Felindulás

Felindulás

Dorothee

Még most se tudtam felfogni, amit látok. Azt amit látok, hogy anyunak a lapockájánál teljes kék-zöld foltokkal van teli az lesújtó, és már tudom is ki tette. Tudtam, hogy ki volt ilyen elvetemült. Apu, vagy jobban mondva Moris, hisz egyenesen szégyellem magam, hogy apámnak kell egy ilyen alakot neveznem. Rémesen érzem magam, hogy ez az ember az apám. Még azt se érdemli meg, hogy a számra vegyem azt a megszólítást, hogy apu. Nem érdemelte meg semmivel se. Elszántan mentem oda anyuhoz.
-Mutasd meg a többit is-utasítottam anyut karba tett kézzel.
-Már a nagy részét láttad, de jól van- anyu felhúzta a hátnál a pólót gerincéig, és addig lehetett venni a foltokat. El sem hiszem. Anyu nem szólt volna, erről, pedig nyomba ugrottam volna, hogy segítsek. És hogy, hogy ilyen gyorsan visszajött? Lehet, hogy tudta, hogy nem vagyok otthon, ezért anyu védtelenül maradhat? Mert annyi biztos, hogy végül is minden egyes alkalommal mikor egy időre eltűnt lekevertem egy-két pofont neki. Nem, mert a szemem elékerülni. Tudta, hogy bennem is van olyan dühroham kitörés, mint benne. Hiába valamit le tudtam tanulni tőle, de jó cél érdekében használom. Most e pillanatba úgy felment a pumpa bennem, hogy azonnal oda kaptam a fogason lévő őszi kabátomért, ami homokszínű volt, és indultam is ki az ajtón. Anyu oda kiáltott felém:
-Hová mész kicsim?- kiáltott felém, én meg megfordultam, és hátra felé menetelve szóltam vissza.
-Metzbe, mit gondolsz?- tudtam, hogy apu most Metzbe él új barátnőjével, és most oda is igyekszem. De anyu megállított engem. Hát igen a forrófejűséget is az apámtól örököltem. De nem bírom tétlenül nézni, hogy anyuval így bánnak.
-Kicsim ne csinálj örültséget -fogta meg a csuklómat, én meg gyorsan kirántottam a helyéről -Kérlek kicsim!
-Anyu vissza kell, hogy kapja, nem bánhat így veled, azok után, amik történnek. Neki kéne egyszer megérdemelnie, ami jár- ezzel a mondattal indultam is tovább, de anyu tovább követtett. Igen anyu mindig próbál leállítani, ha felkapom a vizet.
-Kicsim, ha most oda mész, akkor még több kárt csinálsz -ezzel az érveléssel megálltam, és hátra néztem anyura, aki 1 méterre volt tőlem.
-Dorothee, ha most oda mész csak annyit érsz el vele, hogy még többet kapjak tőle-anyu magyarázása közbe néhány könnycseppet ejtett- Most is azért jött hozzám, mert tudta, hogy nem vagy otthon, hanem Nagy-Britanniába, ezért nem tud engem senki megvédeni. És 3 nappal ezelőtt azért jött, hogy visszaadja azt, amit az utóbbiakba te csináltál, vagyis kiálltál értem, sőt még pofozni is merted őt. Ezért is jött vissza, hogy kiegyenlítsen, ha most oda mész, akkor vissza jön, és lesz ne mulass. És ezzel nekem se teszel jobbat, hát még magadnak! Anyu szavai tényleg igaznak csengtek. Teljesen jogos így, hogy miért tart vissza. Bár még mindig le akarom vezetni a feszültséget, azzal nem teszek jobbat, ha most az éjszaka közepén beállítok, és lecsapok egy perpatvart. Ráadásul azzal talán még jobban feldühítem, és akkor anyu még nagyobbat is kaphat. És ezt nem tehettem. Fáj, hogy nem tudok cselekedni, de többet ér, ha anyu kedvezőbb helyzetbe marad. Most ráhozom a bajt, ha oda megyek. Vettem egy mély levegőt.
-Oké! Meggyőztél -adtam fel végül a meccset, anyu, pedig megveregette a vállamat.
-Ez az én lányom.- ezzel visszamentünk az égő villanyoszlopok alatt a házba. Azt hiszem, hogy most anyu egy jó nagy balszerencsétől mentett meg mindkettőnket. Haza mentünk, és anyunak a hátát bebalzsamoztam, azt írta címke, hogy jobban mulasztja a kék-zöld foltokat.

Liam

A repülőgép 11 órakor ér Párizsba, ahol biztosra veszem, hogy Dorothee már megérkezett és otthon van. Útközbe beszéltem Idával. Megmondta, hogy nem messze lakik a repülőtértől, ám nagyon bele lehet zavarodni az útvonalba, ezért kérjek minden esetre egy kis eligazítást. Majd meglátjuk, hogy mennyien beszéljék az angolt, bár elég csekély a száma. Második alkalommal repülök Franciaországba. Legutóbb a többiekkel mentem Franciaországba koncertezni. Azóta nem láttam az Eiffel tornyot sem. Nagyon izgatott voltam, már csak azért is, mert lehet, hogy az első napon vagy is holnap találkozhatok Dorotheeval. Ami a szállást illeti körülbelül egy fél órája lefoglaltam egy hotelt, ami lehetőleg közel is van a reptérhez. Nem túl nagy szerencsém van, hisz másfél óra járásra van a legközelebbi hotel. Ilyen az én szerencsém, de meglátjuk abba mennyire lesz szerencsém, hogyha megtalálom Dorotheet, akkor is közre játszik a balszerencse.Szeretnék elnézést kréni,amiért a napokba nem igazán írtam,de rám jött az Olimpia láz,és ezért nem igazán tudtam időt szakítani.Ráadásul a napokba is távol votlam a géptől,szóval nem lsuitultam el.