Búcsú(Befejezés)

Hát elérkeztünk. És a végén még megtaláljátok a magyarázatot, hogy miért is jöttem későn és, hogy mikként tervezem a további jövőmet írás szempontból.

Búcsú(Befejezés)

Dorothee

-Néhány héttel később-

Hogyha valaki azt gondolná, hogy egy rossz korszak után nem lehet jobb az nagyon téved. Életem eddigi legrosszabb korszakát elhagytam. Azt hiszem jól mondják azt, hogy a rossz után jó jöhet. És hát itt vagyok. London egyik híres Reggeli talkshowjában és arról faggatnak, hogy mik is a terveim a jövőbe nézve. De nem csupán én vagyok itt egyedül. Hisz itt vannak mind azok, akik igazán sokat tettek értem az elmúlt hónapokban. A One Direction, Ida és persze a háttérben várakozó anya, aki már folyamatosan jár angol fejlesztőre. Nagyon jól megy neki és látszik, hogy nagyon akarja. Körülbelül 1 hete költöztünk ki Londonba, ezzel elhagyva véglegesen azt a múltat, ami ott történt. Nem biztos, hogy itt fogjuk leélni az életünket, de meghatározó lépés volt a kilábalás fele, ami minket sújtott. Arról már ne is beszéljünk, hogy apám ide semmi képen sem tud követni minket. A munkáságom is kezd felcsillanni, nem rég egy lemez producer The Y's, aki olyanokkal dolgozott, mint például Rita Ora, Justin Timbarlake vagy Rihanna. El sem tudom képzelni, hogy mennyire sínen van az életem. Minden szinten. Hisz anyámnak van munkája, van egy szép kertes lakásunk. Igaz, ez már nem egérlyuk, de még is kettőnknek elég. Itt vannak a barátaim. Azt nem mondom ,hogy néha nem megyek látogatóban a szülő hazámba, de, ha ott is akarnám valamikor is folytatni  az életemet, akkor biztos, hogy nem Párizsban tenném meg. És persze nagyon kedves rajongóim is vannak. Mindenben bíztatnak az interneten keresztül. Fiúk, lányok egyaránt erőt visznek belém, hogy ezt csinálnom kell. És hát, igazuk van. A zene tényleg érdekel engem, és mostanra úgy érzem, hogy nem is tudnám anélkül elképzelni az életemet, hogy ne énekelnék. És hát néhány hét egyenesen az álmok világába vitt. És mint említettem itt ülök a reggeli talkshowba és, úgy érzem, hogy nem is lehetnék boldogabb. Azt hiszem felettébb szép évet, zárhatok. Mármint az év második feléből. Mivel ma van szilveszter. A nap, hogy véget vetünk ennek az évnek. De helyette jön egy új, ami talán jobb és sikeresebb jövőt hozz, mint az eddigiek. Remélem. Londonban szeretnék új életet élni.

-Szóval Dorothee mint megtudtuk nem rég költöztél hivatalosan is az Egyesült Királyságba. Mond, mennyibe különbözik az itteni élet?- szólt riportosan-ha van ilyen szó Blanca Smith a show vezetője. Harmincas éveibe járó nő lehetett, aki szembe ült velünk a fotelben. Mi a kanapén Liammel, Niallel és Zaynnel ültünk. A másikon, pedig Harry, Ida és Louis. Mindannyian hivatalosak voltunk az interjúra. Először a One Directiont kezdték el faggatni ,akik megnyugtatták őt azzal ,hogy jövőre jön a következő album. Szóval a rajongóiknak nem kell aggódniuk. Aztán Idára és a zenei életére terelődött a téma. Egyelőre Idára senki se figyelt föl, szóval továbbra is olyan maradt az élete, mint volt. De azt nyilatkozta, hogy nem bánja, hisz valami újat kipróbálhatott és, ha nem is jön össze neki, attól még nem vehetik el a kedvét az énekléstől. Szóval Ida kész felnőtten nyilatkozott.

-Hát ég és föld a kettő, hogy úgy mondjam-szóltam egy néma csend után Blanca kérdésére és jobban befészkeltem magam a kanapéba. Észre vettem, hogy Liam közben rám mosolyog, ahogy ezeket a szavakat mondom.

-Ida-fordult a kedves barátnőmhöz a Blanca.- Sokan csiripelik azt, hogy te közted és Louis között több van, mint barátság.

Ekkor Louis zavarba vakarni kezdte tarkóját, Ida viszont, mint a vadkörte úgy vigyorgott.

-Sokáig titkoltuk, de ma már nem rejtegetjük a kapcsolatunkat, szóval igen járunk-fejezte ki magát Ida apró mosollyal, Louis pedig egyetértően megszorította Ida kezét, ami eddig az ölében volt. Elmosolyodtam ezen a jeleneten. Emlékszem, hogy még nyáron mind ketten úgy versengtek egymással, mint akik be akarták bizonyítani a másiknak, hogy ő a jobb. Most viszont elég fura őket így látni, hogy mosolyognak egymásra és látszik rajtuk, hogy boldogok. Igazából helyesek voltak így együtt. Megérdemlik a boldogságot.

-De úgy tudjuk, hogy nem csak ti szerelmi életetek váltott át komolyabb szinte, hanem Liam és Dorothee közt is elkezdődött valami-fordult felénk a riporter nő. Ekkor olyan vörös lettem, mint a cékla. Az igazság az, hogy Liammel egyre több időt töltünk egymással. És az is igaz, hogy már-már nem is úgy viselkedünk egymással, mint a barátok. Sokszor adunk puszit egymás arcára vagy csak egyszerűen megöleljük hosszan a másikat. Ez már nem is tudom minek lehet nevezni. Barátságnak biztos nem, de a szerelem sem igaz erre. Liam próbált valamit kinyögni eredménytelenül végül Harry szólt közbe.

-Szerintem összetévesztették az információt ugyan is- szólt közbe Harry és megigazította csokornyakkendőjét, mai a nyakán lógott.- Én egy pár napja hivatalosan is foglalt vagyok. Egy pincérlány Tresha szó szerint elrabolta a szívemet.

-Nahát, mik ki nem derülnek- kapott az arca elé Blanca, mintha meglepődöttségtől árulkodna. De nem őszintén. Lehet, hogy már ezek erről is tudtak.- Harry Styles, aki több nővel is a viszonyt folytatott, de eddig egyik sem tudta meghódítani a szívét. Ez aztán a fordulat. És mond csak, hogy is történt a dolog. Mi történt? Már az első találkozáskor tudtad, hogy lesz az?

Harry a kérdés áradattól csak lesni tudott zöld szemeivel. Igazából annyira magával ragadta az a sok kérdés, hogy nem is tudott válaszolni. Ekkor Liam besegített neki.

-Igazából igazak hírek-szólt Liam Blanca felé, aki újra Liam felé vette tekintetét -Igen...mi Dorotheeval egy párt alkottunk.- szólt Liam és rám nézett. Barna szemiből a sajnálkozás és a remény tükröződött egyszerre.- Illetve, ha ő is úgy akarja, akkor...

Komolyan? Liam élő adásba akar megkérni arra, hogy legyek a barátnője? Nos, szebb helyet is el tudtam volna képzelni a vallomásra, de még így is kizártam magam körül a világot és csak vele foglalkoztam e pillanatban. Hang nem tudott kijönni a számon. E helyett csak Liam combján lévő kezéhez nyúltam és úgy szorítottam meg a kezét. Éreztem, hogy több szempár is ránk szegeződik, többek közt az anyukámé is. Igazából ő már rég azt bizonygatta nekem, hogyha tetszik az a fiú...hogy a szavaival éljek, akkor ragadjam meg a lehetőséget. És most szó szerint megragadtam. Liam keze annyira puha és meleg volt, hogy nem is akartam elengedni. Liamen csak egy boldog mosoly volt, ami aligha tudott levakarni. Blanca egyet felsipított.

-Nos ez volt a Reggeli TalkShow tele izgalmakkal. Ne feledjék, jövő héten azzal térünk vissza, hogy Robin Williams, hogyan is ünnepelte a mai napot vagy is a szilvesztert. A viszont látásra és kellemes ünnepeket az utolsó napra ebben az évben-nézett bele a kamerába Blanca. Mikro azt mondták, hogy vége, akkor Blancáról az a nagy mosoly leolvadt és felénk nézett.- gyermekeim csodálatos alakítás volt! Még én is, majdnem bevettem, hogy Louison és Idán kívül vannak még párkapcsolatok a bandában.

-De tényleg…-próbálta kimagyarázni Harry, hogy tényleg így van ez, de Blanca csak legyintett neki és elindult a stáb felé. Én csak felálltam a helyemről zavartan és lesétáltam a színfalak mögé ,ahol anyu várt rám. Megöleltem őt jó szorosan, ahogy ő is engem. Majd rám nézett.

-Kicsim, nagyon büszke vagyok rád-nézett rám anyu könnyes szemmel, és természetesen franciául mondta mind ezt.

-Köszi anya-szóltam meleg hangon, egy mosoly élén.- Ugye nem égtem nagyot a végén?

-Ugyan kicsim- rázta meg a fejét- Hisz, mai gaz az igaz. Most már nem kéne titkolni.

-De mit?- játszottam az értetlent. Persze jó magam is tudtam ,hogy hamarosan úgy is együtt leszünk Liammal akárhogy is tagadom.

-Kincsem, ne játszd a hülye szőkét, nem áll jól neked-nézett rám komolyan anyu én pedig csak egy ölelés kíséretében adtam tudtára ,hogy igen is jól tudom. Sokáig szerettem volna ebbe a pozícióba lenni. Csak én és anya. De aztán anyu eltávolodott tőlem és csak azt nézte mi van a hátam mögött. Erre én is megfordultam és láttam a közelgő Liamet. Szívem hirtelen kezdett felgyorsulni, amihez lassan kezdek hozzá szokni ,hisz annyira sok időt töltök Liammel ,hogy már ez természetes.

-Majd később beszélnünk- simított át a vállamon anyu és ment tovább. Tudtam, hogy kettesbe akar hagyni minket Liammel. Szóval felkészültem a kínos beszélgetésre. Mert igazából még a kapcsolatunk szerelmi témájára nem igazán jutottunk. Igazából még beszélni sem beszéltünk róla. Mind ketten véka alá rejtjük érzelmeinket az nem kétség. Liam hamarosan már csak pár lépésre volt tőlem, de úgy döntőt, hogy megáll.

 Hogy lazán mutatkozzon be zsebre tette kezét.

-Szóval...-szólt kissé zavartan Liam és méregtett közben.

-Szóval...-ismételtem meg a szavait összefonva két kezemet csípőm tájékán.

-Nem lenne kedved eljönni a ma esti tűzijátékra?- kérdezte Liam félénken . Azon gondolkoztam ,hogy vajon miért van ilyen zavarban? Talán ő is azt érzi, mait én...azt a fura bizsergést?

-Milyen tűzijáték?- hebegtem ki nehezen. A szívem zakatolása egyre gyorsabb tempóba kezdett.

-Ez egy éves szokás Londonban-vont vállat.- Minden szilveszter napján összegyűlnek az emberek a Big Bennél való hídnál, és ott nézik végig az éjfélkor megkezdődő fél órás tűzijátékot. És arra gondoltam hogy neked talán lenen kedved...

-Ne is folytasd. Szívesen elmegyek-vágtam rá, mert annyira izgalomba jöttem, hogyha akartam volna, se tudtam nemet mondani az ajánlatra. Még jó magam is meglepődtem a kijelentésemen. Nem szoktam így sután rá vágni valamire a válaszomat.

-Szuper. Akkor, majd ott találkozunk. A tíz óra megfelel ,addig elütjük az időt egy kis beszélgetéssel, ha gondolod-értekezett velem Liam, de én jelenleg akár most is oda mennék is beszélgetnék vele.

-Tökéletes- bólintottam rá.

-Remek-szólt Liam és kivette zsebéből a kezét és visszafordult a stúdióba.- Akkor, majd este!

-Este-szóltam vissza és már a fejemben ott motoszkált, hogy mit is vehetnék föl. Már most haza kell mennem, és át kell kutatnom a ruhatáramat. Szép akarok lenni...hogy megkoronázzam az évet. Az sem titok, hogy titokban tetszeni akarok Liamnek. De, a lényeg ,hogy csak ő és én leszünk. meg persze néhány ember, aki kíváncsi a tűzijátékra.

-------*--------

Liammel hihetetlenül sok témát találtunk az elmúlt 2 órában. Mi közben vártuk az év utolsó perceit megittunk egy bögre forró csokit egy nem messze lévő kávézótól . A különös az, hogy Liam hozott magával napszemüveget még sem tűnt fel senkinek, hogy ő lenen a neves Liam Payne ezért egy idő után lekapta a szemüvegét és észre vette, hogy senki sem figyel fel rá ,ezért nyugodtan folytathattuk az utunkat úgy, hogy nem nézik dilisnek .Elvégre ki lát olyan embert, aki december utolsó napján napszemüvegbe van. Bár igaz hó sehol sincs a fagyot nem tagadhatjuk le. Liammel nagyon sok témára találtunk és ez elég fura. Akármikor és akárhányszor beszélünk mindig találnunk témát. Most például arról beszéltünk mit tervezünk a következő évbe. Liamnek sok terve van. Többek közt az, hogy a bandával több sikert érjenek el és világ turnéra induljanak. Ez igazán szép gondolat. Ráadásul megvalósítható is. Az utolsó 5 percben már ott voltunk és készségesen vártunk arra, hogy felgyulladnak a fények, továbbá a hatalmas Big Ben harangozzon mikor a 12-re megy mind két mutató órája. Az emberek lázasan készülődtek. mi meghúztuk magunkat a hátsó sorokban. Sőt, mi a híd másik részére telepedtünk le, ahol már nem volt senki. Mindenki abba az irányba volt, ahol a tűzijátékot a legjobban látni lehetett. Liamre néztem, aki elmosolyodott.

-Hát egy hihetetlen évet zárhatunk-szólt Liam spontán hangon. Le sem vette rólam a szemét. Mintha attól félt volna, hogy valaki elrabol mellőle.

-Nekem mondod. Ahhoz képest, hogy milyen rosszul kezdődőt-halkultam el, mivel nem akartam, hogy újra bevillanjanak az emlékek, amik már rég a múlté.

-Ja-szólt egyetértően Liam és homlokára tette fejét.- Nekem is. Az egész Danielles ügy, az a két hónapos debi. Aztán egyszer csak suty beugrottál az életembe.

-Ezek szerint nem vagyok kellemes része az évnek?- kérdeztem óvatosan, mivel féltem, hogy valami rossz választ kapok. Liam szeme felcsillant és ekkor láttam meg benne a tükörképemet. Fura látvány volt Liam mogyoró barna szemeibe találni magam. Abba a szembe, ami elsőként lenyűgözött engem.

-Dehogynem. Sőt-szólt és megfogta lágyan a kezemet. Na jó, ha eddig nem ment gyorsan a pulzusom, akkor most teljes gőz erővel azon van. Mivel az a lágy érintése...az a sima bőre, ahogy az enyémhez hozzá ér. Felemelő érzés.- azt hiszem, hogy az év legjobbja történt velem, mikor megismertelek.

-Komolyan?- éreztem, hogy ég a pírtől az arcom. Hirtelen az a kevéske hideg, ami bántott engem egy csapásra eltűnt és már javába forrt a testem. Közben Liam, mintha közeledne jobban felém. De lehet, hogy csak én látom rosszul.

-Igen. Nem is tudod mennyire sokat segítettél rajtam- most már tényleg éreztem ,hogy Liam kezd jobban közeledni felém. Már egymás orrát is, majdnem súroljuk.- Te voltál az, aki segített túl tenni magamat Danniellen, te voltál, aki új színt hoztál az életembe.- most már suttogásra vette hangnemét. Én már lehunytam a szemem és éreztem, hogy Liam orra végig súrolja arcomat.- Te voltál az, aki újra felélesztette bennem a tűzet.

Ekkor történt meg az, amire már annyira régen várakoztam. Liam Payne megcsókolt. Olyan puhán érintette meg az ajkaimat az övévvel, hogy egy pillanatig azt hittem, hogy nem is csókolt meg. De igen, aztán még jobban éreztem rajta. Ebben a pillanatban, pedig megszólalt a harang. És a tűzijáték is elkezdődött. Úgy tűnik életem első csókja rövidre sikerült, mivel mind ketten felfigyeltünk a jelenségre. Ahogy a fények cikáztak ide oda, az emberek, pedig ünnepelve ugráltak, pezsgőt nyitottak és boldog új évet kívántak egymásnak. Liamre néztem. Most már biztos volt számomra, hogy ez már nem a barátság része volt. Most az újév első perceiben egy új kapcsolat veszi kezdetét köztünk. Az a pár másodpercnyi csók úgy tűnik egyikünknek sem volt elég, mivel mind ketten oda kaptunk újra a másik ajkára. Kezét közben hátam köré fonta, hogy közelebb legyek hozzá. Hirtelen valami hideget éreztem arcomon. És hirtelen több szemet is. Liammel elszakadtunk egymástól és figyelni kezdtük egymást, majd az eget. Rájöttünk, hogy újév első perceiben még az első hó is lehullott. Ideje volt. Talán tökéletesebben nem is érezhettem volna magam. Én voltam a legboldogabb ember a földön azt hiszem ezen az új évi napon. Liamhez hozzá bújtam és együtt néztük a tűzi játékot. Ő ösztönösen átkarolt vállamnál fogva és hajamba puszilt egyet és együtt csodáltuk a tűzijátékot vele együtt a lassan hulló hópelyheket.

Ez lett volna az én történetem. Kiderült ebből a történetből, hogy akármilyen rossz sorsod is van, ha egyszer csak úgy hozza az élet, akkor egy csapásra megváltozik az egész. És azt hiszem, hogy mindenkivel előfordul legalább egyszer, hogy minden jó körülötte és nincs semmire gondja. Mikor csak a pillanatnak élsz. Előbb-utóbb mindenkire rátalál a szerencse. Ezt tapasztalatból mondom.  Mindenkinek boldog esztendőt kívánok!

Ez lett volna az én történetem. Elsőnek is nagyon köszönöm azt a sok kommentet és látogatót, akik voltak bátrak és eljöttek az oldalra, esetleg beleolvastak egy-két fejezetbe. Nagyon sokat jelent ez nekem. Igazából az oldal az utóbbi időszakokba nagyon akadozott és most elmagyarázom az okát. Már kiszerettem a One directionból. Az a helyzet, hogy már nem éreztem úgy, hogy élvezem a történetet. Átváltott kényszerré ez az írás. És igazából már itt a végén már bántam is, hogy létrehoztam az oldalt. És ezt nem a kedves olvasóimnak, hanem önmagamnak szántam a megjegyzést. Mert, mint említettem már nem szeretem a One Directiont ezzel persze ne gondoljátok azt, hogy az ellenségüké váltam ,csupán ők azzá az előadóvá változtak, akikről semleges véleményem van. De nagyon köszönöm, hogy, aki ideáig kitartott és végig olvasta elejétől a végig a történetet és próbált lelket önteni belém. Nagyon köszönöm a szavaitokat. Sokszor ez jelentett nekem akkora nagy doppingot, hogy megírjam a következő fejezetet. És hát igazán saját magamnak kellett lelket öntenem. Mert én úgy éreztem, hogy így nem egy, hogy úgy írom, hogy már kész akarok lenni vele. Már nem igazán éltem bele magam a sztoriba, csak írtam. Gondolom most mindenkinek megfordult a fejébe, hogy minek? Ha nem akartam tovább írni, akkor miért szenvedtem? Egyszerű a válasz. Az eddigi életem történeteiből legalább hárommal végeztem úgy, hogy adtam egy befejezést neki. A többi, mind félbe hagytam. És igazából ezt akartam leküzdeni. Nem akartam félbe hagyni a munkát. Nagyon sokszor hagytam félbe nem egy-két sztorit, ami eleinte jó ötlet volt, de aztán pedig ez lett vége. Szóval ezért szenvedtem a végére. Önmagamnak akartam bizonygatni ,hogy már pedig képes vagyok megírni végig egy történetet. és remélem ,hogy az írtakat mind meg tudjátok érteni.

Szóval nem tervezem, hogy a jövőben írnék One directionos sztoryt, de szerintem ebből ti is rájöttetek. De vannak új ötleteim, és azokba már tényleg úgy fogtam bele, hogy kedvem is van hozzá, szóval remélem ,hogy senki sem csalódott, amiket írtam. És még egyszer köszönöm azt a 157 megjegyzést, a jelenlegi több, mint 24 000 megtekintést és 25 feliratkozót. Olykor csak ez tudott erőt meríteni. Szóval nagyon hálás vagyok. Nélkületek nem sikerült volna végig írnom a sztorit. Ezért nagyon hálás vagyok.

Úgy tervezem, hogy most szüneteltetek az írással kapcsolatban. De ez a blog egy fázisa volt annak ,hogy tapasztalatot gyűjtsek és megtudjam milyen is mikor elismerik a munkádat.

Nagyon köszönöm, szeretlek titeket. :)

Még egyszer hálás vagyok annak, aki ideáig kibírta és végig olvasta az egészet. Nagyon köszönöm! :)