"A nap hőse"

                                           "A nap hőse"
                                               Dorothee

Egy parkba barangoltam...illetve barangoltunk.Idával és a One Directionnal.Úgy gondolták a fiúk,hogy ez egyszer tegyen kivételt a menedzserük és bár plusz próbára kell járniuk megtették ezt az áldozatot.A parknak járdás részénél járkáltunk.Tegnap a tábor elhagyása után rögtön Idával egy megszállási helyet kerestünk amit meg is találtunk.Egy nem felkapott szállodába szálltunk meg-megjegyzem,hogy amit a pénztárcánk is eltűrt-.Persze az érzés mit sem változott bennem a tegnapival kapcsolatosan.Persze egy nap elteltével nem lesz jobb a hangulatom,ki mondta egyáltalán,hogy jó lehet pár nap elteltével is a hangulata olyannak aki elbúcsúzott barátnőjétől ideiglenes időre.Ez emlékeztet arra mikor először találkoztunk Idával.Pár napig elszállásoltak nála aztán haza kellet utaznom de nehezemre esett Idát elengedni.Megfogadtam,hogy évente eljárok a nyaralni hozzájuk de...többet nem tudta ezt a családi kassza támogatni....ha jobban belegondolok amikor náluk voltam elfelejtettem az anyagi gondjainkat...a bántalmazásokat amik a családba manapság elengedhetetlenek voltak.Hónapokig sírtam amiatt,hogy nem jöhettek vissza az úgy mond "biztonságos környezetbe".5 éve nem is jártam Londonba...most viszont kiélvezhettem minden egyes percét...de ezt talán jobb lett volna amikor mind két gondommal küszködtem.Nem azt mondom,hogy szeretném vissza kérni az egyiket....Isten ments!De ez a város megadatott nekem egy biztonságot.Egy biztonságot ami nem emlékeztet az otthon fájdalmaira ami Franciaországba adatott nekem.A szürke égbolt pont illet a hangulatomhoz.Ezekkel a gondolatokkal voltam elmélyedve és ez által maradtam le a többiektől.Én a sort vagy 1 méter távolságra zártam.Viszont azt nem gondoltam,hogy a társaságból valakinek fel is tűnik a lemaradásom.

-Hé minden rendben?-szólt a mellettem-nem tudom mióta-lévő Liam.Feléje néztem majd megálltam aminek következményébe ő is megállt.Liam szem ügyre vette arcom mimikáját és csak engem bámult.Én ezt nem tudtam viszonozni.Talán azért mert,féltem a szemeibe nézni vagy csak mert,jobban tetszett a talaj látványa.Némán álltunk de én nem mertem megnyikani.Liam nyugodtan állt mellettem és esz ágába se volt bármit is tenni.Nem tagadom engem nézett mind végig csak én ezt nem mertem viszonozni sem.

-Hé,miért álltatok meg?-szólalt meg a mát távolba haladó Ida mire Liammel a hang felé néztünk.Ida és a többiek is felénk néztek.

-Mindjárt indulunk-kiáltottam neki mert,ahhoz eléggé messze voltak,hogy egy halk mondat elég,hogy hallják.Liamnek nem kellet kétszer mondani se hanem elindult és felém fordult.Egy mutató bólintással jelezte,hogy menjünk a többiek után.Én vettem magamon egy nagy levegőt majd oda sétáltam Liamhez és így folytattuk tovább a sétát.

-Dorothee...-szólalt meg megint Liam én pedig feléje néztem-bánt téged valami.

-És,hogy állapítottad meg ezt?-tettem zsebre én is a kezem mint Liam.

-Nem kell sokáig férkőzni egy ilyen arcon amiből csak a szomorúság árad-nézett felém majd én kiprovokáltam egy kényszer mosolyt az arcomról.

-Erről az arcról ezt lehet leolvasni?-mutattam a szinte már fülemig érő áll mosollyal az arcomra mire ő felnevetett.

-Komolyan,te annyira ügyesen kijátszod ezeket témákat-nevetett föl mire én idegesen túrtam bele a hajamba mondván,hogy ezt elismerésnek veszem.

-Na jó,nekem is vannak személyes ügyeim ezért nem is faggatlak téged-mosolygott Liam rám majd egy megkönnyebbült mosolyt tükröztem az arcomra.

-Inkább beszéljünk a gitár leckéről-javasoltam az ötletet.Ez nem volt elég kényes téma sem.És ez legalább nem kapcsolódik a problémáimhoz.

-Oké!-csapta össze a tenyereit Liam-Azt még nem tárgyaltuk meg,hogy hol legyen.

