A titok kitisztult

A titok kitisztult

Dororthee

Liam tekintetét fürkésztem, amiből nem tudtam semmit kiolvasni. Túlságosan is sokat mondó volt a szeme. Pedig én csak egyszerűen rákérdeztem, hogy igaz, amit írt. De ő csak hallgat. És nem mond semmit. Ennyire kétesélyes a válasz? Vagy csak nem tudja, hogyan fejezze ki magát. A déli harangszó zökkentet ki engem a gondolkodásomból. A templom harangját ideáig is ellehetett hallani, jelezve, hogy dél van. Liam közbe lassú léptekkel megy el mellettem.
-Ideje készülnöm- ezzel a mondattal már távozott is volna, ha csak én nem állítom le a vállánál keresztül.
-Hé, válasz nélkül nem mehetsz -makacskodtam. Rákérdeztem valamire, neki pedig kötelessége lenne válaszolnia. Hisz, senki se tudná jobban, mint Liam, hogy miért írta.
-Gondolj azt, amit akarsz! Nem akarok belekeverni az érzéseidet- ezzel a válasszal elsétált, ám még visszafordult felém- Amúgy örülök, hogy megbocsátottál. Remélem, hogy a reptéren még láttalak téged! Szia!
Ezzel el is indult, én pedig értetlenül vissza fordultam a korláthoz és tovább nézegettem a várost. Valaki érti mi volt? Mert én egy cseppet sem. Liam miért nem volt hajlandó elárulni. Nem akar belekavarni az érzéseimbe? Mondjuk jogos, ha most megtudnám, hogy igaz vagy sem, akkor tényleg össze lennék zavarodva. Mondjuk, jobban éreztem volna magam, ha azt mondja igen. Nem is tudom, hogy miért, csak a szívem ezt súgta....annak ellenére, hogy fejbe még mindig dühös vagyok rá. Viszont rosszul esett volna valamennyire, ha nemet mond, de ugyanakkor meg is értettem volna. Valamikor jobb, ha az ember nem tud mindent.....talán így a legjobb. Ha most elmondaná Liam a választ, akkor nem tudnám kezelni, bármit is mondjon. Egyelőre még megfontolom, hogy kimegyek-e a reptérre. De mondjuk nem szép dolog lenne. Hisz ő amint megtudta rohant is, hogy elköszönjön. Nem lenne szép, ha nem mennék el.

Harry

Nem igaz! Nem igaz! Több mint fél órája kotorászok a szekrényembe de hiába. Épp a kedvenc öltönyömet keresem, amibe a randira megyek Treshával. De eddig semmit sem találtam. Csak túrtam a ruha kupac közt, de sehol sincs. Most megkérdezitek miért nem veszek föl más ruhát? Egyszerű a válasz. Mert különleges nap ez a mai. Treshát rávettem, hogy egy igazán romantikus helyre menjünk. Méghozzá az egyik flancos étterembe Londonba. Ez a legjobb étterem. És persze a legdrágább, de ha így tudom levenni a lábáról...de ha nem találom meg azt az öltönyt, akkor nem is fogom levenni a lábáról. És nincs sok időm. Bár 11 óra van, már délbe el kell kezdeni az étterembe végrehajtani egy felújítást. Ugyan is kikérem magamnak, hogy több ember előtt, akiknél talán még egy két kamera is elő fordul elrontsák a randit. Ezért egy külön helyet foglaltam le. Ahol csak mi vagyunk. Viszont nekem kell elrendezni ott a dolgokat és most is mit csinálok? Az esti ruhámat keresem. Halottam, hogy nyitódik az ajtóm, ami most nem nagyon izgatott, mert a fiúk bármikor rám törnek.
-Csak nem jótékonyságra dobtad ki a szekrényedből a ruháidat?- kérdezte egy ismerős hang kuncogva. Már tudtam is ki az.
-Louis a helyett, hogy gúnyolódnál segíthetnél nekem-tanácsoltam egy kissé undokan. Nem voltam vicces kedvembe.
-Oké! Mi a gondja a betegünknek?- ült le az ágyamra egy pimasz vigyorral.
-Nincs –meg - az- öltönyöm- szótagoltam el a szavakat, hátha ki veszi belőle mire gondolok. Mert most arra gondolok, hogy valamelyikük könnyedén elsuhinthatta tőlem.
-Arra ronda szürkére gondolsz?
-Nem is ronda, csak egyedi- mondjuk mond valamit Louis, de ezzel még nem távozik a kedvenceim közül.
-A te egyedi öltönyöd a tisztítóba van- válaszolt nyugodtan, és lazán Louis, mire én rá förmedtem, és oda rohantam az ágyhoz.
-Mi van?- kérdeztem idegesen. Persze tudom, hogy mit mondott Louis, de milyen jogon vitték el?
-Igen, úgy bűzlött mi után Zayn véletlenségből ráöntötte tejet, hogy elvittem a tisztítóba- fogta be az orrát és játszotta el Louis, mintha büdös lenne. Zayn! Azonnal rohantam Zayn ajtajához és ütögetni kezdtem az ajtót. De semmi válasz.
-Hiába dörömbölöd! Zayn már elment- mondta a hátam mögött Louis, egy kis életkedvvel. Viszont ez még jobban bosszantott, hogy Louis még élvezi is a dolgot.
-Hova?- kérdeztem egy gyors fordulattal az élen: Louis egy kicsit hallgatott. Ez egy kicsit furcsa is. Általában Louis akkor szokott gondolkodni, amikor valami komoly baj van. Valami történt Zaynnel?
-Dusztom sincs- emelte föl hirtelen a fejét mókásan Louis, én pedig gerjedve támadtam rá, ám Adam leállított minket.
-Mit csináltok? Ez a ház nem egy csatatér-lépkedett föl a lépcsőn Adam. Nem túl jó kedvébe volt, ahogy az arcát néztem.
-Ő kezdte-mutatott rám Louis.
-Jaj de felnőttes- mondtam gúnnyal az élen.
-Nincs még hír Liamről?- fonta össze a karját Adam. Ohh! Csak nem szimatot fogott. De először nyugodjunk meg, nem biztos, hogy azért kérdezi.
-Nem, sajnos nem- rázta meg a fejét Louis, mintha mit se tudna róla. Való igaz, hogy nem is tudjuk, hogy mi van vele, csak annyit, hogy Párizs utcáit járja a családi otthona helyett.
-Hát én pedig tudok -ezzel Adam a háta mögül elővett egy újságot, amin Liam volt a címlapon, méghozzá az Eiffel toronynál. Ajaj! És hiába a távolság, Párizsba is megtalálják a fejesek. És most mit tegyünk? Hisz, falazunk Liamnek, de most, hogy kiderült....most mondjuk el az igazat, hogy aztán mi is bajba kerüljünk. Vagy pedig, legyünk olyan rossz barátok, hogy hátba szúrjuk Liamet.