Egy bizonyos pillanat...

                                    Egy bizonyos pillanat...
                                               Dorothee

A nap izgalmai lerendeződtek végre.Igen,Ida bele eset a vízbe és bele gabalyodott a hínárba is.Erre Louis kimentette Idát feleslegesen...vagy mégsem?Hisz jól is járt azzal mikor megcsípte őt egy méhecske és Ida félre értette a dolgokat...persze Louisnak esze ágába sem volt,hogy ezt a nagy pillanatot elszalassza.A kocsiig Ida el is vitte a "sebesültet".És ott vártak ránk.Bementünk egy nyugalmas kávézóba(Frutie Dreams) ami legalább aluljárós volt ezért nem tudott semmi féle örült rajongó ide jönni már még csak azért sem mert,a bejárati ajtónak ablakán kívül nem adott semmi fényt ennek az otthonos kávéháznak ezért is volt felkapcsolva a villany.Minél lepukadtabb volt egy hely annál jobb mert,itt kevés ember fordul meg és gondolom a pincérek és a tulaj se akarta volna,hogy megzavarják a társaságot azzal,hogy fényképeznek vagy írogatják az eseményeket,hogy mit csinálunk.Ők is tisztába vannak azzal,hogy a boltnak mennie kell...én beleszürcsöltem gyümölcs teámba amit nem rég hozott ki a pincér.Nagyon szerettem a gyümölcs teát főleg a hazait...igen a hazait.Ugyan is ennek a teának nem volt jó mézédes íze ezért az asztal közelébe lévő cukortartóból vettem a kiskanalammal és egy-kettővel bele tettem a teámba.Kis kerek asztalnál ültem Idával aki egy gyümölcs levet iszogatott keskeny poharából.hogy a fiúk?Nem gondoltunk mi magunk se,hogy itt van egy csocsó asztal....kaptak a lehetőségen és míg mi jobb térfelen addig ők a bal tér félen voltak,már persze a tér fél elégé erős kifejezés,maradjunk annyiba,hogy az FD ajtaja középen volt és az választotta el a jobb és bal oldalt.Persze van aki erős volt,hogy inkább álljon ellent a csábításnak.Ez a bizonyos ember Louis volt aki nyugodtan alma lét iszogatva telepedett meg nem messze a fiúktól.Mivel Ida

háttal ült a fiúknak ezért nem is láthatta Louis arcán,hogy mennyire nehezére esik csak néznie a játékot.Ida közbe kapott szívó szálához és szívott újra egy kevésnyit gyümölcs levéből.

-Szerintem eléggé hősies dolgok volt ez Louistól-szóltam Ida fele mire ő hátrafordult-bár az kár,hogy végül is a semmiért.

-Ezek szerint téged hidegen hagy,hogy a legjobb barátnőd nem tud kiúszni a hínárból és ott hal szörnyet?-vonta fel szemöldökét mire én egyből felfogtam miről is beszél.

-Jaj ne érts félre!-mosolyodtam el majd folytattam-Csak tudod Louis még be is görcsölt...

-Nekem köszönhetően talán nem is tud rendesen járni se pár napig-szakított félbe Ida mi közbe kevergette szívó szálával az italát.Ezek után egy kissé idegesen trappolt jobb lábával.

-Talán ki kéne engesztelnem őt-nézett megint Louisra Ida.Én egyébként szívesen beárultam volna Louist mert,nem szeretem mikor Ida tévhitbe van...de Louis is egy jó barátom és talán azzal segítek a legtöbbet,hogy nem tudok semmiről.

-Dorothee...-fordult vissza felém elhalva Ida-Be kell valljam,hogy már régóta tudom,hogy Louisnak tetszek.

Én egy néma bólintással válaszoltam neki majd bele szürcsöltem a teámba.Tudtam,hogy ehhez azért Idának van szeme nem úgy mint ehhez a "parki balesethez".

-De én azért teszek úgy mintha mit se hallottam volna mert,nem akarom megbántani Louis-kevergette újra italát majd egy rövidet szippantott a szívószállból és folytatta-Ő is tisztába van ezzel,hogy én nem érzek úgy iránta...csak nem képes szembe nézni ezzel.

