Az elveszett dal

                                        Az elveszett dal
                                               Dorothee

Ki kellet,találnom valamit,hogy fedezzük magunkat Berry elől.Még se tudhatja meg,hogy egy híres brit bandával beszélünk.Nyomba oda rohantam hozzá és...gyerünk egy ki fogás,egy ki fogás.Mire nem tud gyanakodni...
-Tudod...beszéltünk Ida barátaival arról ha koncerjtük lesz engem is meghívnak.-közbe hátra tekintettem Ida pedig hadonászot össze-vissza,jelezve,hogy ne mondjam el,hogy a One Directionnal beszélünk-....most indultak be!
-Az tök baba-kiáltott föl Berry ámuldozva-De tökre hasonlított a telefonálónak a hangja a One Directionból Zayn hangjára.
-Tudod...történtek már érdekesebb dolgok is-vontam meg a vállam .Próbáltam füllenteni és nem észrevenni,hogy a jobb szemem remeg.
-Ha te mondod-mondta mosolyogva Berry.
Huh,ez meleg volt.Közbe résnyire halottam,hogy Ida a konyhába szaladt.Megpróbáltam fülelni.
-Figyeljetek majd holnap felhívlak én titeket lehetőleg olyan helyen ahol senki sem hall minket-tájékoztatta Ida a fiúkat.
Ida most letárgyal velük egy "találkát"?Oké,ez erős kifejezés ráadásul jó barátok is a One Directionnal.Én legszívesebben most a körmömet rágnám.Tudom rossz szokásom,próbálok leszokni róla,de párszor nem bírtam türtőztetni magam.Mint,most se idegesen oda húztam a nagyujjamat a számhoz és fogaim közé kaptam a körmöm.Ida ebben pillanatba jött ki a konyhából.
-Te jó ég hisz te rágod a körmöd-mutatott a nagy ujjamra.Igen,Ida jól tudta,hogyha rágom a körmöm az egyértelműen nem jót jelent.Azonnal el is szedtem a kezem a szám elől és próbáltam ellenezni.
-Nem...nem-nem soha,az ég világon minden a legnagyobb rendben-hátul kulcsba tett kézzel mondtam ezeket.Persze Idának ehhez több kell főleg miután úgy mond elszöktem otthonról,azóta nehezebb még a bizalmába is férkőznöm.
-Aha,mondd annak aki nem ismer téged már vagy 5 éve-fonta karba kezeit és egy mérges pillantást vetett rám.Ő végül elment előttem és leült az ágyára.
-De tudod mit,ha nem szeretnéd akkor ne mond el nekem-mondta Ida nyugodtan de hangján hangzott,hogy morcos-Azt se mondd el nekem,hogy hova mész mert,úgy se tartozik rám.
Oda mentem Ida felé.Térdére könyökölve tartotta fejét és a falra meredt.Most biztos haragszik rám...mégis milyen legjobb barátnő vagyok aki még egy fránya SMS-t se tud írni,hogy elment vagy,hogy az újdon sült lakó társunk gyanakodhat.Leültem mellé de erre nem reagált,majd az arcára néztem.nagyon semmit mondó volt de éreztem,hogy legbelül nyugtalan.
-Ida,igazad van!Én tényleg egy rossz barátnő vagyok,ha igazi barát nőd lennék akkor elmondanám,hogy mi zavar engem...-öntöttem ki szívem-lelkem,ez nekem is fájt,igen én is bele tudtam gázolni néha az emberek érzéseibe-...figyelj mi lenne ha...most elmondanám mi zavar engem?
Hajoltam közelebb Ida arcához és ő felém nézett.Egy békés mosoly kerekedett el az arcán.Én egy hálás mosolyt adtam neki majd mikor kinyitottam a szám és belekezdtem volna mondandómba akkor Berry megzavart minket.
-Hé,csajok,megnézzük végre,hogy mit kaptunk a dalok közül?-lépett ki a fürdőszobából Berry mi pedig hátra fordultunk,hogy szembe nézhessünk vele.
-Én benne vagyok-válaszolta nyugisan Ida és Berry felé ment és kérdően nézett rá.
-Szóval...hol a papír?-nézet rá kérdően Ida.
-A papír?Nem tudom-mondta zavartan Berry.Ekkor én is a szó szoros értelmébe lefagytam.Berry elvesztette a dalt?
-Mi?Te ezzel azt akarod mondani,hogy elhagytad?-vonta kérdőre mérgesebb hangon Ida.
-Úgy is fogalmazhatunk,de ne aggódjatok mint láttátok behoztam magammal a lapot szóval az a jó hír,hogy kint nem kell keresni-védte magát Berry,szó szerint a karjait maga fölé tartotta,hogy Ida ne támadja meg.
-Hurrá!Szóval csak a szobákat kell átkutatnunk és se perc alatt meg lesz és holnap hibátlanul elénekeljük a kiválasztott számot-tette imádkozásba a kezét Ida és lágy hangon mondta ezeket.Ilyenkor volt az,hogy a méreg elöntötte az agyát és ilyenkor kedvesen beszélt az illetővel azután le harapta a fejét.Persze Berry ezt nem gondolta ezért hevesen rázta a fejét.
-Én nem jó pofiság képen mondtam-kiáltotta föl Ida majd Berryről azonnal lement a mosoly az arcáról.
Oda mentem a lányokhoz minden esetre,ha Idának nem megy föl a vér nyomása és verekedésbe keveredik.
-Akkor nincs más választásunk,mint,hogy föl kutatni a lakást-ajánlottam az egyetlen megoldást ami az eszembe ugrott majd Idára mutattam-Ida te a fürdő szobába keresd,Berry tiéd a konyha,én végig nézzek a szekrényekbe meg az ágyakon.
Adtam ki az utasításokat,mindenki pattant a kiszabót területére,bele értve engem is.
Én személy szerint Berry éjjeli szekrényébe kerestem elsőnek,elvégre ez az egyetlen szekrény amibe személyes dolgokat a ruhán kívül tehetünk.Nem találtam semmit szó szerint mivel Berrynek még nem volt ideje,hogy kicsomagoljon ezért is heverészett az ágyon a bőröndje.Közbe az éjjeli szekrényen hevert egy papírba csomagolt hamburger.Ekkor megszólalt a gyomrom...igen sajnos elfelejtetem enni ezért most megkívántam magamnak az orrom előtt álló hamburgert.Ám a kísértést hagytam a fenébe azzal,hogy felálltam és tovább kerestem az ablak párkányba.Lehet,hogy ide tette le mielőtt bement a mosdóba.Ekkor hirtelen kinyitódott a fürdő ajtaja amitől egy kicsit hátrébb álltam a meglepetéstől.
-Nyugi,annyira erősen nem sminkem magam,hogy Szörnyellának tituláljanak-lépett közelebb Ida.Bevallom,hogy a szám sarka egy kicsit feljebb gördült de nem tudott kizökkenteni a küldetésbe.Ida a konyhához fordult
-Berry,találtál valamit?-kiáltotta a konyhába Ida.Berrynek se kellet több kijött a konyhából és megcsóválta a fejét jelezve,hogy nem találta.
-Berry mikor is láttad utoljára a papírt?-vonta kérdőre Ida és csípőre helyezte kezeit.
-Ohh ez könnyű,mikor mentem elvégezni a dolgomat a fürdőbe akkor jól emlékszem,hogy nem találtam semmi papír félét és...-de nem tudta folytatni mert Ida közbe szólt.
-Ezek szerint te lefolyattad a listát-vágott közbe Ida mérgesen és oda ballagott dühös léptekkel Berryhez.
-Nem tudtam vissza tartani,nagyon kellet-kiabálta Berry Ida felé,Ida persze mint aki meg se hallotta.Én azonnal közbe léptem és lefogtam a karjait mert hiába is kötöttek barátságot ha felmérgesítik akkor a saját rokonát is képes lenen megütni.
-Eresszél már el!Eresszél!-mozgott ide,oda ,hogy szabadon jusson,én viszont szorosan tartottam vissza.Berry közbe oda szaladt az ágyához és bele vetette magát.Párnájával eltakarta az arcát.Hallani lehetett,hogy mélységesen zokog.
                                         *
-Hát ez nem túl jól hangzik-szólalt meg a vonal túlsó végén Liam.Úgy gondoltam,hogy beszélek valakinek a történtekről és mivel Ida megemlítette,hogy Liam jó titok tartó ezért vele akartam ezt megbeszélni.Persze Ida telefonjáról hívtam föl.Épp egy eltorlaszolt sarokba ültem,lábaim fel voltak torlaszolva a jobb kezemet a térdeimet pihentettem a bal kezemmel pedig a telefont tartottam.A hold fénye megvilágitott engem.Igen most kint vagyok az épületből,nem csak azért mert,ne hallják a beszélgetésünket Liammel hanem azért is
mert,pillanatnyilag nem volt kedvem ebből az épületből senkivel se beszélni.Reménytelennek tartottam még azt is ha egyszerre elő kerülne az a lista akkor se tudnánk egy éjszaka alatt elénekelni.Teljesen ki voltam akadva.
-Nekem mondod,ráadásul ha még elő is kerülne a semmiből még akkor is képtelenség bemagolni és kidolgozni a dalt-mondtam keservesen.
-De akkor se érezd magad hibásnak a történtek véget-vigasztalt Liam.Én csak egy nagyot felsohajotam.
-De java részbe én is hibás vagyok...sose lehet olyan,hogy egy valaki a fő kolompos-magyaráztam Liamnek.Liam tudom,hogy jót akar nekem azzal,hogy ne terheljem meg magam ennyire de ő nem tud átlátni a dolgokon.
-Dorothee nyugodj meg,minden rendben lesz-nyugtatott de ez nem volt elegendő.De a kedvéért próbáltam átváltani a hangom egy kicsit felszabadulttá tenni.
-Köszi és azt is,hogy végig hallgattál-szólaltam kedvesen hozzá.
-Hé,ha bármi bajod van csak szólj és megbeszéljük-mondta halkan.Én elmosolyodtam ezek hallatán.Jó volt tudni,hogy valakivel megtudtam osztani a gondjaimat...akibe megbízhatok,hogy nem adja tovább másnak az információt.
-Jó éjszakát Liam!-köszöntem el tőle.
-Neked is!-válaszolta vissza én meg letettem ezzel a telefont és a fejemhez kaptam,majd beletúrtam szőke tincsembe.Vissza kéne mennem...ránéztem a mobil kijelzőjére amire 22:05-t sugárzott.Igen épp itt az ideje menni.Felálltam a helyemről és bementem az épületbe.Nagyon aggódtam.Mi van ha leégünk?Vagy ami annál is rosszabb meg se hallgatnak hanem egy viszláttal elküldenek...Liam hiába akarta,hogy megnyugodjak nem tudtam...és szerintem Ida és Berry sem nyugodt egyáltalán.Amíg ezeken gondolkoztam elértem a 180-as
szobát,lassan a kilincs felé nyúltam,majd benyitottam a szobába.Berry álomba sírta már magát,látszott rajta hogy már kisírta a szemét.Ida egy magazint olvasott,de biztos nem kedveltségből.Lassan oda ballagtam Ida felé és feléje nyújtottam a telefonját mire felnézett rám.
-Bocsi,csak kellet néhány percre-mondtam halkan mire ő lassan kivette a kezemből majd egy pillantást vetett rá majd lerakta maga mellé.Berryre szegődött a tekintete.
-Mostanra megbántam,hogy kiabáltam Berryvel-mondta lágy hangnembe.Maga alatt volt akár csak én.Megpillantottam az éjjeli szekrényen
még mindig ott heverésző hamburgert.Hát...az talán oldja a bánatomat és a görcsöléseket is a gyomromba.Oda ballagtam az éjjeli szekrényhez és felvettem a nyál csurgató szendvicset.Már épp bele akartam harapni mikor valami feltűnt nekem....feltűnt valami a papírba.Ekkor kiszedtem a hamburgert a csomagolásból és ekkor vettem észre,hogy ez nem olyan papír amibe adni szokták.Csak nem?De....a
gyanúm beigazolódott kihajtottam és zene számok voltak felsorolva a lap szélén.Hirtelen nem is tudtam,hogy sírjak vagy nevesek...talán mindkettő.
-Lányok!Ezt nem fogjátok elhinni!-szolitottam fel őket,mire Ida felém kapta a fejét Berry pedig mély álmából felébredt és felém fordult.Én csak mellkasomhoz szorítottam ezt a listát....ezek szerint Berry nem ezt a papírt hanem a hamburgeres papírt használta a mellék helyiségbe.Most fel kell készülni egy kemény éjszakára,addig gyakoroljuk míg a hangszálaink bírják erővel.