A kéredzkedés
Dorothee
A fiúkhoz érkeztem, néhány órán belül kezdődik az X-Facor, de még egy SMS-t se küldtek. Nem gondoltam volna, hogy most kivételesen nekem kell kezdeményeznem, és írnom egy SMS-t. Amiből vagy úgy 5 lett mivel egyikük sem válaszolt. Ezért most nem kibernetikusan, hanem személyesen kérdezem meg tőlük. Becsöngetem de, semmi. Még egyszer megpróbáltam....ismételten nem adott választ. Még egy kicsit vártam aztán úgy éreztem, hogy lehet valami interjún vannak, ahol nincs kéznél a telefon, ráadásul nem is mehetnek el a büntetésük miatt más helyre. Mikor már feladtam az ácsorgást úgy döntöttem, hogy ideje készülnöm az estére. Viszont abban a pillanatban valaki lenyomta a kilincset, és azonnal kinyitotta nekem az ajtót. Niall volt az.
-Szia Dorothee! -köszönt Niall majszolva rág csáját.
-Szia-köszöntöttem bizonytalan hangnembe, mivel egy kissé meglepődtem, hogy Niall még akkor se tudja lerakni a nassolni valót, ha becsöngetnek hozzájuk. Egy kicsit beljebb mentem, mintha egy régi ismerősöm házába lennék. Viszont a One Directiont úgy 3 hónapja ismerem. Kissé körül néztem, mert Adam születésnapja óta nem is jártam itt. Akkor nem is volt időm alaposabban körül nézni.
-Miért fáradtál ide? -csukta be az ajtót Niall egy kis hezitálás után.
-5 üzentet küldtem nektek, de egyikre sem válaszoltatok-fordult az ír fiúhoz.
-Hé ez nem Dorothee hangja? -szűrődött ki a nappaliból Zayn hangja. Gondolhattam volna, hogy a fiúk itthon vannak. Már csak az a kérdés, hogy miért nem veszik föl a telefont. Bementem a nappaliba és akkor szembesültem a négy One Direction tagra, akik tanácstalanul ültek a kanapéba, míg Ida a fotelbe. Mikor befurakodtam a nappaliba azonnal felpattantak és köszöntek nekem. Liam egy kicsit zavartan de közelebb jött hozzám.
-Dorothee! Beszélnünk kell-suttogta Liam de én ujjammal elcsitítottam, hogy nem a megfelelő időpont ez.
-Elsőnek is egy kérdés? -fordultam a többiekhez -Ti nem ismeritek a telefont?
-Ismernénk, ha Adam nem kobozta volna el-válaszolt a kérdésemre a göndör fürtös fiú. Egy kissé elpirultam mikor ezt meghallottam. Szóval ezért nem vették föl...ezért nem válaszoltak.
-Huh, nagyon szégyellem magam-tekergettem az egyik tincsemet idegesen.
-Mi magunkat még jobban szégyelljük- szólt az jobb féltekemen álló Zayn.
-És miért is? -sodortam át tekintetem a többieken, mintha valamit ki tudnék olvasni a tekintetükből.
Barátnőm felsóhajtott, és lelketlenül beletúrt hajába majd választ adott:
-A fiúk nem tudnak eljönni az X-Factorra! Adam nem engedi el őket!
-Hogy-hogy nem enged el? -néztem idegesen Liamre.
-Erre tippelünk-húzta meg a száját Liam.
-Addig nem is tudjátok meg, míg meg nem kérdezitek tőle- néztem végig a társaságon, és csatlakozott a nassolást befejező Niall is.
-Te könnyen beszélsz! Nem ismered Adamet- fonta össze karját Ida mérgesen.
-Lehet, hogy nem ismerem elégé, de tudom, hogy kell kérni az emberektől szívességet-válaszoltam dacosan.
-Na és hogyan? -vonta föl a szemöldökét Louis.
Mi sem egyszerűbb- csaptam össze két tenyerem, és beljebb férkőztem a nappaliba, mint, hogy eljátsszuk az egészet!
-Tessék? -kérdezte értelmetlenül Ida. A többiek is értelmetlen arccal néztek rám, tudtam, hogy el kell magyaráznom, hogy mire gondolok.
-Eljátsszuk az egészet, ehhez pedig két ember kell nekem-tettem csípőre kezeimet és körbe néztem. Majd mikor úgy láttam, hogy jelentkező nem adódik, kénytelen vagyok én közbe szólni.
-Senki többet? -néztem újra körül, de csak a képzeletbeli tücsök csiripelését hallottam- Oké, akkor, én választok! Ida te leszel Adam, Harry meg Harry!
-És én? -nyújtotta föl Louis a kezét.
-Te Louis maradsz -forgatam meg a szemeimet.
-Miért nem Liam? -ment közelebb az említett személyhez -Egyszer kipróbálnám, hogy milyen apának lenni.
-Inkább térjünk vissza Dorotheera- mutatott rám Liam.
-Na szóval, Harry most képzeld azt, hogy Ida a menedzseretek Adam -mentem közelebb Harryhez. Ida mit sem törődve birizgálta körmeit.
-Kizárt dolog, hogy egy lányt férfinak képzeljek-ellenkezet Harry.
-Most ne úgy fogd fel, hogy Ida van itt, hanem Adam áll itt előtted-tettem bátorítva a kezeimet Harry vállára.
Harry egy mély levegővételt véve kifújta magát, jelezve, hogy megegyezik velünk.
-Na szóval -távolodtam el Harrytől- Most, kérj engedélyt Adamtől, hogy elmehessetek az X-Factorra!
-Nos...Hát izé...-kereste a megfelelő szavakat Harry és idegesen a tarkóját vakargatta.
-Rajta Styles! Ki vele! Nem érek rá ítéletnapig! -utasította Ida mély hangon Harryt.
-Nos hát! Engedélyt szeretnék kérni a ma esti távozásra az X-Factor show miatt- nyögte ki bizonytalanul Harry.
-Nem! -vágta rá Ida.
-Nem? -ismételte Ida szavát Harry és a kijáratra mutatott- Tűnj el a lakásból!
-Ki vagy rúgva-szólt vissza Ida. Harry és Ida már csak néhány méterre voltak egymástól. Azonnal közéjük férkőztem.
-Oké! Harry most megmutatom, hogy kéne ezt csinálni, most én leszek Harry -löktem finoman oldalba Harryt. Harry a többiekhez ment és onnan figyelte a szerepjátékot.
-Először is köszönöm, hogy időt szakított rám!- szóltam kedvesen az előttem lévő Idához aki elméletbe most Adamet játszotta.
-Már hogyne szakítanék Styles! Megkínálhatom egy pohár limonádéval? -tért át kedves hangnembe Ida.
-Nem köszönöm! Csupán csak egy csekély kérésem lenne az egész banda nevében-kulcsoltam össze ujjaimat mi közbe ezeket a szavakat hangsúlyoztam.
-Mint tudod a múltkor egy kicsit elveszítettük a fejünket. Emiatt is szeretnék elnézését kérni! De most az lenne a nagy kérés, hogy el tudnánk menni az X-Factor mai adására? Ida egy nagyon jó barátunk, és már csak miatta érdemes elmenni. Természetesen ígérjük, hogy időben haza érünk, és akár meg is győződhet róla, mikor visszaérünk hozzád a show után -magyaráztam el a ,,főnökömnek" a kérést, aminek eleget kell tennie, ha minden igaz.
-Persze! Szeretem azt az aranytorkú énekesnőt-játszadozott a hajával Ida.
-Ez nem igaz-lépett közénk Harry és felém mutatott -Ő megkapja?
-Ha nem kérted volna olyan durván talán még meg is engedtem volna-nézet Harryre égő tekintettel Ida.
-Adam is azt várja el tőletek, hogy kedvesen kérjétek erre a hatalmas kívánságra-fordultam a többiek felé, akik a hátam mögött voltak.
-Hát...talán megpróbálhatnánk puhán közölni vele -szedte ki magából Liam némi kétellyel.
-De ő Adam -fordult Louis Liamhez.
-Én meg Liam Payne a One Direction tagja-mutatott magára Liam.
-Mire vártok még? Azonnal induljatok és kérdezzétek meg tőle-mentem közelebb a fiúkhoz. Egy kicsit tétováztak, mintha gondolatba beszéltek volna egymással.
-Oké! -csendült fel Louis- De kéne valaki el vigyen! -fordult Louis Idához.
-Most miért néztek így rám mindannyian? -nevette el magát Ida és körbe nézet. Elsőnek fel sem fogta, hogy miről van szó, de mikor leeset akkor egyből lehervadt a mosolya.
-Szia Dorothee! -köszönt Niall majszolva rág csáját.
-Szia-köszöntöttem bizonytalan hangnembe, mivel egy kissé meglepődtem, hogy Niall még akkor se tudja lerakni a nassolni valót, ha becsöngetnek hozzájuk. Egy kicsit beljebb mentem, mintha egy régi ismerősöm házába lennék. Viszont a One Directiont úgy 3 hónapja ismerem. Kissé körül néztem, mert Adam születésnapja óta nem is jártam itt. Akkor nem is volt időm alaposabban körül nézni.
-Miért fáradtál ide? -csukta be az ajtót Niall egy kis hezitálás után.
-5 üzentet küldtem nektek, de egyikre sem válaszoltatok-fordult az ír fiúhoz.
-Hé ez nem Dorothee hangja? -szűrődött ki a nappaliból Zayn hangja. Gondolhattam volna, hogy a fiúk itthon vannak. Már csak az a kérdés, hogy miért nem veszik föl a telefont. Bementem a nappaliba és akkor szembesültem a négy One Direction tagra, akik tanácstalanul ültek a kanapéba, míg Ida a fotelbe. Mikor befurakodtam a nappaliba azonnal felpattantak és köszöntek nekem. Liam egy kicsit zavartan de közelebb jött hozzám.
-Dorothee! Beszélnünk kell-suttogta Liam de én ujjammal elcsitítottam, hogy nem a megfelelő időpont ez.
-Elsőnek is egy kérdés? -fordultam a többiekhez -Ti nem ismeritek a telefont?
-Ismernénk, ha Adam nem kobozta volna el-válaszolt a kérdésemre a göndör fürtös fiú. Egy kissé elpirultam mikor ezt meghallottam. Szóval ezért nem vették föl...ezért nem válaszoltak.
-Huh, nagyon szégyellem magam-tekergettem az egyik tincsemet idegesen.
-Mi magunkat még jobban szégyelljük- szólt az jobb féltekemen álló Zayn.
-És miért is? -sodortam át tekintetem a többieken, mintha valamit ki tudnék olvasni a tekintetükből.
Barátnőm felsóhajtott, és lelketlenül beletúrt hajába majd választ adott:
-A fiúk nem tudnak eljönni az X-Factorra! Adam nem engedi el őket!
-Hogy-hogy nem enged el? -néztem idegesen Liamre.
-Erre tippelünk-húzta meg a száját Liam.
-Addig nem is tudjátok meg, míg meg nem kérdezitek tőle- néztem végig a társaságon, és csatlakozott a nassolást befejező Niall is.
-Te könnyen beszélsz! Nem ismered Adamet- fonta össze karját Ida mérgesen.
-Lehet, hogy nem ismerem elégé, de tudom, hogy kell kérni az emberektől szívességet-válaszoltam dacosan.
-Na és hogyan? -vonta föl a szemöldökét Louis.
Mi sem egyszerűbb- csaptam össze két tenyerem, és beljebb férkőztem a nappaliba, mint, hogy eljátsszuk az egészet!
-Tessék? -kérdezte értelmetlenül Ida. A többiek is értelmetlen arccal néztek rám, tudtam, hogy el kell magyaráznom, hogy mire gondolok.
-Eljátsszuk az egészet, ehhez pedig két ember kell nekem-tettem csípőre kezeimet és körbe néztem. Majd mikor úgy láttam, hogy jelentkező nem adódik, kénytelen vagyok én közbe szólni.
-Senki többet? -néztem újra körül, de csak a képzeletbeli tücsök csiripelését hallottam- Oké, akkor, én választok! Ida te leszel Adam, Harry meg Harry!
-És én? -nyújtotta föl Louis a kezét.
-Te Louis maradsz -forgatam meg a szemeimet.
-Miért nem Liam? -ment közelebb az említett személyhez -Egyszer kipróbálnám, hogy milyen apának lenni.
-Inkább térjünk vissza Dorotheera- mutatott rám Liam.
-Na szóval, Harry most képzeld azt, hogy Ida a menedzseretek Adam -mentem közelebb Harryhez. Ida mit sem törődve birizgálta körmeit.
-Kizárt dolog, hogy egy lányt férfinak képzeljek-ellenkezet Harry.
-Most ne úgy fogd fel, hogy Ida van itt, hanem Adam áll itt előtted-tettem bátorítva a kezeimet Harry vállára.
Harry egy mély levegővételt véve kifújta magát, jelezve, hogy megegyezik velünk.
-Na szóval -távolodtam el Harrytől- Most, kérj engedélyt Adamtől, hogy elmehessetek az X-Factorra!
-Nos...Hát izé...-kereste a megfelelő szavakat Harry és idegesen a tarkóját vakargatta.
-Rajta Styles! Ki vele! Nem érek rá ítéletnapig! -utasította Ida mély hangon Harryt.
-Nos hát! Engedélyt szeretnék kérni a ma esti távozásra az X-Factor show miatt- nyögte ki bizonytalanul Harry.
-Nem! -vágta rá Ida.
-Nem? -ismételte Ida szavát Harry és a kijáratra mutatott- Tűnj el a lakásból!
-Ki vagy rúgva-szólt vissza Ida. Harry és Ida már csak néhány méterre voltak egymástól. Azonnal közéjük férkőztem.
-Oké! Harry most megmutatom, hogy kéne ezt csinálni, most én leszek Harry -löktem finoman oldalba Harryt. Harry a többiekhez ment és onnan figyelte a szerepjátékot.
-Először is köszönöm, hogy időt szakított rám!- szóltam kedvesen az előttem lévő Idához aki elméletbe most Adamet játszotta.
-Már hogyne szakítanék Styles! Megkínálhatom egy pohár limonádéval? -tért át kedves hangnembe Ida.
-Nem köszönöm! Csupán csak egy csekély kérésem lenne az egész banda nevében-kulcsoltam össze ujjaimat mi közbe ezeket a szavakat hangsúlyoztam.
-Mint tudod a múltkor egy kicsit elveszítettük a fejünket. Emiatt is szeretnék elnézését kérni! De most az lenne a nagy kérés, hogy el tudnánk menni az X-Factor mai adására? Ida egy nagyon jó barátunk, és már csak miatta érdemes elmenni. Természetesen ígérjük, hogy időben haza érünk, és akár meg is győződhet róla, mikor visszaérünk hozzád a show után -magyaráztam el a ,,főnökömnek" a kérést, aminek eleget kell tennie, ha minden igaz.
-Persze! Szeretem azt az aranytorkú énekesnőt-játszadozott a hajával Ida.
-Ez nem igaz-lépett közénk Harry és felém mutatott -Ő megkapja?
-Ha nem kérted volna olyan durván talán még meg is engedtem volna-nézet Harryre égő tekintettel Ida.
-Adam is azt várja el tőletek, hogy kedvesen kérjétek erre a hatalmas kívánságra-fordultam a többiek felé, akik a hátam mögött voltak.
