"Barátságos fogadtatás"(1.rész)

 

"Barátságos fogadtatás"

Dorothee

 Még mindig nem tudtam elhinni.A legjobb barátnőm.Aki tudta,hogy mindig is lámpalázas voltam.Megint előtörtek bennem a múlt homályai.Úgy 10 éves lehettem amikor egy színdarabra önkéntesen vállaltam a főszerepet.Minden a legmegfelelőbben alakult minden próbán.Ám mikor vagy 100 ember előtt kellet fel mondanom a szöveget hirtelen az összes szöveg rész kiment teljesen a fejemből.Ott álltam a színpad közepén mint egy darab fa majd idegességembe elkezdtem valamit motyogni majd össze vissza beszélni.A közönség persze,hogy kinevetett és ezek után megesküdtem nem lépek fel nyílványos közönség előtt.Az ébresztett fel a múlt homályából,hogy valaki a nevemet szólitgatta.
-Dorothhe,Dorothee!Föld hívja Doroheet!Válaszolj!-hangzottak el ezek a szavak Idából.Igyekeztem egy nem épp boldog ember arcát tükrözni.
-Ida Julianna Draper tudod,hogy milyen nagy hibát követtél el!A tudtom nélkül benevezni és ráadásul még úgy,hogy nem is tudom én magam se,hogy mi a fenét énekeljek?-vágtam a fejéhez csípőre tett kézzel,viszonylag olyan hangnembe,hogy senki se figyeljen föl a csete-patéra.
-Tudom!Tudom!És sajnálom de emlékszel mikor elénekelted nekem Rihannától az Umbrellát!-magyarázta Ida mi közbe két kezét összetette majd szét tárta őket mikor folytatta-És...te egy ős tehetség vagy!Légyszi,már nem lehet vissza vonni!Már itt vagy!
Én csak néztem magam elé.Most újra égessem magam le mint 8 évvel ezelőtt?
-7362 és 7563-as jöjjön azonnal-csendült fel a hang majd Ida kérdően rám nézett,nagy levegőt vettem.Tudtam,hogy itt már nincs vissza út.
-Hát...megpróbálhatom..-nyögtem ki fájdalmasan és készültem a legrosszabbra.Ida persze ugrált örömébe és gyorsan megfogta a csuklómat és az ajtó felé rángatott engem és bemenetünk.Egy lépcső sort kellet megmásznunk majd egy ajtó állta az utunkat persze Ida egyből már le is nyomta a kilincset és egyből szembe találtuk magunkat a műsorvezetővel Dermot O'Leary-vel.Körbe néztem és Dermottal szembe volt egy kivetítő amin látszottak a mentorok.És még két képsor látszódott ezen kívül ami személy szerint minden percbe változni fog ha körbe-körbe járkál az ember.Ida egyből vonszolt Dermothoz.
-Sziasztok!Jó látom,hogy mind kettőtökön van sorszám-tekintett a sorszámra ami az oldalunkon volt majd újra megszólalt-Ti ismeritek egymást ha így ketten jöttetek be!
Ideges voltam mert,egy csomó kamera vette,hogy éppen mit csinálunk.
-Igen barátnők vagyunk,én Ida Draper vagyok ő pedig Dorothee Schleret-mutatott magára majd rám mikor az "ő pedig"et elhangoztatta.
-Nos akkor rohanj a színpadra és nézz bátran a mentorok szemébe-biztatta Dermot majd Ida vállára tette a kezeit.
-Minden tőlem telhetőt megteszek!-válaszolt majd oda fordult hozzám!
-Sok szerencsét!-mosolyogtam rá majd egy szűk ölelés után már ment is az ajtóba amit végül lezártak.Sok minden kavargott bennem.Mégis mit adjak elő?És hogy?Ida ezt jól megcsinálta még végig sem tudom gondolni,hogy mit énekeljek?Gondoltaimat Dermot zavarta meg.
-Jó énekel szerinted?-vont kérdőre Dermot és hozzám fordult.
-Szerintem elégé emlékszem,hogy egyszer egy ének versenyre is jelentkezett,eredményes helyezést ért el-mosolyodtam el mikor ezek a gondolatok forogtak a gondolataimba ám megzavart ez mikor megláttam a kivetítőn,hogy Ida sétál be a színpadra.
-Sziasztok!-köszönt illedelmesen a mentoroknak és a közönségnek.
-Szia!Hogy hívnak?-kérdezte kedvesen a barna hajú hölgy.Nem mernék rá esküdni de azt hiszem Tulisa Contostavlos-nak hívták.
-Ida Draper-nek!-szólalt meg majd beletúrt barna tincsibe.
-És hány éves vagy?-fagatta tovább Idát.
-18 éves vagyok!
-És hol élsz?
-Jelenleg Doverbe élek.
-Mit fogsz elő adni nekünk?
-Adeletől a Rolling in The Deep-et!
