4.élő show

4.élő show

Dorothee

Már 3 napja, hogy Dorothee megtalálta nálam a medálját, és még mindig nem hajlandó egy szót se szólni hozzám, pedig igazán meg kellene ezt beszélnünk. De minek is csinálok úgy, hogy az egész véletlen volt, hisz az egész az én hibámból van. Én nem adtam vissza a medálját, és most meg is ihatom a levét. Viszont nem akarom, hogy haragba legyünk, mikor már olyan közel voltunk ahhoz, hogy összejöjjünk, ezt is csak én tudom elszúrni. Igaza volt Dorotheenak mindenbe, amit a fejemhez vágott. Nem értettem meg, nem álltam ki mellette, képes lettem volna akár az idők végezetéig is eltitkolni, hogy egész idő alatt nálam volt. Valójában megértettem, hogy ezek után mi lesz a sorsom. Szenvednem kell a bűntudattal, és Dorothee kijelentéseivel együtt. És a legrosszabb, hogy nem tudok semmit ez ellen tenni mert, ha könyörögnék is neki vagy bármi nem segítene, mivel ő már ezek után képtelen bízni bennem. És hát részben csalódott bennem, amit meg is értek, hisz én is csalódtam magamban. De...ez a szó volt a legborzalmasabb, amit halottam Dorothee szájából. Hogy csalódott bennem, hiába vagyok tisztába azzal, hogy megérdemeltem, akkor is fájt. Hisz az a Dorothee, akivel annyira sokat beszéltünk, hülyültünk, elmondtuk a bánatainkat, ilyet mondana. És, most pedig tök idiótának érzem magam. Már csak azért is, mert mikor itt volt a nagy lehetőség, hogy valahogy túllépjek Daniellen azt is elszúrom. Mindent elszúrok a szerelmi életem körül, és ezért is csak magamat tudom okolni. Nem voltam eléggé erős ahhoz, hogy fogjam a kezüket. És most így, hogy 2 sebet is hordozok magamban.....borzalmas érzés, és tudom, hogy megérdemlem. A fiúk tudnak az esetről, csak, hogy nem tőlem. Dorothee tapintatlanul elhordott előttük mindennek engem, és üzente, hogyha arra készülnék, hogy meglátogatom, akkor visszatartanak engem. Szóval nem állt jól a szénám. Most azt kívánnám bárcsak, ne estem volna a csábításnak, és, hogy vissza adtam volna a medált az első perctől fogva mikor megtudtam. Ma van az X-Factor 4.élő showja, vagyis szombat. De nincs sok kedvem menni, hisz Dorothee még rám se nézz. A fiúk már lázasan készülődtek az X-Factorra, én viszont ültem kanapéba, gondolataimmal tele. Csak Dorothee megvető szavai csengtek a fülembe. Mély eltájolásomból, Harry ébresztett föl:
-Liam, nem kéne készülődnöd?- felnéztem az előttem álló Harryre, akin most nem az a kaján mosoly volt, vagy pedig az egyszerű mosoly. Most csak közömbösen nézett rám. Nem is csodálom, a fiúk sem értettek egyet az én döntésemmel, és azt mondták, a tehetnék még ők sem szólnának hozzám, de mivel ez egy banda kötelességük hozzám szólni, és úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi. Félig igaz, hisz a normális kerékvágásba élünk, de észrevettem, hogy a fiúk mostanság nem igazán vidáman szólnak hozzám, leginkább olyan közömbösen, mint most Harry tette.
-De- De, már megyek is-álltam föl a kanapéról, de még egy utolsó mondattal megállított Harry.
-Tudod, ha tehetném, én is  Dorothee példáját követném- nem fordultam hátra, hanem csak végig hallgattam ezt a mondatot, és mentem is tovább a szobámba. Tisztába vagyok vele, hogy ők sem támogatnak. Most csak magamra vagyok utalva. Felmentem a szobámba, és átöltöztem. Mikor befejeztem, akkor a folyosón Zaynnel találtam magam szembe. Lassan magam után csuktam az ajtót, és Zaynnel farkas szemet néztünk. Na ez is a csalódottság jele volt a fiúknál, hogy egy ideig néma csönd volt, hol ott máskor, ha meglátjuk egymást rögtön valami poénnal ütjük el a viccet.
-Tudod nekem is van rossz szokásom-tette zsebre kezeit Zayn- Igaz nekem olyan rossz szokásom van, amit nem lehet egyszeribe letudni, de te még jóvá tudod tenni!
-Könnyű azt mondani! Dorothee szóba se áll velem-sóhajtottam föl keservesen, annak tudatába, hogy most nem olyan egyszerű a dolog. Még ilyen komoly helyzet nem fordult elő Dorothee és én köztem.
-Tegyél érte, hogy felfigyeljen rád-ezzel a mondattal Zayn lement a lépcsőn, én pedig figyelemmel követtem lépéseit. Aztán utána mentem, és megkérdeztem tőle:
-De, hogyan?
-Ahogy ismerlek, kitalálsz valamit-szólt vissza Zayn, és ment tovább le a lépcsőn. Én csak magam elé tudtam bámulni. Majd kitalálok valamit? Mit? Ebben a 3 napban is azon törtem a fejem, hogy figyeljen fel rám Dorothee, de végül egy se járna sikerrel az én szemszögemből. De mégis....valahol kell lennie egy kiskapunak!

Dorothee

Idegesen csapkodtam kis táskámba a pár tárgyat, ami el kell nekem az X-Facorra. Most azért vagyok olyan mérges, mert találkoznom kell Liammel, de én nem akarok vele találkozni. Elég baj az nekem, hogy egy városba kell lennem vele, és, hogy a TV-be látom. De mit tehetnék? Végül is Ida nem ellenezte, hogy jöjjön, még a történtek után se...nem fért a fejembe, hogy még most sem tud megérteni. Ráadásul a fiúk jönnek fel értem, mármint örülnék is neki, hogy jönnek értem, de, hogy Liam is velük jön....oké, még is barátok, egy csapat. Ezt el kell néznem, hogy nem kényszeríthettem őket arra, hogy ne álljanak szóba Liammel, hogy Idát sem, hisz még is jóba van, mint a többi fiúnak is beszélnie Liammel. Nekem viszont nem, le is lőném magam, ha egy nyikkanást is tennék neki. De komolyan, most se fér a fejembe, hogy az, akibe a legjobban bíztam, aki pártolt engem....és, akibe majdnem szerelemes lettem, egyszeribe kiderült, hogy nem is olyan ember amilyenek elképzeltem. Rossz érzés volt, és most bűnhődjön e véget. Tudom, hogy az se volt tisztességes tőlem, hogy még aznap mindenkit ráuszítottam Liamre. Mostanra megbántam, mert rájöttem, hogy ilyen szemétséget nem szabadna csinálnom. Nem szabad Liam szintjét megközelítenem. Jut eszembe Ida ellátogatott szülő városába Donver-be Csütörtökön, bár nem árulta el milyen okokból. Hallottam, hogy kopognak, egy kicsit hezitáltam, majd elindultam az ajtó fele. Imádkoztam, hogy ne akadjon meg még véletlenül se a szemem azon a tuskón. De meglepetés volt számomra, hogy csak Niall állt előttem.
-Szia!- köszönt kedvesen Niall.
-Szia! A többiek? -néztem körül a folyosón.
-Ők lent várnak a kocsiba-mutatott a lépcső fele Dorothee- Nem akartuk, hogy véletlenül is szembe találd magad a....büntetéssel!
Elnevettem magamat Niall utolsó szaván. De komolyan, ilyen rendesnek lenni, hogy, még Liamnek a nevét sem emlegeti előttem.
-Ez igazán kedves volt tőletek! Mehetünk is-zártam be magam után az ajtót, és bezártam kulcsra az ajtót. Majd a kulcsot beraktam a táskámba és Niallel el is indultunk a kocsihoz.
-Egyébként hogy vagy? -érdeklődött Niall mi közbe lépcsőről lépcsőre vettük a lábainkat.
-Mióta itt van ez, sokkal jobban-szorítottam meg a nyakamba lógó medált, Niall egy kis mosollyal okénak vette.
-De komolyan, én magam is elvagyok szégyenülve Liam viselkedésével kapcsolatban- hajtotta le az ír manó a fejét- Szeretnék bocsánatot kérni!
-Niall nem te tehetsz róla-állítottam le a sajnálkozó beszédét Niallnek- Ezt nem neked kell mondanod, hanem, aki elkövette....de mondjuk nincs sok kedvem beszélni az illetővel sem, és még a hangját se akarom hallani szóval...
-Értem én- emelte maga elé Niall a kezét.- De Liam is megbánta, amit tett!
-Képzelem-szóltam flegmán Niallhez,sé megforgattam a szemem.
-De így van, szobájába zárakózott azon a napon mikor kiderült, aztán minden erejével azon volt, hogy hívjon téged, de te mindig ki nyomdostad neki- magyarázta Niall, én pedig bólogattam.
-Telefonon még rosszabb elintézni az ügyet, mint személyesen, ebből látszik, hogy az emberbe nincsen még egy kis önbecsülés-fontam karba kezemet.
Niall és én már a kocsinál voltunk, és, mint udvarias ember kinyitotta az anyós ülést nekem, és felsóhajtottam, hogy a vezető Zayn,tehát a fiúk nem tervezték el, hogy békülőst játszunk Liammel. Niall hátra ment, Liamhez...hogy ezt honnan tudtam? Rossz módszernek találom én ilyenkor a visszapillantó tükröt. De most láthattam Liam elgyötört arcát, akinek koránt sem az a vidám arc kifejezése volt az arcán, mint szokott. De az ő baja, ő akarta. Számomra mindegy, hogy mennyit szenved, ha már egyszer én is szenvedtem a medálom miatt.
A kocsiba egy jó ideje csönd uralkodott. Próbáltam nem a visszapillantó tükörbe nézni, és látni annak az illetőnek a keserves arcát. Nem bántam, de nem is örültem. Igazából vegyes érzések gyötörtek engem, mikor felpillantottam a visszapillantó tükörbe....egyik felem örült, és kacagva figyelte Liam szenvedését, a másik felem pedig ordított azért, hogy ne csináljam ezt vele tovább. A gond az, hogy a legtöbb emberen ilyenkor a rossz uralkodik át, és most is így lett. Hagytam, hogy a kacagó énem felemésszen a bánatos felemet, és ennek következtében egy mosoly kerekedett el az arcomon.
-Minek örülsz? -kérdezte olyan halkan Zayn, hogy valószínűleg csak én halottam meg.
-Annak, hogy a bűnösök megbűnhődnek -suttogtam a vezetőnek, ő egy pillantást vetett rám, majd tovább figyelte az utat.
Végre megérkeztünk az X-Factor székházához. Kipattantam helyemről, és gyorsan be is futottam a teraszra, aminek tető volt felette. Hogy miért is futottam? Mondjuk úgy, hogy nem akarok többet megbetegedni attól a folyékony anyagtól, amit Természet Anyánk zúdít egyszeribe a nyakunkba. A fiúk nem voltak olyan félősek ezért nyugodtan oda sétáltak hozzám, én meg megvártam őket.
-Nem mondod komolyan, hogy ennyire félsz az esőtől?- kérdezte nevetve Harry.
-Nem te betegedtél meg miatta-tettem csípőre a kezem, és ők tovább mentek, de azt nem vettem figyelembe, hogy a hátam mögött még van valaki, és leszólított:
-Dorothee!- szólított meg az illető, akinek még a nevét sem akartam hallani, figyelmen kívül hagyva mentem tovább, de ő megragadta csuklóm, és, hogy elérje, amit akart felé fordítottam a fejemet. Szembe találkozhattam vele....gondolom most elő jön azokkal az érzelgős dumákkal, amiket ilyenkor a TV-be szokás mondani.
-Dorothee, beszéljük meg...-kezdte ártatlan hangon Liam, én viszont nem bírtam elviselni már ezt a 3 szót se.
-Nem Liam!- kaptam ki a kezemet az ő szorításából -Nincs mit megbeszélni! Már régen nincs!
Liam csak némán figyelt engem, és komorság tükröződött az arcáról. Csak, hogy engem nem tudott ezzel meghatni.
-Vége van Liam! -tettem csípőre az egyik kezemet, mi közbe ezt mondtam, majd kihangsúlyoztam az első szavamat- Vége!
Ezzel teljesen megsemmisítve Liamet hátra fordultam, és mentem be a székely házba magára hagyva Liamet. Nem tudtam egyszerűen megbocsátani neki...nem ment. Túlságosan is fájt....őszintén szólva nem az, hogy, mert az egyik legfontosabb dolgát az életemből ellopta, hanem az, hogy mind végig azt hittem, hogy egy igazi barát. Aki kiáll mellettem, és, ha tényleg megértene engem, akkor már visszaadta volna a medált, mikor megtudta, hogy elvesztettem. Feszülten léptem be a lelátóhoz, és lépcsőztem le a fiúkhoz. Louis megpaskolt nekem egy helyet, ami azt jelentette, hogy oda ülök. Leültem a helyre, és megkönnyebbülve vettem észre, hogy mikor belépet Liam, és a helyett, hogy itt simán át kellet volna előttünk, hogy helyére találjon, helyette inkább a hosszabb utat választotta. Legalább tartás van benne, ha már hűség nincs. Na, de vissza az X-Facotrra. Legújabb értesülések szerint holnap Halloween, ezért ma valami félelmetes dallal vagy ehhez illő dallal kéne elő állni. Ida a Bang Bang-gel jön elő Cher-től.
-Üdvözlöm önöket az X-Factor-ba!- kiáltott föl Dermot.- A holnapi napon Hallowen ezért ma a versenyzők ezzel a témával kapcsolatosan énekelnek el dalt. Azonban nem lehet teljes a műsor a mentorok nélkül. Azért is említettem meg ezt az apró-cseprő dolgot, mert Kellynek a lányok mentorának Los Angeles-be kellet mennie, ezért a hétre egy ideiglenes mentor került a lányokhoz, most megtudjuk ki is az-ezzel Dermot egy kicsit félre állt a színpad sarkához. A kivetítőn pedig a négy mentor megjelent, ám Kelly helyett mást mutatott a végén.
-És 5.széria győztese Alexandra Burke- jelentette ki a bemondó, és az elektronikus fal kinyílt, mögüle pedig a 4 mentor jött ki ,köztük Alexanda Burke a híres énekesnő is. Ida mondta, hogy zene a héten nem Kellyvel  lesznek, de azt nem gondoltam, hogy egy világ sztárt kaptak helyettesítőnek. Ida viszont nem akarta elárulni, hogy ki az, mert, ha kitudódna, akkor kiszivárogna a média előtt is, és stb....
-Tulisa kérjük az első versenyzőt-nézett Tulisára Dermot.
-Ezen a héten nagyon sokat dolgoztunk, és reméljük, hogy meg lesz a gyümölcse is ennek, The Risk- jelentette be Tulisa az első csapatot.

----*----

A The Risk Thriller-t adta elő, megjegyzem fantasztikusan, úgy ahogy kell, na meg nem kell mondani, hogy remekül dolgoznak együtt. Utánuk Johnny Robinson jött, aki That Ole Devil Called Love-ot adta elő. Most nem voltam olyan elégedett vele, jobban is eltudta volna énekelni, de attól még remélem, hogy továbbjut.
-Ma egész különleges alkalomhoz jutottunk, mikor a 5 évad győztese Alexandra Burke bemutatja nekünk Idát- mutatott Dermot Alexandr-ra, aki felnevetett ezen, majd össze szedte magát.
-Kelly Rowland első versenyzője Ida- mosolygott bele a kamerába Alexandra, és már is megtekinthettük a kis filmet Idáról. Most tudtam meg, hogy Ida mikor lement 1 napra. Kiderült, hogy azért ment el Dover-be, mert Kelly nem volt jelen, mint mentor, aki segítsen, ezért egy szabad napot ki is vehetek maguknak a lányok.
Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down

I was five and you were six
We rode on horses made of sticks
I wore black, you wore white
You would always win the fight

Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down

Seasons came and changed the time
I grew up, I called you mine
You would always laugh and say
Remember when we used to play

Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down

Music played and people sang
Just for me the church bells rang
After echoes from a gun
We both vowed that we'd be one
Now you're gone I don't know why
Sometimes I cry
You didn't say goodbye
You didn't take the time to lie

Bang bang, you shot me down
Bang bang, I hit the ground
Bang bang, that awful sound
Bang bang, my baby shot me down
A közönség megtapsolta Idát, köztük én is. Remélem, hogy tetszett a mentoroknak is. Ida mosolyogva nézett körül a nézőtéren, ahol megakadt a szeme rajtam, és bólintott egyet nekem, amit viszonoztam neki.
-Nos Ida lehet, hogy meglepő kijelentést teszek, de ez nem neked íródott- jelentette ki Tulisa szomorúan, és a közönség egyből fujolni kezdett- Valahogy nem voltál ebbe a dalba csúcsformába, mintha nem is te lettél volna! Egyet ígérj meg.....ami nem tetszik neked dal, azt ne erőltesd!
A közönség felbőszültebben fújolt, mint valaha. Legszívesebben én is ezt tettem volna, csak Ida mosolya, amit nem tudott magáról levakarni az nyugtatott le.
-Nem- Nem- ellenezte Louis- Az X-factor arra való, hogy felfedezzük a bennünk rejlő tehetséget, hogy mi az, mintha akarunk fejleszthetünk, és mi az amit nem. És attól függetlenül, hogy eltérsz stílussal a daltól szerintem egy jó produkciót láthatunk!
Fellélegeztem, és reméltem, hogy Gary nem tesz rá még egy lapáttal, Tulisától is elég volt. Ráadásul nem értettem, hogy mi itt a hiba? Igen Louis jól mondta, hogy meg kell keresni, hogy milyen műfajba is vagyunk jók, de szerintem Ida ebbe a műfajba is sikert arathatna. Oké, lehet, hogy csak túl reagálom, mert Ida legjobb barátnőm.
-Ida ami illik hozzád az illik, ami nem nem-kezdett bele nem túl káprázatos beszédébe Gary- Az volt itt a gond, hogy nem hoztad a vad oldalad, nem mutattad meg, hogy te tényleg Rock énekesnő vagy. Igaz, hogy ki kell próbálni más műfajt, de én továbbra is csak azt tudom neked javasolni, hogy maradj a rock-nál. Amúgy meg is értem, hogy most nem sikerült 100% produkciót nyújtanod, hisz egyedül nehezebb felkészülni.
-Szerintem nagyon jó voltál Ida, nekem tetszik a hangod, és én csak is ezt tartom szem előtt ,nem kétség, hogy egyszer te egy kiváló rock énekesnő leszel-védte meg ideiglenes mentorálltját Alexandra- Ahogy, végig követtem az élő showkat messze ez tetszett a legjobban tőled!
-Ha önöknek is tetszett Ida dala, akkor nyúljanak telefonúkhoz az X-Factor után, és szavazzanak Idára, a képernyő alján megtalálhatják a kódokat! Ida Draper! -buzdította Dermot a TV nézőket, és mikro kijelentette Ida nevét, Ida lement a színpadról.
----*----
Janet jön 6.-ként.Marcus Ida után jött, aki meglepő módon két dalt hozott, jobban mondva összeboronálta a két dalt, a Superstition-t és Need You Tonight-ot. Azért is tetszett most ez a dal Marcustól, mert egy érdekes produkcióval állt elő, manapság ritka, ha két dalt összeboronálunk eggyé. Bár azért vannak biztosan olyanok, akik direkt ilyennel foglalkoznak. Utána Misha B következett Tainted Love-val. Be kell valljam, hogy most egy kicsit csalódtam Misha-ba. Nem tetszett a dal, és nem sikerült megfelelően teljesítenie ebben a dalban. Bár ezt a mentorok nem vették észre, de én igen. Most Janet jön,úgy tudom Every Breath You Take-kel jön elő.

 
Meglepődtem, hogy Janetnél is mekkora nagy felfordulás van .Mind a három lány elment egy kicsit meglátogatni a szülő városát, és amit láttam felejthetetlen volt. Mindenki úgy szurkol, nekik, ahogy lehet. Plakátokat, rajzokat, kampányokat tettek ki. Őrület van mind a 3 városban. Ami a dalt illeti nekem nagyon tetszett Janetől, nagyon jó dalt választott. Annyira szerettem Janetet hallgatni, hogy az valami elképesztő. A továbbiakba Frankie elénekelte Should I Stay or Should I Go?, ami megint nem jött be, szóval hát akárhogy is Frankievel nem tudok megbarátkozni. Utána Kitty Brucknell jött, Sweed Dreams-ot. Most Kittytől tetszett a dal, valamiről szólt az ő szemszögéből is, szerintem honlap biztosnak tudhatja magát a következő élő showba. Nem sokkal később jöttek a már új névvel elhíresült Rhytmix, amit átkereszteltek Little Mix-re.

 
Nagyon tetszett a szám, mondhatni imádom ezt a dalt, és nagyon jól el is énekelték a lányok ezt a dalt. Fantasztikus volt szerintem.
Craig maradt utolsónak, és ahogy jó gondoltam, hogy ő még Halloween ellenére is hozza szerény énjét. Set Fire to the Rain-t énekelte el, és meg kell mondani, hogy szépen és tisztán. Nagyon szeretem Craiget, vagy is úgy mindenét, magát az embert, és az hangját .Szóval annak ellenére, hogy a külsejével nem tud hódítani annak ellenére belül egy nagyszerű ember lakozik. Nem sokkal később Dermot megnyitotta a szavazást, és így most már csak reménykedni tudtam benne, hogy Idára érkezik elegendő szavazat.

Csalódás

Csalódás

Dorothee

Miután Janet megcsinálta reggelit utána másra terelődött a téma. A közös reggeli után sietnie kellet próbára, ezért ismét egy magam maradtam a lakásba. Elgondolkoztam Janet véleményéről...hogy miért is nem akar találkozni a fiúkkal. Igen, most tényleg nagyon felvannak kapva a fiúk, de én még nem találkoztam olyan rajongókkal, akik tájékoztattak a felől, hogy nem szívesen akarnak Liam közelébe látni. Az pedig már más dolog, hogy Idának mit írnak. Bár lehet, hogy Idának tényleg írtak a Twitterére, de én nem tudhatom, hisz nem rég megszabadultam tőle. Hogy miért? Azért, mert még egy aprócska üzentem is nagy port kavarhat, amit másnapra pletykálni kezdenek ország szerte, vagy nem túlzás az sem, hogy világ szerte. Ezért is töröltem le magamat, bár sajnálom is, hisz itt ismerkedtem meg Idával, csak hát nem engedhettem meg magamnak, hogy körül rajongjanak engem úgy, hogy közbe nem is ismernek legbelül. Délt ütött az óra, én pedig csak a kanapén heverésztem, most már valamennyire jobb állapotba, mint az elmúlt napokba. Azon gondolkoztam, hogy mit csináljak a pénzzel, a 270 fonttal. Minden estre, jótékonysági célokra fordítom. Ez a pénz nem elégé az éhező gyerekeknek....de talán felajánlhatom egy kutya menhely számára. Mostanában egyre több kutya kerül be a menhelyre, lehet, hogy ki tudom valamivel őket segíteni. Egyelőre maradjunk annál, hogy állat barát vagyok. Hallottam, hogy az ajtó nyitódik, és azonnal oda felpattantam. Csak egy ember képes kopogás nélkül bejönni. Mentem is lehordani a fejét Idának, viszont a látvány letaglózott. Egy kislánnyal kéz a kézbe jött meg.

-Szia Dorothee- integetett vidáman Ida- Bemutatom neked Fizzt! Louis kishúgát!

-Ohh- váltottam át kedves hangnembe, mivel már felkészültem, hogy elkezdem faggatni Idát, de így- Szia Dorothee vagyok!

-Nem gond, ha két óra hosszát itt lesz, utána meg elmegyünk a fiúk koncertjére-tette kezeit kislány vállára.

-Persze, hogy nem gond- válaszoltam nagy nehezen, még mindig szép hangnembe. Pedig, szerettem volna egy- két szót váltani Idával, de hát nem...

-----*-----

Már 3 nap eltelt a 3. kiszavazás óta. Én pedig most nyugodtan sétálgattam Liammel a parkban. Hétfőn Idával és Fizzel, egy filmet megnéztünk, aztán pedig elbóhockodva csináltuk meg az ebédet. Fizztől kérdeztük meg mit szeretne...hát a palacsinta számorma eléggé nehéz. Nem valójában egyszerű, csak olyan sokat kell állni, hogy a hátam beszakad tőle. Aztán miután megebédeltünk Ida megkért rá, hogy menyek velük. Ezt nem akartam visszautasítani de nem is tudtam elfogadni. Végül a mellett döntöttem, hogy elmegyek velük, hogy megnézzem a fiúkat. Jó éreztem magam, a fiúk is csúcsok voltak, szóval klassz volt a délután. Most pedig Liammel abba állapodunk meg, hogy egy kicsit beszélgethetnék. Abba a Parkba voltunk, ahol még nem rég a gitár leckéket vettem Liamtől. Azóta nem nagyon tanított, de jó magam tanulgatok a gitáron. Ebbe a néhány napba mikro le voltam gyengülve igaz nem volt rá erőm se, de azon kívül mindig elő vettem legalább 1-2 percre.

-Dorothee- szólított le a hátam mögött álló Liam. Én megálltam, és Liam felé fordultam.

-Emlékszel még erre- mutatott a tóra. Fura, de pont ugyan ott álltunk, mint annak idején Idát megpillantottuk a vízbe.

-Ja igen, mikor Ida beeset a vízbe, és Louis kimentette, hol ott Ida tudott úszni-meséltem el kuncogva a történetet.

-Szép kis élmény volt! -közeledett felém Liam. Már megint az az érzés kerített hatalmába, hogy a szívem gyorsabban kezdett verni. Mit csinál velem ilyenkor Liam?

-Az-válaszoltam tömören, közbe azon imádkoztam, hogy ne hallja meg a vészesen gyors dobogású, és nagy hangú szívveréseimet.

-Tudod, sok minden történt azóta- vette ki zsebeiből kezeit Liam.

-Ne is mond- sóhajtottam föl- Olyan sok kalandba volt részem ebbe a 4 hónapba, ami a 17 évemből ki is maradt.

-A One direction mellet sose unatkozhatsz-mosolyodott el Liam, mire én is elkuncogtam magam- Mi garantáltan feltudjuk bezsdíteni az embereket, akik közel állnak hozzánk.

-Szóval ne is csodálkozzak azon, hogy más normálisnak talál titeket- kérdeztem hitetlenkedve Liamtől.

-Tulajdonképpen nem sokan találnak minket normálisnak- vakarta meg tarkóját liam.

-Az tudtam-néztem Liamre, aki elmosolyodott a kijelentésemen. Már megint hatalmába kerített a barna szemeivel, kezdek bele zúgni Liambe, ez tény és való. De inkább hagynám annyiba a dolgot, hisz sose érezhet így irántam. De még is legbelül érzem, hogy Liam szint úgy érez irántam, mint én iránta. De...inkább felejtsük el, nekem elég egy fiúba bele esnem aztán pedig pofára is.

-Menjünk tovább-utasítottam Liamet, aki hátraarchoz folyamodott, és már indult is tovább, én is indultam utána, mikor láttam, hogy a zsebéből valami kiesett.

-Liam kiejt...-de nem tudtam befejezni, mert le döbbentem, mikor felvettem a földről a tárgyat. Liam azonnal oda fordult, és döbbenve nézett rám. Hát még én...nem hiszem el. Nála volt...könnyek gyűltek a szemembe. Nem, ez nem Liam lophatta el, hisz ő tudja mennyire megsirattam, biztos nem az a medál, aminek gondolom....kit álltatok? Hisz az feliratnak mérete, betűtípusa is megegyezik, és gondolom, hogy Liam oly sokszor nem járhatott Franciaországba. Könnyeim kezdtek gyűlni a szemembe.

-Dorothee én...-próbált magyarázkodni, de most nálam ez nem segített.

-Liam, hogy került hozzád? -néztem kétségbe eseten Liamre.

-Dorothee én nem...-próbált kibúvót keresni, de inkább félbe szakítottam.

-Hogy került hozzád?- tettem fel az előbbi kérdésemet, most mát hangosabban.

Liam felsóhajtott, és egy kis csend következett be. Nem tudtam elhinni....akit a legjobb barátomnak véltem, most derült ki róla, hogy nem is olyan igazi barát ,mint amilyenek gondoltam. Vajon mióta van nála? 

-Megtaláltam még az nap, mikor te a parkba elájultál-válaszolt Liam halkan, én nekem pedig kikerekedtek szemeim.

-Szóval, lassan egy hete van már nálad, úgy, hogy tudsz róla, hogy az enyém- fogtam rövidre a történetet remegő hangon.

-Dorothee...-próbált magyarázkodni Liam.

-Liam te tudtál róla, hogy nekem ez milyen fontos -ráztam meg a medálom.

-Dorothee tudom, most ingerült, vagy és túlságosan is mérges...-hadarta Liam, de én közelebb merészkedtem hozzá, és most arcába akartam vágni milyen nagy barom is.

-Liam nem erről van szó-kiabáltam rá- Hanem arról, hogy tudtál róla, hogy mennyire fontos nekem ez a nyaklánc, hogy olyantól kaptam, aki már nincs itt velem, és ez tudott csak erőt adni nekem, hogy tovább folytathassam az életem. Te mindenről tudtál, és ennek ellenére se adtad vissza.

-Dorothee...-próbált szóhoz jutni Liam.

-Mond csak meddig akartad, még magadnál tartani?- néztem most már undorodva Liamre. Mert egyik pillanatról a másikra átváltozott egy hatalmas csalódottságá.-1 hétig,1 hónapig,1 évig?

-Mikor eljön a megfelelő...-igyekezett kimenteni magát Liam, de megint közbe vágtam.

-Egyszóval nálad maradt volna örökre- tételeztem fel rosszindulatúan, majd orromhoz tettem ujjaimat, és próbáltam visszatartani a mélyen sértett fájdalmat- Nem hiszem el!

-Őszintén sajnálom-válaszolta fájdalmas hangon Liam.

-Sajnálhatod is- néztem megint föl rá, de most nem kábított el nagy barna szemeivel, mint korábban- Liam azt hittem, hogy te megértesz engem, hogy kiállsz értem. Mellettem vagy, és mindent elmondasz, ha valami közöm van az ügyhöz, de ezek szerint tévedtem!

-Nem, nem tévedtél-ezt viszont már meg sem akartam hallani, csak arrébb mentem.

-Csalódtam benned Liam! Nagyon csalódtam benned- lépdestem kicsiket hátra felé- Kérlek ne gyere a hotel közelébe, ne kezdj magyarázkodni, ne küldj levelet, meg egyéb bocsánat kérő dolgot! Csak hagy békén!

Ezzel hátra fordultam, és elkezdtem sírni, halottam, hogy Liam felém megy.

-Dorothee annyira sajnálom, beszéljük meg-ment utánam, én pedig a táskámból gyorsan elő túrtam azt a tárgyat. Liam felé mutattam a kanalat, aki azonnal eltakarta szemeit.

-Jól tudtam, hogy egyszer még jó lesz ez a kanál-ezzel a mondattal, visszatettem a kanalat a helyére, és mentem tovább. Szívem teljes mértékbe összetört...apró keskeny szilánkokra. Az az ember, akibe legjobban megbíztam, akiről azt feltételeztem, hogy soha nem árul el engem, arról, kell megtudnom, hogy nem is így van. Liam félrevezető módon tett mindent....nem volt semmi igaz, amit átéltünk azután, miután megtalálta a medált. Azt hittem, hogy boldog percek lesznek, mikor megtalálom a medált, erre fel ebből egy boldog perc sem történt. Csak a nagy csalódottság, és keservés. Liam...Liam akiről csak jót tudtam mondani, kiderült, hogy nem is olyan jó, mit azt gondoltam, és ez ma bizonyosodott meg. Szívem teljes mértékben megszakadt, kedvem lett volna, helybe hisztizni, kisírni magam. De rájöttem, hogy egy ilyen emberre, mint Liam felesleges pazarolnom az időmet. Inkább kisírom magam, és elfelejtem Liamet. Kitörlöm őt az életemből. A legértékesebb tárgyat, a legszebb kincset az életemből megfosztotta, és ki tudja meddig akarta titkolni. Mostantól nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá. Liam Payne...borzasztóan csalódtam benned.

"Én és a nagy szívem!"

"Én és a nagy szívem!"

Ida

Tegnap valami fergeteges volt az este...na jó azután, hogy kimondták a nevemet csak akkor. Mikor haza értem addigra Dorothee már aludt, ezért nem tudtam vele beszélni, és ma is csak délután tudok. Hogy miért délután? Louisval találkozónk van. Mindenki most randira gondol ugye? Pedig nem! Ugyan is húgát Felicitet is elhozza. Együtt reggelizünk aztán Louis úgy gondolta, hogy én is részt vehetnék húgának a programjaiba, amit ő tervelt ki. Természetesen elfogadtam, de most már bánom, hisz megint a szívem győzött, és nem az eszem. Minek is kellet az anyámtól azt a nagy szívet örökölnöm? Már az étteremnél vártam, ahol megreggelizünk, rá néztem az órámra, és negyed 9-et mutatott .Biztos furcsálhatja, majd Dorothee, hogy ilyen korán elmentem, de hagytam neki egy kis üzentet. De persze egy szóval sem említettem, hogy Louissal és Fizzel megyek Londoni kör utazásra, csupán annyit, hogy dolgom akadt. Úgy 1-2 perc múlva láttam a messziből, hogy egy 10 év körüli kislány, és mellette egy napszemcsis, kabátos fiú. Nyomba tudtam, hogy ők lesznek. Csak azt nem értem miért mindig ezt az álcát használja Louis, mikor jó maga is tudja, hogy már nem nyár van. Ma reggel, úgy maximum 5 fok lehet. Két szóval hideg van. Már lassan átválthatom az őszi kabátomat, télire. A két fiatal közbe egyre csak közeledtek, és közeledtek, mikor már majdnem elértek engem, én egy megjegyzést dörgöltem az orruk alá.
-Késtetek!- szóltam lágy hangon, mert nem akartam Fizz előtt kiabálni, az már milyen modor lenne a részemről.
-Bocsi, Fizz egyre lustább és lustább szokott lenni-kapta le szemüvegét, és már is elmerengtem a kék szemeibe. Nem Ida, tartsd magad! Tartsd magad! Emlékszel! Nem kell Louis, még azzal a két gyönyörű kék szemeivel sem.
-Ez nem is igaz, téged kellet felkelteni- háborodott föl Fizz testvérére, mire Louis a jól ismerhető állmosolyt dobta be nekem, majd Fizzre nézett.
-Fizz, tudod, hogy mibe állapodtunk meg!- suttogta oda Louis, csak sajnos eléggé jó fülem van.
-Nem kell a tesódra kenni olyat, amibe nem is ő vétkes- jegyeztem meg karba tett kézzel, mire Louis megint csak rám mosolygott, én meg próbáltam nem viszonozni, és nyugodt maradni.
-Most már befejezhetitek a kritizálást, inkább menjünk be! -ezzel a szóval bement kézen fogva Fizzel, én meg mentem utánuk. Nem egy nagy puccos hely, de azért egy-két jóra sikerült képet feltettek ám a falra. Mi egy olyan részen foglaltunk asztalt, ahol az üveg ablakokból nem lehet látni minket, tehát eléggé hátul. Fizz és Louis egymás mellet ült, míg én szembe velük ültem.
-Válasszanak a hölgyek, amit csak akarnak! Én állom! -szedte le magáról a kabátot Louis, és mily nem meglepő, hogy megint csíkos pólót húzott. Nem tudom miért szeret ennyire hordani csíkos pólókat. Talán, mert ez nem az a feltűnős típus, hanem szokványos.
-Szóval bármit?- fintorodtam, és szám széle felkanyarodott, és Louisra néztem elvetemült vigyorral. Louis rám nézett és egy  ideig habozott.
-Bármit- válaszolta végül egyszerűséggel Louis, és felemelte a mellette lévő étlapot, én is lekezdtem az enyémet. Egy kicsit meglepett, hogy Louis nem akad ki azon se, ha a legdrágább fogást kérem a reggeli közül. De valójában semmi extrára nem fáj a fogam. Kiskoromba is egy nutellás kenyér kellet nekem reggelire, és már is a mennyek közt éreztem magam....hogyhogy ezen az étlapon nincs ilyen reggeli. Pedig nagyszerű reggeli, és laktató. És teszek rá, hogy sok a szénhidrát benne. Mikro megakadt a szeme azon, hogy pirítós dzsemmel, azonnal megfogott engem, és elégedetlen tettem le az asztalra az étlapot. Nekem reggelre mindig édes kell, ha nem édeset eszek akkor hisztisebb szoktam lenni. A pincér megérkezett, és felkérte a rendelést.
-Én egy főtt tojást kérek szalonnával! Hát te Fizz? -jelentette ki Louis, és húgára nézett az utolsó mondatánál.
-Én azt hiszem zabkását kérek-válaszolta Fizz kedvesen.
-én egy dzsemes pirítóst szeretnék-jelentettem ki a pincérre nézve ő meg egy bólintással el is ment.
-Jut eszembe Dortohee tudja, hogy ma velem és Fizzel leszel? -férkőzött tekintetembe Louis.
-Hát nem igazából, csak annyit, hogy dolgom van mára- vallottam be egy kicsit keserűen, majd el is pirultam szégyenembe.
-Na látod Fizz, jegyezd meg, hogy soha ne kövesd Ida példáit! -oktatta ki Fizzt Louis.
-Szerintem még mindig ésszerűbb válasz, mint a tiéd- válaszolta Felicitie.
-Miért? Talán hazudott? -hajoltam közelebb feléjük.
-Fizz csak szeret túlzásokba esni, egy szavát se hidd el- karolta át Louis húgát.
-Még szép, hogy hazudott, azt mondta a fiúknak, hogy elvisz engem a fogorvoshoz, mivel be kell tömni a fogamat -válaszolta Fizz és elégedetten vigyorgott Fizz bátyára.- Ja és, hogy eléggé sok dolga van velem!
-Minek is kellet elméletbe elvinni a fogorvoshoz Louis- néztem érdeklődve a One Direction bohócára.
-Hát, mert ma kéne fellépnünk délután Londonba, de mondtam a fiúknak, hogy ma túlságosan is elfoglalt vagyok, ezért átettük honlapra- vallotta be Louis, én pedig szigorúan néztem rá -Csak azért, mert ma legalább egy kis időt tölthetek Fizzel, mert holnap megy vissza.
-Már lemondtátok a koncertet?- kérdeztem Louistól mi közbe fürkésztem a tekintetét.
-Hát...még nem tudok róla -nyögte ki nehezen Louis.
-Hívd fel a fiúkat, hogy ne mondjátok le! Mert ott leszel! -parancsoltam Louisra.
-De Ida...-próbált volna ellenkezni én viszont közbe vágtam.
-Hogyha az kell, hogy valaki vigyázzon a húgodra akkor itt vagyok én! Majd én vigyázok rá! -ajánlottam föl Louisnak.
-Megtennéd?- nézett rám reménykedve.
-Igen, meg én- mosolyodtam el, majd Louis egyből elő vette mobilját, és felhívott valakit.
-Hazza! Nem kell lemondani a koncertet, mert szabad lettem mára! -szólt bele örömmel Louis- Oké! Siettek!
-Na? -húztam föl a szemöldökömet.
-2-kor kezdődik, nekem meg délkor ott kell lennem, úgyhogy úgy készüljetek, hogy csak a délelőttöt tudom veletek együtt tölteni-magyarázta Louis, és ebben a pillanatban megérkezett a pincér a rendelésekkel, és tette mindhármunk elé, amit rendeltünk.
-Na ennek ünneplésére! Együnk-ezzel a mondattal bele haraptam a pirítósba, és észrevettem, hogy Louis mosolyogva figyel engem. Nincs mit tenni! Én és az áldott jó szívem!

Dorothee

Reggel arra ébredtem, hogy nincs itt megint Ida, viszont a hűtőn egy cetli állt. Azonnal letéptem és olvasni kezdtem.
Kedves Dorothee!
Ne haragudj, amit nem tudtam reggelivel köszönteni téged
,de dolgom akadt. Ne aggódj, este mindenről beszámolok, hogy
milyen is volt az X-Factor, és természetesen eléneklem
a számot is!
Ida
Jellemző, hogy Idát mostanság nem találom otthon. Én pedig még fél betegen itthon vagyok egyedül. Gyorsan elővettem a szekrényből a felfájás csillapítót és bekapattam gyorsan. Még mindig jelentkeznek ezek a reggeli fejfájások, ami remélhetőleg elmúlik a napokba. Hirtelen meghallottam, hogy valaki kopog, és én nem törődve azzal, hogy köntösbe vagyok kinyitottam az ajtót, és egyenesen Janettel szembe találtam magam.
-Szia! Halottam beteg vagy! -jött beljebb Janet, és becsukta maga után az ajtót.
-Csak tudni akartam hogy vagy- nézett rám Janet barátságosan.
-Hát már lábra tudok állni-mutattam a papuccsal eltakart lábamra.
-Ida szólt, hogy ma nem lesz itt, ezért gondoltam, hogy jövök és főzök neked valami finomat-jött be nappaliba, szatyraival, én meg azonnal megállítottam.
-nem fontos! Nem vagyok olyan beteg, hogy rám főzzél! -mentem Janet után, de mintha egy süketnek kiabáltam volna. Gyorsan letett szatyrát, és belekezdett a reggelibe. Én durcásan ültem le a mellettem lévő székbe, és figyeltem, hogy ügyeskedik Janet.
-Apropó, bocsi, de a szombati adáson elaludtam itthon-füllentettem egy kicsit, mivel nem is otthon, hanem a fiúknál néztem, de ezt nem muszáj tudnia. Vagyis inkább arról, hogy kivel barátkozok!
-Nem kell hazudnod én is olvasok pletykalapokat-válaszolt Janet. Nekem egy pillanatra kihagyott a szívverésem, és Janetre néztem.
-Én...-próbáltam kimenteni magamat, de Janet megelőzött.
-Tudom! Elakartad mondani, hogy az 1D fiúkkal lógsz, csak a megfelelő pillanatot akartad, ugye?- fordult felém Janet.
Igaza volt, valóban azt akartam, hogy, mint barát én mondhassam el neki, ne a pletykalapok közül halhassa ezeket.
-Igen, de látod tönkretették az újságok- pufogtam, mint egy 5 éves kisgyerek.
-Semmi gond! Én megértem! Ráadásul szerencsés lánynak mondhatod magad! Nem mindenki ilyen szerencsés, hogy ismerkedhet a fiúkkal!- mondta Janet mosolyogva, és tovább folytatta a reggeli készítését. Egy kicsit töprengtem azon, hogy Janetnek nincs-e kedve megismerkedni velük, aztán dűlőre jutottam.
-Ha akarod, bemutathatlak nekik-ajánlottam föl Janetnek, mire ő abba hagyta a hagyma szeletelését.
-Ez igazán kedves tőled Dorothee! De inkább nem! Nem akarok célzó táblává válni -válaszolta Janet remegő hangon.
-Miért mondod ezt?- kérdeztem bizonytalanodva.
-Dorothee!- fordult felém Janet- Bocs, hogy ezt mondom, és most, de tudnod kell, hogy ez nem olyan egyszerű ,mint hiszed! A fanatikus rajongók letámadnának téged, még az a szerencséd, hogy még időben letörölted magad a Twitterről, mert gyűlölködő üzenetekkel jól meg akadna a dolgod! Az örült rajongóknak, elég egy pletyka is, hogy elkezdjenek támadni! Még csoda, hogy személyesen nem akadt meg a dolgod velük....de én láttam, már Ida Twitterén, hogy egyre több negatív hozzászólást írnak neki. Én azért nem akarok velük megismerkedni, mert akkor egyből letámadnának a rosszmájú rajongók. Pedig hidd el szívesen találkoznék velük! De a One Direction jelenleg túlságosan is felkapott lett ahhoz, hogy megismerhessem őket! Én csak egy normális énekesnő szeretnék lenni!

3.kiszavazó show(2 .rész)

3.kiszavazó show(2 rész)

Dorothee

Mimi néni nem sokkal később az interjú megnézése után megérkezett két teás csészével, és az egyiket átadta nekem. Nagyon fel volt spannolva mikor kijött hozzám, bár nem tudom miért. Mimi már csak ilyen, sose tudja abbahagyni a mosolygást, szinte nem lehet semmivel se
felidegesíteni. Kiváló anya lehetne, ha lehetne. Sokak álmodnak olyan anyáról, aki mosolyog mindig, és megpróbálja nem túl feszíteni a húrt. Már csak néhány perc  az X-factor elkezdéséig, Mimi néni, pedig szürcsölte teáját, én pedig az enyémet.
-Szerintem Ida simán tovább fog jutni! Szerinted? -nézett rám Mimi néni, én pedig egy kis hallgatás után válaszoltam.
-Szerintem is, de ne kiabáljuk el - javasoltam. Volt már nem egyszer, hogy én úgy gondoltam ezt, és aztán csak vak lárma volt az egész.
-Mit ne kiabáljunk el?- dőlt hátra Mimi nyugisan a kanapénak.- Ha nem is hiszünk benne, persze, hogy nem fog továbbjutni!
-De én nem ezt mon...-próbáltam védelmezni magam, de Mimi néni lehalkított, mutató ujjával.
-Ssssh!- szisszent meg Mimi néni- Kezdődik!
A TV-hez fordultam, ahol már az X-Factor lógóját mutatták. Fentről kamerázva vették Dermotot, és a 11 döntőst.
-Tegnap este 11 produkciót láthattak ,ma pedig kiderül, kik is azok akik továbbjutnak a következő élő showba- mesélte el a történteket Dermot.- Ez a 3.élő show kiszavazása!
Az utolsó kijelentés után a közönség ujjongva fogadta a 3.élő show megnyitását.
Ezután megmutatták a tegnap esti történteket tömören. Amiről lemaradtam. Ahogy elnéztem a mentorok most is tudtak vitázni azon, hogy kiállnak mentorálltjuk mellet. Utána bemutatták a mentorokat és a kategóriát amit képviselnek. Amikor megemlítették, hogy kik lesznek a sztár
fellépők azonnal kiugrottam helyemről, de aztán pedig vissza is estem. Hisz a kedvenc énekesnőm is fellép. Kelly Clarkson fellép...és én nem lehettek élőben ott, hogy legalább ott lássam, de erre fel itt kell lennem. Mimi tanulmányozta az arcomat.
-Csalódott vagy amiért nem lehetsz ott?- kérdezte Mimi felém fordulva -Amiért nem láthatod Kelly Clarksont?
-Viccelsz?- fordultam Mimi felé kikerekedett szemekkel- Mióta vágyok arra, hogy találkozhassak vele vagy legalább egy koncertjén ott legyek, de eddig egyik sem történt meg. És most itt ülök, pont az nap, mikor fellép, ráadásul tegnap el is aludtam az adáson, és így nem tudtam róla ,hogy felfog lépni! Szerencsétlenség szerencsétlenség hátán! Már engem megfertőzött a 7 év balszerencse is.
-Nyugi! Nyugi-csitított el Mimi- Halottam arról, hogy néhány napig sztrájkoltál, aztán elveszteted a medálod, ezért tökéletesen értem, hogy milyen helyzetben vagy, de van olyan időszaka az embernek, mikor nem jön össze semmi.
-Hát akkor én abba vagyok-támasztottam meg arcomat tenyeremben.
-Tudod mit? Koncentráljál inkább a TV-re! Idának is jól esne, ha most nem duzzognál, hanem néznéd az X-factort- fordult vissza a TV-hez Mimi, és elő kapott egy cigis dobozt, amiből ki is vett egy szállat. Nem nagyon szeretem, ha éppen előttem cigiznek, de megpróbálom valahogy elfogadni. Zayn cigizésével is kezdek megbarátkozni, Mimiével is megtudok. Most már figyelmem visszaterelődött a TV-re ahol már a 4 mentor székében ült, és Dermot elmondta, hogy lehet szavazni. Kissé más így TV-ből nézve, mint élőben. Mármint a TV-n keresztül jobban láthatjuk őket. A mentorokat is nem háttal látom, hanem őket veszi a kamera elölről. Ismétlem elölről. Megakadályozott abban, hogy lássam a mentorok arcát, hogy valamit ki tudjak nézni a tekintetükből, de a távolság is igényt tartott erre.
-Hölgyeim és uraim! Jöjjön Kelly Clarkson- erre a mondatra, amit Dermot mondott felemeltem a fejem. Azonnal figyelni kezdtem a képernyőt, amiből egyelőre egy bemutatkozó videót láthattam Kelly Clarksonról s a pályafutásáról, a sikereiről. Kellly Clarksonra felnézek, nagyon tehetséges. Szépen énekel, jók a dalai, és nem a botrányairól híres. Most a Mr . Know it All című számát mutatja be. Gyönyörű dal, nem is tudtam levenni róla szemem. Imádom Kellyt, és remélem, hogy egyszer élőben is találkozhatok vele. Bár most is szerencse nem mellém szegődött, hogy nem láthattam élőben, de legalább tudom, hogy itt van Nagy -Britanniában, vagyis közel hozzám. Már ez is úgy fel tud dobni. Utána visszamutatták a tegnapi előadásokat. Meg kell, hogy mondjam, mindenkiből kijött a tűz. Még Janetből, pedig elégé nehéz elképzelni, hogy a hangjával ilyet is képes csinálni. Utána fellépet Professor Green és Emeli Sandé. Utána megint elhadarta Dermot a kódokat, és fellépet Bruno Mars Runaway Baby-vel. Meg kell mondjam, hogy Brunoba nem tablózott le sohasem. Nincs negatív kritikám, de jót se tudok mondani róla, ő olyan semleges sztár, akit ismerek, de inkább távol tartom magamat az ő zenéjétől. És milyen gyorsan eltelt az idő, hisz
Dermot bejelentette, hogy nem fogadnak el több szavazást. Máshogy hangoztatva, le van zárva szavazás. Dermot ezután bemutatta a 4 kategóriának versenyzőit, és mentoraikat. A fények most egyenesen a versenyzők felé irányult.
-Meg vannak az eredmények-szólalt meg Dermot-9-en jutnak tovább, és a felmaradt két ember fog párbajozni! A neveket nem a szavazás alapján sorolom el!
-Az 1.versenyző aki továbbjut-hallgatott el Dermot egy ideig- Marcus!
Marcus megölelte mentorát, és a többi fiút, és ment le a színpadról.
-A 2.továbbjutó,aki biztosnak tudja magát a következő hétre-tett egy kis hatás szüntet Dermot, aztán megszólította Mishát- Misha B!
Misha megölelte két barátnőmet, és lement a színpadról.
-Aki továbbjut a következő adásba-halkult el Dermot- Johnny!
Sami ujjongva fogadta a hírt ,és megölelte Johnnyt, majd Johnny elköszönt mentorától és Kittytől.
-Aki továbbjut a 4.élő showba- megint egy hatás szüntet gyakorolt be Dermot- Rhythmix!
A lányok elsőnek alig hitték el, hogy továbbjutottak, de én jól tudtam, hogy továbbjutnak. Bár nem láttam az előadásukat, csak egy kis részét. Keshától a Tik Tok-ot énekelték el.
Az 5.versenyző, aki továbbjut-méregette a versenyzőket Dermot mikor ezt mondta- Janet!
Megkönnyebbülten sóhajtottam föl, Kelly és Ida megölelték őt közösen Janetet,és lement Janet a színpadról.
-6.-ként jut tovább-elegem van ebből a várakozásból, csak varátankaz eredménnyel- Craig!
Egy mosoly terült el az arcomon. Drukkoltam Craignek, hogy továbbjut.
-Fellélegzhet 7. ként- húzta meg száját Dermot, és egy kis szünet után kimondta nevet-Ida!
Ekkor felugrottam örömömbe, de olyan vissza is estem a kanapéra.
-Na látod kincsem, mondtam, hogy aggodalomra semmi ok- szívott bele cigijébe Mimi, de már a csikk elég lekicsinyedett.
Visszanéztem a TV-re és már Dermot a 8.névvel váratott minket.
-Frankie!- egyből lefagyott az arcomról a mosoly. Olyan örömmel fogadta, és Garyt megölelte néhány pillanatra, de aztán ment is le udvariatlanul Garyt ott hagyva a színpadon. Nem csodálom, hogy kifujolták többen is. Gary még megtapsolta a már lemenő Frankiet és ő is lement a színpadról. Bár gondolom nem éppen a legjobb kedvében. Azért nem érdemelte meg Gary, hogy így viselkedjen vele Frankie. Nagyon tapintatlan volt Frankie.
-Már csak 3 versenyzőnk marad, viszont csak egy juthat tovább biztosan-nézett Tulisa csapatára, és Louis még két huszonöt év felettijére- The Risk, Sami és kitty! Aki utolsóként jut a következő élő showba...The risk!
A fiúk ugrálva fogadták a hírt, Tulisa is örült, hogy továbbjutott a csapata. Louis két megmaradt versenyzőjével középre fáradt.
-Szóval most azonos kategóriájúak párbajoznak. Kitty és Sami- jött a lányok fele Dermot- A szünet után visszatérünk a párbajjal!
-Nem hiszem el- morogtam az orrom alatt.
-Figyelj!- elkell fogadni, hogy mindenki más és más! Frankie is lehet ,hogy egy bunkó, de elkell ismerni, hogy jó énekes -magyarázta el Mimi néni az ő véleményét, de valahogy nem tudtam egyetérteni vele, hol ott szerintem is így van.
-Nem érdemelte meg, hogy továbbjusson-mérgelődve dőltem a kanapénak- Már múlt héten kik ellet volna esnie! Nem tud elférni az a nagy arca az X-Factorba. Közbe megkezdődött az X-Factor, és újra a TV-re szegeztem a tekintetem.
-Újra itt az X-Factor! Néhány perccel ezelőtt megtudtuk, hogy ugyanazon mentor két versenyzője méri össze az erejét! Kitty és Sami fog
párbajozni! A párbajt Sami kezdi- Dermot Lousihoz fordult- Louis mutasd be az első versenyzőt!
Louis csak némán ült a székében.
-Gyerünk Louis- erősködött Dermot.
-Várj! Várj! ki is kezdi? -kérdezi Louis Dermottól.
-Sami kezdi-adta meg a választ Dermot.
-Jöjjön Sami Brookes- fordította rövidre a szót Louis.

 
Tetszett, amit előadott Sami, nagyon jól énekelte is el. Csak gratulálni tudok neki. Mikor befejezte Sam ia dalt egy rövid öleléssel elbúcsúzott Dermottól.
-Louis mutasd be a következő versenyzőt-fordult Dermot Louishoz.
-Következzen Kitty-szólt most már egy kicsit jobb kedvvel Louis.
Kitty Lady Gagtól adta elő a The Edge Of glory című számot lassítva. Kittyhez jól ment a dal, de szerintem jobb lenne, ha ő esne ki most.
-Mostantól rajtatok áll, hogy kit küldöttök haza! Ha egyelő arányú patt helyzet, vagy is kinyitjuk a borítékot-fordult Dermot a mentorokhoz- Oké! Gary te kit küldenél haza?
-Elsőnek is meg kell jegyeznem, hogy mind a ketten lehengerlően teljesítettetek -hajolt közelebb a mentor asztalhoz- Sami rád nem igazán jellemző ez a rock, talán ezért is kerültél ilyen helyzetbe. Kitty viszont...belőled nem néztem volna ki, hogy most itt fogsz állni! Már csak azért is nem, mert illik hozzád ez a stílus. Akit ma haza küldök...Sami!
Sokan fujoltak a kijelenéseden, én is többek közt legbelül.
-Köszönjük Gary- nézet egy pillanatra Dermot Garyre majd Kellyre terelődött a figyelme -.Kelly te kit küldesz haza?
-Ti mind a ketten fantasztikus énekesnők vagytok! Én arra kérlek titeket, hogy akármelyikötök is megy haza ne hadjátok abba az éneklést, hisz emberek ezrei kíváncsiak rátok- mesélte el a kis monológot -Sajnálom, de Samit kell haza küldenem!
Hát Kelly,mint mindig rossz döntést hozott a részemről.
-Tulisa te kit küldesz haza? -fordult a fiatal mentorhoz Dermot.
-Amit Gary mondott én teljesen egyetértek, csupán abba nem értek vele egyet, hogy szerintem Saminek igen is jól állt a rock-egy kicsit húzta az időt, majd választ adott Tulisa- Én Kittyt küldöm haza!
-Louis te kit küldesz haza? -nézett Dermot Louisra.
-Először is szeretném, ha a döntésemet nem úgy fognátok fel, hogy most az egyikötöket jobban szeretem, mint a másikat- szögezte le Louis- Én most az alapján döntök kibe is látom, érzem azt a bizonyítási vágyat, hogy azzal talán még a fináléba is bekerülhet. Ha mással állnátok szemben akkor természetesen kiállnék mellettetek, de így elégé nehéz a döntés! És nem akarom tovább húzni az időt, mert így csak még rosszabb nekem is és nektek is. A lényeg, hogy ne úgy fogja fel az illető a dolgot, mintha az én szemembe nem érne semmit....akit ma haza küldök az Sami!
Egy kicsit elszomorodtam, hisz Sami egy nagyszerű énekesnő, és nem az a sztár típus, de még is meg van a tehetsége. Épp ezért sajnálom, hogy most őt kell haza küldeni.

3.kiszavazó show(1.rész)

3.kiszavazó show

Dorothee

Nem kell mondanom, hogy a fiúk nem örvendeztek, mikor megláttak engem a földön feküdve. Rögtön a helyemre cipeltek, és össze-vissza kérdezték, hogy miért csináltam ezt....hát ami azt illeti jobban megérte volna, ha nem is nézem meg ma az X-Factort, mert úgy is csak az lett belőle, hogy elaludtam, és több kárt hoztam magamra, mint hasznot. Szóval nem éppen ez volt a legszerencsésebb estém. Másnap reggel Ida eljött értem, hogy elvigyen a hotelbe. Direkt taxival jött, hogy nehogy még jobban megbetegedjek a kint a hidegben. Még mindig nem sikerült kigyógyulnom a betegségből. Tegnap este is elfújtam nem tudom hány papír zsebkendőt, ma pedig egész nap csak tűszögök. Már a hotelbe ülök, ahol Ida viseli a gondomat estig. Aztán feljön hozzám Mimi a portás, hogy viselje a gondomat. Már délután volt mikor Ida már elkezdett készülődni az X-Factorra. Egy magazint olvastam teli pletykákkal. Bár váltig állítom, hogy a fele nem is igaz. Ida most éppen a zuhany alatt van, ezért nem tudom megkérni őt, hogy hozzon valami izgalmasabb olvasni valót. Ami pedig a lábamat illeti, már érzem, hogy tudok rajta járni, de valamikor elvesztem az egyensúlyomat. A doki, aki ma reggel itt járt megerősítette, hogy nem igazán tudok sehova se menni, ezért elfelejthettem a ma esti X-Factort is. Kissé már kezd untatni, hogy a betegség miatt ki kell hagynom ilyen dolgokat, mint Ida fellépése. Mérgelődtem magamba még most is. Tétlenül feküdtem mostanra az ágyamba, kezembe továbbra is a magazinnal. Végre egy ajtónyitódás hallatszott, és megkönnyebbülten sóhajtottam föl. De aztán rá kellet jönnöm, hogy ez a bejárati ajtó volt, és a hang is eléggé ismerős volt.
-Hahó! Van itthon valaki?- kérdezte egy jól ismert hang. Szerencsére a szobaajtóm résnyire nyitva volt, ezért hallja mit mondok.
-Igen!- válaszoltam az ajtó felé, és lépteket halottam. Jól tudom, hogy ki volt az, már a lépteiről is. Lassan már úgy érzem nincs olyan dolog, amit ne tudnék róla. A lépéseit, a hangját....már ezekről fel tudom ismerni, akár egy 800 fős ember közül is. Lassan az ajtó kitágult, és bejött az illető.
-Szia Dorothee! -köszönt halkan az illető, és becsukta maga után az ajtót.
-Mit keresel itt?- köszöntöttem ,,udvariasan". Ő szó nélkül közelebb jött az ágyamhoz, és tanulmányozni kezdett engem.
-A tegnapiról egyszer se tudtam elmondani a véleményem...kezdett bele az illető, de én leállítottam.
-Liam! Ha ki akarsz oktatni, akkor már elkéstél! Megkaptam a magamét!- hadartam el gyorsan a szavakat. Liam leült az ágyam szélére, és megvakarta tarkóját.
-Én csak válaszokat szeretnék-szólt óvatosan Liam.
-Mire?- hajtottam le a fejem a párnámba.
-Miért csináltad? Tudtad, hogy Joshnak is szólhatnál, akkor miért nem tetted? -tette fel a kérdéseit Liam. Én meghúztam a szám, majd próbáltam összeszedni a megfelelő szavakat a fejemben.
-Gondoltam, hogy egyedül is képes vagyok rá. Tudod, hogy én nem igazán szoktam elfogadni a segítséget, csak végesetén-mi közbe ezeket mondtam a plafont néztem, és a takaró alatt belemélyesztettem körmeimet a lepedőbe.
-Hát épp ez az!- rázta meg a fejét Liam- Dorothee nincs mit azon szégyellni, hogy segítséget kérsz.
-Nekem viszont sose adatott meg, hogy valaki segítsen-válaszoltam lelketlenül Liamnek- Már hozzá szoktam, hogy a magam ura legyek, és, hogy nem tudok senkibe se kapaszkodni!
-Most van egy esélyed, használd...-de Liam nem tudta befejezni, mert Ida jött be az ajtón, felöltözve. Liam azonnal felpattant a helyéről.
-Majd később vissza jövök- hátra arcot is tett Ida, de Liam megállította.
-Nem! Amúgy is nekem is indulnom kell, csak egy pillanatra jöttem fel megnézni Dorotheet -mikor engem említett hátra mutatott hüvelykujjával rám.- Jut eszembe Louis üzeni, hogy holnap valami találkozótok van, de eddig nem tudott téged elérni!
-Igen kikapcsoltam-vágta rá Ida egyszerűen- De üzend neki, hogy majd hívom őt!
-Oké!- Liam ezzel hátra fordult felém- Használd ki a lehetőséget! Mert különben egy nap arra ébredsz, hogy te maradsz magadnak! És magányosnak nem igazán jó lenni!
Nagy csend lepte be a szobát Liam beszéde után. Ida értetlenül nézett ránk, nem tudta mi folyik itt. Liam visszafordult Idához.
-Sziasztok! És sok szerencsét Ida- veregette vállba Idát Liam, és ki is ment a szobából.
-Kösz- suttogta Ida Liam felé, aki már csak behúzta a másik oldalon az ajtót, így kettesbe hagyva Idával. Ida kitágult szemekkel figyelt engem.
-Mi van- tátottam szét a karjaimat.
-Miről beszélt?- mutatott az ajtóra, amin nem rég Liam ment át.
-Semmiről, csak aggódik értem! -legyintettem Idának, hogy zárjuk le a témát- Izgulsz?
-Nem- rázta meg a fejét- Szépen néznék ki, ha pont a legkedveltebb zenei műfajba buknék el!
-Szóval, ha párbajra kerülne a sor....-húztam tovább az utolsó szót.
-Igen, akkor keresnék egy másik műfajt-ment az ablak felé Ida. Csak nézte, hogy kint mi minden történik. Ami azt illeti autók zúgását, és mentőautó szirénáját is lehetett hallani kintről.
-Nekem ez fontos-válaszolt egy kis idő után Ida- A zene az életem! Nem tudnám mit kezdenék e nélkül!
-Megértem-szóltam halkan Idához, aki még mindig az ablakon lesett ki.
-ma semmi képen sem szabad elbuknom- simította végig ujjait az üvegablak sima felületén. Ujjai remegtek az üvegen, körmei most nem voltak befestve feketére, ami eléggé ritka, hisz Ida szereti festeni a körmét, főleg fehérszürke és fekete színbe. De most láttam hosszú, vékony ujjait, amik most nincsenek eltakarva, és az igazi arcukat mutatják. A mai nap nagyon fontos Idának. Tegnap olyan zenei műfajt képviselt, amivel tovább szeretne foglalkozni. És összeomlana, ha kiderülne ,hogy nem is jó amit csinál. Néma csend ült a szobában. Még a légy zümmögését is jó lehetett hallani.

-----*-----

-Táskám megvan, szerencse karkötő megvan-nézett körül magán Ida- Ohh és minden ruha darab rajtam van! Tökéletes!
-Á-Á! Még addig nem tökéletes, míg nem viszed el az uzsidat -jött elő a konyhából Mimi egy papírzacskóval a kezében.
-Mimi néni, kérem ne csinálja-sóhajtott fel Ida- Már az is nagy dolog ,amiért vigyázz Dorotheera!
-Üres hassal, nem szabad kitenni a lábadat, eszegesd el majd az úton-tette be a táskájába Mimi az uzsonnát, és oda ült mellém a kanapéba. Igen a nappaliba voltam a kanapén. Valamennyire sikerült egyedül a kanapéhoz érkeznem, de még a Ida közelembe volt, mikor a kanapéhoz sétáltam.
-Mi értünk pedig ne aggódj! Dorotheeval itt szorítunk neked, hogy tovább juss! Meg persze a többieknek- karolt át Mimi engem. Mimi olyan lett volna, mintha a nevelőanyám lenne, aki rajta tartja mindenkin a szemét a versenyzők közül. Mimi elárulta, hogy sajnos neki nem adatott meg az, hogy gyereke lehessen, ezért is vállalta el a portás szerepet az X-Factornál, mert szeretne vigyázni az ,,örökbefogadott gyerekeire".
-Na, akkor azt hiszem mindenem megvan-nézett körül Ida-na mennék is!
-Szia!- ölelte meg Idát Mimi.
-Sziasztok-intett egyet Ida, majd a bejárati ajtón távozott is. Mim i néni vissza jött hozzám és leült mellém a kanapéra.
-Nos, hogy alakulnak a dolgok?- érdeklődött Mimi néni, fogalmam sincs miről.
-Parancsol?- húztam össze szemeimet.
-Közted és Liam között-mosolyogott továbbra is rám- Ma láttam, hogy jött hozzátok!
-Igen, csak érdeklődött a hogy létemről -fésültem ki egy tincset a szemeim közül.
-Ez kedves dolog-mosolygott továbbra is vörös ajkaival Mimi.
-Igen, tudod mióta itt vagyok úgy érzem, hogy Ida mellet ő a második fél aki aggódik értem, és megért-mosolyodtam el.
-Tudtam, hogy csak idők kérdése, hogy végre rájöjj a tényekre -vette el a dohányzó asztalon lévő csészét, amibe kávé volt.
-Milyen tényekre?- néztem Mimre, aki dúdolva iszogatta a kávéját.
-Majd rá jösz- legyintett Mimi néni, és tovább iszogatta kávéját. Mikor befejezte a kávézást önelégülten lecsapta a dohányzó asztalra.
-Dorothee nem kérsz valamit inni? Ilyenkor szükséges a sok folyadék-fordult hozzám Mimi.
-Most, hogy mondod rám férne egy kis tea-köszörültem meg torkom.
-Várj egy kicsit, és jövök a legfinomabb teával-állt föl a helyéről Mimi néni, és ment is a konyhába, én pedig a távirányítóhoz nyúltam az asztalon, és bekapcsoltam vele az előttem lévő TV-t. Még 1 óra van az X-Factor kezdéséig. Kapcsolgattam a csatornákat, és egyen meg is akadt a szemem. Gyorsan visszakapcsoltam a vagy 4 csatornával korábbira, és akkor vettem észre, hogy a fiúk egy interjút adnak.
-Mai vendégeink a legsikeresebb fiú banda tagjai! A One Direction- jelentette be a házigazda ,és leült szembe  fiúk mellé.
-Fiúk! Jó hallom, hogy elkészült a második videóklipetek, ugye?- nézett az 5 fiúra, akik egymásra néztek.
-Igen, mi csak örülni tudunk neki, mert míg több ember felfigyel a zenénkre. Dörzsölte meg az arcát Louis.
-Legújabb források szerint a napokba egyre többször találkozgatsz az egyik X-factoros versenyzővel, Ida Draperrel- nézett Lousira a házigazda.
-Az igazság közé tartozik, hogy Idát már rég óta ismerjük, ezért nem meglepő, hogy látnak minket vele egy utcán- válaszolt könnyed hangon Louis. Az biztos, hogy Louis ezzel csak leplezni akarta a kialakuló kapcsolatukat, hisz akkor egy kis nyugtuk se lenne, ha kiderülne, hogy több van itt, mint barátság.
-De nem csak ez az egyetlen kialakuló kapcsolat az X-Factoros versenyzőkkel-ekkor Liamhez fordult, aki a másik oldalon.- Sokan érdeklődnek arról, hogy mi van a kiesett Dorothee Schleret közt, és közted!
-Ami azt illeti...-birizgálta idegesen Liam ujjait. Ami azt illeti, nekem is kattogott, most az agyam, mi van, ha olyat mondott az interjúban, aminek nyoma marad.
-Igen sokat találkozgatok Dorotheeval, de ő csak egy nagyon kedves barátom! Semmi több -magyarázta el Liam a házigazdának, aki egy szúrós tekintettel nézett Liamre. Gondolom nekik sem kedvez az, hogy nem tudnak kifacsarni semmit a fiúkból ,hanem továbbra is csak azt mondogatják, hogy a barátaink, de semmi több. De végül is csak próbálnak védeni minket a papparazik elől, tudják, hogy nekünk se lenne nyugtunk, ha belekevernének a sztár világba.
-Harry- fordult a nő Harryhez- Már egy ideje nem hallottunk arról, hogy befűztél volna valakit! Leálltál a csajozásról!
Harry elsőre csak megvillantotta tökéletes fogsorát, majd választ is adott:
-Mondjuk úgy, hogy valaki azt mondta nekem, hogy nem csak ilyen dolgokra kell fecsérelni az időt!
Van egy olyan érzésem, hogy ezt Tresha mondta neki. Ida mondogassa, hogy milyen sok idézete szokott írni a Twitterre. Nyilvánvaló, hogy ezt is ő mondta Harrynek....talán még is meg tudja őt változtatni. Amióta megismertem Harryt, azóta mindig olyan csajozós fiúnak tűnt, de most Tresha teljesen megváltoztatta őt. Ki mondta, hogy Harry Styles szíve nem nyitható meg?

Mimi Brown (Mimi néni)