Elégedett helyezés
Dorothee
-Az, aki a döntőbe jutott...-köpni-nyelni nem tudtam, mikor kimondta ezeket a szavakat Dermot. Igazából már azóta, mióta hárman itt maradtunk. Ráadásul már csak egyikünk juthatott tovább és itt már nem lehetett a párbajra bízni magunkat. Akárki is jut tovább az egyedül marad Kelly csapatában. Ugyan is én, Janet és Misha B voltunk, akik ott maradtak a színpadon ezzel lehetővé téve, hogy jövő héten már csak egyikünk lehet ott a döntőbe. Igazából annyira zűrzavaros volt az egész hét, hogy az valami hihetetlen....
Miután Liammel lestoppoltunk egy taxit és elmentünk a One Direction házára szembesültünk azzal ,hogy a fiúk megint valamit elkövettek. Később megkérdezte Adam Liamet, hogy tudott róla, hogy a fiúk már megint ugratják egymást. Liamnek fogalma sem volt. És elég különös látvány fogadott mikor megláttam Harryt. Tisztára hupikék lett az egész ruha, ami rajta van. Ebből következtettek, hogy megint valami izgalmasról maradtam le. Később kiderült a fiúk megviccelték egymást. Először Louis szívatta meg Harryt, majd Niall Louist. Ez jellemző. Harryn viszont láttam a csalódottságot. Nem igazán láttam ilyenek, ő mindig az a mókás fajta volt, most még is egész fancsali képet vágott. Később, mint kiderült a büntetés miatt le kellett mondania a randiját Treshával. A konyhába vitattam meg vele jobban a dolgokat.
-Elszalasztottam az utolsó esélyemet is nála-dőlt neki a konyhaszekrénynek.
-Ne mond ezt! Ha Tresha tényleg bír téged, akkor el fogja ezt nézni-bíztattam őt, és reménykedtem, hogy elűzi ezt a badarságot a fejéből.
-De Tresha nem az a lány-nézett rám komoly tekintettel.- Még sose éreztem azt, amit nála. Eddig megszoktam, hogy egy-két hétig elvagyok egy lánnyal aztán, ha megbántom is nem igazán hat meg a dolog. De most...ha nem akar többé látni engem, akkor....az bennem nyomot hagyna. Elég nagyot.
Elsőnek nem esett le, hogy miért beszél így Harry. Sose áradozott még így egy lányról....csak nem.
-Te jó isten!- kiáltottam föl.- Te beleszerettél Treshába!
-Tessék?- nézett rám értetlenül, pedig olyan egyértelmű volt ez az egész.
-Hát azt mondtad, hogy eddig nem igazán volt ilyen az eddigi kapcsolataid közt- összegeztem a rövid ismertetőt, amit maga Harry mondott.- És nyilván sose érezted magad igazán szerelmesnek. Mond milyen érzés Tresha közelébe lenni?
Harry egy ideig gondolkodott, nyilván nehezen esett neki megnyilvánulnia az érzéseiről. Tipikus fiú.
-Nos...-kezdett bele bizalmatlanul a mondatába, aztán lehunyta a szemét.- Amikor ránézek ,akkor melegség önt el engem. Mikor beszél, akkor csak rá tudok figyelni senki másra, megszűnik körülöttem zajló világ. Mikor, pedig a kék szemeibe nézek....-ekkor Harrynek szemei szinte kipattantak.- Te jó ég, miket beszélek itt össze?
-Ezzel nincs semmi gond. Mindenkivel előfordul az ilyen. Ilyenkor nem megijedni kell, hanem örülni-bátorítottam Harryt és vállára raktam kezemet biztatásom jeléül. Harry rám nézett. Egy ideig merengett valamin, majd megszólalt újra.
-Ez lenne a szerelem?
-Minden bizonnyal! Én is ezt érzem...-majdnem kimondtam Liam nevét, de aztán gyorsan észbe kaptam ,hisz elvégre nem fecseghettem ki, hogy mit érzek Liam iránt. Legalább is nem most és nem is Harrynek. Akinek elsőnek meg kell tudnia, hogy mit érzek...az Liam. Nem szabad elmondanom. Ha most lejár a szám, akkor Liam azt gondolná, nem mernék a szemébe nézni és bevallani. Pedig teljesen így van. Gyáva vagyok.
Szerencsére Harry oly mélyen el volt gondolkodva, hogy figyelmen kívül hagyta ezt a kijelentésemet. Hu, ezt megúsztam, nyugtáztam magamban. Lassan elindultam a konyha ajtaja felé, hogy Harry egyedül maradhasson a gondolataival, de meglepett engem.
-Mond el neki!- szólalt meg hirtelen Harry, én pedig visszanéztem rá. Nem értettem, hogy mit akart mondani. Ezért teljesen feléje fordultam és próbáltam a tekintetemmel kimutatni, hogy nem értem miről beszél.
-Ne tétovázz sokat! Ha nem tudja meg, másoktól tudja!
-Ezt meg...-nem tudtam befejezni ,embert Harry közbe vágott.
-Csak rátok kell nézni. Olyan egyértelmű. Sokat vesztesz, ha nem vallod be neki-nézett rám Harry komoly tekintetével.
Ezek szerint tudja? Tudja, hogy....ennyire átlátszó lenne. De nem is ez a lényeg. Hanem az ,hogy tud valamit Liamről...valamit, ami bizalmat adhat, hogy bevalljam neki, hogy mit is érzek? De nem szabad lelepleznem magam. Ha most bevallom Harrynek, akkor nagy hibát követtek el. Szó nélkül távoztam, de nem tudtam megszabadulni az utolsó mondataitól. Sietve távoztam azzal, hogy Ida biztos ki fog akadni. Tényleg Ida is milyen barátnő, hogy nem mondta el nekem...hogy mit is? Majd ezt csak ezek után derül ki.
A lényeg, hogy teljesen el voltam vegyülve. Már az elejétől kezdve Liamre egy barátként tekintettem, viszont az utóbbi időbe...eddig nem is vettem észre, de tényleg másként nézek rá, mint a többi srácra. Ő tényleg más. Még sose küzdött senki így értem, ahogy ő tette. Mindent megtett, hogy boldog lehessek és képes volt Párizsba kiutazni ezért. Mondjuk mostantól elég London északi részére mennie ahhoz, hogy kibéküljön velem, ha valami nem oké. De erre is visszatérek. A lényeg, hogy nagy fába vertem a fejszét és igazából csak hallogatom az egész bevallás dolgot. Pedig már ideje lenne elmondani Liamnek ,hogy mit érzek. De akkor miért nem tudom? Talán azért, mert félek a visszautasítástól. Nem egyszer vágtak engem pofára. És talán ezért félek. Nem akarok több csalódást. Csak egy dolgot szeretnék...választ.
A rajongók levelei, e-maili feletették el velem ezt a sok gondot. Nagyon jó kedvre tudtak deríteni. Amikor csak kétségbeeset voltam az elmúlt hetekbe csak rá pillantottam a kedves rajongói üzenetekre, amik arra sarkalnak, hogy most nem szabad a magánéletemmel foglalkozni . Most a jövőm forog kockán. Ha nem teszek eleget, akkor nem csak a rajongóimat fogom elveszíteni, de az álmot, hogy egyszer énekesnő lehessek.
A hét másik felébe megint villámcsapásként ért hír, hogy Ida és Louis járnak. Na ezen én hanyatt estem. Csütörtök reggel arra ébredtem, hogy Louis és Ida kézen fogva sétálnak az utcán, majd rá kerestem a cikkre, ahol a szerencsésebb fotós még egy csókot is lencsevégre kapott. Idát egyből felkeltettem és magyarázatot kért tőlem. Eleinte kissé...mi? Nagyon is dühös voltam, hogy nem mondta el. Barátnők vagyunk és ezt titkolta el előlem. Ráadásul már vagy 2 hónapja. Ida elmagyarázott mindent. Nem akarta, hogy még véletlenül is kiessen a számon, és rá jöjjenek a sajtók. Viszont ezek a képek, amik voltak az újságba azok hétfőn készültek és nem véletlenül nyílt közösség előtt. Ugyan is felvállalták a kapcsolatukat a nyilvánosság előtt. Kissé mérges voltam Idára, de aztán rájöttem, hogy ezzel csak magát és Louist akarta védeni. Hisz a sajtónak köszönhetően nem egy pár szakított amiatt, hogy folyamatos cikkek kerültek a címlapra. Aztán persze kiveséztem belőle az egész sztoryt. Jó volt látni, hogy Ida tényleg boldogan mesélt a kapcsolatukról. Nem is láttam még ilyen üdének Idát, ráadásul még egy rossz beszólása sem volt. Azt hiszem Louis kezdi jó irányba terelni.
De, ha még ez nem lenen elég péntekre hivatalossá vált, hogy már pedig nem maradunk tovább Párizsban. Anyu telefonált még aznap, hogy sikerült szereznie egy turista munkát Londonba. Egész pontosabban titkárnő egy francia cégnél és már jövő héttől belevetheti magát a munkába. Igazából már régebb óta törte a fejét, hogy ki kéne költözni Nagy-Britanniába, de nem akarta, hogy a végén csalódnom kellene. Már megszervezett mindent. Jövő héttől London Barnet nevű kerületébe fogunk lakni egy táras lakásban. Anyu azt mondta, hogy jól tudja, hogy igazából én is ezt akartam ezért is nem szólt a beleegyezésemmel kapcsolatban. Tudta jól, hogy már én régen ide vágyok. És most itt vagyok...itt. Hivatalosan is itt fogunk lakni. Végre nem kell rettegésbe élnünk. Végre nem kell menekülnünk. És végre boldogok lehetünk. Kezdhetünk egy új életet. Mintha valami álomba csöppentem volna. Igazából könnyekig hatódva feküdtem az ágyamba és öröm könnyeim sorozatra jöttek vissza és vissza. Ida már azt hitte, hogy valami nagy baj van, de aztán ő ujjongás képen sikoltozni tudott...
Azt hiszem, hogy szebb hetet nem is tudtam volna elképzelni. Kelly a mai napon észre is vette milyen vidám vagyok ,de nem bánta, mert lelkesen elő adtam a dalokat és magabiztosan énekeltem el őket a színpadon is.
De most...most teljesen más a helyzet. Itt állok. Mishával ,Janettel és Kellyvel. Egyikünk juthat csak tovább. Igazából én úgy érzem, hogy már így is sokat nyertem a versenytől. Ha most kiesnék...azt hiszem ,hogy elégedettnek mondhatom magam. Amilyen kezdőként jöttem ide...eleinte mikor Ida benevezett engem a versenybe, akkor merészségnek gondoltam ezt az egészet. Aztán fokozatosan kezdtem rájönni, hogy nekem a zene a minden. Ez az egyetlen dolog, ami meg tud nyugtatni, el tudja feledtetni velem azt, hogy pillanatnyilag én vagyok a legboldogtalanabb ember a világon. É sokat köszönhetek ennek a versenynek. Nem csak bővült a tapasztalatom, hanem barátokra is tettem szert, sok ismeretségre, rajongóra. És rájöttem, hogy bennem is ott lapul az X.
-Janet Devlin!- kiáltott fel Dermot, én pedig mellettem álló lányra bámultam ,aki hitetlenül nézett. Kellyékkel jó alaposan megölelgettük egymást. Janet csak azt tudta hajtogatni ,hogy nem hiszi el. Pedig elhihetné, hisz egy remek énekesnő. Fura hangszínével mindenkit lenyűgözött. Engem is.
-A döntőbe tehát ott van a Little Mix, Marcus Collins és Janet Devlin- ismertette a nézőkkel Dermot. Miután nehezen elszakadtunk Janettől, aki ezek után a színfalak mögé kényszerült oda jött hozzánk Dermot.
-Kelly, milyen érzés most ez neked?- interjúvolja meg Dermot Kellyt. Kelly szipog, meg is értem, hisz neki is nehéz volt, ahogy mind a 4-nek, hogy itt kellett maradnunk és köztünk dőlt el konkrétan ki lesz a lányok között idén a legeredményesebb.
-Én mind a 4 lányra nagyon büszke vagyok -mondta Kelly rekedtesen.- Misha és Dorothee két csodálatos, nagyszerű énekesnő és örülök, hogy ebbe a néhány hónapba velük dolgozhattam! És szeretném elmondani, hogy biztos, hogy nem most halottak róluk utoljára! Bennük meg van az, hogy az emberek köztudatába éljenek.
-Misha, Dorothee mit tudtok ehhez hozzá fűzni?- tolta Dermot az orrom elé a mikrofont.
-Igazából én nagyon örülök ,hogy ideáig eljutottam és továbbra is szeretnék ezzel a pályával foglalkozni- jelentettem ki önbizalommal, mire az közönség felcsendült a kijelentésemre. Azt hiszem, hogy ez szívet rengető volt. Az, hogy az emberek egy ilyen kijelentésednek örülni tudjanak...
-Sok mindent köszönhettek ennek a tehetségkutatónak, és nem fogok eltűnni! Továbbra is azon fogok dolgozni, hogy sikeres énekesnő lehessek!- csendült fel a mikrofonba Misha hangja, mire megint felcsendült a közönség hangja. Mishát még megöleltem és együtt mentünk le a színfalakhoz.
Azt hiszem, hogy ezennel lezárult egy korszak. De helyette kezdődi kegy új. Igazából nem érzek csalódottságot. Miért kéne? Én meg voltam elégedve, hogy a 2011-es X-Factor 4. helyezettje lehettem, ami nem kis teljesítmény. Váltig állíthatom, hogy, aki nem mer kockáztatni az álmait kapcsolatosan, az szerezzen be olyan barátnőt, mint Ida. Mert ezt mind neki köszönhetem .Nélküle ez mind nem történt volna meg. Talán ő hozzá lehetek a legjobban hálás. Ha annak idején nem nevezett volna be akkor most nem itt lennék. Egyetlen szó van amit Idának mondató kezek után. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése