Liam
Kínosan teltek a percek ahogy Dorotheeval voltunk kettesbe a kocsiba.Most viszont ha akartam volna se nézhettem rá mert,figyelnem kellet az útra.Dorothee az ő tér felén lévő ablakból nézett ki mi is történik a Londonba...nem csodálom,hogy egyikünk se mert,hozzá szólni a másikhoz.Amikor összeérkezett tekintetünk abban a pillanatba megállt a világ körülöttem...úgy éreztem,hogy abban a pillanatba rajta kívül nincs senki más e világon.Elfeledkeztem mindenről abban a pillanatba és csak rá koncentráltam.Még mindig élesen megmaradtak arc vonásai...bőre pedig szinte megfoghatatlannak tűnt számomra.Leginkább a szemei fogtak meg...olyan bátortalanságra utaltak de a sarkába láttam az nagyra valóság édes ízét is.Azt mondják,hogy a szem sok mindent elárul az emberről.Ez is olyan volt....láttam az ártatlanságot a szemébe,de ugyanakkor láttam a nagyra vágyódást.Ezért is volt különleges számomra mert,tiszta lelkűséget tükrözi de a sarkába még is ott van egy bizonyos pont ami másról árulkodik.Persze ki állította azt,hogy van olyan ember akinek nincsenek rossz tulajdonságai?Dorothee egy különleges lány volt számomra.Nagyon zárkozot de ugyanakkor...egy őszinte embert láttam benne.Megakadt a tekintetem rajta...elmerengtem a látványba.Dorothee mintha észre se venné,hogy figyelem.Egy kicsit bántott de jobb is inkább ha most nem beszélünk egymással.
-Liam itt kellet volna befordulnod-mutatott a már fél méterre elhaladó utcára.Azonnal vettem az adást és megpróbáltam összeszedni magam.
-Van másik útvonal szerinted?-vontam kérdőre mert,nem igazán ismerhette a szállodához vezető útszakaszokat.
-Nem mernék rá esküdni de szerintem a következő szakasznál az első kis utcába be kell fordulni-magyarázta az útvonalat Dorothee.Teljesítettem kérését és befordultam a következő szakasznál a megjelölt utcába.Majd egy elágazás elé kerültünk.JeleztemDortoheenak a fékezéssel,hogy most merre.
-Most ha jól tudom fordulj balra majd a harmadik utcánál fordulj be-festette le az útvonalat mi közbe kezeivel is elmutogatta ezeket.Én befordultam balra és a harmadik utcánál be is fordultam.
-Menjél csak egyenesen-legyintett az útvonalra Dorothee.Egy darabig egyenesen mentünk majd egy újabb fő úthoz értünk ami miatt megkellet állni a sok autó véget.Lefékeztem és mutató ujjammal doboltam a kormányon várva,hogy a lámpa zöldet mutasson.Dorothee e közbe rám nézett a szeme sarkából ítéltem meg.De nem tudtam most semmit se leolvasni az arcáról.
-Látod azt a nagy épületet...az lesz a szálloda-mutatott a bal irányba egy kb. 24 m-es lehetett.Mikor a közlekedési lámpa zöldre váltott én elindítottam az autót majd befordultam balra.Épp egy üres hely volt közvetlen a mellette lévő épülettel szembe ezért leparkoltam a szabad helyre.Kinyitottam a kocsi ajtaját és oda fáradtam a másik oldalra,Dorothee már kiszállt a kocsiból és karba font kézzel várt rám.Szembe
néztünk egymással...újra kínos csend lett úrrá.És megint csak egymás tekintetét fürkésztük...Dorothee beleharapott alsó ajkába.
-Hát...akkor-törtem meg a csendet mert,már nem bírtam egyszerűen elviselni ezeket a rémes hallgatag perceket.
-Igen,jobb ha megyek is-mutatott a szálloda felé majd ment is volna mikor megállítottam.
-Állj meg egy kicsit Dorothee-szóltam feléje.Egy kicsit habozott de aztán felém fordult.
-Itt hagytad a gitárod-szóltam nyugodt hangsúllyal.Ő csak összehúzta szemeit.
-A mit?-tette föl értetlen kedve a kérdést.Én viszont szó nélkül kinyitottam az autó hátsó szakaszát és kiszedtem az ülésből a régi gitáromat.Egyik kezemmel megfogtam a gitár fejét a másikkal becsuktam az autót és azonnal oda fordultam Dorotheehoz
-Azt szeretném ha ez a tiéd lenne-nyújtottam felé a legalább 8 éves gitáromat mire ő rám nézett.
-Nem...ezt nem fogadhatom el-tolta maga elől a feléje nyúló gitárt és újra beleharapott alsó ajkába a koncepció miatt.
-Nyugodtan vedd csak el,legalább tudsz többet gyakorolni és nem mellesleg legalább biztonságba tudhatom nem úgy mint otthon ahol reggeltől,estig áll a bál-marasztaltam és a mondatom végét el is nevettem.Tényleg amiket a fiúkkal művelünk...még csoda,hogy épen megmaradt hol ott más ilyen öreg tárgyak a lakásba már rég a szemét telepen vannak.Lassan kivette kezemből és két kezébe tartott a gitárt.Szem ügyre vette és mérlegelni kezdte az említett tárgyat.Majd kétségbe eseten rám nézett.
-Liam ezt-ezt nem fogadhatom el,te mondtad,hogy elégé régi darab-ellenezte az ajándékomat Dorothee.
-Jobb helye lesz nálad-néztem rá a gitárra.
-Liam...-adta volna vissza nekem de hozzá toltam a gitárt.
-Ne legyen ebből vita...jobb embert nem is találhattam volna új tulajdonosának-mosolyodtam el ezeken majd folytattam-Ugye tetszik ez a gitár?
-Igen de...-nem tudta befejezni mert,én leálitottam tudtam,hogy ennyi elég nekem.
-Mondd csak utánam:Köszönöm!-toltam oda hozzá a gitárt és fürkészte tekintettem.Egyszeribbe fel támadt a szél minek következtébe Dorothee elmosolyodott.
-Köszönöm-nézett rá új gitárjára és most már csodálni kezdte új holmiját.
-Szívesen-válaszoltam kedvesen vissza.
-Ezek szerint folytatódat a gitár lecke?-fürkészte elő a kérdést Dorothee mi közbe feltéve e kérdés lassan felemelte az arcát és rám nézett.
-Nekem nem akadály-vontam vállat.Dorothee egy ideig a gitárt nézegette majd egy bólintással és egy széles mosollyal bele egyezett.
-Majd egyeztetünk-nevette el a végét Dorothee.
-Mindenképp-mosolyodtam el rajta majd megint egy kínos csönd lett úrrá persze Dorothee nem hagyhatta-mint mindig-szó nélkül ezt.
-Akkor szia-köszönt el illedelmesen Dorothee.
-Szia-köszöntem el majd a vezető ajtóhoz léptem de mielőtt beszállhattam volna még egy utolsó pillantást vetettem az éppen lépcsősorokon járó Dorotheera.De aztán erőt véve magamon beszálltam az autóba és otthon kerestem a "társaságomat".
Fél órámba telet a kocsikázás mivel az a szálloda -ahol Dortoheék ideiglenesen laknak- a város észak-nyugati részé végén van míg mi a fiúkkal a nyugati részébe úgy a közepénél.Mikor végre megérkeztem a garázsba elvittem az autót és végre bementem a borzalmak borzalmába.Mert,általában ha hazaérek a fiúk nagy kuplerájjal várnak engem és mivel én figyelek a tisztaságra....oké valamikor én is túlzásba esek mint ők.De én legalább rendet pakolok magam után.A bejárati ajtó előtt megálltam...felkészültem arra,hogy megint egy szanaszéjjel heverő dolgok fognak a padlón vagy egyéb helyeken állni.Lenyomtam a kilincset és nem hittem el amit látok.....tisztaság és rend.Ez a két szó futott át az agyamon.Tátott szájjal léptem be az előszobába.Nem hittem a szememnek....még egyszer körül néztem....se egy összetört váza se szét dobott ruha a szőnyegen.Az előszoba teljesen rendbe volt ezért megnéztem a nappalit ami a bejárati ajtótól csak pár méterre volt.Amikor beléptem azt hittem elájulok...minden rendbe volt....még a polcokon lévő törékeny tárgyakon is még egy törés vonal se volt.Akaratlanul is elmosolyodtam...most az egyszer jó volt haza jönni a rend véget.Oda sétáltam a kanapéhoz és leültem oda és továbbra is bámészkodtam...még a függönyökön sem látszott egy tépés se.Oké...nekem jó napom van.Ezt hivatalosan is megnyilvánitom.A dohányzó asztalon egy újság volt ledobva....kíváncsian nyúltam feléje....tudni akartam ki végezet e héten a címlapon.Mivel az újság hátsó része látszott...nagy kíváncsisággal megfordítottam és egyszeribbe nem hittem a szememnek...ezt nem hiszem el.Na jó tévedtem!EZ...életem legrosszabb napja.Ki virított a címlapon?...Nem más mint Liam Payne aki elzárkózik a világtól.Gyorsan a megadott oldal számhoz lapoztam és óriási kíváncsisággal olvastam amiket írtak rólam.Igazából engem legjobban az bántott,hogy egyből cikket csináltak azért mert,nem jelentem meg egy-két...na jó sok interjún és egyéb helyeken de ez még...nem ok arra,hogy írjanak rólam.És ráadásul még Daniellt is szóba hozták...na jó,tévedtem.Ez életem leges legrosszabb napja.Én attól undorodtam el még jobban a cikken,hogy Daniellt is belekeverték közbe ő nem tehet
semmiről én voltam a hülye,hogy nem léptem tovább.Lépéseket hallottam a lépcsőről....Közbe hallottam beszéd témákat.
-Szerintetek Liamnek mikor mondjuk el,hogy az újság e-havi cikkében ő ragyog a címlapon?-kérdezte szórakaotan egy hang ami nem lehet már csak is Louis.Szóval tudtak erről....ezek szerint van néhány keresetlen szavam!
-Hát szerintem jobb utóbb mint előbb-tanácsolta Harry majd mind négyen bejöttek én pedig igyekeztem elrejteni az újságot a hátam mögé.Egy kicsit elkerekedett a fiúk szeme...nem tudhatták,hogy korábban jövök mert,úgy volt,hogy egy interjún leszek amit utolsó pillanatba lemondtam Dorothee véget.
-Liam-kiáltott fel boldogan-színlelve-Louis-Hát te meg mit keresel itt?Nem interjún kénne lenned?
-Lemondtam-válaszoltam egyszerűen mire a fiúk egymásra néztek.
-Gondoltuk,hogy mivel végre kész vagy egy interjúra nem verjük szét a házat-vallotta be Niall és azt hiszem,hogy a rend így holnapra el is fog tűnni amiért nem mentem el az interjúra de nem érdekelt.Egy állmosolyt csikartam ki magamból.
-Ez kedves...az is kedves,hogy nem említtettétek meg nekem,hogy a Trend magazin e-havi számán a fő címlapon Liam Payne virít szerény személyében-szóltam az elején kedvesen majd mikor egy kis hatás szünet következett be azután egyre feljebb ment a hangom,a végén már kiabálás tört ki belőlem,közbe lassan előhúztam a hátam mellől az újságot lassan kihúztam hátam mögül és eléjük mutattam.A fiúk váratlan düh kitörésemre egyszerre kezdtek el mentegetőzői szinte egy ütembe.Ezt én viszont már megelégeltem.
-Fiúk ha nem tudjuk normálisan megbeszélni és csak mentegetőzői akkor...-de nem tudtam befejezni mert,arra lettünk figyelmesek,hogy a bejárati ajtó csapódását hallottuk.
-Fiúk!Hol vagytok?-szürődött ki az előszobából egy hang,nem lehetett ez más hang mint a menedzserünk hangja Adamé.
-Fiúk!-lépet be a nappaliba Adam-Remek!Mindannyian itt vagytok!Liam..
Fordult felém Adam én pedig a magazint hátra dobtam szem ügy vetés nélkül,hogy nem vegye ki a képet és a szöveget a címlapon.
-...van egy meglepetésed!-szólt egy kis csönd után Adam.Én viszont nem igazán értetem a meglepetés szó alatt mi rejlik.Szótlanul vártam,hogy mi is a meglepetés.
-Képzeld kivel futottam össze az utcában...-kezdett bele mondani valójába én pedig izgatottan vártam a személyt....Talán ő az?Meggondolta magát?Bárcsak...
-Gyere be!-szólt a bejárati ajtóhoz mire akaratlanul is elmosolyodtam.Hát ki jött be a nappaliba?Hát az én nővérem Ruth...úristen már mióta nem láttam.Mióta Londonba élek a srácokkal azóta rendszeres éggel csak apa és anya jött el heti látogatásra viszont Ruth egyrészt nem Londonba él...másrészt megnehezíti az iskola is,hogy kimozduljon.Az említett személynek egyből neki mentem és szorosan megöleltem.Bár ő rá számítottam legkevésbé de egy kellemes csalódás ért így is.Igen kellemes csalódás volt mert,Daniellt vártam,hogy hátha....de most talán nővéremnek Ruthnak még jobban örültem talán...nem is tudom,hogy fogom egyszeribbe azt a tömérdek kérdést feltenni ami e pillanatba elhalmozódott az agyamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése