Te hozod ki belőlem...

Te hozod ki belőlem

Dorothee

Szinte az ágyhoz nőttem,nagyon sokáig maradtunk fel Niallet,hogy Liamnek eltudjam készíteni az ajándékát.Persze Niall is alaposan game overt kapott mint én.Nem is tudom mi lett volna velem nélküle?Lehet,hogy erre utalt,Liam mikor a többiek halára aggódták magukat értem.Akkor azt mondta,hogy szeretni fogom a fiúkat akármilyen dilisek is tudnak lenni.Igen,igaza volt.Kezd kivirágozni a barátságom a

többi fiúval is.Persze most Niallt ismerhettem meg közelebbről,és ezzel a szívességgel bizonyította,hogy vannak fontosabb dolgok mint a kaja.Eddig úgy éreztem,hogy ő legjobban csak a hasát szereti de nem.Kiderült ha baj van ott terem.Talán ezt kéne tennem a többiekkel is.Harryt,Louis és Zaynt közelebbről is meg ismerhettem.De nem most.Majd ha eljön az ideje.Hisz Niall is olyan volt mint az égből pottyant angyal.És még a hasonlat is van köztük.Érzem,hogy lesz olyan szakasz mikor ezeknek a fiúknak a segítségére szorulok és ők ott lesznek,vagy fordítva.Csak ki kell várnom az időt.....nagyon várom már,hogy megismerjem a többieket is.Álmomból valaki ébresztgetett és nevemet szólítgatta.

-Dorothee...Dorothee-a hangok szinte elmosódtak amint haló járataimba értek ezért,visszhangoztak a fülembe a számomra értetlenek tűnő szavak,mi közbe végig a nevemet mondogatták.Szemeim le voltak ragadva...mintha több ezer tonnás súly lenne a szempilláimon ami miatt nem tudom kinyitni a szemem.Erőt vetem magamon és elsőnek minden a homályába veszett...majd egyre jobban kezdett kitisztulni a kép.

-Dorothee!Szia!-visszhangzott már egy kissé kevésbé a hang majd Liam arca kezdett alakzatot venni.És valóban ő állt előttem,egyik kezével a létrába kapaszkodva.

-Hány óra van?-nyögtem ki nagy nehezen ezt a mondatot.Majd újra becsuktam a szemem,túlságosan is fáradtnak éreztem magam,mintha fejbe ütöttek volna,ezért is nem igazán figyeltem Liamre,tudni illik ha vagy 4 óránál kevesebbet alszol az éjszaka az kihat az egész testedre.Az én testemre mint egy 50 kg súlyok lettek volna felszerelve.

-10 óra van hét alvó-válaszolt Liam kérdésemre mire nekem kipattantak szemeim.Hisz Bob mondta is,hogy negyed 5-re mindenképp keljünk fel erre én ráhúztam majdnem 6 órát.Azonnal kiakartam mászni az ágyból de Liam megfogta a csuklóm.

-Ne,nyugodtan pihenhetsz!-húzott vissza a párnám közé és meg értelmetlenül bámultam őt.Csak nem kiszúrta,hogy egész este Niallel gyakoroltunk...Jaj ne!Ugrott a meglepetés!

-Bizonyára nem aludtál jól az éjjel mivel Bob trombita szójára sem keltél föl,és nem hallottad még az ébresztetésünket sem ezért hagytuk had aludj-mesélte Liam a történteket mi közbe kézfejemet finoman simogatta fölös ujjaival.Nekem ekkor egy nagy kő esett le a szívemről...nem gyanakodott és szerencsére Niall is feltudta ezek szerint magát kelteni-nem úgy mint én-amiből nem derült ki a turpisság.

-Igen,este ne tud meg mennyit forgolódtam-színleltem az ártatlan lányt.Nem szép dolog de nem akarom elrontani a meglepetést.Liam felé néztem ő pedig egy elégedett mosollyal fejezte ki magát majd tovább nézte ahogy a kézfejemet simogatja.

-Hé,amúgy boldog szülinapot-szóltam fele halkan egy fél mosollyal,tudtam,hogy neki nem igazán öröm teli nap,hiszen nagyon ellenezte a születésnapját.

-Köszönöm!Bár remélem te nem fogod nagy dobra verni ezt a napot-válaszolta egy kissé kuncogva Liam.

-Majd még elválik-feleltem mosolyogva-Jut eszembe,hol vannak a többiek?

-10 óra van,vagyis elvileg a  teheneket kéne legeltetnünk-felelte Liam majd kinézett az ablakon.

-Hogy érted,hogy elméletileg?-kérdeztem a sántító szóra.Elméletileg?Az elmélet és a gyakorlat két külön világ szóval most nem tudom mit akar ezzel Liam.

-Úgy,hogy mivel számukra ez egy ünnep nap,a születésnapom végett ezért,egy kicsit hanyagolják ma az állatokat és jó formán csak megetetjük ma az állatokat-magyarázta az elméleti dolgot Liam.

-Akkor a többiek számára te vagy az ő őr angyaluk-kuncogtam el magam mire Liamre is átragadt ez.

-Nem nevezném magam egy angyalnak se születésnaposnak,nekem ez egy átlagos nap-vallotta be Liam mire én fejemet csóváltam,jelezve,hogy nem jól teszi amit tesz.

-Liam ez a te nagy napod,nem minden nap ünnepli az ember a 18. születésnapját-szorítottam meg a kezét amivel nem rég a kézfejemet simogatta.

-Tudom csak,a fiúk ilyenkor annyira elveszítik a fejüket,hogy általában katasztrófa lesz belőlük-vonta le a tényeket Liam majd észrevettem,hogy egy pillanatra kirázza a hideg-Nagyon kemény volt Zayn 18.születésnapja.

-Mi történt?-érdeklődtem és közelebb mentem hozzá.

-Maradjunk annyiba,hogy a fiúk jól leitták magukat,és megrongálták elég alaposan a házat-magyarázta el dióhéjába a történetet mi közbe jobbra-balra döntötte a fejét.

-És hol maradsz te a történetbe?-vontam fel a szemöldököm mire Liam újra az arcomat fürkészte.

-Mondjuk úgy,hogy nekem csak 1 vesével születtem ezért el vagyok tiltva az alkoholtól-válaszolta Liam mire én elképedtem.

Ezt nem gondoltam volna....mármint ez azt jelenti,hogy neki nem szabad semmi eshetőségre se innia alkoholt mert,egy vese-lássuk be-nem tudja legyőzni az alkoholt.nekem szint úgy nem szabad alkoholt innom....de nekem más okok miatt.Egyszer ittam pezsgőt és a vér nyomásom 100-ról 160-ra ugrott amitől szédelegni kezdtem majd elájultam és úgy kb. fél napot ki voltam ütve.Az orvos az tanácsolta nekem annak idején,hogy ne igyak semmi féle alkoholos vagy szeszes italokat mert,a szervezetem gyenge ahhoz,hogy az alkoholt eltávolítsa a szervemből.A legkedvezőbb esetbe is több napi fejfájások fognak gyötörni amit gyógyszerek se tudnak elmulasztani,ha pedig túlzottan....maradjunk annyiba,hogy kockára tenném vele az életem

-Akkor ezek szerint egyek vagyunk-válaszoltam logó arccal.Liam magához szorította az egyik kezemet.

-Nekem is meg van tiltva annyi különbséggel,hogy nekem mind 2 vesém hála az égnek meg van-magyaráztam egy apró mosollyal mellyel Liamre néztem-De nekem a vér nyomásom megy fel tőle úgy,hogy legjobb esetbe is az ájulás után vagy több napra erős fájdalmak jelentkeznek a fejembe.

-Meg vagyok könnyebbülve...ezek szerint nem én leszek az egyetlen akit nem kínálhatnak meg szeszes italokkal-magyarázta egy kis mosollyal a sarkán majd a kivette a kezemből az övét és a létrára téve lépkedett le sorról-sorra.

-Gyere a reggeli már vár téged-támaszkodót meg az ágy szélébe Liam és felnézett rám.

-És ki volt az a jó madár aki helyettem főzött rátok?-fogtam meg óvatosan a létra egyik oldalát majd megmarkoltam jó szorosan a másikat és ráléptem az egyik rúdra a két lábamat majd szép lassan lépegetni kezdtem

-Hát én-válaszolta lelkességgel és büszkeséggel Liam mire én döbbentségembe elvesztettem a fonalat és a két karom már nem bírta a létra szárat és a földre estem volna ha Liam nem kap el a derekamnál fogva.

-Nahát te mindig jókor vagy jó helyen-válaszoltam egy kissé nevetve és elhúzódtam a karjai közül miután földhöz ért a lábam.

-Látom ledöbbentél azon,hogy én főztem,mondjuk én is elégé ritkán szoktam....tényleg olyan hihetetlen dolog?-nézett rám kérdően Liam mire felnevettem.

-Dehogy!-veregettem vállba-Már csak az a kérdés merült fel bennem,hogy te mit készítettél reggelire.

-Tojás,szalonnával megfelel?-tette csípőre kezeit mire én egy heves bólintással jeleztem.

Gyorsan elmentem a fürdőbe és átöltöztem majd vissza siettem vissza a szobából ahol Liam szótlanul ült az ágyán.

-Te nem jössz?-néztem oldalra ahol Liam volt.

-Nyugodtan menjél csak!Még nekem úgy is kutatnom kell a szekrénybe-mutatott az említett szekrényére majd én egy bólintással tovább léptem a szoba ajtaján.A nappaliba Niallt találtam egy napszemüvegbe ülve a kanapén.Tudtam,hogy a napszemüveg csak álca és,hogy mélyen alszik,ezért levettem róla szép óvatossággal a napszemüveget és beigazolódott a gyanúm.Szemei be voltak csukva és közbe szuszogott résnyire nyitott szájával.Leültem a kanapéra Niall mellé és óvatosan ráncigálni kezdtem a vállát.

-Héj,Niall!-szólaltam angyali hangon hozzá mire azonnal felriadt.

-Nem aludtam el!-kurjantott föl mire én befogtam a száját,hogy ne üvöltse be az egész lakást.Sajnos a közös hálószobából Liam olyannyira hallotta,hogy az nappali határánál megállt.Amennyire csak gyors tudtam lenni lekaptam Niall szájáról a kezemet.

-Hát persze,hogy nem!Ezért is vetted föl a napszemcsit-kapta föl a dohányzó asztalról Liam a fekete napszemüveget és Niall elé tartotta majd az ablak felé bólintott-mert,annyira jó nap sütéses idő van.

-Lebuktam-válaszolta elismerően Niall mire én elképedtem.Be akar árulni?Pedig eddig semmi jele nem volt,hogy Niallal készültünk valamire.

-Az az igazság,hogy nem bírtam ki vacsora nélkül ezért az éjszaka közepén kiosontam és tele ettem magam-füllentett bátorsággal Niall Liam szemébe csak,hogy Liam sajnos nem ma jött le a falvédőről.

-Oké!A többieket nézhetitek hülyének de engem nem-szólalt meg egy kissé felhergelt hangnembe Liam majd oda vonszolt egy széket magának amivel velünk szembe tudott ülni.A szék fordítva tette elénk,és ügy ült le a,karját a hát fájára támasztva.

-Nos mi is történt az éjjel?-fürkészett minket szuros szemmel de mintha Niallt jobban fürkészte volna....és mintha lángokat szórt volna a szeme ha csak rá nézett.Úgy meresztette ezeket a lángoló szemeket,hogy én is egy kissé megrémültem hisz Liamnél még nem is láttam ilyen heves reakciót mint most.De várjunk csak...ő azt hiszi,hogy...

-Liam gyere!Van egy meglepetésünk!-szólt ki a konyhából Zayn mire Liam felsóhajtott és a konyha felé dühös pillantással fordult.

