Szívem összetört mert...

                               Szívem összetört mert...
                                             Dorothee

Szívem már a nyakamba hezitált...elképzelni sem tudom képzelni ki is az akinek most Gary megmondja a nevét....a szó szoros értelmébe azt szerettem volna ha Berrynek adtak még egy esélyt....csak egyet.Mikor ez megfordult a fejembe jobban megszorongattam-ha lehet még ennél is szorosabban-Berry kezét mire felém nézett.Én nekem viszont nem volt merszem a szemébe nézni...az igazság,hogy az eszem azt mondja,hogy Berrynek kell mennie...de a szívem azt mondja,hogy nagyon szeretné ezt az egészet...igen,pedig akkoriba egyáltalán nem érdekelt az éneklés az egész csak egy hobbi volt számomra,mostanra viszont nem akarom elengedni azt a hóbort,hogy valaha énekesnő legyek...nem lenne idegesítő főnöm,meg lenne oldva a válság...és minden happy lenne.Ez tényleg csúnya dolog tőlem de,ez az igazság,hogy nekem ez a hóbort járt át a kis eszű agyamon..én ebbe a szakmába akarok helyet biztosítani...bolond vagyok,bolond vagyok...ilyenkor nem magammal kéne törődnöm.Ne feledd Dorothee te neked mindig is az volt a célod,hogy a közeledbe lévő emberekkel is foglalkozz ne csak magaddal....viszont most akaratlanul is de nem tudom minden egyes összetört lány szívét megragasztani a következő percekbe.Gary végre felsóhajtott...épp ideje volt,több mint 1 percig váratott ezzel minket.

-Az...-hallgatott el megint és felénk nézett Berryvel,jaj csak a jó isten adja meg,hogy Berryre nézz és nem rám-...Dorothee Schleret!

Nem is tudom,hogy lehet pár másodperc alatt eltörni  a mécsest...mert,ez sikerült könnyeimet takartam el,hogy két ujjamat a homlokomra téve takartam el az arcomat.Éreztem,hogy Berry könnyedén átölelt.Éreztem egy enyhe vanília illatot ami ruhájából áradott.Berry igaz,könnyedén ölelt át ehhez képes úgy szorongattam őt,hogy talán még levegőhöz is alig jutott.De nem tudtam felfogni...én jutottam tovább Berry helyet?Dühös voltam magamra mert,nem szabadot volna még belegondolni sem,hogy én juttok tovább.Berry hajába pusziltam ő pedig erre aprót nevetett.

-Gratulálok Dorothee!Megérdemelted!-suttogta a hajamba Berry.Én nem tartottam viszont helyesnek,azt a szót,hogy megérdemlem.

-Hát még te,hogy megérdemelted volna-jelentettem ki határozottan,könnyes szemmel.Berry még utolsó alkalomként megsimogatta lágyan a jobb alkaromat és elhuzódott tőlem.

-Menjél,Ida már biztos vár rád!-mutatott a kijárat fele.Én viszont nem mertem itt hagyni Berryt.

-Mi lesz veled?-kérdeztem halkan és barna szemeibe szegődött a tekintetem.Ő felsóhajtott majd így szólt:

-Nekem sajnos csak annyi időm marad,hogy össze szedjem a cuccaimat és haza menjek a legközelebbi busszal-ismerte el Berry-Ti Idával még egy kis közlendő véget ott maradtok!

Nehéz volt szembe nézni ezekkel,nem akartam egyedül menni,Berryvel akartam menni...de nem tehetem.Egy lágy érintést éreztem a hátamon.Viszont hamar rájöttem,hogy ezek a kezek nem Berryé voltak.A szemem sarkából vettem észre,hogy Janet keze volt a derekamon.

-Dorothee,nehéz,de most menni kell-mondta lágyan Janet közbe a szemembe nézett.Még utoljára egy szűk öleléssel búcsúztam el Berryvel ezekkel a szavakkal:

-Hívj majd fel minket mikor haza értél!

-Úgy lesz!-ezzel a mondattal kicsúsztatta kezeit a hátamról és hagyott,hogy elmenjünk Janettel.Janet óvatosan lekísért engem a lépcsőről.Ida már ott várt engem...azonnal meg is ölelt engem Ida és én ezt viszonoztam.Rossz érzés volt....nagyon rossz érzés amiért Berry nem jöhetett velünk.Éreztem,hogy egy kéz is megsimogatja vállamat,persze tudtam,hogy ez csak Janet lehet.

                                                        -----*-----

Borzalmasan unalmas egy közlendők voltak.Elmondták,hogy nem kell sok cuccot vinni a mentor házba mert,csak egy éjszakát maradunk.Meg azt is közölték hova menjünk ahol majd a 8 fős csapatokat felveszik és elviszik a mentorok elé.Én nagyon nem tudtam oda figyelni azokra amiket mondtak csak magamat szapultam el mindennek.Ára volt amiért itt lehettek a 32-be...hisz elvesztetünk Idával egy kedves barátnőt.Mostanra hárman-Janettel együtt-mentünk a szobánkba.Janet a 192-be van ezért is jött most velünk habár van egy rövidebb út is a 192-es szobáig de azzal jött,hogy most inkább megy a hosszabbik folyosón.Némán sétáltunk a folyosón keresztül.Nap lemenőbe volt ezért is narancs sárga színek árnyalatai hódították be a csempétől kezdve a plafonig..Annak örültem,hogy a többi barátom továbbjutott.Mivel láttam Jadet a beszédnél a legjobb 32 között.Azt sajnos nem tudtam kideríteni,hogy kikel van versenybe de most nem is kötött le.Mikor elértük a 180-as szobát Janet felénk fordult.

-Sajnálom amiért így alakultak a dolgok-simogatta meg lágyan a vállam.Én nem néztem rá hanem továbbra is a földet bámultam mint ahogy eddig is.

-Én is-suttogtam oda neki.Majd Ida két kezét a vállamra téve nézett Janetre.

-Köszi,hogy eljöttél velünk-halkult el Ida.Janet egy néma bólintással tovább ment a folyosón.Ida lenyomta az ajtó kilincsét és ekkor megakadt a fejembe...bárcsak...de nem így lett mikor kinyitotta az ajtót ugyanaz az üres szoba nyílt ki előttünk,azzal a különbséggel,hogy berry cuccai már nem hevertek a maga által kreált éjjeli szekrényen.Komolyan azt gondoltam,hogy Berryt még itt találjuk?Kész röhej.Leültem az ágyamra és csak az ablakot nézte üveges tekintettel.A hangok alapján Ida is leült az ágyba és azt hallottam,hogy valamit

levesz a szekrényről.

-Dorothee...a fiúk már 2-er hívtak-közölte velem Ida én pedig a fejemet hátra fordítottam.Ő egy szomorú arc kifejezéssel emelte felém a mobilt.

-Nem gondolod,hogy ideje köz leni velük?-vont kérdőre Ida egy meglepően halk mondattal.Én viszont nem voltam olyan passzba,hogy ezzel most megdicsérjem hanem oda mentem hozzá és leültem az ágy másik szélére.Ida betárcsázta a fiúk számát és már le is tette közénk,hogy beszélni tudjunk velük.Hallani lehetett,hogy kicsöng.Fél perc talán de végül felvette valaki a telefont.

-Igen?-szólt bele udvariasan Harry.

-Harry, ott vannak a fiúk,beszélnünk kell-fésült ki egy fürtöt ezekkel a szavakkal Ida.

-A hangodból ítélve komoly dologról van szó-tűnt fel Harrynek majd  egy percig néma csönd volt a vonal túlsó végén.Biztos össze akarta szedni a fiúkat.

-Hé,Harry mesélte,hogy Ida elégé gyengéd hangon beszél,de mi a saját fülünkkel akarjuk hallani-szólalt meg a telefonba Zayn.

-Igen mert,ez tényleg komoly dolog-válaszolta nyugis hangon Ida.Most tényleg más volt Ida is.Ida hangja mindig is az a szlenges fajta volt most meg az a lágy,gyengéd hang fedte ezt.

-Úgy nem...?-kérdezte kétségbe eseten Louis.

-Nem,mi továbbjutottunk viszont...-vettem át a szót ida helyet és egy pontnál megálltam,hogy egy nagyot nyeljek-...Berry sajnos nem!

Ezzel a mondandóval egy kis csend lett úrrá a fiúknál majd elkezdtek minket bíztatni,lelket önteni belénk.Jó érzés volt hallgatni kedves szavaikat viszont ez sem tudott se engem se Idát vigasztalni.Ettől a naptól kezdve tudom milyen érzés elveszíteni egy barátnőt...igaz az X-Factor után még látjuk sokszor egymást de nekünk addig is itt kell maradni Londonba a mentor ház véget.Szörnyű lesz már csak ez az másfél hét is Bery nélkül.