A meghallgatás

                                        A meghallgatás
                                              Dorothee

Egész testem bele volt mélyedve az ágyba,a végtagjaimat se bírtam megmozdítani.Nem csoda hisz egész éjszaka felmaradtunk és a szöveget gyakoroltuk.Ha valaki netán-tán elrontotta akkor egyből újból az egész,nagyon szigorúak voltunk magunkhoz,még egy lankadást se engedtünk meg se magunknak se a másiknak.Azt hiszem,hogy hajnali 5 óra volt mikor már az álmosság túl szárnyalt rajtunk,először Ida roskadt be az ágyba majd Berry se tudta megtartani magát ezért szó szerint be eset az ágyba.Én onnan emlékszem,hogy még egy kicsit frissebb volt az agyam a délutáni szundi után ezért is maradtam utoljára és mindegyiküket betakartam majd magam is lefeküdtem.Meg kell mondanom,hogy még elsőnek tök jó ötlet volt az szemközti ablakba feküdni.Mostanra megbántam mert,a nap bevilágította az egész szobát közte a szemem is benne volt.Na,ez volt a hátránya ennek a függönynek,hogy fehér volt virág mintákkal,lassan kezdem érteni miért is nem jönnek be Idának a világos színek és a virágos minták.Nekem viszont annyi erőm sem volt ahhoz,hogy hátra forduljak ezért csak a fejemet dugtam be a párnámba.Úgy még 5 percre visszaaludtam de a telefonom felébresztett.
I will not make the same mistakes that you did
I Will not let myself cause my heart so much misery
I will not break the way you did
You fell so hard
I've learned the hard way, to never let it get that far
Kelly Claksontól a Because Of You szólta be az egész szobát,ez volt a reggeli ébresztőm.Mindig is imádtam Kelly Clarksont,egyik nagy álmom,hogy találkozhassak vele.Mikor ezek a sorok lejátszódtak Ida a párnáját a telefonomhoz vágta.
-Nem lehetne,hogy kikapcsolnád a telefont,valaki még aludni szeretne-kiabálta Ida.Én nem néztem ki a párnámból hanem tovább hallgattam a számot és megválaszoltam neki,hogy miért is kapcsoltam be az ébresztőt.
-Szívesen megtenném de direkt azért állítottam föl mert,ne adj isten elkésünk akkor oda érjünk-magyaráztam a párnámba nyomva a fejem majd mikor az agyamig eljutott miket mondtam a nehéz súlyok leszakadtak végtagjaimról.Azonnal felugrottam az ágyból és kikapcsolva zenét megpillantottam az időt.
-Ne....ne,ne,ne,ne,ne,ne-jajveszékeltem közbe oda szaladtam a szekrényhez és elő kotorászni valamit.Mi közbe dobáltam ki a ruháimat,hogy mi a fenét vegyek fel a másik két lány kérdően rám nézett,hogy "Mi a fenét csinál ez a lány".
-Mi történt Dorothee?-tudakolta Ida mi közbe nézett engem Berryvel,hogy mit csinálok.
-Lányok a meghallgatásra 10:30-ra kell menni,és mennyi az idő?-fordultam oda hozzájuk mert,én tisztába voltam,hogy milyen időpont is volt.
Idáék viszont nem.Ida ránézett telefonjára.
-10:30 van-azonnal felugrott az ágyából és oda rohant a szekrényhez amit Berry is követett.Mondanom nem kell,hogy még a karikákat a szemünk alól se tudjuk időbe eltüntetni mert,pont most vagyunk soron.Próbáltam a legegyszerűbb de annál csinosabb ruhámat megtalálni amibe gyorsan bebújhatnék.Meg is találtam  egy zöld egy részes szoknyát,pánt nélkülit aminek mellkasánál kezdődve le volt lógva és egy vékony öv a bordámnál és már le is rendeztem magam.Ida gyorsan egy fekete rövid farmert és egy fehér inget kapott magára és egy vörös vékony pulcsit.Berry is egy fehér inget vett föl,melléje egy baba rózsaszín rövid nadrágot és egy barna vékony övet és indulásra készen is álltunk.Amilyen irammal tudtunk igyekeztünk a színpadhoz.Rövidesen az egyik sarkon megláttuk Dermot-ot és rögtön hozzá sietünk.
-Igyekezzetek,a mentorok már halára izguljak magatokat,hogy hol vagytok-mondta Dermot és belökött minket a mellette lévő ajtóba.Mi azonnal a felfutottunk a lépcsőn de közbe hallottuk is a mentorok beszélgetését.
-Talán elaludtak?-nézett kérdően társaira Louis
-Ha rövidesen nem jönnek meg akkor...-sóhajtott föl Kelly-mostanra leárulták a nevét- de nyomba elhallgatott mikor megjelentünk a színpadon.
-Sziasztok!-köszöntünk a mentoroknak.Szépen felsorakoztunk én mellettem Berry állt,Berry mellet Ida.
-Sziasztok!-köszöntött Gary minket majd folytatta-Épp időbe jöttetek!
-Igen,sokáig gyakoroltunk este és elaludtunk-vallotta be Ida.Hát,igen szégyenkezni szégyenkezhetünk.
-A lényeg,hogy itt vagytok-szólalt meg kedvesen Tulisa.Na igen,ő a mentor ideál.Őszintén nem bánnám ha őt kapnám vagy kapnánk mentornak ha odáig egyáltalán eljutunk.
-És mit fogunk hallani tőletek?-vont kérdőre Louis.
-Leona Lewistől a Run-t-válaszolt a mikrofonba Berry.Majd elhelyezkedtünk a megszabot helyünkön.
I'll sing it one last time for you                              piros=Berry
Then we really have to go                                  kék=Dorothee
You've been the only thing that's right                     zöld=Ida
In all I've done                                                  szürke=együtt
And I can barely look at you
But every single time I do
I know we'll make it anywhere
Away from here
Light up, light up
As if you have a choice
Even if you cannot hear my voice
I'll be right beside you dear
Louder louder
And we'll run for our lives
I can hardly speak I understand
Why you can't raise your voice to say
Light up, light up
As if you have a choice
Even if you cannot hear my voice
I'll be right beside you dear
Louder louder
And we'll run for our lives
I can hardly speak I understand
Why you can't raise your voice to say
Jó érzés volt a lányokkal együtt énekelni.Főleg az volt a legjobb,hogy attól énekelhejtük el aki annak idején szintén onnan indult el mint mi.Vagyis Leona Lewis egykor itt állt a mentorok előtt,bár igaz nem azon mentorok előtt akik eddig voltak tudtommal csak Louis maradt meg egyedül aki az 1.évadtól mentortag.Úgy láttam,hogy összeültek és megbeszélték,hogy mi legyen a sorsunk.Lakatolt a szívem.Viszont most volt kibe karolnom ezért nyomba Berrybe kapaszkodtam,Berry pedig hívta Idát hozzánk.Ida átkarolta Berry vállát és velünk izgult el.Nagyon izgultam.Úgy éreztem mintha verejtékeztem volna.Csak még jobban belekaroltam Berrybe közbe a mentorokat lestem.Nem akarom,hogy én vagy a lányok vagy legrosszabb esetbe egyikünk se jut tovább.Az éneklés mára egy olyan szintet ért el nálam,hogy ez már nem csupán egy hobbi hanem az életem részévé vált.Talán ezért is féltem most jobban mint a válogatón mert,akkor még nem volt ennyire fontos ez az egész.Mostanra megváltozott a véleményem...remény...reménykedek,hogy mind a hárman folytathatjuk a siker útját.