Gitár szó az éjszakában
Dorothee
-Minden rendben Dorothee?-nézett le rám a legfelső sorból Niall.Így még egy kissé vicces is volt,hogy fejjel lefelé volt az arca.
-Semmi,csupán támadt egy ötletem mivel is tudnám megajándékozni Liamet-mosolyodtam el büszkén.
-Na és,mivel?-kapta föl a fejét Niall és a létráról lehaladva itt a 2.szinten megállt,hogy ne fejjel lefele beszélgessünk egymással.
-Múltkor engem elvitt gitározni és...eszembe ötlött,hogy talán örömet okoznék ha valami szép zene számot gitároznék neki-osztottam meg az ötletem Niallel.
-Szóval lényegébe,nem énekelni hanem gitározni szeretnél neki.Ugye?-foglalta össze a dolgokat Niall.
-Igen,már csak egy a bökkenő-halkultam el egy pillanatra-Nem igazán tudok gitározni csak az alapokat tudom.
-A legjobb emberhez fordultál-válaszolta széles mosollyal Niall.
-Komolyan?-felcsillogtak a szemeim majd elértetlenkedett-És kihez is?
-Hát hozzám-mutatott magára az egyik kezével Niall.
-Hozzád?-ismételtem Niall szavát.
-Igen,Liamen kívül a bandából én is jártas vagyok a gitározásba-vallotta be Niall mire én elképedtem.
-Úr isten,ugye most ugratsz?-tettem a számhoz kezeimet.
-Nem és,megtanítalak mindenre amire szükséged van,hogy elő állj holnapra egy dallal-biztatott Niall én viszont egy keserves sóhajjal dőltem neki a falnak.
-Hát épp ez az,hogy holnapra-mondtam ki a problémás szót Niall szavaiból én meg szemeimet eltakartam kezeimmel-Holnapra képtelenség tökéletesen gitározni azt a dalt aminek még fogalmam sincs mi a neve.
-Szóval az ötlet megvan ami tökéletes,de még szám nincs meg,amin könnyen segíthetünk-válaszolta nyugodt hangon Niall mire felkaptam a fejem és az ír fiúra néztem.
-Ezt meg,hogy érted?-húztam össze a szemeim.
-Gondolkozunk csak, mi is lehet Liam kedvenc száma?-játszotta a tanakodó fiút.
-Frozen?-kérdeztem rá majd beugrott-Áhh Frozen!
-Helyes megállapítás,első gond ki van pipálva-kapta elő kis jegyzet füzetét és az ágyamra téve feljegyezte az első probléma megoldást mire egy értelmetlen arcot vágtam.
-Te hordasz magaddal jegyzetet?-mutattam a kis jegyzet füzetre mire Niall felém nézett.
-Nem tudhatsz rólam mindent-ezzel a mondatával felmászott az ágyába mire megint egy értetlen pillantást vetetettem a már üres létrára.
-Hé,most mi van Niall?-kopogtattam a nem régibe beütött fa ágy tetejébe a fejem.
-Majd szólok ha eljön az idő-válaszolt Niall fölülről.
Én viszont nem tudtam Niall szavait analizálni,hogy megértsem.
-Idő?Holnap van Liam születésnapja-kiabáltam neki vissza majd felkopogtam és elismételtem az egyik szót-Holnap!
Viszont erre nem kaptam választ,idegesen hátra dőltem az ágyamba majd nem sokkal később a Ida és Zayn is bejött a szobába.Igen,a többiek vacsoráztak,méghozzá tonhalat amit Niall és én se szerettem szóval mi inkább kihagytuk a vacsorát,igaz Niallnek ez egy katasztrófa mivel ha napi szinten csak 2 -szer eszik már abba bele tud halni.Nem soká a többiek is bejöttek és végül csöndben eltöltöttük még a nap utolsó perceit míg álom nem hull a szemünkre.Én arra emlékszem,hogy még utoljára Liamre pillantottam ugyan is ő is szint úgy a 2.szinten van a másik ágyon ezért úgy mondd szem közti szomszédok vagyunk.Na szóval Liamre pillantottam mire ő is viszonozta ezt.Aztán elsötétült minden,biztos,hogy ez után álom ország követett.Most viszont olyan lett volna mintha semmiről sem álmodnék,konkrétan.Veletek már megesett ez?Hogy sötétség van csak a szemed előtt de nem számit mert,az álom annyira elnyom,hogy ebből nem tudsz felkelni.Velem is ez történt?Ugyan nem zavart ez a sötétség hanem a nagy semmi,de még így is órák teletek el biztosan míg nem arra eszméletem,hogy valaki bökdösi a vállam és nevemet szólítja.
-Dorothee!Dorothee!-ezek a halk szavak suhantak át a másik oldalamról mert,falhoz fordulva aludtam.
-Niall!Nem gondolod,hogy késő van ahhoz,hogy ébreszges?-kérdeztem halkan és fáradtan az ismerős hanghoz,mert egyértelműen meg tudom különböztetni az öt fiú hangját.
-Oké!Felőlem Liamnek úgy gitározhatod el a kedvenc dalát ahogy akarod-fenyegetőzött Niall mire egyből oda fordultam hozzá.
-Azt tudtad,hogy egy gonosz ír manóhoz hasonlítasz?-néztem Niall világoskék szemeibe amik még a sötétség ellenére is csak úgy csillogtak.
-Oké!Most,hogy felvirasztottalak ideje,hozzá látnunk a születésnap tervhez-nézett egy pillanatra Liamre aki persze néma csendbe feküdt az ágyba
-Ugye nem azt akarod mondani,hogy kis hangokat szűrünk ki a gitárból,hogy fel ne ébresszük a többieket?-kérdeztem csípkelödősen Niallt.
-Tudod jobb hely is van!Rátaláltam a pajta padlására még tegnap-ezzel mondatával lemászott a létráról.
Egy kis győzködéssel de én is lemásztam majd a nappaliba óvatosan kinyitottam egy szekrénybe féltve őrzőt gitáromat majd leheletnyi léptekkel kiosontunk a házból.A pajta ajtaja nyitva volt most kivételesen.Vagy a szerencse kedvezett nekünk vagy Bob egyszerűen elfelejtette bezárni.A lényeg,hogy először Niall egy fa létrát vett elő a sarokból és a padlás kidolgozott lyukához tette ami hát valljuk be volt vagy 5 méter távolság.Viszont egy volt a bökkenő.
-Niall elfejetettem valamit közölni-szóltam zavartan niallhez aki már vagy 6 sort haladhatott gitárommal az egyik kezébe majd rám nézett.
-Félek a magasba mármint úgy félek-vallottam be kínosan mire Niall csak legyintett nekem.Tudom,most mit gondoltok...az emeletes ágyra képes vagyok...nos az nem annyira nagy távolságot tesz a talajtól mint ez a létra.
-Tudod van egy olyan mondás,hogy szembe kell nézni a félelmünkkel-válaszolta bölcsen Niall majd tovább mászott a létrán.
Hát szó mi szó igaza volt.Előbb-utóbb le kell győzni a félelmünket.Megmarkoltam a létra oldalait.Ahhoz képest,hogy fából készült egyáltalán nem tartozott az érdes fajták közé,szép csiszolt volt ezért érintése is hasonlitott hozzá.Egy kicsit bátortalanul de neki indultam.majd mikor csak is egy pontra koncentráltam azaz a padlásra akkor jobban neki lendültem és el is felejtettem,hogy létrán mászok.A padláson már Niall várt rám a gitárommal.
-Na-látod nem is volt olyan félelmetes-veregetett a vállamba Niall mire akaratlanul is elmosolyodtam.
-Csak mert,egyedül arra koncentráltam,hogy feljussak ide-válaszoltam majd körbe néztem.Elégé nagy volt de hát maga a pajta is az volt szóval...mi a bal részébe voltunk és csak is ez a rész vezetett föl minket a padlásra.A jobb oldalon egy üveg nélküli ablak volt ami bevilágította az egész padlást az ablak jobb sarkába pedig egy nagy szalma kazal ácsorgott.Niallel ott telepedtünk meg a kényelmes de néha csiklandozó szénán.Niall először eljátszott nekem 6 sort majd nekem meg kellet ismételnem.Nagyon keményen dolgoztam ezt Niall is elárulta nekem,hogy akaratos vagyok.Hát igen,én nem vagyok az a feladós típus.A végére egész jól ment hisz amikor elsőnek bele vágtam annyira hamisan pengettem ezt a dalt,hogy Niall meg is jegyezte,hogy talán jobb is,hogy segít nekem mert,nagyon alap dolgokat tanultam még el Liamtől.Nem tudom meddig voltunk fel,mivel közülünk csak is Liamnek volt órája ezért addig gyakoroltunk míg nem jött el a nap felkelte mivel nap felkelte negyed öt-re biztos hogy fönt van és nem akarjuk elszúrni a meglepetést sem.Ezért mikor már látni lehetett,hogy szépen tűnik el a kék égbolt vissza mentünk surranva a házba.nem mernék rá esküdni,hogy sokat aludtam mert,nem...egész estémet arra áldoztam-és persze Niall is-,hogy Liamnek kész legyen a tökéletes ajándék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése