Liam
Louis még mindig nem unta meg a már 29-er elénekelt mindig átszabót MacDonald dalt.Ami minket többieket már nagyon idegesített.Louis persze mintha meg se hallotta volna panaszainkat csak amikor már annyira felment bennem a pumpa,hogy minden dühömet kiadtam.
-Louis!Végre befejeznéd?Kezd idegesíteni-kiabáltam le Louist de mintha meg se hallotta volna.
-MacDonaldnak...ugyan Liam lazíts-legyintett egyet kezével fölém Louis-Hallgasd meg a közönséged!Na ők igazat mondanak!
Erre mindenki fújolni kezdet a kocsiba.Most már abba reménykedtünk,hogy ezzel meggyőztük Louist,hogy ne kezdjen bele a 30. átszabót változatba.
-Mindenki hallotta!Én azt mondom,énekeljünk el még egyszer-kiáltott fel lelkesedve Louis.
-Nee-kiáltottunk fel mi többiek,hogy még véletlenül se halljuk meg 30.-szor megutált dalunkat.
-A vén MacDonaldnak volt egy farmja, E-I-E-I-O-kezdett bele újra a dalba.Már épp ott tartottunk,hogy leordítsuk mikor Ida közbe szólt.
-Várjatok!-állított le minket Ida majd Dorothee ölében pihenő könyvet kicsente-Elkérhetem pár percre?Nem lesz semmi baja!
Ida felállt,és teljes erőből ütögetni kezdte Louist .Mire ő nyomba elhallgatott.Ida vissza adta Dorotheenak a könyvet,Ida meg leült vissza a helyére.Louis egy pillanatra hátrafordult,hogy szembe találkozhasson Idával.
-Ez nem volt szép-fordult vissza az úthoz Louis.Ida csak egy elégedett mosollyal jutalmazta Louis válaszát.De most már végre nem kezdett bele a nótába.A továbbiakban hátul Harryék minden féle kérdésekkel jöttek elő Dorothee felé.Persze Dorothee is faggatta a fiúkat.Én nyugodt szívvel hallgattam Dorothee beszámolóját.Persze most nem akartam most kérdezősködni,vagy is szerettem volna de adok egy esélyt,hogy most a többieket is jobban megtudja ismerni.
-..És a kutyám erre fel mit csinált?Hát nem szét tépte a cipőmet-mondta félszeg mosollyal Dorothee.Mire a hátsó sorba felnevettek Niallek.
-Nekem is kellet volna egy ilyen kutya...lett volna mentségem a suliba amikor házi hiányom volt és...-mondta nevetve Harry de be is fogta egy kissé a száját-...miért nem volt cipő rajtam!
-Sajnos már hiányzik,hogy a dolgaimat szétrágcsálja de.....mégis tudom,hogy jó helyen van-szólalt meg egy kicsit szomorúan Dorothee és kisöpört egy tincset arcából majd a felfelé mutatott-Ott fent biztos jó helyen van!
-Na jó!Hogy ne ilyen szomorú legyen már a téma...-csapta össze a tenyereit Ida-Mesélj inkább vidámabb dolgokról!
-Igen!Mondjuk,hogy találkoztál Liammel!Feltételezve ha ez nem egy szomorú történet-ötlött föl Harrynek ez a társaságnak fényűző még is számomra nem igazán feldobható dolog.Ekkor Harry felé elkezdtem hadonászni,és elmutogatni,hogy ne faggassa tovább Dorotheet.
-Ohh,műsor változás van!Liam azt szeretné ha ő maga mesélné el-mutatott Harry felém mire mindenki rám nézett a hátsó ülésből.Én meg érthetetlenül néztem körül.Harryn egy pimasz mosoly volt.
-Én nem ezt mutogattam el neked hanem azt...-próbáltam kimenteni magam de Dorothee közbe vágott.
-Semmi gond Liam!Majd én elmesélem nekik-szólt közbe Dorothee egy biztató mosollyal.Én csak viszonoztam a mosolyát majd vissza fordultam és...Aj nem igaz!Hát nem azt akartam,hogy ne is meséljen erről a kínos történetről erre fel jön Dorothee azzal az ártatlan mosolyával és...kellet ez nekem...de ha egyszer nem tudok ellent mondani Dorotheenak!
-Na szóval, az egész úgy kezdődött,hogy kimentem az erdőbe ez világos eddig-kezdett bele a mesébe Dorothee-Aztán megláttam valami alakot és hirtelen téveszméből azt gondoltam,hogy valami örült ember az vagy...-de nem tudta befejezni mert,Zayn közbe vágott.
-Ki mondta neked,hogy Liam nem örült?-nézett Dorotheera kérdően Zayn.Oké,Zayn ezért még számolunk.
-Na szóval hirtelen vezénylettől előragadtam egy fa ágat és azzal akaratlanul is leütöttem Liamet-mesélte el a lényeget Dorothee mire mindenki engem bámult.
-Egy kicsit fájt de azóta elmúlt-simogattam a homlokom szélnél mire Dorothhe egy keserű arcot vágott.
-Liam még egyszer annyira...-fordult hozzám gyengéd hangon Dorothee de én felnyújtottam mutató ujjamat,hogy ne folytassa.
-Dorothee ne kérj tőlem már emiatt 12-szer bocsánatot,részemről meg van bocsájtva-válaszoltam vissza neki.Nem említettem,hogy még azóta is egyszer bocsánatot kért most is azon volt.
-Gyerekek megérkeztünk-állította le a kocsit Louis egy régies házhoz ami jó állapotba volt.Fehér falai kihangsúlyozták a barna tető színét.Ahogy elnéztem szélessége nagyobb volt mint magassága.Mellette pedig a jól ismert vörös színű pajta amiket a filmekből már több ezerszer megpillanthatunk.Nagy kétoldalas ajtaja pompa fehér színt vett föl közbe a tetőnél végződő részét elkerítették a szintén pompa fehér csík.És mint a filmekbe szokott lenni tényleg hatalmas volt a pajta.
-Szóval ez lenne az-csuktam be a kocsi ajtaját és körbe néztem mindenűt.Zayn Niall is mellém szegődött,hogy jobban megcsodálhassák a pajtát és a házat mellette.
-Hát mit ne mondjak,pont olyan rossz minőségű amilyenek elképzeltem-lépett Harry Louishoz ezzel a mondattal.
-Ne ítélkezz előre!-szólt rá Louis.
Egy dombról csodálhattuk meg ezt a látványt.A ház és a pajta jobb oldalon volt közbe még egy elavult ,régies időkből való pajta volt velük szembe a bal oldalon és ha elégé oda figyelünk az orrunk elé akkor közvetlenül a pajta mellet volt egy "kukorica erdő".Lepillantottam a dombról ami elégé bizonytalannak tűnt a dombról való közlekedés.De nem csak én éreztem bizalmatlannak ezt.
-Oké!Nekem nem tűnik biztonságos ez a domborzat-mutatott Harry lefelé.A leejtőnek hasonlított domb volt vagy 8 méter hosszú,ami lényegébe annyit jelent,hogy elég egy rossz mozdulat és köthet ki azonnal az egyikünk a kórházba.Valakit meglátunk,hogy épp kijön a házból majd felénk nézett.Egy 50-es éveibe járó férfi lépett ki majd felénk pillantott. Ekkor észrevettük késze-kózsa bajszát.Biztos ő lehetett Bob.
-Adam küldött ide titeket?-kiáltott fel nekünk szája köré tekerve kezeit Bob.Mi egymásra néztünk.
-Igen!-kiáltott vissza Zayn.
-Akkor felmegyek és segítek nektek lejönni-válaszolt vissza majd elkezdett óvatosan lépegetni a dombon.
-Oké-ült le Harry a földre mire ránéztünk értelmetlenül-Úgyis eltart még egy darabig míg fel ér az öreg!
-44 évesen még öreg lennék?-szólalt meg Bob Dorothee háta mögött mire az ijedtségtől a nyakamba ugrott.Én egyik kezemmel fogtam Dorothee hátát.
-De-De hogyan?Hisz,hisz az előbb ott....most meg itt?-mutogattam értelmetlenül a szabad kezemmel.
-Majd ha 27 évet járkáltok ezen a dombon mint én akkor nektek is sikerülni fog-mutatott a leejtőre Bob.
-De visszatérve ugye ti vagytok a One Direction és Adam Collins a menedzseretek?-méregetett végig minket.
-Igen,mi volnánk azok-válaszolt feléje Louis.
-És kik ezek a fiatal lányok?-nézett Idára és Dorotheera.Dorothee egyből feleszmélt arra,hogy még mindig a karjaimba van ezért gyorsan a eltávolodott tőlem.
-Dorothee Schleret vagyok-nyújtotta feléje kezét Dorothee Bob egy rövid kéz fogást adott neki.
-Schleret?Te francia származású lennél?-vonta föl szemöldökét Bob.
-Igen...-ekkor elhallgatott és elénk fordult és suttogva így kérdezett-Mi is a neve?
-Szólíts nyugodtan Bobnak de ha szeretnéd tudni a teljes nevem akkor Bob Harnett-válaszolt helyettünk Bob és Dorothee feléje fordult.
-És téged hogy hívnak?-bólintott Ida felé.
-Ida...Ida Draper-válaszolt szűken Ida
-Oké!Nem tudom garantálni,hogy nem csúsztok el egyszer-kétszer-nézett vissza a farmra Bob.
-Legyünk minél hamarabb túl rajta ezért....-próbált lassan a még nem elég eldomborult részen menni Harry.Louis is követte de hirtelen megállt és Idára nézett.
-Tudod pár napja az a görcs...-vakargatta állát Louis de Ida közbe szólt.
-Louis ennyi idő alatt nekem is helyre jött a lábam és amint látom a tiéd is szóval ne kezd-vágott közbe Ida és bele vágott ő is mászásba jobban mondva inkább elmenekült Louis közeléből mielőtt még valami mást érvel ki Louis.Nem lehetett észrevenni de egy kicsit rossz kedvvel ő is követte őket.Zayn és Niall Bobhoz fordult.
-Mi lenne ha a közelünkbe lenne amúgy is mikor utoljára bungee jumping-tam nem sült ki semmi jó belőle-érvelt Zayn.
-Nyugalom fiúk ha az én közelembe lesztek talán jobban is jártok-ezzel elindult mire Zayn és Niall is követni kezdték.Én Dorotheehoz fordultam.
-Mit gondolsz?-fordultam Dorothee felé.
-Nem tűnik túl stabilnak-szólalt meg félénken Dorothee majd vakarta meg karját Dorothee
-Együtt megpróbáljuk?-nyújtottam elé a kezemet mire egy mosollyal bele mélyesztette ujjaimba az övéit és a szó szoros értelémbe kéz a kézbe vágtunk neki.Igaz én bátrabban lépkedtem lefele mint Dorothee,egy-két helyen már ott tartottunk,hogy csak néhány centi kell az elszakadásunkhoz.
-Dorothee...-fordultam feléje és megálltam mire ő is bátrabban kezdett el lépkedni.
-Liam légyszi csak haladj tovább mert,lemaradunk a többiektől-jött oda hozzám Dorothee de azonnal elhallgatott és belém karolt mikor lenézett.Mit ne mondjak...élveztem egy kicsit a helyzetet.
-Dorothee csak ne nézz le!Csak a földet nézd semmi mást!-nyugtattam Dorotheet majd elengedett és tovább mentünk.Mit nem kell mondanom a fiúk sem tudtak bátrabban haladni.Zayn és Niall már kapaszkodtak Bobba,hogy el ne essenek.Azt hiszem Harry volt az egyetlen olyan ember aki nem támaszkodott senkire hanem magára bízta az irányítást.Ida már megcsúszott de elkapta a karját Louis
-És még azt mondod,hogy nem kell segítség-mondta guggolva Louis és a földön heverésző Idára bámult.
-Oké!Oké!Megtennéd,hogy segítsz?-ismerte be Ida mire Louis azonnal felhúzta és Ida feltápászkodott két lábra.
-Erről senki se beszéljen-mutatta föl az összekulcsolt kezeit Louissal.Azt hiszem,hogy egyikünk se bírja ki,hogy ne nevessük el magunkat.
-Ez azt jeleneti,hogy segíthettek?-kérdezte félmosollyal Louis.Ida csak válaszul elindult és Louist magával húzta.
-Többször kéne 8 méteres dombot másznunk-mondta nevetve Harry és az előtte járó Louishoz és Idához fordult.
-Arról csak ne is ál..-de nem tudta befejezni düh kitörését Ida mert,ismét megcsúszott csak,hogy most Louis megakadályozta,hogy jobban csússzon el mint az előbb.
-Csak nem a barátnőd Louis?-nézett Idára és Louisra Bob akinek közelébe még mindig ott volt Zayn és Niall.
-Barátnő?-képedt el Ida majd Louisra mutatott-Nem vagyok a barátnője!
-De még lehetsz-hergelte tovább Harry.
-Styles ha még egyszer húzod az agyam...-fenyegetőzött volna Ida de ebből újra az lett,hogy megcsúszott mire Louis vissza is rántotta őt.
-Bob had kérdezem meg miért egy ilyen nehéz domborzatnál építette föl a farmot?-kérdezte ingerülten Zayn.Látszott,hogy ő neki se kellemes egy helyzet.
-Annak idején apámnak is volt egy farmja ami egy füves pusztánál volt viszont állandóan lopták az állataikat és a termést ezért gondoltam úgy hogy ha valakinek kedve támad rabolni a farmomon akkor tegye meg kockázatosan-magyarázta Bob és jobban szem ügyre vette a pajtáját majd folytatta.-És szerintem a rablónak is van annyi esze,hogy ne kockáztasson csak egy kis élelem véget.
-Huh,biztonságos földrész-futott le Harry a már csak 1 métert elválasztó sima talajhoz és diadalmasan felkiáltott úgy,hogy hatalmas háti táskája is leesett hátáról mikor oda ért-Nyertem!
-Csak azért mert,neked volt annyi bátorságod-érvelt Niall.
-És mert,nem kellet egy lányt se kísérned-folytatta tovább az érvelést Louis.
-1.ti vagytok a nyulak nem én-fordult felénk Harry egy széles mosollyal-2.Arról én nem tehettek,hogy pont a te közeledbe volt Ida és te voltál olyan lovag,hogy segíts neki!
Ida és Louis is leértek,Ida gyorsan el is elengedte Louis kezét mikor leértek.Mi Bobékkal még utolsóként lejöttünk és végül is már élet nagyságba láthattuk a hatalmas pajtát ami még nagyobbnak tűnt mint a dombról.
-Na mindenki hozott magával mindent-csapta össze tenyereit Bob és körbe nézett a társaságunkon.
-Kivéve a kocsit-mutatott fel a dombra Louis.
-Kivéve a kocsit!-ismételte meg nyugodt hangon Bob-De nem is baj mert,egy hétig úgy sincs rá szükség egyrészt úgy is be van zárva másrészt kérem a kulcsot!
Nyújtotta elénk a kezét kérően,hogy adjuk oda kulcsot de mi összenéztünk mire Louis értelmetlenül nézett rá.
-Ugyan minek?Tényleg ilyen becstelenek ítél?-húzta össze szemeit Louis.
-Értsétek meg a fiúk ez nem az én döntésem hanem Adamé szóval...-magyarázta bob és kérödzően rázogatta kezét.
Louis feladóan sóhajtott föl és zsebéből elő kotorászta a kulcsokat és a kezébe nyomta.Bob azonnal zsebre tette a kulcsokat és újra felénk nézett.
-Elsőnek kezdjük a szállással-mutatott a házra Bob és bevezetett minket a házba.A bejárati jató rögtön a konyhába vezetett.Egy középkori konyhába,aminek falain díszes tányérok lógtak.Ablaknál volt a pult ami ismételten sem a mostani századba tartozott ahogy a hűtő sem.Az asztal már jobban illet a mostani századhoz.
-Hű!-emelt fel egy tányért a pultról Harry-Bob mikor is jártál te utoljára...21.századi lakásba?
-Tudom,nem igazán korabeli a konyha de elég nehéz a dombról lecipekedni,azt mondják,hogy túlóráért is pénzt kéne ajánlanom-magyarázta Bob mi közbe kinyitotta nekünk a nappalit és vidáman felkiáltott-...de legalább spórolunk!
-Ha már a spórolásról esik szó akkor nincs itt egy mellékhelyiség?-állt bob elé Harry.
-Már hogyne lenne fiam,ott van a konyhába a másik ajtó-mutatott az említett ajtóra Bob mire Harry szó nélkül elment mellőle.
-Bob ugye tud arról,hogy manapság egy vagyont érnek ezek a kidolgozott vázák-emelt fel a polcról Dorothee egy vázát aminek közepén egy virágcsokor egészítette ki.A virág csokorba több fajta volt,de ettől tette különlegessé.A többi része a vázának pedig töredező vonalak voltak,persze azok is meg voltak festve rajta,kissé emlékeztettek az üveg szilánkokra.
-Igen épp ezért vagyok oly büszke ezekre mert...-de hirtelen betoppant Harry aki fejvesztve rohant be a nappaliba.
-Cs-Csirke...mosdókagyló-beszélt értetlenül Harry mire Louis megfogta mint két vállát és szembe nézett vele.
-Harry értelmesebben,hogy mi is megértsük!-nézett a szemébe Louis.
-Mondtam már egy csirke van a mosdókagylóban...tojásokkal-válaszolta most már értelmesebben Harry.
Mi azonnal a fürdőszobába lestük meg és Harrynek igaza volt.Tényleg egy tyúk feküdt a mosdókagylóba amibe három tojás is volt.
-Mindy mit mondtam neked,hogy a kis csirkéket a pajtába hozd világra ne a mosdóba-emelte ki a mosdókagylóból a csirkét Bob.
-Huh de király!Ezek szerint kis csibék is vannak a farmon-nézett Bobra Louis örvendezve.
-Hát persze,szerintetek,hogyan jönnek világra a kis csibék?-mondta nevetve Bob.
-Harry,ugye megnyugodtál?-nézett a háta mögé Zayn ahol Harry bújt el az ellenségétől.
-Mi?Én eddig se féltem ettől a tollastól-jött elő bátran Zayn háta mögül Harry és tyúkra mutatott.
-Bob mikor megyünk megnézni az állatokat?-kíváncsiskodott Ida.
-Csak szép sorjában!A legjobbat hagyjuk inkább a végére-ment ki a fürdő szobából majd a bejárati ajtónál kitette a tyúkot majd felénk fordult.Gyertek megmutatom a szobátokat!
-És mi legyen a tojásokkal?-emel föl két tojást Dorothee a csap alól.
-Az jó lesz vacsorára!-válaszolt bob majd bement a nappaliba.Követtük Bobot és a nappali után egy újabb ajtó következett ami biztos,hogy a szobánkba vezetett.A szoba valamivel nagyobb volt mint például a konyha.Két három emeletes ágy volt aminek mindegyik sorába volt egy kis szekrény ahova a ruhákat lehetett biztosítani plusz még az egyik sarokba ott árválkodott egy ágy ami már nem emeletes de szint úgy volt alatta kihúzható szekrény.
-Ennyire számított a látogatásunkra?-nézett kérdően Niall bobra.
-Ha hiszitek ha nem,nekem 4 legényem és 3 kisasszonyom volt-ment oda az árválkodó ágyhoz bob.
-Az én kicsi Miám mindig is szeretett külön lenni a többiektől,annak ellenére,hogy ő volt a legkisebb-simogatta az ágyat Bob.
-És hol vannak most a gyermekei?-ment közelebb Ida az jobb sarokba lévő ágy létrájához.
-Kiszálltak a fészekből,már rég felnőttek,de én úgy döntöttem megőrzöm emlékbe ezt a szobát-fordult velünk szembe Bob.
-És a felesége?A felesége hol tetszik lenni?-ment közelebb bobhoz Louis.
-Ő már a mennyekbe van-válaszolta lelketlenül Bob.
-Oh,sajnálom-szólt sajnálkozva Louis.
-Terítsünk rá fátylat!Most jöjjön a várva várt pillanat-ment ki a szobából Bob mire én utána mentem.
-Milyen várva várt pillanat?-vontam kérdőre Bobot.
-Hát nem az előbb lelkesedtetek be tyúkokért és egyéb állatkákért-fordult felém Bob.Nos ez szó mi szó igaz volt.Nem húztuk az időt ki mentünk a szabadba ahol egyedül a nem rég kidobott tyúk mászkált az udvaron.A pajta előtt viszont Bob megállított minket.
-Először is ezen a papíron ami ide van feltűzve....-mutatott a falba vert szöggel akasztott papírra-...ezen vannak beosztva,hogy mikor kell kiengedni az állatokat,ugyanis némelyikük nem bírják egymás társaságát ezért is lettek beosztva nap szintre.Minden állat 1 óra levegőzés.
-És ez ön szerint nem árt,hogy csak napi 1 órát vannak kint a szabadba?-vonta kérdőre Dorothee Bobot.
-Tudod kislány a mondás úgy tartja,hogy valamit valamiért-vette elő a pajta kulcsait közbe Zayn szem ügyre vette jobban a beosztást és a kezemet oda húzta maga mögé,hogy lássa a karórámon mennyit mutat az óra.Igen,mivel öt napig maradunk,addig úgy se bírja ki a telefonom ezért is gondoltam,hogy jobb ha elő veszem a fiók hátsó felébe ülő karórát.Azon kívül,hogy elem nem volt benne és így bekellet állítani az időt azon kívül nem volt semmi baja.
-A beosztás szerint most a libákon a sor-állapította meg Zayn a beosztási listáról.
Én bementem a pajtába ahol minden állatfaj csoport el volt különítve.Tyúkok a tyúkokkal,libák a libákkal,birkák birkákkal valamint tehenek tehenekkel.És ha nem lett volna elég még egy ló is volt a sarokba,persze neki nem voltak társai mint a többi állatoknak.Bob oda ment a libák részéhez és kinyitotta a libáknak a kis kaput.A libák csak özönlöttek ki és egyből az udvarba bagtattak.
-Hű ezek aztán okos libák-állapította meg mosolyogva Harry.
-Vagy inkább be vannak tanítva-ment Dorothee a libák után.
-Na meg van az első feladatotok!-nézett ránk Bob.Én zsebre tett kézzel kimentem fütyürész amit a fiúk nem hagytak szó nélkül.
-Hé,Liam hova hova?-szólt utánam morgósan Harry.
-Ti is hallottátok Adamet!Én felügyelek titeket nem veszem ki a részemet a munkából-éltem Adam szavaival.És a legjobb,hogy nem is tudtak belekötni mert,ők is színtisztán hallották amit Adam mondott.
