2012. március 18., vasárnap

Darabokra hullva

                                      Darabokra hullva
                                                Liam

Volt olyan amikor csalódottan érezted magad?Hogy el kell engedni azt akit szeretsz?Hogy talán soha többet viszont nem láthatod ezt a személyt?Volt-e olyan amikor a szíved darabjaira tört csak azért,mert egy fontos személy számodra kapott egy kedvezőbb állást egy másik országba?Hát ez velem mind megtörtént.1 hete Danielle elhagyta az országot.Hogy jobban meg is értsük...elmesélem ezt dióhéjában.A múlt csütörtökön arra lettem figyelmes,hogy Danielle beszél valakivel a telefonba.Danielle olyanokról beszélt,hogy nem igazán szeretne menni,de aztán mégis meggyőzték.Persze ezt ki akartam deríteni,hogy miről van szó!Ezért másnap elmentünk a kedvenc kávézónkba ahol próbáltam kicsikarni belőle,hogy miről van szó.Kétségbe esett voltam hisz mindig mindent elmondtunk egymásnak.Azt mondta nem akar hazudni és
jogom van tudni.Elárulta,hogy Amerikából hívta egy cég ami biztosítja az állandó modellkedést mert,keríteni tudnak Amerika bármely pontjáról egy modell munkálatot.Persze én nem engedtem,hogy elmenjen.Ahogy a lányoknál mondják sokat hisztiztem emiatt.Próbáltam nem komolyan venni ezt az egész dolgot,hogy hátha megjön az esze Daniellnek és rájön nincs szüksége erre a cégre.De mikor a jeles nap eljött elmentem eléje és próbáltam menteni a menthetőt.De akkor láttam,hogy a bejárónál egy rakatnyi bőrönd és kartondoboz van akkor el bizonytalanodtam.Daniellel megbeszéltük és bármennyire is fájt véget ért ezennel a kapcsolatunk.Mikor kikísértem a reptérre azt reméltem,hogy van egy kis remény hátha történik egy csoda egy adott pillanatba.De nem!Egy apró puszival búcsúzott el tőlem és felszállt repülőre.Alig hittem el,hogy az a röpke remény is elszállt.Már vagy 1 hete be vagyok zárkózva a szobámba.Még mindig nem akartam felfogni,hogy lehet,hogy Daniellet soha se látom.A fiúk akárhogy erőlködtek,akármivel akartak felvidítani nem tudtak semmivel sem rávenni a szobám kimeneteléből.Ma van az első X-Factor válogatás 8.szériának.Elégé durva hisz ha belegondolok a tavalyi válogatásra akkor meg volt mindenem vagy legalábbis mikor beléptünk a siker vonalába.Most is csak egy...része hiányzik.De ez az életem egy darabja.Tavaly nyáron nem gondoltam volna,hogy ennyire megváltozik az életem.És,hogy amikor a legjobban alakul minden,mikor a bandával már az 1 videoklipet elkészítettük és tervbe is van a második erre fel a legrosszabb dolog történik.Ezek a gondolatok jártak a fejembe.Épp az ágyamba  ültem összefogva két térdem,meredtem a falra.Hirtelen kopogással benyitott Louis és oda jött hozzám
.-Hé haver-érintette meg finoman a vállamat. -Figyu szerintem nem kell hangsúlyoznom,hogy ma van a meghallgatás...és Ida nagy napja is-emelte föl a szemöldökét.Idával az első dal írásnál ismertük meg.Ő adott tanácsokat,hogy miről is szóljon.Kedves lány,azóta nagyon jóba vagyunk vele.Ő is egy poén zsák mint Louis gyakran versenyeznek vagy találnak ki együtt egy közös viccet.Louis akárhányszor is tagadja,hogy nem érez úgy Ida iránt mi a fiúkkal már messziről kiszúrjuk ezt.Elenorral persze azóta vége nekik is a kapcsolatuknak de jó barátok még azóta is.
-Tudom!Idának szüksége van a támogatásunkra-mondtam halkan ezeket a szavakat.Idát mi bátorítottuk föl,hogy jelentkezzen,mert isteni hangja van.Bekellet látnom,hogy nem hagyhatom cserbe őt ezért lassan szét eresztettem karjaimat a lábaimtól és letettem a lábamat a szőnyegre és Louisra néztem.
-De ha Ida végezz azonnal jövünk haza egy részt-mutattam föl a mutató ujjam majd folytattam-nem szeretném ha a papparazik vagy a rajongók más részt nincs semmi kedvem kimozdulni sehova.
Louis arcán csak egy széles mosoly terült el majd hátra fordult az ajtó felé.
-Fiúk!Beadta a derekát-kiáltott föl Louis.Nem kellet sok idő majd Niall megállította magát az ajtónál a fal segítségével majd beleütközött Harry majd Zayn is.Én csak egy értetlen képet tudtam adni erre az "érdekes produkcióra".
-Akkor jobb lesz ha igyekszünk Ida alig néhány perce küldött SMS-t miszerint nem soká ő kerül sorra-magyarázta a háttérbe Zayn.
-Na pattanj föl-fogta meg Louis a könyököm környékénél és felrántott.Én csak felsóhajtottam és észbe se kaptam de a többiek már nyúltak is a kabátért az előszobába majd Niall a szobám ajtajánál fejbe vágott engem a kabátommal.
-Igyekezz mert nem sok időnk maradt-ezekkel a szavakkal viharzott tovább.
Én csak felkaptam a fejemhez vágott kabátot és kimentem a nappaliba.A fiúk már csak rám vártak.Most biztos megkérdezitek mi a fenének kell egy nyári időszámítás alatt kabát annyit elkell,hogy áruljak elégé szeles egy nap volt ezért nem kell egy tüdő baj.A bejárati ajtónál Zayn kikukucskált a biztonság kedvéért.Igaz vas kerítés vette körbe a házat a különböző paparazzik vagy a sikoltozó rajongók miatt.Hiába adtunk meg fars házszámot némelyik embert még ezzel se tudtunk meggyőzni.Zayn hozzánk emelte a fejét.
-Tiszta a terep,se örült paparazzi se örült rajongó-suttogta Zayn felénk majd egyesével kiléptünk az ajtón.Én maradtam utoljára és bezártam az ajtót majd követtem a fiúkat és elindultunk a garázs felé.Ott álltunk az autónk előtt.Mit ne mondjak másoknál az év okozz gondot a kocsinál hát nálunk mások teszik a gondot.Emlékszem volt olyan  örült rajongó,hogy kiszedte a kocsiból a gyújtás elosztót és addig nem is adta vissza ameddig nem kapott mind az ötünktől autogramot.Éreztem,hogy valami hideg eltalálja az arcomat és reflexesen oda
