Kit látnak szemeim...

Kit látnak szemeim

Dorothee

A hotel felé sétáltunk Idával.Szótlanul barangoltunk.Ida babrált a telefonjával.....a szemem sarkából kiszúrtam,hogy Twiteerezik de azt,hogy kivel nem tudtam megmondani hisz ez az ő magán ügye nem túrok bele mások életébe még ha a legjobb barát nőmről is van szó.Nekem sok minden kavargott az eszembe főleg az,hogy milyen lesz az X-Factor élő showjába lenni.Egy kissé félelmetes,hogy ott fogok állni és nézők milliói látnak Nagy-Britanniába TV-n keresztül vagy akár élőben is.Most főleg nem engedhetem meg magamnak,hogy lámpa lázas legyek és ledermedjek a színpadon.Nem tudom,hogy tudjátok-e de Kellynek a 4 lányból ki kell majd választania 3 lányt közülünk az igazi showra ahol már szavaznak ránk.Itt még csak a saját mentorunknak van beszólása kit vigyen magával tovább,más nincs.Ezért magamra vagyok utalva mert,Kelly mind a 4-kre automatikusan ránk bízza,hogy milyen dalt válasszunk mert,így meglátja,hogy kinek van ízlése a dal választáshoz.Féltem hisz még egyelőre Kelly kezébe van a sorsom....már persze ha közönségre gondolok akkor sem valami elképesztő ugyanis nem nézném ki a nézőkből,hogy olyan sokan szavaznának rám.

-Nem volt egyszerű de végérvényesen vége lett a lány csordának-szólalt meg a mellettem lévő Ida kire egyből értelmetlenül rá néztem.

-Louis azt üzente,hogy végre sikerült szét osztani az autogramot nekünk pedig épp próbára kell igyekeznünk-sorolta el a teendőket Ida.

Egy sikátoron át vágtunk,hogy rövidebb legyen az út ,ám valakin megakadt a szemem mikor kiértünk a sikátorból.Egy lányt akinek hosszú vörös haja ló farokba volt kötve és bőr színű szoknya minek bal válla tartotta a ruha összegét.Az öltözködése is ismerős volt.Oda mentem az illetőhöz aki várt arra,hogy zöldet mutasson a lámpa a járó kelőknek.Idát faképpen hagyva mentem a lányhoz majd megérintettem a vállát.

-Berry?-szóltam oda halkan majd az illető megfordult.

Nem volt kétséges ez Berry volt.Bárhol felismerem kislányos arcát és z égő vörös haját.

-Dorothee!-kiáltott föl boldogan és megölelgetett annyira,hogy alig kaptam levegőt.Hallottam,hogy valaki közelített felénk aki nem lehet más csak is Ida.

-Ida-ugrott ki ölelésünkből Berry,én pedig levegő után kapkodtam.

-Ne!Ne!Nem kérek ölelést!tette fel védelemre Ida mind két kezét.

-Ti meg,hogy kerültök ide?-kérdezte önfeledt mosollyal Berry.

-Egy kávézóba kipihentük a nap fáradalmainkat-füllentett félig Ida.

-Ezek szerint bejutottatok a legjobb 16-ba?-kiáltott föl nagy örömmel mire Ida letapasztotta ajkait kezével.

-Cshh!Ne,hogy kiszivárogjon,már elég gond az,hogy te tudomást szereztél róla-oktatta ki alig hallhatóan Ida majd levette Berry szájáról a kezét.

-Bocs csak elragadott a hév-legyezte magát izgatottan kezeivel Berry.

-És veled mi van Berry?Mit keresel itt Londonba?-vontam föl a szemöldököm Berryre.

-Anyuval eljöttünk a rokonomhoz és én úgy gondoltam kicsit átkutatom a várost ezen a napon-magyarázta Berry.

-Ezek szerint ma itt leszel Londonba?-kérdeztem hitetlenül.

Berry csak heves bólogatásokat fejtett ki angyali mosollyal.

-Ez jó is lenne ha...-de a végén Idának elakadt a szava.

-...ha nem mennénk próbára amint a hotelbe érünk azonnal hozzá láthattunk a munkának-mondtam el a másik felét Ida helyett.

-Ezek szerint...-hervadt le a mosoly Berry arcáról.

-Ma nem tudunk együtt lenni-nyögte ki egy kis keserűséggel Ida.

-És ráadásul csak 10 percünk maradt,hogy a hotelbe érjünk-néztem a kar órámra.

-Semmi gond!megértem-vont vállat Berry.

-Bocs Berry tényleg ha nem ezek a sűrű napok lennének amik be vannak táblázva-szóltam szomorkásan.

-Mondtam,hogy nincs semmi gond,most első karrier-válaszolt már egy kicsit jobb kedvvel Berry.

Kösz,hogy megérted-túrt bele hajába Ida.

-Na de most siessetek!Ne,hogy miattam késetek el-szólt ránk Berry mire észbe kapva kaptam az órámhoz.

Én az órámra néztem és egyszerre felkiáltottam.

-Mi az Dorothee?Meg vagy zakanva?-nézett rám értetlenül Ida.

-5 percünk van,és gyalog szinte lehetetlenség 5 perc alatt oda érni-magyaráztam a helyzetet Idának

Ida nagy nyugodtsággal oda ment a közlekedési lámpa elé és nyugodtan oda dőlt neki.

-Mi sem egyszerűbb...-tette ölbe kezeit-....mint,hogy fogunk egy taxit!

-Taxit?Taxit képtelenség 5 perc alatt fogni-kételkedtem Ida szavaiba.

-Fogadunk?-nézett rám komoly tekintetével majd e pillanatba a közlekedési lámpa pirosra váltott,hogy átkeljenek az emberek az úttesten.Ida is neki kiindult a tömegnek én és Berry értetlenül néztük.Hirtelen lement a zebráról és bement az autók közé én meg a fejemhez csaptam a kezem.

-Ez hülye!-jelentettem ki határozottan.Ida oda merészedet a 3 sorban középen lévő taxishoz és intett nekem,hogy jöjjek utána.

-Szia Berry!-öleltem át Berryt majd ő is viszonozta ezt.

-Sok sikert!-suttogta a fülembe majd eleresztettük egymást és egy intés kíséretébe elbúcsúztunk egymástól.

Maréknyi bátorságommal beférkőztem az autók közé,igaz túl kockázatos,hisz bármelyik pillanatba zöldet mutathat a lámpa.de ne feledjük,hogy jövetemkor is átvágtam a kocsikon bár akkor a taxi elől volt.Ida kinyitotta nekem hátulról az ajtót és gyorsan beszálltam épp vég szóra mivel neki indultak a kocsik a zebrának.

-Egy hajszálon múlott-válaszoltam a levegőt kifújva Idának.

-Még egyszer köszönjük,hogy elvisz minket,még ha furán is kértük meg önt-fordult a taxishoz Ida mire a taxis csak a kalapját emelte.

-Megértem....sürgős dolguk van és nekem kötelességem elvinni önöket a Cross Street-re-magyarázta a sofőr akinek hangjából ítélve egy idős bácsi lehetett.

-Azért sajnálom Berryt-helyezkedet el az ülésbe Ida ezzel a mondattal.

-Nekem mondod,épp olyankor jön mikor nincs is időnk szabad időre-sóhajtottam föl és egy tincset kiigazítottam az arcomból.

-ha nem vetted volna észre az egész hónapunk be van táblázva-javított ki engem Ida.

-Várjál!Összegezzünk!Szeptember 25.-e van ugye?-emeltem föl mutató ujjamat.

-Igen-helyeselte Ida.

-És a naptár szerint egy napon szabadok vagyunk,szeptember.30-án-magyaráztam a tényeket Idának.

-Nagy cucc,hogy a 37 napból csupán egy szabad nap van-szólt vissza flegmán Ida.

-Hát elég baj is,kikellet még Niall születésnapját is hagyni-zsörtölődtem.

Igen,Niallnek alig 2 hete volt a születésnapja amire nem tudtunk elmenni a próbák végett.Nagyon röstelltem magam amiért nem tudtam elmenni a partyra főleg úgy,hogy hálával is tartozok neki amiért segített nekem.

-Nyugi!Tele tömte magát kajával ami egyelő azzal,hogy jó szülinapja volt-nyugtatott Ida.

Akkor is-ellenkeztem.

-Nézd nem lehettünk minden eseménynek részese,emlékszel,hogy mikor eltörtem a lábam és nem tudtam így repülőre szállni,hogy együtt ünnepelhessük a szülinapod-dobolt térdén Ida.

-Oké!De én azt is el is néztem-válaszoltam egyszerűséggel.

-Ahogy Niall is elnézi mivel tudja mennyire be vagyunk táblázva-válaszolt lazábban Ida.

-Kisasszonyok megérkeztünk-szólal meg a taxis mire én már is nyitottam az ajtót és kifáradtam a kocsiból.Ida még kifizette a taxist és úgy szállt ki a taxiból.Becsapta maga után az ajtót és oda jött mellém ahol a járda test van.

-Siessünk mert,a lányok nélkülünk kezdik el a próbát-futott be a hotelbe Ida én meg utána rohantam.

Azt hiszem,hogy én se tudtam át látni a dolgokon,hogy mennyire nehéz egy újdon sült sztárnak.Nem elég,hogy próbákra kell járni,rendszereséggel kell orvoshoz járni,hogy előre meglássák mi lesz az énekesekkel.Styleshoz kell járni,hogy megszabhassa a fellépéshez a tökéletes ruhát és a méretét.Nekem még készülőbe van,megkértem,hogy ne varrjanak elképesztően puccosat amit remélem észbe is tartanak.Hiába be kell látni,hogy nem könnyű a versenyzőknek sem.Ezt belátom ahogy azt is,hogy keményen kell dolgozni és nem szabad lazsálni.