Padló viasz
Dorothee
Azt hiszem,hogy ez a vízi csata elégé jól sikerült...üdébb és frissebb lettem.Gyakrabban kéne ilyen vízi csatákat szervezni.Diadalmasan rogytam le a legközelebbi székhez.Virág mintás szoknyám elnehezült a sok víz beszívása miatt.Hajam csapzott volt,és csöpögött a tövéről a víz cseppek.Mély levegőt vettem be az orromon és számon kifújtam a levegőt.Nem gondoltam volna,hogy egy ilyen vizes incidensek jó murik
is lehetnek.Ilyeneket eddig csak filmekbe láttam és el nem tudtam képzelni,hogy milyen érzés lehetett nekik.Hát most már tudom.Éreztem,hogy lábamról lassan folynak le a víz cseppek amibe beleremegtem.
-Én nyertem!-hangoztatta Liam és beesett a mellettem lévő székbe.
-Ez nem igaz!Én nyertem-szóltam vissza nevetve és ellöktem a vállán keresztül egy kicsit aréb.
-Hát Bob nem lesz nagyon elragadtatva ami a konyhát illeti-mutatott Liam a csatánk helyszínére ahol minden szegletbe állt a víz.
-Hé,te kez...-de nem tudtam tovább folytatni mert,hirtelen megakadt a szemem a sütőn-Liam hány perc telt el?
-20-válaszolt egyszerűen-Miért?
Én szó nélkül felálltam és a sütőhöz siettem.Kinyitottam a sütőt amin már a megtagadt sütemény illata jött ki.Gyorsan lezártam a gázt és kivettem csupasz kezemmel a forró tepsit és letettem a pultra.
-Nem szoktad megégetni a kezedet?Eléggé forrónak tűnik a sütő-kíváncsiskodott Liam én pedig felé fordultam majd a kezemet kezdtem tanulmányozni amin égés nyomok jöttek elő,bár nem igazán éreztem mert,már sokszor vettem ki csupasz kézzel a tepsit.
-Már hozzá szokott a kezem-válaszoltam és ezzel a csap felé indultam és hideg víz alá tettem a kezem-Egy kiadós jéghideg vízzel már meg is van oldva az ügy-válaszoltam mosolyogva.
-A másik kérdés-jelentette ki Liam határozottan-Hogy fogjuk feltörölni a vízi csatánk maradványait?
-Mondd csak Liam-fordultam énekes barátomhoz-te hallottál már olyanról,hogy kerítünk egy partvist amire egy elhasznált rongyot teszünk,és úgy töröljük fel?
-Igaz szoktam takarítani de még ilyesmiről nem hallottam-vallotta be Liam én pedig barna haj tincseibe játékosan beletúrtam ezek hallatán.
-Ideje megtanulnod-ezzel a mondattal oda sétáltam a bejárati ajtó mellett ácsorgó seprűhöz és elvettem onnan.A seprűnek a bozontos oldala piros színbe virított,a nyele fémből volt.Szótlanul bementem a nappaliba,Liam kíváncsiskodva ment utánam,hogy vajon mi az ördögöt csinálok.A közös szobába bementem és előhalásztam azt az utálatos ruhát amit Ida a táborba aggatott rám.Itt az ideje végre megszabadulnom tőle.A seprűre nyelére jő erősen rátekertem a borzalmas ruhámat és megfordultam ahol Liam ácsorgott a szoba küszöbénél.Én átadtam szó nélkül a seprűt a kezébe.
-Ez ugye most az kész átverés?-nevette el magát-Ugye ez most egy kandi kamerás műsor!
-Persze!Én meg Beyonce vagyok!-mutattam magamra.
-Akkor sötétebb bőrű lennél.De most komolyan elárulnád,hogy ez mire volt jó?-kérdezte kuncogással a háttérbe Liam.
-Megmondtam találni kéne egy rongyot és ez az utálatos ruha épp megfelel hozzá-mutattam az egykori ruhámra amit mostantól törlő rongynak tituláltam.
-Ne mondd,hogy egy ruhát áldoztál föl...-de nem tudta befejezni mert,közbe vágtam.
-Egy utált ruhát-egészítettem ki a mondatát Liamnek.
-Oké,csak még nekem egy valami zavaros....Minek hoztál magaddal,sőt minek vettél egy utálatos ruhát?-emelte föl hosszasságába a seprűt.
-Nem én vettem meg,anyu kényszerített bele!Majd azt mondom,hogy elégé elhasználodot a farmon-majd hatást szünetet gyakoroltam-És még igaz is!
-Nem vagy egy közönséges tinédzser lány-álapitotta meg egy mosollyal Liam.
-Te meg nem vagy szokványos tinédzser fiú seprűvel a kezedbe,de most...-megint egy hatás szünetet gyakoroltam közbe vállát megveregetve elkomolyitott hangon szóltam hozzá.-...légy büszke!
-Ha tudni akarod én már azóta elvesztettem férfi méltóságom mióta a fiúk helyett is kitakarítok-forgatta szemeit Liam majd elindult a konyhába.Én közbe sunyin felmásztam az létra segítségével az ágyamba és ott álmodoztam.Nem akartam Liam,szerencsétlenkedését nézni.Akár milyen szempontból kell nézni végső esetre egy fiú....és a fiúk nem egy nagy rendhagyók és nem is gyorsak.És ez az új munka amit
Liamre bíztam az tovább is eltarthat.Ruhám bőrig ázott ennek ellenére mégis bele túrtam magam az ágyba.Hirtelen ötlettől vezényelve kivettem a párnám mögül a kissé összegyűrt dalszövegemet és azt kezdtem gyakorolni.Nagyon izgatott voltam.Pont aznap érünk haza mikor másnap elmegyünk a mentor házba.Szóval megspóroltunk Idával némi pénzt azzal,hogy 5 napot kihagyva,ingyen egy farmon élünk.És ingyen van....nagy szó a mai világba.10 percig analizáltam a szöveget mire arra lettem figyelmes,hogy nyitott ajtó ellenére kopogtat valaki az ajtón.
-Elmenekültél a munka elől-támaszkodott meg az ajtóba Liam.
-Te is-vágtam vissza elvégre,képtelenség ennyi idő alatt végezni a munkával amit rásóztam.
-Ez egy hamis érvelés ugyanis...én már rég kész vagyok a víz eltávolításával-válaszolta Liam az első részét elégé lassan majd gyorsan elhadarta a másik részét mire én felkeltem heverészésemből majd papíromat a párna alá visszatéve Liamhez fordultam.
-Na ne!-húztam össze barna szemeim.
-De-De!-suttogta sunyin Liam.
Én erre gyorsan leviharoztam a létrán majd Liamet kikerülve a nappaliba indultam,szinte fény sebességgel és csodák csodájára a konyha nyitott ajtajából lehetett már látni a gyönyörű tisztaságot én meglepetésembe nem tudtam megállni és mikor kiértem a konyhába arra lettem figyelmes,hogy elvesztettem az egyensúlyom és csak a padló viasz suhintott engem végig a konyhán mire észbe kaptam addigra a frissen letakarított padlón találtam magam.nem tagadom elégé beütöttem a fejemet amit egy kis szisszenéssel tudtam kimutatni.De nem csak a fejemet éreztem e pillanata fájdalom középpontjának hanem lábaim amik egy másodperccel ezelőtt még fény sebesen futottak azokat szinte nem éreztem.Egy kuncogásra lettem figyelmes ami egyre közelebb jött majd átváltott egyenesen nevetésbe.
-Mi olyan vicces ebbe?-kérdeztem csukott szemmel.
Eléggé égő volt,ezért nem akartam Liam nevető arcát bámulni.Meg aztán elégé sok égő dolgot tettem már az életem során,most az egyszer Liam mellet nem akartam lejáratni magamat.
-Az ahogy kinézel!Helyettem is feltörölted a padló viaszt-jött közelebb a hangjából ítélve Liam.
-Na gyere segítek-ragadott meg a lábszáramnál és a hátamnál(!) és másodperceken belül az erős karjaiba tudhattam magam.Megint össze ütközött a tekintetünk...de most valami más volt...valami vibráló hatás amit én magam se tudtam micsoda.