nyúltam az arcomhoz.Majd lenéztem és a kocsi kulcs hevert a földön.
-Na mi van Liam?Még olyan állapotba nem vagy,hogy ne vezess-tette fel a kérdést Harry aki a kocsi tetején pihentette kezeit.
-Végül is...-nyúltam a kulcs felé majd folytattam-Miért ne?
Alig hittem el,hogy már vagy 1 hete nem vezettem és a külvilágról hallani se akartam és most meg itt vezettem a kocsit és elmélyedtem a gondolataimba.Lehet,hogy még a lelki állapotom nincs készen arra,hogy a külvilágba mutatkozzon.A sajtó már kifülelte rólam és Daniellről a pletykát azóta is erről szólnak az újságok.Ezt is csak azért tudom,mert a fiúk nem bírták megállni,hogy naponta a fejemhez ne vágják az újságot és,hogy nézzek szembe a riporterekkel és újságírókkal,hogy igen tényleg Danielle munkája miatt ment el nem azért mert,olyan nagy balhé tört ki vagy más lány jött képbe stb,stb,stb...mert,ezek csak találgatások,hogy miért is ment el Danielle.Annyira el voltam mélyedve a gondolataimba,hogy nem vettem észre,hogy pirosat mutat a lámpa csak mikor valaki megbökte a lábamat és rá nem lépett a fékezésre.Ekkor vettem észre a mellettem ülő Harryt akinek köszönhetően megúsztunk egy autó balesetet.A fejemet Harry felé fordítottam aki szintén felém nézett.A tekintetünk elkapta a másikét.
-Legközelebb óvatosan vagy te fizeted a biztosításunkat-nevetett fel halkan Harry majd előre nézett.Én is próbáltam koncentrálni mostantól az útra.Nem hiába a vezetés mindig oda figyelésre érdemes dolog ha már 1 másodpercet elkalandozol akkor a legkedvezőbb helyzetbe is a kocsi látja a kárát.Az út további részébe próbáltam az útra összepontosítani.Mikor megálltunk egy jó de titkos parkoló helyen felkaptuk az
álruhánkat és elindultunk az X-Factor válogató helyszínére.A séta csöndesen telt,esetleg Louis elkotyogott némi viccet amit már vagy 100-szor hallottunk tőle.Amikor az X-Factor válogató helyszínére kerültünk akkor nem csalt a szemünk és tényleg voltak talán 10.000-nél is többen.Ahogy körül néztem mindenki tolongott,mindenki beakart jutni az épületbe.Most meg kérdezem én is.Hogy jutunk be?
-Nem akarok beleszólni de,hogy jutunk be? -tettem fel a mutató ujjamat,hogy rám figyeljenek.
-Ohh barátom mi se egyszerűbb mint...-karolta át Louis az egyik karjával a nyakam.Nem jót sejtek!Louis vezette a többieket egy másik irányba.Gőzöm sincs,hogy mit akar csinálni?Úgy negyed órát bolyongtunk az utcákba és meglepően nem ismert föl senki.Louis egy kerítésnél állt meg.Pontosabban az X-Factor hátsó szakaszán voltunk.Vajon mit akar?A kerítés előtt álltunk meg!Ez egy drót kerítés volt ami ferdített
kockákba helyeszkedett el.
-Öhm és,hogy is jutunk be?-emelte fel Niall mutató ujját majd körbe vitte mikor ezeket a szavakat hangsúlyozta.Louis felénk fordult.
-Tudjátok régebben észre vettem,hogy ez a kerítés-tette drót kerítésre az egyik tenyerét majd folytatta-Nem stabil!
Ezzel a mondatával hátra fordult és motyogott valamit maga előtt de nem igazán értettem mi volt az.A fiúkkal kíváncsian figyeltük mit művel Louis.Louis térdelésbe volt és a drót kerítés alá nyúlkált.Majd  mikor már egy kicsit távolabb volt tőlünk hirtelen felkiáltott.
-Megtaláltam!-ugrott fel Louis majd oda sietünk Louishoz.
-Mit találtál meg?A múlt heti répádat?-tette kérdőre Zayn.
-Jó is lenne-nyögött ki egy kis nevetést majd csak mosolygott-Nem,igazából ez a drót kerítés egy része le van itt gyengülve ezért itt simán belehet mászni,illetve kúszni!-mutatott e közbe a drót kerítés meglazult részére amit említett.Louis szó nélkül leguggolt majd egy kicsit a drót kerítést jobban fölhajtotta és négy kéz láb át ment a kerítésen és ezúttal már a túl oldalról beszélt hozzánk.
-Na,nem jöttök?-kérdezte mosolyogva Louis.
-Hát...szerencse,hogy nem a kedvenc kabátomat vettem föl-térdelt le Harry majd követve példáját ő is át kúszott a kerítésen.
Majd ezek után Zayn követte őt.Niall csak egy tessékelt mutatót nekem jelezve,hogy én mennyek előbbre.Elégé érdekes látvány lehetett,hogy a kedvenced átkúszik egy kerítés alatt.Mondjuk úgy se ismertek föl eddig szóval...Ezek alatt Niall is megérkezett a túloldalról és egy ajtó előtt álltunk amin az X-Factor logója van.
-És azt is eltudnád árulni nekünk,hogy ez hova vezet?-mutatott az ajtóra Zayn.
-Egyenesen a színfalak mögé!-körbe vitte karjait mi közbe ezt mondta és jól el is nevette magát.
-Oké,komolyan?-nézett szembe Louissal Harry.
-Oké!Ez itt egy folyosóhoz vezet,könnyen meglehet találni a lelátót is,csak kövessetek-magyarázta Louis és éppen elindultunk volna mikor hirtelen felmerült bennem egy kérdés.
-Öhm és ezt mégis honnan tudod?-kérdeztem és Louis hátra fordult,hogy lásson engem.
-Itt surrantam be és megnézni a meghallgatásokat még annak idején-adott egy egyszerű választ majd hátra fordult és bent az ajtón.Jó szürke és fehér volt minden.De hát mit vártunk,nem egy öt csillagos hotelbe vagyunk mégis.Hirtelen Louis megállt és egy ajtóra pillantott majd résnyire kinyitotta az ajtót.
-Oké!Fiúk gyertek utánam-válaszolta majd bement az ajtón követtük a példáját.Majd egy szélesebb folyosóra érve egy elágazásnál
kötöttünk ki.Louis befordult a jobb oldalra és egy kétszer nagyobb két oldalas ajtóval találtunk szembe magunkat.Louis lenyomta a
kilincset.És máris ott termetünk a lelátón.

