"Én és a nagy szívem!"

"Én és a nagy szívem!"

Ida

Tegnap valami fergeteges volt az este...na jó azután, hogy kimondták a nevemet csak akkor. Mikor haza értem addigra Dorothee már aludt, ezért nem tudtam vele beszélni, és ma is csak délután tudok. Hogy miért délután? Louisval találkozónk van. Mindenki most randira gondol ugye? Pedig nem! Ugyan is húgát Felicitet is elhozza. Együtt reggelizünk aztán Louis úgy gondolta, hogy én is részt vehetnék húgának a programjaiba, amit ő tervelt ki. Természetesen elfogadtam, de most már bánom, hisz megint a szívem győzött, és nem az eszem. Minek is kellet az anyámtól azt a nagy szívet örökölnöm? Már az étteremnél vártam, ahol megreggelizünk, rá néztem az órámra, és negyed 9-et mutatott .Biztos furcsálhatja, majd Dorothee, hogy ilyen korán elmentem, de hagytam neki egy kis üzentet. De persze egy szóval sem említettem, hogy Louissal és Fizzel megyek Londoni kör utazásra, csupán annyit, hogy dolgom akadt. Úgy 1-2 perc múlva láttam a messziből, hogy egy 10 év körüli kislány, és mellette egy napszemcsis, kabátos fiú. Nyomba tudtam, hogy ők lesznek. Csak azt nem értem miért mindig ezt az álcát használja Louis, mikor jó maga is tudja, hogy már nem nyár van. Ma reggel, úgy maximum 5 fok lehet. Két szóval hideg van. Már lassan átválthatom az őszi kabátomat, télire. A két fiatal közbe egyre csak közeledtek, és közeledtek, mikor már majdnem elértek engem, én egy megjegyzést dörgöltem az orruk alá.
-Késtetek!- szóltam lágy hangon, mert nem akartam Fizz előtt kiabálni, az már milyen modor lenne a részemről.
-Bocsi, Fizz egyre lustább és lustább szokott lenni-kapta le szemüvegét, és már is elmerengtem a kék szemeibe. Nem Ida, tartsd magad! Tartsd magad! Emlékszel! Nem kell Louis, még azzal a két gyönyörű kék szemeivel sem.
-Ez nem is igaz, téged kellet felkelteni- háborodott föl Fizz testvérére, mire Louis a jól ismerhető állmosolyt dobta be nekem, majd Fizzre nézett.
-Fizz, tudod, hogy mibe állapodtunk meg!- suttogta oda Louis, csak sajnos eléggé jó fülem van.
-Nem kell a tesódra kenni olyat, amibe nem is ő vétkes- jegyeztem meg karba tett kézzel, mire Louis megint csak rám mosolygott, én meg próbáltam nem viszonozni, és nyugodt maradni.
-Most már befejezhetitek a kritizálást, inkább menjünk be! -ezzel a szóval bement kézen fogva Fizzel, én meg mentem utánuk. Nem egy nagy puccos hely, de azért egy-két jóra sikerült képet feltettek ám a falra. Mi egy olyan részen foglaltunk asztalt, ahol az üveg ablakokból nem lehet látni minket, tehát eléggé hátul. Fizz és Louis egymás mellet ült, míg én szembe velük ültem.
-Válasszanak a hölgyek, amit csak akarnak! Én állom! -szedte le magáról a kabátot Louis, és mily nem meglepő, hogy megint csíkos pólót húzott. Nem tudom miért szeret ennyire hordani csíkos pólókat. Talán, mert ez nem az a feltűnős típus, hanem szokványos.
-Szóval bármit?- fintorodtam, és szám széle felkanyarodott, és Louisra néztem elvetemült vigyorral. Louis rám nézett és egy  ideig habozott.
-Bármit- válaszolta végül egyszerűséggel Louis, és felemelte a mellette lévő étlapot, én is lekezdtem az enyémet. Egy kicsit meglepett, hogy Louis nem akad ki azon se, ha a legdrágább fogást kérem a reggeli közül. De valójában semmi extrára nem fáj a fogam. Kiskoromba is egy nutellás kenyér kellet nekem reggelire, és már is a mennyek közt éreztem magam....hogyhogy ezen az étlapon nincs ilyen reggeli. Pedig nagyszerű reggeli, és laktató. És teszek rá, hogy sok a szénhidrát benne. Mikro megakadt a szeme azon, hogy pirítós dzsemmel, azonnal megfogott engem, és elégedetlen tettem le az asztalra az étlapot. Nekem reggelre mindig édes kell, ha nem édeset eszek akkor hisztisebb szoktam lenni. A pincér megérkezett, és felkérte a rendelést.
-Én egy főtt tojást kérek szalonnával! Hát te Fizz? -jelentette ki Louis, és húgára nézett az utolsó mondatánál.
-Én azt hiszem zabkását kérek-válaszolta Fizz kedvesen.
-én egy dzsemes pirítóst szeretnék-jelentettem ki a pincérre nézve ő meg egy bólintással el is ment.
-Jut eszembe Dortohee tudja, hogy ma velem és Fizzel leszel? -férkőzött tekintetembe Louis.
-Hát nem igazából, csak annyit, hogy dolgom van mára- vallottam be egy kicsit keserűen, majd el is pirultam szégyenembe.
-Na látod Fizz, jegyezd meg, hogy soha ne kövesd Ida példáit! -oktatta ki Fizzt Louis.
-Szerintem még mindig ésszerűbb válasz, mint a tiéd- válaszolta Felicitie.
-Miért? Talán hazudott? -hajoltam közelebb feléjük.
-Fizz csak szeret túlzásokba esni, egy szavát se hidd el- karolta át Louis húgát.
-Még szép, hogy hazudott, azt mondta a fiúknak, hogy elvisz engem a fogorvoshoz, mivel be kell tömni a fogamat -válaszolta Fizz és elégedetten vigyorgott Fizz bátyára.- Ja és, hogy eléggé sok dolga van velem!
-Minek is kellet elméletbe elvinni a fogorvoshoz Louis- néztem érdeklődve a One Direction bohócára.
-Hát, mert ma kéne fellépnünk délután Londonba, de mondtam a fiúknak, hogy ma túlságosan is elfoglalt vagyok, ezért átettük honlapra- vallotta be Louis, én pedig szigorúan néztem rá -Csak azért, mert ma legalább egy kis időt tölthetek Fizzel, mert holnap megy vissza.
-Már lemondtátok a koncertet?- kérdeztem Louistól mi közbe fürkésztem a tekintetét.
-Hát...még nem tudok róla -nyögte ki nehezen Louis.
-Hívd fel a fiúkat, hogy ne mondjátok le! Mert ott leszel! -parancsoltam Louisra.
-De Ida...-próbált volna ellenkezni én viszont közbe vágtam.
-Hogyha az kell, hogy valaki vigyázzon a húgodra akkor itt vagyok én! Majd én vigyázok rá! -ajánlottam föl Louisnak.
-Megtennéd?- nézett rám reménykedve.
-Igen, meg én- mosolyodtam el, majd Louis egyből elő vette mobilját, és felhívott valakit.
-Hazza! Nem kell lemondani a koncertet, mert szabad lettem mára! -szólt bele örömmel Louis- Oké! Siettek!
-Na? -húztam föl a szemöldökömet.
-2-kor kezdődik, nekem meg délkor ott kell lennem, úgyhogy úgy készüljetek, hogy csak a délelőttöt tudom veletek együtt tölteni-magyarázta Louis, és ebben a pillanatban megérkezett a pincér a rendelésekkel, és tette mindhármunk elé, amit rendeltünk.
-Na ennek ünneplésére! Együnk-ezzel a mondattal bele haraptam a pirítósba, és észrevettem, hogy Louis mosolyogva figyel engem. Nincs mit tenni! Én és az áldott jó szívem!

Dorothee

Reggel arra ébredtem, hogy nincs itt megint Ida, viszont a hűtőn egy cetli állt. Azonnal letéptem és olvasni kezdtem.
Kedves Dorothee!
Ne haragudj, amit nem tudtam reggelivel köszönteni téged
,de dolgom akadt. Ne aggódj, este mindenről beszámolok, hogy
milyen is volt az X-Factor, és természetesen eléneklem
a számot is!
Ida
Jellemző, hogy Idát mostanság nem találom otthon. Én pedig még fél betegen itthon vagyok egyedül. Gyorsan elővettem a szekrényből a felfájás csillapítót és bekapattam gyorsan. Még mindig jelentkeznek ezek a reggeli fejfájások, ami remélhetőleg elmúlik a napokba. Hirtelen meghallottam, hogy valaki kopog, és én nem törődve azzal, hogy köntösbe vagyok kinyitottam az ajtót, és egyenesen Janettel szembe találtam magam.
-Szia! Halottam beteg vagy! -jött beljebb Janet, és becsukta maga után az ajtót.
-Csak tudni akartam hogy vagy- nézett rám Janet barátságosan.
-Hát már lábra tudok állni-mutattam a papuccsal eltakart lábamra.
-Ida szólt, hogy ma nem lesz itt, ezért gondoltam, hogy jövök és főzök neked valami finomat-jött be nappaliba, szatyraival, én meg azonnal megállítottam.
-nem fontos! Nem vagyok olyan beteg, hogy rám főzzél! -mentem Janet után, de mintha egy süketnek kiabáltam volna. Gyorsan letett szatyrát, és belekezdett a reggelibe. Én durcásan ültem le a mellettem lévő székbe, és figyeltem, hogy ügyeskedik Janet.
-Apropó, bocsi, de a szombati adáson elaludtam itthon-füllentettem egy kicsit, mivel nem is otthon, hanem a fiúknál néztem, de ezt nem muszáj tudnia. Vagyis inkább arról, hogy kivel barátkozok!
-Nem kell hazudnod én is olvasok pletykalapokat-válaszolt Janet. Nekem egy pillanatra kihagyott a szívverésem, és Janetre néztem.
-Én...-próbáltam kimenteni magamat, de Janet megelőzött.
-Tudom! Elakartad mondani, hogy az 1D fiúkkal lógsz, csak a megfelelő pillanatot akartad, ugye?- fordult felém Janet.
Igaza volt, valóban azt akartam, hogy, mint barát én mondhassam el neki, ne a pletykalapok közül halhassa ezeket.
-Igen, de látod tönkretették az újságok- pufogtam, mint egy 5 éves kisgyerek.
-Semmi gond! Én megértem! Ráadásul szerencsés lánynak mondhatod magad! Nem mindenki ilyen szerencsés, hogy ismerkedhet a fiúkkal!- mondta Janet mosolyogva, és tovább folytatta a reggeli készítését. Egy kicsit töprengtem azon, hogy Janetnek nincs-e kedve megismerkedni velük, aztán dűlőre jutottam.
-Ha akarod, bemutathatlak nekik-ajánlottam föl Janetnek, mire ő abba hagyta a hagyma szeletelését.
-Ez igazán kedves tőled Dorothee! De inkább nem! Nem akarok célzó táblává válni -válaszolta Janet remegő hangon.
-Miért mondod ezt?- kérdeztem bizonytalanodva.
-Dorothee!- fordult felém Janet- Bocs, hogy ezt mondom, és most, de tudnod kell, hogy ez nem olyan egyszerű ,mint hiszed! A fanatikus rajongók letámadnának téged, még az a szerencséd, hogy még időben letörölted magad a Twitterről, mert gyűlölködő üzenetekkel jól meg akadna a dolgod! Az örült rajongóknak, elég egy pletyka is, hogy elkezdjenek támadni! Még csoda, hogy személyesen nem akadt meg a dolgod velük....de én láttam, már Ida Twitterén, hogy egyre több negatív hozzászólást írnak neki. Én azért nem akarok velük megismerkedni, mert akkor egyből letámadnának a rosszmájú rajongók. Pedig hidd el szívesen találkoznék velük! De a One Direction jelenleg túlságosan is felkapott lett ahhoz, hogy megismerhessem őket! Én csak egy normális énekesnő szeretnék lenni!