-De ha van kedved libákat terelgetni akkor csak szólj-szólt felém Bob én pedig hátra fordultam és elmosolyodtam.
-Úgy lesz!-majd kimentem a pajtából de azért halottam megjegyzéseket!
-Persze!Liam mindig kibújhat a munka alól!-panaszkodott Niall én pedig mintha meg sem halottam volna ezt a megjegyzést és Dorotheehoz mentem aki Idával beszélgetett a lúdak között.
-Ida nem zavarna ha egy percre megengednéd,hogy Dorotheeval beszéljek?-jöttem a két lányhoz.
-Oké!És hogy megjegyezem kösz szépen,hogy elrángatatok!Itt aztán élvezetesebb hely nincs is!-panaszkodott egy kicsit mogorván majd elment egy kicsit távolabbra tőlünk.
-Hogy tetszik eddig a farm?-érdeklődtem Dorotheetól.
-Nagyon tetszik,nem is tudom mikor láttam utoljára ennyi állatott-nevetett föl Dorothee én meg viszonoztam.
-Akkor tényleg nem nagy gond,hogy elráncigáltalak ide titeket?-tudakoltam
-Ne hülyülj már Liam!Az én részemről mindig szeretek új dolgokat megismerni-felelt Dorothee én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és sétálva folytattuk tovább a beszélgetést.be kell valljam,Dorothee társaságát egyre jobban kezdem megszeretni.De talán már kezd maga az ember is megtetszeni.
Ida
Nem is tudom minek mentem ebbe az egészbe?Ja...igen már tudom....a te barátnőd megvesztegetett.És mivel?Kiskutyaszemekkel lebirkózott engem.Hogy lehetek ilyen vaj szívű?Az egész napba az volt a legrosszabb,hogy segítségre szorultam....és pont az a személy segített akit feltétlenül nem akartam,hogy az ő segítségére szoruljak...igen megint hamis reményekkel biztattam föl.De én nem szeretnék semmit se Louistól de nem szeretném megbántani se.Szuper Ida,megint jól elintézted,hogy Louis újra udvarolhasson nekem.Közbe észrevettem,hogy Liam jól elrabolta Dorotheet mellőlem,jobban mondva elsétáltak jobb éghajlatra.Klassz a felállás,itt hagy mikor kiöntöm a szívemet.Közbe a négy flótás próbálta terelgetni a libákat több kevesebb sikerrel.Arra lettem figyelmes,hogy egy liba egyenesen felém repül egyenesen az ölembe én pedig ijedtségembe az ölembe fogadtam.Louis azonnal hozzám rohant-nagy bánatomra-.
-Úgy tűnik kedvel téged-mondta nevetve a végét Louis.
-Szuper,ettől boldogabb lettem-mondtam unottan mire a liba kiakart szállni a kezeim közül csak,hogy én nem engedtem ennek az lett a következménye,hogy megcsapta az arcom amitől nyomba elengedtem.Én oda nyúltam az arcomhoz ahol megcsapott és csak egy kis sebbel megúsztam.
-Fájt?-kérdezte tőlem Louis mire felé fordultam.Én megakartam volna szólalni de Louis a nagy ujjával hozzá nyúlt sebhelyemhez és törölgetni kezdte róla a néhány vércseppet.Közbe mélyen a szemebe nézett amit muszáj volt viszonoznom.Hirtelen elkapott valami.Valami megbabonázott engem Louis kék szemeibe.Igazából még így sose néztünk egymás szemébe ezért még nem is vettem észre,hogy ilyen szempár is létezhet.Amint láttam nem csak én mélyedtem el a
szemébe,szint úgy elmélyedt az enyémbe is....nem kéne így viselkednem vele....de most nem hallgattam az eszemre hanem élveztem ezt a pillanatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése