Fájdalom

                                            Fájdalom
                                                Liam


Dorotheeval szép lassan ballagtunk szótlanul az erdőbe.Hogy én,hogy kerültem ide?Hogy honnan tudtam,hogy Dorothee itt van.Elmesélem ezt röviden.Ida arra jutott,hogy Dorothee itthon hagyta a telefonját ezért úgy gondolta,hogy nem mehetett messzire.Ida úgy döntött,hogy a közeli utcákba keresi az autójával.Harry és Louis is persze mentek vele mert,a mondás szerint több szem,többet lát.Niall és Zayn azt mondták hogy kérdezősködnek a járó kelőktől.Megkérdezték,hogy megyek-e velük...én még mindig a házba voltam és betértem Ida húgának a szobájába.Közelebb mentem az ablakhoz és elmélyedtem a látványba.A fiúk is beértek.Azt mondtam,hogy én más fele keresem.Igen,az erdőbe.Igen,tudom fura,hogy pont ott keresem.De az ösztöneim azt súgták,hogy arra kell,hogy menjek.Egy épp hídon keltem át az erdőbe
majd azt vettem észre,hogy ennek az erdőnek nem tavaszi hanem őszi levelei vannak.Úgy fél órámba telt mire megpillantottam egy alakot.Citromsárga fehér pöttyös vékony póló volt rajta és egy fekete farmer nadrág.Jobban megközelítettem.Most már kitudtam venni mert a nap hatására ahol ült jobban észrevehető volt.Dorothee volt az aki éppen a fa levelekből állt föl.Majd bement az árnyékba ami miatt nekem is nehezebb volt nekem is megtalálnom.Lépteim gyorsabbak lettek.Láttam,hogy valamit felkap a földről akkor még nem tudtam,hogy egyenesen egy fa ággal fog letámadni.De végül is így lett mikor oda értem valami erős megcsapta a fejem és szemem.Nem volt kellemes érzés.Őszintén...még most is lüktet a fejem és szemem de nem zavar...nem zavar mert,végre találkoztam Dorotheeval.Igaz nem épp a legjobb
összefutásnak bizonyult.Megérintettem a homlokomat,egyre erősödni kezdett a fájdalom a fejembe.Dorothee azonnal felfigyelt tekintetével,hogy a fejemhez tartom ujjaimat.
-Csak nem szédülsz?-kérdezte aggódottan Dorothee majd megállított azzal,hogy lefogta az egyik kezem.Dorothee barna szemeibe néztem amibe tényleg a félelem tükröződött.
-Annyira sajnálom,én tényleg...nem akartalak letámadni-sajnálkozott újra Dorothee.Ez már a 10-ik volt-mert számoltam-mióta megismertük egymást.Komolyan ha az út többi részébe is így telik nem bírom ki.Nem tehet ő semmiről,mégis én voltam hülye,hogy szó nélkül oda mentem hozzá.Hirtelen megémelyedtem.Biztos az ütés miatt történt ez,most fejtette ki hatását.Elfordítottam a fejem tőle
-Liam..-csuklott el a hangja és már el is vette két kezét a csuklómról de vissza kaptam értük és újra feléje néztem.
-Ne...most jól jönne egy támasz az útra-szólaltam meg és belemélyedtem barna szemibe.Nem mindennapi volt.Igen,egyszerű barna szemek lennének...de valami még is ott volt a tekintetébe.Az ő szemeiből viszont nem tudtam semmit kiolvasni.Dorothee szó nélkül lassú léptekkel elindult magával rántva engem.Persze nem úgy,hogy neki iramodott hanem lassú léptekkel indult,én ösztönösen utána mentem.Csendes volt ez
a néhány perc amíg így kéz a kézbe ballagtunk.A másik kezemmel persze a fejemhez tartottam,olyankor megdörzsöltem a szemem mert kezdtek elhomályosulni a képek.Dorothee kezéből áradt a melegség az én fagyos kezembe.
-Még fáj?-kérdezte kíváncsian Dorothee aki oda fordította felém az arcát.
-Már múlik-simogattam a fejemet.Dorothee biztos nem akarta de a szája sarkából látni lehetett egy pici mosolyt.Biztos meg volt könnyebbülve.Majd tovább mentünk?
-Szóval...-szólt zavartan mire feléje hajtottam a fejemet-Veletek találkozott ezek szerint Ida?
-Igen,megbeszéltünk egy találkozott-mondtam mosolyogva.Nem akartam magamat beállítani egy negatív embernek,alapból nem is szeretem az ilyen embereket így magamtól talán annál is jobban undorodok.
-És mondd csak...ti honnan ismeritek Idát?-faggatott tovább Dorothee.Na ez azon kérdések közé tartozott amire nem szívesen válaszolnék.Úgy terveztem,hogy majd ha mind az öten megleszünk bemutatkozunk neki úgy és így mondunk el mindent.
-Az ilyen hasonló kérdésekre inkább nem válaszolnék míg nem érünk ki ebből az erdőből.-szólaltam meg.Nem akartam a fiúk nélkül bevallani ezt csak azt jelképezné nem vagyok jó banda tag.
-Akkor...mesélj magadról!-kérte mosolyával együtt Dorothee.Hát azért egy tömör rész ami nem a sztárságomhoz kötődik azt elárulhatom.
-Huh hát...idén augusztus végén fogom betölteni a 18. évemet a családom egy átlagos családnak lehet vallani,két lány testvérem van...régóta a zenélésnek élek ami úgy érzem mostanra nem volt hiába való-meséltem ezeket a dolgokat.Persze a fontosabb részeket nem áll szándékomba
így négy szemközt megosztani.Na meg Daniellel kapcsolatos dolgot sem.Majd amikor az idő úgy hozza.
-Na most te következel-fordítottam tekintetemet a szőke hajú lányra.Ő egy széles mosolyt adott erre a kérésre.
-Én is idén töltöm be a 18 évemet csak éppen októberbe és lehet,hogy hülyeség de Francia országba élek ahol pénztárosként dolgozok egy cukrászdába,most éppen fizetés nélküli szabadságon vagyok amit a főnököm nem jó szemmel nézz mert,most össze hordja,hogy mégis mit képzelek magamról,hogy lelépek a munkából pár napra...-nem tudta folytatni a mondanivalóját mert,én a hallattakon a főnökével kapcsolatba
azonnal rákérdeztem.
-Ilyen szigorú lenne?-vontam kérdőre.Sose szerettem az olyan főnököket akik nehezen adták meg még arra a lehetőséget is,hogy szórakozzon egy kicsit.
-Hát ne tud meg...mindig pontosan kell nála számolni a végösszeget,a pincér lánynak még véletlenül sem szabad elírni egy szót se mert ha megtörténik akkor repülünk onnan-válaszolta de egy kicsit lelombozódott az arcáról a mosoly ami az előbb volt.De még mindig nem kaptam választ arra,hogy akkor miért kell ott dolgoznia
-És mond csak miért nem választasz másik munkát,ha már ilyen rosszak a körülmények-kíváncsiskodtam de nem volt jó döntés mert a kezét kivette az enyémből és oda nyúlt a szeméhez,a sarkából látszott,hogy egy könnycsepp akar lehullni onnan.Ekkor elszégyelltem magam.Itt faggatom olyan kérdésekkel amik nem is rám tartoznak.
-Ne haragudj,inkább felejtsük el ezt a kérdést-szóltam lágyan hozzá.Ő csak törölgette hosszasan mind két szemét mi közbe mentünk.
-Liam...az történt,hogy annak idején hitelt vett föl...az-nehezen tudta kiadni a szavakat,hozzá még szipogott is.Szóval annak idején hitelt vett föl a családja és ezért dolgozik ott és gondolom,hogy ez volt a legkedvezőbb eset pénzügyi módon.Megálltam amint Dorothee is megállt
,már a hídnál voltunk amire nem jutott per pillanat sor,hogy átmenjünk a másik oldalra.Dorothee az arcához kapta a kezeit és törölgetni kezdte a szemiből a könnyeket.Én addig a zsebembe kezdtem turkálni,hátha találok valami zsebkendőt.Találtam is egy tisztát és oda nyújtottam hozzá.Oda nyúlt és szép lassan kivette a zsebkendőt és törölgette le vele a könnyeit.Csak néztem ahogy letörli könnyeit.Ekkor elhordtam magam mindennek.Hülye,érzéketlen tuskó vagyok aki még egy lányt is csak megsirat.Nem csodálom,hogy Danielle is elment a közelemből.Néha undorodtam magamtól.Dorothee lassan kezdett megnyugodni ahogy törölgette arcát.Én rá tettem vállára a kezemet.
-Ne haragudj,tapintatlan voltam-néztem bele a szemeibe aki egy kis mosolyt csalt elő az arcán.
-Semmi gond...tudod nem szeretek nagyon...a családomról vagy a családi körülményeimről beszélni-fordult oda hozzám én meg levettem a válláról a kezemet.
-Gyere,menjünk-fogta meg a kezem és húzott a hídra.Persze meg is mozdultam és a hídról eszembe jutott amiket eddig láttam az erdővel kapcsolatba.
-Csoda szép egy erdő-fordítottam a tekintettemet az erdőre egy pillanatra.Ő csak elmosolyodott.
-Ugye-válaszolta majd nem is vettük észre de már a ház hátuljánál voltunk.Gyorsan a bejárathoz siettünk és láttam,hogy a Ida autója már leparkolt a háznál.Dorothee kezéből kivettem az én kezeimet és bekukucskáltam az ablakon.Mindenki idegesen ült a kanapén.Egy ötlet ugrott be nekem.Oda fordultam Dorotheehoz és egy széles mosolyt adtam.Azt hiszem,hogy jó móka lesz!