Némán hallgattam beszámolóját és tovább szürcsöltem az italomból.

-És most legalább nem szándékosan akarta,hogy oda figyeljek rá-fordult feléje megint Ida egy rövid időre majd felsóhajtott-Kedves,meg minden jó a társasága de...nem is tudom.A fiúkra szinte mindig haverként tekintettem és sose szeretem kivételezni.

Én némán hallgattam barátnőm érzéseit és rosszul érintettek meg engem is ezek a szavak.Hisz...szegény Louis ha hallaná ezeket.Megszakadna a szíve...valamikor az őszinteség se jó dolgokat hozz ki.Már értem,hogy Ida miért titkolja el így az érzéseit Louis elől...nem akarja megbántani Louist...én véleményem szerint az is nagy csalódás,hogy hiú reményeket kelt benne.Talán ha kettesbe lenének és megbeszélnék....Ez az!

-Hé,Ida-fordult felém Ida mert,eddig a fiúkat leste-Egyáltalán volt olyan pillanat mikor kettesbe voltatok Louissal vagy bárki mással a bandából.

-Mondtam,hogy nem kivételezek,max amikor ők személyesen szeretnének velem beszélni-nézett felém Ida.

-Ezek szerint Louissal sose voltatok kettesbe?-somolyogtam,kellet valami ami még erősebbé teszi ezt a kapcsolatot Idával szembe.

-Egyszer-kétszer mikor kettesbe vagyunk váltunk egymással pár szót-mondta gyors iramba,hogy bele szívjon italába.

-De várjál még úgy,hogy csak kettesbe csináltatok valamit,olyan nem volt?-vontam föl a szemöldököm.

-Valamikor gyors iramba együtt találtunk ki egy viccet de ha valami találkozóra gondolsz akkor nem mint említettem nem kivételezek-nézett felém Ida.Talán itt volt a kutya elásva...ismeri a fiúkat és néhány személyes ügyüket de komolyabb személyes dolgokat nem tud.Talán ez itt a hiba.

-Mi lenne ha most az egyszer kivételt tennél-ajánlottam neki egy mosollyal majd Louisra pillantottam.De sajnos nem azt mondta Ida mire számítottam

-Persze!Aztán majd jönnek 1-től 5-ig,hogy vele is kettesbe mentél el akkor menjél velem is-váltott vissza szlenges stílusba Ida.

A fiúk ezek hallatán-mivel ilyen erős hangnembe egy ilyen kis helységet beragyog-oda jöttek hozzánk,persze Louis megkérte Harryt,hogy segítsen eljátszani a sebesült embert.A fiúk körbe vették minket.

-Kik jönnek 1-től 5-i,hogy ha vele kettesbe voltál akkor velem is legyél-ismételte el Ida szavait Zayn.

-Hát veletek biztos nem-nézett körbe Ida.

-De...-szólt volna vissza Harry de Ida megelőzte.

-Ezt már megtárgyaltuk Harry,majd ha olyan indokot adtok rá-szólt közbe Ida.

Erre mindenki felnevetett mire Harry értetlenül nézett minden irányba.

-Mi-min nevettek?-nézett körbe de választ sajnos nem kapott rá.

                                             -----*-----

Másnap a tegnapihoz képest jobb idő volt...oké,sokkal jobb idő.A nap melege átfutott a testemen.Éreztem,minden egyes porcikám bele remeg mikor egy pillanatra a közeledő felhők eltakarják a napot.Hogy hol vagyok?Hiszitek vagy sem de most abba a parkba vagyok ahol Ida kétség kívül be eset ennek a parknak a tavába.Ma kedd volt ezek szerint mert,Liammel erre a napra beszéltük meg a gitár leckét... Mostanra a gitár leckék végére értünk...szerencsére nem a patak közelébe kerültünk hanem sokkal inkább egy másik részére a parkba ahol igazán jó tudod besütni a nap.Kellemes helyet választottunk,a fű selymes volt mint a bársony.A fák pont úgy lettek beépítve,hogy ami hátunk előtt van bokrok csak odáig árnyékoljon.Személy szerint nem igazán csíptem ki magam-ha egy térdig érő fehér szoknya nem tartozik ebbe a rangsorba- nem valami puccos helyen voltunk ráadásul ebbe a parkba is ritkán fordulnak meg az emberek,talán ezért is volt tökéletes hely számunkra.Liam kölcsön adta a régi gitárját,mondván,hogy sokkal jobban eltudom sajátítani ha látom is,hogy pengessem.Úgy fél kettő tájéka lehetett mikor belekezdtünk most már lehetett délután négy is.Én és Liam török ülésbe ültük végig a gitár leckét.Lassan letettem a gitárt

magam elé és így szóltam.

-Nem is tudtam,hogy ennyire sok fajta hangja van a gitárnak-néztem Liam felé mire ő is rám nézett.

-Rengeteg hangot ki tudsz belőle csikarni talán ezért is választottam annak idején ezt a hangszert-pengetett bele jobb kezével a gitárba és arra figyelt majd újra felém nézett-Figyelj ha tudtam volna,hogy bal kezes vagy akkor be szereztem volna neked egy olyan fajtát!

-Jaj Liam már azért is nagyon hálás vagyok amiért a régi gitárodat is elhoztad nekem nem,hogy még vegyél is nekem-ezeket a szavakat mondván az új gitárjára néztem.Az új gitárja színe egy barna és narancs szín keveréke volt míg a régi egy vaj szín terítette be.

-És mond csak nem akarsz énekelni közbe és játszani a gitáron?-vont kérdőre Liam és egy mosolyt biztosított nekem.Én viszont nem mertem előtte énekelni.Elégé ciki,hogy sok ezer ember előtt tudok énekelni de vele szembe nem tudok hisz mégis csak egy hivatalos énekes.És egy hivatalos énekes tudja,mi a jó zene.

-Nem-vágtam rá azonnal miután egy csigáztam egy kicsit.Közbe szépen megsimogattam a vaj színű gitárt úgy,hogy ne érjek a húrjai közé.

Liam szótlanul nézett majd felsóhajtott és az égre pillantott.

-És miért nem?-kíváncsiskodott és újra rám nézett.

-Csak mert,nem-ekkor kínosan a mellem köré fontam a kezeim.Kényelmetlenül éreztem magam amiért nem mertem énekelni mellette....féltem,hogy az ő szemébe nem vagyok tehetséges.

-Ez most komoly?Több ezer ember előtt tudsz de előttem nem?-húzta fel szemöldökét és nem vette le rólam a szemét.Elég baj is volt...nem szerettem ha ennyire feltűnően bámulnak....még kínosabb volt ez számomra ezért jobban magamhoz szorítottam a két kezem.

-Jaj ne már!-óbégatott Liam majd felmutatta mutató ujját.-Elmegyek!

-Menjél csak!-feleltem könnyedén a fenyegetésnek.Liam felállt és szórakozótan ment le itt hagyva gitárját.Én belőlem sikerült egy kis kuncogást ki ontani,ő se gondolta komolyan,hogy elmegy és itt hagy csapot-papot.Vissza fordult és egy apró nevetéssel vissza ült eredeti helyére.

-Na de most komolyan,énekelj valamit-kérlelt engem továbbra is Liam

-Na és mit énekeljek?-tettem most már gitár szélére az ujjaimat.

-Mondjuk a Frozent,az volt a legjobb amit ideáig hallottam tőled-javasolta a zene számot Liam de én elnevettem magam.

-Nem is hallottál még tőlem más dalt-jegyeztem meg mert,ami igaz az igaz.Ha csak nem lopakodott be a táborba és ott is meghallgatott engem.

-Jogos!-állapította meg magának Liam.

-De ha lehet akár csak négy sor és nem több-osztottam ki a játék szabályokat.

-Én még egy sortól is oda vagyok-válaszolta vissza mosolyogva Liam.

-Egy sor?Hát akkor legyen egy sor-vettem kezembe a vaj színű gitárt.

-Nem,maradjunk a négy sornál-nevette el a végét Liam.

Én nagy levegőt vettem majd a gitár húrjaihoz értek ujjaim.Becsuktam a szemem és próbáltam minden nehézséget levetkőzni magamról és csak a dalra koncentrálni na meg a gitárra.

My heart will be broken

Love is a bird, she needs to fly

Let all the hurt inside of you die

You're frozen

Ezek a sorok cikáztak a hangomon.A gitáron már többé-kevésbé sikerült mert,egy gitár lecke nem elég arra,hogy egyből megtanuld használni egyelőre alapon tudtam ezt eljátszani gitáron.E dalra visszatérve ezek voltak a kedvenc soraim...kinyitottam nyugalommal a szemem és csak azt láttam,hogy Liamről egy levakarhatatlan mosoly volt.

-Gyönyörű hangod van és nem mellesleg ez a sor a kedvencem-szólalt meg kedvesen.Én meglepődtem ezen azt hittem,hogy ezt ami sokaknak értelmetlen sor azt csak én látom mi lapul a szavak alatt.

-Nekem is-mosolyodtam el majd a gitárra pillantottam-Bár a gitáron nem úgy jött ki ez a dal ahogy szerettem volna.

-Várj!-állt föl helyéről Liam és a hátam mögé jött.Leguggolt mellém,fejét vállam fölé emelte,hogy lássa a gitárt.Kezeivel oda nyúlt ahol az enyémeim pihentek a gitáron.Egy pillanatra megállt a szívem majd erősen kezdett verni.Puha kezei az enyémeken pihentek feje épp,hogy hozzá ért a vállamhoz.Nem mertem se merre se fordítani a fejem csak a szemeimet tudtam mozgatni amik jobbra-balra szímetrikusan vándoroltak egyik irányból a másikba.Talán ez az izgatottság miatt van...fiúval így még nem voltam kettesbe talán ezért voltam zavarba.Ráadásul Liam annyira érzékenyen pihentette kezeit az enyémen,hogy épp éreztem,hogy rajtam volt.

-Próbáld meg így-suttogta fülembe bár eredetileg szerintem nem oda akarta.Én némán hozzá kezdtem a dalba.Kezei azonnal intézkedésbe jöttek amint rossz hangot adtam ki belőle majd próbáltam összeszedni hang szálaimat amik mentek kiruccanni melegebb éghajlatra amint Liam a közelembe jött.

My heart will be broken

Love is a bird, she needs to fly

Let all the hurt inside of you die

You're frozen

Az utolsó két sorba ő is bekapcsolódott.Kezeivel szint úgy pengette a gitárt és ő is így énekelte el a maradék két sort.Leginkább azon mosolyodtam el.Ezen a két soron,hogy nem egyedül énekeltem el hanem volt mellettem más is aki biztatott.Az utolsó szónál egy mosollyal jött ki arcomon.Majd egyszerre felemeltük Liammel a fejünket ahol megakadt a tekintetünk.Vészesen közel állt az arcunk egymáshoz.Egy kicsit elmerengtem barna szemeibe...egyikünk se szólt semmit.Tovább fürkésztük egymást...szerettem vele lenni,szerettem azt,hogy természetesen bánik velem.Ezt a gyönyörű pillanatot is csak én tudtam tönkre tenni...féltem...valamiért féltem.Elhúztam tekintettem tőle és kisöpörtem az arcomból egy tincset.Ő viszont továbbra is engem figyelt.

-Tetszenek a szemeid.Van benne valami különleges-ezekkel a halk szavakkal fürkészte tovább a tekintettem.Egy apró mosoly futott át az arcomon.Viszont Liam is észbe kapott és gyorsan elhúzta tekintetét rólam majd a kezeit is levette az enyémről.Majd szótlanul felállt-megjegyzem elégé zavartan- és felvette gitárját a helyéről.

-Ideje mennünk-nézett felém zavartan.

-Szerintem is-mondtam halkan majd én is felkaptam a gitárt.

Vegyes érzések voltak bennem...valami hirtelen megmozdult bennem mikor összeakadt a tekintetünk.Jó érzések kavarogtak abban a pillanatba bennem...semmi rossz érzés csak is a jó.És én is most jöttem rá,hogy nem csak nekem vannak különleges szemeim,hogy éljek Liam szavaival.Hanem az övé is különleges volt...ez a nap ráébresztett arra,hogy Liammel egy érdekes kapcsolat kezdődik.És mind ezek ellenére már nagyon várom a folytatását.