2012. március 17., szombat

"Barátságos fogadtatás"(2.rész)

                                 "Barátságos fogadtatás"

                                              Dorothee

Nagy levegőt vettem majd elindultam az ajtó felé.Egy középkori hölgy fogta meg a vállamat és magyarázta el mit kell tennem.A mikrofont át adta nekem majd a lépcsőhöz lökött gyengéden én pedig lassan lépkedtem a fém lépcsőn.A szívem hezitált úgy,hogy szinte kiugrott volna most a helyéről.Lassan befáradtam a színpadra majd tudatosult bennem ez jóval nagyobbnak nézz ki mint a kivetítőn.És a közönség!Úristen!Hát itt többen vannak mint a leégő fellépőmön.Lassan oda fáradtam a mentorok elé.Ők persze nyugtázva mosolyogtak rám,hogy nincs mitől izgulnom.
-Szia,hogy hívnak téged?-vont kérdőre Louis.
-Öhm Dorothee Schleretnek hívnak-nyögtem ki.
-És hány éves vagy?
-18 éves.
-És hol élsz?
-Öhm igazából Francia országból jöttem ide repülővel-ez de ciki volt,fogadjunk mindenki most hülyének nézz,hogy tényleg ez a tizenéves ide jött csakis egy hülye meghallgatásra.Persze mikor mindenki meghallotta,hogy Franciából jöttem mindenki ,,Ohhh"-ni kezdett
-Én minden esetre örülök,hogy ide fáradtál hozzánk-válaszolta Louis mosolyogva majd viszonoztam ezt a mosolyt
-És dolgozol kint vagy tanulsz?
-Öhm dolgozok,egy cukrászdába vagyok pénztáros!
-És miért jöttél ilyen messziről hozzánk?-kíváncsiskodott Louis.Na ez az a kérdés amitől a legjobban féltem.Nem akarok egy országnak hazudni de azt se szeretném ha kinevetnének.Hát egy kis gondolkodás után döntöttem.
-Öhm az előző lány aki fellépet annak vagyok a barátnője és titokba benevezett a versenybe,én igazából csak itt akartam lenni mellette mikor fellép-adtam ki magamból,gondolom,hogy milyen képet vág most Ida majd folytattam-Én is néhány perccel ezelőtt tudtam meg,hogy benevezett szóval még nagyon begyakorolni se tudtam szöveget se semmi.
Persze mindenki dermedten állt.Tudtam!Most mindenki bolondnak nézz!Dorothee te kezdted te is fejezd be.Majd Tulisa megszólalt:
-Akkor szorítunk neked!Nem kell félned,oké?-szorította ökölbe mind két kezét mait elém mutatott.Én csak bólintottam.
-És mi fogsz így hirtelenségébe énekelni?-szólalt meg újra Louis.
-Sokat gondolkoztam bár ennyi idő alatt képtelenség kigondolni ezt-nevettem föl ezen ahogy egy és mások is majd újra oda emeltem a számhoz a mikrofont-Végül Madonnától a Frozennél akadtam meg!
-Mi szorítunk neked!-válaszolt Louis helyet Tulisa aki még mindig ökölbe szorítva tartotta kezeit és hatalmas mosolyával és pozitívumával nyugtatott meg.Egy kicsit megborzongtam és álltam egy helybe várva,hogy a zene megszólaljon.Sok minden kavargott a fejembe.Minden esetre semmi képen nem felejthettem el a szöveget.Közbe a szívem lakatolt?Még jobban dobogott mint amikor felkerültem a színpadra.
Majd megszólalt a szomorkás hegedű ütem.Ez már a zene kezdete volt.Ez a hegedű szó általába egy filmnek a szomorú jelenetébe hangzik el.Majd mellette egy doboz ütögetése hallatszott majd egy virtuális hang ami azt jelzi,hogy elkezdhettem a dalt.
You only see what your eyes want to see
How can life be what you want it to be
You're frozen
When your hearts not open

Miközbe e sorokat énekeltem csukva tartottam a szemem,láttam magam előtt amit az énekesnő maga elé vetít ezzel a dallal.Majd jöttek a számomra még elragadobb sorok.
You're so consumed with how much you get
You waste your time with hate and regret
Youre broken
When your hearts not open
majd eljött a reflén ideje
Mmmmmm, if I could melt your heart
Mmmmmm, we'd never be apart
Mmmmmm, give yourself to me
Mmmmmm, you hold the key

Felnyitottam a szemem mikor egy pillanatra abba maradt a szövegem de vissza is csuktam mert,most az kell elképzelnem,hogy egyedül énekelek otthon és senki se figyel.
Now theres no point in placing the blame
And you should know I suffer the same
If I lose you
My heart will be broken
Love is a bird, she needs to fly
Let all the hurt inside of you die
You're frozen
When your hearts not open

Majd ezek után megismételtem a reflénnél és tovább mentek a sorok.Miközbe énekeltem nem nyitottam ki a szemem.Nem akartam se a mentorok se a közönség szemébe nézni.Mikor befejeztem a dalt elemeltem a mikrofont és leengedtem a kezem.Kinyitottam a szemem és vártam a vég kifejletet.Hirtelen mindenki felállt a közönség soraiból majd a mentorok követték és elkezdett jönni utánam egy hatalmas taps özön.Hihetetlen érzés volt.Halottam,hogy ez a taps vihar csakis nekem szól és néhányan még a nevemet is kiabálták.Felemelő érzés volt.Akkor arcom elgémberedett és arra kényszerített,hogy adjam ki magamból a könnyáradatot és a számhoz emeltem a kezem és éreztem,hogy az első könnycseppek már folytak is le az arcomról.Percekig tartott talán ez a tapsvihar,nem tudom!Nem számított csak ez a fellángolás,hogy újra érezhettem ezt a melegséget mikor legutoljára a színpadon voltam.Majd Tulisa egyből lehuppant a székére és egyből elkezdte a mondani valóját.
-Ez eszméletlen volt!Számomra át adtad szinte minden érzést ami a dalból áradott!És ahogy láttam te is átélted magát a dalt!Hidd el,hogy ha nem is gyakoroltál benned meg van az a bizonyos tehetség-hadonászott Tulisa szinte mindenhová majd összegabalyodott a másik hölggyel is. majd az utolsó szóval rám mutatott.A közönség csak tapsolt a válaszára.
-Tudod mit!Szerintem élete legjobb döntése volt Idának,hogy elhozott ide téged!-öntötte ki lelkét Gary majd még nagyobb tapsvihar rohamozta meg.Én még mindig abba a pózba voltam mikor felállt mindenki a dal után,le voltam fagyva és gördültek le a könnyeim az arcomról.
-Én nagyon tudom ezt értékelni,hogy ide állsz felkészülés nélkül és teljesen hibátlanul elénekelsz egy dalt.Ez olyan ami akármilyen vagy akárhány ének óra gyakorlásával de nem tanulható meg!-fakadt ki Louis és pedig csak könnyeztem.
-Azt hiszem te már mindenkit lepadlóztál már a bemutatkozásoddal hát még most ezzel a hangi adottsággal!Dorothee nem bántad meg remélem,hogy felmerészkedtél a színpadra!-fakadt ki az árnyalatosabb nő.Próbáltam valamit kimondani a számon mikor elvettem a szám elől a kezemet de megakadt a hang alig bírtam valamit kifacsarni belőle.
-Egy cseppet sem-nyögtem ki majd belemélyesztettem szőke a hajamba a bal tenyeremet.
-Na hát szavazzunk!-emelte föl a kezét a fekete hajú hölgy.
-Igeen!-csendült föl mind a 4 mentor egyszerre én pedig nagy erőt vettem magamon és hangszálaimon.
-Köszönöm szépen!Nagyon köszönöm!-mondtam a mikrofonba majd gyorsan szaladtam le a színpadról.Alig hiszem el?Sose éreztem még ilyet?Mintha megint teli lennék élettel!

Díj

Felfoghatatlan dolog történt!Talán ez életem legnagyobb megtiszteltetése,hogy díjat kaptam!Nem gondoltam,hogy ebből a blogból ez következik!Nem is beszélve akik lehetővé tettek ezt!
Egy óriási köszönettel tartozom:Angelnak,Miminek és Clarissa Ruri-nak
Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak akitől kaptad!
3. Küldd tovább azoknak a blogíróknak akik szerinted megérdemlik!
4. Hagyj megjegyzést a blogukon!

Akiknek küldeném:


"Barátságos fogadtatás"(1.rész)

"Barátságos fogadtatás"

Dorothee

 Még mindig nem tudtam elhinni.A legjobb barátnőm.Aki tudta,hogy mindig is lámpalázas voltam.Megint előtörtek bennem a múlt homályai.Úgy 10 éves lehettem amikor egy színdarabra önkéntesen vállaltam a főszerepet.Minden a legmegfelelőbben alakult minden próbán.Ám mikor vagy 100 ember előtt kellet fel mondanom a szöveget hirtelen az összes szöveg rész kiment teljesen a fejemből.Ott álltam a színpad közepén mint egy darab fa majd idegességembe elkezdtem valamit motyogni majd össze vissza beszélni.A közönség persze,hogy kinevetett és ezek után megesküdtem nem lépek fel nyílványos közönség előtt.Az ébresztett fel a múlt homályából,hogy valaki a nevemet szólitgatta.
-Dorothhe,Dorothee!Föld hívja Doroheet!Válaszolj!-hangzottak el ezek a szavak Idából.Igyekeztem egy nem épp boldog ember arcát tükrözni.
-Ida Julianna Draper tudod,hogy milyen nagy hibát követtél el!A tudtom nélkül benevezni és ráadásul még úgy,hogy nem is tudom én magam se,hogy mi a fenét énekeljek?-vágtam a fejéhez csípőre tett kézzel,viszonylag olyan hangnembe,hogy senki se figyeljen föl a csete-patéra.
-Tudom!Tudom!És sajnálom de emlékszel mikor elénekelted nekem Rihannától az Umbrellát!-magyarázta Ida mi közbe két kezét összetette majd szét tárta őket mikor folytatta-És...te egy ős tehetség vagy!Légyszi,már nem lehet vissza vonni!Már itt vagy!
Én csak néztem magam elé.Most újra égessem magam le mint 8 évvel ezelőtt?
-7362 és 7563-as jöjjön azonnal-csendült fel a hang majd Ida kérdően rám nézett,nagy levegőt vettem.Tudtam,hogy itt már nincs vissza út.
-Hát...megpróbálhatom..-nyögtem ki fájdalmasan és készültem a legrosszabbra.Ida persze ugrált örömébe és gyorsan megfogta a csuklómat és az ajtó felé rángatott engem és bemenetünk.Egy lépcső sort kellet megmásznunk majd egy ajtó állta az utunkat persze Ida egyből már le is nyomta a kilincset és egyből szembe találtuk magunkat a műsorvezetővel Dermot O'Leary-vel.Körbe néztem és Dermottal szembe volt egy kivetítő amin látszottak a mentorok.És még két képsor látszódott ezen kívül ami személy szerint minden percbe változni fog ha körbe-körbe járkál az ember.Ida egyből vonszolt Dermothoz.
-Sziasztok!Jó látom,hogy mind kettőtökön van sorszám-tekintett a sorszámra ami az oldalunkon volt majd újra megszólalt-Ti ismeritek egymást ha így ketten jöttetek be!
Ideges voltam mert,egy csomó kamera vette,hogy éppen mit csinálunk.
-Igen barátnők vagyunk,én Ida Draper vagyok ő pedig Dorothee Schleret-mutatott magára majd rám mikor az "ő pedig"et elhangoztatta.
-Nos akkor rohanj a színpadra és nézz bátran a mentorok szemébe-biztatta Dermot majd Ida vállára tette a kezeit.
-Minden tőlem telhetőt megteszek!-válaszolt majd oda fordult hozzám!
-Sok szerencsét!-mosolyogtam rá majd egy szűk ölelés után már ment is az ajtóba amit végül lezártak.Sok minden kavargott bennem.Mégis mit adjak elő?És hogy?Ida ezt jól megcsinálta még végig sem tudom gondolni,hogy mit énekeljek?Gondoltaimat Dermot zavarta meg.
-Jó énekel szerinted?-vont kérdőre Dermot és hozzám fordult.
-Szerintem elégé emlékszem,hogy egyszer egy ének versenyre is jelentkezett,eredményes helyezést ért el-mosolyodtam el mikor ezek a gondolatok forogtak a gondolataimba ám megzavart ez mikor megláttam a kivetítőn,hogy Ida sétál be a színpadra.
-Sziasztok!-köszönt illedelmesen a mentoroknak és a közönségnek.
-Szia!Hogy hívnak?-kérdezte kedvesen a barna hajú hölgy.Nem mernék rá esküdni de azt hiszem Tulisa Contostavlos-nak hívták.
-Ida Draper-nek!-szólalt meg majd beletúrt barna tincsibe.
-És hány éves vagy?-fagatta tovább Idát.
-18 éves vagyok!
-És hol élsz?
-Jelenleg Doverbe élek.
-Mit fogsz elő adni nekünk?
-Adeletől a Rolling in The Deep-et!
-Halljuk-bólintott egyet Tulisa és Ida a mikrofont a szájához emelte.És várja,hogy kezdődjön a zene.Hamarosan elkezdődött egy igen különös pengető szólam majd Ida belekezdett az éneklésbe.
There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch, it's bringing me out the dark
Finally I can see you crystal clear
Go 'head and sell me out and I'll lay your ship bare
See how I leave with every piece of you
Don't underestimate the things that I will do
Ahogy ezek a sorok hallattak egyre gyorsabb kezdett lenni az ütem.
There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch
And it's bringing me out the dark

és ekkor hirtelen vissza tartotta a levegőt majd a hatalmas hangjával rá tért a reflénre.
The scars of your love remind me of us
They keep me thinking that we almost had it all
The scars of your love, they leave me breathless
I can't help feeling
We could have had it all
(You're gonna wish you never had met me)
Rolling in the deep
(Tears are gonna fall, rolling in the deep)
You had my heart inside of your hand
(You're gonna wish you never had met me)
And you played it, to the beat
(Tears are gonna fall, rolling in the deep)

Ilyenkor már egyenesen már táncolt a színpadon.Eléggé jól csinálta.Majd újra visszatért az előbbi nyugalmas hangváltozatba.
Nagyon jó hangja volt!Ha ezzel a hanggal nem lehet meggyőzni a mentorokat akkor semmivel.Vége lett a dalnak és szinte mindenki tapsolt
még a mentorok is felálltak a helyükről.Ida csak egy hatalmas mosollyal tudta ezt megjutalmazni majd a sarokba pillantott-bár gőzöm sincs minek- és oda bólintott egyet.Vajon kinek bólintott?Nem sokáig tanakodhattam mert,Louis hangja zavart meg.
-Figyelj Ida te bebizonyítottad,hogy nem az a lényeg mikor kezdjük el ezt a hangi adottságokat megosztani hanem az,hogy tényleg megvan benned ez-dicsérte Louis majd folytatta-Nagyon tetszett a produkció!
-Tényleg hihetetlen volt szerintem itt ebbe a terembe nem volt olyan aki ne emelte volna fel a fejét erre a hangra-szólalt meg egy másik hölgy-őt már tuti nem ismerem-a mentor székbe akinek barnább árnyalati voltak mint Tulisánnak.
-Te-vagy-a-mi-emberünk-szótagolta Tulisa és emelte fel a mutató ujját mi közbe ezeket a szavakat szótagolta,amire Ida csak össze húzodva mosolygott-Nagyon tetszett az energia áradatod!Én imádtam a produkciót!
-Ida tudod egy pillanatra el is felejtettem,hogy te csak egy hirtelenből előpattant lány vagy-szólalt meg a jobb sarokba lévő ülő Gary.
Köszönöm-pattant ki torkából ez a szó majd tovább mosolygott csak.
-Na hát mire várunk szavazzunk!-emelte föl kezeit Tulisa mi közbe mentor társaira nézett.
-Tőlem egy határozott igen-válaszolta teljesen komolyan Louis.
-Igen,IgenIgen!-ugrált az ülésébe Tulisa fel-alá és karjaival is ugyan ezt tette.
-Tőlem is kapsz egy igent-válaszolta mosolyogva a másik mentor hölgy.
Gary a nagy ujján kívül felmutatta a többi ujját.
-Négy igened van-válaszolta semleges hangon Gary.Ida csak a szájához emelte jobb kezét majd egy bólintással el is ment az ellentétes irányba ahonnan felment a színpadra.Én csak mosolyogva néztem a kivetítőre.Nagyon boldog voltam és egybe büszke is voltam Idára.Az a tapsvihar.Az valami felejthetetlen volt!Talán túlzás,hogy ezt kívánom de bár nekem is ekkora sikerem lenne!Ekkor berobbant Ida majd a nyakamba ugrott.Én pedig egy hosszú ölelést adtam neki.
-Ügyes voltál-mondtam mikor eleresztettem őt és a szemébe láttam,hogy ő maga is boldog volt a sikerének.
-De most te jössz!-harapta el a végét majd észhez tértem.Huh,hát ez nem igaz!Rajtam a sor és még nem is vagyok felkészülve!Szinte egyből lefagyott az arcomról a mosoly helyette egy savanyú arcra váltott.
-Minden rendben lesz-nyugtatott majd én is letöröltem ezt azt a savanyú pofát magamról.
A mai nap folyamán hozom az másik részét is ennek a fejezetnek!

2012. március 16., péntek

Dorothee és Ida

Ugye tudjuk,hogy már megvan a két főhősnő pontosabban még csak Dorothee,Ida később kerül képbe,de hogy tisztába legyetek,hogy néznek ki elhoztam egy-egy képet.
                           Dorotheet mint látjuk a logón is fent van ezért
                                              egyértelmű volt,hogy,hogy nézz ki
                                          de úgy gondoltam,hogy felteszek róla is.
 
Idát nem nagyon jellemeztem külsőleg
 szégyellem is magam,amúgy a későbbiekbe 
kifog derülni,milyen stílust is kedvel.
                                                      

London

                                           London

                                          Dorothee
London.Amely jellegzetes helyekkel és hatalmas épültekkel teli fővároshoz ideális.Ahogy az ablakból kinéztem csak úgy összemósodtak az épületek alig tudtam mit kiolvasni,hogy mi volt kiírva apróbb betűkkel.Ahogy nálunk mondanák ezt nevezik devrait se précipiter. Könyökölve néztem ki a taxiből.Mondanom sem kellet,hogy a taxi vezető nem volt nagyon kedves személy.Mikor leállítottam őt,hogy vigyen el egy fontos helyre,nem éppen újongva fogadott be.Lehetséges,hogy lejárt volna munka ideje?Mikor ez megfordult a fejembe odafordultam az első ülésbe vezető taxishoz aki egy szúrós pillantást vetett rám majd tovább  nézte az utat.Hát annyi már biztos,hogy az emberek felharagítása nagyon megy nekem.Ezek után bele gondolva,hogy mi a baja a taxisnak kellemetlenül ültem tovább a hátsó ülésbe.Mondhatni már bele fúrodtam az ülésbe,hogy minél távolabb legyek a ,,sofőrömtől".Nagyon nagy szégyenkezés volt,hogy én voltam talán vak amiért ennyire pikkel rám.De ki tudja?Olvastam olyanról,hogy némelyik angol nem túl barátságos.Lehet,hogy ő is közéjük tartozik?Sür!Egyszer jártam Nagy-Britanniába épp most igyekszem a barátnőmhöz Idához aki már évek óta itt Londonba él.A Twiteeren futott össze a sorsunk.Azóta is nagyon nehezen tudjuk látogatni egymást a távolság miatt.De ő vele bármit megoszthattam lehetett,családi ok,magán ügy,iskolai gondok bármibe tudott segíteni.Hogy tisztába legyetek vele,hogy miről is beszélek engem Dorothee Schleret hívnak.Franciaországból repültem most ide Nagy-Britanniába,hogy barátnőmnek szorítsak a meghallgatásán.Az X-Factor 8.szériájába jelentkezett és azt mondta,hogy nagyon örülne,hogyha erre a különleges alkalomra elmennék.Anyám persze az az aggódó típus és időbe telt mire meggyőztem,hogy biztos-vagy nem biztos- minden a legnagyobb rendbe lesz velem.Ahogy elmélyedtem a gondolataimba észre se vettem,hogy a taxis egyet mordult rám csak mikor megszólalt.
-Hé,kislány!Megérkeztünk!-szólalt meg egy kicsit durcis hangon a taxis.
-Ohh köszönöm!-válaszoltam és kiszálltam a taxiból majd oda fordultam az első ülésű ablakhoz amit lehúzott majd átadtam neki a pénzt.Megvolt fűszerezve egy kis borravalóvval engesztelés képen amiért ilyen bunkó voltam vele.Míg ő számolgatta a pénzt én még mindig ott könyököltem a másik oldalon a lehúzott ablaknál.Hát igen ez az én fajtám nem veszem észre milyen szemét vagyok,ilyenkor elsüllyednék szégyenembe.A férfi bólintott jelezve,hogy már nincs semmi dogom.Én föl álltam a könyöklésből és a kis táskámat felraktam a vállamra majd beindította az úr a taxit és már el is indult.A kis táskámba kotorászva keresgéltem a mobilom mikor hirtelen felvillant,hogy a bőröndömet pedig a taxiba felejtettem.Gyorsan utána futottam a taxinak éppen egy kereszteződénél voltak a közlekedési lámpák és imádkoztam,hogy mire oda ér piros legyen.És Isten valahogy megértette a kérésemet mert,egyik pillanatról a másikra hirtelen a zöld át váltott sárgára majd pirosra jelezve,hogy most az embereken a sor,hogy átkeljenek a zebrán.Nem is tétováztam beálltam a járó kelőkhöz és amint megpillantottam,hogy a taxis pont itt elől van bekopogtattam az ablakon.Ő lehúzta az ablakot majd kérdően nézett rám.
-Elnézést a bőröndömet itt felejtettem!-válaszoltam majd kinyitottam a hátsó ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam oda hajoltam még az ablakhoz.
-Elnézést a kellemetlenségért!Ígérem nem fordul elő többet-sajnálkoztam majd ő válaszképpen csak felhúzta az ablakot.Ekkor vettem észre,hogy sárgára vált a lámpa és én meg itt vagyok még az autók közt.Gyors tempóba vissza mentem a biztonságos járda testre
-Hát a belépő nem igazán sikeres volt mi lesz még akkor a nap folyamán-gondoltam magamba és próbáltam nem rosszra gondolni.
Megint kikötöttem a kiérkezési pontnál ahol kitett engem a taxi és végre megláthattam az óriási X-Factor épültetett ahol meg sem tudtam számolni mennyien tolonganak már itt kint.Egy kicsit kezdtem megijedni ettől a sok embertől.Tényleg ennyien akarják valóra váltani az álmukat?Majd észbe kaptam és elővettem végre a mobilomat és gyorsan bepötyögtem Ida számát majd a fülemhez tapasztottam a telefont.
-Szia!Hol a fenébe vagy?Már majdnem a bejáratnál állok és ha tudnád mennyire tolongó a sor-hallatszott Ida hangján,hogy nem a legjobb kedvébe van.
-Öhm bocsi egy kis gondom akadt de most vissza térve,hogy a fenébe jussak el oda a bejárathoz amikor itt is kint legalább vagy 10.000 ember ácsorog!Törjem át magamat a tömegen?-emeltem fel egy kicsinyként a hangom.Mikor azt mondtam a telefonba,hogy a bejárathoz rögtön a tömeg felé emeltem a kezem.
-Akár úgy is!Mindegy,hogy hogy de nekem szükségem van rád!-válaszolta majd kinyomta
Én csak visszaraktam a mobilomat a táskámba majd nagyot nyeltem.Jelen pillanatba nekem se volt jobb ötletem mint át tolongani a hatalmas tömegen de ha más választás nincs...
Gyorsan túl akartam lenni ezért hátrább álltam majd neki vetettem a tömegnek és tolongani kezdtem.Mi közbe tolongtam a tömegbe elnézéseket osztottam mindenkinek.De nem volt időm,hogy kimagyarázzam miért törtem előre.Ki tudja percekbe vagy órákba de végre odajutottam a bejárathoz majd megint tárcsáztam Ida számát.
-Ida itt vagyok a bejáratnál-szóltam a telefonba.
-Gyere akkor be és ha bejöttél jobb oldalra tekintve látsz a sarkot.Ott vagyok!-válaszképpen kinyomtam a telefonom és visszaraktam a táskámba majd egyből bementem a hatalmas terembe.Ez a nagy várakozó mondhatom igazán hatalmas.Talán az se túlzás ha azt mondom,hogy nagyobb a munka helyemnél is.Igaz az egy kis cukrászda de mégis.Keresgéltem a jobb oldalon sarkot mi közbe igyekeztem mindenkit kerülgetni.Nagyon sokan dúdolgattak,énekeltek,nézték a szövegüket.Volt aki gitárt vagy egyéb hangszert hozott magával.Keresgéltem jobbra majd megpillantottam egy sarkot majd befordultam oda ahol a padlón heverésző Ida énekelgette a papíron lévő sorokat.Láttam,hogy 7362-es szám szerepelt az oldalán.Azonnal felkapta a fejét mikor meglátott és nyomba a nyakamba ugrott.
-Jaj de örülök,hogy látlak-szorított még erősebben Ida én meg alig kaptam már levegőt az ölelésétől.De igazán jól esett,hogy 2 év után újra megölelhettem.Majd elengedtük egymást és végre nagyobbakat szipantgattam a levegőbe.
-Huh látom sokat kell még várnod-mutattam a számra ami szerepelt az oldalán.
-Áhh már a 7360-nál járnak nem kell sokáig tétovázni-legyingetett Ida.Számomra az volt a meglepő,hogy egyedül volt
ebbe a kicsi sarokba.Nem bírtam ki,hogy ne kérdezem meg tőle.
-Csak így egyedül jöttél?-kérdőre vontam majd ő hozzám fordult.
-Dehogy hát te itt vagy-nevetett fel.
-Igen de hol vannak a szüleid vagy barátaid?-ezzel a kérdéssel ölbe tett kézzel vártam a választ mellette egy szigorú arc kifejezést tükröztem.
-Nem fogok hazudni,az igazság,hogy a szüleim vakáción vannak én meg lemondtam ezt a családi utazást-nyúlt táskájához és betette a szöveget majd folytatta-És a barátaim?Jó kérdés!Nem is tudtam róla,hogy vannak!
-Én itt vagyok!-nevettem föl majd ő válaszul egy szűk ölelést adott.
-7362 és a 7363!-csendült föl egy hang.
-Gyere menjünk!-legyintett kezével majd elindultunk.
De mikor éppen az ajtónál lettünk volna megállítottam,ugyanis egy hirtelen gondolat átsuhant az agyamon.
-Várj!Nem úgy szokott lenni,hogy egyesével szoktak menni a fellépők?-fordultam hozzá.
-Igen de ha éppen egy olyan valaki van aki családhoz,baráthoz tartozik azzal együtt mehetünk be-válaszolt egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Hoztál valakit aki jelentkezett szint úgy a versenyre?-húztam fel a szemöldököm.
-Dehogyis kis butus!-válaszolta majd elkezdett a táskájába turkálni.Majd egy sorszámot láttam meg a kezébe és egyenesen a virágmintás szoknyámra,pontosabban az oldalamra tapasztotta.
-Te is indulsz!Titokba neveztelek be!-mondta rendíthetetlen mosollyal Ida én meg elképedt képet vágtam.
Hogy mi van?Benevezett?Titokba?És még nem is tudtam róla?
-És ezt miért nem mondtad el nekem?-kérdeztem még mindig értetlenkedve.
-Ez olyan...meglepetés féle!-nyögte ki mi közbe vállat vont majd felkiáltott-Meglepetés!

2012. március 15., csütörtök

Előszó

                                            Előszó
Ezt a történetet már 1 hónapja tervezem de csak most kezdem megvalósítani ezt.E történet írása számomra nem csak arra jó,hogy még jobban kifejlesztem a bő szókincsem a helyesírásomat hanem,hogy élvezem azt amit csinálok.Azt hiszem,hogy már 9 éves koromba elragadott a történet írás persze akkor még csak lapra és csúnyább macskakaparásaim írottak a papírra.Mostanra a gépen írom le minden történetem amiket vagy megosztók az interneten vagy jegyzettömbökbe leírom.Az írás mindig is a szenvedélyem volt-majdnem- de különböző művészetekkel foglalkozok amihez képzelő erő kell.Rajzolás például mindig is a szenvedélyem volt jelenleg járok is egy ilyen szakra,mostanra szerettek dalszövegeket is írni persze ebbe még csak kezdő vagyok ezért más zenék adnak ihletett ezért még ez a zenei másolás van nálam folyamatba csak más szöveggel fűszerezem meg.Már sok elgondolásom volt történet alapján hidjétek el de...mégis elsőnek az 1D-t osztom meg a blogon.Talán mert,itt olvastam elég történetet és ez bátorított fel engem is.Ezeknek az "írópalántáknak" nagyon köszönöm ezt mert enélkül nem bátorítottam volna föl magam.A történet egy kis része a kedvenc országomba játszódik Francia országban.Úgy tervezem,hogy miután leérettségizek és valami szakmát sikerül letennem megtanulom ezt a nyelvet.Az sem kizárt,hogy olasz nyelvet is szívesen tanulnék hisz engem mindig is érdekeltek a nyelvek,jelenleg viszont angolt tanulok de szeretnék más nyelvvel is megismerkedni.Viszont ázsiai nyelvekre már nem hagyatkoznék.Megtiszteltetésnek vehetném ha esetleg ha egy író a sok közül aki felbátorított és ír egy pár sort hisz már eleve ezért megéri mert,pont attól kapok elismerést aki segített ennek elérhetésében.Nagyon megköszönöm  amiért végig olvastad ezt a hosszú/rövid sorokat és időt szakítottál rá!

Ilona/Iluska