-Épp vallatok!-hangsúlyozta ki ezt a két szót majd újra szembe nézett velünk de nem sokáig mert,Zayn jött be a konyhából.

-Azt később is megteheted!Gyere már!-húzta fel Liamet a helyéről és a konyhába ráncigálta.

-Huh ez meleg volt-sóhajtottam föl és nyugtázásomba a kanapéba dőltem.

-És ha láttad volna,hogy milyen szemekkel nézett engem-sóhajtott föl Niall de tudtam,hogy érti hisz én is láttam.

-Tudom...Itt ültem melletted-válaszoltam lehangolóan majd a könyvespolcra fordítottam a fejem.

-Én mondom,te olyan hatást váltasz ki belőle ami miatt képes lenne még egy csatát is megvívni-válaszolt niall megdörzsölve a szemét mire én értetlenül feléje néztem.

-Ez meg,hogy érted?-kérdeztem rá majd arra eszményeltünk,hogy Ida jön be az ajtón.

-Hé gyertek!Az ünnepeltet fel kell ám köszönteni-legyintett a konyhába Ida majd felálltunk Niallel és befáradtunk a konyhába.Bár most elégé rosszul érzem magam...hisz most Liam azt hiszi,hogy Niallel történt valami köztünk ezért mind kettőnkre biztos haragszik....valahogy tisztáznunk kell a helyzetet,hogy nem úgy van ahogy elgondolja,de akkor ugrik a meglepetés.Kellemetlenül éreztem magam mikor beléptem a konyhába és Liamre szegeztem a tekintettem. Aki el volt képedve a díszes csoki tortán.Oldalain a krémet csík szerűvé tették,a tetejét körbe vette újra egy díszített sor,amikből elsőnek nagy csoki vonalak áradnak ki belőle amiből fokozatosan csökken az aránya majd a végpontba,egy rózsa takarja el útjukat

-De-De hát,hogy?-csikarta ki nehezen Liam ezeket a szavakat.

-Elárulom,hogy tegnap nem kaszálni mentem hanem felmentem a városba és vettem a közös pénzből amit össze spóroltunk a fiúkkal és Idával-magyarázta Bob a székbe támaszkodva.

-Te hogyhogy nem szóltál erről?-suttogtam Niallnek mert,nyilván a fiúk közé ő is beletartozott.

-Ez egy meglepetésnek számított,amiből neked nem kellet ki venned a hasznot,gondoltuk majd te a saját elgondolásoddal leped meg Liamet-magyarázta olyan halkan,hogy csak én értsem.

Én egy kis csalódótsággal néztem Liam fele.Láttam,hogy sorba öleli meg,a fiúkat örömteli mosolyával.Niall is oda fáradt,hogy még is adjon egy ölelést Liamnek.Liam egy kicsit tétovázva de egy másodpercre megölelte persze akkor leghervadt a mosolya az arcáról.Mindenről én tehettek...ha nem jut eszembe a gitározás akkor most nem utáltattam volna meg magam Liammel..Ráadásul így tönkre tettem a születésnapját és még Niallt is sikerült befeketítenem.Én itt a konyha küszöbén néztem az ünneplést....nekem nem ment az ami Niallnek.Nem ment,hogy oda álljak és úgy mintha mi sem történt volna.Félek,hogy olyan lépést teszek amivel újra megbántom...mi közbe az ünnepelt maga szerencsétlenkedet a torta felvágásával amin a többiek önfeledt kacajt csaptak én kisettenkedtem a házból.Halkan becsuktam az ajtót.Nagyon hűvös,és borús idő volt.A hideg szél fuvallat még ráadást adott és lássuk be egy vékony pulcsi,és egy szoknya nem tud igazán

