Érzelmi hullámok

                                    Érzelmi hullámok
                                              Liam

Letaglóztak engem megint azok a fájdalmas pillanatok amikor az utolsó perceket éltük meg Daniellel.Igen...még mindig nem tudtam elengedni.Még mindig hiányzott a mosolya,érintése.Túl kéne lépnem már ezen de....valami mardos belül...újra.Hihetetlenek hangzik de mikor Dorotheet megismertem ez a mardosás...megszűnt,mintha nem is létezett volna legbelül és most újra előbukkant.Talán Dorothee ennek az oka...amiért ez a fájdalom hirtelen megszűnik létezni.Valami van benne ami megszünteti ezt a fájdalmat.Eddig nem is vettem észre,hogy jó érzések töltenek el mikor a közelébe vagyok.Bár még csak alig 2 hete ismerem de ő eltudja mulasztani a múlt fájdalmait...most tényleg jól jönne ha valamilyen módon beszélhetnék vele.Egy telefon csengésre lett mindenki figyelmes...persze ez a csengő hang a közös telefonunk volt,ezen beszélgethetünk közösen.Szinte koppanás szerűen mindenki oda viharzott a mobil felé és egyből vita kerekedett ki már abból,hogy ki vegye föl.
-Én veszem fel!-húzta magához Niall a telefont.
-Nem,én leszek az első-kapta ki Niall kezéből a telefont Louis.
-Mindenki téved ugyanis én leszek az aki elsőnek felveszi a telefont-csente ki Zayn Louis kezéből.
-Persze de csak utánam-kapta ki kezéből Harry.Én már nem bírtam ezt tétlenül nézni.Odamentem Harryhez és szó nélkül elvettem
-Mindnyájan tévedtek-fordultam oda hozzájuk és a telefont feléjük log adtam két ujjam hegyével-Együtt...vesszük fel!
Azzal rányomtam a felvétel gombra és egyből kihangosítottam és azzal az asztalra tettem.
-Ezért kellet ennyit vacillálni?-suttogtam feléjük mi közbe a telefon felé mutattam amibe rövidesen egy hang szólalt meg.
-Sziasztok!Szólok,hogy Ida nincs itt-szólalt meg Dorothee hangja a telefonba.
-Szia-köszöntünk kivételesen csendesebben.Még Dorotheenál nem szoktuk meg azt a köszönés módot amit Idánál.
-Tegnap a létszám lecsökkent 50-re...-kezdett bele a mondatába aztán elhallgatott.Féltem,hogy nem véletlenül hozta máris szóba ezt a témát...mi a fiúkkal jól tudtuk,hogy minimálisan van ott esély a versenyzőknek úgy,hogy nem tudnak bizonyítani.
-És...mi történt?-kérdezte zavartan Niall.
-Nyugi fiúk,annak ellenére,hogy eltitkoltátok ezt az apró kis információt amiket ti tudtok-vett egy nagy lélegzet vételt-,hogy talán idegesebbek is lehetünk volna ha megtudjuk...
Most elhallgatott viszont amiket itt össze hadovált...zavaros volt.Egy kicsit elkezdtem a fejemet törni,hogy vajon mire értette,hogy ki is mutassam egy értetlen arccal fordultam a fiúkhoz mikor Dorothee elhangoztatta az előbbieket.De ez kölcsönös volt a fiúk részéről ők is egy értetlen arcot vágtak ahogy én is.Ezek szerint egyikünk se tudta miről van szó...
-Dorothee...-fordult a telefonhoz Zayn zavarosan-nem lehet,hogy véletlenül egy üveg,szeszes ital került a kezed környékébe?
-Mi?Alkoholt én nem fogyaszthatok...fel megy tőle a vér nyomásom-ugatta le Zayn Dorothee.
-Jó!Jó!Nyugi!Nyugi!Csak egy kérdés volt-nyugtatta le Zayn Dorotheet.
-De most értelmesen-szólalt a telefon felé Harry és összetette mutató és nagy ujját-És ne legyen még egy akcentusod se,hogy megértsük, miről is beszélsz!
Egy kis csend lett úrrá majd Dorothee megszólalt végre
-Tudom nem szép dolog de múltkor nem nyomtátok ki a telefont mikor beszéltünk erről a bejelentésről és én...-megakadt a szava mostanra.De most már értjük miről beszél.Akkor jobban oda kellet volna figyelnünk,hogy a telefont kikapcsoltuk-e.
-Dorthee...mi sajnáljuk,hogy nem avattunk be ebbe-szólalt meg sajnálkozóan Harry majd folytatta-de nem akartuk,hogy még jobban nőjön a feszültség!
-Mindegy,már el van vetve a kocka-szólt egy kevés élettel Dorothee.Ezek szerint nem sikerült neki?Mi a fiúkkal némán bámultuk a telefont és biztosra vettem,hogy mindannyian ugyanarra gondolunk.Kudarcba ment volna?
-Mi van?Olyan síri a csend,hogy ez Ida szerint nálatok ez csoda-állapította meg Dorothee.Én egy értetlen arc kifejezést vágtam erre.
-Hát ezek szerint továbbjutottatok?-lyukadt ki végre a témánál Harry.Egy kis szünet következett be.
-Talált,sülyedt-vallotta be egyszerűen Dorothee.Ekkor nem csak nekem hanem a többiek is megkönnyebbülten sóhajtottak föl.
-De...máskor lehetőleg áruljátok el,hogy mi a helyzet,nem kell itt sunyin titkolózni-oktatott ki miinket Dorothee.Tudtuk,hogy mit vár el tőlünk ezért mind az öten a telefonhoz fordultunk.
-Sajnáljuk-szólaltunk meg egyszerre sajnálkozóan.
-Oké,bocsánat kérés elfogadva-reagált a bocsánat kérésünkre és lehetett is hallani,hogy belemosolygott a válaszba.
-És...mikor lesz a következő meghallgatás?-terelte a szót Harry.
-Holnap úgyhogy nem engedhetek sok szabadidőt magamnak-sóhajtott föl Dorothee.
-Ne aggódj,lefogod nyűgözni a zsűrit-nyugtatta Niall.
-Huh nagyon remélem-mondta izgatottan.-Akkor megyek is vissza gyakorolni!
-Ne feledd te szőkeség csak ne hajszold túl magad-hangsúlyozta Louis.
-Oké,sziasztok!-köszönt el Dorothee.Én bennem viszont megmozdult valami,azonnal oda nyúltam a telefonhoz és oda tettem a fülem mögé.
-Dorothee-szóltam vissza Dorothee után jelezve,hogy ne rakja le még a telefont.
A többiek viszont értetlenül néztek rám.Ők sem értették,hogy miért csináltam ezt...főleg még én.Szerettem volna beszélni vele,elmondani a gondjaimat persze nem kereken de...jól jönne nekem ha kiadnám végre azt ami belül mardos.Lefogtam a telefont,hogy ne haljon semmit Dorothee.
-Majd megbeszéljük...oké?-fordultam feléjük erre fel mindenki más-más reakciót vont le maga után.Louis és Niall felemelte maga elé mindkét kezét,Harry csak egy rövid fütyülést adott,Zayn pedig tarkóját vakarta.El is oszoltak más-más irányba de közbe halottam egy-egy megjegyzést mint például "Na jó,hagyjuk magára had flörtöljön" .Ez Louis osztotta hírül szerényen meg még kaptam az orrom alá "Épp ideje,hogy kezdjen valamit a szerelmi életével" amit Harry üzent.Én levetem most már a kezemet a telefonról és vissza rögzítettem a fülemhez.
-Dorothee még itt vagy?-szóltam gyengéden a telefonba.
-Igen de mit akartál mondani így négy szem közt?-vont kérdőre bár a végét elnevette-Érted négy...szem...közt...
-Igen,persze értem-mosolyodtam el és odaballagtam a nappali ablakához és próbáltam kipréselni magamból a lényeget-Egyébként...csak szeretnék veled beszélni egy s másról!
-És mit rejtőzik az egy s más alatt?-somolygott Dorothee.Egy kicsit besokkoltam valóban nehéz volt ezt közé tenni,hogy milyen nagy érzelmi hullámaim vannak.Rájöttem,hogy még nem tudom szembesíteni vele azokat amik velem történtek.Először magammal kell szembesítenem a tényeket.Most viszont kínosan éreztem magam...mit állítsak be fedő sztorynak?Nem mondhatom el mégsem,ez engem nagyon megérint és kénytelen lennék elég bátorságot önteni magamba,hogy elmondjam...ez ugyanúgy érzékenyen érintett mint őt a családi körülmény.
-Liam-szólalt meg halkan Dorothee.Ekkor beugrott,hogy még mindig beszélgettek vele.
-Öhm tudod...nem soká vége lesz a tábornak és érdeklődnék mikor is jöhetne szóba a gitár lecke?-csikartam ki a fedő sztoryt magamból.Persze ez most épp kampóra jött....de tényleg szerettem volna megtanítani őt gitározni hátha egyszer hasznát veszi.
-Holnap után kihirdetik kit választottak be a legjobb 32-be,ezért mit szólnál a keddhez?-javasolta az ötletet.
-Az tökéletes lesz-mosolyodtam el-És dél környéke az jól lenne?
-Megteszi,majd a részleteket később mert,Idának bármelyik pillanatba feltűnhet,hogy elcsentem a telefonját-nevette el a végét Dorothee
-Oké...hát szia!-köszöntem el kissé zavartan.
-Szia!-köszönt el majd kinyomta a telefont.
Én csak letettem eredeti helyére a telefont és a kanapéra ültem.Arcomba temettem kezeimet.Most már bánom,hogy nem tudtam vele megosztani...mikor vele beszéltem akkor nem mertem erről nyilatkozni most meg már bánom,hogy nem tettem...ezek a hirtelen érzelmi hullámok keresztbe tudnak tenni nekem...egyszerűen mintha én se tudnám mi a jó nekem.