-Hé gyerekek meg...-toppant be elsőnek Harry de azonnal elnémult mikor meglátott minket.Liam azonnal leeresztette lábaimat és kipattantam a karjai közül.
-Rosszkor nyitottunk rájuk,majd jöjjünk vissza 1 óra múlva-szólt ki az ajtóból Harry.
-Harry-szólt rá Liam mérsékelten és azonnal eltolta őt az ajtó mellől,hogy lássa a fiúkat.
-Mit értesz azon,hogy rosszkor jöttünk?Épp idő volt,hogy a tehenek kilegelésszék magukat-jött be az ajtón Louis nyugodtan.
-Nem úgy értem-szólt rá Harry majd valamit belesúgott a fülébe mire Louisnak azonnal elkerekedtek a szemei.
-Ohh,akkor tényleg nem is zavarunk,legyetek nyugodtan kettesbe 1 órát másfél órát ameddig csak tetszik-setenkedett ki észrevehetően Louis de Liam megakadályozta.
-Ez nem úgy van ahogy ti gondoljátok-torlaszolta el a bejárati ajtót két kezével.
-Ohh,mi teljesen megértjük-veregette vállba Harry-Épp itt az idő,hogy túl lépj már ezen a Danielle ügyön!
Danielle...Ki az a Danielle?Ekkor Harryre néztem....
is lehetnek.Ilyeneket eddig csak filmekbe láttam és el nem tudtam képzelni,hogy milyen érzés lehetett nekik.Hát most már tudom.Éreztem,hogy lábamról lassan folynak le a víz cseppek amibe beleremegtem.
-Én nyertem!-hangoztatta Liam és beesett a mellettem lévő székbe.
-Ez nem igaz!Én nyertem-szóltam vissza nevetve és ellöktem a vállán keresztül egy kicsit aréb.
-Hát Bob nem lesz nagyon elragadtatva ami a konyhát illeti-mutatott Liam a csatánk helyszínére ahol minden szegletbe állt a víz.
-Hé,te kez...-de nem tudtam tovább folytatni mert,hirtelen megakadt a szemem a sütőn-Liam hány perc telt el?
-20-válaszolt egyszerűen-Miért?
Én szó nélkül felálltam és a sütőhöz siettem.Kinyitottam a sütőt amin már a megtagadt sütemény illata jött ki.Gyorsan lezártam a gázt és kivettem csupasz kezemmel a forró tepsit és letettem a pultra.
-Nem szoktad megégetni a kezedet?Eléggé forrónak tűnik a sütő-kíváncsiskodott Liam én pedig felé fordultam majd a kezemet kezdtem tanulmányozni amin égés nyomok jöttek elő,bár nem igazán éreztem mert,már sokszor vettem ki csupasz kézzel a tepsit.
-Már hozzá szokott a kezem-válaszoltam és ezzel a csap felé indultam és hideg víz alá tettem a kezem-Egy kiadós jéghideg vízzel már meg is van oldva az ügy-válaszoltam mosolyogva.
-A másik kérdés-jelentette ki Liam határozottan-Hogy fogjuk feltörölni a vízi csatánk maradványait?
-Mondd csak Liam-fordultam énekes barátomhoz-te hallottál már olyanról,hogy kerítünk egy partvist amire egy elhasznált rongyot teszünk,és úgy töröljük fel?
-Igaz szoktam takarítani de még ilyesmiről nem hallottam-vallotta be Liam én pedig barna haj tincseibe játékosan beletúrtam ezek hallatán.
-Ideje megtanulnod-ezzel a mondattal oda sétáltam a bejárati ajtó mellett ácsorgó seprűhöz és elvettem onnan.A seprűnek a bozontos oldala piros színbe virított,a nyele fémből volt.Szótlanul bementem a nappaliba,Liam kíváncsiskodva ment utánam,hogy vajon mi az ördögöt csinálok.A közös szobába bementem és előhalásztam azt az utálatos ruhát amit Ida a táborba aggatott rám.Itt az ideje végre megszabadulnom tőle.A seprűre nyelére jő erősen rátekertem a borzalmas ruhámat és megfordultam ahol Liam ácsorgott a szoba küszöbénél.Én átadtam szó nélkül a seprűt a kezébe.
-Ez ugye most az kész átverés?-nevette el magát-Ugye ez most egy kandi kamerás műsor!
-Persze!Én meg Beyonce vagyok!-mutattam magamra.
-Akkor sötétebb bőrű lennél.De most komolyan elárulnád,hogy ez mire volt jó?-kérdezte kuncogással a háttérbe Liam.
-Megmondtam találni kéne egy rongyot és ez az utálatos ruha épp megfelel hozzá-mutattam az egykori ruhámra amit mostantól törlő rongynak tituláltam.
-Ne mondd,hogy egy ruhát áldoztál föl...-de nem tudta befejezni mert,közbe vágtam.
-Egy utált ruhát-egészítettem ki a mondatát Liamnek.
-Oké,csak még nekem egy valami zavaros....Minek hoztál magaddal,sőt minek vettél egy utálatos ruhát?-emelte föl hosszasságába a seprűt.
-Nem én vettem meg,anyu kényszerített bele!Majd azt mondom,hogy elégé elhasználodot a farmon-majd hatást szünetet gyakoroltam-És még igaz is!
-Nem vagy egy közönséges tinédzser lány-álapitotta meg egy mosollyal Liam.
-Te meg nem vagy szokványos tinédzser fiú seprűvel a kezedbe,de most...-megint egy hatás szünetet gyakoroltam közbe vállát megveregetve elkomolyitott hangon szóltam hozzá.-...légy büszke!
-Ha tudni akarod én már azóta elvesztettem férfi méltóságom mióta a fiúk helyett is kitakarítok-forgatta szemeit Liam majd elindult a konyhába.Én közbe sunyin felmásztam az létra segítségével az ágyamba és ott álmodoztam.Nem akartam Liam,szerencsétlenkedését nézni.Akár milyen szempontból kell nézni végső esetre egy fiú....és a fiúk nem egy nagy rendhagyók és nem is gyorsak.És ez az új munka amit
Liamre bíztam az tovább is eltarthat.Ruhám bőrig ázott ennek ellenére mégis bele túrtam magam az ágyba.Hirtelen ötlettől vezényelve kivettem a párnám mögül a kissé összegyűrt dalszövegemet és azt kezdtem gyakorolni.Nagyon izgatott voltam.Pont aznap érünk haza mikor másnap elmegyünk a mentor házba.Szóval megspóroltunk Idával némi pénzt azzal,hogy 5 napot kihagyva,ingyen egy farmon élünk.És ingyen van....nagy szó a mai világba.10 percig analizáltam a szöveget mire arra lettem figyelmes,hogy nyitott ajtó ellenére kopogtat valaki az ajtón.
-Elmenekültél a munka elől-támaszkodott meg az ajtóba Liam.
-Te is-vágtam vissza elvégre,képtelenség ennyi idő alatt végezni a munkával amit rásóztam.
-Ez egy hamis érvelés ugyanis...én már rég kész vagyok a víz eltávolításával-válaszolta Liam az első részét elégé lassan majd gyorsan elhadarta a másik részét mire én felkeltem heverészésemből majd papíromat a párna alá visszatéve Liamhez fordultam.
-Na ne!-húztam össze barna szemeim.
-De-De!-suttogta sunyin Liam.
Én erre gyorsan leviharoztam a létrán majd Liamet kikerülve a nappaliba indultam,szinte fény sebességgel és csodák csodájára a konyha nyitott ajtajából lehetett már látni a gyönyörű tisztaságot én meglepetésembe nem tudtam megállni és mikor kiértem a konyhába arra lettem figyelmes,hogy elvesztettem az egyensúlyom és csak a padló viasz suhintott engem végig a konyhán mire észbe kaptam addigra a frissen letakarított padlón találtam magam.nem tagadom elégé beütöttem a fejemet amit egy kis szisszenéssel tudtam kimutatni.De nem csak a fejemet éreztem e pillanata fájdalom középpontjának hanem lábaim amik egy másodperccel ezelőtt még fény sebesen futottak azokat szinte nem éreztem.Egy kuncogásra lettem figyelmes ami egyre közelebb jött majd átváltott egyenesen nevetésbe.
-Mi olyan vicces ebbe?-kérdeztem csukott szemmel.
Eléggé égő volt,ezért nem akartam Liam nevető arcát bámulni.Meg aztán elégé sok égő dolgot tettem már az életem során,most az egyszer Liam mellet nem akartam lejáratni magamat.
-Az ahogy kinézel!Helyettem is feltörölted a padló viaszt-jött közelebb a hangjából ítélve Liam.
-Na gyere segítek-ragadott meg a lábszáramnál és a hátamnál(!) és másodperceken belül az erős karjaiba tudhattam magam.Megint össze ütközött a tekintetünk...de most valami más volt...valami vibráló hatás amit én magam se tudtam micsoda.
-Hé gyerekek meg...-toppant be elsőnek Harry de azonnal elnémult mikor meglátott minket.Liam azonnal leeresztette lábaimat és kipattantam a karjai közül.
-Rosszkor nyitottunk rájuk,majd jöjjünk vissza 1 óra múlva-szólt ki az ajtóból Harry.
-Harry-szólt rá Liam mérsékelten és azonnal eltolta őt az ajtó mellől,hogy lássa a fiúkat.
-Mit értesz azon,hogy rosszkor jöttünk?Épp idő volt,hogy a tehenek kilegelésszék magukat-jött be az ajtón Louis nyugodtan.
-Nem úgy értem-szólt rá Harry majd valamit belesúgott a fülébe mire Louisnak azonnal elkerekedtek a szemei.
-Ohh,akkor tényleg nem is zavarunk,legyetek nyugodtan kettesbe 1 órát másfél órát ameddig csak tetszik-setenkedett ki észrevehetően Louis de Liam megakadályozta.
-Ez nem úgy van ahogy ti gondoljátok-torlaszolta el a bejárati ajtót két kezével.
-Ohh,mi teljesen megértjük-veregette vállba Harry-Épp itt az idő,hogy túl lépj már ezen a Danielle ügyön!
Danielle...Ki az a Danielle?Ekkor Harryre néztem....
-Harry,a te rögeszméd és a képzelő erőd túlságosan is a határon túl van-szólt erőteljesebben Liam-Nem történt köztünk semmi!
-Hát persze,hogy nem!-szólt vissza Harry helyett Louis.
-Kik között nem történt semmi?-szólalt meg Ida hangja Liam háta mögött mire Liam azonnal hátra fordult és szembe találta magát Idával és Bobbal,Zaynnel és Niallel együtt.
-Bob nem lehetne,hogy reggeli nélkül folytassuk a nap hátra levő részét,a tyúkok is jobban örülnek,hogy fél órával korábban kapirgálnának-magyarázta Bob felé Harry.
-Úgyan már!Éj gyomorral nem is lehet hozzá kezdeni a többi állathoz-jött be az ajtón zavartalanul Bob.
-Bocs Liam!-veregette meg a mellette levő fiú vállát-megpróbáltam mindent,hogy kettesbe legyetek!
-Harry-emelte fel a hangját Liam-Akarod,hogy elszótagoljam neked?Nem-történt-semmi-köztünk!Az életemre esküszök!
-Hát mert,rosszkor nyitottam be!-válaszolt vissza Harry.
-Miért?Mi történt míg távol voltunk?-kapcsolódott be Zayn a beszélgetésbe.
-Tényleg nem történt köztünk semmi Liammel-szóltam a vitázásba-Én csak felestem a padló viaszon,Liam pedig felsegített engem a földről!
-Padló viasz?-fordult felém értetlenül Ida majd egyszer csak megcsúszott és a földön végezte.Idának gyorsan megragadtam a kezét és felsegítettem.
-Na jó!Most az egyszer érthető magyarázatot találtatok!-adta be a derekát mire én és Liam is megkönnyebbülve sóhajtottunk
föl.Úr isten....tényleg az hitték,hogy én és Liam....ez teljesen képtelenség,Liamet úgy nem szeretem....imádom őt de mint egy legjobb barátot vagy egy testvért.Még szerencse,hogy Ida bizonyítani tudta a padló viaszt mert,különben örökre abba hittbe éltek volna,hogy mi enyelgünk itt.A reggelit amit csináltam browniet,hamar elfogyott a sütőből,mindenkinek nagyon ízlett.Bár meg kell mondjam én vagyok a legnagyobb kritikusom önmagamnak most még is azt mondom,hogy tényleg kitettem magamért.A reggeli közbe sok beszéd téma kerekedett ki amik át váltódtak mindig más témába.Én persze csöndbe végig hallgattam ezeket vagy is inkább a fülem mögött elhagytam mert,nem rendelkeztek olyan bő információval,már még csak azért is mert,a történeteket meséltek el,hogy mi is történt az nap meg a másik nap de mindig áttértek egy másik napra mert,arra emlékeztek vissza én meg fölöslegesnek tartottam így végig hallgatni a történeteket ha nem tudtam meg a végét.Valamin viszont megakadt a fülem.
-Hé,Liam!-fordult Ida a mellette ülő Liamhez-Vagy inkább mondjam úgy,hogy a holnapi nap ünnepeltje!
-Jaj ne csináljátok már-nézett vissza a tányérjára Liam.
-Ugyan,mit ne csináljunk!Elvégre holnap lesz a legnagyobb forduló pontod az életedbe-ellenkezett Niall Liammel szembe
-Az nem azt jelenti,hogy elszaladtok a legközelebbi boltba és vesztek is akármit nekem-mutatott ki Liam a pult fölött lévő ablakra.
-Pedig ilyen nap egyszer van az életben-válaszolta Harry.Viszont itt nálam elszakadt a cérna...mi lesz olyan fontos nap Liammel kapcsolatosan?
-Öhm,elmagyarázná valaki,hogy holnap milyen nap is lesz?-szóltam bele a beszélgetésbe mert,tényleg izgatott,hogy mi van holnap.
-Augusztus.29,egy átlagos nap-nézett felém Liam szuros szemekkel ami azt jelentette,hogy nem épp a legjobb kérdést tettem föl.
-Ugyan már Liam!Miért nem szembesíted végre Dorotheet a holnapi nappal kapcsolatban-mutatott rám Zayn a villájával majd folytatta-Holnap lesz elvégre a 18. születésnapod!
Ekkor Liam kiejtette a villát a kezéből és hátra dőlt a székébe morcosan.Ezek szerint liamnek holnap van a szülinapja?És nem is tudtam róla...úr isten én meg nem is tudom,hogy mit adjak neki ajándékba,közbe holnap Augusztus.29 van Liam nagy napja.Most egész nap azon kell agyalnom,hogy mit adjak neki ajándékba.
-Hát persze,hogy nem!-szólt vissza Harry helyett Louis.
-Kik között nem történt semmi?-szólalt meg Ida hangja Liam háta mögött mire Liam azonnal hátra fordult és szembe találta magát Idával és Bobbal,Zaynnel és Niallel együtt.
-Bob nem lehetne,hogy reggeli nélkül folytassuk a nap hátra levő részét,a tyúkok is jobban örülnek,hogy fél órával korábban kapirgálnának-magyarázta Bob felé Harry.
-Úgyan már!Éj gyomorral nem is lehet hozzá kezdeni a többi állathoz-jött be az ajtón zavartalanul Bob.
-Bocs Liam!-veregette meg a mellette levő fiú vállát-megpróbáltam mindent,hogy kettesbe legyetek!
-Harry-emelte fel a hangját Liam-Akarod,hogy elszótagoljam neked?Nem-történt-semmi-köztünk!Az életemre esküszök!
-Hát mert,rosszkor nyitottam be!-válaszolt vissza Harry.
-Miért?Mi történt míg távol voltunk?-kapcsolódott be Zayn a beszélgetésbe.
-Tényleg nem történt köztünk semmi Liammel-szóltam a vitázásba-Én csak felestem a padló viaszon,Liam pedig felsegített engem a földről!
-Padló viasz?-fordult felém értetlenül Ida majd egyszer csak megcsúszott és a földön végezte.Idának gyorsan megragadtam a kezét és felsegítettem.
-Na jó!Most az egyszer érthető magyarázatot találtatok!-adta be a derekát mire én és Liam is megkönnyebbülve sóhajtottunk
föl.Úr isten....tényleg az hitték,hogy én és Liam....ez teljesen képtelenség,Liamet úgy nem szeretem....imádom őt de mint egy legjobb barátot vagy egy testvért.Még szerencse,hogy Ida bizonyítani tudta a padló viaszt mert,különben örökre abba hittbe éltek volna,hogy mi enyelgünk itt.A reggelit amit csináltam browniet,hamar elfogyott a sütőből,mindenkinek nagyon ízlett.Bár meg kell mondjam én vagyok a legnagyobb kritikusom önmagamnak most még is azt mondom,hogy tényleg kitettem magamért.A reggeli közbe sok beszéd téma kerekedett ki amik át váltódtak mindig más témába.Én persze csöndbe végig hallgattam ezeket vagy is inkább a fülem mögött elhagytam mert,nem rendelkeztek olyan bő információval,már még csak azért is mert,a történeteket meséltek el,hogy mi is történt az nap meg a másik nap de mindig áttértek egy másik napra mert,arra emlékeztek vissza én meg fölöslegesnek tartottam így végig hallgatni a történeteket ha nem tudtam meg a végét.Valamin viszont megakadt a fülem.
-Hé,Liam!-fordult Ida a mellette ülő Liamhez-Vagy inkább mondjam úgy,hogy a holnapi nap ünnepeltje!
-Jaj ne csináljátok már-nézett vissza a tányérjára Liam.
-Ugyan,mit ne csináljunk!Elvégre holnap lesz a legnagyobb forduló pontod az életedbe-ellenkezett Niall Liammel szembe
-Az nem azt jelenti,hogy elszaladtok a legközelebbi boltba és vesztek is akármit nekem-mutatott ki Liam a pult fölött lévő ablakra.
-Pedig ilyen nap egyszer van az életben-válaszolta Harry.Viszont itt nálam elszakadt a cérna...mi lesz olyan fontos nap Liammel kapcsolatosan?
-Öhm,elmagyarázná valaki,hogy holnap milyen nap is lesz?-szóltam bele a beszélgetésbe mert,tényleg izgatott,hogy mi van holnap.
-Augusztus.29,egy átlagos nap-nézett felém Liam szuros szemekkel ami azt jelentette,hogy nem épp a legjobb kérdést tettem föl.
-Ugyan már Liam!Miért nem szembesíted végre Dorotheet a holnapi nappal kapcsolatban-mutatott rám Zayn a villájával majd folytatta-Holnap lesz elvégre a 18. születésnapod!
Ekkor Liam kiejtette a villát a kezéből és hátra dőlt a székébe morcosan.Ezek szerint liamnek holnap van a szülinapja?És nem is tudtam róla...úr isten én meg nem is tudom,hogy mit adjak neki ajándékba,közbe holnap Augusztus.29 van Liam nagy napja.Most egész nap azon kell agyalnom,hogy mit adjak neki ajándékba.
Én most nagyon szégyenlem magam.. még csak most írok kommentet.. jó, most olvastam el a farmos résztől egészen idáig, de akkor is..
VálaszTörlésSzóval tetszik, hogy Lou és Ida is egyszer-kétszer összegabalyodott, és hogy Dorothee-Liam közt is történnek a dolgok...
amúgy nem sokat hallottam még Dorothee apjáról, bár lehet, hogy ennek meg van az oka..
Liam-nek nem is fogja elmesélni, miért ilyen zárkózott? :)
Várom a következő részt!
puszi
Nem kell,elszégyellni magad....én nyugodtan várom a vissza jelzést és nem kell elsietni...
TörlésNagyon örülök,hogy így gondolod ez volt a cél a párosokat illetően...és igen megvan az oka egyelőre nem szeretném,hogy ki tudjon a múltja Dorotheenak,már előre elterveztem hol és mikor fogja ezt elmondani úgyhogy légy türelemmel.És hogy az a bizonyos illető Liam vagy más akinek elmondja....hát legyen ez meglepetés.
Puszi