-Halljuk-bólintott egyet Tulisa és Ida a mikrofont a szájához emelte.És várja,hogy kezdődjön a zene.Hamarosan elkezdődött egy igen különös pengető szólam majd Ida belekezdett az éneklésbe.
There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch, it's bringing me out the dark
Finally I can see you crystal clear
Go 'head and sell me out and I'll lay your ship bare
See how I leave with every piece of you
Don't underestimate the things that I will doAhogy ezek a sorok hallattak egyre gyorsabb kezdett lenni az ütem.
There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch
And it's bringing me out the dark
és ekkor hirtelen vissza tartotta a levegőt majd a hatalmas hangjával rá tért a reflénre.
The scars of your love remind me of us
They keep me thinking that we almost had it all
The scars of your love, they leave me breathless
I can't help feeling
We could have had it all
(You're gonna wish you never had met me)
Rolling in the deep
(Tears are gonna fall, rolling in the deep)
You had my heart inside of your hand
(You're gonna wish you never had met me)
And you played it, to the beat
(Tears are gonna fall, rolling in the deep)
Ilyenkor már egyenesen már táncolt a színpadon.Eléggé jól csinálta.Majd újra visszatért az előbbi nyugalmas hangváltozatba.
Nagyon jó hangja volt!Ha ezzel a hanggal nem lehet meggyőzni a mentorokat akkor semmivel.Vége lett a dalnak és szinte mindenki tapsolt
még a mentorok is felálltak a helyükről.Ida csak egy hatalmas mosollyal tudta ezt megjutalmazni majd a sarokba pillantott-bár gőzöm sincs minek- és oda bólintott egyet.Vajon kinek bólintott?Nem sokáig tanakodhattam mert,Louis hangja zavart meg.
-Figyelj Ida te bebizonyítottad,hogy nem az a lényeg mikor kezdjük el ezt a hangi adottságokat megosztani hanem az,hogy tényleg megvan benned ez-dicsérte Louis majd folytatta-Nagyon tetszett a produkció!
-Tényleg hihetetlen volt szerintem itt ebbe a terembe nem volt olyan aki ne emelte volna fel a fejét erre a hangra-szólalt meg egy másik hölgy-őt már tuti nem ismerem-a mentor székbe akinek barnább árnyalati voltak mint Tulisánnak.
-Te-vagy-a-mi-emberünk-szótagolta Tulisa és emelte fel a mutató ujját mi közbe ezeket a szavakat szótagolta,amire Ida csak össze húzodva mosolygott-Nagyon tetszett az energia áradatod!Én imádtam a produkciót!
-Ida tudod egy pillanatra el is felejtettem,hogy te csak egy hirtelenből előpattant lány vagy-szólalt meg a jobb sarokba lévő ülő Gary.
Köszönöm-pattant ki torkából ez a szó majd tovább mosolygott csak.
-Na hát mire várunk szavazzunk!-emelte föl kezeit Tulisa mi közbe mentor társaira nézett.
-Tőlem egy határozott igen-válaszolta teljesen komolyan Louis.
-Igen,IgenIgen!-ugrált az ülésébe Tulisa fel-alá és karjaival is ugyan ezt tette.
-Tőlem is kapsz egy igent-válaszolta mosolyogva a másik mentor hölgy.
Gary a nagy ujján kívül felmutatta a többi ujját.
-Négy igened van-válaszolta semleges hangon Gary.Ida csak a szájához emelte jobb kezét majd egy bólintással el is ment az ellentétes irányba ahonnan felment a színpadra.Én csak mosolyogva néztem a kivetítőre.Nagyon boldog voltam és egybe büszke is voltam Idára.Az a tapsvihar.Az valami felejthetetlen volt!Talán túlzás,hogy ezt kívánom de bár nekem is ekkora sikerem lenne!Ekkor berobbant Ida majd a nyakamba ugrott.Én pedig egy hosszú ölelést adtam neki.
-Ügyes voltál-mondtam mikor eleresztettem őt és a szemébe láttam,hogy ő maga is boldog volt a sikerének.
-De most te jössz!-harapta el a végét majd észhez tértem.Huh,hát ez nem igaz!Rajtam a sor és még nem is vagyok felkészülve!Szinte egyből lefagyott az arcomról a mosoly helyette egy savanyú arcra váltott.
-Minden rendben lesz-nyugtatott majd én is letöröltem ezt azt a savanyú pofát magamról.

A mai nap folyamán hozom az másik részét is ennek a fejezetnek!