A verhetetlenség nagy pillanata

                         A verhetetlenség nagy pillanata
                                            Dorothee

Alig csak 1 nap telt el,hogy bejutottam a legjobb 50-be de holnap ismét meghallgatás.Úgy gondoltam,hogy Rihannától fogom elénekelni az Only Girl-t.Nagyon jó szám.Most épp a szövegemet tanultam az ágyamon.Hason feküdve helyezkedtem el,arcomat kezeimmel támasztottam

meg.Nem engedhettem meg magamnak,hogy övön aluli produkciót nyújtsak ezért próbáltam magamból kihozni a legjobbat.

I want you to love me, like I'm a hot guy

Keep thinkin' of me, doin' what you like

Ezeket a sorokat énekeltem el csukott szemmel.Megegyeztem magammal,hogy még eléneklem egyszer az egész szöveget majd felhívom a fiúkat.Nagyon szeretném tudni,hogy ezt,hogy gondolták?Értem,hogy nem akarták ránk hozni a frászt de ettől még nyugodt szívvel elmondhatták volna,legfeljebb jobban parázunk mint a többiek.Berry rontott be a szobába.

-Ida merre van?-jött hozzám gyors léptekkel a piros-fehér csíkos pólójú barátnőm.

-Elment ebédelni...Miért?-húztam fel a szemöldököm.

-Csak kérdeztem-legyintett egyet ezzel leült hozzám és megfogta a szoknyám szélét-Tök baba ez a ruci!

-Neked tetszik?-néztem rá egy pillanatra majd vissza szegődött tekintetem a szövegre-Nekem egyáltalán nem!

-Akkor miért vetted föl?-húzta föl a szemöldökét Berry.

-Anyunak akkoriba nagyon megtetszett rajtam és azonnal megvette nagy bánatomra,csak akkor vettem föl mikor elmentünk együtt valahova,de egyébként már évek óta ott poshadt a szekrénybe,fogalmam sincs,hogy keveredett a bőröndömbe,de az lett a vége,hogy Ida rátalált erre a ruhára és addig-addig győzködött míg fel nem vettem magamra-magyaráztam a ruha történetét közbe szemem nem vettem le a

papírra vetett dalszövegről.

-Szerintem is illik hozzád-nyúlt a szoknyához berry mire én már nem bírtam ki és fel pattantam az ágyról.

-Ez most komoly?-tártam szét karom-Ez a borzalmas ruha jól áll nekem?Közbe utálom a szürke színt.

Berry csak vállat rántott majd felállt helyről és ment is volna ki a bejárati ajtón.

-Hova mész?-szóltam utána

-A pocim már szeretné ha valami elemózsiát raktároznék-simogatta meg a hasát.

-És mi lesz a dallal?Holnap lesz a meghallgatás!-vontam kérdőre Berryt.

-Nyugi,minden simán fog menni-legyintett Berry és becsukta maga mögött az ajtót.Én vissza estem az ágyamba és most már háttal voltam az ágynak,kezeimmel a fejem fölött tartottam a papír lapot.

                                                  Liam

A fiúkkal úgy döntöttünk,hogy Rummyzünk(Römizünk).Nagyon unalmas lett ez alatt a pár nap alatt az életünk.Szokásos reggeli álmosság,szokásos meghallgatások,próbák.Dorothee és Ida nélkül unalmas,szürke hétköznapokká vált az életünk,persze koncertek és fellépések egyre csak gyarapodnak.De...valóban amikor kikapcsolódunk akkor már nem tudjuk mivel eltölteni az időt na meg a menedzserünk is ragaszkodik hozzá,hogy ne sűrűn járkáljunk az utcákon főleg nem az első videoklipünknél ami nem rég jelent meg mert,számtalan kérdést tennének föl.Viszont újra visszaterelődött a kártyajátékra a figyelmem...mert,én voltam soron.Gyorsan átfutottam a kártya lapjaimon,amik nem hangoztattak jót,csupán 30-am(3x10) volt meg az 51-ből mi közbe fiúk már csak-csak ledobáltak valamit az asztalra.Egyedül én voltam aki nem tett le és nem is tud ennél az asztalnál.Gyorsan átfutottam a többiek lerakott lapjaikon és eldobtam a sarokba heverésző-már régóta eldobható-2-emet.Viszont Harry egy széles mosolyt utalt nekem ami azt jelenti,hogy kampóra jött neki a káró 2-em.Felkapta az előbb eldobott lapom és a maradék lapját letette vele és az utolsó lapját eldobta.

-Én nyertem...megint-emelte föl kezeit Harry.Én mint vesztes ledobtam a kártya lapjaimat az asztalra.Közbe Louis jegyzetelte,hogy kinek mennyi lap maradt a kezébe

-Liam jó sokat kell ezen számolni-mutatott író eszközével az asztalon heverésző lapjaimra Louis egy mosollyal az arcán.

-Ha-Ha-Ha!Nagyon vicces,írd fel a 100-at-utasítottam Louist gúnyos kedvvel.

-Ami egyelő azzal...-írta föl a végeredményt Louis-Hogy -26-al a győztes...Harry

Louis ezzel a mondatával össze vissza hadonászott a kezével és mikor Harry nevét kimondta akkor Harryre mutatott.Harryn egy széles mosoly jelent meg.

-A második helyezett-hadonászott megint kezeivel-Nem más mint Zayn Malik 67-el.

-Őt követi egy orr hossznyira Louis Tomlinson 69-el-mutatott magára büszkén Louis.

-És aki megúszta,hogy ne utolsó legyen-mutatta föl mutató ujját majd térdein elkezdett dobolni-Niall Horan 93 ponttal.

Niall egy elégedett bólintást váltott ki ebből a mondatból.

-Aki leghátulról követ minket-állt föl Louis és felém nézet-Az nem más mint a híres nemes Liam Payne 260-al.

Egy hatalmas taps vihar özönlött ki a szobába.Ezt a fiúk nagy dobra vették,mivel én mindig is verhetetlen voltam ebbe a kártyajátékba...mostanáig.Niall megragadott egy üres üveg flakont és mellém ült.

-Liam kommentálnád milyen érzés leges legelőször veszíteni a Rummybe?-beszélt a flakonba mintha egy mikrofon lenne.

-Erről most nem nyilatkoznék-toltam el az üveges flakont,vele együtt Niallt is a helyemről mire ő se perc alatt a földön találta magát.

-De most komolyan Liam,mi van veled?-fordult felém Louis.

-Mégis mi lenne?-vontam vállat egy kicsit gúnyosan.Nem voltam jó passzban.

-Mi lenne?Ez jó vicc haver,évek óta senki nem győzött le téged a Rummyba erre fel nem,hogy még Harry nyert de utolsó lettél-magyarázta Zayn és oda lépet Louishoz.

-Bizony ezt be kell jegyezni a naptárba-kiabált ki a konyhából Harry.Nagyra volt magával,mondjuk nem is csodálom,évek óta azon vannak a fiúk,hogy végre legyőzzenek engem ebbe a kártyajátékba.Igazából eltoltam kalandozva,hogy mi lehet most Daniellel.Milyen lehet ott neki,hogy vajon még eszébe jutok vagy más talált egy nálam jobb pasit.

-Danielle...-böktem ki nagy nehezen de félbe is szakítottak mikor meghallották a bizonyos illető nevét.

-Danielle?Már 3 hete lassan Liam-vágott szavamba Louis közbe három ujját föl mutatta mikor a három hetet megemlítette.

Ekkor egy csúnya pillantást küldtem Louisnak.Eddig is érzékenyen érintett hiába,hogy már vagy 3 hete külföldre utazott.Viszont a mai napig nem tudom elfogadni a tényeket...nem tudok szembesülni az igazsággal...mert az igazság az...hogy Daniellet talán soha nem látom.

A vég ítélet

Először is szeretnék bocsánatot kérni amiért ilyen rövid lett...igyekszem pótolni...másrészt köszönöm a több mint 2000 látogatót.:)

                                            A vég ítélet
                                             Dorothee

Frusztrált voltam.Nagyon is.Beleremegettem ezek hallatán amit a mentorok osztottak hírül.Egyszerűen nem tudtam felfogni ezt...alig,hogy túl jutottunk az első próba tételen már is jön a következő...mármint a sorsunk függ ettől.Idegesen ültem bejárati terembe egy padon,sokan mások is idegesen ültek a székbe....őket is megérintette a dolog akár csak engem.Idát és Berryt
ugyanaz a sors lesz megszabva.Én még mindig feszülten ültem a többi versenytárssal akiknek a nevét még nem mondták.Nagyjából mostanra meg volt a 2 szoba is.Én csak elmerültem gondolatimba...lehet,hogy én leszek a nagy esélyes,hogy haza megyek...Berrybe és Idába bízok,hogy ők továbbjutnak,nekik megvan az adottságuk...nekem viszont...én csak nem rég kezdtem beilleszkedni a szakmába ezért kockázatos lenne ha engem is magukkal vigyenek akár a legjobb 50-be...akár a legjobb 32-be...akár a legjobb 16-ba...és a legkockázatosabb,hogy a 12-be elvigyenek engem.Fel sem tűnt,hogy már körülbelül csak 25-en maradtunk a terembe ami azt jelentette,hogy a mi nevünket nem érdemes elsorolni hanem mutatták az utat,hogy merre menjünk.Egy színtiszta fehér terembe vezettek aminek ablaka sem volt a min lépkedtünk szőnyeg az sötétkék árnyalatú volt.Én elhelyezkedtem a jobb szélen és türelmesen vártam a bejelentést.Nagyon
izgultam...de ahogy észrevettem nem én voltam az egyetlen...
-Ideges vagy?-fordultam a mellettem levő lányhoz akit már elöntött a verejték.Szőke,hullámos haja volt,és amikor rám nézett az arca egy kislányéhoz hasonlított.
-Eléggé...tudod ez sokat számít nekem-mondta idegesen majd oda nyújtotta a kezét-Janet Devlin vagyok!
-Dorothee Schleret-fogtam kezet az új ismerősömmel,egy széles mosolyt csaltam az arcomra.
-Ne félj én is ideges vagyok-engedtem el a kezét majd hirtelen valami felötlött-Akarod,hogy együtt izguljuk végig?
Néztem kérdően Janet-re aki egy kis mosollyal belegyezett és megfogtuk egymás kezét és így izgultuk végig,hogy mikor jön már valaki.Egy perc múlva Louis toppant be az ajtón hátul összefont kézzel.Elég komoly arcot vágott.
-Nagyon messzire eljutottatok,ehhez szeretnék gratulálni-mondta Louis-Nem mindennapi versenyzőkkel állok szembe,talán épp ezért is győztettek meg engem és mentor társaimat,hogy a verseny számotokra...

Janet jobban szorongatja a kezem,de mit vártam ez tényleg nagy tétből áll.
-...folytatódik-kiáltotta föl Louis mire mindenki megölelgette a másikat vagy idegességébe lerogyott a földre és így tovább mikor az ilyen bejelentéseket közre teszik.Most valahogy nem voltam lesokkolva hanem átöleltem Janetet.Tényleg nagyon boldog voltam amiért bejutottam az 50-be,és tudjátok van egy mondás,hogy aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli.Hát...ezt én be is tartom,nem leszek mohó aki azt mondja,hogy "Ez természetes,hogy továbbjutottam,és biztos eljutok a fináléba is".Elvezetek minket egy terembe ahol szintén fehér fal volt de mellette most már volt egy ablak is aminek csak az egyik fele látszott mert le volt takarva függönnyel,konkrétan csak  a fele látszott a teremnek így.A másik oldalon volt a másik 25 továbbjutó.Istenem...remélem,hogy Ida és Berry is ott lesz,ha nem én elájulok menten.Most már
Janet egy kicsit elvegyült hátulról amíg én elől várakoztam,hogy ott lesz-e Ida és Berry.Az X-Factor munka társai elhúzták a hatalmas vörös függönyt.Nem kellet sok és megpillantottam Idát és Berryt akiknek egyből a nyakukba ugrottam.
-Úristen-fogtam meg ujjaimmal a homlokom mi közbe átkaroltam barátnőimet.
-Ezt nem hiszem el...te is továbbjutottál-húzódott el Ida és egy önelégült mosoly volt az arcán-Látod,megmondtam,hogy van benned tehetség!
Én csak felnevettem ezen és újra megöleltem őket.Kellemes érzések kavarogtak bennem amik nem tudtak lenyugodni.Még most is alig hiszem el,hogy eljött ez a nap,hogy bent vagyok a legjobb 50 között és ha egy fabatkányi szerencsém van a legközelebbi célpont a legjobb 32 vagyis a mentor ház. 

Janet Devlin

A bejelentés

                                           A bejelentés
                                              Dorothee

Nagyon izgultam,bármelyik pillanatba búcsút inthet az egyikünk...ezt viszont nem akarom....nem akarom,hogy Ida vagy Berry is távozzon.Igazságtalannak éreztem ezt,hogy talán nem mindegyikünket juttatják tovább...persze ez egy verseny és itt is a legjobbat keresik de

akkor is...Ida felfoghatatlanul hiányozna nekem,Berryt hiába,hogy csak 1 napja ismerjük ő is részese lett az életünknek.És ha én?Egy kicsit csalódnék de nem bánnám mert,nem éltem nagyon bele magam...ha nagyon beleélném nem csak a mécses törne el bennem.Idegesen nyúltam a

kezemmel az arcomra és idegesen végig húztam rajta.Frusztrált voltam és szívem azt hiszem most kiakart ugrani helyéről.Arra lettünk figyelmesek,hogy mentorok vissza fordultak felénk.Megvan a vég ítélet.Ha azt mondják,hogy olyan szívverés nincs ami ki ne pattanjon a mellkasunkból akkor hatalmasat tévednek...én már a határnál voltam,hogy a szívem már kiakart szakadni helyéről.

-Lányok meghoztuk a döntést és arra jutottunk,hogy...-húzta az időt Gary.Talán még idegesebb lettem mikor Gary ezeket a szavakat mondta ki a száján.

-A verseny számotokra,mind hármatok számára...-megint egy hatás szünetet gyakorolt be Gary.Én meg már kezdtem berágni Garyre amiért ennyire húzza az időt.De ami a fontosabb,hogy most vagy mind hárman bukjunk ezen a versenyen vagy tovább dédelgethetjük ezt az álmot.Vagyis inkább...ez csak Berryre és Idára vonatkozik.Nem tudom,hogy mit érzek a zenével kapcsolatba de inspirál engem.Gary egy hatalmasat sóhajtott.Ez volt a végszó.

-Folytatódik!-kiáltotta föl Gary én meg hitetlen kedve álltam ott elkerekedett szemekkel.Persze Berry és Ida megölelték egymást én meg mint egy fa darab álltam ott.Ez komoly?Bekerültem a legjobb 100-ba?Ida és Berry rögtön lefogták a csuklóimat és magukhoz húztak.Én csak értelmetlenül kapaszkodtam beléjük.Még mindig nem hitem el.Ida futott is le a színpadról addig Berry fogván a kezem lekísért engem a színpadról tudatva,hogy nem épp abba az állapotba vagyok aki most megmozdulna.Ez így is volt,én még mindig nyitott szájjal és elkerekedett szemekkel lépkedtem le a lépcsőn.Sokkos állapotba voltam.Arra sem figyelt mit mondott Dermot mikor kijöttünk mert,még mindig sokk hatása

alatt voltam és még mindig nem hittem el.Már ott lenni a 100-ba...lehet,hogy hülyeség de számomra ez is egy állomás ami közelebb visz ahhoz,hogy felülkerekedjek önmagamon.Vissza felé is a lányok kézen fogva vittek és ébresztgettek,én meg mint egy holdkóros úgy ment.