kellő melegséget biztosítani.A pajtába szaladtam,feltételezve,hogy nyitva van.Nyitva volt ezért gyorsan berohantam magam után csukva az ajtót.Észrevettem egy széna boglyast a sarokba ezért oda befészkeltem magam,hogy feltudjam melegíteni magamat.Karomat ölebe fontam és össze húzodva vártam míg a party elhúzódik és nem kell szembe néznem Liammel.Ez vagyok én!Mindig mindent elrontok és még én várom el az emberektől,hogy kérjenek bocsánatot...képzelem mit gondolhat rólam most Liam.Egy ribancot aki hancurozot a barátjával és nem is állt szándékába még bevallani se az igazat.És sajnos nem is tudom.Megpillantottam a gitárom ami a létra alatt volt.Már emlékszem,hogy nemvolt erőm ahhoz,hogy a gitáromat bevigyem magammal,ahogy Niallnek sem ezért itt hagytuk.Egy kicsit elmerengtem a vajszínű gitárba.Abba a gitárba ami Liammé volt.A személy aki mostanra egyáltalán nem kíváncsi rám.Tudom,hogy mikor ide Londonba érkeztem és megtudtam,hogy az X-Factorba Ida benevezett nem fog más érdekleni engem.Megfogadtam,hogy egyedül is csak ez lesz az egyetlen fontos dolog a számomra,nem bonyolódok bele ennek a városába,hogy aztán nehéz szívvel engedjem el.De mégis megtörtént....5 sráccal megismerkedtem.....az egyikhez különösen kötődtem.Liam nem közömbös számomra.Nagyon szeretek vele lenni.Ő a legjobb barátom,Idán kívül....aki megért engem,akihez fordulhattok ha bajom van.De most nem...most nem mert,most úgy elszúrtam a dolgokat,hogy felém se nézne.Amilyen jól akartam Liam ajándékát tökéletesebbé tenni annál rosszabbul sült el a dolog.Hallottam egy nyikorgást ami csak is arra vezethetett,hogy valaki be akar merészkedni a pajtába.Nem tartom vissza.Jöjjön be az illető,engem nem érdekel.Lépteket hallottam,de nem érdekelt,ahhoz most túlságosan is el voltam tájolva,hogy érdekeljen körülöttem bármi is.Egyre közelebbről hallottam a lépteket de nem érdekelt,csukott szemmel vártam a személy érkezését.Nem érdekelt...semmi nem érdekelt,csak a saját gondolatom.Azt vettem észre,hogy a pajta villanya aminek minden sugara szét terül-köztük rám is- valaki eltakarja mellőlem.

-Dorothee!-szólalt meg az illető és nem volt nehéz kitalálnom,hogy ki volt az ezért felemeltem a fejem jobban,hogy szembe nézhessek vele.

-Mit akarsz?Neked most a többiekkel kéne ünnepelned-néztem bele barna szemibe mire ő szó nélkül leült mellém.

-Sajnálom amiért gyanusitgatalak titeket bizonyíték nélkül-szólalt meg csendes hangnembe majd folytatta-És ha tényleg bármi van közted és Niall között akkor majd megbarátkozom...

-Nincs semmi köztünk,csupán egy szívességet kértem tőle ami nem várhatott a mai napig-vágtam közbe mert,még rossz belegondolni is,hogy én és Niall.

-És mi volt az a szívesség?-vont kérdőre Liam.Tudtam,hogy itt az idő.

Válasz nélkül felálltam a helyemről egyenesen a gitárom felé.A nyakamba akasztottam a gitárt és Liam tovább fürkészte mit csinálok!

-Ezt a dalt csak is kizárólag neked játszom el-ezzel a mondattal a hurok közé emeltem az ujjaim és lassan elkezdtem játszani a dalt.Bár a nem igazán láttam,hogy Liam,hogy vélekedik-mert,a gitárt kellet figyelnem,hogy ne tévesszek- a dalról.De a szemem sarkából láttam,hogy nyugalommal hallgatta karba font kézzel a dalt és most egy olyan mosolyt láttam az arcán amit eddig soha.Ezek a jelek arra utaltak,hogy örül a meglepetésnek,és ami azt illeti tökéletesebb helyet nem is találhattam volna ahol átnyújthatom az ajándékom Liamnek.