe Adamet.
-Miért nem oltottatok villanyt?-lépett be az étkezőbe Adam.
-De hát ez megoldható-kapcsolta föl Niall a villanyt.
-Niall-szóltunk Niallre egyszerre.
-Mibe állapodtunk meg Niall?Azon hogy csak akkor kapcsolod fel ha leültettük a székbe-kiabálta le Zayn Niallt.Niall lesütötte a szemeit és a földet tanulmányozta a mi mérges arcunk helyet.
-Ezt ti csináltátok?-mutatott a tortára Adam amit még néhány perccel érkezése előtt tettünk oda.
-Igen!Nem így terveztük de boldog szülinapot-állt ki bátran Harry Adamhez.
-Szóval nem felejtetéttek el?-ült le boldogan Adam.
-Miből gondolod,hogy elfelejtenénk a szülinapodat?-kérdezte furfangosan Louis.
-Már értem,hogy miért viselkedtél olyan értetlenül,előre elterveztétek-világosodott fel Adam majd elhomályosult-Ezek szerint azért rohant el mindenki reggel,hogy ajándékot tudja beszerezni nekem!Igazán nem kellet volna!
-Igazából...-ment közelebb Liam Adamehz ártatlan léptekkel-A torta a meglepetés!Mi a fiúkkal a két kezünkkel csináltuk!
-Szóval ti...-mutatott a tortára Adam-ti csináltátok?
-Igen,de a lányok is besegítettek-állt Ida és én közém Zayn.
-Ilyen ajándékot még ebbe a 39 évbe sose kaptam-jegyezte meg Adam szuros szemmel majd melegség áradott belőle-Nagyon köszönöm!
-Nincs mit-válaszolt könnyed hangon Liam mint az előbbin mondatánál ahol feszültebb hangnem volt aktívabb.
-Már csak annyit áruljatok el,hogy milyen tortát csináltattok-kíváncsiskodott én meg a nagy nyelű kést átnyújtottam neki ami szintén elő volt készítve az asztalon.Adam belevágott a közepébe.
-Ez meglepetés-vágta rá Harry.
-Valóban?-mosolyodott el Adam majd leült miután sikerült kivágnia a torta szeletett majd a villájával bele kóstolt.
-Ez nem is rossz-válaszolta miután megrágta a falatott.
-Örülünk,hogy ízlik-ült le Louis Adamhez.
-De komolyan áruljátok el,hogy miből készült....még sose ettem ilyen finom tortát eddigi életem során-akaratoskodott Adam. közbe végig nézett a társaságon.
-Eper-jelentette ki bátran Harry,ebből az következett,hogy kiköpte az iménti megrágott maradékot a tányér és elkezdett köhögni.
-Mi az?-fordult értetlenül Adamhez Harry.Mindenki figyelemes lett Adam reakciójára ezért közelebb mentünk hozzá.
-Még jó,hogy nem ettem ilyet-köhécselt föl Adam.-Allergiás vagyok az eperre!
Harry erre egy kicsit eltávolodott a társaságból.
Mire mi szuros tekintettel néztünk rá.
-Mentségemre szólva fogalmam se volt róla,hogy allergiás rá-mentegetőzött Harry.
-Nagyon sajnáljuk Adam-fordultam a fiúk menedszeréhez.
-Semmi gond!A szándék a lényeg na meg,hogy ismerjük az embereket-törölgette a száját a mellette lévő szalvétával Adam.
-Azt hiszem hivatalosan is kijelenthetjük,hogy ti tényleg a világ legrosszabb ember ismerői vagytok-állapította meg Ida a fiúkra nézve.
Hát nem igazán úgy sikerült ahogy akartuk ráadásul,hogy a meglepetésre Adam konkrétan allergiás volt és a fiúknak egyebük nem is volt mint a torta amit ajándékba tudtak adni.Egyszóval jót akartunk de lényegébe Adam nem kapott semmit a születésnapjára....lehet hogy holnap ki kéne engesztelni valamivel őt.Minden esetre elég fura egy születésnap amin az ünnepelt nem kapott se ajándékot,se tortát.Ebbe van(ak) tanulság(ok).Ne felejtsd el időben a közeledő születésnapot és soha de soha ne készíts olyan tortát amire az illető allergiás.