-Helyes megállapítás Mr.Payne-tettem csípőre a kezemet és próbáltam eljátszani az ideges főnököt-Elmondaná,hogy következhetett be,hogy nem tárgyaltuk meg a helyszínt?

Kulcsoltam össze a kezem és próbáltam vissza fojtani a nevető görcsömet.

-Nem tudom Mrs.Schleret.Talán mert,önnek sürgős dolga akadt ezért nem akartam fecsérelni az idejét-szállt be a játékba Liam.

-Ez tudja,hogy mit jelent-szakítottam félbe a sétámat mire Liam is megállt.

-Nem kapok e havi fizetést?-kérdezte kétségbe eset hangon az úgymond munkásom.

-Pontosan-horkantam föl és felemeltem eléje a mutató ujjamat.Ebből az következett,hogy egyikünk se bírta ki a végét nevetés nélkül ezért rögtön kiadtuk magunkból a nevető görcsöt.

-Hát ez jó volt-beszéltem bele a nevetésembe aminek az lett a vége,hogy félre nyeltem.Így nem csak nevettem hanem a köhögés is közrejött.Liam persze ezen még jobban nevetett.Majd mikor kezdett megnyugodni megszólalt.

-Értékelem a humorodat de még mindig nincs meg a helyszín-válaszolt Liam.

-Hát egy könnyedén nem is lesz-fogtam a gyomromat a nevetéstől mert,már a nevetésre annyira rá hangolódtam,hogy megfájdult a gyomrom.

-Na még ma kicsikarod a maréknyi nevető görcsödet?-vont kérdőre Liam és lágyan bele veregedet a hátamba.

-Bocs!Bocs!-hajoltam föl és kisöpörtem néhány tincset a szememből-Komolynak kénne lennem erre fel..

-Nem,én örülök annak,hogy végre visszajött a jó kedved-szakított félbe Liam

És ekkor leesett nekem,hogy alig néhány perccel ezelőtt még sírhatnékom is volt most meg a nevetést következően teljesen megszűntek a gondjaim.Talán gyakrabban kénne találkozgatnom Liammel mert,el tudja űzni azokat a keserű gondolatokat amiket az agyamba hordok.Ráadásul még el is tudta titkolni a múltkori dalszöveg balesetet.Liam olyan hatást fejt ki nálam,hogy elfelejtem a gondjaimat és ráterelődik a figyelmem.Be kell valljam szerettem így vele kettesbe beszélgetni...bár eddig sűrűn fiúval soha nem beszélgettem el mint vele.Mindig is foci mániásnak,éretlennek és bunkónak találtam a fiúkat erre fel elő jön hirtelenségibe ez az öt fiú és egyből megváltozik a véleményem.De legfőképp Liam tükrözi az imént elhangoztak ellentétéét.Személy szerint örülök,hogy Liam személyébe egy ilyen barátot találtam.Arról nem is beszélve,hogy nem szállt el magától,hogy híresség...sőt!Most először belenéztem barna szemeibe amiből tisztán látni,hogy ki tükröződtem a szeméből.Én ezen elmosolyodtam,Liam követte a példámat bár őszintén nem tudom,hogy nála honnan a reakció.De aztán újra el komolyodtam és így néztem Liam szemébe.Sokáig csak ezzel kötöttük le magunkat,hogy egymás tekintetünket fürkésztük.Liam persze a széles mosolyát megtudta tartani ellentétbe velem.Ezt a nyugalmas pillantott egy sikítás szakította félbe.

-Ez mintha Ida kiáltása lett volna-fordultam a hátam mögött lévő patakra.Liammel oda siettünk a patak felé,hogy megtudjuk mi volt ez közbe Harryék is oda értek hozzánk.

-Mi volt ez a kiáltás?-nézett ránk lihegve Zayn majd megpillantottuk,hogy Ida ficánkol a patakba.

-Jaj,ne!-ütött a fejéhez Harry-1 percre se hadjuk magára és erre fel mit csinál?Hülyeséget!

Én kétségbe eseten bámultam barátnőm küszködését a vízbe ahogy próbálja feltartani magát.Szívesen neki ugrottam volna de....nem tudtam úszni.És nem állok rá készen,hogy most kezdjem el a gyakorlást pláne egy megmentésnél de ha ez az ára...

-Ne aggódj Ida!Megmentelek!-szólalt meg hősiesen Louis felemelve mutató ujját egyből beugrott a vízbe.

Nem kell részletezni,hogy ahhoz képest elég jól ússzot és gyorsan ért Ida irányába.Louis bizonyára belé karolt a derekába mivel csak egyik karjával evezve úszott vissza hozzánk.Mi csak némán néztük a vízi mentés szabályoságait és mire észbe kaptunk addigra Louis kisegítette Idát a vízből majd ő is kimászott a jéghideg vízből.