-Hát...talán megpróbálhatnánk puhán közölni vele -szedte ki magából Liam némi kétellyel.
-De ő Adam -fordult Louis Liamhez.
-Én meg Liam Payne a One Direction tagja-mutatott magára Liam.
-Mire vártok még? Azonnal induljatok és kérdezzétek meg tőle-mentem közelebb a fiúkhoz. Egy kicsit tétováztak, mintha gondolatba beszéltek volna egymással.
-Oké! -csendült fel Louis- De kéne valaki el vigyen! -fordult Louis Idához.
-Most miért néztek így rám mindannyian? -nevette el magát Ida és körbe nézet. Elsőnek fel sem fogta, hogy miről van szó, de mikor leeset akkor egyből lehervadt a mosolya.
-----*-----
Zayn
Nehéz lépések voltak ezek. Elvégre nem mindennap mondd igent Adam nekünk. Konkrétan még egyáltalán nem adott, még egy igent se nekünk. Mindig megtagadta a kérésünket, ha csak neki volt bele szólása, mindig azzal védekezet, hogy ő csak a legjobbat akarja nekünk. És úgy, hogy most is van egy hatalmas kérésünk lehetséges, hogy megint egy ellenzékkel érünk haza. Már csak pár lépés, míg elérjük Adam kórtermét. Aztán mintha csak egy ezredmásodperc lett volna mikor Adam színe elé kerültünk. Adam felvont szemöldökkel meredt ránk. Mi egy kicsit beljebb mentünk. Én maradtam utoljára, ezért becsuktam magam után az ajtót.
-Szia Adam! -köszönt félénken Liam. Adam fürkészte a megszeppent fiút, és egy pár pillanat alatt a mellette lévő asztalra letette az éppen félig megevett vacsoráját.
-Hallgatlak titeket-dőlt hátra a hatalmas párnán Adam. Én nem is tudtam le venni a begipszelt lábáról a szemem, amit lógatott a levegőben a madzag segítségével.
-Nos...mi csak azt szeretnénk...azt szeretnénk mondani...-nyögdécselt Liam.
-Azt, hogy sajnáljuk, amiért így fekszel begipszelt lábbal -tolmácsolta Harry Liamet.
-Mindenkivel megesik-vont vállat Adam.
-És tényleg nem akartunk rosszat csak..- mentegetőzött Niall de Adam közbe szólt.
-Gyertek közelebb fiúk-intett nekünk egyet Adam. Mi közelebb férkőztünk az ágyához. -Figyeljetek! Annak ellenére, hogy hülyeséget csináltatok az nem azt jelenti, hogy be is kaplak titeket, ha a szemeim közé keveredtek!
-De Adam! Mi hálátlanok voltunk, vagyunk veled! Még is, hogy tudsz ennyire nyugodt lenni?- nézett mélyen Liam Adam barna szemeibe.
-Igaz nem vagytok egy minta banda! De én szerintetek tökéletes menedzser vagyok-mutatott Adam magára.
-De nem is nagyon foglalkozunk veled! Alig töltünk veled valami időt! Csak ott vagy a stúdiózásunkkor meg a koncertünkön-szóltam végre én is.
-Tudjátok mit fiúk? Mi lenne, ha egy bepótolnánk a közös programjainkat, amiket még az elején elterveztünk-nézet körbe Adam, majd a lábára meresztette szemeit -Persze amint lecsatolnak!
-És lenne egy óriási kérésünk-tért a lényegre Harry- Az van, hogy ma van az X-Factor és...
-Elmehetek-válaszolta Adam barátságosan, annyira, hogy Harry azon nyomba visszakérdezett.
-Elmehetünk? -meresztette szemeit Adamre.
-Igen, csak érjetek időbe haza, hisz egy szóval se mondtam, hogy véget ér a szobafogság -mondta mosolyogva Adam.
Ekkor egyszerre letámadtuk -persze jó értelembe- Adamet és hálálkodni kezdtünk neki. Viszont nem voltunk olyan figyelmesek, hogy észrevegyük, amit kellet volna. Ami tartotta Adam lábát leszakadt és ekkor Adam fájdalmába felkiáltott. Ekkor eltávolodtunk Adamtól. Zavartan néztünk egymásra, és jobbnak láttuk minél előbb elhúzni a csíkot, mielőtt meggondolja magát Adam.
-Jó pihenést! Szia- hadarta el gyorsan Harry és azonnal elfutottunk a kórteremből, de annyira messze nem jártunk, hogy ezt ne halljuk meg:
-Fiúk!
Van egy olyan érzésem, hogy ugrott a közös program. De legalább sikerült engedélyt kérnünk az X-Factorba.
-Szia Adam! -köszönt félénken Liam. Adam fürkészte a megszeppent fiút, és egy pár pillanat alatt a mellette lévő asztalra letette az éppen félig megevett vacsoráját.
-Hallgatlak titeket-dőlt hátra a hatalmas párnán Adam. Én nem is tudtam le venni a begipszelt lábáról a szemem, amit lógatott a levegőben a madzag segítségével.
-Nos...mi csak azt szeretnénk...azt szeretnénk mondani...-nyögdécselt Liam.
-Azt, hogy sajnáljuk, amiért így fekszel begipszelt lábbal -tolmácsolta Harry Liamet.
-Mindenkivel megesik-vont vállat Adam.
-És tényleg nem akartunk rosszat csak..- mentegetőzött Niall de Adam közbe szólt.
-Gyertek közelebb fiúk-intett nekünk egyet Adam. Mi közelebb férkőztünk az ágyához. -Figyeljetek! Annak ellenére, hogy hülyeséget csináltatok az nem azt jelenti, hogy be is kaplak titeket, ha a szemeim közé keveredtek!
-De Adam! Mi hálátlanok voltunk, vagyunk veled! Még is, hogy tudsz ennyire nyugodt lenni?- nézett mélyen Liam Adam barna szemeibe.
-Igaz nem vagytok egy minta banda! De én szerintetek tökéletes menedzser vagyok-mutatott Adam magára.
-De nem is nagyon foglalkozunk veled! Alig töltünk veled valami időt! Csak ott vagy a stúdiózásunkkor meg a koncertünkön-szóltam végre én is.
-Tudjátok mit fiúk? Mi lenne, ha egy bepótolnánk a közös programjainkat, amiket még az elején elterveztünk-nézet körbe Adam, majd a lábára meresztette szemeit -Persze amint lecsatolnak!
-És lenne egy óriási kérésünk-tért a lényegre Harry- Az van, hogy ma van az X-Factor és...
-Elmehetek-válaszolta Adam barátságosan, annyira, hogy Harry azon nyomba visszakérdezett.
-Elmehetünk? -meresztette szemeit Adamre.
-Igen, csak érjetek időbe haza, hisz egy szóval se mondtam, hogy véget ér a szobafogság -mondta mosolyogva Adam.
Ekkor egyszerre letámadtuk -persze jó értelembe- Adamet és hálálkodni kezdtünk neki. Viszont nem voltunk olyan figyelmesek, hogy észrevegyük, amit kellet volna. Ami tartotta Adam lábát leszakadt és ekkor Adam fájdalmába felkiáltott. Ekkor eltávolodtunk Adamtól. Zavartan néztünk egymásra, és jobbnak láttuk minél előbb elhúzni a csíkot, mielőtt meggondolja magát Adam.
-Jó pihenést! Szia- hadarta el gyorsan Harry és azonnal elfutottunk a kórteremből, de annyira messze nem jártunk, hogy ezt ne halljuk meg:
-Fiúk!
Van egy olyan érzésem, hogy ugrott a közös program. De legalább sikerült engedélyt kérnünk az X-Factorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése