Esélyek

Sziasztok!Megjött a következő fejezet,de a legközelebb max vasárnapra vagy hétfőre lesz kész,hisz nem soká itt a ballagásom.Na és a fejezet,hogy ne legyen állandóan a Liam&Dorothee páros,ezért most megismerkedhetünk Louis&Ida valamint Harry és Tresha kapcsolatával.

Esélyek

Louis

Haza felé tartottam a kocsinkkal...amit Adam két hétre elkobzott tőlünk. Csak is azért vezethettem, mert megkért engem, hogy a cuccait kézbesítsem vissza a lakásába. Igen, Adam ideiglenes szállóként volt nálunk csak is, azért mert, a legújabb klipünket a Gotta Be Yout terveztük meg. Szerintem egész jó lett az elgondolás, hogy a megvalósítás is úgy fog elsülni az már a jövő zenéje .Ja, és, vissza fele még be kell ugranom a benzinkútra megtankolni az autót....a saját pénzemből. Erre bezzeg nem adott pénzt, ez is amolyan büntetésnek számít. Ezért le is kellet sodornom a főútról egy mellékutcába...lássuk csak a legközelebbi benzinkút. Ütöttem be a navigátorba a benzinkút utcáját és kiadta a térképet is és vele együtt, hogy mennyire van.
-Menjen 40 km egyenesen, majd forduljon jobbra-válaszolt a navigátor, hogy merre menjek.
-120 km-re van a benzinkút...megáll az eszem, nem elég, hogy Adam a város másik részére küld még a benzinkút is kilométerekre van-panaszkodtam el nagyjából a navigátornak ugyan is az egyetlen beszélő tárgy vagy ember jelen pillanatba csak is ő lehetett....aki csak az utat válaszolja meg, más egyebet nem tud. Időközbe elgondolkoztam, amiről Harryvel beszélgetünk még az indulásom előtt.
-Felejtsd már el-győzködött Harry engem, aki tétlenül mélyesztette arcát a kezébe.
-Louis ez reménytelen! Akadnak nála ezerszer csinosabb és kedvezőbb lányok is- magyarázta göndör fürtű barátom.
-De ha most újra megígértetem magammal és veled úgy is az fog kisülni, hogy nem tartom be az ígéretet-vettem ki arcomat kezem öleléséből.
-Ne ígérd! Tedd-szólt sejtelmesen Harry.
Nem tudtam mire vélni ezt a mondatot. Ne ígérd....ez világos. Tedd! Ez már fekete lyukba vezetett. Hogy tegyem meg?
-És még is hogy tegyem? -néztem Harry tengerkékhez hasonló szemeibe.
-Emlegesd magadba ezt! Meg tudom csinálni -ezzel a mondatával feltessékelt engem a kanapéról, ahol eddig ültem és megismételte utolsó mondatát –Meg tudom csinálni!
-Meg tudom csinálni- ismételtem meg a szavait Harrynek.
-Erős vagy-szorította össze ökleit, erei ilyenkor jobban kiduzzadtak.
-Erős vagyok-utánoztam Harry minden mozzanatát.
-Akár egy kőszikla- szorította meg jobban kezeit össze mi következtébe egyenesen kipattantak erei.
-Akár egy kőszikla -szorította meg én is az öklömet, ahogy csak tudtam.
-Nem kell neked Ida- emelte föl jobban a hangját Harry.
-Nem kell nekem Ida-fordítottam az ablakba tekintettem és így mondtam ki a felettébb nehéz mondatot.
-Mert Ida egy erénytelen, vad és egy szemét lány- szidta el Harry Idát.
-Mert Ida egy erénytelen, vad és...-de már csak akkor kaptam észbe, hogy az a bizonyos szó nem tetszett nekem, amit Harry a végre hagyott -Hé, Ida nem szemét, vili?
-Kezdesz vissza esni-színlelt egy köhögési rohamot és így próbálta kifacsarni magából a szavakat.
Ekkor jutott eszembe, hogy éppen most akarom elfelejteni Idát. Lehajtottam a fejem ezzel utalva arra, hogy igaza van.
-Akkor újból...Ida egy erénytelen, vad és szemét lány-váltott vissza bátor hangnemébe Harry.
-Ida egy erénytelen, vad és...-itt megakadtam és egy kicsit tétlenkedtem, erőt gyűjtöttem magamba hisz nekem is nehéz volt ezt kimondani-...szemét lány!
-Na látod, nem is olyan nehéz-tette kezét a vállamra nagy mosollyal az arcán.
-Most pedig menny hívem, és éld az agglegények életét-mutatott a kinti ajtóra, jelezve arra, hogy vessem magamat az életbe.
-Biztos, hogy jó ez?- néztem Harryre- Nem vagyok az a típus.
-Ismételjük el az előbbit, talán jobb lesz a felfogásod-ezzel Harry egy szemébe lógó göndör fürtjét kisöpörte a látás központjából.
-Van több ezer lány- vette le kezét a vállamról Harry és megint belevetettük magunkat az erősítésembe.
-Van több ezer lány-jelentettem ki büszkén.
-És azok nem gőgösek és parancsolgatóak, mint Ida- emelte fel Harry még harsányabbra a hangját.
-És azok nem gőgösek és parancsolgatóak, mint...ő- böktem ki az utolsó szót, és felváltottam Ida nevét egyes szám harmadik személyre.
-És vegyél nekem egy új inget-mutatott a már kissé szakadozott ingére Harry, amit annak idején az örült rajongók szakították el, hogy egy emlék legyen Harry Styles-sal való találkozás.
-És veszek neked egy új inget-ismételtem meg már kábultan, de még is mészhez tértem -Hé!
-Igen! Rám férne már egy új kedvenc- biggyesztette le piros-vörös kockás ingjét.
-Na álljunk csak meg, te is jól tudod, hogy a kocsi el lett tiltva tőlünk, és ha nyilvánosan megyek az utcán abból nincs semmi jó vége -érveltem.
-Pedig most kivételesen vezethetnél-jött be a nappalba Adam egy gyanús mosollyal az arcán- Valakinek el kéne vinnie a cuccaimat a lakásomra!
-Hé, akkor miért nem én mehettek?- förmedt Harry menedzserünkre és közelebb ment, hogy a szemébe nézhessen, hátha ki tud valamit olvasni belőle.
-Azért mert, benned bízom a legkevésbé, aki elmegy a kocsimmal aztán este fél 10-re jön haza- kutatott a zsebébe Adam mi közbe Harry kérdésére megadta a választ. Az utolsó szavainál már elnevettem magam. Adam oda dobta felém a kulcsot, nem mintha Harry nem akarta volna el kapni de, a dobás nagynak sikeredett de mire hozzám ért addigra elvesztette gravitáción felüli hatalmát. Olyan lett volna ez mintha macskafogó játék aminél Harry van középen. Azaz ő a macska.
Nos így vegyültem ide. És még csak 60 km haladtam a 120-ból. Minek is vállaltam el ezt? Én hülye...ráadásul még Harry is jó járt vele. A hátsó ülésen virít becsomagolva a korlátozott számú vadonatúj ingje. A vadonatúj alatt tényleg azt értem, hogy új. Alig dobták piacra, ráadásul meg van szabva, hogy mennyi készült ebből. Út közbe a visszapillantó tükörbe egy egészen különös dolgot láttam. A kereszteződésből egy lány futott ki és őt egy rakás tini követte. Már láttam ennél hatalmasabb rajongó tábort is. A miénket. Ez úgy vagy 100 főből állhatott, viszont aki menekült előlük az egyenesen arra térített, hogy leálljak. Leálltam egy Tilos megállni táblánál. Remek, ha még engedik is, hogy vezessek még akkor is teszek róla, hogy megtolják plusz 1 héttel a büntetést . De jelen pillanatba nem érdekelt. Kinyitottam a mellettem levő ülésnek ajtaját és a személy azonnal beugrott a kocsiba, amennyire csak tudtam gyorsan rátettem a lábamat a padlógázra és rögtön átment a nyugis 60-as sebesség 100-ra. Majd mikor már a visszapillantó tükörbe néztem, hogy meggyőződjek róla nem követnek, rá néztem a már jól ismert lányra.
-Ez meg mi volt? -vontam kérdőre a hirtelen összefutott lányt.
-Nem látsz a szemedtől? Egy óriási rajongó tábor, hát már nekem nem lehetnek rajongóim? -támadt le erős hangjával. Igen, ráhibáztatok. Ida volt az a bizonyos személy, akit felszedtem.
-Oké csak kérdeztem-szóltam nyugodt hangnembe vissza Idának.
-Mindegy -vonta körbe kezeit Ida durcásan és az utat nézte -Hova tartasz?
-A benzinkútra, aztán ha gondolod, elviszlek a hotelbe-ajánlottam föl Idának kedves mosollyal az arcomon.
-Nem gondolom, hanem tudom! Nehogy aztán elkalandozzon a fantáziád és végül randira viszel engem- gerjedt föl Ida és a szokásos, gúnyos hangnemébe szólt vissza.
-El sem hiszem, hogy ilyen vak voltam-gondolkodtam hangosan ugyan is ezt Idának szántam.
Tényleg el sem hittem, hogy tetszhetett nekem ez a gőgös lány, aki szinte mindenkit lehord. Folyton magának add igazat ráadásul nem is a kedvességéről híres. Tudtam, hogy legbelül hatalmas szíve van, és valamikor üvölt attól, hogy megmutassa a gyengédebb énét. De amíg ilyen lekezelően bánik az emberekkel addig nekem is lekell tennem arról, hogy esetleg bele szeretnék. Túlságosan nagy a büszkesége Idának ahhoz, hogy elérzékenyüljön vagy ehhez hasonlók. Nem fogom összekötni akárhány évre az életem egy olyan emberrel, aki nem képes valódi érzéseit a felszínre hozni.

Ida

Elégé mérgelődtem. Na de, hogy visszatérjünk mi is volt az az őrjöngő tömeg. Oké, nem kell hangoztatni, hogy egy rajongó tábor volt. Kiszagolták a Twitterre való megjegyzésemből, hogy a Matthew gyógyfürdőbe vagyok és mikor kijöttem akkor egy több százból álló rajongó fogadott. Még az elején jó haladtak a dolgok az autogramosztással. De amint a közepére értem a dolognak egyre komolyabb dolgok történtek velem. Éreztem, hogy folyamatosan fájdalmak hasodnak a fejembe, ugyanis arra lettem figyelmes, hogy kitépték a hajszálaimat. Ráadásul a feltételekből se volt hiány. A lányok,  míg egy csajos vásárlásról, vagy pedig csak egy egyszerű kávézást addig a fiúk bowlingozni vagy éppen magukhoz hívtak el. Viszont mikor már olyan fiú rajongóm akadt , aki tényleg komolyan gondolta ezeket hirtelen lefogott, és elakart tuszkolni engem, hogy nyugodt környezetbe megismerhessük egymást. Viszont a fiúkat én már régről ismerem. Egy ilyen ocsdi trükk nem volt ellenfél, annál inkább a személy. Csak úgy tudtam megszabadulni tőle, hogy beleharaptam a csuklójába....oké nem volt más választásom. Ezután futni kezdtem, persze az elégedetlen rajongók követtek engem: és nem tudom, hogy most az angyal vagy az ördög hozta nekem a sorsot de, most itt ülök Louissal egy kocsiban. Oké, elvégre ő nem olyan, mint az iménti pasi, aki el akart gyakorlatilag rabolni. De akkor is inkább rejtőztem volna el egy szemetes kukába, mint egy autóba. Hogy miért? Nem azért mert utálom Louist...pont ellenkezőleg. Kezdenek egyre különösebb érzések körülvenni már Louis jelenlétével. Ezért is vagyok most még ingerültebb és utálatosabb. Nem akarom még véletlenül se, hogy ez az érzés fokozódjon. Louis nem érdemel meg engem, ő egy sokkal jobb lányhoz illik. Talán ha durvább leszek, akkor talán távolodik tőlem, ahogy én is igyekszek tőle távolodni. Jobb ez így. Mind ketten jól járunk. Mi olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Én büszke termetű vagyok nem úgy, mint Louis, komolyabban fogom fel a dolgokat, persze ha viccről van szó akkor én is tudok lazább lenni. De amúgy nincs semmi közös bennünk a vicceken kívül. És az ilyen kapcsolatok sokszor elromolnak. Nem kell nekem fájdalom....a többi eddigi fiú, aki volt nekem azoktól még úgy nem kaptam oda figyelést se, mint eddig Louistól ezért is nem érintett meg a szakítás. Louis tényleg egy jó fej srác. Jobbat érdemel, mint én. Észrevettem, hogy Louis leállt a benzinkútnál. Ekkor nem tudom, hogy a sors fintora volt-e de ugyanakkor fordítottuk egymás felé a fejünket. Azt hiszem, elkerültem ismét egy másik dimenzióba. Felül kerekedett bennem az az érzés, amit Louis néhány hete váltott ki belőlem. Be kell valljam, hogy tényleg helyes srác volt, nem csak belsőleg hanem külsőleg, tengerkék szemétől beleremegett a lábam-még szerencse, hogy ülök. Álla alatt fiatal borosta mutatkozott, arca pedig megfoghatatlannak tűnt számomra. Most semmi másra nem vágytam jobban, mint e pillanat megőrzésére. Most már értem, hogy milyen érzések szorultak Louisba amikor engem meglátott. Beleszerettem, nem csak külsőleg de magába az emberbe is. Kár, hogy ez a pozíció elmúlt mikor Louis arcán egy aranyos mosoly kerekedett el.
-Várj meg itt! -suttogta lágyan hozzám Louis, éreztem meleg leheletét.
-Oké- suttogtam olyan lágyan, mint ahogy ő tette és éreztem, hogy a szám nem kontrolálodot az agyammal és maga ura lett. Ebből következett a széles mosoly az arcomon. Louis lassan és óvatosan el távoldott tőlem és csak engem bámult, amíg ki nem nyitotta az ajtót és kimászott a kocsiból. Szememmel végig követtem mozdulatait,  míg el nem nyelte teljes egészében az épület. Talán most jöttem rá egy igen fontos dologra. Hogy, nem volt véletlen az, ami a farmon történt kettőnk közt....valóban, mint a semmiből jött villám csapás. Totálisan beleszerettem a One Direction formáció egyik tagjába. Louis Tomlinson-ba...

Harry

Egy parkba vártam Treshát. Ideje vele megbeszélnem a dolgokat. Mármint azt, hogy miért olyan közhelyes velem...oké lehet, hogy Dorotheenak van igaza, és tényleg nem akarja elhamarkodni a dolgot, de én nem tudok vagy 100 évet várni. Tulajdonképen nekem még 1 hét is sok. És már van egy újabb kiszemeltem...ő az X-Factor kulissza titkok műsor vezetője Carolnie Flack. Ha Tresha nem cselkeszik muszáj lesz őt felváltanom. Mert, én nem bírom ki úgy, mint például Liam vagy Louis akik vagy talán 3 évet várnak a sült galambra. Én viszont nem tudok várni. Megcsalni se szeretném a lányt , mert az nekem és neki is rossz lenne, de az nekem is vannak vágyaim. Talán azért szállok virágról virágra, mert szeretném kipróbálni, hogy milyen lánnyal nézzek szembe,  akivel le tudok állapodni. Persze minden lányra jól emlékszek eddigi életem során. Hisz mindegyikük felejthetetlen pillanatot nyújtott. Azt hiszem Tresha nem nyújtott, de lehet, hogy talán most fog. Szándékomba áll az igazat elmondani. Hogy miért is ilyen normális velem szembe? Miért nem tud legalább egy kis jelet mutatni arra utalva, hogy kedvel? Már nem sokáig kell hordozgatnom magamba ezeket a kérdéseket, hisz ott jött a válaszom. Tresha alig volt néhány méterre, barna árnyalatú hajába belekapott a feltámadó szél. Tresha egy mosoly kíséretébe jött elém.
-Szia-köszönt nekem egyszerűen.
-Szia! Beszélnünk kell-vágtam egyből a témába.
-És miről?- vonta föl a szemöldökét Tresha.
-Rólunk -nyögtem ki nehezen. Tresha dermedten állt és az arcába fújta tincseit a szél.
-Fel akarsz váltani egy másik lányra, értem én-ítélkezett egyből Tresha.
-Nem, nem- elleneztem a kezeimmel majd felsóhajtottam- Vagyis majdnem de, ez a szerencse napod. Adok még egy lehetőséget-ezzel a mondattal egy bájos mosolyt csentem az arcomra.
-Nem leszek a játékod, akivel addig játszol, míg meg nem unod, ezért is nem vágtam egyből a közepébe a múltkor-túrt bele hajába a szél Treshának míg ezt mondta.
-Én nem is annak tekintelek, csupán kipróbálom az élet lehetőségeit-válaszoltam és Tresha szemébe néztem.
-Harry ha nem akarsz tőlem semmit csupán egy éjszakát, akkor bocsánat de nem vagyok eladó- húzta fel jobban vállára a táskáját.
-Figyelj, Tresha! Bejössz, mint csaj ezért is nehéz ez nekem!- fogtam meg a kezét Treshának akinek már teljesen kihűlt a hűvös szellőtől.
-Tuti meg fogom ezt bánni, de talán adhatunk még egy esélyt -szólt egy kis tanakodás után Tresha.
-Tényleg? -kérdeztem hitetlenkedve.
-Persze ha már hülyét akarok magamból csinálni, de akkor adj időt, és meglásd előbb fog eljönni az álmod -válaszolt lágy hangon Tresha.
Lágyan megcsókolta arcomat, aminek nem tudtam ellent mondani.
-Megpróbálom-válaszoltam nagy nehezen.
-Klassz! Akkor Csütörtökön mi legyen a program? Akkor vagyok szabad-távolodott el tőlem Tresha.
-Mondjuk este 6-kor egy mozi, csak te meg én-javasoltam az ötletet.
-Oké-bólintott egyet majd egy intéssel köszönt.
-Szia-fordult arra az irányba, ahonnan jött én meg csak egyet intettem neki.
Nem is tudom, hogy miért engedtem meg neki....eddig senki se tudott meggyőzni, hogy hosszabbra tervezzük a kapcsolatunkat. Ki ez a Tresha Marlow?

Követsz?Miért?

Követsz?Miért?

Dorothee

A Big Bennél voltam. Háromnegyed 12-re járt az idő, de az illető akivel megbeszéltük a találkát még nem jelentkezett. Egy kicsivel hamarabb jöttem a kelleténél. A lágy szellő gyengéden belekapott a hajamba és így csodáltam meg a Thames folyót. Nem is tudom, hogy ezt minek is véljem egy rajongó szemszögéből, ráadásul, ha egy ellentétes neműről van szó. Lehet, hogy az ő eszébe az fordult meg, hogy randi ez, ahogy Liamnek is de én csak egy is ma találkára gondoltam. Elvégre, én mindig is azt szeretem, ha előbb megismerjük egymást, aztán randizgatunk a másikkal. Ha még nem is kell nekem senki...csak nem mehetek apácának. Vagy mégis? Pas. Amit kaptam arany nyakláncot Briantől az most is a nyakamba lóg. Ez egy különleges ajándék volt. Sose kaptam ilyen drága holmit csak úgy ajándékba. Ekkor megszorítottam a nyaklánc keresztjét, ami középen volt. Valaki megérintette vállamat és reméltem, hogy Brian lesz az, ám helyette egy velem egy idős lány állt szembe.

-Szia! Adnál egy autogramot -mutatta nekem a tollat és a papírt.

Én átvettem a papírt és a tollat és az elsajátított írásom vetődött a lapokra.

-Nagyon sajnálom, amiért kiestél, nekem te voltál a kedvencem -válaszolta a lány.

-Köszönöm és azt is, hogy ennyire megnyertelek-adtam vissza a kis papírt és a tollat.

-Magadnak köszönheted, irtó tehetséges vagy-ezzel a mondatával hátrahagyva ment tovább, én pedig még bámultam egy kicsit a lányt aztán vissza fordultam a Thames folyót csodáljam. Ám nem sokáig gyönyörködhettem benne, mivel valaki újra megmozdította vállamat, ám most egy fiú állt velem szembe. Barna hajú, kék szemek és lehetett úgy 190 cm is. Szóval így nézz ki az én arany kezű rajongóm.

-Szia! Brian vagyok.....Brian Taylor- nyújtotta oda a kezét felém.

-Szia! Nekem nem kell bemutatkoznom-ráztam kezet Briannel.

-Hát nem...nem is tudod mennyire rossz volt téged tegnap nézni ahogy kiestél-válaszolt Brian egy kicsit meghatottan.

-Annyira nem gond, hisz egy élmény volt, és e nélkül még talán téged se ismertelek volna meg- mutattam Brianre mikor a tégedet említettem meg.

-Amint tudtam írtam neked, és másnapra küldtem is neked a csomagot és látom most is rajtad van-nézett a mellkasomon lévő nyakláncra.

-Igen-értem gyengéden a nyaklánchoz.

-Gyere! Ma egy felettébb jó napod lesz-indult el Brian én meg követtem -Szereted az édességet?

-Hát persze, ki ne szeretné?- humorizáltam, mert oké van, aki nem szereti.

Liam

Nem bírtam elviselni, hogy Dorothee találkozik egy fiúval....és mivel most nem a eszemre hallgattam ezért követtem titokba Dorotheet. A fiúknak sok magyarázattal kellet elő jönnöm, kezdve onnantól, hogy az igazat mondtam, hogy nem bírom elviselni, hogy egy fiúval találkozik Dorothee, de ezt nem vették be, és hát mivel az eredetit nem vették be ezért, kamut kellet kitalálnom. Máskor is talán az igazat kéne mondanom. Na de nem hittem volna, hogy nem veszik be...vagy csak megjátszották magukat? Ohh én hülye....előbb rá kellet volna jönnöm, hogy csak is azért csinálják ezt, hogy ne gyanakodjak. Most viszont elég mérgelődni. Elég a magam baja. Álruhába bújva, pontosabban egy barna kalapba és egy hozzá való, hosszú kabátot vettem föl, hozzá egy napszemüveget. Úgy öltöztem konkrétan, hogy se a rajongók, se Dorothee ne gyanakodjon. Ami működött is, hisz nem messze én is a Thames folyót bámultam és csak rám se nézett. Ez egyértelmű volt. Egy rajongó is kért tőle autogramot és nem sokkal utána egy nálam jóval magasabb fiúval találkozott szembe aki történetesen a nyakláncot adta ami most is Dorothee nyakába lógott. Majd Brian felemlegetett egy cukrászdát....cukrászda....hát persze a Sweet Dreams. Az nincs messze csak egy utcára...próbáltam nem feltűnően követni Dorotheet és újdonsült udvarlóját. Úgy tettem volna, mintha nem is ismerném őket. A Sweet Dreams-nál volt a kinti részlegén mű bokrok és a mögött bújtam el és figyeltem meg, hogy mit is csinálnak Dorotheék. Addig nem mozdulok el innen, ameddig meg nem tudom kint vagy bent fognak ebédelni. Ha nagy mázlim van akkor bent, és így jobban kerülöm a feltűnést ugyan is, már most megcsodálnak engem. Mindenkinek megfordul biztos a fejébe, hogy "szegény hülye, vajon mit figyel?". De elvégre senki se tudja, hogy én vagyok így nem is csinálok magamból bolondot. Dorothee és Brian bent ültek le közvetlenül az ablak mellet. Én úgy döntöttem, hogy hallgatozni jobban megérik, mint lesni ezért bementem a teraszra majd az üveg alatti részen egy pohár segítségével -amit az előző vendég hagyott ott az egyik asztalnál- hallgattam ki őket.

-Szóval, te mivel is foglalkozol, hogy tisztába legyünk ezzel? -faggatta Dorothee Briant.

-Én jelenleg tanuló vagyok, de valami pincérkedésről gondolkodtam el- válaszolta Brian.

-És mondd csak hány éves vagy? -kérdezte Dorothee.

-Kérlek szépen jelenleg 17, szóval fiatalabb vagyok, mint te- válaszolt Brian én meg elhordtam mindennek.

Egy fiatalabb csapja ki a kezeim közül Dorotheet? Még csak azt kéne....

-Elnézést uram-szólalt meg a hátam mögül egy férfi én értelemszerűen oda fordultam. -Szabad tudnom mit csinál?- kérdezte a 60 éveibe járó férfi. 
-Öhm, biztos nem lehallgatni jöttem-tagadtam le, és szemüvegemet felhúztam.
 -Azt megértem, de akkor is legalább a kalapját vegye le, elégé meleg van ahhoz, hogy ezekbe a göncökbe járjon- válaszolta a férfi és levette rólam a kalapot.
 -Megfogadom -ezzel a mondattal ő tovább ment én meg kalapomat kezembe szorongattam. Jogos, hogy azért nem kell olyan bohócnak is kinéznem. Na de mindegy a pohárért nyúltam, amit az előbb letettem a földre és újra a falhoz szorítottam. 
-És mond csak mi a kedvenc autó márkád, ha már, ezen lyukadtunk ki?- kérdezte Dorothee. -Inkább kérdezünk, tőled hisz már rólam tudsz mindent -mondta Brian- Mond csak, van barátod? 
Na ezt jól ismerem....ebből látszik, hogy akar valamit Dorotheetól. Ez a bizonyos kérdés mindig arra vonatkozik, hogy alakíthatnak-e egy barátságnál többet. Nem azért de én se voltam ilyen pofátlan, hogy valaha megkérdeztem ezt egy lánytól. 
-Ami azt illeti nincs -válaszolta az én siralmamra Dorothee. 
-Na akkor nem lesz húzós kérdés...mi lenne ha... -kereste a megfelelő szavakat.

Viszont én tudtam, hogy cselekednem kell. Gyorsan megragadtam a maradék sütit, amit ott hagytak az asztalon és az ajtóba véve, megdobtam Briant. Oké, béna trükk de bevált. Ekkor arra felé fordult ahova szeretem volna és eltaláltam arcon.

-Te jó ég Brian- állt föl Dortohee a helyéről, én pedig vissza mentem eredeti helyemre, eredeti állapotba. Benéztem az ablakon és, láttam, ahogy elkíséri a mosdóig, itt volt a nagy alkalmam. Szerencsére a kabátot nem véletlenül vettem föl, hisz ebbe tároltam a kifejezetten vészhelyzetre való alkalmat. Egy pár hónapos lejárt szabatosságú alma lét találtam a zsebembe. Oda mentem a védtelen az asztalhoz és egy nyeléssel ki ittam a poharat helyére a lejárt szabatosságú alma levet tettem. Gyorsan ki mentem és egy üres székre leültem, ahol egy pincér jött elém.

-Elnézést, elkérhetném a poharat, ami az ön kezébe van- mutatott az eddig szabad kezembe lévő pohárra én meg átadtam neki.

Tudtam, hogy már csak csodálnom kell a látványt, nem kell is semmit lehallgatni. Dorothee és Brian leült, amiről már nem tudtam, hogy miről szól de most jött a show....Brian italához nyúlt majd egyenesen ki köpte, aminek néhány cseppje Dorotheen landolt. Dorotheet sajnáltam de, Briant egy cseppet sem. Dorothee mondott valamit Briannek és elment a mosdóba. Én fütyörészve vártam vissza Dorotheet hisz, már az első lépést megtettem. Majd Dorothee visszajött. Dorothee és Brian valamiről beszéltek....remélem, hogy arról amire gondolok. De ismét nem nekem lett igazam. Dorothee és Brian kimentek csöndesen a cukrászdából, én pedig gyorsan elővettem a kis könyvemet hisz csak most jutott el az agyamig, hogy nincs rajtam kalap. Mikor elmentek előttem feléjük néztem. Vajon hova mehetnek?

-Hidd el, a Pearly Park-ba nem fog semmi ilyen véletlen adódni-bíztatta Brian Dorotheet.

Szerencsére csak ezt az egy mondatott, tudtam csak kivágni, mert a többi elhomályosult. Pearly Park. Az nincs messze. De le kell vágnom az utat...gyorsan az ellenkező irányba szaladtam és átvágtam egy sikátoron. Viszont szembesülnöm kellet egy ténnyel. Azt, hogy, azóta bekerítésezték csiszolt fa darabokkal. Végig tapogattam a kerítést, hogy véletlenül nincs e egy meglazult hely. És nem tudom ,hogy ez Isten ajándéka vagy csak a szerencse játszik velem de az egyik megmozdult, amiből az következett, hogy áttudtam menni rajta, viszont egy valamivel nem számoltam… Az, hogy befog akadni a kabátom. Na ezt, hogy is mondják? Visszanyalt a fagyi? Akárhogy erőlködtem oly módon akadt be, hogy nem tudtam kiszabadítani a kabátom, akárhogy erőlködtem is. Viszont már a szemben lévő járdán ott volt Brian és Dorothee, tehát vészesen fogyott az időm. És mivel nem akartam elveszíteni őket szem elől hisz direkt ezért mentem előbbre, hogy aztán majd a park bejáratánál újból őket kövessem. Viszont most áldozatot kellet hoznom. Kivettem kezeimet a kabát ujjából és rögtön rohantam a zebrához, ami már csak a másik utcába végébe volt kapható és pont ott volt a park bejárata. Igyekeztem nem feltűnő lenni, pláne így, hogy álcám sincs, csupán egy napszemüveg rajtam. Dorothee és Brian bementek a parkba, majd amikor úgy gondoltam, hogy nem vesznek észre, kivártam, hogy pirosra váltson a közlekedési lámpa. Úgy 10 másodpercbe került de pirosra váltott a zöld. Gyorsan átkeltem a zebrán és a parkba vettem a célomat. Elkezdtem keresgélni a dombró࡬ őket, hisz az első felébe ilyen fás rész volt a végébe  pedig ilyen tavas puszta réthez hasonlított a hely. Amint láttam ők túl mentek a fás rétegen, hisz már a puszta réten barangoltak. Nagy irammal követtem őket. Majd mikor oda értem a füves pusztára Dorothee és Brian spontán beszélgettek majdnem a rét közepén. Én elrejtőztem egy fánál. Itt sajnos nincs pohár, amivel végig tudnám hallgatni, és ami azt illeti, fal sincs, aminél elbújjak ezért, most jobb volt a szememre hagyatkozni. Ahogy figyeltem tényleg csak mintha két ember beszélgetne egymással. Talán tényleg igaza volt Dorotheenak? Hogy ez csak tényleg egy találka? Talán fölöslegesen csináltam hülyét magamból és a helyet, hogy ilyenekkel foglalkoznék, most lazulhatnék. Levettem magamról a szemüveget. Tényleg úgy tűnt mintha barátok lennének. Talán most felültettem magam. Gratulálok Payne.....de minek csinálom én ezt....nem értem. Egyszerűen annyira eluralkodik rajtam a féltékenység, hogy azt nem lehet kezelni. Dorothee tényleg tetszik. Ezért is vagyok most ilyen féltékeny. Néhány percig csak figyeltem őket, majd mikor arra jutottam, hogy megyek egy nem várt cselekedet következett be. Brian egyszer csak megérintette Dorothee arcát, és végig húzta szép lassan a kezét rajta. Majd újra oda tévedt a keze, az arcára. Oké,most ment föl bennem pumpa. Cselekednem kel....ha jól emlékszem itt vannak locsolok és ezt egy munkás is kézbesíti. És annak elméletileg nem messze kéne lennie, hisz a fiúkkal régebben mindig ezt a csínyt követtük el, hogy titokba megindítottuk a locsólot. Most is a szokásos helyén volt a locsoló elindítója. Viszont arra nem számítottam, hogy valaki őrzi is.

-Elnézést, nem nyitná meg a csapot! Vészhelyzet -néztem a férfira aki munkás ruhába volt.

És ahogy visszanéztem úgy tűnt, mintha közelebb lenne Dorothee és Brian arca egymáshoz.

-Sajnálom, nem tehettem- válaszolta a férfi. Én viszont tudtam, hogy kell az ilyenekkel bánni. Nyomban a markába nyomtam 100 fontot.

-Kissé, be van görcsölve a karom az indításához -tartotta elém a kezét, amibe még mindig a 100  fontom volt.

Oké még 100-al megtoltam, de ha még a következőnél is kéreget, akkor magam veszem kézbe az irányítást. Ez szerencsére nem következett be hisz a férfi azonnal megnyitotta a locsolókat, én pedig egy bokorba bújtam. Ahogy kilestem Dorothee és Brian gyorsan kirohannak a betonhoz ahol nem éri őket a víz. Alig néhány méterre voltak tőlem, vagyis a bokortól.

-Bocs Brian! De máskorra halasszuk szerintem ezt a találkát -csavarta ki haját Dorothee.

Én nem bírtam megállni .Annyira boldog voltam e kijelentésért, hogy olyan dolgot tettem , amit nem szabadot volna.

-Igen- pattantam ki nagy örömmel a bokorból és a két személy egyből hozzám fordult.

Dorothee összeszorította szemeit és jó alaposan szem ügyre vett.

-Liam? -nézett rám Dorothee és egyre közelebb jött hozzám.

És ami a rosszabb, hogy a napszemüveg sincs rajtam. A zsebembe kutakodva keresgéltem egy kibúvót, egy mű bajszot találtam és azt helyeztem az orrom alá.

-Nem ismerek semmi féle Liamet- torzítottam el a hangomat mire Dorothee megforgatta szemeit.

-----*-----

-Jaj Dorothee! Ne csináld már! -kiabáltam oda már sokadjára a néma Dorotheenak.

Egész végig egy szót se szólt hozzám és lépteit csak szaporábban vette, hogy lerázzon engem. Tudom, hogy hülyeséget csináltam, tisztába vagyok vele, hogy Dorothee nem örül annak, amiért követtem őket. Elmondtam neki mindent töviről hegyig, hogy követtem őket a Big Bentől egészen Parkig. Dorotheenak nem kellet több és el is viharzott mellőlem. Viszont most nem hagytam magam, mint párszor és megragadtam az igyekvő Dorothee csuklóját és felém fordítottam.

-Dorothee hányszor kéne még bocsánatot kérnem? -néztem bele barna szemeibe, amiből csak úgy sugárzott a düh.

-Liam te egyszerűen nem vagy normális, követsz minket ráadásul még bele is avatkozol a társalgásunkba- emelte föl a hangját Dorothee- Még is milyen jogon avatkozol bele a magán életembe?

-Olyan jogon hogy, nem csípem ezt a Brian gyereket -érveltem egy elégé gyenge fokón.

-Hát örülhetsz, azt mondta, hogy inkább majd akkor találkozunk, mikor nem szabnak ki testőrt rám -szabadította ki kezét az én kezemből és csípőre tette az övéit- Legközelebb minek öltözöl? Kutyának? Terhes nőnek? Nem várjál csak...egy mozgó fának, aki véletlen módon tud járni!

-Tudom nincs mentségem de, Dorothee ezt olyan okokból tettem, amit nem értenél meg- magyarázkodtam ki magam.

-Mit nem értenék meg?- fúrodot a szeme az enyémbe.

Dorothee szeme égett a dühtől, és be kellet látnom, hogy itt nincs miről beszélni. Viszont nem mondom el a teljes igazságot és valódi célomat.

-Dorothee mit csináljak ,hogy megbékítselek? -kérdeztem olyan puhán, amennyire csak lehet.

Dorothee egy kicsit hallgatott majd döntéshez híven felém emelte arcát a földről.

-Esküdj meg, hogy soha többet nem követsz, és nem avatkozol bele a személyes találkozóimba -szabta meg, hogy a tételeket -De esküdj meg! Komolyan! Mert, különben nem állok jót magamért!

-Megesküszöm-tettem a szívemre a kezem, másik kezemet felemeltem fél magasba.

-Oké! Mivel te, vagy eddig a rekorder, aki eddig nem bosszantott fel megbocsátok- mosolyodott el Dorothee.

Én nem győztem kifejezni a boldogságomat. Gyorsan megragadtam Dorotheet derekánál fogva és megpörgettem. E pillanatba nem is tudom, hogy mennyit számított az a szó, hogy megbocsátok. És ez csak a magam hülyeségének köszönhetem. Én voltam bolond és követte Dorotheékat. Soha többet nem követtem el ezt a hibát. Ahogy forgattam Dorotheet ő csak nevetni tudott. Mikor már bele fáradtam a pörgetést letettem Dorotheet akiből, már nem látszott az előző düh rohamából semmi.

-Bolond vagy-ütött a vállamba gyengéden Dorothee.

-Szokj hozzá-válaszoltam lelkesen.

Ezután a hotelhez kísértem Dorotheet. Ebbe napba is van tanulság akár csak a többibe. De ebbe különleges tanulság van. Az, hogy ne öntsön el egyből a féltékenység. És hála ennek az érzésnek majdnem, hogy Dorotheet is elveszítettem a légkörömből. De kaptam még egy esélyt.

Brian

Rajongói ajándékok

Sziasztok!elsőnek szeretnék,bocsánatott kérni amiatt,hogy több napig/majdnem egy hete/ nem jelentkeztem.De ezek a próbák leblokkolnak.Ma is,annak ellenére,hogy nem tanultunk,ésa a próba se volt vészes,annyira fáradt voltam,hogy behuppantam az ágyba.De mnidenképp megakartam írni a fejezetet,tehát itt vagyok.

Rajongói ajándékok

Dorothee

Kelly nem győzte kifejezni sajnálatát, amiért nem jutatott tovább, de én meg tudtam érteni. Ha most engem választott volna sokkal nehezebb feladata  lett volna, és sokkal többet kellet volna velem foglalkozni, mint a másik 2 lánnyal ezért én abszolút megértem Kellyt. Én magam még egy kicsit csalódott vagyok, de ugyanakkor örülök, hogy Ida és Janet bejutott. Ők ide tartoznak nem úgy, mint én....talán jövőre újra megpróbálom de egyelőre kisebb nagyobb gondom is van ennél otthon. Mikor Kelly elment rögtön megrohamozott Ida és a One Direction is követte őt. Ida nem tudta, hogy kifejezni magát, mint egy öleléssel.

-Annyira sajnálom-nyögte oda nekem Ida.

-Hé, Ida nem történt semmi, csupán annyi, hogy nem lépek föl többé erre a színpadra -simogattam a vállát ő meg elengedett és a One Directionnal találtam magamat szembe.

-Én ezt nem érem, te annyira jó voltál. Miért pont te estél ki? -kérdezte csalódottan Harry.

-Tudod néha kiszámíthatatlan a sors-válaszoltam nyugodtan.

-Ahhoz képest egyáltalán nem vagy letörve -állapította meg Louis.

-Már miért lennék? -kérdeztem mosolyogva- Szemernyi tudásom nincs a zenével még is ideáig eljutottam, én meg vagyok elégedve magammal.

-Hát, ha te örülsz ennek...akkor mi is örülünk-válaszolta Zayn, és egy mosolyt erőltet az arcára.

-Idával átöltözünk és rögtön haza is vihettek minket-tanácsoltam majd Idával elmentünk az öltözőbe.

Janet és Misha B is az öltözőbe volt és rögtön megrohamoztak engem.

-Dorothee úgy sajnálom-ölelt át Janet én meg viszonoztam ezt a kedves gesztust.

-Tényleg te annyira jó voltál-ölelt meg Misha is miután Janet elengedett.

-Hé lányok nincs semmi gond. Nem jött össze ez, majd máskor összefog-válaszoltam mosolyogva.

Az öltöző fülkébe mentem és ott átváltottam azt a ruhámat, ami még reggel vettem föl. Felkaptam a táskámat a vállamra és köszöntünk Janettől és Mishától.

-Biztos nem maradtok? -kérdezte Janet.

Kihallgattam, hogy Idát és engem Janet és Misha megakart hívni kárpótlásul egy étterembe de akármilyen csábító is mi már túlságosan is fáradtak voltunk egy vacsorához is.

-Majd máskor, ha bele fér az időnkbe- tanácsoltam Janetnek.

-De nem mész vissza Francia országba? -kérdezte aggódva Janet.

-Addig biztos, hogy maradok, míg az én barátnőm bent van a versenybe -veregettem meg Ida vállát- Elméletileg azért is jöttem, hogy drukkoljak neki!

-Akkor majd máskor -válaszolta egy kicsit lelkesebben Janet.

-Sziasztok- köszöntünk el a lányoktól és ők is ezt viszonozták.

Kint már a fiúk vártak minket viszont ezúttal egy limuzin kíséretében.

-Komoly? Limoval jöttetek? -nyitotta ki hevesen Ida a limuzin ajtaját.

-Hé, a győztesek mindig ebbe utaznak, és ti azok vagytok- hízelgett Harry.

Ida csak megfogatta a szemeit és beült Harry mellé. Én nekem is volt helyem velük szembe. Niall mellé kerültem így.

-És ki is vezet-húztam össze a szemöldököm.

-Josh végre megtalálta a szemüvegét-mutatott hátra, ahol Josh megemelte a kalapját.

-Es honnan is szereztétek a limot ha szabad tudnom?- fonta körbe a karjait Ida.

-Csak kölcsönözzük, 2 óra múlva vissza kell vinni-válaszolta Harry.

-És tud valamit róla Adam? -faggatta tovább a fiúkat Ida.

A fiúk mélyet felsóhajtottak egyszerre és együttesen mondták ki a választ:

-Nem!

-Az tudjátok, hogy emiatt újabb büntetés fog járni, és nekem nincs kedvem megint csirkék közt lenni-morfondírozott Ida.

-Nyugi, Ida senki se fogja észrevenni -nyugtatta Louis és erre megszólalt a telefon a zsebébe

-Halló- kapta föl gyorsan a telefont Louis.

-Louis megmagyaráznátok, hogy mi ez a limuzin bérlési papír, ami a nappali asztalán van? -kérdezte dühösen Adam.

-Hu ez egy nagyon de nagyon hosszú történet és nem akarom ezzel rabolni az idődet! Csá! -nyomta szélsebesen Louis a telefont.

-Nyugi, Ida senki se fogja észrevenni-játszotta el Ida az előbbi nyugtató Loust.

-De azt nem állítottam, hogy tökéletes a tervünk-érvelt Louis.

-Mikor az?- kérdezte flegmán Ida.

-Visszatérve Dorothee- nézett rám Harry.- Most milyen érzés, hogy...tudod...

-Csak pozitívumot tudok látni a dologba-feleltem.

-Mint például? -fordult Niall Dorotheehoz.

-Mint például, hogy Ida továbbjutott, nem kell agyon dolgoztatni magam...-soroltam de Liam közbe szólt.

-És nem válik valóra az álmod -szólt közbe Liam.

Ekkor figyeltem föl a sarokba levő Liamre, aki egészen ideáig meg sem szólalt.

-Hát ez a negatívum benne de, nem minden sikerül-válaszoltam optimistán.

-Ha minket kérdezel akkor sem igazságos ez- birizgálta ujjait Niall.

-Jó ezt hallani, de amúgy is sok mindent tanultam, mint például-ekkor Idára néztem -Sose barátkozz, olyan emberel, mint Ida Draper mert a végén elcipel téged egy válogatóra, ahol titkon benevezett.

-Nincs mit- válaszolta önelégülten Ida.

-Megérkeztünk-válaszolta a sofőr Josh.

-Már is?- fordult Harry Joshoz.

Josh csak egyet bólintott.

-Na végre, alig várom, hogy beesek az ágyba-szállt ki az autóból nagy boldogsággal Ida.

-Sziasztok-intettem a fiúknak.

-Sziasztok-intettek nekünk egyet és bezártam az ajtót. Egy kicsit haboztam csak, hogy meg várjam, mikor megy el a limuzin. Néhány másodpercen belül el is indult én meg a hotel felé vettem az irányt barátnőmmel.

-Figyelj Dorothee! Így két szem közt szólva...-szólalt meg csendesen Ida ráadásul elégé bátortalanul

-Na szóval..- túrt bele a hajába és próbálta a legmegfelelőbb szavakat megtalálni -Én szerintem te jobban megérdemelted volna, hogy továbbjussál.

-Ida, nem kell sajnálni! Megértem! Neked ez az álmod, nekem nem.- válaszoltam barátságosan Idának.

Már lépcsőhegyeket másztunk meg, de Ida nem hagyta ennyibe a dolgot.

-De te neked ott kellet, volna lenned, itt a legjobb 12-be-hozta fel megint Ida.

-Figyelj, Addig úgy is itt maradok, míg az X-Factorba bent vagy úgy, hogy tegyél érte, hogy sokáig itt legyek-tanácsoltam Idának.

-Ígérem, hogy mindennél jobban fogom magamat hajtani- válaszolta komolysággal Ida.

Én csak bólintottam erre és tovább mentünk a lépcsőn.

----*----

Liam

Kicsit durva voltam tegnap...mindenkivel. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy Dorothee kiesett. Hiába mondja Dorothee, hogy neki ez eredmény de még is neki az éneklés kell nem a pincérnősködés. Végre olyan bánásmódot kaphatna, amit meg is érdemel...igen én még jól emlékszem, hogy mit mondott a főnökéről és egyáltalán nem örülök, hogy még is azt választja, hogy visszamegy oda dolgozni. Egész este csak, ezen mérgelődtem...igaz nem az én életem de akkor is. Dorothee egy barátom, aki nem tudja maga se, hogy mi a jó neki. Viszont be kell látnom, hülyén viselkedtem. Meg főképp azon is felkaptam a vizet, hogy nem tudtam spontán négy szemközt beszélni Dorotheeval. Ez is idegesítő volt, de mostanra békítés képen egy virágcsokrot vettem neki. Nem csak azért, hogy ne haragudjon hanem, hogy kifejezzem a sajnálatom, amiért kiesett. Annyira csodálatos volt és még is ...nem tudtam most se elhinni, hogy Dorothee nem mutatkozhat többé az X-Factorba, pedig ott van a helye. Kellyre most egy kicsit berágtam, mivel Dorotheet megmenthette volna, de őt ejtette ki pont. A hotelhez érkeztem, ahol síri csönd volt. Mondjuk 8 órakor még nem lehetnek sokan fittek. A portástól megkérdeztem hanyas számnál lakik Dorothee.23.lakosztály.Hát az a 2..emeleten van szóval nem kell sokat mászkálnom a lépcsőn. Még mielőtt bekopogtam, volna-mivel csöngő nincs, mint egy rendes háznál-megigazítottam az ingemet és bekopogtam a kemény ajtóba.

-Egy pillanat-reagált a kopogásra Dorothee.

A csokor virággal a kezembe, ami történetesen pipacs volt mivel rózsát már szétkapkodták virágüzletbe. Néhány másodperc múlva Dorothee nyitott nekem ajtót és egy kicsit meglepett volt mikor a csokrot meglátta a kezembe.

-Szia-válaszoltam kedvesen Dorotheenak és oda nyújtottam a pipacsot -Ezt neked hoztam.

-Jaj Liam, igazán nem kellet, volna-vette át a csokrot majd beleszagolt a pipacsba -Honnan tudtad, hogy pipacs a kedvenc virágom?

-Ráhibáztam-vontam vállat-Rózsát is, hozhattam volna, de már azt nem árultak.

-Jobb is, allergiás vagyok a rózsára- válaszolta angyali mosolyával Dorothee- Gyere beljebb!

Bevezetett engem a napaliba, ahol meglepett látvány fogadott engem. Mindenhol ajándék, rózsa csokrok.

-Mi történt itt?- néztem körül a nappaliba.

-Sokan annyira sajnáltak engem, amiért kiestem, hogy arra ébredtem, hogy a lakáj hordozza be az ajándékokat, Időm se volt kibontani egyiket se- magyarázta el Dorothee majd egy címkéhez nyúlt- Minden egyes rajongóm egy kis üzentet hagyott...tudtad, hogy a legtöbb fiú?

-Nem én vagyok ezek szerint az egyetlen hódoló -szűrtem ki a fogaim közül.

-Tessék? -fordult felém Dorothee.

-Semmi, semmi- vágtam rá gyorsan.

-Annyira sajnálom azokat, akik rózsákat küldtek nekem-nézett a fióknál lévő, vagy 30 csokorra- Gondolj bele mennyi pénzt fizetek érte, közbe én még csak bele se szagolhatok. Pedig azokba is találtam édes megjegyzéseket.

-Hát azok nem ismernek ezek szerint elég jól-ültem el a kanapéra, ahol szabad hely volt.

-Te se mert, elméletileg rózsát akartál nekem venni-tette le a pipacsokat egy vázába.

-Örüljél, hogy nem kaptam-jegyeztem meg.

Oké-jött felém Dorothee és leült a kanapéra -Segítesz végig nézegetni a csomagokat?

-Már, hogy ne- mosolyodtam el majd egyből oda nyúlt az egyik csomaghoz.

-Édeset az édes énekesnőnek -olvasta fel a cetlit, amitől mindjárt hányingerem lett- Ez milyen aranyos!

-Ejha, gondoskodtak róla, hogy ma meg legyen a reggelim-tette a csomagolt sütit a dobozból Dorothee.

Én is elvettem egy dobozt és felolvastam a következőket:

-Sajnálom, amiért kiestél, kérlek, vedd részvételnek ezt az ajándékot! Szeretettel Luela!

Kibontottam a dobozt, amibe egy kis apró dobozka volt.

-Vajon minek egy ilyen kis doboznak ekkora csomagolás -adtam át Dorotheenak a kis dobozkát, és izgatottan nyitotta ki.

-Liam nézd-mutatta elém egy ezüst karkötőt, aminek az egyik részén lógott egy kis mikrofon- Ezt biztos hordani fogom.

-Na és ez- vette el a szivárványos csomagolású dobozt- Kedves Dorothee! Nagyon tetszettél tegnap este! Talán egyszer összefuthatnánk, ha lesz rá lehetőség. Puszi Matt.

Na ezek az üzenetek már elegek voltak ahhoz, hogy a féltékenységi roham rám jöjjön. Ne Liam...csak tartsd magadat. Ha most felhergeled magadat akkor csak neked lesz rosszabb.

-Emlékszem, hogy legutoljára 8 évesen kaptam plüss állatot -vette ki a dobozból a ki tömött delfint.

Dorothee a következőhöz nyúlt, én pedig egy fehér csomagolású dobozt vettem elő. Viszont ezen csak cím és dátum volt egy bizonyos Tommy Hutch-tól. Kibontottam a csomagot és egy könyv volt benne egy bizarr címmel. "Hogyan védekezünk". Nekem elkerekedtek a szemeim...bennem most ment föl a pumpa. Gyorsan hátra dobtam a csomagot. Még csak az kell, hogy összetalálkozzon egy szatírral.

-Mi volt az? -fordult felém Dorothee.

-Csupán egy ijesztő csomag, aminek nem hiszem, hogy örülnél- hebegtem.

Dorothee még egy kicsit nézegetett majd a következő csomag felé nézet.

-Kedves Dorothee! A szemed, mint a mogyoró, amit megennék, ha tényleg az lenne, hajad, mint egy puha bársony, amibe jó lenne néha belemélyeszteni ujjaimat. Ha te is szeretnéd látni, hogy én szeme és hajam miről árulkodik, akkor találkozunk a Big Ben-nél október.11-én,kedden pontban 12 órakor...ha nem fogadnád el akkor a dobozba van ami meggyőzhet téged, alig várom már...Szeretettel Brian -olvasta fel a szöveget Dorothee majd a csomagot kibontotta.

-Liam ezt nem fogod elhinni-szólalt meg hitetlenkedve.

Nem csak a kíváncsiság miatt, hanem a miatt is megnéztem, hogy akarja az a Paprika Jancsi elhappolni Dorotheet. Alig hittem el. Színtiszta arany nyaklánc volt a dobozba. Lehetett vagy 40 karátos is. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy Dorothee teljesen elérzékenyült tőle.

-Liam feltennéd nekem- nyújtotta át az arany nyakláncot Dorothee.

-Hogyne, persze-vettem át a nyakláncot és természetesen oda sétáltam Dorothee hátához és ő felkapta haját, hogy lássam, hogy hova kell beakasztani. A szívem legbelül , ha még igaziból nem is de elméletben megsemmisült. Remegő kézzel akasztottam Dorothee nyakába a nyakláncot és összekapcsoltam a láncot. Egy kicsit eltávolodtam tőle ő meg felém fordult.

-Hogy nézz ki? -kérdezte bájos mosollyal Dorothee.

-Nagyon jól áll, kihangsúlyozza a szemed-válaszoltam egy erőltetett mosollyal az élen.

Legbelül nem bírtam elviselni, hogy egy idegen fiútól kapott nyakláncot már is elkezd hordani. Ilyenkor tényleg nem bánnám, ha egy átlagos lány lenne, akit csak ismerősök ismernek nem idegenek.

-És mondd csak, elmész a találkozóra? -huzakodtam elő a témával.

-Már hogyne mennék-válaszolta boldogan Dorothee amivel sikerült lyukat ütnie a szívemen.

-De tényleg elfogadod egy idegen meghívását? -mentem közelebb hozzá.

-Addig nem tudunk róla semmit, míg nem találkozunk vele-válaszolt Dorothee én meg feladóan sóhajtottam- Különben is ez csak egy baráti találka!

-Tényleg? -mentem oda a dobozhoz és leszakítottam az üzenet, amit Brian hagyott. -Ez neked egy sima találkának számít. A szemed, mint a mogyoró, amit megennék, ha tényleg az lenne, hajad, mint egy puha bársony, amibe jó lenne néha belemélyeszteni ujjaimat... ez szerinted, miről árulkodik!

-Randi vagy találka, mindegy-tette csípőre a kezeit- Különben is mióta érdekel, hogy kivel találkozgatok?

A fenébe, eltalált... Na erre mit mondj Liam? Azt, hogy bocs de nem engedhetlek fiúk közelébe, mivel tetszel nekem? Kizárt dolog. Valami értelmesebb dolgot.

-Csak tudod, ismerek pár embert, akik nem éppen jót akarnak-nyögtem ki és idéző jelbe raktam a jót szót.

-Nyugi Liam! Tudok magamra vigyázni- nyugtatott engem Dorothee.

Dorothee mélyen a szemembe nézett és már megint felül kerekedett fölöttem.

-Tudom, csak nem szeretném, ha bajod esne-válaszoltam lágy hangon.

-Jó tudni, hogy ennyire aggódsz értem-mosolyogott rám angyali tekintetével- Tudod mintha a képzeletbeli bátyámat látnám benned!

Ezzel a mondatával megölelt én viszont csak keserűen tudtam ezt fogadni. Hát engem csak egy bátynak tekint? És egy idegen fiút talán a jövőbeli szerelmének? Az biztos, hogy összetört szívvel megyek haza. Mit tehetnék? Keveredjek vele vitába, hogy miért menne el, aztán pedig jól kikotyognám mit is érzek...akárhogy is szeretném nem akarom ennyire könnyen feladni. Dorotheet egy napon magamnak akarom tudni.

Az 1.kiszavazás

Az 1.kiszavazás

Dorothee

Ameliának köszönhetően végre az ideiglenes otthonomba tudhattam magam. Viszont Kelly nem volt nagyon elragadtatva azzal kapcsolatban, hogy több mint 1 órát késtem a találkozóról. De aztán miután elmeséltem neki az eltévedés sztoryt már megenyhült. Nyomos indokom volt tényleg, nem tudtam ott lenni, ezért azt mondta, hogy majd máskor bepótoljuk. És hát az este....már elkezdődött az X-Factor vasárnapi adása ami egyben azt is jelenti, hogy valakinek a lányok közül távoznia kel ahogy a másik 3 kategóriából is. Nem kell mondanom, hogy szorongattam, amikor a képernyőn azt a tömérdek embert mutatták a lelátón. Ahogy vissza mutogatták a tegnapi fellépésekből részleteket, azt hiszem kijelenthettem, hogy itt számomra nincs hely. Ők énekesnek születtek én viszont....én csak egy koválygot ember vagyok itt, aki még azt se tudja minek jelentkezett. Vagy mégis.....mindenkinek ajánlom, hogy ne találjon olyan barátnőt , mint Ida, mert ő vele nem lehet nyugis egy nap se. Ma is például amint haza értem és elmondtam neki mi is történt azonnal el akart ráncigálni engem egy navigátorért, hogy jobban tájékozódjak. Csak, hogy én most nem hagytam magam, és ezúttal nekem kedvezet a diadalom. De vajon ma az élő showba is így lesz?
Egészen addig játszadoztam a gondolataimmal, míg Dermot ki nem mondta Matt Cardle nevét mire fel kellet figyelnem. Ő lett a tavaly győztes, Rebecca Fergusonnal szembe. A One Direction 3.helyezést ért el és sokkal hosszabb is volt a show amin átkellet vergődniük szóval büszkék lehetnek magukra. De vajon én is az lehetek magamra? Nos ez kiderül hamarosan. Néhány perc múlva miután Cee lo Green fellép utána, mindjárt elkezdődik a versenyzők ideje. Elsőnek a 25 év felettiekből választ Louis majd a fiúk közül fognak, utána a csapatok és legutolsónak mi lányok leszünk, akik közül választani fog Kelly. Mondanom sem kell, hogy nem igazán repesek annak, hogy a legvégén maradtunk mi lányok, mert jobb minél előbb túl esni a dolgokon. De ez ellen nem lehet mit tenni. A legjobb, ha csak várok és szorítok a Rhytmixnek, akik a csapat kategóriába vannak. Apropó elfelejtettem megemlíteni múltkor, hogy Jadék egy Nicki Minaj számmal jöttek. Igaz nem igazán bírom Nicki Minajt de az ő szájukból jobban hangzott ez a dal mint az övéből. Ida leült mellém mi közbe én még mindig gondolkoztam. Idának teljesen ki lett simítva a haja, hosszabbnak is tűnt így a haja, de ne panaszkodjunk évek óta növeszti...ahhoz képest, hogy nem szeret lányos lenni a hosszú hajért mindent megtenne. Fura.
-Minden rendben? -kérdezte Ida.
-Persze, totál rendben- válaszoltam egy kicsit bizonytalanul.
-Figyeld meg, hogy ez az este lesz a legjobb estéd ugyan is mindhárman tovább fogunk jutni-nyugtatott Ida- Én, te és Janet. Befogunk jutni,100%!Bár Mishát sajnálom de nem juthat tovább mindenki!
Ida alapvetően téved....nem mindig úgy alakul az, ahogy tervezzük. Nem eszik olyan forrón a kását. Épp ezért bennem nem maradt meg ez az önbizalom, hogy tényleg mind 3-an továbbjutunk. Valamiért van egy megérzésem....ma hármunk közül. Janet én vagy Ida.....vala melyikünk távozik. Lehet, hogy tényleg ilyen pozitív verzió lesz, ahogy Ida elmondta, de inkább nem kockáztatok a megérzéseimmel. A megérzéseim azt súgják, hogy nem fogunk ma örülni. De hogy miért? Sajnos nem volt időm ki gondolni, mert a 25 év felettiek fáradtak fel a színpadra, akik közül most Louis fog választani.
-Figyeld meg- érintette meg gyengéden Ida vállamat -Johnny Robinson be fog jutni! Meg Kitty is de nem vagyok benne biztos, különben nagyon un szimpatikus lehet, hogy neki nincs esélye így.
-Rendben Louis. Most rajtad a sor -válaszolta mikrofonba Dermot.
A versenyzőkön láttam, hogy nagyon feszültek. Főleg Samin. Elkezdődött az idegesítő hang is, ami mindig elhangzik, ha választásra kerül a sor. Nagyon utálom ezt a zenét de megkell barátkoznom vele legalább mára. A reflektorok megvilágították a négy különböző versenyzőt.
-Válassz a 4 versenyző közül 3-at,és csak is 3-at-adta meg a szabályokat Dermot.- Akit mostantól a nézőkre is bízol egyben, és akinek lehetőséget adsz! És egy valakit mindenképp haza kell küldened!
-Ez a leghálátlanabb feladat, amivel engem valaha megáldtak -panaszkodott Louis- Mind 4-en kiválóan teljesítettetek, ezért is nehéz a döntés. De döntenem kellet....az első, aki továbbjut...
Louis egy kicsit elhallgatott mire jobban lehetett hallani a közönség ritmusos kiabálását,  akinek szurkolnak. Ahogy a versenyzőkre néztem, nagyon stresszesek voltak mit mondjak akkor majd én.
-...-Sami...-mondta ki egy kis várakozás után Louis.
Sami azonnal oda rohant Louishoz és menten megölelte.
-Annyira köszönöm- mondta Sami meghatottan.
nem is csodálkozok, hogy ennyire örül...úgy hallottam, hogy őt elvileg Louis haza küldte a mentor háznál csak, hogy a másik illetőt, akit választott az élő showba az, visszavonult ezért Sami váltotta fel őt. Sami még öröm ugrándozásba kezdett és még egy kis taps is bele fért az örömbe majd lement a színpadról de előtte még megölelte egy-két verseny társát.
-Oké,Lou! Ki legyen a második továbbjutó? -kérdezte Dermot Louistól.
-A második továbbjutó kétség kívül...-hallgatott el megint Louis. -Kitty!
-Ohh baker -nyögte ki halkan Ida.
Nyílván nem erre számított hisz az előbb jegyezte meg, hogy nem szimpatikus Kitty neki. Kitty is azonnal lerohant a színpadról Louishoz, hogy átölelje és megköszönje neki .A közönség soraiba lehetet hallani fújolásokat is....egyszóval nem mindenki értett egyet Louisval. Kitty lefáradt a színpadról Dermot pedig a két megmaradt férfihoz ment.
-Jonny vagy Jonjo, már csak ez a kérdés -hozta fel Dermot az e pillanatba nagy kérdést.
-Csak Johnny legyen! Csak Johnny legyen -szorította meg ökleit Ida és ezt a mondatot hajtogatta.
Jonjo oda ment Jonnyhoz és még egy ölelést adott neki, Dermot újra megszólalt:
-Louis választanod kell a 2 versenyző közül. Jonjo vagy Johnny! Kit szeretnél jövő hétre elvinni az igazi élő showba?
-Nem azért hagytalak titeket a végére ,mert nem vagytok tehetségesek csupán, azért mert, ti köztetek vacillálok a legtöbbet -szögezte le Louis- Nem szívesen küldöm egyikőtöket sem haza ezért is fogom annak az illetőnek kimondani a nevét aki továbbjut. Az utolsó személy aki továbbjut...Johnny!
Ekkor Ida egy széles mosoly kíséretében mondta ki:
-Ez az!
-Ezek szerint Jonjo Kerr-nek ér véget az X-Factor! Most megnézzük a legszebb pillanataidat-karolt bele Jonjoba Dermot.
Jonjonak az elejétől a végig megpillanthattuk mi is történt vele az X-Factor alatt. Sok mindent megtudtam róla, ami csak ezekből a felvételekből derült ki....tényleg igaz, hogy a legszebb pillanatok fedik fel az X-factorban min is ment át a versenyző. Én azt mondom, hogy Jonjo büszke lehet magára, amiért ideáig eljutott. Közbe Louis is oda ment Jonjohoz.
-Jonjo mit érzel most? -kérdezte Dermot a kissé elszontyolodott Jonjotól.
-Én jól vagyok. Bár most nem örülök, de egyszer mindennek véget kell érnie-nyilatkozta Jonjo.
-Louis te milyen okkal választottad Jonjot? -nyújtotta Louis szájához a mikrofont Dermot.
-Én ha tehetem volna, nem is elejtettem volna ki, ráadásul ha csak rajtam múlik, de nagy jövő áll szerintem Jonjo előtt -válaszolta Louis.
-Jonjo -kiáltotta föl Dermot Jonjo.
Még egy utolsó ölelést adott Louisnak és lefáradt a színpadról ahogy Louis is csak, hogy ő az ellentétes irányba mentek.
-Megtudhatuk, hogy a 25-év feletittekből Sami Brookes, Kitty Brucknell és Johnny Robinson fog a következő héten szerepelni. De, hogy a fiúk közül kik fognak feltűnni jövő héten, az perceken belül kiderül. Garyn a sor, hogy válasszon. Jönnek a fiúk.
A fiúk bevonulnak és Dermot elsorolja a vezetéknevüket.
-Oké Gary! Most rajtad a sor, hogy dönts a 4 fiú közül kit szeretnél a továbbiakba is látni-magyarázta Dermot.
-Craig tuti tovább jut-fáradt ezzel a mondatával hozzánk Janet.
-Janet hol voltál? -kíváncsiskodtam mi közbe Janet leült mellém.
-A szüleim erőt adtak belém, hogy ne izguljak, bármi legyen-válaszolta Janet.
Viszont azonnal visszaterelődött a figyelmünk, hogy Gary kit is választ. Én személy szerint Frankiet küldeném haza...túlságosan is nagyképű a műsorhoz.
-Az első fiú aki biztosnak tudhatja magát- nézte végig a fiúkat Gary egy kis hatás szünettel. -Marcus!
Marcus azonnal megölette a mellette lévő Craiget és azonnal rohant le a színpadról.
-Gary, add meg a 2.továbbjutónak a nevét- utasította Dermot Garyt.
-A 2.fiú, aki továbbjut ma este-nézett megint végig Gary. -Craig!
-Mit mondtam! -nézett ránk önfeledt mosollyal Janet.
-Most már csak az lenne ennél jobb, ha James jutna tovább -állapítottam meg az én szemszögemet- Frankei valahogy nagyon ellenszenves nekem!
-Nem vagy egyedül -válaszolta flegmán Janet. De a szája szélén látszott a vigyor az arcán.
-Szóval Frankie és James. A jövő héten csak az egyikük juthat tovább...Gary ki lesz az?- nézett Garyre Dermot.
-Az a helyzet, hogy tegnap este gondba voltam ezzel, mielőtt neki vágtunk de, aztán végre megtudtam ki az én emberem -válaszolta határozottan Gary. -Az utolsó fiú aki haza megy...bocsánat aki továbbjut....Frankie!
-Jobb lett volna ha haza menetelt értette volna Gary -válaszolta Janet durcásan.
-Nem mindig úgy alakul, ahogy eltervezzük. -válaszoltam úgy mintha bölcs lennék.
-Kíváncsi vagyok milyen, bölcsességet fogsz mondani, amikor majd te állsz ott a színpadon velünk együtt-játszadozott hajával Ida.
-James nézzük meg a legszebb pillanataidat az X-Factoban- karolt bele kalapos fiúba Dermot.
-Lányok gyorsan elkell szaladnom a mosdóba! Mindjárt jövök-állt föl a helyéről Janet.
-Mondd csak, a fiúk itt vannak?- kérdeztem halkan mi után Janet elment.
-Ne aggódj, ők is ott ülnek a közönség soraiba ahol izgulni fognak értünk! No para- vágta le szlengesen Ida.
-Nem parázok! -vágtam rá rögtön.
Még hogy nem parázok? Dehogy is nem...nagyon, azt hittem ,hogy nem kell sokáig izgulnom, mert úgy is a végén fogunk lenni ehhez képest most jönnek a csapatok...és utánuk a mi sorsunk dől el. Oké nyugi....a megérzéseim néha bengák ezért ne is foglalkozzak a rossz megérzéseimmel....eddig a jó megérzéseim se váltak be, hát akkor mi van a rosszal? Vagy talán ez benne  turpisság... remélem, hogy tévedek.
Nem is tudom....félek. Már persze ki ne félne...már persze akinek van egy maréknyi önbizalma az tudja, hogy a 4-ből kiválasztani egy olyan személyt aki nem juthat tovább az biztosra veheti, hogy nem ő az mert, ő megelégedett magával. Keservesen döntöttem a falnak a fejem. Most túl szárnyaltak engem azok az érzések, amik csak egy szóra utálnak. Nem tudom. Túl kockázatos lehet....ha kiesnék, akkor nyilván haza is kell mennem...anyu biztos már nem bírja nélkülem. Én már itt tervezgettem a kiesésem mi közbe azt kéne most figyelnem, hogy Jadék egyáltalán továbbjutnak. Már Tulisa érvelt és csak is egy csapat név vár rá, amit kimondjon.
-Rhytmix- jelentette ki Tulisa az első továbbjutókat.
Nagyon megörültem neki, hisz a Rhytmix fantasztikus volt...én szerintem ők nagy esélyesek, hogy a döntőbe meneteljenek.
-Ezek szerint a Rhytmixxel jövő héten is találkozhatunk! Tulisa kérjük a következő csapatot -mondta Dermot a mikrofonba, mi közbe a lányok lementek a színpadról.
-Oké! A második csapat....The Risk- mondta ki nagy nehezen Tulisa.
-Ezek szerint 2 Shoes és a Nu vibe marad, akik közül választanod kell. Melyik csapatot viszed tovább Tulsia?- ment a két csapat közé Dermot.
-Én nem akarok senkit megbántani ezzel a döntéssel....tegnap este mind ketten remekül teljesítettetek és igazságtalannak tartom, hogy most egyikőtöket haza kell küldenem-fejtette ki jobban Tulisa a véleményét -Ám de...úgy kell döntenem, hogy a következő hetekbe ne mardosson a bűntudat mert, az nekem se és nektek se jó. Akit ma megmentek...az a Nu Vibe!
Az öt tagú fiú banda felkiáltott és oda fáradt a két kissé duci lányhoz és megölelték mind kettejüket.
-Ezek szerint búcsút vesz a 2 Shoes!- jelentette ki Dermot. -Fiúk, kérlek fáradjatok le a színpadról!
A fekete hajú hölgym, akit történetesen Lucynak hívnak elkezdett sírni, a másik lány pedig nyugtatta. Tulsia se bírta ki könnyek nélkül...zsebkendővel törölgette szemét. Biztos nehéz döntés volt ez neki...
-Megnézzük a legjobb pillanataitokat! Lehet, hogy ez még jobban meg fog ríkatni titeket- válaszolta Dermot és megsimogatta Lucy vállát.
Én viszont ezt nem tudtam végig nézni ugyan is szólítottak pontosabban a lányokat, mivel most ők következnek.
-Gyere menjünk- segített föl Ida majd elindultunk  a színpad mögé. Közbe feszültség egyre nőtt bennem...nagyon féltem. Mi van ha? Ha most lesz vége az álomnak? Akkor kész....nem fog a hóbortom lenni az éneklés. Nehéz egy áldozat mármint biztos fogok énekelni úgy magamnak vagy anyunak vagy, ha akárki kéri tőlem de ha én búcsúzok el akkor kezdem ott ahol elkezdtem. Egy rossz főnkkel az élen pincérnőként. Idával oda értünk a nagy elektronikus falhoz, ahol már Janet és Misha B is ott volt. Már csak másodpercek kérdése.
-Eljött az utolsó választás a lányok körébe! Kérem, fogadják a lányokat-ez volt a végszó.
Én Janet kezét fogtam meg, Janet Idáét, Ida pedig Misha B-ét és így vonultunk le a színpadra. Egy kis távolság következett mind mindegyik versenyzőnek, hogy távol álljon legalább néhány métert a másiktól. Lassan el kellet eresztenem Janet meleg kezét és magamra bíznom magamat. Ott álltam a jobb sarkon.
-Dorothee, Janet,Ida és Misha B- sorolta föl a nevünket Dermot.
-Oké Kelly! Te következel!- jelentette ki a nálam néhány méterre távolba levő Dermot. -Választanod kell a 4 lány közül, ahogy a többieknek is kellet a saját kategóriájából. Te döntesz arról melyik lány fog szerepelni a jövő heti élő showba mai egybe a szavazó show is. Szóval kit szólítasz meg elsőnek ma este?
-Lányok- nyújtotta felénk a kezét Kelly- Csodálatosak vagytok! Nem is tudom, mivel hálálhatnám meg azt amiért, megismerhettelek titeket....mert aránylag egyaránt annyira kedvesek vagytok és mind a négy ötök fantasztikus hangi adottsággal rendelkezik. Fájdalmas lesz ez nekem is, főleg akit konkrétan én küldök haza, legszívesebben mindannyiótokat magammal vinném, de a szabályzat tiltja ezt. Az első lány aki továbbjut...Janet!
Janet egy félig meghajolt majd azonnal hozzám rohant. Nagyon boldog voltam...Janet tényleg megérdemelte, hogy továbbjusson. Janet oda sugott nekem egy sok szerencsét és ment le a színpadról a vörös hajú barátnőm.
-Ezek szerint Janet a jövő héten is velünk tart-jelentette ki Dermot. -Kelly a 2.versenyzőnek a nevét kérjük!
Kelly hallgatott egy kicsit. Én nekem, pedig a szívverésem át vándorolt a torkomba. Éreztem, a torkomon keresztül, ahogy dobog hevesen a szívem. A padlót tudtam csak nézni. Még mindig rossz előérzetem van...de miért?
-A 2.lány aki továbbjut...-egy kis szünet következett, én pedig hevesebben vettem a levegőt-...Misha B!
Misha bólintott egyet majd lefáradt a színpadról. Én Idára néztem...ezek szerint kettőnk közt fog eldőlni. Tudtam, hogy rossz előérzetem van és beigazolódott. Én és a barátnőm közt kell döntenie Kellynek. Nem tudtam, hogy abban a pillanatban, hogy is bírtam lépésre kényszeríteni a lábamat hisz olyan lett volna, mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Dermot oda fáradt középre, ahogy mi is Idával. Ida megfogta a kezem én meg jó erősen megszorítottam. Féltem...mos nagyon féltem. Kellynek döntenie kell. És ha már döntenie kell Idát válassza...vele sokkal többre megy.
-Dorothee és Ida. És már csak egy nevet mondhatsz nem többet Kelly -tette háta közé fölső kezét Dermot.- Melyik lányt szeretnéd a jövő héten is itt látni?
Kelly megragadott egy zsebkendőt és megtörölte a szemét. Én csak még jobban szorítottam Ida kezét. Biztos már fájhatott neki, ahogy vér nem indul meg az ujjaiba.
-Nagyon rossz helyzetben érzem magam- törölgette szemeit Kelly- Nagyon de nagyon hálátlan egy feladat ez. Én mind a kettőtöket imádom. Tetszik Ida vadsága. Dorothee tudatlansága, ami a zenével kapcsolatos. Ez kész. Nem tudok dönteni! -szólt feladóan Kelly.
-Kelly, mindenképp választanod kell a két lány közt- utasította kemény hangon Dermot.
-Nagyon nehéz döntésre jutottam. Ami a legfájdalmasabb szétszakítom a barátságotokat, legalább is itt az X-factorba mindenképp és nem akarok egyáltalán rossz lenni. Ti mind ketten csodálatos énekes nők vagytok-mondta meghatottan Kelly a végét meg már elsírta.
Kelly nem bírta tovább...a mécses eltört. Idára néztem, akinek arcáról nem tudtam semmit leolvasni. Csak is egy irányba nézet. Amire már kíváncsi voltam, hogy mit nézz annyira, arra néztem ahova Ida és akkor megláttam a One Directiont. Most biztos nekik is nehéz lehet ezt végig nézni. Ők is Kelly helyében nagyon nehezen tudnának dönteni. Én fokozatosan szedtem a levegőt a számon, mellkasom ritmusosan emelkedett fel majd le. Kelly felénk nézett könnyes szemeivel.
-Aki velünk jön...-nyögte ki máron sírással-...az Ida!
Ida elképedt arccal meredt Kellyre. Én nekem az arcomon egy mosoly keletkezett, nem volt jó, hogy kiestem. De ugyanakkor a barátnőm álma tovább szárnyalhat. Megtapsoltam a barátnőmet, aki még mindig sokkos állapotba volt. Odamentem Idához és megöleltem őt. Ida lelketlenül ölelt meg. Nyílván nem erre számított. De én igen...mikor 2-en itt álltunk akkor már biztos volt, hogy ő fog továbbjutni. Kellynek jobban megéri Idával dolgozni. Ida nagy nehezen eleresztett majd habozással de leindult lefelé, könnyekkel a szemében. Igen nekem is furcsa volt. De rajtam csak egy mosoly volt. Nem bántam meg, hogy titokba benevezett. Hisz új élményekre tettem szert, amit most végig is fogok nézni.
-Dorothee!- karolt belém Dermot- Megnézzük a legszebb pillanataidat!
Megfordultunk és ott végig nézhetem, amin átmentem az X-Factor alatt.
-Sziasztok!- köszöntem a 3 hónapi felvételen.
-Szia, hogy hívnak téged?- vonta kérdőre Louis.
-Öhm Dorothee Schleretnek hívnak-szólalt meg bátortalanul.
Ezután, már amit énekeltem a válogatón dalt abból egy kis részletet mutattak majd a mentorok véleményét.
-Tudod mit! Szerintem élete legjobb döntése volt Idának, hogy elhozott ide téged! -öntötte ki lelkét Gary
-Ez eszméletlen volt! Számomra átadtad szinte minden érzést, ami a dalból áradott! -kiabálta oda nekem Tulisa.
Azután jött a tábor, ahol néhány kis interjún szerencsésen túlestem. Majd következett a mentor ház.
-Végre megtudtam...énekes akarok lenni. Nekem ezt jelenti az X-factor. Hogy végre valóra válthassa az álmaim! -nyilatkoztam Miamiba.
Megint egy újabb rész jött, ahol egy apró részletet mutattak be a dalomból.
-Kockázatos-szólalt meg egy idő után Kelly- De én szeretek kockáztatni és együtt megmutatjuk, hogy egy a fa csemete világhírű is lehet!
A felvételen jó gyorsan megöleltem Kellyt majd megmutatták a tegnapi fellépésem. És végül a kis filmemből egy kis jelenet mutatkozott be.
Kelly már ott állt előttem és Dermot már arra várt, hogy meginterjúvoljon. Kelly a vállaimra tette kezeit.
-Dorothee neked abszolút érdekes történetet hordozol itt elsőnek, hogy nem gyakoroltál , de még sose énekeltél ehhez képest messzire eljutottál-összegezte Dermot.
-Igen, és nem vagyok szomorú épp, ezért mert, egy olyan, ember, aki sose erőltette a zenét és az élő showig eljut az csak büszke lehet magára. És én nagyon köszönöm, hogy itt lehettem-válaszoltam egy búcsú beszéddel Dermot mikrofonjába.
-Kelly mi kényszeritet erre a döntésre?- nyújtotta Kellyhez a mikrofont.
-Dorothee maga egy legenda....ami benne rejlik az nem tanítható, ez ő maga. És látom a lelki szemeimmel, hogy Dorothee néhány év múlva énekesi babérokra tör-válaszolta Kelly határozottan. -Dorothee Schleret! Én mondom, hogy még hallani fogjuk ezt a nevet! Biztosan!
-Dorothee Schleret- mutatott rám Dermot.
Kellyvel lementünk a színpadról. Csalódott voltam ugyan de igyekeztem elrejteni. Még is csak a barátnőim álma valóra vált. És csak ez lebeg a szemeim előtt. Az, hogy a fiúk mit mondanak az már kétes. De én magam megvagyok ezzel elégedve vagy legalább is próbálok megelégedni ezzel a helyezéssel. Nem az a lényeg, hogy hányadik vagy, hanem az, hogy felismerjék a tehetségedet.