Ruth érkezése

                                           Ruth érkezése
                                                  Liam

Még mindig nem hittem el.Kereken fél éve nem láttam Ruthot.Őrület!Nem is tudom,hogy bírhattam ki ennyire sokáig a távolságát.Ruthal mindig is jó testvérek voltunk Nicolaval együtt.A nővéreimre mindig is számíthattam....ő velük tényleg kiadhattam szívemet-lelkemet ők mindig ott voltak mellettem.Most csak egy része van meg akinek kitudom adni Daniellel kapcsolatos dolgokat.De elég nekem ha Ruth hallgat meg engem.Hosszas ölelés után elengedtük egymást és elmosolyodtunk szinte ugyan azon pillanatba.
-Te úristen!Neked nem az egyetemen kéne lenned?-kérdeztem izgatottan mert,még mindig ennek hatása alatt voltam amit Ruth váltott ki belőlem.
-Egy kis szünetet kaptunk na meg olvastam érdekes cikkeket rólad-magyarázta majd a végén elhalkult.Igen,ezek szerint már ő is tudja,hogy Daniellel vége van a kapcsolatunknak.
-Hé,na de...-csapta össze vidáman a tenyerét és Harryre nézett-Harry te belőled igazi nagy legény lett!
-Miért eddig kis legény voltam?-kérdezte Harry mi közbe nővéremet gyengéden megölelte.
-És Niall..-fordult ez után Niallhez-...bocsi de most nem tudtam hozni magammal a múlt kori csirkéből.
-Akkor marad a Nando's-sóhajtott fel egy kicsit búsan Niall.
-Louis még mindig nem szoktál le répás rajz filmekről?-vonta kérdőre Louis mi közbe jobban közeledett hozzá.
-Nem de pró..-de nem tudta befejezni mert,Ruth közbe szólt.
-Akkor nem kapsz ölelést-tolta el magától Louist és Zaynre nézett.
-Még mindig tartasz haj zselét a zsebedbe?-vonta kérdőre komoly hangnemmel Zaynt a nővérem.
-Ismersz engem-majd egy szűk ölelést adott a válasz után.Ruth az üdvözlés után újra mellém jött egy széles mosollyal az arcán.
-Fiúk én arra gondoltam,hogy mivel itt van Ruth...-de Ruth nem várva Niall mondatát közbe vágott.
-Nyugi Niall!Sütök vagy 3 adag csokis muffint is ha kell-legyintett oda Niallnek mire Niall egy széles mosolyt biztosított.Hát igen....Niall legfőképp azért örül annak,hogy itt van ruth mert,akkor tud nekünk sütni valami finomat és nem kell a boltból vennünk mert,fel nem vehetik a versenyt Ruth sütijeivel.Ruth egyébként már sok mindent tudott a fiúkról,manapság mindig így köszönt minket mikor meglátogat minket.Ezért azt is tudta még ha nem is olvasta volna a hírlapokat,hogy nincs minden rendben nálam....mit ne mondjak ez a testvériség.
Ruthot felkísértem a vendég szobájába és azonnal megtelepedett a hatalmas francia ágyon.
-Gyakrabban kéne látogatóba jönnöm-nevetett föl mi közbe szét terült a selyem takarón.-Ez a vendégszoba sokkal de sokkal nagyobb mint az albérleti lakásom.
-Ahhoz pont jó,hogy elférj benne...egyedül-ültem le az ágyra majd kihangsúlyoztam az egyedül szót.Elvégre...elismerem tényleg szűkös egy albérletbe lakik de így,hogy egyedül lakik benne pont megfelel számára.
-Liam...-ült fel az ágyból én pedig rá néztem nővérem gondterhelt arcára.
-Nem akarod elmesélni,hogy mi történt közted és Danielle között...-kérdezett bátortalanul.Én egy savanyú arcot produkáltam.
-Nehéz-ennyit tudtam kicsikarni magamból.
-Nézd Liam tudom,hogy elég nehéz,hogy Danielle elment Amerikába de...-majd közelebb ült mellém-ettől még nem szabadna így eldobnod az életed!Gondolj bele...Danielle is azt szeretné ha élnéd az életed!Épp ezért került abba a helyzetbe,hogy szakítsatok...tudta,hogyha nem enged el téged akkor még jobban szenvedsz majd!
Ezeket a szavakat hangoztatva simogatta vállamat majd áttért a hátamra és ott folytatta vigasztalást.
-Liam túl léptél már Daniellen?-kérdezte halkan és közbe érdek feszítő tekintettel nézett rám várva a választ.Én elhúztam tőle a tekintetem.
-Igen!-füllentettem, mi közbe szemébe se mertem bele nézni.Inkább nem szembesítem azt,hogy még mindig az az érzékeny fiú vagyok hanem megerősödtem...de ez nem igaz.
-Liam nézz a szemembe és úgy mondd-húzta az államat az ő arcához én pedig vissza rántottam a fejem,Ruth viszont felemelte a hangját-Liam!
Felsóhajtottam és belenéztem nővérem barna szemeibe amiből most villámokat lehetett volna szórni.
-Túlléptél rajta?-nézett rám halál komolysággal Ruth.Nem mertem a szemébe hazudni.
-Nem!-vallottam be majd elfordítottam a fejem-Nem tudtam illetve próbálkozok és jól is megyeget de....most találtam egy cikket az újságban ami újra a föld alá nyomott.
-És nem szeretnél ezen az érzésen változtatni?-nézett rám kíváncsian Ruth.
-De,nagyon is szeretnék.De nehéz-fordultam felé egy megtört tekintettel.
-Mondd csak mit jelentett az nálad,hogy megyeget?Ezek szerint találtál már valamit...vagy valakit?-fürkészte arcomat én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
-Nem tudom-vallottam be az őszintét-Megismertem egy lányt Dorotheet és ő mindig elfelejteti velem a gondjaimat.Emlékszel Idára?A barátnője és francia országból származik és nagyon jól vágja az angol nyelvet.Az X-Factorba Ida titokba íratta be.
-Tudtam,hogy Ida mindig is az a fondorlatos alkatú-nevetett föl Ruth majd újra rám nézett-Akkor biztos van videó is róla a neten!Kíváncsivá tettél ezzel a Dorotheeval!
-Hát oké!-csaptam össze a tenyerem ő pedig háti táskáját kotorva kivette belőle a laptopot és ár kereset az illetőre.A válogató első két részét már levetítették a TV-be ezért nem volt az se akadály,hogy lássa és hallja Dorotheet.Dorothee a 2.válogató végére tették be ,még múlt hét csütörtökön ezért óriási mázlink volt.Mi közbe néztük Dorothee előadását Ruth elmosolyodott és így szólt:
-Őrületesen jó hangja van-jegyezte meg Ruth.Majd végre elértünk a kedvenc soromhoz aminél már egy széles mosoly terült szét az arcomon és akaratlanul is kimondtam.
-Igaz milyen gyönyörű-csúszott ki a számon és még egy mosolyt csaltam elő az arcomon majd észrevettem,hogy Ruth engem bámul.
-Mármint a hangja...igaz,hogy milyen jó hangja van-fordultam egy kicsit feléje majd újra a monitorra néztem.Viszont Ruth egy széles mosollyal az arcával figyelt engem egy ideig majd tovább nézte a videót.Igazából Dorothee sok szempontból gyönyörű...gyönyörű a hangja,szép lány és a személyisége is erre utal..Dorothee tényleg egy gyönyörű lány.