Porul járt leckéztetés

Bocsánat,hogy rövid lett!

Porul járt leckéztetés

Louis

Ma végeztem a napi teendőmmel. Adam cuccait haza vittem, Idát vissza a hotelbe és meg is érkeztem haza. Ki gondolta volna, hogy ennyi gondom lesz mikor csak egy kocsikázást -Adam cuccaival- hajtok végre. De talán megérte. Megérte, mert Idával mikor az a bizonyos pillanat történt akkor úgy éreztem nem csak bennem támadt fel valami, hanem szint úgy Idába is megtaláltam ezt. Kit áltatok? Idát nem tudom elengedni, akárhogy is viselkedik velem. Talán nem hiába minden. Lehet, hogy Ida keménynek mutatja magát, de akkor miért olyan nyugodt és visszafogott mikor annyira közel vagyunk már egymáshoz. Éreztem már akkor mikor a farmon hosszadalmasan néztük egymást. És most is ez történt. Ha Ida közömbös lenne irántam, akkor nem is merülne el. Amikor kifizetem a benzint utána nagyon nem szóltunk egymáshoz. Néha-néha előjöttem egy poénnal, hogy ne legyen ilyen kínos csend. Ida mindegyiken mosolygott, amit mondtam de beszélni nem beszélt. Most már a bejárati ajtóhoz értem. Lenyomtam az aranyos kilincset és benyitottam a házba. A nappaliba Harryt találtam. Gyorsan túl akartam esni az ing átadásán ezért rögtön az ölébe dobtam. Harry egy kicsit megijedt de aztán felém nézet.
-Kösz! Legközelebb vehetnél nekem egy hozzá illő vászon nadrágot-kutatott Harry a szatyorba, míg meg nem találta a hőn áhított ingjét. Végig nézte az inget.
-Nem szívesen! És apropó ha vetetni akarsz valakivel egy nadrágot, akkor én máshol leszek-ülök le az árválkodó fotelbe.
-Louis azért többet, vártam volna el tőled -méregette Harry a vörös-fekete kockás inget Harry.
-Korlátozott számú -hangsúlyoztam ki a szavakat.
-Ez esetben köszönöm-tette vissza az inget a szatyorba.
Én közbe elbambultam. Csak arra a pillanatra tudtam gondolni. Lehet, hogy másnak ez lényegtelen de nekem nagyon is fontos, ami történt. Főleg ha Idáról van szó. Ritka pillanatnak számít, amikor nem beszél vissza, sőt viszonozza. Mikor visszaszólt csak is kizárólag egy szóval de mégis olyan hangnembe, amit még nem tapasztaltam meg tőle.
-Hahó! Föld hívja Louist! Élsz még? -integetett az arcomba Harry.
-Hogy? Mi van? -néztem a fölöttem álló Harryre, aki csöppet sem volt abba a kedves énjébe amibe eddig volt.
-A fellegek közt jársz? Itt beszélek neked Tresháról a semmi véget-pöccent be egy kissé Harry én meg csak figyeltem düh kitörését.
-Bocs csak, hát elmerengtem-fogtam meg jobb kezemmel fejem búbját és úgy támasztottam meg fejemet.
-Most ne merengjél, hanem a problémáimmal foglalkozz-ült le a kanapéra Harry -Na szóval...
És egészen 1 óráig kellet hallgatnom panaszait, valamint ámuldozását Tresához. Egyszerre mondott róla rosszat is és jót is. Mit ne mondjak elégé nehéz eldöntenie, hogy Harry  most mit gondol Tresháról. Megvetette magát, amiért ilyen könnyen hagyta magát, és meghosszabbították a kapcsolatukat, boldog volt, mert még lehet esélye Treshánál. Én úgy mondom kétes gondolatok fertőzték meg Harryt. Ami ellen jó magam nem tehetek semmit, hisz magának kell eldöntenie, de attól még tanácsot kér tőlem.
-Harry ne tőlem kérj tanácsolt, hanem magától Treshától- elleneztem az ötletét Harrynek.
-Kösz! Te is sokat segítesz -pufogott Harry és mérgesen összekulcsolta két kezét.
Én mintha meg se hallanám, megyek el Harry mögött, aki duzzogva áll még mindig. Most cserbe hagytam? Egyáltalán nem, hisz az illetőtől kéne tanácsot kérnie és tisztázniuk. Nem nekem kell elsimítani a szálakat. Elég a magam baja. A szobámba mentem azonban nem kellet sok idő, míg Adam betoppant, hogy kifaggasson, hogy mindent épségben haza vittem-e.

Harry

Nem hagyom, hogy Louis kerekedjen fölül rajtam. És nem is fog...megtanítom neki, hogy ne mondjon ellent nekem. Oké most ezeket nem mondom komolyan de akkor is jó érzés lenne visszavágni. Mert míg ő álmodozik arról, hogy milyen csinos lányokat lát addig nekem azon kell agyalnom, hogy mit csináljak. Hogy tényleg elengedjem-e Treshát a randi után vagy folytassuk tovább. És most nekem egy kis bosszúhoz van kedvem. Liam és Zayn itthon vannak ezek szerint ők is tudnak nekem segíteni a tervembe. Csak Liam ne legyen ehhez mimóza. Elégé fájdalmas lesz Louisnak de nekem is fájdalmas volt, hogy a falnak beszéltem.

-----*-----

-Még mindig nem hiszem el, hogy mehettem ebbe bele? -panaszkodott Liam mi közbe a kötél segítségével húzza föl a lisztes vödröt.
-Kissé késő vissza fordulni-kenegettem be padló viasszal a lépcső tetőfokát. Mindent elterveztem. Mikor ki jön Louis a szobából, akkor automatikusan meghúzza az ajtó a lisztes vödröt, amit felakasztottunk a plafonra majd megcsúszik padlóviaszba, és a lépcsőről legurulva, egy több száz darab színes gömbbe. Persze nem törheti össze magát olyan súlyosan a lépcsőről gurulva, ahhoz is van tervünk.
-Harry nem azért de csak, mert nem adott tanácsot és levegőnek nézet nem azt jelenti, hogy ilyesmit kell vele csinálni-szórta szét a lépcsőnél Zayn a műanyag gömböket.
-Ne véd őt! Emlékszel múltkor ő is jól megszívatott! Mi csak viszonozni akarjuk ezt a kis tréfát -néztem le Zaynre.
-De Louis csak egy adag karamellával öntött le minket az nap-vétkezett Liam. Így visszagondolva, tényleg egy ártatlan tréfa volt az de háromszor ütött meg, egyszer kívül kétszer belül. Nos én is háromszor jövök neki vissza, csak mindegyik külsőleg fogja őt érni.
-És napokig moshattam a hajamat, ami teljes egészében összeragadt-panaszoltam el a történteket.
-Akkor én mit mondjak az enyémről -igazította meg Zayn a haját- Nekem még rosszabb érzés volt, hiszen a legfontosabb dolgom ragadozott a karamellától.
-Ne pofázz! Inkább búj el-utasítottam Zaynt aki engedelmeskedett és beviharzott a nappaliba. Ám a küszöbön megállt és onnan leselkedett.
Liamnek megfogtam az ingje nyakát, és azzal behúztam a szemközti szobába, ami történetesen Niall szobája volt de ez most lényegtelen. Résnyire kinyitottuk az ajtót és onnan figyeltük. Néhány percbe telt de aztán kinyílt az ajtó. Ám nem az a személy volt, akire számítottunk. Adam jött ki a szobából és rögtön ráhullott a vödör tartalma. Én egyből elő bújtam a helyemről és felkiáltottam Adamnek.
-Adam ne arra-kiáltottam oda Adamnek de már késő volt.
Adam megcsúszott a padlóviaszba és így gurult le mi meg kénytelenek voltunk végig nézni , ahogyan veti be magát a műanyag golyókba.
-Fiúk- kiáltotta föl teljes hangerőből Adam.
-Most már jó ötletnek tartod? -nézet rám dühös szemeivel Liam.

-----*-----

A mentő szirénája nem rég múlott el, mikor már Adamet a hordágyon vitték el. Mielőtt a mentőbe tették volna, még utoljára adtam elő a sajnálkozó beszédemet.
-Adam tényleg sajnálom, ami történt! Az én ötletem volt az egész! A többieknek nincs semmi köze ehhez -magyarázkodtam Adamnek.
-2 napi skálázás megállás nélkül mindenkinek- kiáltotta fel Adam- Ellenőriztetni fogom, hogy csináljátok-e rendesen! De ha nem...
Itt már megállt és betették a mentő szállítóba. Nem sokkal később elfuvarozta magát a mentőautó, mi meg 5-en tétlenül néztük az elhaladó mentő maradék foltját.
-Úgy hallottam, hogy a skálázás javítja a hangot -néztem bűnbánó mosollyal a fiúkra, akiket nem hatott meg ez a kijelentés.
-Fogd be! -szóltak egyszerre én, pedig azonnal letöröltem az arcomról a mosolyt és elfordítottam az útra tekintetem, ahol nem rég még a mentő viharzott el. Van ebből tanulság! Ha valaki megdob kővel, dobj vissza kenyérrel!