-Talán fel kéne pofoznunk?-hajolt le,hogy jobban lássa Berryt mivel én voltam középen Ida és Berry közbe fogták a kezem és úgy vezettek végig a folyóson.

-Nem,nem az csak ártana neki,inkább vigyük a szobába és fektessük le aztán csak magához tér-ellenezte Berry.A 180-as ajtóhoz értünk és bementünk ahol Ida apró pofonokkal próbált észhez téríteni.

-Dorothee!Dorothee!Bent vagyunk a legjobb 100-ba már nem kell izgulni-suttogta halkan Ida közbe apró pofonokat osztott arcomra.Majd mikor tudatosult bennem amiket mondott kénytelen voltam visszahangoztatni

-Bent vagyunk a legjobb 100-ba!-sikítottam föl közbe Idáról nem vettem le a szemem aki megvolt könnyebbülve azzal,hogy végre észhez

tértem.Berry közbe bejött a bejárati ajtón egy papírt szorongatva.

-Hé,csajok küldtek idő közbe egy levelet amibe az áll,hogy pontba este 7-kor legyünk a színpadon valami bejelentés végett-mutatta föl a papírt Berry majd oda sietünk hozzá és mi is oda rohantunk.

Kedves továbbjutok!

Megtisztelnétek a jelenlétetekkel ha

ma 19:00-kor mutatkoznátok a többi 100

továbbjutóval.A meghallgatási helyszínéhez

kell jönnötök.Van egy bejelenteni valónk.

Ezek álltak a papír fecnin.Vajon milyen bejelentés?Amint túl vagyunk az első szinten már mehetünk este a következőre.Ránéztem a fali órára a szekrények fölött.Az óra 11-et ütött.Talán addig eltölthetnénk a csajokkal az időt hasznosan...van egy olyan érzésem,hogy ez a bejelentés nem sugall semmi jót.

-Héj,mit szólnátok hozzá ha kihasználnánk az időt és lazítanánk-csaptam össze a tenyeremet és a lányokra néztem.Ők egy egyetértő mosolyt díjaztak.

                                                  *

Már csak egy fél óra választ el a bejelenteni valótól,minél jobban fut az idő annál idegesebb leszek,én úgy éreztem,hogy ez nem jutalmi bejelentés lesz.Ezért Berryvel és Idával próbáltam minél több időt tölteni.Először is jobban összeismerkedtünk Berryvel.Kiderült,hogy van két bátyja akik Amerikába élnek ezért ritkán tudnak személyesen találkozni.Van még emellett 4 macskája is,az egyik vemhes is és már Berry

izgatottan várja a kiscicákat persze miután megtanulnak járni és rendesen enni azután oda adják őket mert az apja szerint elég 4 macska is a háznál.Amellett nem meglepő,hogy nem ez a nagyon vörös haj az eredeti haja hanem barna de ő mindig is imádta a vörös színt ezért is festette be vörösre.Ja,és imádja a One Directiont,nagy álma,hogy egyszer találkozzon velük.Hát mit szólna akkor ahhoz ha megtudná,hogy mi

Idával nem csak találkoztunk hanem konkrét beszélgetést is végre hajtottunk.Ida elmesélte neki,hogy volt egy bátyja de egy autó balesetbe meghalt,azóta is nehéz a sírkövéhez mennie.Igen....Ida a bátyját Jamest még 10 éves korába elvesztette,mindössze 23 éves volt a bátyja.Azóta lett egy húga Maria aki 12 éves és persze szereti idegesíteni nővérét de mióta Ida érzékenyebb lett azóta jobb nem kötekedni vele.Én is elárultam,hogy igazából Francia országba élek de Ida tett keresztbe,hogy a vártnál tovább maradjak itt.A családomról nem akartam beszélni.Senkinek se mertem erről beszélni.Még Idának sem.Ez...túlságosan is nagy nyomott hagyott ahhoz,hogy kiszivárogjon a külvilágba.Lehet,hogy lesz egyszer bátorságom,hogy nekik vagy bárki másnak elmondjam de most még nincs elég erőm ehhez.Talán azért is mert,még mindig számomra felfoghatatlan dolog ez.A hátralevő nap folyamán a lányokkal mindenképp körbe akartam nézni ebbe a táborba,hogy mi hol van.Lehet,hogy ez az utolsó napom itt és én minden zegét-zúgat képes lennék átkutatni ennek az épületnek.Persze Ida értelmetlenül követett engem bár valamikor megálltak és inkább hagytak magamra,hogy én nézek szét.Idával elmentünk ebbe a fél órába a raktárba ott beszélgetni a fiúkkal telefonon.Ők izgatottan várták a nagy hírt.

-Fiúk rossz hírünk van számotokra...-szólt egy kicsit elkeseredett hangon Ida,nagyon hitelesen akarta eljátszani ezt a mondatot.

A fiúk persze egyből felnyögtek és nagy sóhajtozásokat hallottunk.

-...még egy darabig nem fogunk találkozni-folytattam örömteliben Ida mondatát amire hatalmas ujjongás következett.

-És most bent vagytok a 100-ba?-kérdezte izgatottan Zayn.

-Igen,bent vagyunk-hangoztattam el másodjára is még mindig kicsattanó mosollyal.Azt vetem észre,hogy  Ida lehalkítja a telefont és feláll a helyéről és megy az ajtó fele.

-Te hova mész?-kíváncsiskodtam.

-Hív a természet-mosolygott rám majd én is viszonoztam.

-Bocs,fiúk Idának dolga akadt....a mosdóba-tettem fülemhez a telefont,hogy jobban haljanak.Egy kis kuncogás tört fel a háttérből.

-És képzeljétek valami bejelentésre készülnek a mentorok úgy fél óra múlva-újságoltam el a hírt a fiúknak.Így a legjobb....ha lemondom.

-Tényleg?Akkor készüljetek...-szólalt meg Louis majd azt hallottam egyszerűségébe elhallgatott.

-Mire készüljünk?-kíváncsiskodtam.

-Semmi,csak...Louis beszél össze-vissza-nevetett zavartan Zayn.Nekem itt valami nem stimmelt.

-Oké!-mondtam zavartan-Akkor ha nem bánjátok megyek is!

-Szia!-köszöntek el közösen és már arra készültem,hogy kinyomjam mikor valami zajt hallottam.Ez a zaj olyan lett volna mintha eldobta volna valaki a telefont majd a fülemhez emeltem a telefont.

-Te megörültél Louis!Azt akarod,hogy kétségbe essenek?-hallatszott egy hang ami Harryé volt.Nem tudtam,hogy ezt mire véljem ezért továbbfolytattam a lehallgatást.

-Azt hittem jobb ha tisztába vannak a dolgokkal-védekezett Louis.

-Jobb ha nem mert,ez elég nehéz lenne nekik-szólt vissza Zayn.

-Na jó fiúk!Álljatok le!A lényeg,hogy a tudatlanok sorába álljunk mintha mit sem tudnánk erről az egészről mikor közlik velünk-állította le a vitát Liam.Én viszont most egy kicsit mérges voltam Liamre amiért nem tudtam meg,hogy végső soron ők tudják mi is ez a bizonyos bejelentés.Aztán a fiúk elkezdtek a koncert dolgokról beszélgetni ezért úgy gondoltam,hogy jobb ha kinyomom.Nagyon aggasztott most már ez.Lassan kisétáltam a raktárból és elmélyültem abba,hogy mi lehet ez a bejelentés....ráadásul még jobban felcsigáztak ezzel a fiúk.Még idegesebb léptekkel járkáltam a folyóson,egyszerűen az tudatosult bennem,hogy a fiúk tudnak valamit amit mi nem.Vajon mire értette azt Louis,hogy tisztába legyünk a dolgokkal?És Liam is mire vélte azt,hogy a tudatlanok sorába állnak?Ezek a kérdések kavarogtak bennem majd össze futottam Idával és Berryvel.

-Mindenhol kerestünk,gyere mindjárt hét óra-karolt belém Ida és már futottunk is a helyszínre.Út közbe vissza adtam a telefont Idának és közepes tempóba haladtunk majd végre oda értünk és felmentünk a színpadra ahol már vagy 60-an voltak persze utánunk is jöttek.Mi a lányokkal a jobb szélen helyezkedtünk el és szembe néztünk a mentorokkal.Mikor már mind a 100 versenyző előkerült a mentorok állva néztek szembe velünk a 100 versenyzővel.

-Egy őszinte elismerés e 100 versenyzőnek akikbe tehetség szorult-csendült föl Tulisa mire sokan huzgatták a szájukat,persze a mosolyra értem.

-Most még 100-an vagytok....viszont néhány perc múlva ez le fog csökkenni 50-jelentette be Tulisa ezt az igen érdekes közleményt.Én csak összehúztam a szemem és próbáltam kerülgetni,hogy hol a csapda.

-Ugyan is míg ti találtatok valami el foglaltságot a nap hátra levő részébe mi azon agyaltunk,hogy kik legyenek azok akik tovább folytathatják a versenyt-vette át a szót Gary-4 szoba lesz amit 25 főre fogunk osztani,ebből csupán két szobányi ember fog örülni a másik kettő azonnal szedheti a sátor fáját és távozhat a táborból.

 Na ezek hallatán én ledöbbentem....ezek szerint semmi Félé meghallgatás,hogy kinek van helye hanem így egyszerűségibe kiválasztják az 50 versenyzőt...azt hiszem,hogy az én esélyem,hogy a legjobb 50-be legyek az 21%-ra utalnám.Félek,hogy ezen múlhat Idáék sorsa is,és ha mind hármunkat arra a szobára osztanak ahol a kiesés küszöbe áll....azt hiszem,hogy a vér nyomásom felment 100-ról 150-re.

A meghallgatás

                                        A meghallgatás
                                              Dorothee

Egész testem bele volt mélyedve az ágyba,a végtagjaimat se bírtam megmozdítani.Nem csoda hisz egész éjszaka felmaradtunk és a szöveget gyakoroltuk.Ha valaki netán-tán elrontotta akkor egyből újból az egész,nagyon szigorúak voltunk magunkhoz,még egy lankadást se engedtünk meg se magunknak se a másiknak.Azt hiszem,hogy hajnali 5 óra volt mikor már az álmosság túl szárnyalt rajtunk,először Ida roskadt be az ágyba majd Berry se tudta megtartani magát ezért szó szerint be eset az ágyba.Én onnan emlékszem,hogy még egy kicsit frissebb volt az agyam a délutáni szundi után ezért is maradtam utoljára és mindegyiküket betakartam majd magam is lefeküdtem.Meg kell mondanom,hogy még elsőnek tök jó ötlet volt az szemközti ablakba feküdni.Mostanra megbántam mert,a nap bevilágította az egész szobát közte a szemem is benne volt.Na,ez volt a hátránya ennek a függönynek,hogy fehér volt virág mintákkal,lassan kezdem érteni miért is nem jönnek be Idának a világos színek és a virágos minták.Nekem viszont annyi erőm sem volt ahhoz,hogy hátra forduljak ezért csak a fejemet dugtam be a párnámba.Úgy még 5 percre visszaaludtam de a telefonom felébresztett.
I will not make the same mistakes that you did
I Will not let myself cause my heart so much misery
I will not break the way you did
You fell so hard
I've learned the hard way, to never let it get that far
Kelly Claksontól a Because Of You szólta be az egész szobát,ez volt a reggeli ébresztőm.Mindig is imádtam Kelly Clarksont,egyik nagy álmom,hogy találkozhassak vele.Mikor ezek a sorok lejátszódtak Ida a párnáját a telefonomhoz vágta.
-Nem lehetne,hogy kikapcsolnád a telefont,valaki még aludni szeretne-kiabálta Ida.Én nem néztem ki a párnámból hanem tovább hallgattam a számot és megválaszoltam neki,hogy miért is kapcsoltam be az ébresztőt.
-Szívesen megtenném de direkt azért állítottam föl mert,ne adj isten elkésünk akkor oda érjünk-magyaráztam a párnámba nyomva a fejem majd mikor az agyamig eljutott miket mondtam a nehéz súlyok leszakadtak végtagjaimról.Azonnal felugrottam az ágyból és kikapcsolva zenét megpillantottam az időt.
-Ne....ne,ne,ne,ne,ne,ne-jajveszékeltem közbe oda szaladtam a szekrényhez és elő kotorászni valamit.Mi közbe dobáltam ki a ruháimat,hogy mi a fenét vegyek fel a másik két lány kérdően rám nézett,hogy "Mi a fenét csinál ez a lány".
-Mi történt Dorothee?-tudakolta Ida mi közbe nézett engem Berryvel,hogy mit csinálok.
-Lányok a meghallgatásra 10:30-ra kell menni,és mennyi az idő?-fordultam oda hozzájuk mert,én tisztába voltam,hogy milyen időpont is volt.
Idáék viszont nem.Ida ránézett telefonjára.
-10:30 van-azonnal felugrott az ágyából és oda rohant a szekrényhez amit Berry is követett.Mondanom nem kell,hogy még a karikákat a szemünk alól se tudjuk időbe eltüntetni mert,pont most vagyunk soron.Próbáltam a legegyszerűbb de annál csinosabb ruhámat megtalálni amibe gyorsan bebújhatnék.Meg is találtam  egy zöld egy részes szoknyát,pánt nélkülit aminek mellkasánál kezdődve le volt lógva és egy vékony öv a bordámnál és már le is rendeztem magam.Ida gyorsan egy fekete rövid farmert és egy fehér inget kapott magára és egy vörös vékony pulcsit.Berry is egy fehér inget vett föl,melléje egy baba rózsaszín rövid nadrágot és egy barna vékony övet és indulásra készen is álltunk.Amilyen irammal tudtunk igyekeztünk a színpadhoz.Rövidesen az egyik sarkon megláttuk Dermot-ot és rögtön hozzá sietünk.
-Igyekezzetek,a mentorok már halára izguljak magatokat,hogy hol vagytok-mondta Dermot és belökött minket a mellette lévő ajtóba.Mi azonnal a felfutottunk a lépcsőn de közbe hallottuk is a mentorok beszélgetését.
-Talán elaludtak?-nézett kérdően társaira Louis
-Ha rövidesen nem jönnek meg akkor...-sóhajtott föl Kelly-mostanra leárulták a nevét- de nyomba elhallgatott mikor megjelentünk a színpadon.
-Sziasztok!-köszöntünk a mentoroknak.Szépen felsorakoztunk én mellettem Berry állt,Berry mellet Ida.
-Sziasztok!-köszöntött Gary minket majd folytatta-Épp időbe jöttetek!
-Igen,sokáig gyakoroltunk este és elaludtunk-vallotta be Ida.Hát,igen szégyenkezni szégyenkezhetünk.
-A lényeg,hogy itt vagytok-szólalt meg kedvesen Tulisa.Na igen,ő a mentor ideál.Őszintén nem bánnám ha őt kapnám vagy kapnánk mentornak ha odáig egyáltalán eljutunk.
-És mit fogunk hallani tőletek?-vont kérdőre Louis.
-Leona Lewistől a Run-t-válaszolt a mikrofonba Berry.Majd elhelyezkedtünk a megszabot helyünkön.
I'll sing it one last time for you                              piros=Berry
Then we really have to go                                  kék=Dorothee
You've been the only thing that's right                     zöld=Ida
In all I've done                                                  szürke=együtt
And I can barely look at you
But every single time I do
I know we'll make it anywhere
Away from here
Light up, light up
As if you have a choice
Even if you cannot hear my voice
I'll be right beside you dear
Louder louder
And we'll run for our lives
I can hardly speak I understand
Why you can't raise your voice to say
Light up, light up
As if you have a choice
Even if you cannot hear my voice
I'll be right beside you dear
Louder louder
And we'll run for our lives
I can hardly speak I understand
Why you can't raise your voice to say
Jó érzés volt a lányokkal együtt énekelni.Főleg az volt a legjobb,hogy attól énekelhejtük el aki annak idején szintén onnan indult el mint mi.Vagyis Leona Lewis egykor itt állt a mentorok előtt,bár igaz nem azon mentorok előtt akik eddig voltak tudtommal csak Louis maradt meg egyedül aki az 1.évadtól mentortag.Úgy láttam,hogy összeültek és megbeszélték,hogy mi legyen a sorsunk.Lakatolt a szívem.Viszont most volt kibe karolnom ezért nyomba Berrybe kapaszkodtam,Berry pedig hívta Idát hozzánk.Ida átkarolta Berry vállát és velünk izgult el.Nagyon izgultam.Úgy éreztem mintha verejtékeztem volna.Csak még jobban belekaroltam Berrybe közbe a mentorokat lestem.Nem akarom,hogy én vagy a lányok vagy legrosszabb esetbe egyikünk se jut tovább.Az éneklés mára egy olyan szintet ért el nálam,hogy ez már nem csupán egy hobbi hanem az életem részévé vált.Talán ezért is féltem most jobban mint a válogatón mert,akkor még nem volt ennyire fontos ez az egész.Mostanra megváltozott a véleményem...remény...reménykedek,hogy mind a hárman folytathatjuk a siker útját.

Az elveszett dal

                                        Az elveszett dal
                                               Dorothee

Ki kellet,találnom valamit,hogy fedezzük magunkat Berry elől.Még se tudhatja meg,hogy egy híres brit bandával beszélünk.Nyomba oda rohantam hozzá és...gyerünk egy ki fogás,egy ki fogás.Mire nem tud gyanakodni...
-Tudod...beszéltünk Ida barátaival arról ha koncerjtük lesz engem is meghívnak.-közbe hátra tekintettem Ida pedig hadonászot össze-vissza,jelezve,hogy ne mondjam el,hogy a One Directionnal beszélünk-....most indultak be!
-Az tök baba-kiáltott föl Berry ámuldozva-De tökre hasonlított a telefonálónak a hangja a One Directionból Zayn hangjára.
-Tudod...történtek már érdekesebb dolgok is-vontam meg a vállam .Próbáltam füllenteni és nem észrevenni,hogy a jobb szemem remeg.
-Ha te mondod-mondta mosolyogva Berry.
Huh,ez meleg volt.Közbe résnyire halottam,hogy Ida a konyhába szaladt.Megpróbáltam fülelni.
-Figyeljetek majd holnap felhívlak én titeket lehetőleg olyan helyen ahol senki sem hall minket-tájékoztatta Ida a fiúkat.
Ida most letárgyal velük egy "találkát"?Oké,ez erős kifejezés ráadásul jó barátok is a One Directionnal.Én legszívesebben most a körmömet rágnám.Tudom rossz szokásom,próbálok leszokni róla,de párszor nem bírtam türtőztetni magam.Mint,most se idegesen oda húztam a nagyujjamat a számhoz és fogaim közé kaptam a körmöm.Ida ebben pillanatba jött ki a konyhából.
-Te jó ég hisz te rágod a körmöd-mutatott a nagy ujjamra.Igen,Ida jól tudta,hogyha rágom a körmöm az egyértelműen nem jót jelent.Azonnal el is szedtem a kezem a szám elől és próbáltam ellenezni.
-Nem...nem-nem soha,az ég világon minden a legnagyobb rendben-hátul kulcsba tett kézzel mondtam ezeket.Persze Idának ehhez több kell főleg miután úgy mond elszöktem otthonról,azóta nehezebb még a bizalmába is férkőznöm.
-Aha,mondd annak aki nem ismer téged már vagy 5 éve-fonta karba kezeit és egy mérges pillantást vetett rám.Ő végül elment előttem és leült az ágyára.
-De tudod mit,ha nem szeretnéd akkor ne mond el nekem-mondta Ida nyugodtan de hangján hangzott,hogy morcos-Azt se mondd el nekem,hogy hova mész mert,úgy se tartozik rám.
Oda mentem Ida felé.Térdére könyökölve tartotta fejét és a falra meredt.Most biztos haragszik rám...mégis milyen legjobb barátnő vagyok aki még egy fránya SMS-t se tud írni,hogy elment vagy,hogy az újdon sült lakó társunk gyanakodhat.Leültem mellé de erre nem reagált,majd az arcára néztem.nagyon semmit mondó volt de éreztem,hogy legbelül nyugtalan.
-Ida,igazad van!Én tényleg egy rossz barátnő vagyok,ha igazi barát nőd lennék akkor elmondanám,hogy mi zavar engem...-öntöttem ki szívem-lelkem,ez nekem is fájt,igen én is bele tudtam gázolni néha az emberek érzéseibe-...figyelj mi lenne ha...most elmondanám mi zavar engem?
Hajoltam közelebb Ida arcához és ő felém nézett.Egy békés mosoly kerekedett el az arcán.Én egy hálás mosolyt adtam neki majd mikor kinyitottam a szám és belekezdtem volna mondandómba akkor Berry megzavart minket.
-Hé,csajok,megnézzük végre,hogy mit kaptunk a dalok közül?-lépett ki a fürdőszobából Berry mi pedig hátra fordultunk,hogy szembe nézhessünk vele.
-Én benne vagyok-válaszolta nyugisan Ida és Berry felé ment és kérdően nézett rá.
-Szóval...hol a papír?-nézet rá kérdően Ida.
-A papír?Nem tudom-mondta zavartan Berry.Ekkor én is a szó szoros értelmébe lefagytam.Berry elvesztette a dalt?
-Mi?Te ezzel azt akarod mondani,hogy elhagytad?-vonta kérdőre mérgesebb hangon Ida.
-Úgy is fogalmazhatunk,de ne aggódjatok mint láttátok behoztam magammal a lapot szóval az a jó hír,hogy kint nem kell keresni-védte magát Berry,szó szerint a karjait maga fölé tartotta,hogy Ida ne támadja meg.
-Hurrá!Szóval csak a szobákat kell átkutatnunk és se perc alatt meg lesz és holnap hibátlanul elénekeljük a kiválasztott számot-tette imádkozásba a kezét Ida és lágy hangon mondta ezeket.Ilyenkor volt az,hogy a méreg elöntötte az agyát és ilyenkor kedvesen beszélt az illetővel azután le harapta a fejét.Persze Berry ezt nem gondolta ezért hevesen rázta a fejét.
-Én nem jó pofiság képen mondtam-kiáltotta föl Ida majd Berryről azonnal lement a mosoly az arcáról.
Oda mentem a lányokhoz minden esetre,ha Idának nem megy föl a vér nyomása és verekedésbe keveredik.
-Akkor nincs más választásunk,mint,hogy föl kutatni a lakást-ajánlottam az egyetlen megoldást ami az eszembe ugrott majd Idára mutattam-Ida te a fürdő szobába keresd,Berry tiéd a konyha,én végig nézzek a szekrényekbe meg az ágyakon.
Adtam ki az utasításokat,mindenki pattant a kiszabót területére,bele értve engem is.
Én személy szerint Berry éjjeli szekrényébe kerestem elsőnek,elvégre ez az egyetlen szekrény amibe személyes dolgokat a ruhán kívül tehetünk.Nem találtam semmit szó szerint mivel Berrynek még nem volt ideje,hogy kicsomagoljon ezért is heverészett az ágyon a bőröndje.Közbe az éjjeli szekrényen hevert egy papírba csomagolt hamburger.Ekkor megszólalt a gyomrom...igen sajnos elfelejtetem enni ezért most megkívántam magamnak az orrom előtt álló hamburgert.Ám a kísértést hagytam a fenébe azzal,hogy felálltam és tovább kerestem az ablak párkányba.Lehet,hogy ide tette le mielőtt bement a mosdóba.Ekkor hirtelen kinyitódott a fürdő ajtaja amitől egy kicsit hátrébb álltam a meglepetéstől.
-Nyugi,annyira erősen nem sminkem magam,hogy Szörnyellának tituláljanak-lépett közelebb Ida.Bevallom,hogy a szám sarka egy kicsit feljebb gördült de nem tudott kizökkenteni a küldetésbe.Ida a konyhához fordult
-Berry,találtál valamit?-kiáltotta a konyhába Ida.Berrynek se kellet több kijött a konyhából és megcsóválta a fejét jelezve,hogy nem találta.
-Berry mikor is láttad utoljára a papírt?-vonta kérdőre Ida és csípőre helyezte kezeit.
-Ohh ez könnyű,mikor mentem elvégezni a dolgomat a fürdőbe akkor jól emlékszem,hogy nem találtam semmi papír félét és...-de nem tudta folytatni mert Ida közbe szólt.
-Ezek szerint te lefolyattad a listát-vágott közbe Ida mérgesen és oda ballagott dühös léptekkel Berryhez.
-Nem tudtam vissza tartani,nagyon kellet-kiabálta Berry Ida felé,Ida persze mint aki meg se hallotta.Én azonnal közbe léptem és lefogtam a karjait mert hiába is kötöttek barátságot ha felmérgesítik akkor a saját rokonát is képes lenen megütni.
-Eresszél már el!Eresszél!-mozgott ide,oda ,hogy szabadon jusson,én viszont szorosan tartottam vissza.Berry közbe oda szaladt az ágyához és bele vetette magát.Párnájával eltakarta az arcát.Hallani lehetett,hogy mélységesen zokog.
                                         *
-Hát ez nem túl jól hangzik-szólalt meg a vonal túlsó végén Liam.Úgy gondoltam,hogy beszélek valakinek a történtekről és mivel Ida megemlítette,hogy Liam jó titok tartó ezért vele akartam ezt megbeszélni.Persze Ida telefonjáról hívtam föl.Épp egy eltorlaszolt sarokba ültem,lábaim fel voltak torlaszolva a jobb kezemet a térdeimet pihentettem a bal kezemmel pedig a telefont tartottam.A hold fénye megvilágitott engem.Igen most kint vagyok az épületből,nem csak azért mert,ne hallják a beszélgetésünket Liammel hanem azért is
mert,pillanatnyilag nem volt kedvem ebből az épületből senkivel se beszélni.Reménytelennek tartottam még azt is ha egyszerre elő kerülne az a lista akkor se tudnánk egy éjszaka alatt elénekelni.Teljesen ki voltam akadva.
-Nekem mondod,ráadásul ha még elő is kerülne a semmiből még akkor is képtelenség bemagolni és kidolgozni a dalt-mondtam keservesen.
-De akkor se érezd magad hibásnak a történtek véget-vigasztalt Liam.Én csak egy nagyot felsohajotam.
-De java részbe én is hibás vagyok...sose lehet olyan,hogy egy valaki a fő kolompos-magyaráztam Liamnek.Liam tudom,hogy jót akar nekem azzal,hogy ne terheljem meg magam ennyire de ő nem tud átlátni a dolgokon.
-Dorothee nyugodj meg,minden rendben lesz-nyugtatott de ez nem volt elegendő.De a kedvéért próbáltam átváltani a hangom egy kicsit felszabadulttá tenni.
-Köszi és azt is,hogy végig hallgattál-szólaltam kedvesen hozzá.
-Hé,ha bármi bajod van csak szólj és megbeszéljük-mondta halkan.Én elmosolyodtam ezek hallatán.Jó volt tudni,hogy valakivel megtudtam osztani a gondjaimat...akibe megbízhatok,hogy nem adja tovább másnak az információt.
-Jó éjszakát Liam!-köszöntem el tőle.
-Neked is!-válaszolta vissza én meg letettem ezzel a telefont és a fejemhez kaptam,majd beletúrtam szőke tincsembe.Vissza kéne mennem...ránéztem a mobil kijelzőjére amire 22:05-t sugárzott.Igen épp itt az ideje menni.Felálltam a helyemről és bementem az épületbe.Nagyon aggódtam.Mi van ha leégünk?Vagy ami annál is rosszabb meg se hallgatnak hanem egy viszláttal elküldenek...Liam hiába akarta,hogy megnyugodjak nem tudtam...és szerintem Ida és Berry sem nyugodt egyáltalán.Amíg ezeken gondolkoztam elértem a 180-as
szobát,lassan a kilincs felé nyúltam,majd benyitottam a szobába.Berry álomba sírta már magát,látszott rajta hogy már kisírta a szemét.Ida egy magazint olvasott,de biztos nem kedveltségből.Lassan oda ballagtam Ida felé és feléje nyújtottam a telefonját mire felnézett rám.
-Bocsi,csak kellet néhány percre-mondtam halkan mire ő lassan kivette a kezemből majd egy pillantást vetett rá majd lerakta maga mellé.Berryre szegődött a tekintete.
-Mostanra megbántam,hogy kiabáltam Berryvel-mondta lágy hangnembe.Maga alatt volt akár csak én.Megpillantottam az éjjeli szekrényen
még mindig ott heverésző hamburgert.Hát...az talán oldja a bánatomat és a görcsöléseket is a gyomromba.Oda ballagtam az éjjeli szekrényhez és felvettem a nyál csurgató szendvicset.Már épp bele akartam harapni mikor valami feltűnt nekem....feltűnt valami a papírba.Ekkor kiszedtem a hamburgert a csomagolásból és ekkor vettem észre,hogy ez nem olyan papír amibe adni szokták.Csak nem?De....a
gyanúm beigazolódott kihajtottam és zene számok voltak felsorolva a lap szélén.Hirtelen nem is tudtam,hogy sírjak vagy nevesek...talán mindkettő.
-Lányok!Ezt nem fogjátok elhinni!-szolitottam fel őket,mire Ida felém kapta a fejét Berry pedig mély álmából felébredt és felém fordult.Én csak mellkasomhoz szorítottam ezt a listát....ezek szerint Berry nem ezt a papírt hanem a hamburgeres papírt használta a mellék helyiségbe.Most fel kell készülni egy kemény éjszakára,addig gyakoroljuk míg a hangszálaink bírják erővel.

Berry Stewart

                                       Berry Stewart
                                            Dorothee

Egy rikító vörös hajú lány állt az imént becsukott ajtó előtt.Barna szemei kiskutyák szemeire hasonlítottak.Ruhája egy ujjatlan szoknya volt aminek szoknya része szürke hasánál már fehér majd egy drapp szín,megint egy kis fehér rész és legteteje baba rózsaszín volt.Melle akadt pedig egy kis vékony öv hejeszkedet el.Ő egy széles mosolyt adott nekünk.
-Sziasztok én Berry Stewart vagyok!-üdvözölt minket az eddig ismeretlenek tűnő lány.Ő végig futott tekintetével az én virágmintás szoknyámon amin középen,vékony bőrből készült öv volt amit csatolás helyet,kötni kellett,mellé egy szürke vart pulcsit vettem.
-Csini a  virág mintás szoknyád-mutatott a szoknyámra és azonnal oda rohant hozzám,hogy megnézhesse az imént említett ruha darabot.Felemelte a végét,hogy megtapinthassa jobban.Mit ne mondjak elégé fura lány.
-Remek,megint egy lányos lány-helyeszkedett vissza eredeti állapotába Ida.Hát nem csodálom,hogy Ida göncéért nem volt oda.Ő neki egy szürke varrott póló volt ami jobb vállnál még tartotta magát viszont bal oldalán már válla alatt volt.Alatta egy pánt nélküli szürke póló volt és egy latex nadrágot vett föl mellé.Hát igen....ez Ida.Látszik,hogy ő tényleg az a szlengesebb fajta.Nem volt mindig ilyen...csak mióta bátyját elveszítette egy autó balesetbe.Azóta ilyen sötét színekbe mutatkozik.Berryre ekkor rá néztem,el is felejtettem közbe,hogy ő már rég csak engem bámul.
-Öhm Dorothee Schleret-nyújtottam a kezem Berry elé helyette inkább megölelt.Nem tudtam mire vélni ezt ezért viszonoztam az ölelést.Közbe tekintettem megakadt Idán aki egy csúnya pillantást vetett ránk...hát lehetséges,nem fognak kijönni Berryvel.Ezt a pekkhet.Berry közbe elengedett.
-A bemutatkozás nálam így működik-vonta meg a vállát Berry,né csak egy mosolyt tudtam adni neki-Berry Stewart vagyok mellesleg.
Berry Ida felé fordult és őt is úgy akarta üdvözölni mint engem de Ida elugrott az ágyból mire Berry az ágyba landolt.
-Bocsi nem szeretek,ismeretleneket ölelgetni-morfondirozot Ida és távolabb ment,bár igaz nem nagyon tudott mert a másik ágy megakadályozta,hogy hátrább jusson.
-Azért egy kéz fogás bele fér?-térdelt fel Berry az ágyból és Ida felé nyújtotta kezét.Ida egy kicsit fura arcot vágott majd megfogta mutató ujját nagy és mutató ujjával és a keze helyet azt rázta meg.
-Ida Draper és legközelebb se ölelj meg ha kérhetem-szólalta flegmán Ida majd elvette Berry mutató ujjáról a két ujját.
Berry lemászott az ágyról és nyomba leült azzal szélső ágyra.Ida közbe leült a magának tulajdonította ágyra és felhúzta lábát és megkuporodott az ágy közepén.Én személy szerint álltam.Berry kíváncsian nézett ránk,egyszer rám majd Idára és vagy 3-szor még ezt eljátszotta és talán tovább is ha Ida nem szól
-Te ezt szoktad csinálni ha megismersz új embereket?-nézett rá fel vont szemöldökkel Ida.
-Nem-válaszolt egyszerűen Berry Ida irányába majd folytatta-Csak pont olyanok vagytok ahogy elképzeltelek titeket!
-Te meg pont olyan amilyennek nem képzeltünk...nem bántásból de minek neked ennyire vörös haj?A végén még egy közlekedési lámpával összetévesztenek-húzta össze szemeit Ida.Ilyenkor úgy utáltam Idát.Kissé tapintatlan másokkal szembe.Berry Idára elkerekedett szemekkel és szájjal.Nem hiszem,hogy megnézném ennek a két lánynak a vitáját.
-Mit akarsz ezzel mondani?-kérdezte kétségbe esetten Berry mire Ida kitágította szemeit és körbe,körbe nézett majd ismét megállapodott Berry arcánál.
-Semmit...szeretem a piros lámpákat mert...átlehet olyankor menni az úttesten-mosolygott Ida és közbe kezével mutatta el az úttesten való áthaladást.Egy kicsit meglepődtem Idán mert,nem az az ijedős fajta...vagy nem akar egyszerűen bunkó lenni Berryvel?
-Én is,annyira szép pirosak-szólalt feléje kedvesen Berry és egy mosolyt adott neki.
-És...hány éves vagy?-vontam kérdőre Berryt,eddig háttérbe szorultan néztem az eseményeket,de csak-csak végül meguntam.
-18 és ti?-nézett egyszer rám egyszer Idára Berry.
-Mi is 18 évesek vagyunk-válaszolta semlegesen Ida.
-Én Doverből jöttem-mutatott magára Berry-És ti?
-Hé,én is onnan jöttem-szólalt meg Ida most már egy gyönyörű mosollyal,kezét mellkasára téve.Lehet,hogy nem kell elbújnom a vitájuk alól mert,nem is lesz annak ellenére mennyire ellentétek?
-Ne mondd már,és hol?-kiáltott föl Berry és kíváncsian Idára nézett.
-Nyugati részébe-szólalt meg még mindig mosolyogva Ida.
-Én is!-kiáltott föl Berry-Melyik utcába?
-Marine Parade Cresent jobb sarkán,és te?-faggatta Ida Berryt.
-Ne mondd,én Cambrige Street bal sarkán,pont a Waterloo Cresenthez vezet ami...-mondta izgatottan és kezét ökölbe szorítva mutató ujjait kivéve azokat megmozgatta.
-...Ami a Marina Cresent mellet van-fejezte be Ida Berry mondatát és megfogták egymás kezeit és egyből az ágyon fel-le ugrándoztak,persze térden állva.Fura látvány volt,pláne Idától,nagyon felvillanyozták ezek a hírek.
-Ne mondd,hogy most látlak életembe először közbe alig néhány méterre laksz-szólalt meg vidáman Ida.
-De mondom-nevetett Berry.Én körbe font karokkal néztem ezt az eseményt.Kissé fura volt számomra,hogy Ida ilyen gyorsan megbarátkozott valakivel,ő mindig is az a zárkózott típus volt soha se engedett senkit se közel magához,persze a fiúkat annál inkább.Még nekem is sok idő kellett ahhoz,hogy barátnőnek tituláljon engem.
-Öhm...figyeljetek valaki nem szaladna el a papírért,hogy mik közül és válogathatunk?-vontam kérdőre a két lányt mire ők felém fordultak.
-Én megyek,amúgy is le akarok még menni a büfébe valami rágcsálni valót venni magamnak-szállt le az ágyról Berry és az ajtóhoz vette az irányt majd amikor elment oda mentem Ida ágyához és török ülésbe leültem mellé ahogy ő is úgy tett.
-Te figyelj..mi ütött beléd?-néztem rá kérdően.
-Hé,egy velem egykorú lány se lakik a közelembe...különben is azért ilyen minimális hasonlatoságok vannak már megéri-magyarázta Ida közbe a minimális szónál mutató és nagy ujját össze tette.Éppen reagálni akartam erre a válaszra mikor Ida zsebébe megszólalt a telefon.Gyorsan előhalászta és menten elmosolyodott amikor oda kapta fejéhez a telefont.Én közelebbről is megnéztem és az volt ki írva,hogy One Direction.
-De...-emeltem föl a kezem de nem tudtam befejezni mert,Ida már tudta a kérdésemet.
-Ez a közös hívó számuk,ha közösen akarnak velem beszélni,ilyenkor ki is szoktam hangosítani-válaszolta Ida majd felém fordult és megnyomta a felvétel gombot és letette középre,nyilván azt akarja,hogy éni s váltsak velük egy pár szót.
-Sziasztok!-szólalt meg a telefonja felé.
-Ida-kiáltották föl Ida nevét a vonal túlsó végén.Én elmosolyodtam ezek hallatán.
-Úgy beszéljetek,hogy Dorothee is itt van-tájékoztatta a fiúkat Ida.Én persze egyből egy csúnya pillantást vettem Idára akit ez nem hatott meg csak mutató ujját a szájához emelve suttogta ezeket:
-Nyugi!
Hallottam valami csörömpölést a vonal túlsó végén.
-Hé adjátok ide-szólalt meg Harry a telefonba.
-Nem,most én beszélek vele-jelentette ki Zayn.
-Addig nem beszél egyikötök se vele ameddig meg nem tudom mikor csinál francia krém levest-szólalt meg Niall.
Ezek hallatán furcsa arc kifejezést vágtam amivel Idára néztem.Közbe csörömpöléseket hallottam,nyilván nem tudtak megállapodni,hogy ki beszéljen velem ezért most kikapkodják egymás kezéből a telefont
-Ne tud meg valamikor még ennél is gyerekesebbek-emelte föl jobb kezét felém.Én csak elnevettem magam.
-Hé,fiúk,fiúk ne legyen már ebből balhé,hogy ki beszéljen először velem-mondtam a telefon felé ezeket.Még sose volt ilyen,hogy azon vesztek össze ki is akar velem beszélni.Egyből vége lett a csörömpölésnek
-Akkor szép sorjában,milyen a tábor?-kérdezte tőlünk Zayn.
-Remek,igaz kicsit szűken szállásolnak el minket de ez is megteszi-szólaltam meg a telefonba.
-Megismertünk egy lányt,Berryt aki szint úgy Doverbe él,és majd vele fogunk egy csapatba lenni-ujjongott Ida.
-És mondjátok csak,csinosnak csinos?-vont kérdőre minket Harry.
-Harry...mi nem vagyunk fiúk,nem tudjuk nálatok a csinos alatt mi lapul-szólalt meg mogorván Ida.
-Szerintem jobb lenne ha nem is tudnátok meg főleg Harry szemszögével-válaszolta Zayn.
Idával mi összenéztünk majd a szemünket forgattuk.
-És...már választottatok már dalt?-kérdezte egy kissé zavartan Louis.
-Még csak most hozza Berry a listát,de remélem,hogy jót fog hozni mert valamikor mindent megtesznek a szervezők,hogy ne kapjál semmi jót-mondta Ida én meg szótlanul bámultam a telefont.
-Akkor sok szerencsét hozzá-biztatott egy igen ismerős hang.Igen,ez Liam volt,mióta felvette Ida a telefont azóta most hallom őt először.
-Köszi,jut eszembe nektek most nem épp próbátok van a holnapi koncertre?-vonta kérdőre Ida a fiúkat.koncert?Hát,pont akkor kell a táborba lenni mikor koncertet adnak.
-De csak kértünk egy kis szünetet ami...-válaszolt Niall majd egy pillanatra elhallgatott-10 perc a részünkről,kérdezhetnénk,hogy lenne kedvetek eljönni a koncertre de...
-...de mi itt dekkolunk a táborba míg ti csapjátok a bulikat-vette át a szót nevetve Ida.
-Ha kiszabadultatok onnan már szabadon járhatok ti is a koncertjeinkre-biztatott minket Louis.
-Az tuti-mondta Ida nevetve és kezét felemelte jelezve,hogy csapjak bele.
-De ha Dorothee egyszer eljön a koncertünkre,ő külön vendégünk lesz-nevetett föl Zayn.Én is nevettem ezen egy jót.De közbe nem hallottuk,hogy nem vagyunk egyedül.
-Milyen koncertre megy Dorothee?-megfordultunk és szeme néztünk az ajtóba álló Berryvel aki egy papírt szorongatva és egy hamburgert a kezébe tartott.Berry mióta ácsorog itt?Lebuktunk?Imádkoztam,hogy csak a koncertet hallotta amit Zayn mondott nekünk.