A fiúk erre egy nagy tapssal jutalmazták Louist.Én is nem tudtam mivel jutalmazni Louist és én is elkezdtem tapsolni a háttal ülő Louisnak.Kezeivel támasztotta meg magát,hogy heverésszen csurom vizesen a vízbe,Ida is ilyen pózba állt.Ida a patakot nézte mi közbe Louis őt figyelte.Majd mikor abba maradt a taps vihar ida szembe nézett Louissal.

-Köszönöm de tudok úszni-nézett rá meredten Ida majd velünk is ezt tette.Louisnak eközben jobb szeme rángatózott.Gondolom ő se tudta ezt a kis tényezőt Idáról.

-Hallottátok!Tud úszni-nézett felénk még mindig szem rángatásával.

-Ezek szerint a nap hőse feleslegesen tette kockára az életét-guggolt le Zayn és megveregette vállát Louisnak.

-Ida egyáltalán mit kerestél a vízbe?-vonta kérdőre Niall.

-Az eszét Niall!Az eszét!-nézett rá halál komolyan Harry.

-Nem,csak kiesett a kezemből a táska-emelte föl az említett tárgyat-Elégé messzire is úszott a és csak nem hagyhattam oda veszni a benne lévő értékeket.

-Hát az értékek most már bőrig vannak ázva-állapítottam meg majd újra kérdően néztem rá-De ha tudtál úszni akkor miért ficánkoltál a tóba és sikítottál?

-Megakadtam egy hínárba ezért elkezdtem pánikolni,tudjátok,hogy azok mennyire ragadnak az emberre-csavarta ki hajából a tömör vizet.Lassan felállt helyéről és kötött drapp színű ruhájából csak csöpögött a víz.Louis is felállt de arra lett figyelmes,hogy egy méhecske megcsípte a jobb karját mire oda kapott az említett helyre épp kezével.Ida persze ezt nem látta ezért egyből másra gondolt.

-Görcsbe rándult a kezed az úszástól?-ment hozzá közelebb Ida Louishoz mire ő értetlenül nézett rá.

-Nem én...-de azonnal elhallgatott mikor Ida Louis karját nyaka köré fonta.

-Tudom velem is megesett,ilyenkor nem tanácsos járkálni sem mert,rosszabbik esetbe a lábaid is begörcsölnek-ezzel a mondattal Ida átkarolta Louis vállát.

-Igen,mármint...jaj ez a nyílaló fájdalom-színlelte a nagy sebesültet Louis,hogy még jobban színleltesse lábára rakta szabad kezét mire Ida mellkasára helyezte megmaradt kezét,hogy "ne essen el."

-Majd én viszlek-ezzel a mondattal vitte a járdára és úgy mentek tovább.Nehezen lehetett kivenni de Louis arcán lehetett látni egy csöppnyi mosolyt közbe Idáról le nem vette a szemét.Igazából ha innen hátulról követjük az eseményeket,olyan mint két szerelmes pár akik átkarolják egymást.Én csak hitetlenkedve néztem a többiekre.Alig hiszem el,hogy,Ida tényleg azt hitte,hogy Louisnak beállt a görcs.Persze Louis azonnal vette az adást mikor Ida átkarolta és így a szárnyai alá vette.

-A szoknya pecér-vágta rá Zayn mikor már a távolba mentek Idáék.Majd ezzel követte őket.

-Héj,lehet,hogy mégis sikerül becserkésznie-ment utánuk Harry és Niall is követte.

Liammel megint összenéztünk majd egyszeribbe ugyanazon pillanatba elnevettük magunkat.

-Hát ez fergeteges volt-mosolygott Liam.

-Igen és ...-ekkor valami eszembe jutott-Ohh már tudom,hol lesz a helyszín.Itt lesz a parkba!

-Ez most komoly?-vonta fel szemöldökét Liam majd így folytatta-De nem merek rá fogadni,hogy kitudlak menteni a vízből,én se vagyok úszó bajnok!

-Nem te buta-nevettem föl-De ha mégis így lenne akkor te leszel az aki fizeti a biztosítást!

Erre megint felnevettünk.Annyira jól éreztem magam most ahhoz képest,hogy az előbb fejemet fogva néztem,hogy kapálódzik barátnőm a vízbe.Liam tényleg eltudja velem feletetni a gondjaimat.Élveztem a társaságát,hogy mindig ott van mikor szükség van rá...ez egy értékes barátság kezdete.És nagyon várom már ennek a vég kifejletét....amit még én sem tudok de valami csodálatos dolog lesz...az biztos.